Ha augusztus akkor Veszprém

Emelem virtuális kalapom blogom olvasói előtt! Mivel a napi rutinnal végeztem, az idő pedig számomra nem olyan kiruccanós, meg hát valljuk be nincs is kivel, így blogomba fojtom energiáimat, úgyis van még restanciám.

   Mióta boldog párkapcsolatban élek, azóta a nyár mindig is nehéz időszak volt. Hiszen mindketten Győrött tanulunk, így a napi kapcsolattartás nem okozott nehézséget, aztán a szürke hétköznapokba beköszönt a nyár, a szeretett évszak, ami nálunk felvet logiszikia problémákat..Hiszen azért Julcsim nem a szomszéd faluban lakik, hanem kissé odább.  Ilyenkor aztán rendszerint sajnos kevesebb lehetőség jut a nyájaskodásra, azonban mindig sikerül valahogy átvészelnünk. S tovább megyek talán épp ez ennek az időszaknak a szépsége.

  Eddig két közös nyáron vagyunk túl, s valahogy mindegyik ugyan arra a  sablonra épül, de mégis más. A sablon a következő: Nyár elején sokat vagyunk együtt, aztán utcazene után mindig elég jelentősen összeveszünk, augusztus elején találkozunk Veszprémben, majd augusztus végén a borheteket vígadjuk együtt, és ha akad lehetőség akkor a szemeszter startja előtt még együtt nyaralunk.

  Ezekkel a dolgokkal persze rendszeres olvasóim mind tisztába vannak, hiszen mindig előbb utóbb megszövegezem élményeimet. Most is egy ilyen írás következik, ugyanis elérkezett az augusztus, ami számunkra Veszprémet jelent. 

    Az idei veszprémi kiruccanás sokkal kellemesebb volt mint a tavalyi, hiszen az előzmények is sokkal jobbak voltak. Azonban szerintem a mássága leginkább abban rejlett hogy ettől kezdve másfél hétig nem láthatjuk egymást, így talán mindketten máshogy álltunk a témához. 

Leginkább a telhetetlenségünk és a mohóságunk kellet ez ügyben legyőznünk. Gondolom éreztétek már ilyet, hogy valakihez annyira ragaszkodtok hogy rosszul esik ha nem kaptok belőle annyit, és úgy ahogy szeretnétek. Na nálunk is körülbelül ez szokott lenni a helyzet. Így valamelyikünk mindig elégedetlenül érkezik vagy távozik. Most azonban kivételesen sikerült igazán jól összehoznunk ezt a napot.

   A másik sikertényező amiért olyan jól sikerülhetett ez a kis kirándulás, az az hogy az egész találkozót átjárta a spontaneitás. Igazából nem volt Julcsinak sem és nekem sem konkrét tervünk, azonban mégis jól kihasználtuk az időt. 

Én személy szerint nagyon jól éreztem magam, s remélem a másik fél is :) (Talán ha olvassa ezt az írást  s nem csak megdorgál hogy micsoda előnytelen képeket rakok fel, akkor talán ideírja reakcióit kommentbe.)  Na de vágjunk is bele a konkrétumok habzsolásába.

   Kicsit szomorúan indult a történet, mert előzetesen hétfőre azaz augusztus 9-re volt megbeszélve a találkozó, de sajnos Manómat elragadta tőlem az átkozott malenkij robot. Így emiatt kicsit csalódottan készülődtem, de leginkább a félelem határozta meg lelkiállapotomat, mivel féltem hogy a nyaralás előtt nem fogunk találkozni. És azt nagyon bántam volna.

  Végül aztán hétfő este megkaptam az örömhírt, hogy a keddi délelőtt alkalmas lehet eme nagyszerű és kellemes időtöltésnek. Így hát le is fiksziroztuk hogy kedden reggel találkozunk Veszprémben. Ebben az egészben a szépséghiba csak az volt hogy egyikünk sem tudta kipihenni magát. Bár szerintem maximálisan megérte ezt a kis áldozatot ez a csodás nap. 

  Szóval mint már említettem a reggeli találkozás annyit jelentett hogy nekem 7 kor, míg Julcsinak 8 kor kellet kelnie. 

  S míg én elégedetten szürcsölgettem a kakaómat, addig minden bizonnyal Kedvesem a megfelelő kilibbenő ruhácskáját kereste, ami elég sikkes ahhoz hogy elaléljak tőle.

  Miután aztán a kakaómat elfogyasztottam gyorsan felöltöztem. A kimenő anzug kiválasztása egész egyszerűen ment, ezúttal a zöld pólómat vettem fel egy fehér nadrággal, mondván hogy adjunk a trikolor érzésnek. Az öltözködés után aztán gyorsan megborotválkoztam, majd indulnom is kellet.

  Ugyanis a kiszemelt libegő nem Bigbogdány irányából közlekedett, így be kellett cammognom a faluközpontba. Persze ha már cammogtam, akkor fotóztam is, ezúttal a macska nevű kultúrpózállat akadt a lencsém végére. Nagyon szeretek cicusokat fényképezni, mert olyan édesen pózba tudják magukat vágni, egy egy fotó kedvéért.  

A cicus után, aztán tovább ballagtam, a lassú tempó ellenére egy jó negyed órával korábban érkeztem a buszra, így arra is maradt időm hogy beugorjak egy energiaitalra. Ami amolyan megszokás nálam, hátha fellelek egy újabb dobozt a gyüjteményembe. Ezúttal így is lett, a fantasztikus Jump in dobozzal gazdagodtam.

   Miután végeztem a bambizással, hamarosan befutott a busz, s elindultunk ajka felé. Ajkára érve megcsodálhattam a lezajló nagyberuházásokat, az ajkai négyes kerékpármetró építését. Ami egyes részeken kicsit forma-1-es nehézségüre sikeredett.

Erő,Dinamika, Ajka

   Ezek után aztán 9:05-kor felszálltam a Veszprémbe tartó Volvóra és útnak eredtem. A busz mellett azonban sehonnai mérnöksuhanc szemem nem mehet el kritika nélkül. Nagyon kis becsapós busz ez a Volvo, sokat mutat de mégis keveset takar. Egyrészt szerintem, számomra nagyon kényelmetlen, az ülés kemény, a támlája szinte derékszögben hajlik, s ha mindez nem lenne elég még fikxre is heftelték azok az áldott svédek.

  S ha ez még nem lenne elég, akkor mindehhez a karfát is sikerült alacsonyra helyezni, ami egy olyan kényelmetlen kényszer tartáshoz vezetett hogy bizony az már credo volt. 

veszprémi pillanat

  Az utazás élményét aztán megspékelte az előttem ülő kiránduló csoport. Ahol is az öt kis lurkó egy nagyira volt rábízva. Így az egész út szinte a sikonyálás lázában telt, a nagyinál talán a gyerekseregben magányoskodó kislányt sajnáltam jobban, akit a fiúk mindenféle hülyeséggel kábítottak. Hogy egyet ide is idézzek példaként: Azzal idegesítették a lányt, hogy a szélvédőre tapadó bogár, be fogja szakítani az üveget, s meg fogja harapni. Szerencsére nagyi lélekjelenléte átsegítette a lányt a sírás elkerülésében, így zavartalanul utazhattunk tovább.

 A következő említésre méltó eset Szentgálon jelent meg, ahol is megcsodálhattam az EURÓPAI FALU táblát. Ezt nem is igazán értem hogy mitől lesz valami európai falu, talán a tábla mellet legelésző szamárról ( a fent említett gyereksereg szerint törpenyakú zsiráf volt)

 Szentgálon aztán az első megállóban mellém csüccsent egy helyes kis ágymelegítő, így már nem utaztam olyan magányosan. Bár a hölgyemény összeforrt a mobiljával, s le se legózta azt egész Veszprémig.

  Végül aztán különösebb kaland nélkül megérkeztem Veszprém városba, ahol már csak Júliámat kellet összeszednem. Kisvártatva aztán Ő is megérkezett, így kezdetét vehette a közös időtöltés. Ami első ránézésre egy ebédet foglalt magában :) később azonban jóval több lett.

   Kezdetben az okozott feszült hangulatot hogy Kedvesem nagyon fáradt volt, így nem igazán volt vevő az én poénjaimra, s beszélgetési hajlamomra. Így hát egy kellemes kis sétába bonyolódtunk, ami előbb a Kálvária dombra vezetett volna, végül azonban a várban kötöttünk ki. De csak az után miután betévedtünk egy hobbiboltba.

  A várban aztán megcsodáltuk a kilátást, s ha már a helyszín adott volt Kedvesem hajlandó volt némi pozolásra a kamera előtt. Ennek nagyon örültem, mert mindig szeretem őt fotózni, csak hát ő meg nem :D Ezért ritka és nagybecsű pillanatok voltak ezek, s talán a kedvünket is kicsit feldobta a fényképezés. Ettől kezdve ugyanis mintha kicserélték volna Julcsim, s igen megélénkült. Aminek persze én csak külön örültem.

 

 

Egymás szemében

 A fotózkodás után aztán végül már nem volt kedvünk kisétálni a Kálváriára, így hátra arcot produkáltunk, s egy jóképű kis padon letelepedtünk. Ott aztán beszélgettünk, megbeszéltük a nyarat, és további terveinket. Kedvesem részletesen elmesélte a munkát, hogy ezt kevésbé szereti mint a tavalyit, bár ez érthető is, egész napon a strandon gyerkőcőzni jobb móka, mint a boltban állni s kiszolgálni a vevőket. Én pedig megosztottam vele azon nézeteimet, miszerint minden nyarunk ugyan arra a tematikára épül. Ez a téma aztán jó kis eszmecserét eredményezett, melynek közös nevezője az volt hogy az idei nyarunk sokkal élvezetesebb mint a tavalyi. Vagyis hogy tavaly megfizettük egymásnak a tanulópénzt, így idén nem esünk/estünk ezekbe a hibákba.

  Ebben a kellemes kis hangulatban aztán el is ment a délelőtt nagy része, s mi pedig megéheztünk. Így hát elindultunk a Pláza felé harapni valamit. Útközben azonban érintettünk még egy hobbi boltot, ahol megcsodálhattam a legújabb termékeket.

   Majd miután megtaláltam a "szalagom" amivel Kedvesem az egy éves évfordulós ajándékot kötötte át, elindultunk a Pláza felé.

   Útközben hol Ő hol pedig én ragadtam magamhoz a szót, így nagyon hamar elment ez a jó fél órás út. A plázába érve aztán a szokásos evési tortúra zajlott le, vagyis nem is ez a megfelelő szó rá, sokkal inkább népi játék. Ami általában azzal kezdődik hogy "Én azt eszem amit Te!".

  Végül aztán miután végigjártuk a három pultot, a Lasagne-nél kötöttünk ki. Ami hogy mennyire volt jó választás nem tudom, minden esetre finom volt, s egy kis időre jól is laktam tőle. Az adag azért megfelelő méretűnek bizonyult, mert Kedvesem is meg tudta enni az egészet.

 Ebéd után még kicsit beszélgettünk, üldögéltünk, majd ha már a Plázába voltunk körülnéztünk. Először kifelé menet csak úgy betértünk egy cipőboltba. Külön örültem neki hogy Kedvesem kikérte a véleményemet egy kiszemelt cipő kapcsán. 

  Aztán ha már így belejöttünk a vásárlásba, nézegetésbe betértünk más boltokba is. Köztük egy textíliákat kínáló boltba. Itt aztán a máskor számomra kínszenvedés kezdődött meg. Most azonban én is átszellemülve nézegettem a ruhákat.

  Főleg azokat amiket Kedvesem magával vitt a próbafülkébe. Majd legnagyobb meglepetésemre engem is becsábított az öltözőfülkébe. Így hát csodálhattam ahogy ruha le, ruha fel :) S rájöttem hogy minden nagyon gyönyörűen áll rajta.

  A megnézett és felpróbált ruhák közül a legjobban a farmer egybe ruha tetszett. Ebből azonban sajnos nem állt a megfelelő méretben rendelkezésre egy példány sem. Így végül csalódottan tértünk át a szomszédos butikba.

  S meg is beszéltük hogy szeptember elején Győrben is körülnézünk, mert bizony mindkettőnknek nagyon megnyerte a tetszését. De beszéljenek helyettem a képek. Szerintetek?

 

 

 A cipőboltba is számtalan érdekes darabra leltünk. Ahogy Márton bácsi mondaná "bébilépő". mustrán voltunk. Julcsim ki is nézett magának egy pink kis libegőt magának, amit aztán fel is próbázott. Illetve próbálkozott, mivel zokni nélkül sajnos nem tudta beletenni a futóművét. Persze én igyekeztem jó cipőárust megszégyenítő módon segíteni neki ebbe a procedúrában, de hát vannak dolgok amikhez a gépész akarat is kevés.  Így hát szomorúan vissza kellet vinnem a dobozkát, míg Julcsim új surranókat lesett.

  Visszafelé úton figyeltem fel egy érdekes kis McPherson féle libegőre, amibe beépítették Uganda egész krómkészletét. Ez a lábbeli aztán nagyon elkápráztatott így le is fotóztam nyomban. Majd siettem vissza Manómhoz, aki már az indulás gondolatával játszadozott, kicsit még kalandoztunk a gyógytipegők vidékén, majd elosontunk, persze hova máshova nem egy újabb boltba. De előbb a cipőboltból is álljon itt pár fotóféle.

 

A "bébilépő"

Profilból vagy szakmailag A-A nézet

Uganda krómkészlete

 A lábbeli bolt után aztán ismételten egy ruhaboltot vettünk célba, ahol is különféle sikkes holmikra leltünk. Itt egy miniszoknyát szerettünk volna beszerezni, így hát ez irányban fitattunk.

  Persze a miniszoknyák tárháza is széles, így nagyon sokféle variációt láttunk. Ami leginkább engem döbbentett meg. Azt hittem ugyanis hogy a miniszoknya ez amolyan standard szabványos dolog, holott koránt sem.

  Végül a bolt négy-ötszöri körbejárását követően négy ruhaneműt vittünk a próbafülkébe, no és persze Kedvesem ismét becibált magával. Amit én természetesen nagyon élveztem :)  A kiszemelt holmik között volt pár miniszoknya és két hozzá illő top is. 

 Első megállapításként azonban azt szögezném le hogy próbafülke és próbafülke között is van különbség. Mivel ez az utóbbi fülke kettőnknek kicsit alul méretes volt. Nem mondhatnám igazán EU komfortnak. Bár természetesen élveztem a közelséget :P Hogy is ne élvezném amikor a legcsinosabb lány hozzám közel ölt fel csinos ruhákat. Meg is jegyeztem pikánsan hogy a buja zenére is lehetne vetkőzni :P

   A hangulatot csak tovább fokozta az egyik trükkös szoknya. Amit meglátva egyből elaléltam, ugyanis a textil rejtelme abban rejlett hogy egy gomb fogta. Kedvesem épp felpróbálásához készült, amikor is kibontotta azt a bizonyos gombot, és az egész szoknya egy szabályos téglalappá alakult. Ez aztán nagy derültséget is eredményezett, s szerelmem a szoknyával egyből lángra lobbant.

   Később aztán amikor a ruha már Kedvesemre került tovább bonyolódott a helyzet, ugyanis rájöttünk hogy biza több gombot is rejtett a ruha, de hogy ne legyen ilyen egyszerű a helyzet, azokat sehogy sem lehetett szinkronba hozni. El is neveztem találóan a ruhaneműt asszinkron szoknyának. 

  S mivel mi abszolút tanácstalanok voltunk így az eladóhölgytől kértünk tanácsot, aki szintén nem tudott dűlőre jutni a kérdéssel. Így végül is eme sikkes szoknya nem kerül a bevásárlókocsinkba. S később kiderült hogy szerelmem is csak pillanatnyi fellángolás volt.

  Elég az hozzá hogy más szoknyák felé orientálódtunk. Én pedig élveztem hogy szertelenül nézhetem Kedvesem formás lábait, ami szinte a végtelenbe tartottak. Hmm azok a combok.. :D

  

 Miután aztán Kedvesem szépségében kigyönyörködtem magam, következtek a sikkes topok felpróbálása. Bár mindkét kiszemelt példány eléggé egyszerű fazonú volt, azonban a vonalvezetésük főleg Julcsin számomra nagyon tetszetősnek bizonyultak. Lehet hogy az is segített a dologban hogy én az egyszerűbb dolgokat kedvelem. Minden esetre úgy vélem hogy egy csodás, s főleg boldog lányon, no és persze páratlanul gyönyörű alakján minden ruhanemű jól áll. ( S minden ruhanemű kihívó)

  Így hát nem véletlen ha azt mondom hogy a meló kittit utánzó motívummal díszített top, ugyan olyan jól nézett ki mint a mikiegeres. Azonban ha nekem kéne választanom akkor inkább a feketét választanám, mert valahogy az jobban tetszett :) De beszéljenek helyettem a képek.

 Miután aztán itt is kipróbáltuk magunkat, lassan közelgett az indulás pillanata, s mivel nem akadt utunkba több bolt, így hazafelé indultunk.

  De mivel még bőséggel akadt időnk, így úgy határoztunk hogy elnyalakszunk még egy picit. Így hát a közelben lévő fagyizó felé indultunk. Ott aztán megkóstolhattam Veszprém ízvilágait. Miután aztán kiválasztottuk a megfelelő jeges élvezeteket, a kinti forróságba libbentünk.

  A pláza előtt még birtokba vettünk egy számunkra kijelölt padot, s kellemesen elbeszélgettünk. Leginkább a jövőről, kettőnkről, no és persze a találkozások városáról azaz Győrről. Tehát röviden arról hogy hogy is lesz a szeptember, vagy hogy anyukámat idézzem "Ki mennyire várja az iskolát". Aztán ahogy a fagyi elfogyott a téma is a végére ért, az indulás pillanata pedig elérkezett.

   Így hát végül sietnünk kellett a pályaudvarra, ahol már bent álltak a buszaink. Talán egyetlen negatív élményem is ide köthető, ugyanis érzésem szerint nem tudtunk illően elbúcsúzni. Bár azért ennek a búcsúnak is megvolt a hangulata. Minden esetre ez utólag mindketten kiemeltük, hogy sajnos a búcsú.

   Ezt követően aztán elköszöntünk, s útjaink szálaink ismét kettéváltak. Én hazafelé buszoztam, míg kicsivel utánam Julcsi busza is kigördült a veszprémi pályaudvarról. S míg én az ajkai levegőt élvezhettem, addig Kedvesem már készül az utolsó munkanapjára.

  

Összességében: Kiemelkedően jól éreztem magam. S valahogy minden nagyon jól sült el. Úgyhogy azt hiszem közel álltunk a tökéletes naphoz. Sajnos azonban az a fránya búcsú levon az egész értékéből egy hangyalábnyit. 

  Minden esetre köszönöm neked hogy mindig becsábítottál az aktuális próbafülkébe, s hogy elkápráztattál azokkal a csodás ruhákkal, de főleg inkább csodás alakoddal.

  No és persze azt is illő lenne megköszönnöm hogy kamerám elé álltál :P S igen is nem lett előnytelen kép, mert rólad olyan igen igen nehéz ha nem lehetetlen készíteni. 

 Csak remélni tudom hogy Te is ilyen jól érezted magad, s hogy kellemes emlékekkel/élményekkel gyarapodtál ezen a nyári napon.

  Nem maradt más hátra mint hogy pontokba számszerűsítsem az esemény fokát. Így hát lemérve annak cukorfokát nem vitás hogy 9,97-es pontot adok. (Ami talán blogom történetének egyik legmagasabbja).

Anglia az égen

Nyalánkságok

 Kedves olvasóim köszönöm hogy türelmesen elolvastátok bejegyzésemet, remélem tetszett, s hogy szórakoztatónak találtátok. Neked pedig Manóm, remélem tetszettek a képek, de nem fogom leszedni még ha előnytelennek is gondolod, mert nem azok.

  Hamarosan újabb krónikával jelentkezek, addig is legyetek jók, vigyázzatok magatokra, élvezzétek egymást és a meleg nyári napokat.  A mihamarabbi viszontolvasásig sziasztok.