"Otthon az, ahova hazatérsz. Ahol valaki vár este. Ahol ismered a fal kopásait, a szőnyeg foltjait, a bútorok apró nyikorgásait. Ahol úgy fekszel le az ágyba, hogy nem csak alszol, hanem pihensz. Nem csak pihensz, hanem kipihened magad. Kipihened az életet, az embereket, mindent. Ahol otthon vagy, az az otthon. Nem kell hozzá sok. Elég egy szoba. Ha tízen vagytok benne, az se baj. Ha mind a tízen egyek vagytok ebben, hogy haza tértek, amikor este hazatértek. Nem kell hozzá sok, csak egy szoba és egy érzés. Egy egészen egyszerű állati érzés: hogy ma itt élek. Van egy ágy, amiben alszom, egy szék, amire leülök, egy kályha, ami meleget ad. És hogy ebben a körülöttem lévő széles, nagy és furcsa világban ez a kis hely nem idegen és ma az enyém. Jól érzem magamat benne, ha kinézek az ablakon és kint esik az eső, vagy süvölt a szél. És hogy ha ide este bejövök, meglelem azokat, akik még hozzám tartoznak. Ez az otthon. Minden embernek módja van hozzá. Egy szűk padlásszoba is lehet otthon. Egy pince is. Még egy gallyakból összetákolt sátor is otthon lehet. Ha az ember önmagából is hozzáad valamit. Elég egy szál virág, amit az útszélen találtál. Egy fénykép, amit éveken keresztül hordoztál a zsebedben. Egy könyv az asztalon. Egy ébresztőóra. Mit tudom én: ezer apró kacat ragad az emberhez útközben. (...) Ha mindezt érezni tudod: nem vagy otthontalan a világon." /Wass Albert/
Emelem virtuális kalapom blogom olvasói előtt. Előző bejegyzésemben már előre vetítettem a következőt, ez pedig a hazaérkezésem históriája, s mivel ma nem igazán köti le semmi a figyelmem így gyorsan megkrónikázom ezt is.
Szóval ott tettem le a lantomat, illetve a klaviatúrát hogy elválltam kedvesemtől. A busz elérése eléggé loholósra sikeredett, hát igen későn álltunk neki készülődni, vagy lábunk kopott meg mialatt nem jártuk le ezt az utat, ezt nem tudom. Sajnálatosan így gyorsa sikerült a búcsúzás, a csodás nyaralás igazán többet illetett volna, ezért itt ország világ bocsánatot kérek hogy nem tudtam illően elbúcsúzni, s hogy oly sietős lett a távozásom.
Miután felszálltam a buszra, s leültem az első adandó helyre, ki is gördült a járatom, elhagyván ezzel Győr szerett városát. S megkezdődött zötyögős utam hazafelé. Persze az út igazán csak a megyehatárt átlépve vált zögyögössé, hát igen veszprémi utak :)
Megérkezve pápára aztán elnyomott az álom, s hazáig aludtam. Ittohon azán leszállva a buszról örömmel tapasztaltam hogy nem sok minden annyi sem változott falunkban.
Majd felvettem a málhámat és hazabaggyogtam a Kis Haszienda békitő falai közé. Itt aztán alakuló új szobámba, melyről szintén érik az írás, le is vackoltam. De nem sokáig pihenhettem mert az udvaron már csábított a bográcsozás illata.
Köszönet érte Anyukámnak és Nővéremnek , akik az egészet megszervezték, lebonyolították és kivitelezték. Igazából nem tudtam kimutatni hogy azértj jól esett a finom meleg étel, s a hideg sör, mert mint mindig elfáradtam az utazás hevében. Szóval kicsit fapofával, ha nem nagyon fapofával ültem le az asztalhoz. Igazából csak egy ágyikóra vágytam, vaagy hogy pihenhessek, s értelmezzem a sok sok változást.
Mert bizony rengeteg változás történt távollétem alatt. Egyrészt készre munkálódott a szint, így már 99,9 %-os, felkerültek a csecse kis kiegészitők, kitisztult a terasz alatti platz, és a szobámba is került ágytakaró és függöny, amiknek mind örültem. A felső szinten pedig nővérem szobája újult meg :) S nyerte el fényét :) Úgyhogy családom azért iperkedett távollétemben, azt hiszem mindenki kicsit Kedvesemet várta, ezért is csalódott voltam talán hogy nem jött :(
Szóval kissé kedvtelenül, de belül azért jókedvüen estem neki a bográcsban készült finomságnak. A friss kennyérrel, a langy Kőbaltás sörrel igazán mennyei csemge volt, bár azt hiszem a multkorit finomabbnak véltem. S hogy miért?! Talán azért mert finomabb volt, vagy mert abba én is ségetkeztem. Ezt nem tudom pontosan, de szerintem az kicsit ízesebb volt.
Persze azért örültem a finom vacsorának, s hogy kicsit együtt volt ismét a család, jókedvben. A finom vacsorához csatalkoztak az örző védő szolgálatunk tagjai is, azaz Alízunk és Chappy. Hát elvégre ők is a család részei :P Készült is róluk pár előnyősebb kép :) S néha néha csurrant nekik pár ízesebb falat is, Chappy még majdnem a bográcsba is belekontárkodott. DE hát róla tudni kell hogy ő egy lelkes eb, mert ha valamit csinálunk szerelünk, barkácsolunk, ő mindig lelkesen figyel, s követi lépteinket :) és szereti a Diót is xD
Szóval így figurásan fogyaszottuk el a vacsoránkat, a kellemes nyári időben. S ha már kéznél volt a fénykéző masinám hát le is fotóztam pár mívesebb pillanatot, s nem voltam rest pózolni párat.
Aztán a finom étel után, s miután lecsorgott a söröm is, ami viszonylag hamar lecsorgott, mert nagyon porzott a vesém az út porától, elpilledtem. Birtokba vettem új szobámat.
Később aztán anyu és nővérem is csatlakoztak hozzám, s egy gyors élménybeszámoló után ki-ki elment dolgára. Nővérem pedig az est zárlataként bárszekrényéből elővermelt egy finom kis édes szőlőnektárt.
Az est folyamán a dodi szobában így ezt kortyolgattuk el, s közben eszmét cseréltünk különféle dolgokról. Megtudtam hogy mi történt itthon, s hogy köszönöm Ádámnak... (ezt nem hagyhattam ki :D)
Szóval a boridálás után, még megnéztünk az est zárlataként egy vitatható filmet. Címe a Gyilkolás művészete. Nekem tetszett, nővéremnek kevésbé volt emészthető a dolog :D
Aztán álomra hajtottuk a fejünket, s új nap, új krónikák születtek :) de ez már megint egy másik mese :)
Rövidke bejegyzésem végén megköszönném a vacsorát a bográcsozást, az otthonos szintet, a sok munkát anyukámnak és nővéremnek. Igazán szép és jó lett minden. Gratulálok nekik. Nővéremnek külön köszönöm a filmezős estét, ez is nagyon jóó volt, így hát egyértelmű hogy a virtuális ponttáblámon a 9,95-ös, szintén magas pontszámot mutatom fel.
Köszönöm a türelmet, s hogy végigolvastátok a bejegyzésemet, most pedig énekeljenek helyettem a képek, ahogy mondani szoktam ezt nem lehet leírni ezt át kell élni.. De azért megpróbálkozok átadni valamit nektek :)
Köszönöm a türelmet, hogy végigolvastatok. Élvezzétek a nyarat és egymás tarsaságát, vigyázzatok magatokra, figyelő tekinteteket vessétek az alakuló Petya blogra, élvezzétek ki a nyár utolsó lehetőségeit.
A mihamarabbi viszontolvasásig legyetek jók, sziasztok.
Szóval ott tettem le a lantomat, illetve a klaviatúrát hogy elválltam kedvesemtől. A busz elérése eléggé loholósra sikeredett, hát igen későn álltunk neki készülődni, vagy lábunk kopott meg mialatt nem jártuk le ezt az utat, ezt nem tudom. Sajnálatosan így gyorsa sikerült a búcsúzás, a csodás nyaralás igazán többet illetett volna, ezért itt ország világ bocsánatot kérek hogy nem tudtam illően elbúcsúzni, s hogy oly sietős lett a távozásom.
Miután felszálltam a buszra, s leültem az első adandó helyre, ki is gördült a járatom, elhagyván ezzel Győr szerett városát. S megkezdődött zötyögős utam hazafelé. Persze az út igazán csak a megyehatárt átlépve vált zögyögössé, hát igen veszprémi utak :)
Megérkezve pápára aztán elnyomott az álom, s hazáig aludtam. Ittohon azán leszállva a buszról örömmel tapasztaltam hogy nem sok minden annyi sem változott falunkban.
Majd felvettem a málhámat és hazabaggyogtam a Kis Haszienda békitő falai közé. Itt aztán alakuló új szobámba, melyről szintén érik az írás, le is vackoltam. De nem sokáig pihenhettem mert az udvaron már csábított a bográcsozás illata.
Köszönet érte Anyukámnak és Nővéremnek , akik az egészet megszervezték, lebonyolították és kivitelezték. Igazából nem tudtam kimutatni hogy azértj jól esett a finom meleg étel, s a hideg sör, mert mint mindig elfáradtam az utazás hevében. Szóval kicsit fapofával, ha nem nagyon fapofával ültem le az asztalhoz. Igazából csak egy ágyikóra vágytam, vaagy hogy pihenhessek, s értelmezzem a sok sok változást.
Mert bizony rengeteg változás történt távollétem alatt. Egyrészt készre munkálódott a szint, így már 99,9 %-os, felkerültek a csecse kis kiegészitők, kitisztult a terasz alatti platz, és a szobámba is került ágytakaró és függöny, amiknek mind örültem. A felső szinten pedig nővérem szobája újult meg :) S nyerte el fényét :) Úgyhogy családom azért iperkedett távollétemben, azt hiszem mindenki kicsit Kedvesemet várta, ezért is csalódott voltam talán hogy nem jött :(Szóval kissé kedvtelenül, de belül azért jókedvüen estem neki a bográcsban készült finomságnak. A friss kennyérrel, a langy Kőbaltás sörrel igazán mennyei csemge volt, bár azt hiszem a multkorit finomabbnak véltem. S hogy miért?! Talán azért mert finomabb volt, vagy mert abba én is ségetkeztem. Ezt nem tudom pontosan, de szerintem az kicsit ízesebb volt.
Persze azért örültem a finom vacsorának, s hogy kicsit együtt volt ismét a család, jókedvben. A finom vacsorához csatalkoztak az örző védő szolgálatunk tagjai is, azaz Alízunk és Chappy. Hát elvégre ők is a család részei :P Készült is róluk pár előnyősebb kép :) S néha néha csurrant nekik pár ízesebb falat is, Chappy még majdnem a bográcsba is belekontárkodott. DE hát róla tudni kell hogy ő egy lelkes eb, mert ha valamit csinálunk szerelünk, barkácsolunk, ő mindig lelkesen figyel, s követi lépteinket :) és szereti a Diót is xD
Szóval így figurásan fogyaszottuk el a vacsoránkat, a kellemes nyári időben. S ha már kéznél volt a fénykéző masinám hát le is fotóztam pár mívesebb pillanatot, s nem voltam rest pózolni párat.
Aztán a finom étel után, s miután lecsorgott a söröm is, ami viszonylag hamar lecsorgott, mert nagyon porzott a vesém az út porától, elpilledtem. Birtokba vettem új szobámat.
Később aztán anyu és nővérem is csatlakoztak hozzám, s egy gyors élménybeszámoló után ki-ki elment dolgára. Nővérem pedig az est zárlataként bárszekrényéből elővermelt egy finom kis édes szőlőnektárt.
Az est folyamán a dodi szobában így ezt kortyolgattuk el, s közben eszmét cseréltünk különféle dolgokról. Megtudtam hogy mi történt itthon, s hogy köszönöm Ádámnak... (ezt nem hagyhattam ki :D)
Szóval a boridálás után, még megnéztünk az est zárlataként egy vitatható filmet. Címe a Gyilkolás művészete. Nekem tetszett, nővéremnek kevésbé volt emészthető a dolog :D
Aztán álomra hajtottuk a fejünket, s új nap, új krónikák születtek :) de ez már megint egy másik mese :)
Rövidke bejegyzésem végén megköszönném a vacsorát a bográcsozást, az otthonos szintet, a sok munkát anyukámnak és nővéremnek. Igazán szép és jó lett minden. Gratulálok nekik. Nővéremnek külön köszönöm a filmezős estét, ez is nagyon jóó volt, így hát egyértelmű hogy a virtuális ponttáblámon a 9,95-ös, szintén magas pontszámot mutatom fel.
Köszönöm a türelmet, s hogy végigolvastátok a bejegyzésemet, most pedig énekeljenek helyettem a képek, ahogy mondani szoktam ezt nem lehet leírni ezt át kell élni.. De azért megpróbálkozok átadni valamit nektek :)
Köszönöm a türelmet, hogy végigolvastatok. Élvezzétek a nyarat és egymás tarsaságát, vigyázzatok magatokra, figyelő tekinteteket vessétek az alakuló Petya blogra, élvezzétek ki a nyár utolsó lehetőségeit.
A mihamarabbi viszontolvasásig legyetek jók, sziasztok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése