2009. október 24., szombat

Szüreti mulatság

Emelem virtuális kalapom blogom olvasói előtt! Kipillantva az ablakon, egyből láthatjátok hogy bizony tagathatatlanul beköszöntött az ősz. Ami a zárthelyi szüretek mulatságának otthon adó évszak. Ilyenkor minden kicsit felpezsdül. Minden lelkes, s kevésbé lelkes diák előássa könyveit, letakarítja róluk a hónapok alatt lerakódott porfelhőt, majd miután kiprüszkölte magát beleveti magát a tanulásba. Ilyenkor a Lapos, Üveges s egyéb kerthelységeket háttérbe szorítják az olyan kultúrális intézmények mint a Könyvtár, Egyetemi aula, Konzultáció, s néha néha még a jegyzeteit is segítségül hívja a dolgos diák, már amire nem rajzolgatott épp, vagy nem gyujtott be vele. Szóval ilyenkor minden egyetemi polgárok felszerelkeznek puskáikkal, s tudásukat itt ott, ahol hiány van megfoltozzák, s sorra szüretelik a kihirdetett zárthelyiket.
Nem volt ez máshogy az én életemben sem. Ezúttal a klaviatúra s minden más elfoglaltságom elé a könyveket és a tanulást helyeztem, így meg is látszott blogom szántásán a hagyag gazda munkája. S most már pár helyen bizony felütötte fejét a parlagfű. Felhívnám a figyelmet hogy az események szűkössége miatt, ez a szántás sem lesz valami mély :) De remélem azért tetszeni fog :)
Persze ezalatt az idő alatt is rengeteg míves krónika képződött amiket persze nem felejtettem el, s most elérkezettnek láttam az időd, hogy lepárlómbol kivegyem s közhirré tegyem őket.

Előszőr is illene beszámolnom a múlt hétvégi dorbézolásról. Történt ugyanis hogy a jól ismert Oázis és Blabla a gazdasági válság hatásáa összeolvad, s egy név alatt folytatja a pályafutását. Eme a remek kis szombati napra tették a nyitócsinnadrattát. Legnagyobb bánatomra ezzel párhuzamosan dobolták ki a noszlopi szüreti mulatságot lezáró bált is. Így hát két jólcsengő program közül kellett választanom. A döntési fát segítségül hívva azonban inkább az előbbi móka melett tettem le szavazatom.
Így hát adott volt az idő, már csak a szupercsapatot kellett összetrombitálni, azaz Nándit, (Mördokk :)) Petyát (Rosszfiú) és engem :) (magamat nem nevezem el :P) hogy lazuljunk egyett.
Persze ez a folyamat is hosszas logisztikát igényelt, mert hát ugye ilyen kora őszi időben senki sem szeretne csövezni Ajkán, tehát adott a probléma hogy kell egy sofőr. Petyát aztán kétfronti ívelés után meggyőztük Hajmival hogy bizony ő szeretne sofőr lenni, csak elfolytja magában ezt a vágyat..
Miután a gépármű probléma elhárult, lehetett értesíteni az érintetteket, azaz Nándit, így hát csütörtök este Just in Time elve alapján fel is hívtam. Örömmel fogadtam hogy temérdek elfoglaltsága melett akadt ideje erre a kis összeröffenésre, s elfogadta a meghívást. Így hát minden adott volt a szombati mókához. S most lapozzunk is tovább a szombati napra :)
Szombaton nem túl lelkesen készűlődtem, meg kell hogy valljam hogy semmi kedvem nem volt az egészhez. De most is beigazolódott hogy amihez nincs kedved, ott jól fogod magad érezni. De ne rohanjunk a dolgok elébe..
Szóval nem nagy kedvel készűlőtem, mivel lelkemben tomboltak a süvitő viharok, s mindenki álltal elhagyatottnak éreztem magam. De aztán arrafelé csavartam gondolataimat hogy pont ez a baráti összejövetel fog kihúzni a gödörből, s végül igazam is lett :)
Miután kiválasztottam a megfelelő mentémet, aminek persze elegánsnak és melegnek kellett lennie, elindultam a buszmegállóba, rövid kis mendegélésem alatt még mindig zúgott a fejemben számtalan szebbnél szebb gondolat. Kisvártatva aztán megérkezett a noszlopi fehér villám, s kezdetét vette utazásom.

Ez a járat mint tudjuk ilyen népjárat, s mindenhová besimul, így Polány szitibe is behatoltunk. Ahol aztán nagy örömömre unokatesóm libbent rá fel :) S mivel sajnos nem jól bújtam el a tenyerem mőgé, így észre is vett, s lecsüccsent mellém. Ezzel teret adva a beszélgetésnek, ahol nem igazán sikerült felvennem az ő fordulatszámát.. Minden esetre legalább gyepesig nem unatkoztam. A Tesconál aztán elválltak útjaink. S én tovább suhantam az ajkai éjszakába, ahol már átfagyva várt rám Nándi koma.
Leszállásom után elpanaszoltam neki búbánatomat, s hogy mik nyomják a lelkemet, amit ő csak poén szintjén értékelt, majd kisvártatva megérkezett Petya is, s így bepattantunk a Citroenbe, s kihajtottunk a Tescoba.
Útközben közelebről is megfigyelhettem az ajkai Stone-henget, s egyéb ráncfelvarásait a városnak. Meg kell hogy mondjam valahogy sikerül mindig rondábbat alkotni...
A tescoba érve aztán összefutotunk a másik szeszegérrel, Hajmival, s röviden eszmét cseréltünk a gyimilcsekről, a hamvas barackokról, s a nőkről :) Majd megbeszéltük az alkony további programját, s rövid búcsút intettünk..

Mi pedig megkezdtük vásárlásunkat, ami azért sok sok dilemmát vetett fel. Egyrészt hogy mivel is töltsük fel a tápegységet, azaz milyen fagyálló folyadékot vegyünk magunkhoz. Végül Nándi hosszas mérlegelés után , s minden gazdasági érvet felülbirálva bedobta az ötletet hogy vesz egy üveg Sangriát. S így is tettünk :) Könnyes búcsút vettünk igy az alkoholoktól hemzsegő polctól, s a Tilinko nevezetű dobzos TG bortól, s elindultunk a pénztár irányába. Örömmel tapasztaltuk hogy az egyetlen péntránál hemzsegő néptömeg bizony nem akar fogyni, de kisvártatva aztán problémánkat észlelte a Tesco felsőbb vezetése, s a pénztárhoz szólított egy másik kollegát is. Mint tudjuk a tömeg állandó, így amint kinyitott a másik pénztár ott is felzúdult a tömeg :)
Fizetés után aztán a parkolóban ismét gondolkodóba estünk, mint micimackó. Hová is tegyük a mézet? illetve hol töltsük el időnkent. S hol alapozzuk meg a hangulatunkat az estéhez. Végül röpke kis ökörködés után mint faék hasított a gondolatomba hogy mennyünk el a Türkiszbe. Ez egy új hely, a Blabla helyén. Elvileg török-magyar étterem vagy miféle.. Az elhatározást tett követte, így hát felkerekedtünk s elindultunk. Útközben sziporkázott humorunk, s folyamatosan cinkeltük egymást.
Miután beléptünk az épületbe, szomorúan tapasztaltuk hogy bizony mi vagyunk ott a legfiatalabbak. Én pedig szomorúan tapasztaltam hogy nem kapunk emiatt kedvezményt. A helyről is írnék pár mondatot, ha már itt tartunk. Összegezve a helyet, szerintem előnyére is változott. A falfestés pl nagyon tetszett, s a zene is jobban ízlett mint Blabla-ban. Az étel itál kínálat hasonló, mondjuk hiányoznak a megszokott finom pizzák. Szóval talán egy erős 6,3-as pontszámot adnék a helynek, amiben a pincérnő értéke 5,6-os :)
Miután letelepedtünk, kezünkbe vettük az étlapot, hátha található itt győri finomságunk, azaz Kebap. Nagy meglepetésre találtunk is egy Döner nevezetű ételt, ami az összetétele alapján hasonlított a mi Kebapunkra. Így hát Nándi gyorsan rendelt is egyet, mi pedig kikértük italainkat.
Én maradtam a jól megszokott sörömnél, mert hát a sör öröm. S tovább beszélgettünk az elmúlt időszakról, mert hát ugye jócskán nem láttuk egymást, legútobb Melcsy szülinapján ült össze a banda.
Kisvártatva aztán kihozták a Kebapot, ekkor közelebbről is megcsodálhattuk a pincérnőt, majd Nándi nagy csalódása következett, hogy ez bizony nem az mint Győrben. Hát igen :)

Közben a táncparketten is beindult az élet, s a negyvenhez közelebb álló tomboló "ifjúság" is nekilátott ropni, a retrós zenékre. Én megértem hogy nekik is kell valahol szórakozni, de azért hatalmas asszexuális élményt ért ekkor, ugyanis volt szerencsém megcsodálni egy negyven éves nőt miniszoknyában csizmában és toppban. Szerény lelkületemre ez eléggé rombolóan hatott. ÍGy hát kisvártatva úgy határoztunk hogy továbbindulunk Oázisba, ahol már helyre kis party iperedett..
Begördülve aztán a parkolóban, úgy határoztunk hogy csapra verjük a magunkal hozott kompótot, s elkezdtük ízlelgetni a Sangriánakat. Az üzemanyagfelvétel aztán egy rögtönzött boxkiállást eredményezett, majd némi tombolás után a kocsiban, bevetettük magunkat a partiba.
Elsőre azzal szembesültem hogy a név változtatást nem igazán követte más változás. S kicsit Sliders feelingem kezdett lenni. A hely ugyan az, a tömeg ugyanaz, te is ugyan az vagy, s semmi más nem változott :) Ezt a töprengésemet aztán az ismerősők felkutatása szakította meg. Elsőre Bogival s Kornéllal találkoztunk. Jó volt őket újra látni, s kicsit beszélgetni velük. Majd kisvártatva Hajmi és Kornél is előkerült, akik szintén jó hangulatban voltak már ekkortájt, illetve Hajmi szomszédasszonya is lencsém elé került :)

S mivel Kedvesem ismét nem volt mellettem, így az időmet leginkább dokumentálással töltöttem. Meglepően tapasztaltam hogy az Oázisnak még mindig nincs partyfotósa, ami szerintem a XXI században már követelmény, s ahogy fotózgatásom során tapasztaltam igény is lenne rá. Szóval ismét akadtak félreértések fényképezős túrám alapján. Azonban egyet már megtapasztaltam hiába próbálod magyarázni hogy Te nem.. a kutya sem figyel rád, s ők fényképet szeretnének :) Így hát készítettem pár pózólós képet, s a legtöbb helyzet során nem igazán tudtam megmagyarázni hogy én csak egy jámbor járókelő vagyok.

A party éfél felé aztán igazán kezdett vad irányt venni, s remek kis hangulat keletkezett. Ekkor határoztunk úgy hogy lefogyasszuk italjegyeinket. S két három sör után már jókedvem is kerekedett.
A pultnál aztán régi ismerősőket fedeztem fel, Melindát, nővérem osztálytársnőjét, és a húgát Elvírát. S ha már ott voltunk gondoltam udvarias leszek s előreengedem őket. Az italok kikérese után aztán még kicsit beszélgettünk majd elválltak útjaink.

Ezután Kornélhoz és Hajmihoz csapódtam, s belevetettem magam a táncparkettbe. Követve Kornélt jó néhány lányt táncraperdítettünk. Duhajkodásomnak aztán Nándi hívó szava vetett véget, hogy bizony későre jár és indulnunk kéne. Így hát elköszöntem a többiektől, készítettem pár búcsúképet, majd elindultunk hazafelé.
A hazaút számomra nem tellt túl jól, mivel ezúttal elfelejtettem a boxkiállást, s így feszitő érzés környékezett :) Tanulság indulás előtt menny el a boxba :) Minden esetre a Noszlop Devecser szakaszt már éppen abszolváltam. Hazaérve aztán elégedetten nyugtáztam hogy a megszerzett csencsholmi Nándinál maradt, illetve az energiaitalom is hasonló sorsra jutott. Majd elégedetten nyújtóztam el mint álmos alfa cementit, de mivel álom nem igazán jött a szememre, így Kedvesem levelét vettem kezembe, s ha már ott jártam, meg is válaszoltam póstafordultával. Ezután aztán pirkadatkor lehunytam szeimet.


Összeggezve a bulit: Nem volt rossz, bár kimagaslóan jónak sem nevezném. A névváltozás szerintem nem nagyon érezhető, azt hittem nagyobb volumenú változások lesznek. De az Oázis ezúttal is kapott egy jó pontot nálam, így az állás már 3:2 :) Szóval a javuló tendenciát értékelem :)
Ismét zavaró volt számomra hogy Kedvesem nem volt velem, mert az ilyen bulikat nem annyira élvezem. Mindenképp meg kell jegyeznem hogy jó volt a cimborákkal újra összejönni, s elbeszélgetni, megtudni hogy is megy a szekerük. S itt meg is ragadnám a billentyűzetet hogy köszönetet mondjak nekik hogy kirángadtak a rosszkedvből.

A buli után már jókedvem lett, s igazán elfelejtettem a búbánatos időket. Szerencse hogy vannak ilyen barátaim :)
A party színvonalát ha pontoznom kéne, akkor:
alapozás:5,
Hely:7,5
Társaság:8,9
Kiszolgálás:6,5
Zene: 8,7

Számomra azonban még mindig Melcsy szülinapja az etalon, de ez sem volt rossz :) Talán egy erős 8,34-es pontszámot tudok az éjszakának adni.

Remélem tetszett az írásom, bár ezúttal nem igazán vittem bele semmi figurát :) Lehet hogy kopik blogolási "képességem". Köszönöm a türelmet hogy végigolvastatok, hamarosan jelentkezem újabb krónikával.
Addig is vigyázzatok magatokra, legyen szép napotok, élvezzétek egymás társaságát. A mihamarabbi viszontolvasásig sziasztok.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése