Augusztus végén-Szeptember elején

Üdvözlöm a tisztelt olvasóimat! Mivel már bő két hét telt el a szeptemberből s én még egy kanyi betűt sem szóltam az új szemeszter történéseiről, így azt hiszem ezen a klasszikus őszi hosszú hétvégén törlesztem kicsit az adósságomat.

   A számtalan kedves és kedvtelen emlék közül, talán a linearitást szemelőt tartva választottam ki a felkészítő napok keretén belül megélt eseményeket.  Mint többen tudjátok a nyár utolsó hetét általában igyekszem Kedvesemmel tölteni. Ezt szemelőt tartva került kialakításra az utolsó augusztusi hét is, azonban ahogy lenni szokott Gépész tervez Isten pedig majd eldönti hogy úgy lesz-e..

  Mint minden derék ezt megelőző hét, így a hónap utolsó hete is a hétfővel indult. Ez a nap két szempontból volt különleges számomra, egyrészt mert addig addig tologattuk Hajmival a felköltözést, hogy végül ez a nap lett belőle. Másrészt pedig azért mert erre a napra esett a HUHA projekt lezárása ként meghirdetett beszélgetés. Amikor is nekünk Larionnal a nyári élményeket és eredményeket kellet volna prezentálnunk. Így hát duplán érdekes nap elé néztünk, de haladjunk itt is szépen sorban.

Kilátás a toronyra

  

A vasárnap így megszokott módon a pakolással telt. Ezt ezúttal egyedül ejtettem meg, aminek aztán az lett a vége hogy jó néhány fontos dolog odahaza felejtődött. Hát igen ez történik ha az ember izgatott, és vagy kapkod. Más részről azonban úgy vélem hogy úgyis menet közben derülnek ki hogy mire is lészen szükség, így csak az alapvető túlélőcsomag I-et szállítottam fel. Ahogy a nevében is benne van ez az alapvető dolgokat tartalmazta: Ágynemű, Törölköző, 8heti hideg élelem, egy tábla szalonna, 8 vég kolbász, öt hordó bor, fogkefék, fogkrém, tusfürdő, a népművészeti falvédőm, egy hosszabbító kábel, és az úri zsebem, no meg persze hogy szerszámot is vigyek egy kalapács, és egy tekercs szigetelőszalag. (Mint tudjuk-e kettővel minden probléma megoldható.)

  S mivel a nagyobbik táskámat vittem magammal, így bezsákoltam még pár napra elég nyári ruhaneműt is, elvégre augusztus dúlt :)

  Miután ezzel végeztem már igen későre járt az idő, így hát rögtön le is pihentem, persze csak az után miután begyűjtöttem az indulás koordinátáit.

  Másnap reggel aztán arra ébredtem hogy elaludtam, a tervezett idő helyett jó egy órával később sikerült kinyitnom a szemem, aminek köszönhetően a reggeli készülődést igen igen rövidre kellet szabnom. S mivel az előző napi pakolásban a ruhám kikészítésére még nem volt időm, így hát azon septiben kellet keresnem valamit.

  Épp az ingemet cibáltam magamra, amikor is csöngött a telefonom, ami Balázs megérkezését jelentette. Mivel nem akartam sokáig várakoztatni, felkaptam a kulcsom a telefonom és a többi kellékanyagot, begomboltam az ingem és elindultam kifelé.

  Az út különösebb izgalomtól mentesen telt, igazából semmi nagyobb esemény nem történt út közben. Szerencsésen megérkeztünk újdonsült lakásunkhoz. Rögtön neki is láttunk becuccolni. Az alapcsomag lepakolása után, következtek az egyéb szériatartozékok behordása. Ez gyakorlatilag Hajmi ágyát takarta, ugyanis neki még nem volt fekhelye. Rövid Ikeát megszégyenítő legózás után, össze is állítottuk Hajmi fekhelyét. Számomra első ránézésre is kicsit kényelmetlennek tűnt, s nem sok bizalmam van az ilyen ágyakban, de mivel nem az én fészkem, így nem is írnék róla többet.

  Miután egyikünk sem sietett nagyon hazafelé, így úgy gondoltunk hogy együtt töltjük a délelőttöt. Mivel nekem még tárgyalásom is volt délután így hát hallgattunk gyomrunk jelző szavára, s elmentünk együtt az Új hullámba, némi táplálékot felvenni.

   Az ebéd igen kellemesre sikeredett. Hajmival megbeszéltük az első nap tanulságait, és a lakással megfogalmazott elvárásainkat. A nyugodt ebédet aztán az eső szakította félbe. Ekkor gondoltam úgy először hogy a napi ruhakölteményem és a nyári ruhakollekció sem bizonyult megfelelőnek.

   Ebédünkbe kicsivel később Larion is beleharangozott, mivel ő már az egyetemen toporgott a délutáni tárgyalások miatt. Így az ebéd után én is a laborba siettem, de mivel az eső ekkor is szakadatlanul hullt, így mondanom sem kell hogy jól eláztam.

  Belépve aztán a laborba, tapasztaltam hogy Larion még nincs a helyszínen. Így Norbival beszélgettem pár szót, majd kisvártatva Larion is csupa nedvesen zörgetett az ajtón. Illően köszöntöttük egymást, majd megbeszéltük a teendőket,  s mivel Tócsa tanár úr jelentette hogy késni fog, így elindultunk hozzánk, felvenni a nyáron készített lendkerekes makettomat.

  Miután ez megtörtént izgatottan siettünk vissza a laborba, hogy működésre bírjuk a készüléket. Sajna azonban próbálkozásunkat nem kísérte siker, így kissé csalódottan vártuk a tanár urat. Aki eközben újabb késést jelentett.

  Végül aztán négy óra húsz perckor meg is érkezett Tócsa tanár úr, s izgatottan belevetette magát a munkába. Bár leginkább a nagy testvérrel a HCCI projekttel foglalatoskodott, s mi kicsit, ha nem nagyon háttérbe voltunk szorítva. Gyakorlatilag nem is jutott ránk idő, így történ végül hogy öt-fél hat fele tértünk rá a mi ügyünkre, s ébresztgettük a lenditőkerekes konstrukciót. Ezt pár indítás után végül sikerül is működésre bírnunk. Majd ismét a HCCI vette át a főszerepet, s mi megint a másodhegedűs szerepbe kényszerültünk, ami engem már eléggé idegesített ekkor. Az előre megbeszélt program ugyanis az lett volna hogy Kedden Julcsinál töltöm az időmet, ekkor már sejtettem hogy ez vagy nem úgy vagy egyáltalán nem fog összejönni sajnos.

  Sejtésem aztán be is igazolódott, mivel a tárgyalásunk csak 8 órakor kezdődött meg, s fél 9 kor ért végett. Így már tudtam hogy az első napomat kényszerűen de Győrben töltöm, s hogy részemről hamar meglesz a lakás és az ágy felavatása. A tárgyalás után mely nem sok eredményt hozott mindannyian hazamentünk. 

  Otthon aztán Kokó és Móni épp az esti parira készült, amibe sikerült belerondítanom. Meglepően fogadtak, mivel nem igazán vártak senkit este. Aztán elpanaszoltam hogy hogy is kerülök ide, meg persze Móninak is bemutatkoztam, majd bekapcsolódtam a beszélgetésbe. Bár igazából csak figyeltem Móni és Kokó oda vissza játékát, szócsatáját. Persze nagy derülést keltett amikor Kokó intim lemosóval varázsolta tisztává a konyhaasztalt. Ekkor derült ki számomra hogy Kokó valóban kitesz két Bandit, s valóban rendmániás. Persze az intim lemosó csak véletlenül került a tisztítószerek közé, azért ennyire nem hepciás :D

  Minden esetre Mónival jót röhögtünk ezen az eseten, s Kokót azt hiszem fel is húztuk vele kicsit :D De hát nem baj :D

Intim lemosás előtt, még terítővel.

   Így hát este végül eléggé jó hangulat kerekedett, nekem pedig volt szerencsém Móncsit is megismerni jobban. Végül estébe nyúló kellemes kis beszélgetés kerekedett hármunk között, ami persze bővelkedett a szexista poénokban is. Ezzel kapcsolatban aztán Móninak el is vettük a kedvét hogy három fiúval lakjon együtt, mert az első napra kettő is sok volt neki azt hiszem.

  Így végül viszonylag emberi időben tudtunk nyugovóra térni, ami az új ágyat és hogy ekkor még nem rendelkeztem vánkossal eléggé furcsa volt. Vagyis hát meg kellett szoknom a kialakult helyzettel.

A kedden így koránkelésen és álmossággal járt, mivel én azon ember körébe tartozom akik magasan szeretnek aludni. Sajnos vánkos nélkül ez eléggé nehezen volt biztosítható, ráadásul egy szúnyog is megzavarta pihenésemet. Így hát eléggé kómásan indultam a munka frontján harcba. Reggel 9 kor aztán találkoztunk Larionnal, aki nálamnál kissé lelkesebb volt. Nem sejtve ekkor még a napi problémákat.

  Elsőnek a kerékpárboltba vezetett utunk, hogy egy megfelelő számítógépet vásároljunk a mérésünkhöz. Ott azonban szomorúan szembeszültünk vele hogy ismét készlethiányuk van ebből a termékből. Így hát mérműszer nélkül kényszerültünk vissza a laborba, ahol aztán kisvártatva sikerült eltörnünk az utolsó munkahengerünket is, így kémcső nélkül maradtunk. S mint azt gondolom sejthetitek így a munka is leállt.

  Kis gondolkodás után aztán arra jutottunk hogy meglátogatjuk a Széchenyi téren lévő Wolf orvosi műszer boltot, mondván hátha tudnak nekünk némi kémcsövet ajándékozni.

  A gondolatot tett követett, s pikk pakk ott is voltunk a téren. Ott aztán azzal a ténnyel szembesültünk hogy a kémcsövek a nyári melegben a sok vizenyőtől megduzzadtak, így hiába dugtunk, nem találtunk a kísérlethez megfelelő méretű csövet.

  Ekkor támadt először az az érzésem hogy az elemek is összeesküdtek ellenünk. Dolgunkat így eszközhiány vagy szebben készlethiány miatt felfüggesztettük. S TNCS tanár úr irodájába rohantunk, ahol az előző napi tárgyalásokat folytattuk, illetve kezdtük meg. Tanár úr persze most is elfoglalt volt, mivel a nyaralás után nem csak a mi de még három másik projektje is eredményekkel kecsegtetett. Így ismét az volt mint az előző nap, azaz vártunk a sorunkra.

   Végül aztán 10-15 perc alatt megbeszéltük a továbbiakat, méghozzá hogy mérnünk kell, és a héten számszerűsíteni kell az adatokat. Illetve a mérések alapján egy heckiás kis grafikont vázoljunk fel. S ez lesz munkánk alapköve, vagyis innen tovább tudunk vagy tovább lehet menni.

  Az ukázt megkapva aztán hazasiettem, mivel szerettem volna az utolsó pár napra némi meleg ruházatot felhozni. Így elköszöntem lakótársaimtól, majd a pályaudvar felé vettem az irányt.

A pályaudvarra vezető út aztán ismét sietősre sikeredett, mivel az eső és a szél együtt eléggé zord kombinációt alkotott, mondanom sem kell hogy nyári ruhában elviselni ezt a zimankót nem volt igazán kellemes. Érkezésem után pár perc múlva be is futott a hazafelé szállító libegő, így hát fel is osonkodtam rá. Meglepetésemre a sofőr bácsi bizony spórolt a fűtésel, olyannyira hogy nem is működtette a klímát, pedig szerintem szükség lett volna rá. A következő meglepetés az volt hogy a semmiből felbukkant egy Edina. S mivel fel is keltettem az érdeklődését így mellém csüccsnet, bár sapkában eléggé felismerhetetlen volt számomra. Így aztán igen kellemesen telt az utam hazafelé, ugyanis végig beszélgettük az időt a nyári élményeinkről. S ha már találkoztunk elmeséltem neki az új lakással, Kokóval kapcsolatos első élményeimet, benyomásaimat.

  A jó társaságban aztán úgy elröppent az idő hogy észbe sem kaptam és otthon voltam. Ekkor aztán elköszöntünk egymástól s a Nagybogdányi buszöbölben elhagytam a libegőt.

   Otthon aztán nem sok minden történt velem, gyakorlatilag vacsoráztam, majd módjával elmeséltem a velem történtetek. Mindezek után aztán összekészítettem a motyót a másnapi útra. Édesanyám jól le is dorongolt hogy minek kell nekem újra útnak indulnom.

A szerdai nap igen kellemes hangulatban tellt, ugyanis Kedvesem ezen a napon érkezett. Így a gondolataim egész nap rajta jártak, s vártam hogy együtt legyünk. Nagyon örültem hogy ilyen rugalmasan kezelte a kialakult helyzetet, s önzetlenül feljött miattam Győr városába. Sajnos azonban a reggelem még ezen a napon is a munkával telt. Így reggel 10 körül az egyetemre siettem. Azonban valami olyasmi érzésem volt hogy az elemek is összesküdtek ellenem, ugyanis a kijelölt tervcélt számtalan probléma halogatta. Ezek közül egy volt hogy a laborépület zárva volt, mivel tanszéki értekezlet volt. Persze erről nekünk előző nap elfeledtek szólni..

  Így hát a munka felvétele 8 óráról 10:30-ra módósult. De legalább volt alkalmam a vonuló lázas elsősőket tanulmányoznom. Mely közül a legmegragadóbb élmény az volt amikor egy gólyalány a fél lakást beszekerezte, s a rokonság díszes kiséretében minden egyes rokon vitt egy egy málhát.

A labor új folyosója

  Végül 10:30 kor, miután Larionnal elfogyasztottuk a reggeli kávét, s kigyönyörködtük magunkat a laborépület szépségében, az új fejlesztések révén megvalósult új vitrint, hirtelen feltárul a labor ajtaja, s Szemeti tanár úr lépett ki rajta. Így hát végre befáradhattunk mi is.

 A munka azonban bent sem haladt ütemesen, ugyanis hol az eszköz tört el, hol pedig az eredményeket szolgáltató kerékpárszámítógép mondta be az unalmast. Azonban a legnagyobb problémánk az volt hogy nem igazán tudtuk hogy is fogjunk neki. Hiszen mindenhez egy müködő prototípust kellett volna előállítanunk, amiben a nyári tapasztaltainkra kellet volna támaszkodnunk. Ezt azonban nehezítette hogy a keddi napon ezeket az elméleteket szinte egytől egyik megcáfoltuk.

  Végül aztán hamar elérkezett a 11:40, amikor is jó lovaghoz mérten Kedvesem elé siettem a Győri főbuszpályaudvarra. Sajnos mivel késve indultam, így késve is érkeztem, de szerencsére a füredi járat is szinkronba hozta velem a késését, így körülbelül egyszerre érkeztünk a pályaudvarra.

   Miután megtaláltuk egymást üdvözöltük a másikat. Jól esett ismét átölelni szerelmem, s újra kéz a kézben sétálni a lakásig. Most kivételesen nem is bántam hogy 20 perce lakom a pályaudvartól, vele ugyanis kellemes a séta minden körülmény között.

  Az út során aztán természetesen végig beszélgettünk. Ő a nyaralási élényeiről, míg én arról hogy sajnos nem igazán haladunk a projektel. De mivel ez érzékeny téma volt az adott helyzetben, így igyekeztem a lakásról mesélni neki. Szerettem volna ha ő is egyből megszereti az új lakot. De azt hiszem túlzásba vittem.

   Miután aztán megérkeztünk szépen lepakoltunk. Én pedig körbevezettem Kedvesem a lakásban, megmutattam neki minden apró részletét. Ezt követően aztán átadtuk egymásnak az ajándékjainkat. Az ajándékozást én kezdtem, s végre átadhattam a nyári meglepetést, ami egy kikötő és egy hajó volt. Sajnos azonban nem gondoltam minden részletre, így azon melegében végül vissza is vettem. Kicsit szégyeltem vagy szégyellem magam hogy máig nem sikerült teljesen készre varázsolnom. (Manapság a kikötő és hajó megvilágítása okozza a legnagyobb vitát) 

   Miután átadtam a makettemet, melyenek alapjául a kettőnk között bevett kikötős hasonlat szolgált. Kedvesem is átadta az ő ajándékát. Ami mondanom sem kell hogy sokkal nagyobb volt mint az én makettem. A nyaralásból hozott vásárfia ismét nagy telitalálat volt. Az új kulcsomra már régóta vadásztam egy nemes kulcstartóra, azonban a megfelelő holmit még nem sikerült megleltem. Kedvesem Korfui kulcstartója igy igazán klasszis ajándék volt. Az átadás után megtudtam a kulcstartó történetét, vagyis hogy mit is ábrázol. A fedlapján Korfu szigete van, aminek érdekessége hogy van benne egy vonás amit azóta sem tudom hogy mit jelent. A hátlapján pedig a győztes Achilleusz harciszekeres figurája van. Ennek kapcsán azt is megtudtam hogy Sissy természetesen nem a tej, de Achilleusz fan volt, s igen nagyon lájkolta az ilyen szobrokat. No bárvó mondhatnám :)

   A kulcstartó mellett kaptam még egy Korfu feliratú tollat, ami egy egyetemistának mindig jó szolgálatot tehet. Különös módon szeretem a tollakat, főleg ha valamiben különlegesek. Legyen az a bekapcsolás módja, vagy a toll formája, vagy épp a színe.. Ebben a tollban a bekapcsolása fogott meg igazán, nagyon tetszik rajta a müanyag rugós kialakítás. S biztos hogy a toll hamar tolltartóm éke lesz.

   Ha ez még nem lenne elég, akkor mindezek mellett egy kis likört is kaptam, amit csak három helyen állítanak elő a világon. Korfun, Spanyolországban és valahol Kaliforniában. 

  A likőr nem azért volt telitalálat mert alkoholista vagyok, hanem azért mert a nyári idők alatt elkezdtem gyűjteni a különleges üvegeket. Ebbe a kollekciómba pedig tökéletesen illeszkedik majd ez az üveg is, ami egy kancsót formál, s az üveg alján van egy apró kis gyimilcs :) Amit nem tudom hogy ki lehet-e belőle szedni, de biztos mert hát valahogy bele is tuszakolták :D

 Az ajándékozástól aztán olyan meghitt hangulatba is kerültünk, így hát a délutánt az ágyban is töltöttük. Beszélgettünk, ölelgettük egymást, és hát tudjátok.. :) Szóval igazán kellemesen töltöttük az időt. 

  Azonban mivel kisvártatva megéheztünk így elindultunk az Új hullámba, némi táplálékot felvenni, vagy magunkhoz venni. Ezalatt megbeszéltük hogy mi lesz a délután további programja. Ami a falvédőnézés lett, mivel az ágyam mellé akartam egy csecse kis falvédőt, elkerülve a tavalyi falkoszolásomat. Ezzel a programmal aztán úgy véltem hogy Kedvesemmel is kedveskedek, mivel ő nagyon szeret  vásárolni. S mellesleg igen igen szép no és csinos szeme is vannak, így bátran bízhattam az ízlésében.

 Persze a falvédő kapcsán össze is különböztünk, egyrészt a felrakás módja miatt, másrészt a szegett végü, nem szegett végű között. 

  Minden esetre ebéd után kettecskén elindultunk a lakástextil boltba. Mivel a Rónai Jácint utca elején találtunk is egy ilyen kereskedőt, így beosonkodtunk. Bent aztán anyagok garmadájával találkoztam, s meglepettem tapasztaltam hogy nincs olyan hogy falvédő bolt. Ahol ugyebár kész falvédőt lehetne vásárolni. Így hát az anyagokat kezdtük válogatni, mivel mindketten tisztában voltunk a lakás színeivel, így mindketten nézelődtünk, s borzoltuk a msáik idegeit az általunk kinézett anyaggal. Végül aztán az eladót hívtuk segítségül, de ő sem tudott sok mindenben segíteni, így eszmét cseréltünk a fiatal házasokról. Az eladó aztán igen bölcs lehetett, hiszen megmondta hogy a férfiakat a lakás textiljei és hogy minden passzoljon mindenhez nem igazán érdekli, ez a nő feladata. Aztán amikor a nő közli hogy ennyi meg ennyibe fájna mindez, akkor a férfi összevont szemöldökkel kérdi hogy mennyi..? :D A helyzet azonban úgy vélem hogy valóban ilyen. Vagyis engem nem igazán érdekel hogy minden mindennel harmonizáljon :) Nem is tudnám kiválasztani úgy a dolgaimat :D Szóval minden bizonnyal ez majd szegény feleségem dolga lesz :D

 

A sikertelen falvédőnézés után aztán a belvárosba mentünk, ahol emlékeim szerint található volt valahol egy méterárú bolt. Kis kutatás után aztán meg is találtuk az üzletet, s be is merészkedtünk. Bent aztán sok csecse holmi fogadott minket. Én a Gobelinek világán ábrándoztam, s nem igazán értettem hogy miért kell azokat még hímezgetni, miért nem jó úgy ahogy van. Aztán kettecskén kalandoztunk át a takarók és ágytakarók részlegre. Ahol bizony mindketten finom puha macskaszőrős után vadásztunk. Tudjátok így hívom a finom puha ágytakarókat, paplanokat, párnákat. Ezt követően végre megleltük a falvédőket. S kettő között vaciláltunk, egy vajszinű portéka, és egy fakó barna között. 

  Julcsim nógatására aztán mindkettőt kibontattam az eladóval. Ekkor aztán kiderült hogy vajszinű klaszisokkal jobb, így hát végül arra esett a választásom vagy inkább választásunk. Tehát nem volt más hátra mint kifizetni és távozni az üzletből.

  Hazafelé menet aztán elégedetten szemeztünk a falvédővel, s morzsolgattuk magunkban hogy jó vétel volt. Persze a női lélekben most is felmerült a kétely, hogy illeni fog-e a lakásba és hasonlók. 

  Útközben aztán az is megbeszéltük hogy bizony hazafelé beugrunk az S-Marketbe, s bevásárolunk a vacsihoz is. A közös főzőcske alanya ezúttal lecsó volt, tarhonyával. Így nem kellet sok holmit vennünk, csak paprikát paradicsomot, hagymát, rizst, no és persze fűszereket. Amikről aztán szépen el is feledkeztünk.

 Így hát bár eggyikünknek sem volt kedve visszamenni a boltba, de muszáj volt, azért a híres neves vörös paprikáért. Megszakítottuk hát délutáni ejtőzésünket s a boltba vettük ismét az irányt. Az eladó hölgy csak kicsit nézett ránk furcsán :)

  Miután aztán minden megvolt, ami egy klassz kis lecsók elkészítéséhez alapvető neki is láttunk a közös főzőcskének. Mint tudjátok ez nálunk amolyan közös hagyomány :) Számtalan ételt készítettünk már el együtt, s mind egytől egyigg nagyon ízletesre sikeredett.Felosztva egymás között a munkafolyamatokat szorgoskodtunk a konyhába. Mivel Kedvesem még nem készített egyedül lecsót így a főétel elkészítését én végeztem, ő pedig a körettel foglalkozott. Persze a főétel egyes alkotóit is közösen adagoltuk, míg én a hagymával bajlódtam, addig  Kedvesem felvágta a paprikát. A párhuzamos munkamenet jóvóltából aztán gördülékenyen haladt is a főzés. Amire nagy szükség is volt, mert a finom illatok burjánzása végett egyre éhesebbek lettünk. Miután aztán szép lassan hozzákerült minden összetevő már csak a titkos adalékot kellet hozzáadnunk azt a bizonyos szerelmet. 

  Jó egy óra után aztán megkezdött a tálalási folyamat, amibe inkább a szebbik nem képviselő jeleskedett. Így került az asztalra szalvéta, tányéralátét és tányér is, no és nem utolsó sorban az evőeszközök is a helyükre kerültek. 

 Mikor a terülj terülj asztalkánk kész lett, úgy döntöttünk hogy lekapcsoljuk az étel. Bizony ez korai döntésnek bizonyult, ugyanis mind a köretnek mind a lecsónak kellett volna még egy kis idő. 

  Ettől eltekintve azonban igazán tökéletesre sikeredett a vacsi, ahogy ez nálunk lenni szokott. S mivel már nagyon éhesek voltunk így be is purkoltuk gyorsan az adagjainkat. Ezúttal a körettel is jól gazdálkodtunk, ugyanis most nem maradt  a nyakunkon egy fél tál rizs ;[) 

 A kiadós vacsora után aztán az esti program következett, ami a bulizás jegyében telt. Így hát fogtuk magunkat, romantikus hangulatot teremtettünk a szobában, majd igyekeztünk egymásra hangolódni, ami szerintem jól sikerült. Ebben a pillanatban ki is bontottuk egyik, akarom írni pincészetünk legjobb borát. A bor és a mécsesek hatására aztán elég kellemes kis idill kerekedett.

  Ültünk a szobában, boroztunk, beszélgettünk, s élveztük egymás társaságát. Azt hiszem nagyon klassz kis pillanatok voltak, s tán ennek a pár napnak a legjobb momentumai voltak. 

  Miután aztán a bor elfogyott s a gyertyák is csonkig égtek, úgy döntöttünk hogy elindulunk a szórakozóhelyre. A távozásunkba aztán Kokó érkezése jött közbe, aki gyorsan le is jelentette a nyugati front helyzetét, s hogy hogy állnak azok a bizonyos győri partyzánok. 

  Miután becserkésztük az infókat, tovább is mendegéltünk. Útközben természetesen folyamatosan beszélgettünk.

  Első állomásunk a Laposra vezett, s gyakorlatilag ott is táboroztunk le. A hangulat egész emberi volt, csak hát ahogy lenni szokott az a sok ember.. Ami egy bizonyos fok után engem eléggé zavart már. 

  Minden esetre alul és felül is belevetettük magunkat az éjszakába, s mindkét helyen jól éreztük magunkat. Azt hiszem rég buliztunk ilyen kellemesen együtt utoljára, főleg hogy olyan ritka kivétel akadt, amikor nem kellett másokra figyelnünk vagy tekintettel lenni. S a kedvünket oda nem illő lelkizések sem rontották. Egyetlen feladatunk az volt hogy a másikra koncentráljunk, ami nagyon jól sikeredett, néha még hecceltük is egymást a körénk sodródó vicces emberekkel. 

  Külön öröm volt hogy itt is sikerült két három képet készíteni, ami figyelembe véve azt hogy ez még a 0.hét volt, eléggé bő termést jelentett. 

  A sok táncban aztán kezdtünk elfáradni, így kettő három felé úgy döntöttünk hogy ideje lepihenni, így hát hazafelé vettük az irányt.

  A már megszokott rövid kis séta után haza is érkeztünk az új lakásba. Ahol aztán lezuhanyoztunk majd kicsit beszélgettünk, végül pedig  egymás karjaiban elszenderültünk.

A csütörtöki napra egy kellemes kis bevásárlás volt előirányozva, hiszen már jól előre megbeszéltünk egy győri ruhavásárlást. Kedvesem ugyanis már régóta ácsingózott egy miniszoknyára. Így hát reggel ismét viszonylag korán kellet felkellnünk. Reggeli után aztán elindultunk az Árkád felé. Sajnos nem igazán voltam jó passzban, magam sem tudom hogy miért. Így a vásárlást nem élveztem annyira. Kicsit idegesített is hogy minden "felesleges" dolgot meg szeretett volna próbálni Kedvesem, s ugyanakkor a férfi osztályon vajnyi kevés időt töltöttünk. Így a szokottnál ingerültebben viseltem a vásárlást, s korán sem voltam annyira élvezetes társaság mint Veszprémben. Így végül nem csak saját, de Kedvesem kedvét is szegtem. Pedig ha egy szép hölgy próbál előttem ruhákat, mindig jó kedvem kerekedik. Még akkor is ha nem mutatom ki.

  Végül a sok tetszetős, és sok kevésbé tetszetős szoknya közül sikerült kiválasztani a megfelelőt, ami mindkettőnknek nagyon tetszett. Nekem azért tetszett  mert rövid és formás :) és kiemelte Kedvesem adottságait :)

 A ruhavásárlás után még beugrottunk a spárba, feltölteni a hüttőt. S mivel már rég megbeszéltük hogy egyszer együtt fogunk sörözni, így vettünk is két doboz sört. A szokásos energiaital mivel egyik sem volt akcióban így most elmaradt. Persze ha már a spárban jártunk vettünk pár lakáskiegészitő eszközt is. S mikor már mindenünk megvolt elindultunk hazafelé.

 Útközben aztán szemre hánytuk egymásnak a másik viselkedését, amitől aztán úgy vélem kicsit mindketten jobb kedvre derültünk. 

  Hazaérve aztán lepakoltuk a vásároltakat, az új kiegészítőket a helyükre tettük, és feltöltöttük a hűtött. De mivel mindketten igen éhesek voltunk, így előkaptuk a hüttőből a megmaradt lecsót, s felhelyeztük a tűzhelyre. Mivel a paprika még kicsit kemény volt, így sajnos főznünk kellett még fél órát, de azt hiszem megérte. Mert a másnapi lecsónk sokkal finomabb lett mint az előző napi. Ezúttal a köretként funkciónáló rizs is sokkalta finomabb lett. Úgyhogy mire az evésre került a sor már mindketten fel voltunk lelkesülve.

Első lecsónk

Úgy vélem az ilyen közös főzés sütés eredményeképp azért kapunk mindig ilyen finomakat, mert a titkos összetevőt a szerelmet is belefőzzük. Ez természetesen a lecsóval sem volt másképp, így ismét nagyon finom kis lecsót alkottunk. Bár megjegyezném hogy Nándi barátommal készített lecsónk is derekas volt, az objektivitást szem előtt tartva az kicsit jobb volt.

  De azért ez a lecsó sem volt épp rossz, sőt nagyon finom volt, mint ahogy a képen is láthatjátok :D Az is magáért beszél hogy minden elfogyott belőle, így sajnos kóstolóba nem tudok nektek mutatni. Higgyétek csak el hogy finom volt.

  A nyalánk ebéd után aztán elfogyasztottuk az addigra már üzemire hűlt söreinket. Szintén nagy élmény volt Kedvesemmel sörözni, ugyanis tudom hogy nem igazán preferálja ezt a keserédes nedüt. Számomra azonban talán az egyik kedvenc italom, s ezért is jelentett különösen sokat ez az alkalom. 

  Persze mivel a kamerám ekkor is kéznél volt, így készült is egy pár lebugtató kép :D

Pikáns sörözés

Nagy örömömre szolgált hogy a citromos cefre Julcsim kedvére is szolgált, így hát kellemes hangulatban vetettük bele magunkat a délutánba. Mivel közben Kokó is hazaért pár pillanatra, így felajánlotta nekünk a gépét használatra. Amit mi persze ki is használtunk. Amolyan pihenés képpen megnéztük a Barátok Közt heti eseményeit, s szomorúan tapasztaltuk hogy bizony mennyire valószerűtlen eme sorozat.

  A "tv" nézést követően elterveztük hogy lenyomozzuk Matyi új lakását, így megtanulmányoztuk Timi levelét, majd a győr térképet, hogy hol is lehet ez a Rozmaring utca. Kis keresgélés után meg is találtuk, s az oda vezető legrövidebb utat is. De mielőtt elindultunk volna készítettünk pár közös képet. Aminek külön örültem, mert Kedvesem nem igazán szeret fotózkodni :D Pedig ha tudná mennyi jó fénykép ötletem van :D

  Adtunk hát a szereplési vágyunknak, s jó néhány aranyos képet készítettünk magunkról. Petya ismét meg is jegyezte hogy  mikor kerülnek elő a sorozat ruha nélküli darabjai. Hát Petya azt tudnám mondani hogy azok magáncélúak :D De lássunk pár publikusat is.

A délutáni fotózást követően aztán elindultunk egy kis sétára, a Rozmaring utca felé. Ez a kis utca könnyedén megközelíthető a Víztorony utcából, hisz az utca végén, a torony mellett lévő kis ösvényen egyszerűen oda jutunk. Ezután jó tíz perc séta után meg is leltük a keresett házat. Majd mivel célunkat elértük, így elindultunk visszafelé. Séta során aztán a házakról beszéltem, hogy szerintem mennyire inhomogén révfalu ezen térsége. Amiben persze szerintem igazam is van, vagyis kiindulva abból hogy régen itt egysíkú parasztházak álltak, most pedig egy házkáosz. Van itt a hetvenes évek végéről maradt ház, aztán a 80-as évek elején divatos társasház, a 2000-es stílusváltást képviselő lakóépület, és a régi parasztházakból is maradt itt egy egy példány. Ez a sokszínűség pedig engem riaszt, és valahogy az egészet olyan idegené és csúnyává teszi. Ezt meg is jegyeztem Kedvesemnek, aki persze nem érette velem egyet, s úgy éreztem hogy zokon is vette eme kis monológomat, így csendes séta következett. Miközben azon tanakodtunk hogy lepillantsunk-e ara aranyparti gólyareptetésre. 

 Végül aztán inkább hazafelé vettük az irányt, s a késő délután egy kicsi csendes összebújásban végződött. Amkor is Kokó megajándékozott minket egy ajándék diákcsomaggal, aminek mi nagyon örültünk :) Szétfosztorgatva aztán a csomagot, tapasztaltuk hogy egyre kevesebb jó dolog van benne, de a diszkriminációt sikerült elkerülni azzal hogy mint a férfi mind a női csomag tartalmát megkúrtították.

  Miután kilelkendeztük magunkat a csomagon, és szétválogattuk az érdemit a férgesétől visszapihentünk egy kicsit.

  A pihenésnek aztán gyomrunk korgása vetett véget, ugyanis mindketten szinte egyszerre éheztünk meg. Így hát számba véve a lehetőségeket, az új hullám felé indultunk. Ahol is kellemes árfekvésű vacsora menü várja az esti éhenkórászokat. Mi azonban inkább a pizza melett tettük le a voksunk, mivel már igen rég pizzáztunk együtt. Így hát végül rendeltünk is egy pizzát felesbe, mert annyira egyikünk sem volt éhes, főleg hogy indulás előtt otthon megettünk még 1-1 melegszendvicset.

 

 

Péntek reggel aztán koránkeléssel indult  a nap, aminek egyedüli szépséghibája az volt hogy előző nap sokáig dorbézoltunk. De hát valahogy mindig akadt valakinek mondanivalója. Így mondanom sem kell hogy a hat órási ébredés eléggé megviselt, s Kedvesem mobilja a legjobb álmomból ébresztett. Így szokásosan morcosan ébredtem, de hát sajnos ez van ha nem kapom meg a napi 12 órámat :) Miután aztán összekészülődtünk, természetesen csendben, elindultunk a kollégium felé. Ugyanis erre a napra volt kidoboltatva a beköltözés napja. Én pedig úgy határoztam hogy elkísérem Kedvesem, s kihasználjuk ezt a maradék kis nyárt is hogy együtt legyünk. Mellékesen hátsó szándékom az volt hogy Bandin is behajtsam az adósságát. 

  Az út a csipős hideg ellenére jókedven telt, s természetesen végig beszélgettük az odautat. Mivel igen gyors menésűek voltunk, így hamar odaértünk a kollégiumhoz. Ott aztán valahogy szomorúbb lett a kedvem, vagyis inkább azon szomorodtam el hogy nem tudom Kedvesem figyelmét magamra irányítani. Pedig míg Zöld Bambi nem fut be addig gondoltam még kicsit nyájaskodhatunk. Azonban észrevető mónon Manóm gondolatai nem ott jártak. Tán még valahol Korfun, vagy nem is tudom hol :) Így egyből el is kedvetlenedtem. Talán ezt érzékelve Kedvesem is közelebb húzódott hozzám, s igyekeztük felmelegíteni egymást a szeptemberi télben. Kisvártatva aztán jó fél órás késéssel megérkezett Timi és Matyi. Így hát az oldalbejárathoz sompordáltunk, ahol már egy kisebb sor alakult ki, a beköltözésre vágyók között. Itt aztán klikkesedve beszélgettünk. Julcsi Timivel és Matyival csacsogott, míg én Bandival osztottam meg a nyári élményeimet. 

Hol van Bandi?

  Így mondhatnám hogy az idő gyorsan tellt, de hát a jó társaságban mindig gyorsan megy az idő. Azóta már azt is tudom hogy miféle összefüggés alapján :D

  Kicsit azonban bántott hogy Bandi és a többiek előtt nem csókolhattam meg Julcsim, pedig legszívesebben azzal ütöttem volna el a várás feszült pillanatait. Kilenc felé aztán kinyitotta kapuit  a kollégiumi bazár, s mivel igen jó helyet csíptünk meg, így az első turnussal be is fészkeltük magunkat. Ekkor gyors papírmunka következett a lányok részéről, minket pedig megdorgáltak hogy miért itt várakozunk, majd együtt közösen elindultunk az új szoba felé.

  Miután aztán a csajok felvették a szoba kulcsát megrohamoztuk az S312-öt. Ez lett ugyanis a lányok új lakosztálya. Ami sajnos nem az elképzelt igények szerint nézett ki.

  Szét is törte azon álmaimat miszerint a kollégium épületét minden évben rendbe teszik és az úgynevezett amortizációs károkat felszámolják. Mivel a szobában előzőleg férfiak lakták így elég leharcolt állapotban van, itt ott egy ukrán surranó nyoma a falon, amott pedig egy ismeretlen eredetű halvány sárga folt a falon.. Szóval eléggé kiábránditó volt. 

  Miután a lányok is felucsodtak döbbenetükből, gyorsan megkezdődött a dolgok lefoglalása. Ez számomra ismeretlen fogalom volt, vagyis nem igazán értettem a lényegét. Majd miután a klassz polcok lefoglalásra kerültek, a bútorok mustrája következett. EZ főleg Julcsinak volt nagy izgalom, ugyanis ő kapta a beletört, zárhatatlan szekrényt és íróasztalt. 

  Ezzel kapcsolatba aztán rögtön pánikba is esett, hogy mihez fog így kezdeni a fontos titkos intim dolgaival, ha nem lehet zárni a fiókját szekrényét. Adódott hát a probléma hogy mihez is kezdjünk. Kedvesem aztán átrohant mint Zrinyi Miklós a szomszéd szobába, s az ott lévő asztalokat kezdte fitatni. Szerencsére azok zárhatók és nyithatók is voltak, így adódott is a feladat a két markos legénynek hogy cseréljék ki a bútorzatot.

  Miután ez megtörtént Kedvesem is kicsit lenyugodott, s mivel mindenhova elhelyezte a foglaló tárgyát. Ami engem leginkább a Micimackó azon részére emlékeztetett ahol az ürgék mindenhova egy diót tettek, könnyed kis csevej kerekedett a lányok között. Mi pedig Matyival inkább csak hallgattuk a női beszédet, mivel mindketten máshogy képzeltük el a délutánunkat.

 A távozásra bíztatásban aztán én voltam az erőszakosabb, így hát Julcsival szép lassan elindultunk hazafelé, vagyis vásárolni. Mivel a műgyanta és a borszesz megvásálása ezúttal rám maradt, s a külső kollégiumhoz közelebb esik a Fészek áruház. Ezt a vásárlást most Kedvesem viselte nehezebben, joggal vagy jog nélkül, de érthető hogy néha a közös projektbe nekem is kell valamit vásárolnom.  

  Miután aztán a kedélyek lecsillapodtak, mi is hazaindultunk csendben, kicsit tán még nehezteltünk a másikra. Azonban az út második fele már jó hangulatban telt. Megbeszéltük a továbbiakat, a tennivalókat a hétvégén, és hogy mit szeretnénk még a hátralévő két három órában csinálni. 

  Révfaluba érve aztán gyorsan elkapkodtuk az utazási iroda szórólapjait, de hát olyan szép képek voltak benne, majd tényleg haza siettünk. Mivel a lakásban már senkit nem találtunk így kicsit még összebújtunk, s kielemeztük, kibeszéltük az elmúlt pár nap tanulságát. 
  Aztán lassan eljött az indulás pillanata, s mivel ilyenkor körülbelül egyidőben közlekedik a buszjáratunk, így együtt indultunk útnak.  Útközben aztán Kedvesemtől visszavettem a hajómakettet, mivel még nem volt elég kiforott, s mivel nem akartam hogy ő javítgassa a művemet, így inkább visszakértem tőle. Ilyen se történt még velünk :)
  A palyaudvarra vezető séta azonban kellemesen tellt, s kicsit talán mindketten sajnáltuk hogy ez elmúlt napok nem úgy mentek végbe ahogy képzeltük, és pesze azt hogy ismét el kell válnunk egymástól, persze csak egy kis időre :)
Miután aztán feltettem Kedvesem a buszra, átloholtam a túloldalra, ahol az én buszom is várakozott már.



Útközben aztán már azon merengtem hogy milyen kár is hogy véget ért,  s nem csak ez a pár nap, hanem a nyár is. Persze ugyanakkor örömmel cirógatott az a gondolat hogy nap mint nap láthatom majd Kedvesem. S miközben ezen merengtem a visszaszerzett makettet legóztam szét, megfogadva Nándi komám épitő tanácsait.
  Hazaérve aztán kifaggattam aput, aki szintén aznap érkezett haza hogy mi is a helyzet, s bizony klasszul össze is vesztünk. De hát én is fáradt voltam, ő pedig a szokottnál ingerültebb, így azt hiszem ez nem is csoda. De ez már egy másik történet része..
  Azt hiszem nem maradt más hátra mint hogy összegezzem az eltöltött időt. Így utólag könnyű dolgom van, hisz sok mindent megértettem azóta, s sok minden hibámat másképp látom. Összeségben azonban nem mondhatok mást mint hogy nagyon jól éreztem magam Kedvesemmel. S nagyon jól esett hogy egyáltalán feljött. Ebből is azt éreztem hogy nagyon fontos vagyok számára, még ha általában nem is mondja ezt ki, s örültem hogy ő is ugyanannyira vágyik rám mint én rá. Ebből a szempontból nagyon  jó volt ez a mi kis nyaralásunk, s mondhatnám hogy úgy zárult a nyár ahogy kezdődött, azaz vele, boldogságban :) 
  Útolag persze sok minden beárnyékolja ezt a pár napot, pl nem beszélnék már a Rozmaring utca stilusidegen házairól, s igyekeztem volna jobban kihasználni a kettesben töltött időt, több lehetőséget biztosítani annak amire vágytunk. 
  Persze az idő csalós játékos mert ugyanakkor fel is értékelődött azóta ez a pár nap, ugyanis nagyon jól éreztem magam, s itt még tényleg csak egymásra kellet figyelnünk, az Ő és az én szívem is kevesebb gond nyomta. 
  Lényeg a lényeg hogy bizony akár hogy is de kellemes kis napokat töltöttünk együtt, s bizony szívesen fogok majd elmélkedni ezeken a pillanatokon, a közös lecsókozáson, vagy az első (máig utolsó) kettesbeni bulinkra, a nyári csókokra, és Kedvesem nyári barnaságára. 
  Remélem a jövőben is sok hasonló kellemes időtöltésben lesz részünk, most pedig azt hiszem zárom soraimat, remélem kedves olvasóim kedvetekre szólgált a kis írásom. Hamarosan újabb krónikákkal jelentkezek az elmúlt hónap történéseiről, már amire emlékszem. Szóval érdemes lesz figyelni.
  A mihamarabbi viszontolvasásig fektessetek szárazra pár lányt, élvezzétek egymást, és az őszi merengős időt, míg újra klaviatúrát ragadok legyetek rosszak. Sziasztok