Minden én végén egy estére megáll az idő. Visszagyürjük a zsebeinkbe a hiányosnak bizonyult puskáinkat, mosolyogva beadjuk adrenlin foltos dolgozatainkat és hátra haggyuk egyetemi életünk minden nyügét baját. Izgatottan szép ruhába öltözünk hogy a legjobbat mutassuk magunkból, hiszen ezen az éjszakán nagyobb figyelmet szentelünk Egymásnak. Tudjuk hogy egy tartalmas éjszaka vár Ránk, remek alkalom arra, hogy eltöltődjünk közös élményekkel a szürke hétköznapokra. Bizony nem susogok most másról nektek mint a hagyományos Gólyabálról.
November 10-én újabb kanyart vett a diplomáig a szemesztere sokasága ugyanis ezen a napon került megrendezése a Gólyabál. Ez a rendezvény főleg az első évesekről szól, de természetesen képviseltetik magukat a felsőbb évfolyamok is, ki ki párjával indul bálba, ki ki pedig a friss portékát veszi számba, ki ki pedig csak azért látogat el eme rendezvényre mert épp nem akadt más dolga.
Ahogy az lenni szokott minden iskolában, minden új környezetben az elsősök ezen a napon vállnak beavatottá, s nyernek bebocsattatást az egyetem kapuiba. Ekkora már ki ki megtanulja hogy a T.O-ra óra ütközőssel nem illik felmenni, hogy Bieder apánk szeret minket, hogy Ki kicsoda az a Torda Béla, s hasonló nyalánk dolgokat. A felsősők pedig már nyakukon érzik a vizsgaidőszak hűvős lehelettét: így hát mindenkinek jól esik még a felhőtlen szórakozás.
Idén a fokozottnál nagyobb promoció előzte meg az egyetem egyik legrangosabb bálját, ugyanis talán a középitkezés miatt, talán mert rájöttek hogy az aula nem épp a megfelelő hely eme nívós eseményre, így úgy határoztak a fejesek hogy ezúttal az egyetemi csarnokban kerül lebonyolításra a gólyabál. Szerintem üditő döntés volt ez a változtatás, mivel a rendezvénycsarnok azért mégis csak nagyobb teret biztosít, s a táncparkett is nagyobb. Azonban nem ez volt az egyetlen változás a gólyák életében, ezúttal a bál mellé egy vacsora is dukálta, ami tovább növelte az est fényét, s ha már a fénynél tartunk látványos fény és hangtechnika is bekerült a repertoárba. De ne rohanjunk ennyire előre.. Hónapok óta ahogy sétálgatott az ember a campus területén, nem kerülhette el az ide oda kifüggesztett plakátokat, mik jó előre hírdették a közelgő bált.
S mint aki ismer tudja hogy mennyire szeretem az ilyesbéle báli mókákat, egyrészt mert mindenki szép ruhába bújik, kicsinosodik, s valahogy kicsit számomra visszaidézik a régmúlt a 18.század hangulatát. Ezen előhangokkal a Just in Time rendszer szerint az utolsó pillatban azaz Hétfő délután megvásároltam a jegyet, így már minden teljes volt a részvételhez. Gyönyörű kisér, s mi több kisérők, a ruha költemény már a szekrényben lógott, az illataroma pedig a neszerszerben pihent, no ekkor még nem az enyémben hanem kedvesemében :) de a lényeg hogy készen állt az első nagy bevetésre. :)
S most kúrtitsuk is meg a nap eseményfonalát, s térjünk csak a bálra át :). Az est már a megszokott készülődéssel telt, ekkora már minden körvonalazott, s a hölgyekkel is mindent megbeszéltem. Nyolc órakkor aztán a kötelező szépitkezés vette kezdetét, egy gyors zuhany, borotválkozás, hajbelövés, majd felöltöttem a szebbik mentémet. Leakasztottam a fogasról az elegántos nadrágomat, s szürke fazonú öltöny is lekerült a vállfáról. A ruhakölteményhez hozzá tartozott még az ünnepire suvickolt lábbeli, és a barack szinű ingem, kiegészítve a nadrághoz igazított nyakkendővel. Miután átestem az öltözés fázisán, nem maradt más hátra mint gondosan előkészítszem a frizurámat. A készülődés során nehéz perceket egyedül a nadrágszíjj okozott, ugyanis nem találtam megfelelő lyukat, s mint tudni illik enélkül elég nehéz vele bármit is kezdeti :)
Miután beláttam hogy a csat vége nem talál lyukra, kénytelen voltam privát lyukat készíteni, ami mint tudjuk nem egy egyszerű művelet, pláne nem lyukkészítő célszerszám nélkül (Hát igen ilyenkor jönne jól az a "maróeszterga".) Légyegében így hát úgy határoztam hogy övtelenül vágok neki a duhajkodásnak. A lélekerősítő helyi kazán felhörpintése után, elindultam a lányokhoz a buszmegállóba. S remek időzítésem miatt épp időben érkeztem :)
Miután begyüjöttem a kíséretemet, együtt hármacskán indultunk a rendezvény színhelyére, s útközben érdekes dolgokat tudtam meg a női lélekről :) Ezért is jó lányokkal körülvenni magadat :) Megérkezésünk után, s miután eldöntöttük hogy előről vagy hátulról szeretnénk behatolni, (nem rosszra gondolni) belibbentünk az épületbe, ahol már terjedelmes sor várt minket. Itt elsőre megcsodálhattam az idei báli trendet, mind női, mind férfi téren, majd parkolósávba libbentünk, hogy jobban felmérjük a terepet. :)
Kisvártatva aztán előkerült Babett, s tőle friss információkat gyüjöttünk be az est mikéntjéről. Ekkor határoztunk úgy hogy megszabadulunk ruháinktól, illetve kabátjainktól, s beadjuk azokat a ruhatárba. A ruhatárnál azonban minden bizonnyal nem vették számításba a sorbanállási elméleteket, s nem vettek fel különféle sormodelleket, így végeláthatlan embertömeg kígyózott, a kabátleadásra várva. Ahogy lenni szokott na ná hogy két ember végzi ezt a nem elhanyagolható feladatot :) A lányok közben úgy határoztak hogy míg én a sorban bérlem a helyet, addig ők átöltöznek ünnepi ruhájukba, s felveszik azokat a gyönyörű üvegcippelőket. ÍGy hát egyedül maradtam a sorral :) S jó volános elmélet szerint furakodtam előre :) Így röpke öt perces álldigálás után már be is adtam kabátomat megörzésre. Hamarosan (persze női idő szerint) a lányok is előkerültek, ezúttal már csini vili báli ruciba és cipellőbe :) S ők is lassan átestek a tűzkeresztségen, s megszabadultak a kabátjaiktól. Ekkor jöttem rá hogy nem is olyan egyszerű, bár mindeképp örömteli dolog két lánnyal bálba menni :)
Szóval ott tartottam hogy leadtuk a kabátjainkat, s készen álltunk hogy belibbenjünk a csarnokba, ami eddig csak sejtelmes arcát mutatta nekünk. Belépve aztán, szemem is elkerekedett a bámulattól, mert bizony nem lehetett ráismerni a sokszor látott helyre. Egyedül a hátsó széksorok árulkodtak a csarnok mibenlétéről. A szervezők remek munkát végeztek, a dekoráció impozáns volt. Meg is bizonyosodtam róla hogy sokkal jobb választás lett mint a komor Aula volt hajdan :) Így hát elégedetten sétálltunk körbe a teremben. Sétánk után, aztán leadtunk voksainkat a bálkirálynőre és a bálkirályra. Meglepő módón ismét nem a legszebb vagy legcsinosabb hölgyemény nyert, de hát ez mindig így szokott lenni :)
Ennyit a szépségversenyekről :) Szavazatunk után megcsodálhattuk a mindannyiunk által átélt gólyaesküt, s a látványos fénytechnikai showelemeket. Majd mindezek után megkezdődött a báli forgatag. Persze az estről nem hiányozhattak a sztárvendégek sem, bár azért Korda Gyuri bácsit nehéz pótolni, illetve felülmúlni :) Ezúttal a meghívottak között a Dred és a Magna cum Laude szerepelt.A zenekar megjelenésével, mi is bevetettük magunkat az ekkor még szegényes táncpartner hevébe. Majd egyszer csak arra lettünk figyelmesek hogy körülöttünk felpezsdült a tömeg :). Jó kis táncika s mulatozás vette kezdetét, közösen csápoltunk Kedvessemmel, ami nagyon élvezetes volt :) Majd pedig roptunk is egy kicsit. Az első fellépő távozásával aztán valahogy a hangulatunk is leült, így egy kis frissitő után néztünk az impozsáns italpultnál. Ekkor sikerült megszereznem az est csencsholmiját, egy hagyományos emléktányéralátét formájában. Hát igen valaki nem érti ezt a hobbimat, de nekem ezek a kis vackok mind mind emlékként szólgálnak :) (Mára már a falamon díszeleg ez is a Víztornyi hodájban.)
A kedvünkön azonban az ital sem segített, s kicsit azt hiszem itt leült a party. Ezután válltunk szét Timivel, s mi inkább pihenőbe, azaz alfacementidbe vonultunk Kedvesemmel. Persze ezen kis relax time alatt is nagyon jól szórakoztunk, a szinpad mögül figyeltük az eseményeket, vagy épp szivecskét "hajtogattunk". Talán azt kell hogy mondjam hogy élveztük egymás üditő, s megnyugtató társaságát. A második fellépő nevezetesen a Magna cum Laude nekem nem igazán tetszett, s talán ez meg is látszott hangulatomon. Ugyanis valahogy nem az én zenei világomat képviselte, s tudjátok hogy van ez.. Nem jött bele a lábomba a boogie.. Így hát tánc már kevésbé kapott helyet.. S valahogy a társaság is elszomorodott, ez leginkább Zöld Bambin látszott meg, ami mint mindig nagyon bántott, mert ha valakinek a környezetembe baja van, az engem is letör, vagy hogy is mondjam, szóval magamra vettem az egészet. A végére azonban, talán azért mert valahogy az első sorba keveredtünk kedvesemmel, egészen mókás hangulat kerekedett, s az együttes is jobbnál jobb zenéket játszott. Így sikerült jobb szájízt varázsolni ajkamra :) De lehet hogy csak Kedvesem rúzsa eredményezte ezt az illúziót :) Lényegében kettő órakkor vagy talán negyed háromkor a távozás mesgyéjére léptünk. Ekkor szerencsére már csenevészebb sor gyülemlett fel a ruhatárnál, így a kabátbegyüjtő akció hatékonyabban ment. A lányok még kicsit szépítkeztek a mosdóban, majd elindultunk hazafelé. S hát legyen ez a 2009-es gólyabál végszója.
Összegezve: Nem volt rossz mulatság, megvoltak a pozitivumai és a negativumai. Nem igazán tudom hogy hogy is értékeljem. Talán hangulatban kicsit gyengébb volt mint a tavalyi, de erről azt hiszem a zenekar tehet leginkább. Illetve másik nagy hátrányként említeném meg, hogy az est szervezői nem igazán "foglalkoztak" a felsőbbéves látógatókkal, így számukra nem igazán kínáltak programokat. S mível a hátrányokat szépen mívesen felsoroltam, jöjjenek hát az előnyők. Egyrészt nagyon jó volt hogy ismét Julcsival bulizhattam. Másik oldalról pedig nem mindenki mondhatja el hogy két csinos lánnyal mehettem a bálba :) S talán ha pontoznom kéne az eseményt, akkor egy erős közepes érdemjegyet mutatnék fel. Ezek miatt a virtuális pontszámlálómon egy 8,43-as pontértéket villantanék fel.
Talán jövőre ugyanitt, ugyanekkor, valami jobbról, de minimum ilyen színvonalú rendezvényről számolhatok be. De lehet hogy a tényleg hagyni kéne hogy a gólyabál a gólyáké legyen :) Ezt a gondolatot még egy évig érlelem :) S majd 2010 novemberében eldöntöm :)
Bejegyzésem végére pedig daloljanak az estről készült sztárfotók. Kedves olvasóim köszönöm a türelmet, s hogy figyelmesen végigolvastátok bejegyzésemet. Remélem tetszett újabb élménybeszámolóm. A következő írásomig legyetek jók, vigyázzatok magatokra, élvezzétek egymás társaságát. A mihamarabbi viszontolvasásig hey_ho
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése