Nyaralás

Emelem virtuális kalapom blogom olvasói előtt! A blogomra tett folytást ezennel hivatalosan is feloldom, mert bizony hazaérkeztem a nyaralásról. S így hát szellemileg feltöltődve alkotókedvtől buzogva megkrónikázom nektek a nyaralás regéjét, s egyéb furmintos témákat. Szóval nosza mogyorót bekészíteni a mókusok elől, s irány az időutazás... Vágjunk is bele az eseményfolyamba...
Az ember életében vannak bizonyos megszokások, konvenciók, hagyományok. Nincs ez másképp az én életemben sem.
Nálam az augusztus utolsó napjai a pihenéssel teltek/telnek. Ez így volt mióta nyár a nyár, és a sör malátából van. Ilyenkor mindig szervezek valamiféle kiruccanást, vagy nyaralás félét. Ezek általában kis költségvetésü projektek, mert hát szegény az eklézsia :) Tavaly a baráti társasággal ruccantunk le ilyentájt a magyar tengerhez mókulni. Ami alatt történt velem jó is és rossz is, de ez egy előző história..

Az idei nyárra kedvesemmel terveztünk közös nyaralást, azonban a helyszín kiválasztása sok gondal kecsegtetett. Hát igen nehéz megeggyezni, nehéz olyan helyet találni amely mindkettőnknek megfelel, közel van, lehetőség szerint lehessen fürdőzni, és mindezt még elérhető áron is kínálják :)
Hosszas huza és vona után esett a választásunk Győrre. Illetve Kedvesem deklarálta hogy legyen Győr, én pedig nem ellenkezdtem, mert végülis oly mindegy hol vagyok, csak együtt legyünk. (Szóval kéretik a vigyorgásotokat most beszüntetni a Győrőn :) ) S együttlétből az elmúlt időszakban nem igen tudtunk beszélni..

Így hát gyorsan le is fikszáltuk a dolgokat, mielőtt meggondoltuk volna magunkat, s lázasan valami más helyet dobtunk volna be az ötleteskosárba. Ezután elégedetten elkezdődött a programok szervezése, kimazsolázása. Mert hát addig rendben hogy győrőtt éljük világunkat, de nem igazán ismerjük a várost, illetve az általa nyújtott lehetőségeket sosem tudtuk kihasználni. Értem itt az állatkertet, a fürdőt, a város szépséges utcáit tereit, hajózást, vagy épp vacsorázásokat, mert hát az egyetem nem csak móka és kacagás.
Sokáig kételkedtem ebben a "nyaralásban" egyrészt mert az előjáték nem volt a legbékésebb, értem itt a Mátkavállság I és II-őt, és hát nem igazán tudtam hová tenni hogy Győr. Valahogy keserű lett tőle a szájízem, hisz hát ott vagyunk egész évben, lényeg hogy talán nem láttam benne fantáziát..

Az előkörülmények ismeretében csapjunk is bele a tényleges eseményekbe. Szóval kitűztűk a dátumot is agusztus 24-re, majd később módosítottuk agusztus 23-ra. Ennek nagyon örültem, mert értékeltem a bónusz napot, s hogy így többet lehetünk egyűtt. Így még lázasabban vettem a levegőt amikor erre a szépséges napra gondoltam. Ezután kedvesem elment nyaralni családjával, s az én napjaim nélküle teltek, bár inkább azt hiszem rohantak. De hát ez természetes hisz ott volt agusztus 20-a, s egyéb nyalánkságok, amik kellemessé tették a várakozási időt. Ekközben érleltem magamba a terveket, hogy mikor mit fogunk csinálni.. A végén persze a legtöbb dolog kimaradt, de így is remekül éreztem magam. De nem rohanok ennyire előre :)
Szép lassan aztán elkérezett a vasárnap, s ideje volt összepakolni, mivel a déli fehér villámal útnak indultam. A Credó most egész kényelmesnek bizonyult, legalábbis a ius murmurandit megfelelő értő közönség hiányában megtartottam magamban. Gyarmaton aztán felszállt egy idősebb úr, s leült mellém, s egyszer csak beszédbe elegyedett velem.
Meglepetésemre megkérdezte hogy honnan utazom, s még nagyobb ámulatomra azt is tudta hol van Noszlop. Az út során elbeszélgettünk az idősek szokásairól, amivel teljesen egyet értettem, hogy ők is kipakolják a táskájukat, s nem a fiatalokra kell feltétlen morogniuk hogy nem tudják letenni a nemesebbik felüket.. Aztán a változatos témaarzenál között szerepelt az egyetem, az iskola és a tanulás is.
Elmesélte hogy mivel foglalkozik, s hogy a náluk dolgozó gépészmérnök mennyire sunnyó :) (Remélem rólam illetve a szárnyaszegettségemről majd nem lesznek ilyen gyári legendák) majd Győrbe érve elválltak útjaink.


Nem igazán tudtam előszőr hova tenni hogy a fickó beszédbe elegyedett velem, elvégre mégis csak egy idegen, s kicsit zavart a dolog, de összeségébe értelmes beszélgetőpartnerem volt, s az út is gyorsabban telt így. Szóval a végén jókedvüen szálltam le a buszról, s vágtam neki útamnak a víztorony utcai lakba.
Útközben megcsodálhattam a Duna kapu téri rendezvénysorozatot, a hajós figurázást a Dunán, és hogy délután légibemutató, este pedig utcabál lesz. (Gondoltam talán erre elnézhetnénk :) )
Aztán a behatolás során, tekintetem felfigyelt a parkolóban sorbarendezett főnyomó vízcsövekre, a vízaknánál lévő friss aszfaltot látván, pedig már egyből tudtam hogy a lakásunk, illetve a háztömbünk új vízvezetékkel rendelkezik.
Belépve a lakásba aztán óriási por, s fogasunk hiánya fogadott. Újabb ius murmurandi magamba, egyrészt hogy miért nem tudták összetakarítani a dolgot, másrészt pedig hogy hogy fogom ezt felszámolni kedvesem érkezéséig mert még rengeteg dolgom akadt.
Így hát a lepakolás után neki is láttam tüsténkedni. Előszőr is az ebéd/vacsora főzésnek álltam neki. Mivel Kedvesem épp a családi nyaralásból pottyant hozzám, így gondoltam hogy éhes lesz, másrészt hogy jól esik neki ha én fogok valami komolyabbat főzni. S vasárnapra úgysem volt semmi konkrét program a tarsolyomban.
ÍGy hát nekiláttam a zöldfűszeres csirkémnek, a levesnek és a köretnek. Mondanom sem kell hogy mindent sikerült elrontanom. Egyrészt mert a sütőzacskóból kifolyt a csirke szaftja, így kicsit száraz lett az amúgy is száraz csirkehús. Másrészről az ezúttal nem leégetett rizst, sikerült elsóznóm :) De hát szerelmes szakácsoknál megesik az ilyen. Harmadrészt a leveshez a hibás toolmanagment miatt nem biztosítottam merőkanalat, így eszköz hiányában komplikált volt a tálalása :)
Míg sült a csirke belekukkantottam a Forma-1 be, majd elindultam feltölteni az elromlott hűttőszekényünket, hogy ne kelljen sok minden vásárolni hétközben. Így hát irány az Árkád, mert hát ilyenkor ugyebár csak az Interspárban bízhatunk..
Itt következett be ius murmurandi epizód III mert a sunyi győri hídépítők a felújitás alatt lévő hídnak a lépcsőjét nem zárták le, s a híd kiépítése egészen a híd közepéig kész volt. Így hát odáig elbagtattam majd örömmel szembesültem vele hogy nincs folytatás :) Így hát zurück..
Ezzen kis kitérő után a vásárlást simán lebonyolítottam. Vettem Bort, desszertett, szalámit, sajtot, tejet. Majd siettem vissza , mert nem tudtam pontosan kedvesem mikor érkezik, illetve a sütőben hagytam a szárnyast is :) Kicsit izgultam is hogy most égetem le a házat :)
SZerencsére a ház megvárt, a szárnyas pedig a lehetőségekhez mérten jól elkészült, így le is állítottam a főzési procedúrát. Következett a terítés, majd kedvesem várása.
Ezen folyamat közben a beüzemeltem Ádám rádióját, s hallgattam Debussy Clair de lune c művét, s egyéb komolyzenei különlegességeket a Bartók rádión.
Aztán amikor a legkevésbé vártam volna, megérkezett kedvesem. Meglepetésre családja egészen a kuig kísérte, aminek nagyon örültem, s hálás is vagyok nekik ezért a kis kitérőért. Miután elköszöntük a családtól, kicsit szemléltük a légibemutatót, majd bevonultunk a lakosztályunkba.

Itt aztán miután kilelkendeztük magunkat egymásnak, majd beszélgettünk, eszmétcseréltünk a elmúlt napokból következhetett a megérdemelt vacsora, Dodi főpincért tálalásában.
Azt hiszem összeségében jól sikerült a vacsora, s kedvesemnek is nagyon ízlett a főzőtöm, az elfogyasztott desszert után aztán ismét kicsi pihenésre és beszélgetésre adtuk a fejünket. Tervezgettük a másnapi programokat, s élveztük egymás társaságát :) Majd lassan át is csapnék a hétfői krónikába.

Hétfőn korán keltünk, a tervezett program elsőnek Matyi fürdőgatyájának megkeresése volt, majd pedig ezután az állatkertbe mentünk volna, ha jött volna a busz. Ezt az esetet nem igazán szeretném részletezni, sajnálom hogy nem jutottunk el egy fél napi várás után az ormányos medvékhez, de hát ami késik az előbb utóbb ideér, így hát kis morgás után, s egy fénykép elkattintása után, kissé csalódottan, kimentünk az Árkádba. a hiányzó dolgokat megvásárolni. Ekkor akadtunk rá, tavaszi átmeneti ruhatáram égkövére, egy csíkos "Guffi" felsőre, amibe első látásra belehabarodtunk.


A nézegetést azt hiszem nem élveztem annyira, bár jó volt nézegelődni, de nem szeretek céltalanul bojongani :) S elégedettségemnek többször is heveny morgások kíséretében adtam hangot, utólag is elnézést kedves :) Bár őt igazán nem zavart a morgolódásom, talán már megszokta :) Így hát egy csecse kis ruhával gyarapodva elégedetten indultunk hazafelé, ahol megettük a finom ebédet, majd kis hesszelés után, elindultunk esti programunkara, ami egy klassz kis fürdőzés volt.
Szeretem az ilyen esti fürdőzéseket, szerintem nagyon hangulatos este fürdőzni. Bár azt hiszem télen az élményfürdő is hangulatosabb. Szóval az estét igazi wellnessel töltöttük. Az esti fürdőzés után, egy kis keleti hangulatot varázsoltunk lakásunkba, s kellemes masszázban volt részem.
Nagyon jól esett, s hogy Anna szavait idézzem "ennek a lánynak arany kezei vannak", a mazzsáz jó volt, s az olaj és a kellemes zene igazán keleties hangulatot biztosítottak.
A relaxáció után, aztán mindketten vettünk egy nagy fürdőt, majd nyugovóra tértünk.

A kedd is rengeteg élvezetes dolgot tartogatott számunkra, ismét 8 kor ébredtünk, majd megreggeliztünk. Ezután gyors mosogatás, majd 11 kor a nagy melegre való tekintettel elindultunk a sétánkra, előszőr az egyetemi könyvtárat érintettük, ahol egy kis intermezzo után, miszerint a szemüveges könyvtáros néni olvasójegy nélkül nem akart beengedni minket, végül sikerült bejelentkeznünk a 2009/10 es tanév első félévére, s elégedetten mentünk a fürdőbe. Ahol egy kellemes kis napot töltöttünk el. Miután beléptünk, kinnt gyorsan letelepedtünk a napon, egy kis napozás után, amit mint tudjátok nagyon szeretek, mert ilyenkor mindig ropogósra sülök :)
Ezt a folyamatot a Joy magazin olvasása tette izgalmassá, Gajda emlékére, majd a szomszédságunkban letelepedő kultúrkör miatt gyorsan a vízben leltünk békére.
Itt aztán nagyon jól éreztem magam. Kevesem lelkesen tanítgatott az úszásra, utólag is nagyon szépen köszönöm a türelmét :) Tudom én hogy nehéz diák vagyok :) Aztán a szemléletes módszerek hatására sikerült elsajátítanom a karmozgást :) A többi instukcióval azonban még meg kell bírkoznóm. A lebegés tanulást például nagyon élveztem, főleg mikor hellyel közzel sikerült, a lábmunkámon azonban még sokat kell dolgoznom :) de ahogy Kedvesem mondta "akkor már mindent tudnék" :) Köszönöm neki a türelmes oktatás, s nála jobb és szexisebb tanárnőt nem is kívánhatna magának senki.
A rövid de hatékony oktatást aztán az eredménytelenség miatt abbahagytuk. S inkább egy vizí bújócska-fogócskába kezdtünk. Ez is nagyon élvezetes volt, bár el kell ismenem van még mit tanulnom a bújocska és az elkapás kapcsán :) Mindenesetre vicces volt, főleg mikor nem vettem észre kedvesemet :) de hát nagyon cseles helyekre tudodd elbújni, megnehezítve ezzel az elkapását :)
Aztán végül feljavuló formám után, abbahagytuk a játékot, s kimentünk a partra napozni. Közben elfogyasztottunk egy jégkását, ami nem igazán ízlett. Ittam már jobbat is, szóval a győri jégkását nem igazán ajánlom senkinek :) Főleg nem jégkása ínyenceknek :)
Ezután ismét egy kis napozás következett, aminek következtében megjelentke az első lepirulások, majd kedvesemmel felfedeztük a győri strand katasztófális állapotát. Hát igen tényleg nem várathat magára az a felújítás.
Mindenesetre kellemes volt a Cziráki medence hűs víze, és a gyerekmedencében ami számunka inkább csak pancsoló volt, is nagyon jól éreztem magam, főleg mikor egyszer csak mellettem termett egy aranyos babuci, s rámnézett azzal a buci fejével, és kék szemeivel. Hát igen nagyon szeretem a gyerekeket :)
Aztán pancsolásunk után még átmentünk az élménymedencébe, s tettünk egy gyors túrát mindegyikben. Majd az éhség miatt elterveztük hogy egy végső napozás után hazaiindulunk.
Otthon aztán filmnézésre szántuk a fejünket, előbb a Spancsereket néztük meg, majd ezt követően megvacsoráztunk. A vacsorát ezúttal Julcsi készítette el, s egy nagyon kellemes kis grillhúst készített számunkra. Nagyon finom volt, s talán kicsit finomabb is mint az előző alkotása. Hát igen azt hiszem hogy igaz a mondás hogy gyakorlat teszi a mestert, s szerintem Kedvesem remekül forgatta a fakanalat, s jól is állt a kezében. Míg ő a húst készítette én a köretként szolgáló kenyereket píritottam, olykor karbonszálas erősítéssel láttam el :) De hát az én kezemben nem volt olyan gondos a fakanalam :) Mindenestre nagyon finom kis vacsorát készítettünk, melyet jóízűen elfogyasztottunk, desszertre pedig egy kis fagylaltot is ettünk, majd folytattuk a filmnézést.
A film azt hiszem mindkettőnknek tetszett, aranyos kis vígjáték, bár szerintem a szituáció kicsit abszurd :) szóval igazi filmbéli :)
A film után aztán elindultunk esti sétánkra. Igazából céltalanul indultunk el, aztán ahogy kiértünk a lakásból valami zenebonára lettünk figyelmesek, így hát követtük a hangot. Útközben némasági játékot is játszottunk, amit szintén élveztem :) Eléggé vicces volt :)
Majd kis séta után megérkeztünk a megszépült Szechenyi térre ahol egy kellemes kis gospel estbe futottunk bele. S hogy mi az a gospel? Hát ezidáig én sem tudtam. A gospel egy zenei stílus, amelyet a keresztény vallási életben használnak egyéni és közösségi hitünk zenei kifejezésére. Szóval amolyan Vidám vasárnapos feelingbe csöppentünk :) A sítlusnak számtalan "alaja" létezik, ezek eltérőek, de abban mindegyik műfaj megeggyezik hogy a dalok Jézusról és Isten tiszteletéről szólnak.
Az estnek csak a végébe csöppentünk bele, s a Hitgyülekezeti eskü meghallgatása után, amivel nem igazán értettünk elindultunk tovább. Útközben aztán a különféle hitgyülekezetekeről, a szombatistákról, s egyéb vallási dolgokról beszélgettünk, majd egyszer csak kikötöttünk a Szigeten.
Ennek én nagyon örültem, mert este nagyon csodálatos győr ezen része, másrészt régi vágyam volt kedvesemmel eljutni ide. De mint a mesében háromszori kérésre háromszori nemet kaptam, így feladtam ezen próbálkozásomat. Így külön öröm volt hogy most mégis eljutottunk ide is együtt. Sajnos fotómasinámat nem hoztam magammal, így sok szép kép nem készült. A zenepavilon bebarangolása után, eszmétcseréltünk az esküvőkről, majd a hajó végében táboroztunk le, ahol kellemesne beszélgettünk multról jelenről és jövőről, és persze a blogolás hasztalanságáról :)
Aztán ahogy telt múlt, iperedett az idő, elindultunk hazafelé. Otthon aztán ha már benne voltunk a vallássos témában, akkor megtekintettük az Angyalok és Démonok cimű filmalkotást, majd ezután lezuhanyoztunk.
A film egy kis vitának is adott táptalajt, de azt hiszem a komolyabb témához nem illet hozzá. Mert néha nem tehetjük azt amit szeretnénk :) Végül ezt megbeszélve nyugovóra tértünk, egy csodás nap után. S bele is csapnék így az utolsó napba a szerdába.

Ahogy a nyaralás a végéhez közeledett, persze igazából nem korlátoztuk be hogy hány napig maradunk, kedvesemen is erőtt vett a honvágy. Így szerdán nem igazán csináltunk semmit. Illetve ez helytelen, semmi aktivat nem csináltunk. Bár ez is helytelen :)
Ezúttal 10 kor keltünk, a lassú de élménydús ébredezés után aztán én leszaladtam a boltba tejért és kenyérét, majd megreggeliztünk. Finom sajtos piritós és pick szalámival, majd összedugtuk a fejüneket hogy mivel töltsük a napot. Végül arra jutottunk hogy semmi aktivba nem fektetjük bele magunkat, s az utolsó nap a pihenésé lesz. Így hát leginkább egymással foglalkoztunk, élveztük egymás társaságát. Ezt nem is részletezném, lényeg hogy kellően rápihentünk az élményekre, beszélgettünk, csokit nassoltunk, feléltük tartalékainkat, majd egy jót ebédeztünk. Ezután pedig egy kicsit relaxáltunk, zenéthallgattunk.
Négykor aztán elérkezett a pakolás és készülődés fájdalmas ideje. Nem igazán volt kedvem hazamenni. No ez sem igaz :) Szóval nem igazán volt kedvem elvállni, és egyedül hazamenni, de hát mit volt mit tenni :(
Sajnáltam hogy véget ért ez a pár nap, mert igazán klasszul, mit klasszul fenomenálisan éreztem magamat. S idővel minden csak még szebb lesz.
A gyors búcsúzás után aztán elválltak útjaink. Én noszlop felé ő pedig Balatonfüred felé vette az irányt.
Útam izgalommentesen, a pihenés jegyében telt, otthon aztán egy klassz kis bográcsozásba csöppentem de ez már egy másik lapra tartozik...

Összegezve a nyaralást, nem maradt más hátra mint felmutassam a pontozómon az összpontszámot ami nem kérdés hogy eléggé magas lesz. S hogy kicsit tovább csűrjem a kedélyeket, ezt még nem árulom el :)
Tehát összefoglalva nagyon jó volt az egész együtt töltött idő, s nem is tudok kiemelni igazán legélvezetesebb dolgot. Úgy tartja a mondás hogyha valakit igazán szeretsz akkor nem tudod megmondani hogy miért szereted. Azt hiszem ez a nyaralásban is így volt, nem igazán tudom megmondani hogy mivolt a legjobb, legemlékezetesebb, legkellemesebb. Az egészt átjárja valami különlegesség. Lehet hogy Kedvesem miatt van ez az egész plussz 'pillangós' tőltet, vagy csak egyszerűen nem tudok kiemelni semmit, vagy minden fantansztikus volt :) Ezt mindenki döntse el maga. S most már jöhet a pont.. Dobpergés.. A dodi blog eddig azthiszem legmagasabb pontszáma jön.. 9,98-es.

Kedves olvasóim ahogy mondani szoktam, ezt nem lehet leírni ezt át kell élni. Ez most is igaz. Remélem azért sikerült átadnom valamit a nyaralásom élményeiből. Köszönöm a türelmet, hogy végigolvastátok a bejegyzésemet. Remélem tetszett. A nyár utolsó napjaira is csak hasonló bő élményeket kívánok mindenkinek. Legyen vidám nyárzáróban részetek, vigyázzatok magatokra, élvezzétek a nyarat és egymást. A mihamarabbi viszontolvasásig sziasztok.