Újra együtt a nagy csapat

Emelem virtuális kalapom blogom olvasói előtt! Ismét eltelt egy pár nap legutóbbi írásom óta, ami új párlatokat és eredményezett. Mivel mint minden a nyár is véges, így gondolom senkinek nem árulok el nagy újdonságot ha azt mondom hogy a 2010-es nyár is kezd a végére érni. Aki jól osztotta be erejét annak a strandból, a sörből a szép lányokból, a bulikból és az itt ott amott hajnalozásokból még most sincs ereje, s bizva bólint rá septiben egy egy mulatozásra.

  Elkövetkező írásomba is egy ilyen mulatozást tárok fel előttetek, ami talán a nyár utolsó ilyen kaliberű rendezvénye volt. A dolognak egyetlen egy személy ad különös ízt, ugyanis a dolgozó nép hőse Nándi is tiszteletét tette. A valaha volt napi szintű kapcsolattartás sajna kényszerből ide fajult, minden esetre ez a dolgok felhozott értékén nem változtatott. De mivel a krónika eléggé tetemes, így vágjunk is bele a kifejtésbe.

  Eredetileg a kis összejövetel auguszutus 20-rá lett kidobolva, azonban mivel Patyus bölcsészmérnök kollega úr hevesen tiltakozott a dátum ellen, így egy nappal odébb dobtuk.

 A  nagy találkozást, persze bonyolult szervezés előzte meg. Többek között azt is bebizonyosította a rendelkezésre álló egy hónap, hogy bizony attól hogy valamit sokáig szervezünk még nem biztos hogy a végére minden összeáll.

  Mi is valahogy így jártunk, ugyanis az utolsó napon, amikor is a pontos részletek kerültek volna megtárgyalásra bizony senkit nem lehetett elérni. Így hát Patyussal sem sikerült tudatni a csekkpont csárli idejét s helyét. 

   Az esti órákban így hát felvertem Nándi első vagy épp második álmából, s előadtam neki a helyzetet. Miszerint a négylábú székünk többi tagjáról se hír se hamu. Kölcsönösen megnyugotattuk egymást, hogy mi akkor is végrehajtjuk a tervet.  Este aztán még próbáltam utolérni Petyát, biztos ami zicher, de nem sikerült. 

   Végül aztán elérkezett a szombati nap, azaz 21.-e. Amikor is a szokásos nagy kedvel vetettem bele magam a készülődésbe. Nagyon készülődtem erre a napra, hisz Nándival csak a nyár elején tudtam találkozni, így hát mindkettőnknek akadtak megosztani valója. 

  A készülődés mint mindig a ruha kiválásztásával kezdődött. Ritka módon most előre kikészítettem a ruháimat, s bizony tökéletes alkalomnak igérkezett az új polóm felavatására. Így a ruhaköltemény is  a poló köré került megkomponálására.

  Miután aztán a ruha együtt volt, következhetett a frissitő, s lélekiperitő zuhanyzás. Ezek után aztán már szinte indulnom is kellet, mivel a falu központjába ismét gyalogszerrel jutottam el.

  Útközben nem sok gyakorlatilag semmi emlékezetes nem történt velem, így át is lépem ennek az időszaknak a tárgyalását. 

  A központban sem leltem senki ismerősre, így unalmasan telt a várakozás időszaka. Kisvártatva aztán befutott a győrből érkező libegő, s a felszállás után célba is vertük Ajka városát.

  Útközben igen igen csapongtak a gondolataim, leginkább Kedvesemre gondoltam, hogy már biztos hazafelé igyekszik, s hogy milyen jó lesz újra beszélgetnünk. Meg persze arra is gondoltam hogy mit fog Nándi cimborám mesélni, megtalálta-e a Macis lányt, azaz a nagy Ő-t. 

  Ezen gondolatok között mondhatnám hogy gyorsan elreppent az idő, s pikk pakk megérkeztünk ajkára. A  gazda(g)ságos áruház határában aztán kipaslantva az ablakon Nándit véltem felfedezni egy járókelőben. Persze mivel legutóbb igen igen Fernándós kinézetben díszelgett így nem voltam biztos a dolgomban, minden esetre úgy határoztam hogy a tónál leszállok, s elébe megyek a dolgoknak. 

  Így hát el is hagytam a libegőt, s útnak indultam Nándiék felé. Út közben aztán fizikai feladatokat morzsolgattam magamba, miszerint ha ők A sebességgel közelegnek én pedig B sebességgel akkor hány perc múlva és hol fogunk találkozni. 

  Hamarosan aztán kíváncsiságom is kielégülésre került ugyanis, ahogy közelebb értek egyből megismertem azt a Nándis menést. Így hát üdvözöltem a régi cimbit. Meglepetésemre Gabesz is velünk tartott az est folyamán, bár ennek csak örültem, hisz minél nagyobb a társaság a móka is annál delejesebb.

  A köszöntés után, aztán megtudtam hogy mi volt a Tescó túra oka, ezek után aztán célbavettük a város belső kerületét. Útközben aztán ámuldozva szemléltük Ajka fejlődését, bizony a szén és acél városa szépen iperedik, adósodik.

   Míg bandukoltunk Nándi is elszórta a hírmorzsákat életéről és Zalaegerszegről. Én pedig a tervezett osztálytalálkozóról hirnököltem neki. 

   A séta közben azt is megbeszéltük hogy a hagyományokkal nem szakítva a Deák Étteremben kezdjük a túrát. Így hát arrafelé vettük az irányt. S mivel rég láttuk egymást, így folyamatosan járt a szánk.

  A deákba érve aztán szembesült Nándi az átalakítással járó változással. S bizony mint ahogy lenni szokott nem volt velük elégedett, így fel is tette a ius murmurandi lemezt. 

  Miután aztán kisvártatva megkaptuk a pincérhölgy kegyeit, kikértük italainkat, s mivel az utazó gyomra meg megéhezett így Nándi és Gabesz az étlapot is óhajtotta. Én nem igazán voltam éhes, mert a jóféle töltöttparprika még tartotta bennem a lelket. 

  Így hát végül csak Nándi és Gabesz pecsenyézett. Nándi egy palacsinta mellett tette le a voksát, míg Gabesz a dublahamburgert választotta. Én pedig maradtam a sörömnél. 

  Az idilli poharazásba aztán Petya harangozott bele, ekkor ébredt fel ugyanis nyári álmából, s érdekelte volna hogy merre töltjük az időnket. S miután felszólított minket hogy maradjunk ott, mert fél óra múlva befut, be is fejeztük a beszélgetést.

  Nándi aztán egyből ki is találta hogy ki volt a rejtélyes hívóm. S bizony jól el is kezdte parodizálni a helyzetet.  S míg a söreinket fogyasztottuk Petya is befutott. 

  Gondoltam eddig a pillanatig nem rántok fotómasinát, így sunyin eldugva tartottam a fotóaparatot. Ezt a dolgot aztán mára már megbántam, mert biza jó lett volna ott is fotókat készíteni. De hát adott helyzetben nem gondolhat mindenre az ember fia.

  Miután Petya is kényelembe helyezte magát körünkben, neki is kértünk egy bambit, elvégre mégis csak poros az út.  Ekkor saját bőrőmön is tapasztalhattam hogy a hely eléggé önkiszolgáló módon működik. Amit azért rosszallással  könyveltem el.

  A másik rosszalást az okozta hogy a nyerő söröskupakot nem kaphattam meg. Pedig akár nyerhettem volna még egy sört. Nagyon derekatlan dolog ez :)

  Míg aztán a nedü tartotta magát a poharainkban kellemesen beszélgettünk. Megtudtuk Petya nyaralási élményeinek ránk tartozó hányadát, s bizony a 13 események is felszínre úsztak. Elég az hozzá hogy hamar elértük az üzemi jókedvet, de mivel a söreink most sem voltak végtelenek, s a székek sem elég ragasztósak, így úgy döntöttünk hogy továbbállunk.

  Ezúttal a Kapufát vettük célba, hiszen ott mindig olyan derék a kiszolgálás, ráadásul az árak is korrektek. S hogy még egy bónusz érvet is mondjak, a piszoárban van olyan klassz kis focis játék :D Sajnos ebből a hölgyek kimaradnak :D

  

 

A kapufába érve aztán le is telepedtünk egy jóravaló kis boxba, mondhatnám hogy a törzshelyünkre. Majd miután kényelembe helyeztük magunkat meg is rohant minket a pincér, s udvariasan meg is kérdezte hogy mit fogyasztunk. Mint mindig természetesen az ital kiválasztása nem okozott problémát, hisz mivel is öblögethetnénk mint egy jó korsó sörrel.

  Ezek után beletemetkeztünk az étlabba, s megdöbbenve tapasztaltuk az árakat. Zugólódva oda is súgtam Petyának hogy ezért az árért két pizzát kapok a lakásomba Győrbe.Ez a három dolog pedig szerintem magáért beszél. De mivel már jelentősen éhesenek mondhattam magam, így végül a pizza mellet döntöttem. S ha már úgyis olyan borsos volt, hát gondoltam valami olyat választok ami legalább jól megvan pakolva. Így esett a választásom a sonkás, szalámis, tükörtojásos sajtos pizzára. 

  Végül aztán mind a négyen ezt az ételt választottuk, Nándi és Gabesz csak a tükörtojásról mondott le, ez biztos valami Nyírádi szokás. 

  Miközben vártuk az ételt Nándi meglátogatta a boxot, mi pedig jót beszélgettünk. Persze ahogy lenni szokott sör mellet csak nőkről és komolytalan dolgokról. A női téma azonban hamar átfordult szekáljuk Dodit témába, ami naggyából abból állt hogy minden szavamat arra kerekítették hogy "Józsikám mennyire kiéhezett vagy", és hogy "Júliád nem tart eléggé karban". Szóval kaptam az ívet rendesen, de én ezt már a gimi alatt megszoktam, amikor csajozós élményeimet meséltem a fiúknak.

  Mi persze Gabesszal csak mosolyogtunk a fiúk ércelődésén, hiszen mi tudjuk hogy nőben a boldogság. S hogy egy klasszikust is ide idézzek "Egy barátnővel kitágul a világ". Aki ezt vitatja az valamit szerintem rosszul csinál, mert bizony akár mennyire közhely de igaz.

   Kisvártatva aztán szervírozták a pizzáinkat is, s mi pedig jó ízűen az evésbe vetettük magunkat. S bizony mindannyiunk pizzája hamar a bendőnke vándorolt. Egyedül Gabesz volt egy kicsit móhó, neki ugyanis az egyik szelet nemes egyszerűen a pad alá vándorolt. De hát a nyirádi kutyáknak is kell valamit enniük ugyebár :)

   Miután aztán a kellemes étket leöblítettük söreinkel távoztunk a kapufából. Ekkor történt meg Petya és Nándi fogadása is. A fogadás tárgya pedig az ajtóban állomásozó ágymelegitő különítmény volt. Konkrétabban abban fogadtak hogy Nándi koma képes-e elverselne a rövid kis mondókát miszerint sziasztok lányok rövid a szoknyátok. A tét pedig a következő helyen eltöltött cehh volt. Így hát mondhatom hogy éles dologra ment a játék. 

  Az izgalmak a tetőfokára hágtak, s egészen a távozásig szemmel tartottuk a vadakat. Mikor aztán távoztunk Nándi ajkait a sziasztok lányok szókifejezés hagyta el, de se több se kevesebb. 

  Így hát a visszaúton ment is a vita hogy most eldőlt-e a fogadás, avagy nem dőlt el. Ekkor aratott nagyobb sikert a polóm is, s bizony Nándi is óhajtott magának egyet. Erre csak azt tudom mondani hogy írd meg a Jézsuskának :)

  Minden esetre tény ami tény, eléggé nagy tetszést mutatott a polóm, még a szebbnél szebb ladyk is igen igen megbámulták. S néha egy egy kacér mosoly is elhagyta pirospozsgás arcukat. De erről majd később :)

  Szóval vidáman bandukoltunk a következő ivó felé. Azon tanakodtunk menet közbe hogy hová is mennyünk. Közben persze útbaejtettük a Bródy ligetet is,  s ha már arra jártunk gondoltuk benézünk.

  A belső térben egy másik pónitársaság múlatozott, iddogált. Így mi a lóca mellé telepedtünk le, s ott eredtünk beszélgetésbe. Közben élveztük az ajkai nyári fesztivál fellépőit. A szerintem török de végül kiderült hogy csík együttest.

  Ha már ott voltunk, úgy gondoltam megérett az idő a fotózásra, így hát bele is vakuztam elébb Nándi majd Gabesz retinájába.

 

A Bródy udvarába nem süt be a nap, mert este van :D

Nándi 

Gabesz a lócán

Művészi

  Jó fél óra derék ücsörgés után, aztán tovább tipegtünk. Még mindig a következő bázispont helyét morzsolgatva, s nem igazán jutottunk dűlőre. Végül aztán engedve Nándi akaratának, a Velvetet látogattuk meg, mondván hogy kíváncsi volt hogy mit és mennyiért mérnek ott, no és persze hogy miféle nőféle a személyzet. Tehát a Velvet győzőtt a Muskátlival ellentétben, így hát oda vettük az irányt.

   Mivel ezúttal az esőnek nyoma sem volt, s még mondhatnám hogy a nap is sütött ha nem lett volna ekkor már este, szóval elég az hozzá hogy még elég meleg volt, így kinn telepedtünk le. 

  Kisváratva oda is jött hozzánk a pincér srác, széttörve Nándi jó nő álmait, s megkérdezte fogyasztásunkat. Mivel az alkoholt nem igen szabd keverni, így hosszas tanakvás után Petyával úgy döntöttünk hogy maradunk a sörnél. Míg a  többiek mindeféle üditővel istápolták a veséjüket.

   Biztos ami zicher alapon azért kikértük az ittalapot is, hátha rendelünk valami finomságot is. Hosszass szemezést követően végül lemontam a pinakolada koktélról. Talán majd máskor. S mivel fonetikus ember vagyok, így nagy nevetést is eredményezett mikor kimondtam eme koktélt. Gondolni se mertem volna hogy ez a megjegyzésem felkelti a sikamlós témákat. De bizony így lett, s dőltek is a sikamlósabbnál sikamlósabb témák. Petya pl elmesélte hogy bizonyos német felnőttfilm forgatók leforgatták az E.T pornóverzióját. De hogy ezt mégis honnan tudja arról már nincs infónk.

Így meg is kezdődött a paródia az E.T hazaejakuál kapcsán. Mivel aztán ekkor futott be egy lady csapat, így pedzegettem is Nándinak hogy egy egy szerepre beválogathatnánk közülük párat. El is osztottam szépen a stáb szerepét. Mivel nekem volt ovszeres polóm így én lettem volna  a managger, Nándi a rendező, Petya pedig az operatőr, Gabesz pedig a kameramann, vagy a vágó :)

   A név eleve adott lenne hiszen PetKOVIcs korporation :) DE végül aztán a dolgok csak a sör szintjén maradtak meg. 

  Minden esetre az említett szépséges hölgyszaksz igen igen megnézte a polómon viritó feliratot. Szórták is a mosolyokat, majd nevedgélve elsompordáltak. 

   Kisvártatva újabb női tünemény kavarta fel a hangulatot, ugyanis a szemközti asztalnál lévő hölgynek igen igen viszkethetett a háta, s ezt próbálta illően megvakarni. Persze ebből is paródia született, bíztattam is a fiúkat hogy segítsenek már a lánynak. De persze a tettek ismét elmaradtak.

  Minden esetre igen jól elmúlattuk itt is az időt, nagyon sokat nevettünk, s amiből lehetett poént faragtunk. Ahogy aztán lenni szokott a jó kedvben az idő is meglódult, s biza elérkezett a fizetés, majd a távozás ideje. Így ebben a sorrendben aztán el is hagytuk a szórakozóhelyet.

   Mivel aztán még időnk akadt bőszen, így  úgy döntöttük hogy bepislantunk az ajkai nyári fesztivál élményeibe. De sajnos eléggé későn érkeztünk, mivel onnan a tömeg épp elfelé oszlott. Így hát inkább fotózkodtunk együtt Pumuklival. Persze Petya erre se volt elég nyitott, pedig jó lett volna egy közös kép. Így csak Nándi és szerénységem volt nyitott erre. 

   Ezek után aztán bebarangoltuk a vörös téren felállított bazárt, lőttünk pár képet a térkő világításáról, majd elindultunk a pályaudvar irányába.

  

 Mivel a sétánk a tervezettnél gyorsabbra sikerült, így akadt idő a pályaudvaron is bohóckodni egy kicsit. Többek között a fiúknak megtetszett a fényvédő szemüvegem, így olthatatlan vágyat éreztek arra hogy felpróbálják azt. Szóval amolyan rögtönzött divatbemutatót csaptunk. S miután a lendület alábbhagyott, s a közelben lévő pad is felszabadult, így bortokba vettük azt.

  S ha már ott voltunk készítettünk egy amolyan benézős kinézős képet. Ezt követően aztán szép lassan eljött az indulás órája, ugyanis befutott Nándi és Gabesz nyirádi libegője. Így hát megköszöntük egymásnak a kellemes estét majd kezetráztunk s elbúcsúztunk. 

  Szerényésgem még kissé élvezhette Petya társaságát, aminek legfőbb témája a közelben állomásozó lady McPharsonjai voltak. De a végjátékról beszéljenek inkább a képek helyettem :)

  

Felirat hozzáadása

Távozóban

 Kis idő múlva aztán a noszlopi cirkáló is befutott, s mivel Petya naszádja is ekkor érkezett, így búcsút intettünk egymásnak, majd ki-ki a saját kocsiállásához rohant.

   S a kellemes este így ért véget. Mára már mindenkinek eljuttattam a készült fotókat, és a visszajelzéseket is begyűjtöttem az estével kapcsolatban.

  Azt hiszem nem csak a magam nevében mondom hogy mindenki jól érezte magát, s igazán kellemes kis nyárzáró sörözést csaptunk. Szerencsére ezúttal az eső is otthon maradt, így szárazon úsztuk meg a dolgokat.  Jó volt hogy újra összejött a banda, s hogy kibeszélhettünk múltat jelent s jövőt. Remélem még máskor is csaphatunk ilyesféle hangulatos kis dinomdánomot. Nem maradt más hátra, mint hogy némi ponttal jutalmazzam az estét, ami úgy sacc per kb 9,1. 

    

Kedves olvasóim, remélem tetszett az írásom, s hogy képet kapjatok felettébb ajánlom Nándi és Petya blogját is, akik biztos hírt adnak a mókáról. Ahogy mondai szoktam ezt sem lehet igazán leírni, ezt át kell élni. Remélem azért kicsit sikerült képbe helyeznem titeket, s hogy kedvetekre volt ez a kis írás. Facebook nyelven szólva remélem lájkoljátok.

  A következő írásomig legyetek jók, élvezzétek jól egymást, élvezzétek a nyúlfarknyi nyarat, vigyázzatok magatokra, s néha olvassátok a blogom. A mihamarabbi viszontolvasáig sziasztok.