Time For Africa "H csoport"

  "Engem a futball megtanított győzni, és megtanított veszíteni is,és megtanított arra is, hogy az öröm úgyis fellülkerekedik a bánaton, és hogy a gól maga a
boldogság, a megkönnyebbülés és a gyógyír minden addigi kihagyott
helyzetre....."      

   

  Emelem virtuális kalapom blogom olvasói előtt!  Eljött az idő hogy egy kis friss vért, színt adjak a blogomnak. Számos keresgélés után, aztán rájöttem hogy a legjobb téma amit górcső alá vehetek a közelgő foci vb. Mi sem jobb téma ennél, hisz a férfiak lelke egy emberként számol vissza a junius 11.-ei sípszóig.          

    Eséllyek, értékelések, meccsek, küzdelmek, hibás ítéletek, nagy győzelmek és nagy vereségek, mindezt a tőlem megszokott részletes látásmódban. 

 Kevés olyan esemény van ami egybehagzóan leköti a férfiak figyelmét, azonban vitathatatlan hogy a foci szó hallatán minden férfi egyed felkapja a fejét.

    Magam is így vagyok vele, bár ismerőseim tudják hogy nem igazából amolyan tenyerestalpas drukker vagyok, szóval a meccset jobban szeretem a kedvenc fotelemből mint a Stadion lelátójáról nézni. Persze a nagyobb eseményeket mindig társaságban fogyasztom, legyen az BL-döntő, Foci Eb, Foci Vb. És itt el is érkeztünk mai témánkhoz.. Igen igen a 2010-es labdarúgó világbajnoksághoz.

 

 

Mint minden sorozat, így az én vb sorozatom is a végéhez közeledik. A vb első napjára, amikor már mindenki a sörök hőfokát nézi, remélem azért egy kis előzetesért idepislantatok a blogomra. A mai részben a H jelű csoporttal ismerkedhetünk meg. 

  Spanyolország Európa-bajnoki címvédőként és sokak véleménye  szerint  a  világbajnoki cím egyik fő várományosaként érkezik a vb-re. Európából Svájc, az amerikai kontinensről pedig Chile és Honduras próbálja meg kiharcolni a legjobb 16 közé kerülést. Utóbbi kettőtől kifejezetten harcos, míg a bicskásoktól megfontolt, taktikus ellenállásra számítunk. Első látásra a spanyolok továbbjutása megkérdőjelezhetetlennek tűnik, de a másik három csapat pontosan az ellenük megszerzett ponttal szerezhet lépéselőnyt a többiekkel szemben, úgyhogy minden egyes mérkőzésen kiélezett küzdelemre számíthatunk. A spanyolok esélyesként, a másik három pályázó pedig élete eredményéért fog harcolni.  Ez a csoport sem kivétel, érdemes lesz végig követni és nem lepődnénk meg, ha a spanyolok mellett  is kedvenceket találnának a sajnos semleges magyar szurkolók is.

Chile(FIFA világranglista 18.helyezett)

A Zamorano-Salas csatárkettős ma már legenda, követőik még csak az út elején járnak, de nem sok hiányzik ahhoz, hogy legalább akkora örömet okozzanak a vékony ország lakosságának, mint amilyet legutóbbi világbajnoki szereplésük alkalmával. 1998-ban a legjobb 16 között egy kifejezetten élvezetes meccsen maradtak alul a brazilokkal szemben, de már korábban is több ízben letették a névjegyüket a világ legjelentősebb eseményén. Rendezőként 1962-ben a bronzéremig jutottak, 1974-ben pedig a világbajnokságok történetének egyik legbizarrabb pótselejtezőjén vívták ki az indulás jogát. A Szovjetunió elleni idegenbeli 1-1-et követően a santiagoi visszavágón házigazdaként megjelentek, ellentétben a Pinochet-féle katonai puccs miatt távol maradó ellenféllel. Chilei barátaink annak rendje és módja szerint elvégezték a középkezdést, szereztek egy gólt az üresen hagyott térfélen, majd mivel nem volt, aki elvégezze a középkezdést, a játékvezető véget vetett a mérkőzésnek és játék nélkül Chile jutott ki a világbajnokságra.

Mai keretük magját az európai élbajnokságokból ismert játékosok alkotják.  A védelemből Isla az Udinese, míg Arturo Vidal a Leverkusen rendkívül  hasznos játékosa. Matias Fernandez igazi 10-es, aki klubcsapataiban még nem igazán bizonyított, de ennek ellenére a válogatottban meghatározó szerep vár rá, különösen a válogatottságot lemondó David Pizarro hiányában. Amiért a chileiektől sokat várunk  a támadósorban szereplő Alexis Sanchez, Mark González és Humberto Suazo alkotta trió, akik egyenként és reményeink szerint közösségben is veszélyesek lehetnek bármely védelemre.

A fent említett legendák miatt, és a támadófutball reményében szorítunk a chileieknek, akik a dél-amerikai selejtezőcsoport negyedik helyén végezve kvalifikáltak a világbajnokságra. 

Honduras(FIFA világranglista 38.helyezett)

 

A tavalyi U-20-as világbajnokság kellemetlen emlékeit leszámítva nagyon kevés tapasztalattal rendelkezünk hondurasi futball tekintetében. A gyakran lesajnált,  közép-amerikai selejtezőzónából kikerülő csapatok Mexikó és az Egyesült Államok kivételével hagyományosan kevés vizet zavarnak a világbajnokságokon. A hondurasiak mindezidáig egyetlen alkalommal, 1982-ben szerepeltek az aktuális világbajnokságon, kevés sikerrel. A sors furcsa fintora, hogy a tavalyi pótselejtezőn azzal az El Salvadorral szemben harcolták ki a részvételt, akikkel  40 évvel ezelőtt a Futball-háború néven elhíresült történelmi eseménybe torkollt a labdarúgópályán kiélezett, sokkal mélyebb gyökerű ellentét.

 Keretük legnagyobb sztárja az Interből és a Benficából is ismert David Suazo, aki robbanékonyságával hatalmas hasznot hajthat hazájának, egyénieskedő hajlamán viszont finomítani kellene, ha komoly nemzetközi karriert szeretne befutni. A hátvédsorig különösebb gondjuk nem lehet, hiszen Wilson Palacios, Edgard Alvarez és a válogatottsági rekorder Amado Guevara személyében remek játékosok alkotják a középpályássort.

Védekezésbeli hiányosságaik csúnyán visszaüthetnek a sokkal rutinosabb ellenfeleikkel szemben, így a hondurasiakat a csoport utolsó helyére várjuk. A spanyolokkal szemben nem lesz reális esélyük, és valószínűleg a szervezettebb svájciak és a komplettebb csapat benyomását keltő chileiek ellenében sem.

Svájc( FIFA világranglista 24.helyezett)

Igen langyos selejtezőcsoportból sikerült a bicskásoknak egyenes ágon kiharcolni a világbajnoki részvételt. Ha belegondolunk, ebből a csoportból bárki kijuthatott volna. Persze bárki alatt nem a Szélesi-Vanczák-féléket értjük… 

A gyenge kezdés után (döntetlen Izraellel és Lettországgal, kínos bukó a mi Zsigmond királyunk „késői leszármazottaival” hazai pályán) a hat évvel ezelőtti Európa-bajnokot utasították maguk mögé.

Nézzük a keretet (első ránézésre bevalljuk, nem gondolnánk, hogy ez a 23 fiatalember egy azon állam polgára, és ez az ország ráadásul Svájc)!Kapusposzton VB-szinten is vállalható játékosuk van. Diego Benaglio tavaly behúzta a salátástálat a Wolfsburggal, és idén is megbízhatóan jól teljesített a mostanra már középcsapattá szelídülő farkasoknál.

A védelem (Sender)oszlopa az a játékos, akiről édesanyja sem gondolta volna, hogy az Arsenalt és Milant fogja egyszer majd „erősíteni”. Mellette jobbra egyetlen spílerként a laziós Lichtsteiner szaladgál, akiben benne van a potenciál, hogy jól muzsikáljon a VB-n. Komoly hiányzó a sorban a masszív bundesliga-tapasztalattal bíró, és igen jóképű (Cro) Magnin.

A svájci szurkolók a 2008-as EB-n is Freitől várták a gólokat, amiben az első csoportmeccsen összeszedett sérülése akadályozta meg, és ezzel együtt csapatát is a továbbjutásban. Attól tartunk, hogy esetleges kiválása esetén ez Dél-Afrikában sem lenne másként. Svájc ugyanis régóta független ország, az igazi szabadságot azonban Szabad Sándor jelentené nekik. Még annyit a csatárokról, hogy mindenki tegye a szívére a kezét, és mondja meg őszintén, hogy tudta-e, hogy a jónevű N'kufo svájci!
Továbbjutásuk nem lenne meglepetés (bár ha nem figyelnek, helvéthetik), ugyanakkor reméljük, hogy ez mégsem sikerül nekik, mert akkor jóeséllyel megdöntenék a legrosszabb kieséses VB-meccs általuk és Ukrajna által tartott rekordját.

Spanyolország(FIFA világranglista 2.helyezett)

A nagy esélyes, vagy mégsem?! A kérdés az, hogy vajon ezen a világbajnokságon a spanyol válogatott végre beváltja-e a hozzá fűzött reményeket. Európa-bajnokként érkeznek a tornára, ugyanakkor ne feledjük el, hogy az Armada még sosem nyert felnőtt vb-t, mindössze két Európa-bajnoki elsőséggel büszkélkedhetnek 1964-ből, és 2008-ból.

Az Ibériai-félsziget (egyik) válogatottját már-már kikiáltották örök vesztes csapatnak, hiszen az utóbbi 15-20 évben semmi kiemelkedőt nem sikerült elérniük, pedig világsztárok hiányában sosem szenvedtek, elég csak Santillana, Butragueno, Hierro, vagy éppen a kapuslegenda Zubizarreta nevét említeni.

Valamiért az embernek jelen helyzetben mégis az az érzése, hogy most odaérhetnek. Egyrészt: ez a válogatott gyakorlatilag négy éve együtt játszik, továbbá az Európa-bajnoki kerethez képest csak erősödtek, igaz nem játékos poszton, hanem a szövetségi kapitány személyében, merthogy Luis Aragonest az EB után Vicente Del Bosque váltotta a kis(nagy)padon, és amennyiben az elődöt jó edzőnek tartottuk, akkor az utódot egyenesen brilliánsnak lehet nevezni.  Amíg a spanyol nép nagy részét egyenesen felháborította a Real Madrid legendájának, azaz Raulnak a mellőzése, addig a „Nagy Bajusz” eddigi regnálása alatt senki meg sem kérdőjelezte válogatási elveit – sokat mondó. Pedig hiányzó akad bőven, mert példának okáért a Királyi Gárda szurkolói közt azóta is visszasírt edző szemrebbenés nélkül kihagyta az utazó keretből a két évvel ezelőtti kontinentális tornán diadalmaskodó csapat egyik legfontosabb láncszemét: Marcos Sennát. Nagyon nem főhet a feje a kedves mesternek, mert a pótlására nem más az elsődleges kiszemelt játékos, mint Xabi Alonso, de ha esetleg valami katasztrófa történne a Real Madrid klasszisával, még mindig ott van a Barcelona saját nevelésű játékosa Busquets, aki nem mellesleg az utóbbi két évben mindössze hét (!) trófeát nyert az UEFA által a „Világ Legjobb Csapata” címmel ellátott Barcelonában.

Az esélyesség terhe nyomaszthatja, persze a Roja Furiát, de mesterüket ismervén a legkevésbé ez vetheti vissza a csapatot, elég csak annyit említeni, hogy az utolsó 47 mérkőzésén az Armada mindössze egy mérkőzést veszített, igaz az a meccs a Konföderációs Kupa elődöntője volt, és nem egy világverő csapattól kaptak ki, hanem az amerikaiaktól. 

 Ne feledjük, hogy amennyiben továbbjutnak csoportjukból, ami azért prognosztizálható, már a csoportkör után klasszis gárda várhatja őket a G csoport kvartettjéből: Brazilia, Portugália, vagy Elefántcsontpart, mert illúzióink ne legyenek, Észak - Korea nem valószínű, hogy beleszól a továbbjutási kérdésekbe.

 Szögezzük le: Spanyolország a világbajnokság egyik legnagyobb esélyese, és ha azt a játékot mutatják, mint 2 éve Európában, akkor nem sok csapat állíthatja meg őket. Az örökérvényű szólást, azonban ne feledjük: egy meccsen mindenki verhető.A csoportból mindenképp spanyol továbbjutást és nagy harcot a második helyért, Chile és Svájc között.

   

Ezzel befejeztem a csapatok bemutatását, azaz a KIS VB krónikát, hamarosan már csak apróbb mementók keretében értékelem  a látottakat, a twitteren, facebookon. Remélem sikerült mindenkinek kedvencet választani, és esetleges iwiw vagy más baráti fogadásokhoz is attam tippeket. Az utolsó napra pedig mindenki figyeljen a sörök hömörsékletére, mert 4 fokon az igazi :) 

  Mindenkinek jó meccsnézést, és jó nyarat kivánnék. A mihamarabbi viszontolvasásig legyetek jók, vigyázzatok magatokra és élvezzétek egymás társaságát. Addig is HAJRÁ NÉMETORSZÁG!!