Sógor várás

Emelem virtuális kalapom blogom olvasói előtt! Ismét eliramlott egy nap, ismét egy nappal közelebb somfordált a méréstechnika azaz az utolsó vizsga időpontja, de ez a nap nem ezért nevezetes a Kis Család életében (de még kicsit izgatom a tömeget)

 Forgassuk hát vissza az idő nagy játékát úgy egy évet, azaz 2009 december közepére. Ekkor tájt kezdődik igazából a mesém.. 

  Szóval történt ugyanis hogy egyetlen nővérem (azért ezt a megszólítást használom mert így lettél ismert :)) Szóval drága nővérem megismerkedett egy fiatalemberrel, s utánozzuk Dodit heves levelezésbe kezdett vele. Mondják még hogy nem egy alomból valók vagyunk. Szépen lassan ahogy történtek a dolgok, az ekkor még ismeretlen fiatalember kitárulkozott nővérem előtt, s nővérem is hasonlóképp. Ekkor persze a fiatalember és a levelezés sem volt igzán publikus kíváncsisággal bőven megáldott családunk körében, s én a jó öreg dodi volt szinte az utolsó aki beavatottá vállt a dologba, bár viharos idők voltak ezek...

   Eltelt tehát a december, közös szilveszterezés (megint utánzás nyomai) szóval mondhatnám hogy mentek a dolgok azon mederbe amit az Isten szeretett volna. 

  A történetet lehetne fűszerezni lovagi töltettetel, vagy trubadúrköltészeti míremekkel, de én erre csak annyit írnék ide, a lovgok a sárkányokkal együtt kihaltak. Másik oldalról pedig nem én vagyok az illetékes ezt bemutatni. 

  Mindent egybeveve azonban örültem hogy nővérem boldog, s mindig lelkesen (no ez amúgy is megvan ám benne) meséli a lovagos kalandjait. Persze nekem még hiányzott a szokásos Vaaaavancs vísitozás, de valahogy szép lassan elkopott (mára már nem vicces ) 

  S hát hogy  rövid legyek, szép lassan aktuálissá vállt nővérem barátjának látogatása családunkban. Ez a bemutatás mindig  nagy szó, és hát sok mindentől függ hogy épp milyen lesz  a visszhang. 

  Emlékeim között könnyedén felidézhetem Julcsim bemutatását.. Hát azt hiszem az közel sem volt ideális, s szerintem a család is levonta az ott tanultakat, s így Harmon Rabb örnagy, mert hát közben a bevenvet is kiszenvedték a fogaskereim :) érkzezésére már jelentősen optimalizált feltételek álltak rendelkezésre.

Így hát kidobolódott a nap hogy 2010 január 09.én bemuttásr kerül a családban. Nővérem már jó előre lázban égett, de hát ez valahol így természetes, mert hát az első benyomás ugyebár nagyon fontos.

 így hát szinte alig alig látott anyagmozgató eszköz került nővérem kezébe, azaz seprűt ragadott, no nem azért hogy elrepüljön, hanem hogy puccba vágja lakásunkat. 

 Szombaton szerénységem is a cári ukázokra ébredt, miszerint a medve vagy muncius csapdámat, amivel azt hivattam biztosítani hogy az ágyamba illetéktelen személy ne feküdjön számoljam fel. Így hát a tizeneggyig durmolásról hamar és gyorsan le is mondtam.

  A reggel számomra a szokásosan telt, nem éreztem át nővérem lázát, illetve jól álcáztam várakozásomat, így feküdtem és gépeltem :)

  

Miután nővérem elviharzott kezembe vettem a ruhám és a feladatokat :) Előszőr is a kacsasültet készítettem üzemképes állapotba, ami amolyan welcome meglepetés uzsonna címén készült. Szóval a konyhába robogtam, s egyedi ízlésem szerint gondoltam megfűszerezem a kacsát, egyen vmi finomat is ez a legény :) Szóval kacsa sült, én meg kialmoltam a szobámat, rendbetettem a fészkemet, ami nagy szó :) majd felszámoltam a muncius csapdát is. Így minden készen állt a JAG ifjú, reményteljes, független, tehetős és sármos pilóta ügyés-örnagy érkezésére :) Illetve majdnem minden, mert a szekuriti ebeket még el kellet zárni. Bár gondoltam hogy gonosz leszek, s kölcsön kutya vissza jár alapon, én sem zárom el kutyáinkat, aztán vhogy a jóindulat győzőtt bennem. 

Mire ezen feladatokkal végeztem már egy órára járt, így hát  a maradék egy órát blogolással töltöttem. Zulu idő szerint aztán kettő órakkor kopogásra lettünk figyelmesek, ez ritkaság nálunk, mert egyrészt mindenki csönget, másrészt kutya ugat, szóval ez jelzi a látogatót. 

  A kopogásra aztán kirohantam az előtérbe s fogadtam Harmont s nővéremet. Első ránézsre az jött le nekem hogy milyen alacsony :) Képzeleteme valahogy magasabbnak tűnt, de legalább nővéremnek is lehet sikerelményé hogy nem ő az alacsonyabb :) Másrészről pedig a hangját kellet kicsit megszoknom, mert ebből is valami markánsabbat képzeltem. 

  De miután első meghökkenésemen túl voltam, a másodikat meg elfolytottam magamban, már nem okozott gondot a beszélgetés. S míg nővérem lepakolta a cuccokat, addig kicsit csacsorásztunk. 

  

Miután megszabadultunk a gyűlölt sapkától és a nedves kabáttól meg a kényelmetlen bakancstól, helyet foglaltunk. Először az előtérben (előszoba) foglaltunk helyet, majd  nővérem elkezdte ádáz harcát a teáskannával, aminek olyan lendülettel állt neki hogy bármelyik fél győzhet. Szóval a teáskannának is volt esélye.  Így hát jobbnak láttuk nem lemaradni a show-ról, így hát beültünk a mozi első sorába :) 

   Itt aztán el is kezdtem pontozni amolyn vacsocsaracsatásan az alkotást, a kezdeti magas 9,5 ról egészen 5 ig süllyedt a mérce, több apróbb cseprőbb hiányosság miatt. Az estét aztán apu történetei emelték. Tudjátok az olyan történetek amik még egy más korszakban játszódtak, balladai homállyal kezdődnek és végződnek :) s önfeledt lelkesedéssel el lehet mesélni őket. Más kérdés hogy a szereplőkről sem jellemrajzot, sem tárgyi információt, szóval semmit nem tudunk, apu ismeri, s ennyi elég a történethez.

  Így hát kicsit el is lettünk nyomva mi többiek, mert hát ilyen történet alatt nem lehet megszólalni, közbevágni, amúgy is felesleges, mert apu megy mint a T34-es, s ha közbeszólsz még neaggy isten előről kezdi az Odüsszeiát. 

  

Kissé kínosan is hatottak ezek a történetek, minden esetre aranyos volt figyelni nővéremet meg Atit. Nővérem amúgy soha nem látott háziasságot mutatott :) Ilyenkor egész szerethető :) Legutóbb ilyet Júliám érkezésekor fedeztem fel rajta :) 

  De rövidre kéne vágni a fonalat, mert igazából csak rövid bejegyzést szerettem volna kanyarítani. :) 

  Szóval beszélgettünk, megismerhettük Attilát, gyakorta fel-fel emlegettük Munciust is, bár tényleg ő azért liturgiájival hiányzott még a körből :) De majd egyszer :) Teáztunk, beszélgettünk, hallgattunk, figyeltünk.

Aztán kisvártatva megjött anyu, így a társaság nagy része, köztük azt hiszem én is el lettem nyomva. Hát igen kemény a Dodik élete :) Szóval innentől kezdve Anyué volt igazából a szimpad, így ő faggadta Attilát. Én pedig jó szokásomhoz híven figyelőbe mentem át :)

  Sajnos nem volt alkalmam meghallgatni Ati demokratikus párkapcsolat (nem röhög) elméletét sem. Bár a beszélgetés alatt jó néhány "demokratikus" vagy inkább "áldemokratikus" mozzanatot véltem felfedezni. Szerintem amúgy nincs ilyen hogy demokrtikus párkapcsolat, mert a demokrácia mint olyan halálra van ítélve, az ember szerintem 'vágyik' egy vezérre. No nehogy azt mondjátok hogy diktatúrát szeretnék, csak szerintem szeretjük ha valahonnan fenntről várhatjuk a "jelet", a parancsot.  S szerintem a párkapcsolatban is kell hogy valamelyik fél dominánsabb legyen mint a másik. 

  Na mind1 sajnos az elméletről részleteket nem tudhattam meg, minden esetre a beszélgetés során kiderült hogy jó humora van Atinak, és ez dodinál mindig jó pont :) Főleg a levél a Mikulásnak tetszett :) Mire jó ha az ember jogász ugyebár :) 

Négykor aztán elköltöttük a Dodi féle kacsasültet, ami Atinál is tetszést aratott, ennek külön örültem :) Aranyos volt még a délután folyamán mikor nővérem és Ati nem tudták eldönteni hogy arcrapuszi vagy szájrapuszi legyen az érintkezésükből, ezek mindig jót kuncorogtam.

  Másik szórakoztató jelent volt számomra amikor Ati zsiványkodott, s a vetkőzés szoba gondolatkőrrel kacérkodott. Éreztem a huncutságot..

Édekes volt még a Kinderfigurák, mert hát Ati nagy kindergyüjtő, szóval a kinderfigurák értelmezési tartománya széles. Itt aztán ismét apu alkotott nagyot, aki a papagájt előbb sasnak, majd Mig-29-esnek vélte felfedezni, s még a Yurit a pilótát is sikerült neki kitapogatnia, sőt tovább megyek Yurinak a sapkáját és az ötágú csillagot is felfedezte rajta:) 

   Lényegében aztán a jó társaságban ahogy mondani szoktam rohan az idő, s azt vettük észre hogy fél hat van, és indulni kell, tudod vár egy másik hely :)

  Így hát készülődés vette kezdetét, majd elköszöntűnk vendégünktől, s kikisértük őket.

Miután távoztak a Kis-család is visszatért napi rutinjához, és persze elemeztük az átélteket, az estét. Összeségében nagyon kellemes kis nap kerekedett ki, én is sokat tanultam belőle, hogy milyen egy bemutatás. Másrészről Ati szerintem magasra helyezte a mércét, s mivel nővéremmel mindig össze vagyunk hasonlítva, így ezután Kedvesemink által is össze leszünk. (már alig várom újabb altopic a dodi offtopicban) 

  S hogy mi a véleményem Harmonról? Hát egyrészt hogy kell neki vmi becenév, ami kellően idegesiti Őt és vagy nővéremet. Viccet félretéve, szerintem kedves, jófej srác, a humora és az ingje nagyon tetszett :) 

  De igazából azt hiszem hogy az a lényeg amit ők ketten éreznek egymás iránt, s nem az hogy én ide most mit értékelek, vagy hogy mi tetszik nekem. 

  A véleményem amúgy titkos, de alapvetően pozitív :) Szerintem sokkal normálisabb srác mitn az előzőek. Nekem nagyon átjött, de nem akrom elhódítani Munciustól :) :)

   Nem is cséplem tovább a szót, jah igen ahogy szoktam ezt az estét is lepontozom, nézzük csak nézzük, mit érdemel az a bűnős... Legyen hát a pontszám, 9,21-es.

 Köszönöm hogy végigolvastátok bejegyzésemet, hamarosan ismételten jelentkezek friss élményekkel, mert hát sok miden van amit még megkell örökíteni. Ha kíváncsiak vagytok az események másik szemszögére nézzetek be nővéremhez.

 A mihamarabbi viszontolvasásig legyetek jók, vigyázzatok magatokra, élvezzétek egymás társaságát, addig is sziasztok.