2010. augusztus 7., szombat

Fél és negyed század, avagy páros ünnep.


Emelem virtuális kalapom, vagy inkább esőkabátom blogom olvasói előtt! Mivel a gépemet érintő kalamajka kezd megoldódni, így újult erővel krónikázok nektek. A téma arzenál még mindig széles, mert valahogy mindig történik valami új, valami leírni való. Szóval ne is halogassuk tovább a téma felkonferálását, hanem inkább vágjunk is bele a mai ízletes krónikába. Persze mint ahogy mondani szoktam ezt nem lehet leírni ezt át kell élni, talán most különösen igaz.
  Az ember életében jó néhány nevezetes nap van, de talán mind közül a legkiemelkedőbb a születésnap. Bár szerintem elég perverz egy ünnep ez, elvégre lássuk be egy nap ami rólunk szól, amikor azt ünnepeljük hogy egy nappal öregebbek vagyunk, és a korunkra minden kedves és kedvetlen ismerősünk igyekszik emlékeztetni. Emellett még minden szembejövő aki megneszeli a nemes napot igyekszik letépni a fülünket :)
  Szóval valljuk be nyugodtan perverz egy ünnep ez, de hát mit van mit tenni, azért mindenki minden évben igyekszik megünneplni, ki így- ki pedig úgy.
  Kis családunkban sörényes, azaz egyetlen nővérem a szerencsésebb születésű, ugyanis Ő megvárta a világrabújással azt az időt, amikor a szülészorvosok is fürdőruhában dolgoznak. S mivel ilyenkor a nyári nap már keményen hevíti a tájat, így bátran lehet mindenféle kerti partikkal ünnepelni, a geburstagot.
   Itt meg is jegyezném hogy a 25 születésnapomat én is így fogom ünnepelni, de mivel a helyek limitáltak, így jobb lesz már most jelezni a részvételi szándékotokat.(November 8 grillparti :D)
  Ebből már mindenki számára kiderült hogy Nővérem ismét öregebb lett egy esztendővel. Ezt a jeles napot, nevesen július 24.ét igyekezzük mindig meg is ülni.

  Ezúttal is mint már talán mondhatom hagyományosan megrendezésre került-e nap kapcsán a Kis Kerti Party, ahol a sztárvendég természetesen Sörényes volt.
   Az eseményt mint mindig most is hosszas szervezés előzte meg, anyu és nővérem igyekeztek tökéletessé varázsolni a napot. S mivel én a munka hőse szerepében tündököltem, így a programtervezetet csak csütörtökön osztották meg velem. A fő program szerepében egy klassz kis főzőcske állt. Mivel a változatosság gyönyörködtet, így három menüt is tervbe vettünk. Bevezetésnek: Bogrács gulyáss, az ínyenceknek : Körömpörkölt, míg a grill ízvilág kedvelőinek Grillhús. S míg a bográcsok és vagy grillek rotyogtak, addig a vendégek a hintaágyban ejtőzhettek vagy sportprogramokkal tölthették az időt.
  A programok között szerepelt a családi foci, a régi idők emlékére, lustábbaknak tollaslabda ala lutzberger. Szóval elég az hozzá hogy elég kis műves tervet foghattam a kezemben., így hát egyből rá is bólintottam a ceremóniára. Persze nem sejthettem hogy a terv tartogatott számomra is pár meglepetést, illetve egyet de az nagyon nagy volt, és nagyon betalált.
  Miután mindenki megadta az engedélyt anyu neki is látott az alapok beszerzéséhez, és közben rendületlenül készítette elő Kedvesem érkezését. Ezt a műveletet aztán családom Kőmíves Kelemen káderbrigádját megszényenitő precizitással falazta.  De hogy mi is lett a végeredmény, azt majd később, s hogy a cselekvény gördülékenyen haladjon, térjünk is át a szombati azaz a jeles nap eseményeinek bontogatására.
  
  Szombaton mint minden egészséges hétvégén igyekeztem sokáig durmolni. Végül magamhoz korai módon sikerül felébrednem 9 óra körül, s miután kinyújtózkodtam magam, s elterveztem a napomat, úgy határoztam hogy a felső szinten némi reggelit tömök korgó gyomromba. 
  A konyhában már lelkesen reggelizett Ati, Nővérem pedig a reggeli körül tündérkedett. Miután aztán jól megsimogattam sörényét, majd illően felköszöntöttem szülinapja alkalmából, úgy gondoltam hogy csatlakozom Atillához a reggeliben. 
   Reggeli közben aztán jó izű kacér poénok jutottak eszembe, amire egyből rástartolt Atilla is, így kettecskén szekáltuk Sörénykést, de csak azért mert szeretjük :)
  Elég az hozzá hogy ebbe az idillbe egyszer csak betoppant First Ladym, szolgáltatva ezzel a nap legnagyobb meglepetését. Képzelhetitek milyen jól esett hogy egyszer csak ott állt a nappali közepén Kedvesem. A meglepetésből felébredve aztán illően üdvözöltem, megötöltem, s csak azt kérdeztem tőle vendégszerető módón:"Te meg hogy kerülsz ide?". S miután aztán elmesélte hogy édesanyám keze lógott bele a dologba, betoppant az illetékes is. Ahogy az lenni szokott ha anyu valamit eltervez az úgy van, s ez alól azt hiszem ez az akció sem volt kivétel. Minden esetre nagyon örültem hogy rám is gondoltak ezen a jeles napon.
  Az örömködést aztán a szobámban folytattuk, ahol természetesen kifaggattam Julcsit, hogy hogy is került ide, s hogy miként. Majd miután mindent tudtam, megdorgáltam hogy a kapcsolat alapja a bizalom, és én amúgy sem szeretem a meglepetéseket :)  
  Julcsi aztán tisztességesen végighallgatott, mit is tehetett volna, majd elmosolyodott, megpuszilt, és átadta az ajándékát számomra. Hogy ismét idézzek egy klasszikus Mártont: "Egy barátnővel kinyílik a világ". ez olyannyira igaz, hogy a felhalmazott  emlékek szép lassan kihízták a dobozunkat. Ezt megemlítve Kedvesemnek, rögtön kapott is az ötleten hogy készítsen nekem egy új dobozt. 
  S ha már úgyis nálunk volt, akkor elhozta nekem. A doboz mondanom sem kell hogy tökéletesen illik szobámba, ugyanis zöld színű mint a bútoraim többsége. Igen igen egy preciz nő mindenre gondol :)
   Miután megköszöntem az ajándékot, s ideiglenesen a szekrényembe suvasztottam, felmentünk a felsző szintre. 
  Itt aztán Atilla kápráztatta el a népeket, ugyanis flottul leírta hogy mit visel, milyen színű és anyagú ruhadarabokat First Ladym. Talán még részletesen kitért a elasztán tartalomra is :)  Bámulatunkból felocsudva aztán anyu megoszotta a feladatokat. Én , illetve Mi Julcsival a grill előkészítését kaptuk feladatul, melynek első állomása a grill és a kiegészitői, faszén, grillgyújtó folyadék, megkeresése volt. 
  S mivel nem szeretünk tétlenkedni, így egyből neki is veselkedtünk a feladatnak. A grill helyét jól tudtuk, hisz Manó az előző látogatásnál is kiszúrta a franciaágy tetején elhelyezett grill készüléket. A faszén és a folyadék megkeresése már nehezebb feladat volt, ugyanis családunkban létezik egy szokás, miszerint valaki elrak egy dolgot A-ból B-be. Erre válaszul általában a női különítmény második tagja, úgy gondolja hogy B-ből sokkal jobb helyütt lesz C-n., mikor aztán a fennt említett dolog szerephez jutna, senki nem tudja hogy mégis hol lehet. Így volt ez a grillgyújtó folyadékkal is. Végül hosszas keresés után a konyhaszekrény kusznijából került elő. Ezután már csak a faszenet kellet felkutatni, s mivel emlékeim szerint a széntárolóban láttam legutóbb így ott indítottam meg a keresést. Körbenézve a szenek közt, nagy nehezen megtaláltam a jól asszimilálodó faszenes ládikót, így hát fogtam kibányásztam, majd a felső szintre iparkodtam.
   Míg Nővéremék a szobában nevetgéltek, játékoltak, addig anyu Julcsi és én a konyhában készítettük elő az étkezést. Anyu a húst szelte rendületlenül, mi pedig a grill hús bepácolásával foglalatoskodtunk.
  Ez a folyamat mondatnám rutin szerűen ment számunkra, ugyanis győri leledzésünk alatt gyakran főztünk közösen. 
  Mivel aztán főzés közben jön meg az ihlet, így szép lassan ki is gondoltunk a grill menü részleteit. Elterveztük hogy a hús mellé piritott kenyeret Penny módra, és tésztasalátát fogunk felszolgálni.
  Ez azért is volt különleges mivel tésztasalátát még sosem készítettünk. De hát teher alatt ér  a pálma, a saláta sikeréről majd később szólok.

  Anyu persze közben nem győzőtt cukkolni minket, hogy a bográcsból úgyis mindenki jól megtömi a bendőjét, s a mi húsunk elfekvőben marad. Ez azt hiszem kicsit el is bizonytalanította Julcsim, de minden esetre én mondtam neki hogy azért szeljünk le még pár szeletke húst, elvégre ha más nem majd én megeszem :)


  Miután a pác folyamattal végeztünk, s a húsokat betettük a hüttőbe, következhetett a jól megérdemelt délutáni csendespihenő.
  Ezt mi leginkább egymás bűvölésével töltöttük, persze igyekeztünk nővéremnek is ajándékot készíteni. Közös megeggyezés alapján végül úgy határoztunk hogy rajzolunk valamit, azonban ez a rajz sosem készült el, mert anyu egy új munkával lepett meg minket. Pontosabban Julcsit, mert a virágcsokor készítésben nekem nem sok hasznomat vette. Szóval míg Nővéremék az emeleten nézték a formula-1 autó versenyt, s Ati is kiszaládt pár gyors körre a lágy gumikon, addig mi az alsó szintűn a virág  porzóját bizergáltuk.
  Mikor aztán a hölgyek látták hogy a virágkötében nem sok hasznomat veszik, inkább más feladatok felé írányítottak. Kijelölésre került apuval a tűzgyújtó helyek, melyeket szépen körbe is kerítettem terméskövel. Majd ezt követően elhelyeztük a bográcsállványokat, legvégül pedig az asztal felállítása következett. 
  Mire ezzel az "5 perces munkával" végeztünk, a lányok is végeztek a csokor készítéssel. Nekem már csak az összekötözésnél kellet segédkeznem. A munka eredményeként két nagyon szép csokor jött létre, melyből az egyiket sörényes, a másikat pedig Marcsi néni (Ati anyukája) kapta. 
  Mivel aztán kicsit égett az arcunk Julcsival hogy nem készítettünk semmi meglepit, így úgy határoztunk hogy a csokorba csencseljük azt egy szerelemhajó formájában.
  De mivel ezt a csekélységet nem éreztük elég jó meglepetésnek, így úgy éreztük hogy személyesen lepjük meg őket a szobában. 
 Így hát belerondítva a "hockenheimi időmérő edzésbe" rárontottunk nővéremre és párjára. Ők természetesen igyekeztek örülni nekünk. Az öröm egészen addig tartott, ameddig Julcsi el nem kezdte kritizálni Atillát. Első beszólása a borotválkozást, szőrtelenítést illette. 
  Mivel aztán Atilla feltehetően a gyors körben kimelegedett, így a haja is zsíros lett, ami szintén nem maradhatott megjegyzés nélkül. 
  A két ártatlan mondat aztán meg is alapozta az est során kibontakozó játékos háborút, Julcsi és Ati között. De erről majd adott helyen szót emelek ismét :)
  Elég az hozzá, hogy miután kizavarkolódtuk magunkat, tovább indultunk, kettesben hagyva az ász párocskát, akik ekkor már nem akartak kettesbe lenni. S mivel az edzés közben véget ért, a pálya kapuja is lassan bezárt, nővérem pedig Marcsi néni ajándékának becsomagolásával lett megbízva.
  Ez a feladat aztán kicsit nehézkesnek bizonyult, mivel a csomagolópapír az előzőekben leírt A-B-C-D-E pont között párhol elhelyezésre kerülhetett, így előszőr ezt kellet előbányászni nővéremnek.
  Miután aztán ez sikerrel megtörtént kezdetét vette a csomagolás. Julcsi itt is hamar megcsillantotta segitőkészsségét, ugyanis menten felajánlotta segítségét. Ezt előbb nővérem hárította, majd amikor a feladat nehezedett mégis elfogadta. A csomgaolási metódust végül Julcsi és Ati végezték, akik talán íly módon ásták el a csatabárdot. Minden esetre a végén nagyon klasszul becsomagolták a meglepetést.
 
   A csomagolási metódus követően nem jutott idő már pihenni, ugyanis elérkezett az idő a sütés,főzés megkezdéséhez. Ezt az időpontot általában mindig én tűzöm ki, s ezúttal is 16:00-ra tettem a tűzrakást. Ez azért nem egy egyszerű folyamat, mivel jól tudjuk hogy van a jó fa és a rossz fa. Ezek megfelelő kiválasztása pedig nem egy egyszerű folyamat. Így hát apu és anyu a bográcsok alá készítették elő a lángot, Julcsi és én pedig a grillt igyekeztük működésre bírni, több kevesebb sikerrel.
  Ekkor gúnyos pillantásokat is kaptunk a többiektől, s már már anyukám is dörzsölte a tenyerét, hogy ismét igaza lesz, mivel a makacs grill nem igazán akart beindulni. Pedig mi minden eszközt bevetettünk a cél érdekében, próbáltuk pumpával manuálisan, majd kompresszorral gépesítve ízzitani a tüzet, azonban az csak nem akart felizzani. 
 S míg mi szenvedtünk a grillel, s vad ius murmurandikat csaptunk, addig a bogrács belsejét szép lassan megtöltötték az alapanyagok. 
Készül a bogrács gulyás
A csülkök a körömpörköltben
Mivel aztán a bográcsok alatt, a tűz jelentősen jól alakult, így apu feldobta az ötletet vagy talán megszánt minket, s javasolta hogy tegyünk a grillünk alá egy normálisabb jóféle fát. Mi pedig követtük a jó tanácsot, s lásd csodát a grill is hirtelen felmelegedett. Így a mi húsaink is szépen lassan elkezdtek pirulni. Talán épp időben hiszen már csak egy óra volt Marcsi néni és Zoli érkezésig. 
  S mivel minden ment a maga lángján, jutott idő némi fényképezkedésre, pózolásra. Itt aztán történtek érdekes dolgok :) Érdekes megfigyelni azt hogy Ati hogy kihúzza magát, illetve Julcsi kezét :) Szóval a délutáni feszültségek átcsaptak más irányú szenvedélyekbe. De beszéljenek erről a bizonyítékok:

A pózolkodás után kisvártatva az idő is hűvösebbre fordult, így Manóval a grillt biztonságba a terasz alá helyeztük, míg a többiek kénytelenek voltak a számukra kijelölt helyen maradni. Hamarosan aztán elérkezett az öt óra, amikor is megérkeztek  a többiek. 
  A köszönés után, Zoli gyorsan lepakolta a süteményeket, és a fényképezőgépet. Amelynek végül olyan jól sikerült megágyazni a nappali asztalán, hogy az egész estés álomba szenderült.
  A vendégek érkezése után, s míg a roston és a bográcsban főttek, sültek az ételek, hangulatos kis beszélgetés kerekedett.
  Apu persze ismét elsütötte a se veleje, se eleje történeteit, ezúttal Zoli volt a szerencsés hallgatóközönég. Anyu és Marcsi néni pedig szintén végeláthatatlan krónikázásba kezdett, amit időnként egy sörényes kacaj szakított meg. Mi pedig Ladymmel a grillhús sütésének B-tervét fontolgattuk, ugyanis az a jó képű fa, szép lassan, ámde bizotsan isa por es homu lett. Szerencsére ekkora már jó  néhány husit kisütöttünk, hamarosan megfogant az ötlet hogy a maradékot a benti sütőn készítsük el. Így szelidült végül a kinti parti, bentivé. 
  S míg a többiek vagy az étel kostólásával, vagy egymással, vagy beszélgetéssel voltak elfoglalva, készült pár életkép is az eseményekről.
Sörénykés a KostolÁSZ
Biztonság, Luxus,Kényelem--Hintaágy plusz hastók kombó
Szerelmes szakácsok
Egy csók és más semmi.
 
A fotózásokat követően anyu újabb feladattal bízott meg minket, Julcsi a terítésben segédkezett, pontosabban végezte el, míg én a fotókért voltam felelős. Elsőként azonban a vendégeket kellet a benti tér birtokbavételére buzdítani. Ez több kevesebb sikerrel meg is történt, egészen addig míg anyu át nem vette az irányítást. Én pedig elfoglaltam a megfelelő fotópoziciót. 
  Kisvártatva aztán mire mindenki befáradt elkezdödhetett az ünneplés. A legjobban Marcsi néni lepődött meg hogy bizony rá is gondoltunk, s talán a terítéken és a csokrokon volt a legnagyobb ámulás. Nem hiába mindkettőben benne volt Kedvesem keze is.


  Ezután következett a torták felvágása, majd kiporciózása. Ezután pedig mindenki hódolhatott az édes ízeknek. A torta összeségében nagyon finom volt, bár első ránézésre számomra nem volt valami bizalom gerjesztő. Azonban igaz a mondás hogy "Ronda és finom".
  A tortához persze dukált némi szomjultó is. Ezúttal bő volt a választék, ugyanis volt itt Dinós gyerekpezsgő, és Törley, illetve sör és némi bor is. Bár a bort a húshoz tartogattuk kísérőnek.
  Miután aztán mindenki befalta tortáját, következehetett a házi főzőverseny eredményhírdetése, illetve a menük felszolgálása. Ezt igyekeztem is jelezni a vendégek felé némi trombitálással, illetve a bogrács tetejének ritmusos ütögetésével.
Nem meglepő módon a mi grillhúsunk lett az, illetve végül is meglepően hisz a tűzgyújtás pillanataiban nem úgy tűnt hogy ez sikerülni fog. 
 Mire mindenki elfoglalta a helyét az asztalnál, a grillhús sajnos kilangyult, de szerencsére az ízvilága még így is érezhető volt. Mivel aztán a vendégek eléggé éhesek voltak, így pikk-pakk elkapkodták a húsokat és a mellé felszolgált kenyeret. A saláta is hasonlóan nagy sikert aratott, bár azt először készítettük el, de azt hiszem ezzel kapcsolatban Julcsi mondta ki a tanulságot:"Azért sikerülnek olyan jól az ételeink mert rakunk bele egy titkos összetevőt, a szeretetet"
  A húsunkat egyedül édeasanya szólta le, de belőle is csak a kritika beszélt, vagyis az irigység :) mert féltette hogy a többi fogásnak nem jutott hely. A pontozásunk végül a következőképp alakult: Vicu  4 pt, Ati 5  pt, Marcsi 5 pt, Zoli 4 pt, Anyu 1pt, Apu 3pt.  Rövid fejszámolás után summázva tehát 22/30
  Egy kis csevej és a grill lakoma emésztése után, következett a második fogás találása, mely a Bogrács gulyás volt. S mivel a jó vendégek bevállalták hogy mindent végigkóstolnak, így mit volt mit tenni ebből is szedni, enni, venni kellet. 
  Szerencsére az én haspók bendőmben még maradt némi hely, így a konkurencia ételét is megkóstoltam. Mert hát kóstolás nélkül nem igazán fair dolog pontozni. Azt kell hogy mondjam hogy a bogrács gulyás is jól sikerült, s aki beletette a fakanalát annak bizony volt ambiciója hozzá. Az ízlelőbimbóim alapján azonban úgy vélem kissé sós volt, de hát ezt a szakács(ok) szerelmességére fognám. 
  Mindenki valószinűleg hasonlóképp vélekedhetett, így a pontértékek a következők szerint alakultak: Vicu 4 pt, Ati 5 pt, Marcsi 3 pt, Zoli 3 pt, Apu 3 pt, Julcsi 3 pt, Szerénységem 3 pt. Így az összpontszám: 24/35
  Módosítva ezt az értéket a korrekciós számmal (ezt azért kell hogy egy skálára helyezzük el a két ételkülönlegességet) a 15/30-as értéket kapjuk.
  Mivel a vendégek már annyit ettek hogy az asztalból való kis rés kihasítgatását fontolgattuk (a pocaknak férőhely) , így a körömpörköltnek már csak néhány bő bendőben maradt hely. Köztük persze  a főszakács apu bendőjében. Így hát ő és Marcsi néni meg anyu, megkóstolták apu főztjét is. S mivel a többeiek nem tartottak velük az ízkülönlegesség élvezésében, így a pontozás a következőképp alakult:
   Anyu 3 pt, Marcsi 4 pt, azaz 7/10. Ezt ismételten átszámítva a numerikus integrálás módszerével a közös skálára a 10/30-as pontszámot kapjuk. 
 Így hát a KIS HÁZI FŐZŐVERSENY végeredménye a következőképp fogant meg: 
I..Julcsi-Dodi:Grillhús, piritotkenyérrel PENNY módra, tésztaslátával ; 
II. Anyu-Sörényes: Bográcsgulyás, kenyérrel
III. Apu: Ízorgia Körömpörkölt

A vacsi után, kis hangulatos beszélgetés következett. Persze itt is a fő hangadó és mesemondó apu volt, aki kifogyhatatlan volt a végeláthatatlan történeiből. Ehhez aztán mi nem igazán tudtunk hozzászólni, így más mókát kerestünk magunkkal Julcsival. 
  Kicsiny keresés után Kullancskám meg is találta a következő áldozatát Atilla személyében. S mivel köztük már amúgy is érzelmi szálon futott a papucs háború, így hát belevágtunk a hadüzenetbe.
  Az asztal alatt így szép csendesen elkezdtük molesztálni Atit, azzal a titkolt szándékkal hogy a papucsát, illetve szandálját elcsaklizzuk.
  Ez a móka aztán nagyon viccesre sikerült, mert úgy esett hogy az áldozat kényszerítette térdre a vadászt. Végül aztán mi jártunk pórul Julcsival, ugyanis a mi lábbelink veszett oda.
  Míg mi a mókázásban, addig a többiek a szájcséplésben fáradtak el, s mivel már valóban későre járt az idő, így szép lassan elköszöntek, s távoztak. 
   
 Összegezve az eseményeket, kitérve az utolagós kritikákra, a következőket mondhatom el: Az esemény nagyon jól sikerült, nagyon hangulatos volt ismét. Sörényes születésnapja ismét a nyár egyik neves eseménye lett, bár tavaly emlékeim szerint a háromajtóssal ünnepeltük. Kifejezetten örültem hogy Julcsi is meghívást nyert, s igen is mondott, szóval hogy eljött erre a nemes napra. Társaságával és segítségével hozzájárult hogy az este olyan legyen amilyen. Elvégre mire mentem volna egyedül a grillhússal, vagy a begyulladni nem hajlandó grillel (piztos fejszével abriktoltam volna apró fémforgácsokra).
  Szép lassan úgy érzem kezd megváltozni Julcsiról családom, s főleg anyukám véleménye. Segítőkézsségével sok jó pontot szerzett, illetve a terítésnél nyújtott segítségével is. A terítéket Marcsiék is dícsérték. Az is nyilvánvalóvá vállt hogy mindenki szerint a grillhúsúnk lett a legfinomabb, illetve hogy jól megértjük egymást a konyhában. Talán most derült ki a nagyvilág előtt, hogy nem is vagyunk mi olyan rossz páros, sőt.. :)
  Ezek alapján az esemény értéke tovább fokozódik. Örültem hogy a rendezvény és Julcsi is utólag csak pozitív kritikákat kapott. Aki pedig rosszat merne írni azt meg is ejnye bejnyézném :)
  Mindent összefoglalva tehát: Boldog születésnapot Sörényes, :) Illetve talán azt tudnám mondani hogy Jővőre ugyanitt ugyanekkor, ugyanígy :); leszámítva azt hogy akkor Sörényes megint egy évvel öregebb lesz :)
   Nem maradt más hátra mint hogy lezárjam a barátokközti hosszúságú "regényemet", s közzétegyem az esemény pontszámát. A jó hangulat és a finom ízek miatt, nem kérdés hogy az esemény 9,93-as értéket érdemel. 

Ahogy mondai szoktam "ezt nem lehet leírni, ezt át kell élni", aki ott volt az tudja, s azt hiszem regélni tudna a történésekről. Persze számtalan dolgot biztos kfelejtettem, a lényeg szerintem "átjött", az pedig az hogy nagyon jól éreztem magam, hála a MEGLEPETÉSEMNEK: Köszönöm tehát anyukámnak hogy mindezt megszervezte nekünk.
  Remélem a vendégeink is jól érezték magukat, és ha a dolog másik oldalára vagytok kíváncsiak akkor pillantsatok ide.  
   Kedves olvasóim köszönöm hogy türelmesen végigolvastátok a bejegyzésemet, remélem tetszett, és hogy nagy NNI indexet értem el. 
  Hamarosan újabb főzési históriákkal jelentkezek, mert most így jöttek ki a dolgok. Addig is legyetek jók, vigyázzatok magatokra, élvezzétek a meleg napocskát, és egymás társaságát. 
  A mihamarabbi viszontolvasásig sziasztok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése