Pénteki tizenhárom

 Emelem virtuális kalapom blogom olvasói előtt! Ismét eltelt egy nap, ami azt jelenti hogy eggyel kevesebbet kell aludni Júliám hazatéréséig. Így hát hogy addig is értelmesen töltsem a nyarat,igyekszem a nyár utolsó élményrakétáit ellőni. S persze a maradékot betölteni a nyári gondtalanság utolsó hetére. De ez ugyebár a jövő zenéje, és arról nem tudok írni. (Pedig előnyös lenne)

  Így hát marad a múlt internetbe vésése, a neves esemény amivel aztán utolérem magamat nem más mint a Péntek 13 igaz története.

Nem világos, miért alakult ki az a babona, miszerint balszerencsét jelent, ha 13-a péntekre esik. Valószínűleg még a bibliai időkben alakult ki ez a hiedelem, hiszen Jézussal együtt 13 ember vett részt az utolsó vacsorán. A középkorra már a péntek és a 13-a külön-külön is balszerencsét jelentett.

Péntek 13-át valahogy mindenki szerencsétlen napnak titulálja, s bár félig babonásnak tartom magam, ebben a hiedelemben sosem osztoztam. Emlékeim szerint velem péntek 13 nem történt sosem semmilyen megrázó esemény, szerencsétlenség. Sőt ha jobban kutakodom a neutronhálozatomban akkor egyszer ezen a napon szereztem két ötöst is. De hát az már régen volt :) Azért ennyire nem kell visszamennünk a történésekig.

 Mint minden nagyobb és vagy kisebb volumenű rendezvényt ezt is természetesen hosszas szervezés előzte meg. Még ki sem pihentem a veszprémi út porát, máris belevethettem magam az újabb kiruccanás szervezésébe. Persze Petyával már régóta pedzegettük ezt a témát, de ezekből általában ha nem erőszakoskodom akkor nem szokott semmi lenni.

  Szerdán már meg is beszéltük egy gyors msnnezés kapcsán a részleteket. Eléggé fanyar kedvemben lehettem mert csak annyit írtam hogy péntek, 6 óra, buszpályaudvari zöld likócs (azaz pad), aztán már suhantam is elfelé a virtuális térből.

  Minden esetre Petya vette a lapot, s mivel már az ő torka is szomjazott némi minőségi alkoholizálásra, így bele is ment nagyon hamar. Ekkor még valszínűleg egyikünkben sem tudatosult a péntek és a 13 együttes jelenléte. Kapaszkodjunk hát bele a gépészek repülő martenzites lemezükbe, s lebegjünk át a pénteki napra.

  Elérkezett a várva várt 13.a- azaz péntek. Több szempontból is rossz nap volt ez, hiszen Kedvesem ezen a napon távozott nyaralni. Így hát eléggé szomorúan ébredtem. Kedvem aztán ahogy a nap kúszott magasabbra az égre, egyre inkább hanyatlott. Míg nem a délutánra eljutottam arra a szintre hogy semmi kedvem sincs elmennem. De hát mit volt mit tenni, meg volt beszélve, mennem kellet.

  Mivel valahol még mindig él bennem a fukar alak, így nem voltam hajlandó 80 Ft-t fizetni a Nagybogdány- Noszlop libegőn való utazáshoz, így kicsit korábban kellet elkezdenem készülődni.

  Így hát négy óra után kicsivel el is kezdtem cihelődni. Ez mint mindig most is az ünnepi auf kiválasztásával kezdődött. Ezúttal az utcazenén szerzett textilre esett a választásom, s hozzá az inkább kellemetlen emlékeket idéző lenvászon nadrágomra. Azért fogalmazok így mert arámtól kapott polót vélhetően ez a ruhanemű fogta meg s rondította el.

   Miután aztán az ünnepi mentét összenéztem, s vasalásra érdemtelennek találtam, folytattam készülődésem a zuhanyzással. A frissitő után, aztán nyomban fel is öltöztem, majd bepakoltam övtáskámba az ilyenkor kötelező találkakellékeket, mint telefon, pénztárca, fotóaparath.

  Mivel a családunkban nővérem az aki orákon keresztül készülődik, így nem meglepő ha szerénységem cirka 10-15 perc alatt kész is volt. Így egy jó fél órát üldögélhettem is a tv-előtt, amolyan kedvcsinálás képp. S addig addig győzködtem magam, míg a végén kedvet is kaptam a kimenőhöz.

  Öt óra előtt aztán el is indultam a faluközpont felé. Útközben mint ahogy szokott semmi érdekes nem történt, szinte ember sem volt a faluban, egyedül a támaszpont (Viktoria persszó) környékén volt kicsit nagyobb élet. Így meglepően fogadtam a szembejövő hölgyemény harsány és kedves köszönését. Ő biztos ismert engem, én viszont legnagyobb bánatomra nem ismertem a formás kis teremtményt.  Miután aztán jól szemügyre vettem, mert hát időm volt tengernyi, továbbindultam.

  Még a kiadós bámészkodás ellenére is fél órával előbb érkeztem a centrumban. Ahol leginkább azt a gondolatot morzsolgattam hogy beugorjak e a Vass bázisra, egy kis frissítőre. Végül aztán úgy határoztam, hogy ajka városáig kibírom tankolás nélkül.

  Kisvártatva aztán befutott a nagybogdányból érkező libegő, amin első ismerős Dominika is utazott. Majd ezután pár perccel megérkezett az ajkára tartó járat is.

  Meglepő mód a Győrből érkező hajó tele volt ismerősökkel, köztük kollega úr Norbival, aki valószínűleg a munkából jött haza, de mivel hátul helyezkedett el, így ekkor még nem vettem észre. Pedig megkérdeztem volna tőle pár dolgot. De kurtítsuk itt meg kicsit az idő fonalát, mivel az út során semmi eget rengető dolog nem történt, azt leszámítva hogy a Mercedes buszunk klímaberendezése meghibásodhatott, s így az első vagy mellső ülésnél egy Niagarát megszégyenítő vízesés alakult ki. Megöntözve az ott ülő hölgyeket :) Egy pálma biztos örült volna ennek :)

Ajka városába érkezve aztán Petya már a Padockban várt, azaz a pályaudvaron felállított zöld likócsnál. Így hát oda is sompordáltam izibe.

  Ekkor találkoztam Norbival is, aki eléggé morcinak tűnt nekem, de biztos csak fáradt volt. S miután üdvözöltük egymást tovább is robogtunk Petyussal.

   Első utunk a hagyományokhoz híven a Deák étterembe vezetett. Ahol bár tulajdonos,disign, és legnagyobb bánatunkra személyzetválltás volt. Minden esetre mivel minden mívesebb ajkai mulatságot innen indítottunk útjára, így most is ide iperedtünk elsőnek.

  Mivel ekkor már az égen táncoltak a cirro nimbuszok, így hát jobbnak láttuk bent letelepedni. Miután aztán le is kuporodtunk egy szimpatikus kis bokxban, hamarosan a szintén szimpatikus pincérlány is felkeresett minket. Kis tanakodás után aztán óhajtottunk egy sört, illetve egy-egy hamburgert, mondván hogy legyen mit úsztatni a serrel.

   Itt aztán a kötelező csencsholmi begyejtése után ami ezúttal egy poháralátét volt a gyűjteményembe, hamarosan megérkeztek a söreink is. Így hát Petyussal lemoshattuk az út porát, s könnyeden koccinthattunk.

   A sörrel persze a Nándi idéző húrok is előkerültek, miszerint bizony most minket offolna hevesen hogy "Nem tudtok sörttölteni magatoknak..." és "Hogy néz ez ki?Így a tökéletes, nézzétek meg".  Miután aztán ezen kiszórakoztuk magunkat, szép lassan hörpintgettünk tovább, majd ahogy a sör fogyott nyelvünk is pörgősebbé vállt, s lassan lassan kezdett megjönni a hangulat. Így hát mélyebb témákba is belementünk. Triesz tanár úr óta tudjuk hogy sör mellet csak nőkről és komolytalan dolgokról beszélünk, így ezt a tanítást szem előtt tartva alakítottuk a beszélgetést. Így hát a szebbik nem alaposan kitárgyalásra kerülte. Ezúttal azonban Petya barátom hódítása, vagy előőrsei kerültek terítékre.

  Egészen addig csámcsogtunk ezen a témán, míg meg nem érkeztek a harapnivaló. Itt aztán az amúgy is sokat a gondolataim között dorbézoló Kedvesem jutott eszembe, ugyanis meglepő módon én kaptam a rózsaszín szalvétás burgert. S hogy erről miért jutott eszembe? Hát mert az Ő jó öccse, Matyi listát írt rólam, aminek címe a "Okok amiért Dodi meleg". Ezen aztán néha néha előveszik, kidibolják s jókat derülek. S mivel ez így eszembe jutott az ételről, meg is osztottam Petyával, akivel így közösen szórakoztunk rajta.

 Az első harapással egy időben odakint az eső első hulláma is rázendített.  S míg míg faltunk, ő odakinn rendületlenül esett. Így hát mi is jobbnak láttuk benn csacsogni, míg az idő kedvezőbbre nem fordul.

  Szerencsére aztán mire végeztünk a pecsenyézéssel az idő is jobb belátásra tért, így hát el is lebbentünk a következő krimóba.

  Aminek kiválasztása számos selejtezőkör lebonyolítása után történt meg. A hagyománytisztelet jóvoltából esett választásunk Bródys időnkben törzshelyünké szelídült Muskátlira. Ez egy hangulatos kis méltóságsüllyesztő az iskolanegyedtől nem is olyan messze. S anno domini végzős korunk tájékán szoktunk ide, talán még Kuwiék csábítottak ide, de ez másodkezű információ.

  A lényeg a lényeg hogy ott kötöttünk ki Petyussal. Aki bizony az oda vezető séta során azt ecsetelte nekem hogy az alkohol kissé a fejébe szállott. Én persze ezen jót szórakoztam, mert mint tudjuk brit tudósok bebizonyították hogy a sörtől nem lehet berúgni.

  Minden esetre szerencsésen megérkeztünk a Muskátliba, s mivel az idő eléggé változékony volt, így jobbnak láttuk benn letelepedni. Itt aztán megismerhettünk egy két törzsvendéget, tudjátok azokat akiknek nincsenek végtagjaik és egész nap a stampospohár emelgető önképző szakkörön töltik az idejüket.

  A jó hangulatra való tekintettel, így a korsók kikérése után mi is a csehókról kezdtünk el beszélgetni, hogy hol miféle ivókban fordultunk már meg. S bizony noszlopi létemre azt kell hogy mondjam hogy kis falunk igen igen el van kényeztetve színvonalas ivókkal. Persze való igaz hogy egy egy ilyen korcsma jellemzi a falut, és az adott helyet is. Mert valljuk be a fáradt utazó még most is először általában egy ilyen vendéglátó egységbe tért be, s szerez benyomásokat.

   Ezt aztán hangulatosan ki is tárgyaltuk Petyussal, aki nem igazán tudott referálni a vidéki turizmus és a Béka csárda viszonyáról, mivel nem sokszor lépte át a küszöböt. De a Hársfa poharazóról sem szavalt doktori disszertációt. Így hát maradt a sör, és mi más ha nem a női téma jött volna elő. Megtárgyaltuk a keddi napon megesett találkozó (randi?) történéseit. S hogy a szemérmes fehérnépek azért rafinált népségek. Petya természetesen itt is felmutatta örök optimizmusát, amiért persze úgy szeretjük. S hiába mondtam hogy próbálkozni próbálkozni próbálkozni, ő a víz sekélyességét ecsetelte.

  Így hát nem maradt más mint hogy kikérjük a második rundot. Ami az előzőekhez hasonlóan mi más volt mint sör. Ezt azonban mivel az idő iperedni látszódott már kinnt fogyasztottuk el. Ahol meg is akadt a szemünk a kiszolgál hölgy leányán. Eléggé szemrevaló kis portéka volt, mondtam is Petyának hogy próbálkozzon be :) Hátha a leányzó ad valami vendégmarasztalót :) Persze a közeledés csak verbális szinten maradt meg. Így hát tovább fecsegtünk, győri és pesti élményekről. Azért ez a székesfőváros más világ lehet, bár még mindig azt mondom hogy nem vágyok oda.

  Mivel aztán a nagy beszélgetésben a szomjunk is nőttön nőtt, így hát újabb köröket kértünk.  Ami aztán Petyust is egyre hangulatosabb kedvben találta :)

   Végül aztán három öblítés után, aztán úgy határoztunk hogy tovább állunk, bár időnk az esti libegőig még akadt bőven. Így hát fizettünk, majd távoztunk a mulatóhelyről.

   Túránk következő állomása, a Blabla helyén nyílt hely volt, mivel ez esett leginkább útba. Ekkor az égen már eléggé borús felhők jelentek meg, így jobban tettük ha kapkodtuk lábikóinkat. Miután aztán megérkeztünk a helyre szembesültünk hogy az ott nyílt csehó a gazdagsági válság hatására biza lehúzta a redőnyt. Helyette a Velvet nevű velneszivó tátongott. De mivel ott voltunk, s a külcsíny is bizalomgerjesztő volt így befröccsentünk.

   Bent aztán érdekes belbecs tárult szemünkben lévő sörcsapjaink elén, s bizony azt kell hogy mondjam hogy jót tett neki az átalakítás. Eléggé pofás dekor, új világítás, új személyzet, s a pult is áthelyezésre s átalakításra került. Ami szerintem így előnyösebb is. Persze ahogy lenni szokott a bokszok az ilyen váltásokat is túlélik, így hát be is pattantunk egy általunk szinpatikusnak véltbe. Röviddel miután kényelmbe helyeztük magunkat fel is tártuk az itallap és étellap érdekességeit. 

  Érdekesen elöször arra figyeltem fel hogy az árak bizony derekasan meglódultak. Értem ezt úgy hogy ajkán egy pizza körülbelül ugyan annyiba kerül egy pizza mint Győr városába. Amit azért én túlzásnak érzek, elvégre Győr mégis csak a nyugat kapuja, ajka pedig nem épp a csúcson van, no már most így az emberek pénztárcája is esszerint mutat  standard normáltalan eloszlást. Szóval ezt azért kicsit túlzásnak tartottam.

  Az is szemet szúrt hogy a gépész védőital is egyre többet kóstál, pedig emlékszem én még a 180 jó magyar sopronira, most meg 350..

  Ahogy öregszünk a sör is egyre drágább, szóval lassan ezzel a kefteléssel is fel kell hagyni, ha csak nem nyerem meg a lottót, vagy nem alapítok Kis Családi Sörgyárat.

  Minden esetre az étlap és itallap megfelelően illet a hely atmoszférájához, s az árak is korrektnek minősültek. De mivel a pénztárcám eléggé lapos, így úgy határoztam hogy csak egy sört fogyasztok. Petya is satlakozott hozzám ezen a téren, s mivel megéhezett még egy sonkás bagettet is rendelt.

  Míg aztán az ételt vártuk az eső is elkezdett csordogálni égi csatornáiból, mintha menetrendszerű lenne amikor mi eszünk, akkoz neki esnie kell. Ahogy aztán ki ki tekintettünk a platzra, az eső is egyre jobban meglódult. S mi bizony már sejtettük hogy ez a nap különleges lesz :)

   Minden esetre bíztunk abban hogy mire végzünk a hely alapos betanulmányozással az eső is eláll. Így hát szép kényelmesen kortyolgattuk söreinket. Petya pedig mihelyt kihozták neki is esett a bagettnek, ami eléggé termetes adagnak mutatkozott.

A bagett utolsó percei, vagy talán másodpercei

Belterjes fotó

  Hármas szappanoperánk úgy állt tehát hogy Petya evett, én ittam, míg az eső rendületlenül zubogott. S mivel igen igen jó huzatunk volt, így a sörünk is viszonylag hamar kiürült. De mivel még időnk is volt, s az eső is esett, így gondoltuk kalandozunk egyet a koktélok világában. Így  hozta hát utunkba a jó tovarist a pincér. S ha már az elvtárs megérkezett hát mi jó hellyel kináltuk. 

   Ekkor már azt hiszem mindketten sejteni véltük hogy szükség lesz a vodkára, mert csúnyán el fogunk ázni. A koktél amúgy nagyon finom volt, bár én utólag lúdnyál koktélra fokoztam le. Ennek a történetei is hova máshová mint Füredre nyúlnak vissza. Történt ugyanis kapcsolatunk tavaszán, hogy Júliámmal koktélozni indultunk, s az egyik szórakozó helyen sikerült egy Keresztapa névre keresztelt koktélt fogyasztanom. Ez a koktél igen inge feldobta a hangulatomat, a benne összelegyített whiskynek  köszönhetően. 

 Godfather koktél: Ez a koktél egy kellemes ámde karakteres, étkezés utáni ajánlott klasszikus koktél. Elkészítéséhez nem kell mást tennünk mint jeget helyeznünk egy old fashioned whisky-s pohárba, ráönteni 4cl skót whisky-t, és 3cl DiSaronno Amaretto-t. Ezt követően az egész italt elkeverjük, s hidegen fogyasztjuk.

Így hát joggal vártam el hogy a jó elvtárs is hasonló színvonalat érjen el. De sajnos a vodkát és szamócalét tartalmazó koktél igen inge lájtosnak bizonyult. Amolyan tipikus női italnak, amiből úgy érzed sokat meg bírsz inni, s a végén cefetül beüt. Szóval az a tipikus sunyi ital, ami úgy kerít befojása alá mint egy hölgyemény.

Egy messziről jött elvtárs

Ő pedig a messziről jött szesztárs

  Mivel aztán a koktél akoholfoka igen igen alulmaradt az általam véltnek, így eléggé gyorsan el is vásott. Szép lassan aztán döntéshez közeledtünk, ugyanis az eső érezhető módon nem csitult, inkább megiperedett. S valami hihetetlen felhőszakadás kerkedett percek alatt. Ahogy persze lenni szokott nekünk épp ekkor kellet távoznunk, hisz a busz még mindig nem vár. 

  Így hát mit volt mit tenni, bíztunk képességeinben, s úgy határozutnk hogy gyorsan elindulunk. A gondolatot aztán követte a bátor tett. 

  Amint kiléptünk a helyből, éreztem hogy bizony lehet hogy túlvállaltuk magunkat, mert ennyit nem ér az egész. Körlbelül két perc alatt úgy átnedvesedtünk mint szűzlány a nászéjszkán, amolyan tetőtől talpig, polótol elkezdve alsógatyáig.

  Pedig Petya jóvoltából, aki velem ellentétben előrelátóbb volt, még védőfelszerelésünk is volt. De hát azt is megette az idő martenzites foga. 

  Aztán ahogy egyre nedvesedtünk, már az egész nem volt olyan borzasztó, vagyis tudjátok ha az ember már úgy átázott akkor megszokja. 

  Kicsit olyan érzésem volt mint Forest Gumpnak. Hogy alulról is esik az eső, mert bizony az útakon bokáig érő víz hömpöjgött. Így hát ha volt jó szigetelő cipönk az sem ért semmit, mert pikk pakk elázott az is.

  Nagyon érdekes látvány vagy érzés volt ez az elázás. Igazából lehet hogy szélsőséges ember vagyok, értem ezt úgy hogy vagy nyár van vagy a legkomorabb tél, de megvolt a hangulata az estének.

   Én még ilyen zimankót azelőtt nem is láttam, nem hogy átélni. Elég az hozzá hogy végül szerencsésen ámde csurog vízesen érkeztünk meg a buszpályaudvarra. Petyus bőszen emlegette is kalandos utunkat, hogy ennyit nem ért az este :)

   A helyzeten már csak az javult hogy velünk együtt a helyes kis tip toppban flangáló hölgyemények is eláztak. Ami ebben a nedves időben igen igen forró érzést ébresztett bennünk. Bár Petyát ez sem vigasztalta. 

  Amikor aztán a buszpályaudvar fedett berkeit élvezhettük, úgy határoztam hogy én bizony kicsavarom ruháimból a beléjük szorult több köböl vizenyőt. 

Elázottak

Pillanatkép

NC

Elázva

"pedig  a víz az úr.."

  Miután aztán kiszárítottam ruhaneműimet sokkal kellemesebben éreztem magam. Bár a nadrágom a helyén maradt, ami azért eléggé kellemes érzetet biztosított, amit tán 50 tenalady sem korrigálhatott volna. Főleg azért sem mert a kellemes nyári időre való tekintettel azt a szép kis lenvászon nadrágot vettem magamra (amiben általában el szoktam ázni) S a lennek az a jó tulajdonsága hogy a víztöl klasszul elnehezedig, s hogy persze módfelett nehezen szárad. Így mondogattam is magamba hogy "Meg vagyok átkozva". De persze csak magamban, mert hát lehetett volna rosszabb. Képzeljük csak el ha mindez az élmény pápán ér minket, ahol kimondottan jól felszerelt fedéllel a puszpályaudvar :) Szóval így még jól jártunk :)

  Persze ha a mobilomnak lenne véleménye  biztos máshogy értékelné. Azt reméltem hogy ez az öreg 3510i jobban vieseli a vízet, de tévedtem. Pedig a hasitasiba történő pakoláskor erre is gondoltam. Felül a csencsholmi, aztán a pénztárca mint vízzáró réteg majd a fényképezőgép s legalul ahol szerintem legkevésbé érheti a víz oda tettem a mobilomat. De sajnos így sem bírta a kiképzést. Mára már félig meddig kiszáradt, de egy alapos szervízre még így is szükség lesz sajnos. Remélem menthető az őreg, mert nagyon szeretem azt a régi vasat, és mellesleg véget vetne annak a babonámnak hogy minden teefonomat a víz teszi tönkre. Az alcatel302-esem vízbe esett, a Noki3410-egy eső által elhalt, s most ez.

    Hamarosan aztán befutott a buszunk, így elköszöntünk Petyával egymástól. S mindeki felszállt hasonló gyártmányú és típusszámú Credójára s hazautazott.

  

    Mivel aztán a Somló volán magántaxi szolgáltatást nyújtott így sok csodát megfigyelhettem még a felhőszakadással kapcsolatban. Így meg persze   a fedett buszról úgy vélem hogy nem mi jártunk a legrosszabban. Azért zuhogó esőben autókat tologatni sem épp kellemes :) 

   Minden esetre végül szerencsésen hazaértünk, s egy röpke kis szárítkozás után már kellemesen is éreztem magam.  A tisztálkodás után, még magamba öntöttem egy pohárka meleg kakaót, ami igazán jól esett a zimankó után. Majd álomra hajtottam a fejemet.

  Hát így esett meg ez a nem túl szerencsés péntek 13..  Nem maradt más hátra mint hogy összefoglaljam a dolgokat. Nem éreztem rosszul magam, s igazán míves kis iszogatás volt. Mivel aztán az alapcél a kulturált alkoholfogyasztás volt, úgy érzem tökéletesen megfeleltünk neki. Azonban azt kell hogy mondajm hogy ismét beigazolódott a mondás, miszerint a móka foka annál nagyobb minél több ember vesz rajta részt. 

  Érdekes továbbá  hogy az időjárasi kalandok valahogy minden nyáron nyomot hagynak bennem, tavaly jégeső formájában, idén pedig így.

  Mindent egybevéve a pontozásnál nagyon nehéz dolgom van, mert azért mégis csak bőrigáztam, ami nem kellemes, de valahogy ez adta meg a dolog savát borsát.Így hát hüvelykujj szor pi alapon a pontérték legyen 8,45. Jól éreztem magam, kellemes volt a sör, a társaság, de azért még pár jó koma hiányzott az alkalomról, másrészről pedig fejben és szívben  sem teljesen voltam mindig jelen. Azonban azt kell hogy mondjam hogy így is élveztem az estét,s hogy kezdek hinni a péntek 13-ban.

Kedves olvasóim, remélem tetszett az írásom, s hogy máskor is vissza vissza tévedtek blogomra. Addig is felhívnám figyelmetek az előző írásban lévő szavazásra :) Tessék szavazni a jó ügyre :P 

  A mihamarabbi viszontolvasásig legyetek jók élvezzétek jól egymást, és a nyarat, a következő írásomig pedig nem kell sokat várni. Addig is minden jót, sziasztok.