IV évad

Hamarosan vége a nyárnak, már évek óta huszadika után egyből rám tör ez az érzés. Előre hallom az elsárgult levelek roppanását a talpam alatt, érzem a bőrömön az egyre hűvösödő éjszakákat, látom az erőtlen, tompa napsütést, és hamarosan mindenestül átesünk az őszbe.

Olyan ez, mint amikor kiviszed a lánynak a következő sört, és már csak az üres poharat találod.

Egy új év, mindig új reményeket kelt, időhöz kötött változások, az éjféli harangszóra eltűnő csalódások, kezek a kezekben, örvénylő érzelmek, elfelejtett szerelmek.

 Emelem virtuális kalapom blogom olvasói előtt! A szeptember mint máskor is nem csak ezt a zimankós időt hozta magával, hanem bizony az iskolakezdést is. Ezúttal a SZErengeti nemzeti állatkertbe, akarom mondani egyetemben is kicsivel később indult meg a tanitás. Visszatérve a hagyományokhoz így nem auguszutus végén, hanem szeptember második hetében kezdtünk. Így jócskán marad idő a felkészülésre, amit a felkészítő napok keretében meg is ejtettünk, de erről majd később :) hogy mikor azt még nem tudom mert az időhiány állandó :) 

 Az új tanesztendő mint mindig most is megadja az embernek azt a bizonyos tiszta lapot, amit aztán összekoszolhat év végére. Szokásosan a nagy vágyak, vállalaások, fogadalmak ideje ez. Szeptember első hetét azért mindenki kicsit várja, hiszen ismét összeáll a jól megszokott csapat vagy épp osztály. Eldicsekedhetünk nyári élményeinkel, csajozási kalandjainkal, vagy épp a munkánk során szerzett tapasztalatokkal. Immár rutinos egyetemistaként, én is nagyon vártam hogy találkozhassak a barátaimmal, és hogy végre a nyáron eléggé unalmas egyetem megteljen élettel. 

  Én sem voltam ezzel másképp, nagyon vártam már hogy újra együtt lehessek a barátaimmal, hogy Kedvesemet is napi szinten láthassam, és persze nem mellékesen azt hogy kitapasztaljam az új környezetet, ez alatt nem az egyetemi kampusz területén lezajlott változásokat értem. 

  Három év után ugyanis én is új házba költöztem, ami azért új alapokra helyezte az életemet. Azt hiszem szükség is volt erre a változásra, hiszen a jó vagy épp jobb tanulási eredmény elérésében nem utolsó szempont a nyugodt, szép, baráti már-már családias lakókörnyezet. Ennek első lépcsőjeként új házba költöztünk, persze mivel a környékkel semmi bajunk nem volt, így nem olyan messze kerültünk bekvártéjozásra, egészen pontosan az utcában lévő másik házba. Kicsit furcsa érzés nap mint nap elmenni a régi lakásunk előtt, de azt hiszem a költözésnek több pozitiv hozadéka is van.

  Az új lakásról feltehetően majd írok egy nagyobb kaliberű irást, addig is csak képzeljétek el hogy hogy néz ki :) A berendezéseknél sokkal érdekesebbek a lakók személye.

  A tavalyi lakóközösségben egyedül Ádám életvitele okozott nagyobb gondot, és hogy néha Bandi porcicáji viadalt rendeztek a lakásban. Idén ezzel szemben egy korrekt kis csapat jött össze, így tényleg nagyon jó a hangulat. 

  A lakás elrendezéséből és hogy lett egy női lakónk, úgy alakult hogy három fiú a nagyszobában, míg a lányzó a kisszobában kapott helyet. 

  S bár tavaly is hárman laktuk a hasonló méretű (idén egy árnyalattal kisebb) nagyszobát, azért a szobába bépített cserépkályha miatt, idén a hely szükősebbnek tűnik.  Így az első hét után, azonban azt kell hogy mondjam hogy a helyzet rendeződött, s mindeki megtalálta a kis vackát, a maga helyét. S egynelőre még mindenki el is fér :) 

 Most hogy úgy naggyjából bepillanthattatok a lakás strukturájába, vegyük szemügyre közelebbről a lakóközösséget. A rend kedvéért haladjunk kintről befelé, azaz kezdjük a lépcsőház feltérképezésével.

  A véletlen nagy kártyajátéka miatt idén is az első emlet, negyedik ajtó alatti lakást kaptuk, vagy inkább vettük ki. Az első ránézés alapján idén ismét kimarad a nagy vágyam, miszerint szép lányokkal lesz megtűzdelve a lépcsőházunk. Ezúttal is csak öreg nénik és öreg bácsik vesznek körül minket.

  Azonban szerencsére megszabadultunk Csuvakkától és a sárkánytól. Az idei szomszédaink azt hiszem sokkal barátságosabbak.

  Alattunk lakik a közös képviselő néni, aki első beszélgetésünk alapján nagyon kedvesnek tűnik. Vele szemben egy fiatal pár lakik, akikkel még nem volt szerencsém találkozni. 

  Velünk szemben egy öreg néni és egy bácsika lakik, a bácsi nagyon kedves, vele már beszéltem pár szót, felhívta figyelmemet a postaládánkban lévő levelekre. Amik közül persze egy sem érintett minket, de azért aranyos volt tőle.

  A harmadik emeleten lakók személye pedig még ismeretlen előttünk. Az biztos hogy sokkal csendesebbek a felettünk lakók is mint tavaly, úgyhogy igyekszünk mi is azok lenni. Ez persze kicsit nehéz, mert itt a szokottnál is vékonyabbnak a falak. S ahogy Kokó is modnta: "Nem lesz egymás előtt titkunk, mert nem lehet. Ilyen egy jó lakóközösség". S most hogy úgy nagyából megismertük a ház többi lakóját nézzük meg részletesebben a mikrokörnyezetemet. Azaz következzen lakótársaim jellemzése :)

Moncsi: Ő a közösség egyetlen lány tagja. S be kell hogy valljam először nagyon tartottam tőle, hogy milyen lesz egy LÁNNYAL lakni. Kicsit azonban vártam hogy egyszer majd eljön ez a pillanat is. De mivel ez Moncsi jellemzése lesz,így vágjunk is bele az első benyomások alapján szerzett képbe.

  Móni igazán aranyos lány, főz mos és takarít, ő a mi hófehérkénk :) Szóval elsőre is nagyon belopta magát a szívembe, a helyzetét csak tovább javította hogy megkinált kakaóval. 

  Igazán csak jót tudok róla írni, aranyos, vidám mosolygós, poénkodós lány. S ha valami szexistát mondasz nem kell hevesen elnézést kérned mert veszi a lapot, sőt ha magas a labda képes és visszacsapja, szóval igazán felvágták a nyelvét. 

  Tényleg jó fej, aranyos és csinos lány. Ahol tud segít nekünk, legyen szó munkáról, takarításról, vagy épp szabadidős elfoglaltságról.

  Egyedüli rossz élményem vele kapcsolatban hogy eltörte a tányérom. De persze majd idővel jóváteszi ;)

Kokó: Neki folyamatosan jár a szája, s ha a szájjártatással esztergálni lehetne akkor ő már hatos anya lenne Csepelen. Minden esetre ő is nagyon korrekt srác, bár érzésem szerint mell mániás :) illetve kicsit túlságosan is rendfóbiás. De nem baj ha néha a körmünkre néz.

  Mivel ő idősebb nálunk, ez a hozzállásában is látszik, sokkal komolyabban vesz dolgokat. A véleményét mindenről megmondja, még akkor is ha az bántó. Jó fej, segítőkész, és ha vele laksz együtt tuti hogy tele hordja kábellel és digitális vackokkal a lakásod. Humorban páratlan, mindenre tud valami poénosat mondani. Úgyhogy a vidámságra nem lesz panaszunk.

Kicsit néha túl sok trágár szót használ egy mondatban, illetve reggelente a fürdőbe történő bekvártéjozássa zavaró lehet. A füldugóval alvás és hogy csak néha horkol azonban pozitiv :) No és persze kényes témákat is meg lehet vele beszélni, ha úgy adodik.

Hajmi: No hát ő az akit szerintem nem kell bemutatni. Immár második éve lakunk majd együtt, úgyhogy kiismerhettük egymást. Balázs jó fej srác, s semmi különösebb probléma nincs vele. A bulizásban jó partnere az embernek, és ha autókról vagy motorokról adódna kérdésem fordulhatnék hozzá bizalommal. Kicsit néha túl visszahúzodó, de van amikor igen igen idegelni tud a szekálása :)

   A véleményét sok esetben a fű alatt tartja, mert nem szeretne megbántani vele senkit. Rendes mert mindig lehet rá számítani, hol egy fuvar, hol pedig étkezési recept terén. Neki köszönthetem pl.: a tésztás receptet is. 

 

Visszatérve a fő gondolatmenethez, remélem az új környezet majd jobban fogja segíteni céljaim elérését, s persze az eddigi 'értékek' vagy jó dolgok rovására sem fog menni. Az idei tervcél pofon egyszerű, egy normális félévet a hátam mögött tudni. 

 Remélem hogy sokan lesznek majd ebben a segítségemre, mind a barátaim mind a családom terén. Úgy gondolom hogy idén egy remek környezet révén, levonva a múlt hibáit, sokat tanulhatok, s karácsony tájékán learathatom a babérokat. Azt hiszem mára ennyi fér be a blogomba, remélem tetszett rövidke kis írásom. Hamarosan, amint időm engedi, a regisztációs hét, a felkészítő napok és az új lakás kronikájával jelentkezem. Addig is legyetek türelemmel, élvezzétek a hétvégét, vagy épp a noszlopi búcsút. A mihamarabbi viszontolvasáig, jó félévet, érezzétek jól egymást, vigyázzatok magatokra, s persze olvassátok a blogomat :P