Emelem virtuális kalapom blogom olvasói előtt! Bár az igazi nyári idő még várat magára, azonban akaratlanul is érezzük hogy itt a nyár. Így hát a tavaszi mentéinket a szekrény mélyebb szegmensébe helyezzük, s elővesszük a bícs és buli ruháinkat. Igen végre eljött ismét az az időszak amit mindenki vár a NYÁÁR.
Ennek aprópóján blogomat is új ruhába öltöztetem, s ha már új mente, akkor bizony megörvendeztetlek titeket egy új bejegyzéssel is.
S mivel a nagy melegben vagy épp a nagy hidegben rest voltam írni, így hatalmas téma rengeteg áll rendelkezésemre. De mivel is lehetne felavatni az új bőrt mint a nyár első strandolásának historiájával.
Az egész történet valahol ott indul hogy igyekeztem a fiúkat a vb nyitómeccsének megtekintésére ösztökélni. Ezen próbálkozásomnak azonban Petya csúszott be, s hárította az invitálást a vizsgákra hivatkozva. De hát egy derék mérnök sosem adja fel, így lelkesen próbáltam Nándi komát utolérni. Azonban ez sem volt egyszerű feladat, mivel Nándi száma megszűnt. Ettől a helyzettől aztán el is kámficsorodtam, mivel már jó lett volna egy jót beszélgetni Nándi mesterrel.
Ebben a reménytelen helyzetben érkezett meg Nándi sms-e miszerint a hétvégén strandra szeretne menni, s ehhez keres partnereket. Mivel már én is szerettem volna egyet beachelni, s az idő is adott volt rá, meg hát ugye Nándival is ezer egy éve nem találkoztam, így rögtön igent feleltem a szívélyes meghívásra. Később Gabesszal egyeztettem a pontos részleteket, majd izgatottan álomra hajtottam a fejemet.
Eljött hát a várva várt nap a szombat. Korán ébredtem, mivel még mindent össze kellet pakolnom, és a 8 13 buszra is be kellett kutyagolnom. A találkozó chekkpont charlie-a 9:00-vol, így én érkeztem elsőnek. Kicsiny üldögélés után, mely során feltérképeztem az ajkai buszállományt, megérkezett a Nyírádi szuperhiper légpárnás Volvó busz, mellyel a csapat másik tagja érkezett. Nevezetesen: Gabesz, Nándi, Armand, és a többiek.
Előszőr be kell hogy ismerjem nem igazán ismertem meg Nándit, aki nagyon megváltozott az elmúlt idő alatt. Persze szerencsére csak a külseje :) Miután kiszekáltam a világgal a latinos kinézete után, elindultunk az ajkai élményfürdő felé.
Sétánk során aztán megbeszéltük az elmúlt hónapok történéseit, ami azért elég bő termést hozott minkettőnk részéről. Persze ahogy lenni szokott a szokásos mizujs kérdésre csak annyit tudtam mondani hogy semmi különös. Bár azt hiszem ez is csak azért volt mert nem igazán tudom mi is történt velem az elmúl félévben, vagyis annyi minden történt hogy össze sem tudnám foglalni pár szóban. Másrészről ezen történések számomra mindennaposak, így hát Nándié lett a feladat hogy elmesélje mi történt vele az elmúlt hónapokban.
Mint tudjátok az oroszlán farka alol kilépve, Nándi is a munkaerőpiac rengetegében találta magát, ahol sajnos nem sok lehetőség van. Elmesélte kisebb szárnypróbálgatásait a tapolcai MOL kúton, illetve a függő álláslehetőségét Zalaegerszegen. Azóta mint kiderült felvették Nándit erre az elektronikai munkára, aminek azért nagyon örülök. Bár szerintem Torba bé és emelet fizika után ez nem is volt kérdés. Persze a dolog hátulütője hogy így ismét kevesebbet fogunk majd találkozni.
Minden esetre a kellemes eszmecsere után az út nagyon hamar elfogyott lábunk alol, ugyanis megérkeztünk első állomásunkra a Penny hiperszuper marketbe. Itt aztán bevásároltunk, inni és ennivalóval, majd átkígyóztunk az ajkai strand bejáratához. Ahol a jó idő miatt kellemes kis sor gyülemlett fel, s mivel az ajkai üzemeltetők nem igazán hallottak a sorelméletről, így mit volt mit tenni a sorra jutó egy pénztár végett ki kellet várni a sorunkat.
Jó fél óra várakozás után azonban belibbenhettünk a kapu túloldalára, s örömmel szemlélhettük hogy kint még nagyobb sor gyülemlett fel. :)
Beérkezésünk után, gyorsan átöltöztünk, az erre a célra felállított bodegákban, majd kerestünk egy árnyékosabb helyet magunknak a medence partján. Végül a szokásos helyünkre telepedtünk le, ahol az érettségi szünetben is olyan klasszul leégtünk.
A védekezés után, hamar bemerészkedtünk a medencébe, ahol ekkor még bőséggel volt hely úszási próbálkozásra. Meg is kell állapítanom hogy magamhoz képest sokat fejlődött az úszni tudásom, talán hála Julcsi emlékezetes oktatásának :)
A kis lubickolást aztán Gabesz és a többiek érkezése szakította meg, akik átcsábítottak minket a strand másik oldalára, ahol ők leltek árnyékot egy felcseperedő fa lombja alatt. Mi pedig engedtünk a csábításnak, felpakoltunk majd átbaggyoktunk a másik részre.
Így azonban egyrész kikerültünk a viszonylag árnyékos részről, másrészt a medencéktől is távolabb kerültünk. A letelepedés után aztán ismét vízbe merészkedtünk. Ezúttal is az ülőmedence kellemes hullámait élveztük, illetve élveztük volna ha a lelkes kisgyerekek nem ugráltak volna a partról befelé.
Ennek okán aztán Fernando Hoszé Lúiz dela Végá fel is tette a Ius murmurandi lemezt, én pedig ezen jót kacarásztam, persze csak magamban :)
Amikor aztán már elviselhetetlenné vállt a gyereksereg kimásztunk a medencéből s csúszdázással vezettük le a feszültséget. Meglepő módón én is nagyon élveztem a csúszdázást, bár a landolást valahogy nem tudom megszokni. Sajnos erről az eseményről nem készültek fotókópiák, pedig jó lett volna bizonyítanom rátermettségemet Julcsimnak.
A csúszda is tartogatott vicces jeleneteket, mivel Nándi fürdőnadrágja nem csúszott eléggé, sőt inkább betapadt, így ő eléggé lassan ért a végére. S később ki is maradt ebből a játékból.
Számomra a legélvezetesebb a piros csúszda volt, mivel azon nagyon jól be tudtam gyorsulni, de a többi sem volt rossz.
Miután kiduhajkodtuk magunkat Armandal, visszamentünk kicsit napozni a helyünkre, ahol elfogyasztottuk az ebédjeinket. Ebéd után aztán kis pihenés következett, ahol leginkább beszélgettünk és fotózkodtunk. S végre meghányhattuk vethettük a dolgokat Nándival.
Amikor aztán az ebédet leöblítettük, s a falatokat is megemésztettük ismét a vízbe merészkedtünk. Sajnos az előzetes várakozásokkal ellentétben a pezsgő fürdőbe ezúttal sem sikerült helyet találnunk magunknak, így az élmény medencében fagyoskodtnuk kicsit.
Érdekes volt hogy ennek a medencének volt a leghidegebb a vize. Így mi sem sok időt mókultunk itt, bár azért egy kis megszokás után pont ideálisnak mondható volt a 38 fokos melegben.
Mivel a nap már derekasan tűzött, így hátunkon is kezdett meglátszódni áldásos nyoma. Így hát a dúrva rákleégést elkerülve a parti árnyékon kerestem menedéket, míg a többiek a csajokat stirölték én a lábfejemet napoztattam.
Ekkortájt már mindannyiunk számára kevesebb vízi élmény jutott, mivel talán egyikünk sem akart jobban lesülni. A fotózkodás és a beszélgetés kerültek előtérbe inkább.
A pihenést az uzsonnaidő szakította meg, Nándi koma meghívott ekkor egy kis árleső túrára. S mivel a strandon nem találtuk a bázisfelületnek megválasztott Túros csuszát, így úgy határoztunk hogy a Strand büfében enyhítjük gyomrunk korgását. A sorunkra várva aztán itt találkoztunk a második ismerős arcal, Bolla úrral. Akivel pár szót beszélgettünk, majd elköszöntünk egymástól a "maj még úgyis találkozunkkal". Persze gondolhatjátok pici a világ, de azért az ajkai strand is elég tetemes.
Kis várakozás után aztán megkaphattuk gondosan kimért adagjainkat, mondanom sem kell hogy a hot-dog ami egy fél kiflibe volt csomagolva, fél fogamra sem volt elég. Nándi sem járt jobban a szabvány méret alatti hamburgerrel. Szó se róla, a strandi árszínvonalon ezek a megszokottak. Minden esetre a falatozás arra jó volt hogy ne legyünk éhesek a hátralévő két órában. Ekkor már nem igazán volt kedvünk fürdőzni, mivel egyre jobban éreztük hátunkon a nap somós hatását. Így inkább pihengettünk, és beszélgettünk, míg a többiek a vízben duhajkodtak, vagy a csúszdán feszengtek.
Kisvártatva újabb ismerőssel találkoztunk, nevesen Szabinával. Akinek nagyon cuki kis fürdőrucija volt. Vele rekord rövidségű csevejt bonyolítottunk, majd egy utolsó csobbanásra merészkedtünk.
Mivel a jó társaságban rohan az idő, így az utolsó lubickolás után szép lassan összeszedelőzködtünk majd elindultunk a pályaudvar felé.
Erre a sétára azonban már érezhetően rányomta béllyegét a fáradtság. Részemről pedig kicsit az aggodalom hogy a 6:50-es busz közlekedik-e a szén és acél városa illetve uborkasziti között. Így gondolataim eléggé csapongtak.
Jó fél órás séta után aztán felértünk a pályaudvarra, ahol szombat és a jó idő révén eléggé megnőtt a forgalom. Így hát a csapat tagjai sem tudtak a hat órási busszal hazamenni, mivel annak kapacitása a végéhez közeledett. Így nagy mérgelődés között készítettünk még egy utolsó fényképet.
Így alakult tehát hogy végül mindenki a hat ötvenes busszal iparkodott haza. A várakozás alatt azonban még jó néhány fotót löttem az eseményekről.
Summázva az eseményeket: Nagyon jól éreztem magam az év első strandolása alkalmas hétvégéjén. Az eseménybe külön fűszert vitt hogy fél év után találkozhattam címeres cimborámmal Fernandoval. Aki a strandolás során ezt a becenevet kapta tőlem ajándékba. Remélem még lesz alkalmunk ehhez hasonló mókákhoz a nyár folyamán, és hogy kevesebb ilyen találkozásmentes időben lesz részünk.
Evégre a Bródys idők után is mi még mindig egy háromlábú szék vagyunk, ha egyik láb hiányzik a csapat sem az igazi.
Ha pedig pontoznom kéne az eseményt egy erős 8-ast adnék, mert most is voltak nagy hiányzók, többek között Petya. De hát ezért szép a dolog, hogy mindig lehet javítani.
Remélem tetszett az írásom. A következő bejegyzésig legyetek türelemmel, és élvezzétek a nyarat. Köszönöm hogy végigolvastatok, amint meglelem a pendrivot, közzéteszem a követekező bejegyzésemet. Addig is legyetek türelemmel, élvezzétek a nyarat és egymás társaságát.
A mihamarabbi viszontolvasásig legyetek rosszak. Addig is pá
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése