8.7

Emelem virtuális kalapom blogom olvasói előtt! Mivel megtörtem a kemény földet itt az ideje megénekelni az elmúlt hét eseményeit. Immár a nyolcadik tanhét eseményeit vetem papirra, illetve folytom bitekbe, szóval lássuk is mi történt velem az elmúlt rövid héten.

Az elmúlt hét is a megszokott metódus alapján zajlott, kicsi fűszert csak a már megszokott zhszüret jelentett benne. Ezúttal két erőpróbát is tartogatott előttem a hét, kedden bevezetés képpen egy Modellezés és Tervezés zárthelyit, illetve egy combosabbnak kikiáltott Járműszerkezetek számonkérést a hét második felébe eltolva. De ne rohanjunk ennyire előre a krónikában, szóval csak szépen sorban, megfontoltan..

A hét mint bármelyik előző a vasárnappal kezdődött. Ez a nap az előző buli kipihenésével járt, így a felkelést nem elkapkodva, szépen floppyról bootoltattam a rendszert, s jó 11 felé ébredtem álmomból. Az ébredés után némi kis tanulásba fojtottam az energiáimat, majd elérkezett a jó ebéd ideje. Ebéd után csöpp kis ejtőzés következett, majd nekiláttam a csomagolási metódusnak, ami folyamán a kis manók ismét a segítségemre voltak. Így ismét sikerült időben elkészülnöm. Az út folyamát nem is részletezném. Ezúttal Hajmival kettecskén utaztunk, s útközben eszmét cseréltünk a szokásos témákról, hétvégéről, nőkről, bulikról, suliról. S így szép csendeben, de ütemesen haladtunk célunk Győr felé.
Jó egy óra után aztán meg is érkeztünk szeretet városunkba, ahol aztán kifogtuk a piroshullámot :) Így minden lámpánál kényszerpihenőre szorultunk. Miután az úttalan utakon elvergődtünk Edinához, s leadtuk csomagját, indulhattunk haza a víztorony utcába, ahol kezdetét vette a szokásos vasárnap, ezúttal egy kis forma-1 leséssel megfűszerezve.

Miután kikiálltották Button világbajnoki címét, az események langy sort vettek, kicsit még elemeztük a dolgok állását a fiúkkal, hogy miért nem vettük meg a Brawn csapatot, belegondolni is borzongató hogy egy sör áráért lehetett volna egy fomra-1 es csapatunk :) No késő bánat.. :) Aztán mituán kielemeztünk mindent elindultam ismét hogy meglepjem Arámat, igen tudom most sokak fintorognak, hogy őket sosem lepem meg, hát igen de tudjátok hogy van ez... Bolond a szív ha szeret...:)

Szóval felbojdult méhecskéimmel elindultam a pályaudvarra. Ezúttal pontosan érkeztem, s pár perc várakozás után, üdvözölhettem Julcsim. Ezután elhatároztuk hogy busszal hajt kollégiumi lakára, így elkísérhettem a buszmegállóba, ahol viccesen elbeszélgettünk. S annyira belemelegedtünk a turbékolásra hogy az egyik buszjáratot sikerült is lekésni. Persze ennek én csak örülni tudtam :) megnyúlt az együttöltött idő :) S tovább beszélgethettünk jókedvűen s vidáman. Összeségében nagyon jókedvem kerekedett, s teljesen rendbejöttem, feltöltődtem mind lelkileg mind testileg. S itt csatolnék vissza a fujjogó korúshoz, hogy azért megyek ki mert jól érzem magam ezalatt az idő alatt, s vasárnap este nem igazán akad más gondom, tennivalóm. A jókedvű csacsogásnak azonban véget vetett a busz érkezése, s így fájdalmasan (de hát ez ugyebár hülyeség, mert melyik búcsú nem fájdalmas) szóval nehezen de búcsút vettünk egymástól. Ekkor egy másik ismerőst Gabeszt véltem felfedezni aki szintén a koleszba tartott, rövid üdvözlés után aztán ő is felszállt a buszra, s kikördültek az állomásból, én pedig hazasomfordáltam.
Otthon aztán esemény nem igazán történt, s elkezdődött a hét eseménytelen folyama. Igazából egyszerűbb lenne azt leírnom hogy semmi nem történt a héten, de az egyrészt nem lenne részletes, másrészt nem lenne meg az bizonyos Dodi perspektiva.. A hétfői nap ismét hozta a szűzies jókedvét, s így berobogtam Negro tanárnőhőz, lecsapolni a matematikatudomány keserédes mustját. Ismereteimet ezúttal Stoki kollega úrat nélkülözve bővítettem. S közbe közbe a negroszünetben a frissen megjelent Kreditet lapozgattam. Óra után aztán lelkesen robogtam át a C1-hez, várni a lányzókat :) Ekkor vágott elmémbe hogy bizony máshol lesz órájuk, így hát ívet módósítottam s az E terem felé kanyarodtam.
A kávéautomatánál, ami bizony szent hely az egyetemistáknak, találkoztam össze SzöSzel és Stokival, így együtt indultunk tovább a forgácsolólaborból kialakított E(előadó) felé. Ahogy mentünk mendegéltünk Kedvesem is elékerült, széles mosollyal az arcán, ami mindig olyan szívetmelengető, s kedves kis csevej vette kezdetét, a napról, az órákról, s egyéb érdekes témákról. Ezúttal engedve a hízelgő szónak, s magamnak tett ígéretmenek igyekeztem elengedni kedvesemet, hogy végre ne ő érjen be utoljára :) Ez hol több de inkább kevesebb sikerrel sikerült is. Óra után aztán hazamentem, s mivel aznapra nem volt több órám, így modellezés gyakorlatba folytottam az energiáimat.

Ebben a készülésban Hajmi is a segítségemre volt, s remekbe szabott kis feladatokat adott számomra. Ekkor jutott eszembe hogy bizony műszaki ábrázolás cimű könyvembe remke kis axonometrikus rajzok vannak, de bizony az könyv már egy éve Stokinál pihent, amolyan haszonbérletbe. Ebben csak az volt a vicces hogy Stoki is elfeledte hogy nála van a könyvem :) úgyhogy nem volt más hátra mint előállni a dolgokkal, s visszakérni emez fontos tansegédletet. Meg is beszéltük hogy négyórrakkor találkozunk s könyvet s ismereteket cserélünk. Ezután hazamentem s otthon tovább folytattam a felkészülést másnapi vizsgámra, ezt a kis tanulást, s hogy tudásom ülepedjen egy kis vásárlással, illetve részemről csak nézegetéssel töltöttem, elmentünk ugyanis Árkádtúrázni, ahol megtudtam hogy egy 172 cm-es lánynak 3-as harisnya kell :) S miután sikerült alapos körültekintés után kiválasztani a megfelelő szabású, mintájú szinű és vastagságú haristyát elindultunk hazafelé. Nálunk aztán kicsit letelepedtünk, majd Kevesem elindult órájá, én pedig egyik lánytól visszacsüccsentem a másik elé, no ne értsétek félre, csak a szeretett Katikám elé (CATIA) S egy ékszíjjtárcsa rajzával küzdve készültem a zárthelyire.. Ezzel aztán úgy elrohant az idő, hogy észre sem vettem és este lett, amikor ismét a romantika került előtérbe. Kicsit zimankósan, mivel a nagy tanulásban nem volt időm kiemenni Julcsi elé, ami egyből magával vonta a megsértődést. De aki ismer tudja hogy engem a megsértődés nem befolyásol, s szeretem ha meg kell küzdeni valamiért/valakiért, így gyors de hatékony engesztelésbe kezdtem. Vacsoraként aztán elmorozsoltunk egy pizzát, majd korán lepihentünk. Meglepetésre nagyon jól aludtam, s másnap reggel Kedvesem ébresztett. ÖSszeségében nagyon elégedett voltam a hétfői nappal, mert sikerült mindent elintéznem amit szerettem volna. S úgy éreztem magamban hogy jól osztottam meg a figyelmemet tanulás és egyéb csábitó faktorok között. Az este pedig rendkivül jól aludtam, s energikusan ébredtem :) Ami azért ritkaság kedden :) A kiadós reggeli után, melyből még Hajminak is jutott, elindultunk az egyetemre, illetve Vivi elé. Ekkor lettem letiltva a szexista poénokról, ami azért valahol szerves részét képezi énemnek. S itt kicsit mellőzve is éreztem magam, mivel eléggé szakmai síkon folyt az értekezés, amihez nem igazán tudott gépész lelkületem hozzászólni. Végül elvváltak útjaink, s én belibbentem friss tudásomal a zárthelyiszüretre. Kóbór taná úr is kisvártatva megérkezett, majd kiosztottuk az ugyancsak friss tankönyveket, amiben rengeteg épp s hasznos dolgot leltem még a zh-előtt, majd a lendületet nem megszakítva kiosztotta a friss zárthelyilapokat. S itt most mint míves gazda megállnék pár metszőolló vágásra, s értékelném a termést. Első nagy csalódásom az volt hogy elméleti anyagot is kérdezett mesterünk, értem én hogy fejben kell előszőr rendbe lenni, de azért ezt a szerény információt hogy arra is készüljünk elhinthette volna nekünk is. S igazából a modellezzés zárthelyiben ez okozott számontevő problémát. A másik buktató amitől fanyarnak érzem a termést a tárgy jellegéből fakad(t). UGyanis ennek a tárgynak a kulcsa a sok gyakorlás, és hogy rájöjjön az ember hogy hogyan lehet gyorsan s jól megcsinálni az alkatrészt. Ez persze valakinél rutinszerűen érkezik, de ez sorosan összefügg a sok sok gyakorlással, ami nálam is megvolt. Mielőtt megköveznétek kedves olvasók.DE azt hiszem ehhez is kell némi rutin. Szóval így sikerült egy kevésbé édes alkotást kiszenvednem, ami aztán kedvemet szegte a továbbiaknak. Remélem azonban Kóbór tanár úr értékeli a munkámat, mert hát a második alkatrészrajz helyes, egy problémája hogy nem 30 fokos szögben áll a két szarv :P Összegezve a must fokát, némi cukorral talán még édes is lehet a bor :) Egyenlőre egy erős közepes mustfokot érzek bele. (A tényleges eredmény a heti cukorfokmérésnél kiderül) Miután az első erőpróbát nem mondhatnám hogy sikerrel de lényegében abszolváltam, az óra folyt tovább a megszokott menetben. Örömteli volt hogy végre elérkezett az idő hogy összeállítási rajzokban is megvillantsuk tudományunkat, ami azért is nagy eredmény mert végre van értelme a rajzprogramnak. Sajnos azonban a program hátrányával is szembesültem, hogy bizony menetet és fogaskereket nem képes 3D-ben ábrázolni. Ez némi csalódásra adott okot, mert hát az ember elvárná egy 2,4 milliós progitól hogy ezekre is képes legyen.. Óra után lelkesedésem kicsit megfogyatkozott, mivel a keserű must eléggé elkente számat, így hát fagyarúan ballagtam haza majd matek gyakorlaton okosodtam. Nap végére kicsit csalódott lettem, de kellemesen elfáradtam, ismét egy hajtós napot tudtam le, s elégedetten estem ágyba. A szerdai nap nem sok izgalmat hozott. Az előző nap mint a pencsételős nyomda, rányomta hangulatát a napra. De mivel új napról van szó, s nem illik helyből rövdire zárni a krónikát, így hát kifejtem bővebben a történéseket. Ébredés után egy álmos hő és áramlástan óra következett, ahol Melinda nem tudott vagy nem akart újat mondani a szerény számban összegyült gépészeknek. Ezután egy automatizálás óra következett, ahol Kóbór tanár úr összefoglalta a zh követelményeit, s beleízlelhettünk a PLC-k világába. Elég ízletes kis tudományág ez, s azt hiszem felkeltette érdeklődésem ezen kis programok világa, bár azért a nehézségi foka is jelentős. Miután megtudtunk mindent s tudásszomjunk csordultig megtelt, egy katalógus formájában búcsúztunk az óráról, majd mindenki szélnek eredt. Otthon aztán heveny tanulás következett a másnapi járműszerkezetek zárthelyire. Erről a tárgyról azt kell tudni, hogy szerintem az eddigi leghúzósabb. S nem kisebb tudor mint Dr Varga Zoltán tanár úr tartja, aki rutinos róka a pályán, s a fröccsöt sem veti meg, de meglepetésre, mindig tartogat olyan kérdést a farzsebében amivel megfutamítja a felbuzdult diákokat. Szóval eme szépséges tárgy elsajátításán fáradzotam a délután folyamán, megszakítva tanulásom egy kis könyvtári kirándulással, mivel a nálam lévő ismeretterjesztő könyvek lejárófélben voltak. Szóval ezzel a kis kitérővel szakítottam meg a tengelykapcsolók s szinkrongyűrűk tanulmányozását. Ismereteim mélyítésének a közelgő laboratoriumi foglalkozás vetett véget, így hát mit volt mit tenni négy órakkor elindultam az egyetemre, nevezetes az E folyósó berkeibe. Itt aztán már várt a megszokott laborcsoport, a régi komákkal, s új arcokat is megismerhettem. Larion már lelkesen messziről üdvözölt, majd a várakozás heves izgalmában, különféle nyalánk témákat kóstáltunk a fiúkkal. Szó volt itt a laptopok hibáig történő üzemeltetéséről, Mikinek sikerült elérni hogy a vinyója szétnyomja laptopja házát, mielőtt kilehelli a lelkés. Illetve megtudhattam hogy akkro van jó géped ha elmegy rajta a Landwirtschaft Simulalot. Nem vicc :) Gépész kollegáim ilyen magasrendű játékokkal játszanak :) Aztán ahogy telt múlt iperedett az idő a várás is a tetőfokára hágott, s kezdett az az érzésünk lenni hogy bizony itt ma egy labor sem fog teremni. Így hát elindultunk konzultálni a felsőbb vezetéssel, s Szauter tanár úr meg is adta a választ, hogy bizony szánják bánják de elfeledkeztek rólunk.
Így hát csalódottan hazaindultunk. Illetve indultunk volna, aztán valami kacér gondolattól vezérelve a hídépítkezés kötötte le ámulatunkat. S még hogy az egyetemisták nem tudják élvezni az élet apróbb örömeit. Mi megálltunk, s élveztük ahogy a cölöpfúró berendezés előkészíti a terepet. S rájttünk hogy igen is tudjuk élvezni az élet apróbb örömeit, s ehhez nem kell más mint egy harmincmilliós beruházás. Miközben álltuk, s figyeltük a dolgos munkásokat, olyan magvas problémák is megfogalmazódtak bennnünk, mint szegény kacsák helyzete. Ugyanis szegény kacsák a messziből nem sejthetik hogy mi folyik itt, s kényelmesen úsznak az áramlásban, azonban ahogy a készülő hídhoz érnek bekerülnek egy turbulens áramlásba, és ott sok minden lennék csak kacsa nem. Ráadásul szegény kacsák azt sem tudják hogy miért bolydult fel életterük, s talán sosem érik meg az új híd impozáns látványát. S miközben ilyen dolgok foglalkoztatták szabad neutronjainkat, ekközben még idegenvezetésre is akadt időnk. Mivel egy túrista házaspár érdeklődőt hogy tulajdonképpen melyik folyón kellnek most át :) Aztán miután kigyönyörgödtük magunkat, elindultunk könyveink mellé, azaz mindenki hazafelé. Otthon aztán ismét heves tanulásba vetettem energiáimat, melynek során sikerült abszolválnom a tengelykapcsoló rajzát.

Így hát elégedetten engedtem a lányok bulizási meghívásuknak, ami egy nagyon jó kis döntésnek bizonyult. Miután elindultam, kisvártatva megérkeztek a lányok is, mert igazából elsőre csajbulinak lett kikiáltva a dolog, aztán a lelkes gépészek azaz Stoki meg szerénységem is behízelegtük magunkat. Így hát közösen vetettük bele magunkat a partiba. A partyvonat első állomása a megújúlt Bridge volt. Itt aztán előszőr azzal szembesültem hogy egyenlőre a belbecs még nincs igazán a helyén, ugyanis a kellemes kis boxokat, fapadokra cserélték, s még itt ott az art decó is hagyott kívánnivalót maga után. Gyorsan elindultunk a táncparkett irányába, ahol aztán szembesültünk vele, hogy bizony a zene nincs igazán a toppon, ugyanis valamiféle Karaoke party volt. Minden esetre én élveztem az ittlétet, főleg hogy sokat táncolhattam Kedvesemmel. Aztán amikor a körülöttünk lévők kezdtek önfeledten múlatni, s nem is venni tudumást rólunk, jobbnak láttuk ha testi éppségünk óvása miatt inkább továbbmegyünk. Így hát betankoltam a közelben állomásozó csencsholmiból, elindultunk megkerestük Stokiékat.

Rövid kis kutatómunka után aztán meg is leltük őket, a tánctér ellentétes végén. Így hát továbbindultunk a második állomás felé, azaz a Lapos tanszék irányába. Útközben kicsiny csapatunk eléggé szétzilűlódott, mivel a fiúk elöőrsként, mi pedig utóvédként funkcionáltunk, amíg SzöSz és Zöld Bambi filozófiai eszmét cseréltek (tudjátok ilyen női dolgok) Minen esetre én kicsit örültem is ennek a magánynak, így mi is kicsit beszélgethettünk. Megérkezve az élet Lapos oldalára, röpke kis átfagyás után bevetettük magunkat Kicsimmel a party hevébe, előszőr azonban mi is elhelyezkedtünk, s lelkizős beszélgetésbe kezdtünk. Miután aztán átdumáltuk a hibás kérdéseket, s a félreértéseket kicsit megnyugodva, elindultunk bulizni. A felső szinten nagy volt a tobbzódás, így hát elindultunk az alsó szint irányába. DE mindenek előtt felszereltük a Traffic Jam pontunkat, azaz egy két piros pöttyöt akasztottunk magunkra. Ezután megkerestük a többieket, elsőre Petit találtam meg, mivel magassága miatt eléggé kilógott a tömegből. S legnagyobb meglepetésemre a kis csapat ott tobzódott körülötte. Itt aztán helyre kis party bontogatta szárnyait, így hát kidobtuk a horgonyt, s elkezdtünk táncikálni. Nagyon kellemes volt, mert már idejét sem tudom mikor buliztam együtt Kicsimmel, s a többiekkel. De inkább a barátnőmmel történő buli dobott fel, mert nagyon jól esett vele táncikálni. S bizony már kezdtem elfeledni hogy milyen jól mozgunk együtt, s hogy milyen nagy élmény vele táncolni. A vidámságunknak Balázs érkezése, illetve képpbe ugrása vetett véget. S hogy ki ez a Balázs? Hát egy fiú, akit Julcsi és most már Timi is közelebbről ismer. Érdekes volt olyan szempontból Balázs érkezése, mert kedvesemet sosem láttam ilyen ingerültnek, mint aki szellemet láttot. Így hát adott volt a feladat, "kimenteni" Timit a kéretlen hódolótól. S hát ha ezekben a helyzetekben, akkor Dodi ebben is nyerő (elvégre Kedvesemmel történő találkozáskor SzöSzt kellett "kimentenem") Így hát akcióba lendültem, s kirángattam Timit a szinpadról, mint Vavrancs a Macust.. S miután a lányok konziliumot tartottak, Timi is tisztán látta a helyzetet.


Itt aztán mivel a nagy izgalmakban megszomjaztunk, úgy döntöttünk hogy keresünk némi szomjultót. S mivel Kedvesem azt mondta hogy fennt olcsóbbért jutunk frissitőhöz, így elindultunk felfelé. Ekkor szembesültünk azzal hogy a közelekédsi lámpa partyba a piroshullámot is bele kell érteni, ugyanis a felfelé vezető sztráda bedugult. Így hát jócskán jutott időnk Fotós Fricivel fotót készítettni. Ami ismét nagyon jól sikerült. De hát megmondta már Ádi hogy fotógén pónik vagyunk :) Miután sikeresen áttúrtúk magunkat a tömegen, s mindketten megosztottuk a kellemetlenségeket, nevezetesen hogy egy Don Juan folyamatosan a nemesebbik felét nyomta a hátsómhoz... Míg kedvesemet egy lelkes popsimasszörrel hozta össze a "sors" Miután aztán felértünk, betankoltunk a többiekknek jelzésekkel, majd kikértük az italainkat. A party nagy élménye volt ,hogy előszőr kóláztam a Laposon. Mert bizony a második zh- heve miatt nem igazán fogyasztottam alkoholt. Úgyhogy józanul kólásan csillapítottam szomjamat. Miután elmorzsolgattuk italainkat, gondoltuk kicsit lepihenünk egy asztalnál, s itt folytattuk eszmecserénket, ezúttal már vidámabb témákat felvonultatva. Nagyon tetszett az itt lezajlott beszélgetés, s hogy kicsit "elbújhattunk" a világ elől. Aztán ahogy lenni szokott a kedv s a buli is lankadt, ekkor aztán a semmiből előkerült Zöld Bambi, s így a mi kedvünk is új lendületet lelt. S miután tisztáztuk a Balázs kérdést, a felső szinten vetettük be magunkat a buliba. Itt aztán addig táncoltunk ameddig a tömegtől mocorogni sem tudtunk.

Ekkor aztán úgy határoztunk hogy továbbindulunk, s megnézzük a másik perspektívát. Így hát mint egy jó kis helyi járat, elindultunk visszafelé a party mezsgyéjén. Útközben aztán átértékeltük az est mikéntjét, ahogy régen Petyával szoktuk. Meglepő volt számomra hogy a lányokkal is milyen jól át tudom értékelni a partykat. Nagy igyekezetünkben azonban nem számoltunk azzal a ténnyel hogy a hídépitkezés miatt a parti fövenyes út le van kerítve, így akadály hárult elénk, s a mögöttünk tipegő magassarkus lányokra :) De hát leleményes egyetemisták lévén, itt elérkezett az idő egy kis terepgyakorlatra, ami számomra nem volt nagy kivivás, mert az én cipőm univerzális mint egy jó traktor, s bármilyen terepen megállja a talpát. A lányoknak ez kicsit problémát okozott, de gépész karom mindig is segítően nyújtottam irányukba, így sikerült átkelnünk a zehernyésen. Bridgébe érvén láttuk hogy a party már halovány késő őszi árnyéka önmagának, s a parkett is letisztult képet mutatott, azonban ekkora topánjaink már kikeszték a lábunkat, így inkább csak a párnás fotelokban múlattuk az időt, egészen a kettő órás távozásig. Útközben aztán eszméket cseréltünk lányokról és fiúkrúl, szexista dolgokról, s hasonló ínyenc nagykorúaknak szóló témákról. Összegezve a bulit: A hosszas kéretés ellenére nem bántam meg hogy elmentem, bár megállapítottam hogy alkohol nélkül a buli sem mindig olyan. Nagy előny volt hogy ismét együtt volt a társaság, ami azért ritka mert mindeki kis klikkekben indul útnak. Végre Stoki is belevetette magát a partyba, pedig másnap ő is zárthelyin adhatott számot tudásáról. Jó volt hogy Kicsimmel tisztázhattuk a vitás, vitatott kérdéseket, s hogy ismét együtt bulizhattunk. Így most ezen a téren kielégült ízlésem, s a következő alkalomig valhogy kibírom :) Timivel is jó volt kicsit együtt lenni, s itt ragadnám meg a helyet hogy elmondjam hogy sem Zöld Bambi, sem bárki más társasága nem zavar az ilyen eseményeken. S szerintem jól megtudom osztani a figyelmemet. Így hát bárki bármikor jöhet, s nem kell félni, persze más kérdés hogy nem vagyok bébiszitter.. Szóval visszatérve a summázáshoz, jól éreztem magam, bár volt már jobb is. S lássuk a részpontszámokat:

Hely:6,2
Zene:8,3
Társaság: 9,5
Feeling: 9.4
Alkohol:0,001
----------------

Összpontszám: 8,89


Szóval eléggé magasra került a virtuális pontmérőm, de hát a Kedvesemmel töltött rendezvényeknél ez mindig megszokott, ugyanis ekkor mindig kicsit jobban érzem magam :) Lényegében jó kis rendezvény volt, s ez a Traffic Jam dolog nem is olyan rossz gondolat :P Lehetne többször is ilyen party, így legalább mindenki tudná hogy ki melyik kasztba tartozik. Ahogy mondani szoktam ezt nem lehet leírni, ezt át kell élni, természetesen most igaz :) Bánhatja aki nem jött el, mert sok élményről megfosztotta magát. S most folytassuk a mesemondást...


A csütörtök hajnalban aztán bezuhantam az ágyikóba :) Mire kezdtem volna élvezni a pihenést már meghasadt a hajnal, s ezt mobilom kukorékolása is tudatósította bennem. Az álmos nyújtózkodás után jött a még álmosabb készülődés, majd viharozás órára. Szolecki tanár úr órája előtt frissitőként bedobtam egy finom kis egyetemi kávét, majd legnagyobb meglepetésemre azt tapasztaltam hogy Stoki meginvitálta SzöSzt méréstechnika órára. ÍGy hát hármasban múlattuk az időt Szolecki tanúr űr míves előadásán. Ahol SzöSz megállapította hogy hasonlít a stílusuk kedvelt előadónkal, azonban mi ezt hevesen cáfoltuk. Igazából az óra nem tett rám nagy benyomást, mert figyelmemem egyrészről Stoki állandó vaskarbon kérdései, másrészről a szinkronakpcsoló rajza kötötte le, így hát az ott elhangzottakról nem igazán tudnék számot adni.
Minden esetre nagyon élveztem a Méréstechnika előadást, mert sok sok nyalánkságot tudtam meg, s rájöttem hogy a mérés sem olyan egyszerű mint azt gondolnánk :) Eme remek kis előadás után, ismét egy technikás óra következett,

Rendszertechnika címszó alatt. Legnagyobb meglepetésemre nem Nagy Vincze tanár úr lépett elő a katadrán, hanem Szauter tanár úr, így már tudtam hogy ezúttal egy matekmentesebb előadás jön, valami langyabb témában. Sejtésem aztán beigazolódást is nyert, mivel a Diagnosztikai mérésekről tanultunk. Azt hiszem bár a bevonuláskor fontolgattam a kivonulást, jó döntésnek bizonyult maradásom, ugyanis nagyon érdekes dolgokat tudtam meg, a Kisalföld volán járatain történő mérések kiértékelésekor. Így a hosszított menetrendű óra jókedvűen tellt el, de hát aki ismeri Szauter tanár úrat, hát igen a fiatal tanársuhancok még értik a poént :) Aztán majd idővel belőle is kivénhett szefós prof lesz :) De addig még sok sok sör lefolyik a gépészek torkán :)

Szóval óra után aztán hazasiettem, s tovább folytattam a tanulást, mert bizony elhatalmasodott bennem az az érzés hogy még mindig nem tudok semmit a zárthelyire. Így hát még átnyálaztam párszor, oda s vissza a könyveimet, leskitceltem a tengelykapcsolót, olyan berántós módszerre, (értsd berántod a padból) aztán felpakoltam s elindultam a második erőpróbára. A zárthelyi mondanom sem kell feszülten kezdődött, s úgy is folytatódott. Varga tanár r nem hiába van évek óta a szakmában, tudja hogy a legegyszerűbb dolgok okozzák a legtöbb fejtörést, így persze hogy a leglájtosabb kérdést tette közkincsé, azaz egy tengelykapcsoló surlódótárcsa rajzát, melynek pikantériája az volt hogy egytömegű lendkerék kapcsolódott hozzá, illetve egy ötfokozatú keresztmotoros gépjármű váltóművét kellet felvázolnunk.

Ezek számomra, s akikkel beszéltem számukra is okoztak nehézsséget. Így hát kíváncsian várjuk a termést, ami szerintem a héten szintén lefokozásra kerül :) Itt nem vagyok optimista mint moellezésnél, itt olyan 50%-os eredmény cukorfok dukál. A járműszerkezetek zárthelyi után, sokunkban megfogalmazódott hogy de jó lenne műszaki managernek lenni, illetve elmorzsolgattuk az uv gondolatát, majd a kollegákkal elmentünk elébb a könyvtári épületbe, majd megnézhettem egy érintetlen Mercedes W126-os személygépjárművet, majd ha már arra jártam, belülről is megcsodálhattam eme klasszikus automóbilt.

Ez azért nagy élmény számomra, mert még ennek előtte sosem volt lehetőségem Mercédesben ülni, leszámítva a Mercédeses családias kirándulást :) A kármustrának Hajmi hivó szava vetett véget, így elköszönötem a kollegáktól, s hazafele vettem az irányt, ahol már csak a pakolás várt rám, annak is az utolsó mozzanatai. S miután illő búcsút vettünk Banditól, hazaindultunk..

Hát így ért véget a 7 hét. Összegezve a felező tanulságait: A zárthelyik sajnos nem sikerültek eléggé mívesre, ami főleg a járműszerkezeten lesz majd érezhető, s ez kicsit, sőt nagyon le is törte kedvemet, s csalódottan tértem haza. Valahogy nem tudom mi van velem, hiába tanulok, nem úgy sikerülnek a dolgok. S most a hibakeresés fázisában vagyok, mert eddig bizony rá lehetett húzni a nemtanulás nagy kalapját az eredménytelenségre, most viszont nem itt van a gond. Lényegében azonban a hét nem volt ilyen búskomor, mert jó kis hét volt, bár az időm nagyrészét a tanulás foglalta le. A szerda ismét inflexiós pontot jelentett, egyrészt mert közelebb hozta a hétvégét, másrészt a buli a csapattal ismét nagyon jó volt. S ha valami , akkor ez a szerda felemeli a hét pontozását. Az összpontszám szerint, ami valljuk be szuverén dolog, szóval kevesebbet érdemelne, enélkül a klasszikus s remekbeszabott buli nélkül. Így hát a végpontozótáblámon egy jelentősnek mondható 8,67-es pontérték virít. A hétről azt kell mondanom hogy volt már jobb is, de mivel egetrengetően negatív dolog nem történt, így a mérlegem az év pozitiv hetei közé írja.

Kedves olvasóim, remélem tetszett újabb irományom, amivel végre sikerült egyenesbe kanyaírítanom blogom folyományát. Köszönöm a türelmet hogy végigolvastátok írásomat, a mihamarabbi viszontolvasásig, legyetek jók, vigyázzatok magatokra, s élvezzétek egymás társaságát. A következő írásomig Sziasztok