Emelem virtuális kalapom blogom olvasói előtt! Elsőként minden kedves, kitartó olvasómnak Boldog sikerekben gazdag békés 2010-es esztendőt kívánnék. Remélem mára már mindenki újratöltötte alkáli elemeit, s mára már a kötelező Algopiryn is kimaradt az étrendből. Eljött hát az idő hogy én is megörökítsem az év utolsó estéjét, illetve napját, mert hát az előkészületek is hangzatos szerepet játszottak a fergeteges mókában.Évre évek múltak s azóta én sokszor vártam még gyermekként az évfordulatkor, hogy majd csúcsra érek s gyakran már-már hittem, látok is valamit, másszor legyintettem s Szilveszter csuszamló, sikongató éjén részegen pörögtem az év meredélyén.
A készülésé már a nagy napot megelőző napon megkezdődött. Szerencsére 30.-án már szinte mindent megcsináltunk Nővéremmel a nagy bulira, így nem sok feladat várt ránk reggel. Szerencsére kitakarítottuk a kupleráj őstárházát felvonultató, porszivót elsőszámú közellenségnek nyilvánitó, Ádám szobáját. Ahol hát mit szépítsem a pororoszlánok olyan egységfrontba tömörültek hogy már már Napalmal és savállóval kellet őket kirobbantani fészkükből. (A fészek itt szó szerint értendő)
A nagy takarításba persze a jókedv is bekopogtatott kicsit kommandónhoz, így sziporkáztak is az anekdóták. Pl az emlékezetes mondatom miszerint "Ha a rómaiak mintáztak volna a kuplerájnak istenséget, akkor az bizony Ádámról készült volna. Csak valószinűleg az volt ezzel a baj hogy nem találtak akkora márványtömböt.."
Szóval jó hangulatban kialmoltuk a kérót nővéremmel, majd négyórakkor elköszöntünk egymástól, ő hazafelé, én pedig bevásárolni indultam. S ha már köszönés ragadjuk is meg a helyet, alkalmat hogy megköszönjem neki a segítséget.
Ugorjuk is most át a 30-i történéseket, bár ezek is megérnek egy külön misét, remélem hamarosan lesz rá időm hogy megéneklejem ezen nap krónikájit. Szóval kicsit pörgessük fel a cselekményfonalat, s lényeges dolgokat kihagyva (pl hogy hogy került Julcsi az ágyikómba) ugorjunk át az év utolsó napjára, mert hát ugye ez a poszt főétele.
Az év utolsó napja is úgy kezdődött mint a többi, félkomás fejjel néztem ki az ablakon, s emésztettem a friss emlékeim nyomán az álmomat, majd a melettem szundikáló vagy épp ébredező Kedvesemre néztem, s valami nagyon kellemes kis érzés mászott belém :) Igen az év utolsó napját így még nem kezdtem :) Aztán ahogy ébredeztünk szép lassan időt hagyva a hosszas nyújtózkodásnak, harcoltunk a takaróval kicsit :) szépen lassan mint ahogy ilyenkor lenni szokott belénszivárgott a lustálkodás csábitó érzése :) Elvégre hosszú nap előtt álltunk.. Így hát lényeg a lényeg hogy sokáig feküdtünk, s amikor a nap már égette a pocinkat akkor teret engedtünk a felbuzogó tenniakarásunknak.
A munkálatokat előszőr is boltba menéssel kezdtük, mert hát nagy feladat az érkező vendégsereg megfelelő hadtáppal történő ellátása. S mivel kenyér egy szelet nem sok annyi sem volt, így kénytelen voltam bevásárolni belőle.
Visszaérkezésem után, aztán belevágtunk közösen a feladatokba. Előszőr is a szendvicseket készítettük el, ami során megállapítottam hogy "demokratikus kapcsolat nincs", s hogy Kedvesemmel nem nagyon fogok szendvicseket késziteni. S hogy miért? Hát előszőr is azért mert Kedvesem a jószándéktól vezérelve nem hagyta érvényesülni tenniakarásomat. Pedig hát uraim tegyük szívünkre a kezünket, igaz hogy úgy fertig egy igazi szendvics ha van rajta anyag?! meg persze akkor ha a mérete MSZ EN ISO szabvány szerintű :) Szóval így kicsit össze is különböztünk a szendvicsalkotás kapcsán, szerencsére azonban hamar megbékéltünk, s végül a Julcsi falatkák és a Dodi szendvicsek együtt kerültek a tálcára :) Az első nagy feladat így hát ksézen volt, jöhetett a második erőpróba, ami a bólé elkészítése volt.
Ez azért is volt bizsergető, s felkarolandó ötlet mert én még sosem ittam bolét, úgyhogy kiváncsian mint egy nyalánk kisgyerek vártam hogy a narancsokból almákból és némi alkoholból miféle csoda kevercs iperedig Julcsi kezei alatt :) A gyümölcshántolás és a szeletelés után következhetett a tényleges alkotási folyamat, s ekkor szállta meg Kedvesem az az ötlet hogy ne bolé legyen belőle hanem gyümölcssaláta. Így a közös bolé gyömölcssalivá szelidült.
S miután készvéltunk a munka nagyjával, hát betettük az elkészült holmikat a hüttőbe, s egy gyors felmosás után lufifújásba és dekorálásba kezdtünk.
Ez a folyamat már nagyon jókedvűen tellt, s valahol előrevetítette az est jókedvét. A lufifújás ugyanis, és ezzel együtt a dekorálás remek kis csapatépitő játék szokott lenni. Itt aztán az mondat csalt hahotát az arcomra mikor is Julcsi közölte hogy "elveszítetette a fújóképességét" :) Így hát a lufikkal egyedül maradtam, s meg kell hogy valljam nagyon nehéz is volt felfújni a lufancsokat :)
Eme nagy feladat előtt, vagy közben toppant be Petya, amolyan váltás munkás ként :) S ha már ott volt akkor gyorsan eszmétcseréltünk a pesti létről, továbbá kiváló alkalom nyílt arra hogy megkóstoltassuk vele a szendvicseinket, és a gyümölcssalit :)
Aztán ha már hárman voltunk, meghallgattuk Kedvesem és a Tortilla chips c drámát, miszerint tavaly sem jutott neki belőle. S mivel a mérnöksuhanc tervekben gondolkodik, így fel is idéztük lelki szemeink előtt ahogy Kedvesem a buli alatt elvonul a sarokba, s mohó hörcsög módjára falja a csipszet :) Ez aztán meg is alapozta a kedvünket :)
S ha már Petya érkezett, akkor Júliám elment, mivel hát neki még csinosodnia kellet az estére, s a munka javát már elvégeztük együtt :) Így nehéz szívvel de elköszöntünk egymástól, s Petyával kettesben maradtunk.
Mivel a dekor nem helyezte fel saját magát, s a búcsú pillanataiban a lufik sem fújódtak fel, így heves fújásba helyezkedtünk, s igyekeztünk minnél kreativabb dekorációval ellátni a szobánkat. Ezt azt hiszem a fallikus szimbólumú lufikombináció bizonyította is. S miután már jó pár luffancsot felfújtunk, elindultunk a városba sétálni egyet, a séta ürügye továbbá az is volt hogy Petya némi töltetet vásároljon a Pipánkba, mert hát bár Melcsy megígérte, de hát valljuk be andragógusból van :)
Miután bevásároltunk a pipához szükséges kellékanyagból, lepihentünk szokásos délutáni szundinkra, mert hát minden nagy buli előtt ki kell pihenni magát az embernek :) Ekkor toppant be Matyi, s csempészte be hozzájárulásommal a Timinek szánt virágot. Miután aztán elköszöntünk, ismét álomra hajtottuk a fejünket, s a következő vendégig, azaz Bandi érkezéséig fel sem ébredtünk :)
Ekkor aztán álmosabban mint ahogy lefeküdtünk ébredtünk, s ha már megjött Bandi hát eszmét is cseréltünk vele egyrészt az est mikéntjéről, másrészt hogy mi a helyzet :)
S mivel már minden készen állt a bulira, így hát mi is felvettük ünnepi menténket, s izgatottan vártuk a vendégeket. A társaság persze amolyan alanyi jogon válogatódott össze, s nem hiányozhattak a közkedvelt szereplők. Az egész éjjel smárolók, a beszélgetést lefagyasztó, a zenét állandóan leállító és a többiek.
Az első érkezők Melcsyék voltak, akiket sikerült a Víztorony utca és a Kossuth híd közötti szakaszon nem észrevennem, mondjuk ez rájuk is igaz, bár én egyedül voltam, s így mind individumot nehezebb volt észrevenni.
Szóval hét óra után kicsivel, negyed nyolc után pár percel, már mindenki szépen a Víztorony utca laknál volt. S hogy ki mindenki? Hát vegyük csak sorra Timi és kisérője Matyi, Melcsy és lovagja Pinnyő, Tuki és Kammila, és Kinga.
A rövid bemutatkozás után belljebb tessékeltem a vendégeket, s itt hevesebb szóváltásba is keveredtem Timivel, mivel azt gondolta hogy én már többet ittam a kelleténél. Így hát a kedvem kicsit le is lohadt a rendezvénytől :( De hát ahogy lenni szokott, ezek mind csak emelték a buli élményeit :)
Szóval a társaság nagy része időben megérkezett, persze most is akadtak késve érkezők, na és szerintem ki is találjátok hogy ki(k)
Igen megnyertétek az ukrán szandált :) Stoki SzöSz és Julcsi. Ők a célirányozott 7 óra helyett 8 óra felé érkeztek. Miután aztán befáradtak, s helyet találtak a kabátjaiknak, megkezdődött a bemutatás folyamata. Ami számomra kicsit azért volt nehézkes mert még nem ismertem mindenkit a társaságból :) Így hát akadtak nehézzségeim, amit aztán Melcsy női fortéllyal át is hidalt :)
Miután már mindenki ismert mindenkit megkezdődhetett a Welcome Drink elfogyászta, ami ezúttal egy kis mézes szilva volt. MEglepően ízletes kis anyagnak minősűlt így hát mindenki nagy lelkesen fogyasztotta, s míg a kiszobában szépen lassan önálló életre kelltek az események, addig Melcsy a konyhában munkálkodott.
Hogy az óév utolsó estéje se telljen el Melcsy rombolás nélkül, így most a konzervnyitónk került a veszteséglistára.
A lányok konyhai tüsténkedése nyomán szerencsére több baleset nem történt, és a legendává híresült pink lavór egy nagyon nemes kis bólénak adott otthont.
Én ekkor még a három helyiség között ingázással töltöttem az időt, ugyanis mint rendes házigazda igyekeztem mindenkivel foglalkozni. Szerencsére azonban a buli egyre jobb hangulatot vett, s elindult valami olyan ami eddig még nem igazán következett be a víztorony utca történetében.. De ne rohangjuk ennyire előre.
Szóval ott tartottam hogy a bolé elkészült, s mivel a welcome drink már elpárolgott, így a szomjuzó torkoknak egyből utántöltést kellet adni. Ekkor már Timiék is visszaérkeztek, mivel ők tettek egy amolyan kis sétát, (mások szerint "alibi sétát") hogy a kollégium előtt megvárják SzöSzéket.
Szóval most már teljes volt a tábor, s elvileg mindenki túlesett a tűzkeresztségen, ami a bemutatást és a nyitóitalt foglalta magában.
A kisszobában Petya őrizte a pipát, s szórakoztatta trükkjeivel a társaságot, míg a nagyszobába, Dj Tuki koptatta a kompakt diszkeket, s húzta a talpalávalót, így szép lassan a táncparkettet is bírtokba vették az első párocskák, azt hiszem mind közül elsőként Timi és Matyi, majd hozzájuk csatlakozott Stoki és SzöSz, illetve szerénységem is táncra perdítette Kedvesemet :)
Szóval ahogy mondani szokták minden folyt a maga medrében. A társaság szépen összebarátkozott, aminek én személy szerint nagyon örültem, mert meg kell hogy valljam akadtak emiatt félelmeim. Valahogy azonban mindenki megtalálta a közös hangot a másikkal.
Melcsy hamarosan előállt a padragi kolhosz által felajánlott pogácsával, ami bizony már már nosztalgikus Nándi féle pogácsahalmokat idézett bennünk. (Hát igen régi szép idők :) ) Így hát mituán elmorzsoltunk pár könycseppet, nekiláttunk vadul falni Melcsy nagymamája által készített pogácsát. S ha már mindenkinek megköszönök valamit köszönöm Melcsy mamájának is, nagyon finom volt a pogácsa :) Nem lenne hiteles az írásom ha nem tennék közzé a finom csemegéről egy képet :)
Persze nen csak pogácsát tömhettünk a bendőnkbe, ugyanis Timi egy finom kis kókusztéglát készített nekünk, amely szintén nagyon kelendőnek mutatkozott :) Illetve nem feledkezhetünk meg Melcsy kókuszgolyójáról sem :) Szóval bizony a bőség zavara kényeztetett minket :) Így mindig akadt valamit habzsolni a neccék mellé.
Míg a nagyszoba modoros táncolásnak adott otthont, addig a kisszobába heves beszélgetés folyt, illetve a szén is izzot :) S ha már a pipáhzo kanyarodtunk, számomra jó ideig emlékezetes marad Melcsy és Petyus "harca" . Ugyanis Melcsy lelkes pipázó "hírében" áll, de valahogy szilveszter szent napján sosem került igazán közeli kapcsoltba a vizipipával, teendői épp akkor szólították más helyre amikor Petya az új szenet izzitotta, Így gyakorlatilag kivívtuk a Donyecki bányászok haragját, dőre szénpazarlásunkkal.
Ahogy telt múlt iperedett az idő, az éfél is egyre közeledett, a hangulat pedig kezdte elérni a tetőfokát. Melcsy remekül megtalálta gazdász hölgyeinkel a közös hangot, s gyakorta vackolták be magukat a konyhába. Ezen beszélgetésekről sajna nem tudok tudósítani, mert bizony ekkor a férfiak szigorúan száműzve voltak, mint az úri időkbe a nők a kártyaasztatltól. Így hát mi úrak cseverészéssel, a mérnöki szemlélettel, s a pipával, meg egy kis italozással múlattuk az időt, míg a lányok a konyhában egyre hevesebben nevetgéltek.
Érdekes módón minden egyes szüfrazsett gyűlés után hölgyeink egyre vidámabban hagyták el a tett színhelyét, az orosz standard vodka pedig egyre jobban fogyott.
Ennek aztán meg is lett az eredménye, 11 körül már mindenki vidám hangulatba került, s mi úrak is elhatároztuk hogy hasonló gyűléseket tartunk, s csapra is vertük Stokinger kollega úr Bacardiját :)
Szóval a hangulat ahogy lenni szokott a tetőfokára hágott, de bizony egy két emberen már meglátszott a győri szeiszipari kombinát termékarzenálja. S a party valahogy saját magát tartotta fennt, így hát én is szabadon foglalkozhattam, már ha Melcsy drága engedte Kedvesemmel. S Melcsy a lelkemre is kötötte hogy ne rontsam el :) persze ez is egy emlékezetes pillanata lesz az estének :) Ők ketten ugyanis a buli alatt nagy örömömre nagyon hamar megtalálták a közös hangot, s azt hiszem a lányok közül Ő tudodott a legjobban alkalmazkodni.
Éjfél fele aztán elérkezett a pezsgőbontás pillanata, amit kicsit hamar sikerült elrontani, ugyanis Zulu idő szerint fél 12 kor (fél éfélkor) nekiláttunk készülődni, s valahogy a végén sikerült lekésni az éfélt. Így nálunk a harsány visszaszámlálás is elmaradt, s szégyen nem szégyen de a Himnuszt is youtubról hallgattuk meg, ebben aztán az is közrejátszott hogy a társaság egy része ismét a fürdőt találta a legromantikusabb helynek. Így ismét kicsit nehéz helyzetbe kerültem, méghozzá hogy a társaságot a szoba és a fürdő között összehangoljam.
Ez aztán végül is ha őszinteségi mérleget állítok most ide, akkor rosszul esett, s nem érttettem ezt az elvonulást. Úgy látszik hogy ez amolyan tradició, s a Víztorony utcai lak fürdőjének van valami fengshui szerinti kellemes fekvése. Szerencsére most a fürdő nem a bánat hanem az öröm pillanatainak lehetett fültanúja, s a zuhanyfüggöny sem tépelődött tovább. :)
Éfél után, aztán megtörtént a koccintás, ami tizen egynéhány embernél nem igazán volt egyszerű, de azért sikerült, s nagy lelkesedésben sikerült az újévvi fogadalomról is megfeletkeznem :) Így hát ezt is késve tettem meg :) Sajnos idén az éféli csók is kimaradt, mivel egy heveny kis herpesz táborozott le ajkamon, így csak éféli puszit válthattunk Kedvesemmel.
Az események aztán éfél után kicsit homályba vesztek, valahogy ahogy átszökkentűnk az újévbe,a dolgok is felgyorsultak. A kisszobában továbbra is Petya flörtölt a lányokkal, míg a nagyszobába SzöSz és Stoki David Hasselhoffos mellszörzetbedobós beszélgetése zajlott, s itt ott feltünt Drakula Gróf is, Pinnyő személyében. Timi és Matyi pedig a fürdöbe rendezték be szilveszteri lakosztályukat :)
Julcsi pedig Melcsyvel pusztittotta a Standard Orosz vodkát :) Tuki pedig lesből készítette a képeket, amire hangsúlyozottan igényt tartok még mindig :) Én pedig naggyából próbáltam összehangolni az eseményeket :) Több kevesebb sikerrel. Tanulva a tavalyi és előző évi virslifőzési kudarcból, idén nem vállaltam a kollektiv virslifőzést, s kidoboltattam hogy mindenki svédasztal módjára gazdálkodhat a virslikkel. Így mindenki aki virslire vágyott saját kezüleg elkészíthette azt, így is teretadva az individumnak :)
Ezen homályos órákról inkább beszéljenek a képek, bár sajnos a tényfeltáráshoz hozzá tartozik hogy a nagy készülédésben elfeledtem feltölteni az akkumulátorokat, így hát fényképezőgépem itt ott lemerült, így nem is készítettem sok fotókopiát a nagyszabású rendezvényről Mea Culpa...
S ha már a hajnali tudósításnál tartozik, valahol itt veszítette el a fonalat Lord Rufus és Kingus is, illetve Tuki is ekkor kezdett vad dekoráció rombolásba, amiről ha jól emlékszem jó néhány kompromittáló kép is készült :) Remélem tényleg megkapom ezeket is :)
Kicsivel három után aztán úgy határoztunk hogy berekesztjük a partyt, s mivel egyesek már vicces állapotba kerültek, így azt hiszem ez jó döntésnek minősült. A hosszas búcsú nagyon aranyosra sikerült, ugyanis mindenki megköszönte a remek szilvesztert, s ez nagyon jól esett lelkemnek. Remélem mindenki őszintén mondta hogy jól érezte magát, s nem a kötelező illem köszönés volt. Összeségében azonban nem változtat a tényen hogy nagyon jól éreztem magam, s nagyon jól estek ezek a szavak. Elégedettség töltötte el lelekemet, hogy a III. és eddig utolsónak kikiáltott Víztorony utcai bulin mindenki jól érezte magát.
Persze Melcsyék távozásával kicsit esett a hangulat, de azért ezekben a nehezebb percekben is akdt erőnk a duhajkodásra. Ekkor tartottuk meg Petyával és Julcsival hármas nyitánytáncunkat, amivel ismét felszenteltük a táncfelületet, illetve a Twister is kibontódott a dobozából, mondván ha már a prgoramfüzetben szerepel..
Így Stokival és SzöSzel pár izületroppanás erejéig játékba bonyolódtunk, amit Zöld Bambi dokumentált is fényképezőjével :) Sajnos mivel ezek a források is be vannak fagyasztva, így innen sem tudok fotót dokumentálni. (Virtuális dorgálás)
Aztán négy óra előtt, úgy határozott szük csapatunk, hogy sétálunk egyet a városban. Tudni kell hogy a hajnali séta már már rutinszerű program a Víztorony utcában, ugyanis minden szilveszterkor valaki/valakik vagy mindenki sétára indulnak :) Így hát most sem maradhatott el :)
Így a társaság maradéka, Petya kivételével sétára indult, Stoki, SzöSz, Timi, Matyi, Julcsi és szerénységem gondoltuk megnézzük mi a helyzet a győri pirkadattban. Előszőr a koli felé vettük az irányt, útközbe kicsit pózerkodtunk a ködben az egyetemi kordonoknál, majd a Kollégium berkein belül melegedtünk, ameddig SzöSz átöltözött hétköznapi ruhába.
Miután SzöSZ ismét csatlakozott hozzánk, még egy kicsit beszélgettünk kollégium előtt, majd búcsút intettünk egymásnak. S mivel a város révfalusi oldalán nem sok annyi élet sem mozgott, így hát hazaindultunk. Ekkor már Bandiék is berekesztették a dorbézolást, így hazaérve még Bandival cseréltünk eszmét a buli jósági fokáról, majd kisvártatva lepihentünk a kisszobába, s valahogy hamar elszenderültünk minannyian...
Összegezve a 09/10 (húú de furcsán néz ki :)) Szilveszteri mulatságát, szerintem ngyon jól sikerült, s ezúttal valahogy kijött a lépés. Szerintem minden jól sült el, kezdve a meghívótól, a társaságon keresztül, a programokon, amiből nem sok minden valósult meg, szóval minden jól sikerült.
Köszönöm szépen mégegyszer mindenkinek aki eljött, hogy emelte a buli fényét. Remélem jól éreztétek magatokat, s ahogy mondani szokták ha Isten is úgy akrja jövőre ismét együtt ?!
Köszönöm szépen a fergeteges hangulatot, s mindenki aki hozzájárult a bulihoz, annak nagyon köszönöm. Külön köszönet nélkül nem is mehetnék el, szóval külön köszönet: Nővéremnek, Julcsinak, Zöld Bambinak, Melcsynek. S aki még ide sorolhatónak érzi magát, az gondolja ide a nevét.
Összeségében nagyon jól éreztem magam, s nem kérdés hogy az év utolsó és egyben első bulija kiérdemelte a métány erős 9,76-os pontszámot.
Bejegyzésem végén pedig daloljanak a képek, mert hát ahogy mondani szokták egy kép felér ezer szóval. Aki nem jött el az sajnálhatja, mert ezt nem igazán lehet leírni, ezt át kell élni. Szóval lássuk a képeket..Köszönöm hogy türelmesen végigolvastátok bejegyzésem, hamarosan ismét jelentkezek, elmaradt és friss históriákkal. Addig is legyetek nyugalommal, élvezzétek egymást és a lecsengő vizsgaidőszakot, a mihamarabbi viszontolvasásig legyetek jók. A következő írásomig Sziasztok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése