.Nyárzáró 2010

Üdvözlöm a tisztelt nagyérdemű olvasóközönséget! Bizony ismét elérkezett az a keserű időszak amikor a nyári nadrágszij igen igen rövidre zsugorodik. Ilyenkor aztán megszokott módon, ahogy teszem azt az évértékelő rovatban is, összegzem az emlékezetes illanásokat. 

 Keserédes egy pirula ez, hiszen mindannyain megszokhattuk a sokáig, 11-kor cirógató napsütésre való alvást, a nagy bulikat, és hogy újra összejöhetett a banda, hatalmas csámborgások, és nagy zuhék. Sörözések és bikinis lányok, és persze lángos a Balaton parton :)  

  Ahogy körmölöm ezeket a gondolatokat, ismét elmémbe vág az a sok sok élmény, történés. S már most várom hogy jövőre még jobb legyen a nyaralás.  
  Másrészről sajnos idén nem úgy jött ki a lépés ahogy szerettem volna, így igen igen más jellegű volt ez a szünidő mint tavaly. Minden esetre azonban ez is emlékezetesre sikeredett. S hogy mitől is hát azt mindjárt meg is osztom veletek.

 Az idei nyáron is kevés időm jutott unatkozásra, ugyanis időm nagy részét a HUHA projekttel töltöttük, ez képezte ugyanis szakmai gyakorlatunkat. 

  Ebbe a munkába volt öröm rengeteg, szórakozás, és álmatlan napok hetek, és persze rengeteg szilánk :) De az biztos hogy a sikerért készek voltunk tűzbe menni, vagy épp tenni a kezünket. 

  Ha sorba haladnék akkor igazából a nyár hagyományosan a BL-döntő megnézésevel indult.  Ezúttal is igyekeztem megadni a módját, s  a rendezvényt jelentősen megmarketingoltam. A meghívók azonban mégsem bizonyultak elég csábosnak, így végül az edzőtáborba csak páran jöttek el, s voltak nagy hiányzók a csapatból. Jó volt látni ahogy a csapatom pályára lép európa serlegéért, hogy a gyepen aztán elvérezzenek mint a spáratai ifjak. A hangulatra azért most sem lehetett panasz, de talán ennek Petya,Bandi a megmondója. A bövebb írás természetesen megtalálható a soraimban.

 
  Miután aztán kidajdajoztuk maguknatt, jött a sokak által szeretett, sokak által megvetett, de kötelező vizsgaidőszak. Ezt aztán több de inkább kevesebb sikerrel túléltük. Valahogy albérletünkben igen elszabadultak az indulatok, s senkinenek sem volt igazán kedve tanulni.
 Az átkozott tanulás mellett a HUHA tervezés került előtérbe, de leginkább csak Varga laborvezető úrt üldöztem. Ezt azonban a záró dokumentációba csak úgy fogalmaztuk hogy "A tervezés és gyártás egyidőben történt". Persze a vizsgaidőszak zárlataként egy mérsékelt buli keretében megünnepeltük Szöszingerék születésnapját is.

  Mindeközben beköszöntött a foci világbajnokság is, ami magával hozta a szokásos fogadásokat. Ismét volt baráti társaságunkon belül fogadás, amit ezúttal én nyertem meg. De hát aki tud az tud :) Néha engem is izgathat Fortuna.

  




Közben persze ezerrel forogtak féléves porjektünk kerekei, s már már a körmünkre égett a spiritus. A határidő előtti hetetet azonban nem felejtem el sosem. 

  Végül aztán a sajtótájékoztatón nagy sikert arattunk, majd következett a lakás leszerelése, és a hazaköltözés. Ekkor ejtettem meg az első Balatonfüredi kirándulásomat.Ezúttal is kiadósakat ettem, ittam, s számtalan új élményt szereztem. Játszóterezés, patak felett csókolózás, Catanozás, Harly felvonulás, és tihanyi túra, csak hogy pár atrakciót sorolak fel. Mint mindenről persze erről is részletes tájékoztatást adtam

  A derekas melegben, aztán ismét beiktattuk az ajkai strandot, ezúttal egy szombatin napon Nándi és haverjai társaságában sikerült csobbannunk a vízben. A strandon jó néhány fotó is készült, illetve a kötelező rákszínt is begyüjtöttük, de volt ennél rosszabb leégésünk is :)

  A nyaralás után következhetettek a dolgos hétköznapok, mely alatt igyekeztünk rájönni a lamina flow engine titkaira, több kevesebb sikerrel. Ekkor következett el Nővérem második diplomaátvevő ceremóniája, kisebb ünneplés keretein belül, de hasonló míves színvonalú kis rendezvény volt ez is. Az ünnepség fényét csak emelte volna ha megleljük Likócson azt a padot..

   S mivel az ünneplésre Júliám is hivatalos volt, így összekötve a kellemest a hasznossal, nálunk vendégeskedett pár napot. Az együtt töltött napok alatt, beiktattunk egy kis biciklitúrát a noszlopi tóhoz, illetve az ajkai élményfürdőt is meglátogattuk. S míg Kedvesem a dinamós világítás újdonságát ismerte meg, addig én egy új arcát. Ami nagyon bejött, s ha lehet ilyet mondani ismét elcsavarta a bóbitámat.

  A napok persze rohantak, de nem nyomtalanul. Lassan elérkezett nővérem születésnapja. Ahogy a hubi reklámban, úgy most ezúttal engem is az áldozat kényszerített térdre, vagyis a legnagyobb meglepetést én kaptam ezen a napon, amikor is Kedvesem libbent be hozzánk. A fél és negyed százados ünneplés  emlékezetes marad, leginkább a vendégek dicsérete miatt, akik két pofazacskóra tömték a grillhúsunk és a tésztasalátánkat.

  Remekbe szabott kis hétvége volt ez is, az bizony biztos. S bár Zoltán gépe mutatóba jött el hozzánk, azért jó néhány fotókopia is készült.

 Nővérem szülinapja után következett a tradicionális utcazene, a sokászos sallangokkal. Sajna Nándi és a csapat hiányát nehéz volt pótolni, így kissé alább szökött a színvonal, de a Mormon hódítás, és a tenyeressegges esésem azért emlékezetessé teszi, no meg persze a menetrend szerint szerelmi dráma. Ezúttal az én szívem szórta a repeszeket. Erről részletesen itt olvashattok.

   Bár Manómmal igen összekülönböztünk, a másnapot azért mégis együtt töltöttük. Kissé azonban túl sok volt a szenvedély ezen a hétvégén, s az utcazenei konfliktust nem igen tudtam lezárni, így mondhatom hogy sablonszerűen összevesztünk.

   Eztán ismét a munka vált a legfontosabbá, bár örültünk mindketten hogy már csak pár hetet kell kihúznunk. Sajnos eléggé magunkra voltunk hagyva a munkaidő alatt, s többször meggyűlt a bajunk a tisztsasággal. A napi Gál tanár úr azonban tartotta bennünk a lelket :) Ironikus, gúnyos megjegyzései sok nehéz holtponton átsegítettek minket.

  A munkában természetesen az utolsó nap is emlékezetes volt, amikor is végre szögre akaszthattuk a munkát, s bezártuk a labor épületét. Ahogy azt az ismerő szám is mondja. Így hát augusztus elején számomra is elkezdődött a nyaralás. Ennek első állomása a noszlopi családi délután volt, melyre beficcentünk anyuval. Igen sok élményt szereztem, a színjátszók pedig nagyon tetszettek, az egész rendezvény legjobbjai voltak, bár azért az ambulánsok sem voltak rosszak. De hát leginkább étkezni mentem az Úr asztalához, s "halat vadat mi jó falat" bendőmbe tömtem.

   S ha már étel s ital, augusztus második hetére is jutott a falatozásból, ekkor ugyanis a III. Diófás főzőverseny került megrendezésre, ahol hihetetlen mértékű falást csaptunk anyummal. Azóta rejtélyes módon a ruháimat megtámadta valamiféle gombafaj, amitől kisebbre zsugorodtak. Minden a jövő évi viszontlátásig biztos maradandó élmény marad ez is. Főleg mert életemben először ettem pacalt :)

   A főzőversenyen túl, a nyaralás előtt még Kedvesemmel is nyílt lehetőségem találkozni. Ez azért nagy szó mert ekkor ő lépett a munka mezejére. Találkozásunk helyszínét ezúttal is Veszprém biztosította, s mit ne mondjak nagyon jól éreztem magam vele azon a napon. Valahogy tipikusan az a minden sikerül nap volt. S örülök hogy ezúttal minden jól sült el.

  Ezt követően aztán Manó külföldre távozott, kikapcsolódni, ahová még a morgásom sem ér el :D Én pedig más földi örömökben kerestem a kenyerem. Így hát péntek 13-án Petyával, e két dolog már vadul hangzik minőségi alkoholizálásra vetemedtünk. A tevékenységünk eredménye hogy klasszul eláztunk, s a mobilom is egy napig nyomta az ágyat. Az alsógatyáig átnedvesedésben egyedül kis vígaszt a szintén nedvesedő bébik jelentették.  Nyugodtan mondhatom hogy idén is jutott a természeti katasztrófából.

   Míg Kedvesem Jorgosszal süttette a hasát Korfu partjain, én meglepetést farigcsáltam neki, illetve később Atinak is. De legalább ez is egy új szekálós téma lesz :) Muhaha :) 

  Amolyan pótcselekvésképp persze minden nap írtam egy levelet Kedvesemnek, s minden nap alakítottam kicsit a meglepetésen. 

   Ez az időszak számomra a nyár egy sötétebb része volt, ugyanis kissé magamba fordultam ismét.

   A gödör alja talán az augusztus 20 punnyadás lehetett. Rég volt ilyen unalmas 20-ám :)  De legalább nővérem gyakorolhatta fejfotózást. Hátulról már jól megy kicsi sörény :)

     Mindeközben a kettes vonalon vadul zajlott előbb a lakás majd a lakó keresés. Végül aztán ilyen sorrendben meg is találtuk a megfelelőt. Lakásunk ezúttal sokkal mívesebb lett mint a tavalyi, bár a hagyományokhoz híven nem tágítottunk a víztorony utcából. Miután a lakás megvolt, már csak lakót kellet szereznünk, ami ismét nem bizonyult egyszerű feladatnak, de végül megbirkóztunk vele.

  A dolgok következő csavara 21. volt, amikor is a fiúkkal, nevezetesen Nándival, Petyával és Gabesszal csaptunk egy fiúbulit. Ahol aztán meghánytuk vetettük, majd leöblítettük sörrel az élet nagy dolgait, a az elmúlt hónapok történéseit. 

  Ezúttal az eső is otthon maradt, így szerencsésebb körülmények között, szárazon értem haza, ahol már Kedvesem várt, vagyis ekkor még csak a spájzban lehetett, de én ezt akkor még nem tudtam :) 

  Mint utóbb kiderült 22 érkezett csak magyar hon földjére, s taposhatta újra a füredi flasztert :)

   Mivel augusztus 22 már a nyár kifutó napjai közé sorolandó, így mesém is lassan a végéhez közeledik. Ekkortájt már az iskola felé fordult figyelmem, s gyakrabban lehetett a neptunk, sze, szócskát hallani számon, persze csak amolyan mértékkel, mert hát ne rontsuk a nyár feelingjét. 

  Aztán elérkezett a nyár egyik legjobb élménye, a tárgyfelvétel. Ez amolyan mókás nyárutó játék, amit az egyetem dolgozói találtak ki a diákok szórakoztatására, s hogy szükségük legyen a stresszoldó tablettákra, és az alvásgátlókra. Végül aztán ha válogatott szitkok között is, de sikerült hamar elintéznem a tárgyaim felvételét. Erről még adós vagyok tudósítással, de lehet hogy idén kimarad hogy ki mikor látogatható a SZErengeti nemzeti állatkertbe.

Idén  a házfelújítás nem szerepelt a napirendben, de azért a nagyszülő ház ha mértékkel is de a terítékre került. Bár idén háromajtósal nem akadtam/tunk össze, azért a kistestvér, az a régi vágású konyhaszekrény sem piskóta. Szóval az  utolsó előtti hét most is a házalással telt.

A nyár utolsó morzsáját aztán ismét Kedvesemmel tölthettem, bár az utolsó hét igen kaotikusra sikerült számomra, ugyanis a programok csőstül zúdultak rám. Előbb a HUHA lantot vettük fel újra, majd a gokártozást vetettük latba, de a szerelmes szívnek nem igazán lehet gátat szabni, így én inkább Kedvesemmel múlattam az időt, s ismét csaptunk egy közös nyaralást, ami fergeteges volt.De erről még külön írás is születni fog a jövőben :)

  Mivel aztán szép lassan visszaértünk a jelenbe, s kifogytak előlünk a napok, így nem maradt más hátra, mint hogy summázzam a dolgokat.

  A tavalyi nyárhoz viszonyítva enyhén más volt, bár az idei nyár fűszerezése is hajazott az elmúltéhoz. A hagyományőrző sallangok mint utcazene, természeti katasztrófa, Füred túra, veszekedés, mellet számtalan új fűszer is bevetésre került mint például:Családi napok, Szakmai gyakorlat

  Talán ami két dolog csorbítja kissé a nyár értékét, egyrészt hogy a báraimmal nem nyílt annyi lehetőség a találkozásra, s a Balaton parti dzsemburik is kimaradtak. Másrészről pedig úgy érzem Julsim is több időt érdemelt volna.

  Tavalyhoz viszonyítva azonban igen igen hasonló főkönyvet írhatok jóvá idén is. Úgyhogy ha úgy vesszük a tavalyi soha rosszabbat kívánságom be is jött. (Hmm lehet hogy tényleg befolyásos a "Jézsuskám" "Kívánó anyalom"), így  a pontszám is hasonló értékre kúszik. Talán reálisnak mondható a 8,95-ös érték. A hiányosságok pótlása a jövő feladata lesz :) S hát hogy mik ezek a hiányosságok azt az érintettek érezték :) Minden esetre járt utat járatlanért el ne hagyj alapon, idén is azt kívánom hogy soha rosszabb nyarat.

 Bejegyzésem végére pedig mindenezt képes formában is képes vagyok elmondani, úgyhogy beszéljenek a képek...

 

  Neketek pedig kedves olvasóim, köszönöm a türelmet, s a veletek eltöltött közös élményeket és a rendszeres figyelmet. Ahogy mondani szoktam, ezt nem lehet leírni, ezt át kell élni, ez most is így van..
Remélem mindenkinek hasonló élvezetes nyara volt/van. Én ezzel hivatalosan is elköszöntem a nyártól, s valami újba kezdek, méghozzá a Győri IV évadba.
Köszönöm a türelmet, a mihamarabbi viszontolvasági legyetek jók, vigyázzatok magatokra, s élvezzétek ezt az őszies nyárutót.
A következő írásomig Sziasztok