Családi Nap 2010

Emelem virtuális kalapom a kedves olvasóim előtt! Mivel Nándi koma is újra felvette a blogolás ritmusát, így úgy gondoltam én is kapok az alkalmon, s én is tovább kerekítem a nyári históriákat.  A lantot, akarom írni a klaviatúrát valahol július végénél tettem le. Azóta persze jó néhány nap eltelt, sőt egy hónapon is átsandítottunk, úgyhogy ismét élményekkel gyarapodtam. Ezeket persze illő és míves módon meg is osztom veletek, de csak szépen sorjában. Külön öröm hogy a gép problémám is megoldódott, így újra teljes sebességgel tudom közzétenni irományaimat.

  Az augusztus úgy indult ahogy a július abbamaradt, azaz egy nagy dínomdánommal. Az új hónap első hétvégéjén a bőség zavarával küzdöttem, ugyanis szombatra (augusztus 2.) négy meghívás is kinézett. Egyrészt hagyományosan ekkor kerül megrendezésre Melcsy szülinapja, másrészt Bandi is hívott nyaralni, harmadrészt Lóri is meginvitált a medencés partijába, negyedrészt pedig kis falunkban "falunapot" tartottak. Így hát mindent megfontoltam és meggondoltam mint Ferenc Jóska 1914-be, s miután mindent megfontoltam a legutolsó program mellett döntöttem. Kíváncsi voltam ugyan is kicsiny falunk miféle eseményt domborít. Másik érv ami emellett szólt , hogy Julcsi apukájának színjátszó társulata is fellépett, amire  felettébb kíváncsi voltam. S titkon azért azt reméltem hogy Júlia is elkíséri apukáját :)

  Végül tehát Melcsy szülinapját, amelyről tavaly igen kellemes emlékeket szereztem le kellett mondanom. S mivel egy azon anyag nem lehet két helyütt a térbe, így a többi program is erre a sorsra jutott.

  Maradt tehát a Noszlopi "falunap", s tegyük is helyre ezt az idézőjelet. Mint tudjuk a tradicionális noszlopi falunap augusztus utolsó-szeptember első hetében esedékes, ugyanis ekkor érik be az uborka :) Ilyenkor aztán egész hetes mulatság veszi kezdetét, különféle családi, gyermek, és kulturális programok révén. A mulatozás végül hagyományosan a hírős Noszlopi Búcsúval zárul.

  Ebből következik hogy a fenn  és a szórólapokon falunapnak aposztrofált dolog nem lehet az. Mint utóbb kiderült valamiféle logisztikai hiba miatt a Vágási Feri féle derék nyomdászok somták át a lapon a Családi napot Falunappá. De hát érthető is ez elvégre a két szó nagyon hasonlít egymásra. Morzsolgassuk egy kicsit őket: FALUNAP             CSALÁDI NAP

   Miután ezt a kérdést tisztába tettük, hagyjuk is el az idézőjeleket, és maradjunk a családi napnál, mert hát ugye erről beszélünk. Ennyi bevezető után azt hiszem bele is vághatunk a főételbe. Azaz hogy is esett meg a családi nap igaz története.

   A szombati nap is úgy indult ahogy a pénteki abbamaradt, kicsit bűn tudatom volt, mert nemet kellett felnem First Ladym szíves invitálására.

  Ébredésem után, s miután elfojtottam magamban ezt az érzést nekiláttam a napi rutinnak, ami a kakaó ivászattal indult. Aztán a délelőtt másik nagy feladata volt Kedvesem meglepetés csomagját összekészítenem, amibe az iskolalátogatási papírokat is mellékeltem. Persze a csomagba becsempészésre került a Nyaralás előtti ajándék is, illetve a teljesség kedvvért egy kézírásos levélke is. De ne vesszünk el az eseményekben, így ugorjunk egy nagyot a délutánra.

  A délután a jó ebéd után azzal telt, hogy társaságot toborozzak eme eseményre. Nővérem mint máskor most sem volt mozgósítható, így anyu felé fordultam ,aki már jó előre bejelentette hogy érdekli eme rangos mulatozás. Így hát könnyű dolgom volt, pár verbungos eljárása után, anyu rábólintott a dolgokra.

   Miután ezzel megvoltam következhetett a ruhám kiválasztása, mert hát nem lehet mindenféle mentében ilyesféle díszes ünnepségre menni. Így esett a választásom az utcazenén zsákmányolt textiliára, és mellé egy szintén új szerzemény kockás ingre.Mindezek alatt anyum is hasonló folyamatokkal foglalatoskodott, azaz az illő ruci elővarázsolásával. Szerencsére a szekrényben jó néhány schneidig ruhanemű glückmalozott, végül azonban  nagy meglepetésre a "szokásos" kombó győzedelmeskedett.

 Amikor aztán mindketten felöltöztünk, még egy utolsót próbálkoztunk nővérem elcsábítására, majd mivel ismételten visszautasított minket elindultunk a buszmegállóba. Ugyanis mint tudni illik Big-Bogdány kerület messze esik a Centrumtól, így hát busszal közelítettük meg a faluházat.

   Így pár percesre redukáltuk az amúgy fél órás sétát, ami viszonylag jól telt, bár ez a nagy hajó busz nem a magyar utakra, s nem a  magyar utazóközönségre termett.

  

Buszváró

Beérve aztán a faluközpontba érdekesen szemléltük az eseményre összegyűlt nagyérdeműt, s egyből ismerős arcokra akadtunk, akik mivel nálunknál régebb óta tartózkodtak ott, hát kitűnő alanyok voltak a kifaggatásra. Miután a vallatáson túlestünk belépdeltünk a kultúrház belsejébe, ahol én már ezer vagy egy éve nem jártam, így nagy ámulattal csodáltam a dolgokat. Bár nem sok minden változott a sportszakkörök óta, csak az egész kicsit lepukkantabb lett, s bizony a parkettára is ráférne egy tatarozás. Ezt leszámítva azonban a belbecs maradt, s falunk kulturális égkövén még mindig ragyogóan csillog ez az épület.

  Lelkendezésünk után, először a halimbai művésztársulat verseit szívhattuk magunkba. Miután aztán a versmondás véget ért, úgy határoztunk hogy a lelátóról birtokba vesszük a nagyterembe kihelyezett kényelmes székeket.  Így hát meg is indultunk a cél irányába,. A hetven öt székből sikerült is magunkévá tennünk kettőt, így az utolsó sorból élvezhettük az előadásokat. Ennek csak az volt a hátránya hogy a fényképeket gyakran elrontották a belógó fejek. Így gyakorlatilag a fotósorozat egy döntő hányada hasznavehetetlen lett.

  Lecsüccsenésünk után az első fellépő a Noszlopi énekkar volt, amely egy vidám kis történetet adott elő a noszlopi nagy túrósról s annak elkészítési módjáról. Persze mindezt dalba és történetbe foglalva. Ezt végighallgatva aztán meg is kínáltak minket az ékes konyhai különlegességből. S hogy miből is áll ez a noszlopi nagy túrós?

 Egy fánkféle, ami méltán "híres" helyi specialitás. A különlegessége a tésztájában rejlik, melyet egyrészt különleges eljárással "erjesztenek" másrészt speciálisan gyúrják. Az így elkészült tésztát nagy becsben tartják, s a fánk és egyéb keltésztákhoz hasonlóan megkelesztik. A kelést követően aztán fánkokat szaggatnak ki, melynek a közepében egy ujjnyi lyukat készítenek. Ezután következik a bő olajban vagy zsírban történő sütés. Majd miután ez is megvan, s kész cipók állnak a rendelkezésünkre, jöhet a töltelék lyukba történő juttatása. A töltelék amiről még nem szóltam, nem áll másból mint két rész túróból, egy rész tejfölből és egy leheletnyi kaporból. Ezt aztán összekeverve a lyukba játsszuk, majd melegében a bendőnkbe juttatjuk.

Bála Bözsi és Bála Béla a főzőversenyre toboroz

Noszlopi énekkar

A méltán hírös noszlopi nagytúrós

Mivel a bendőnk már a korgás állapotában volt, így nagyon jól esett a felszolgált noszlopi nagytúrós. Azért is volt különleges élmény, mert a "méltán híres" ételből eddig még nem tudtam falatozni. Összességében nem volt rossz, sőt nagyon is kellemes kis nyalánkság. Bár azért a számos fánk között szerintem nem tartogat semmi különlegességet.

  Az evés után aztán leginkább Édesanyám arckifejezésén múlattam, amire nagyon látványosan berendezkedett az unalom. Mondtam is neki hogy ne unatkozzon ilyen látványosan. Mondjuk a nyugdíjas Zorró táncegyüttes nem igazán volt szórakoztató.  Leginkább ekkor a székek megszámlálással foglalatoskodtam, ugyanis nagyon gyanús volt  nekem a telt ház. Mint utóbb ki is derült, a 75 fő csak addig maradt ameddig a túrósok el nem fogytak. Bár lehet hogy a spanyol táncot csak így lehetett elviselni. Bár szerintem ők sem voltak olyan rosszak.

  Miután aztán a táncegyüttes levonult következett egy leheletnyi technikai szünet, ugyanis a mamók és papók a táncban úgy kimelegedtek hogy az öltözés már nem ment olyan gyorsan. Így hát az ALÍG színtársulatnak várnia kellett.

  A várakozást és a technikai szünetet Julcsi apukája hidalta át, aki mindeközben bemutatta a társulatot és persze köszöntötte a közönséget. Ami nem volt olyan népes. Pedig igazán míves kis előadás következett. Itt meg is tenném a kötelező kritikás köröket.

  Nem értem hogy kis falumban az ilyen rangos események miért nem kapnak nagyobb vízhangot. Ugyanis tény és való hogy az ALÍG színpad előadása nagyon színvonalas volt.  S bizony ha nem Julcsi apukája vezette volna a dolgot, akkor én sem mentem volna el, vagyis az én figyelmem is elsiklott volna az előadás fölött.

  Tényleg érdemes lenne az ilyen rendezvényeket jobban propagálni, illetve több ilyet tartani, mert bizony ez tényleg jó volt.  Nem győzőm hangsúlyozni hogy a fiatalokra kéne építeni nem pedig az Őszikékre, elvégre falunk jövője is bennünk van.

  A másik kritika a színpadot érintené. Nem igazán értem hogy a kétféleképp összeállítható színpadból végül miért a kisebb elrendezést részesítették a szervezők előnyben. Talán mert így kevesebb munka volt vele?! Így épp a funkcióját veszette el, s sajnos itt ott az előadás élvezhetőségébe is belerondított.

  Harmadik nagy hiányosság, ami végett felemelem a szavam az a világítás. Faluházunk ugyanis klassz kis fényforrássokkal rendelkezik, amibe a kislabdát jól bele lehet(ett) hajítani, s viszonylag nagy fény áteresztő nyílászárókkal is rendelkezik. Azonban a Déli és Északi homlokzat mellett is egy klassz kis liget fekszik, ami merőben rontja a fényeket. De mivel a XXI században élünk, s Noszlop amolyan európai únyiós falú,bár erről tábla még nem ékeskedik, így rendelkezünk nagy teljesítményű reflektorokkal. Ezek mint minden rangos eseményre most is kihelyezésre kerültek. Csak hát sajnos a bekapcsolásukról felejtkeztek el, pedig jobb lett volna megvilágítani a színpadot. (Szerintem) Így hát a reflektorok amolyan megmutatás szintjén kerültek a platzra (Ilyenünk is van). Amolyan kötelező kellék,látványelemmé szelídültek mint a zászlók.

 Persze értem én hogy  a profi gépek biztos helyén kezelték a fényviszonyokat az én amatőr kamerám azonban nem. Ami aztán a készített fotók másik felét vágták haza :)

  

A nyugdijjas Zorró táncegyüttes ropja

Technikai szünet Julcsi papája a konferanszié

Miután végül sikerült áthidalni az öltözőben adódó konfliktusokat, s a színpadra is felkerültek a kellék és díszletanyagok indulhatott a színi előadás.

  Először kicsit feszélyezzve éreztem magam, mert hát a Lúdas Mátyás c. mese akár honnan is fogjuk meg mégiscsak a gyereknek szól, s nem olyan szőrős fejűeknek mint én. Végül azonban kellemesen csalatkoztam.

 Mint utóbb kiderült a darab eléggé pajzán módon volt megközelítve, s érdekes hogy ez a kézenfekvő álláspont másoknak még nem szúrt szemet.

  Számomra legjobban a tárgyalás rész tetszett, ami kicsit a mai magyar igazsságszolgáltatását idézte. A darab pikáns részeket is bemutatott, a libákat ugyanis ezúttal helyes lányok testesítették meg. Ezzel kapcsolatban akadt néhány erotikus töltetű poén is, ami persze jó derültséget okozott a társaságban.

  A kedvenc jelenetek második fokára az "Ich bin beteg" kezdetű második veréses rész került. Ekkor Mátyás doktornak öltözve egyenlíti ki a számlát Döbrögin, s mivel a kor míves orvosai mind németajkúak voltak, így itt leginkább a német-magyar nyelvbarátság és rokonság dominált. Persze ezek a jelenetek jócskán meg voltak fűszerezve az ispán fricskájával is. Talán a darab legszórakoztatóbb jeleneteit adták.

  A bronzjelenet címet a tárgyalás nyerte el. Ami már csak azért is vicces mert az eredeti műből ez nagyon kimaradt, ezáltal valami nagy űrt töltött be számomra. S hát ahogy a tanúk vallottak az maga egy komikum volt :) A legjobb alakítást itt nehéz lenne kiválasztani de számomra talán az Ispán alkotása domborodott itt ki.

  Összességében hogy képbe helyezzem a művet. A történet mindenki számára kommersz, Ludas Matyi a szegény fiú elhajtja anyja libáit a Döbrögi vásárba, ahol aztán a földesúr elveszi tőle a libákat, majd mindennek a tetejébe meg is vesszőzteti. Ezt követően Matyi átkot szór, s bosszút fogad, miszerint háromszor veri ezt vissza kenden Ludas Mátyás. Aztán persze szép lassan elkövetkezik a revans, s a verés mellett Matyi mindig egy tetemes summával is gazdagodik. A végén pedig boldogan él míg meg nem hal.

  Ezt a történetet nehéz lenne más megközelítésbe helyezni, azonban az ALIG színpadnak sikerült. Egyrészt Ludas Matyi koránt sem az az anyuka kedvence figura volt a darabban,. és nem is szorgalmáról volt híres. Ahogy a darab is mondja "Én itt deréken lopom a napot ahogy illik..". Másrészről nem is épp anyai engedéllyel hajtotta el a libákat, hanem csak öncélú haszonszerzés céljából. A libákat akik nem is libák voltak hanem formás jányok :)

  S ha ez még nem lenne elég akkor az igazsságszolgáltatás is képbe kerül, ugyanis a történet mesélése közben bepillantást nyerhetünk a tárgyalás alakulásába. Ahol persze a humor igen nagy hajtóerő, s remekül mutatja be az akkori mai bíráskodást.

Matthias Lúdas kontra Daniel Döbrögi (részlet)

Ludas Matyit mindenki ismeri,

Híre hetedhét országot bejárt,
Ő volt, ki egy nagyúrnak isteni
Jókedvvel jól ellátta a baját;
A dölyfös úr nem fért már a bőrében,
S Matyi szólt: Ennek kend levét megissza,
Ha garázdálkodik, hát Matyi szépen
Háromszorosan veri kenden vissza!

Összességében egy nagyon vicces kis darabot tekinthettünk meg. Szerintem, s a megkérdezettek szerint is az egész faluházi rendezvénysornak ez adta meg az alaphangulatát. Úgy érzem aki a tánccsoport után távozott, az egy nagyon kellemes élménytől fosztotta meg magát.

   Nagyon örültem hogy részese lehettem ennek az élménynek, el is határoztam magamba hogy az ALÍG színpadra ezúttal figyelni fogok a Noszlop Harsonában.

  

Miután aztán megtekintettük a színdarabot, végre átadhattam Julcsi apukájának a csomagot. Sajnos erőmből és időmből csak egy gyors gratulációra futotta, mert Julcsi apukája nagyon sietett. Sajnálatos módon így anyukámat sem volt alkalmam bemutatni, pedig ez is egy titkolt szándékom volt.

  A színi előadás után aztán mi is továbbrobogtunk, ugyanis az óvoda udvara felől már ínyciklandó illatok szálltak. S mivel már a noszlopi túrós rég az emésztőnedveink áldozata lett, így elindultunk az ízorgia irányába

  Így vezetett utunk a Német Nemzetiségű Általános Iskola és Óvoda udvarába, ami hivatalosan MAGÁNTERÜLET. Ez azt jelenti hogy a falusi ifjak ha játszani akarnak, teszem azt kosárlabdázni, az itt található aszfaltos pályán akkor külön engedélyt kell kérniük. Ellenkező esetben a polgárőrség vagy más helyi szerv kitoloncolja őket. Ami azért elég felháborító szerintem. Elvégre helyi "menő csávóként" csak van jogunk a saját falunk által épített pályát használni, s amolyan közösségi életet csapni. De ezek szerint nincs. Persze erről a noszlopi hírek mind hallgatnak.

   Szóval behatoltunk a magánterületre, ahol már a bográcsokban javában készültek az ízletes étkek. A puszta felsorolásra összefut a számban a nyál, de azért teszek egy próbát. Volt itt: Pincepörkölt, Vadpörkölt, Székelykáposzta, Paprikáskrumpli, Babgulyás. A főzők között pedig felvonult az Anyák klubja, A Noszlopi Vadásztársaság, az Öszikék, és a REHABHÁZ is.

REHABHÁZ sátor

Porciózás

Csak a megfelelő, szimpatikus sort kellet kiválasztani s máris indulhatott az evészet.. Nekünk elsőre a vadpörkölt bizsergette meg az ízlelő bimbóinkat, így hát abba a sorba álltunk. Itt aztán kellemes ismerősökre akadtunk, de hát mi tagadás kicsi a falu no. Nem másra mint szomszédasszonyunkra, aki ki is mérte nekünk a jó adag vadpörköltet. Én abban a kegyben részesültem hogy a nemes vad, lábszárcsontját is megkaphattam, de úgy egészben ám, nem elaprózva.

  Külön megemlítendő egyrészt a korrekt kedves kiszolgálás, másrészt hogy nem az ilyen helyeken szokásos eldobható poliamid tányérokat és evőeszközöket adták, hanem porcelán tányért s rendes fém kést és persze villát.

  A vadásztársaság sátránál még megemlíteném a köret finomságát, mely burgonya volt, amolyan noszlopiasan. Illetve a szintén nyalánkságnak számító salátát is. Így hát három fogásból pecsenyézhettünk az e célra kihelyezett asztaloknál. Ezzel csak az az egy gond volt hogy a szervezők alábecsülték az ingyen evészetben rejlő érdeklődést, a híres városból Devecserből is jöttek jó néhányan falatozni. Többek között Petya és családja is átruccant egy kis noszlopi csemegére. Miután hát kiszúrtam a tömegből oda is mentem köszönteni, majd elláttam szomszédasszonyom jó tanácsokkal hogy ne sajnálja a vad másik lábszárcsontját Petyusnak kimérni.

  Aztán kicsiny beszélgetés után, melyben meghánytuk az aktuális gazdagsági helyzetet, s a sör világpiaci árát, no és persze a melltartóselyem árának emelkedését, visszapozicionáltam magam az asztalunkhoz, ahol már a második fogás helye előkészült a gyomromban. Így birtokba vettük a második étket, ami az anyák klubjánál felszolgált bográcsgulyás volt.

Az asztali áldás elmorzsolása

Majd az ételé...

KörKép

Miután aztán bendőnket megtömtünk a noszlopi finomságokkal, a következő program előtt mely Brigi és Barbi fellépése volt, átvitorláztunk a közeli kocsmába, nevesen a VAS művekbe, megöntözni valamivel a finom eledelt.

  A régi időket idézve ezúttal is a sörre esett a választás. Az anyuval véghezvitt sörözés aztán felidézte az első ilyen családi rossz útra tévedést. Igen engem anyukám vitt rossz útra, még mindig emlékszem mikor először hívott meg sörözni..

  Az italozáshoz aztán csatlakozott hozzánk Sanyi bácsi és az általam csak Kanembernek becézett fiatalember. Így hát négyen beszélgettünk. Többek között arról hogy a "csörfös" nővérem miért nem tette tiszteletét eme nívós eseményen.

  Majd miután kitárgyaltuk nővéremet, szép lassan visszaindultunk, mert a távolban már hallottuk alternatív dallamok felcsendülését.

Sörömködés

noszlopi forgatag

Noszlopi Nagyszínpad

Visszaérkezésünk után már nagyban folytak a nagyszínpadon az előkészületek, s a háttérben Brigiék is skáláztak. Mivel Dodi bácsi a színfalak mögött is jártas volt, így bizony tudtam hogy ismét technikai malőr hátráltatta a folyamatot, ugyanis Birigiék CD-je a nagy keverés kavarás főzés során elkallódott. No képzelhetitek hogy lehet kompakt diszk nélkül énekelni :) Amolyan diszkréten :)

  Minden esetre a lányok nem ijedtek meg a feladattól, s kis nehézségek kíséretében elkezdték a nótázást.

Mi pedig anyummal amolyan jó közönség módjára helyet foglaltunk az első sorban, mondván ha joutube érett lesz a produkció akkor ne lógjanak bele fejek. Meg hát ugye az osztálytársi és exszerelmi viszony is kötelez ennyire.

  Az éneklés végül számomra meglepően jól sikerült, vagyis nem gondoltam volna hogy a lányok ilyen jól tudnak énekelni. Bár kicsit számomra samplos számokat mazsoláztak ki, így nálam ez kicsit lehúzta a produkció értékét.

  Másba azonban nem igazán tudok belekötni, tényleg nagyon jól énekeltek a lányok. A műsör azonban kicsit rövidre sikeredett négy szám eléneklése után átadták a terepet a REHAB REVÜNEK.

A Szolnoki testvérek produkciója után következett a falunkban mködő rehabilitáiós intézet lakóinak produkciója. Ez szintén nagyon szórakoztató volt. Az unalmasabb pillanatokat Édesanyám hidalta át, amikor is azt találgatta hogy melyik beteg miféle szenvedélynek hódol. Ezeken persze én jókat kuncorásztam magamban. 

  A REHAB REVÜ fantázianevű soport, remek kis műsort állított össze. Nyitányként elég erősen kezdtek  a Quimbi együttes Ajajaj c számával. Ez a szám  valahogy első hallásra belopta magát a szívembe, így számomra ez aradta a legnagyobb sikert. A színvonal a későbbiekben sem esett, bár a mérleg inkább a változatosság felé billenet. Volt itt versmondás, néptánc koreográfia, az operett műfajából ismert nóták. A prdoukció zárásaként pedig ugyan olyan erősségben mint a nyitányon, egy saját előadású reppszám következett, melyben kis falunkat is belecsmpészték.

    Ekkor a mulatság fő tárgyát ismét anyu szolgáltatta, ugyanis az egyik szereplő slicce lecsusszant, s a világot jelentő deszkákon kikacsingatott a szerver is. Ezt persze egy olyan szemfüles asszony mint anyukám egyből észre is figyelte, majd heves bökdösés közben a tudásomra is hozta. A következő menüpontban pedig már a "fényképezd le" szekálással kezdett.. A szavak helyett talán még beszédesebbek az itt készült képek. Szóval álljon itt pár hirnök.

A REHAB REVÜ

Miután aztán ez  a produkciói is véget ér lassan hazabaktattunk anyummal. Út közben pedig a jövőbéli terveinket osztottuk meg. Többek között meghánytuk vetettük a főzőversennyel kapcsolatos elképzelésünket.  Érdekességként felfedeztem hogy a falunkon hosszirányban három méltóságsllyesztő is található. S bizony ez pont az ilyen szomjúzó gyalogosok kedvéért van. A fáradt utazó uganis előbb a Vasművekben, majd a Viktoria preszóban moshatja le az út porát, végül aztán a STOP büfébe térhet be egy kis itókára. 

  Hazafelé aztán jókat csacsorásztunk, kissé szapultuk az otthon maradt családtagokat, majd jó húsz perc séta után hazaértünk. Itthon pedig amolyan irigykedésként megtartottuk az élménybeszámolót. Így zárult tehát a 2010 es Családi nap.

Összefoglalva az eseményeket: Szerintem a színdarab volt a legjobb a rendezvényen. Apróbb technikai malőrők persze szinte minden téren akadtak, minden esetre büszke voltam falumra hogy ilyen figurás kis eseményt tudott lebonyolítani. S bizony nem bántam meg azt a három négy órát amit eltölthettem. Jó volt anyuval magamba szívni a kultúrát no és persze a hideg sört, meg azt a finom vadpörköltet. 

   A hangulatra tehát abszolut nem lehet panaszom, panaszunk. Ráadásul számtalan kedves ismerőssel is találkoztam  Anitával, Brigive, Zabbancsal és Petyussal. Tehát tényleg mondhatom hogy amolyan közösségformáló rendezvény volt ez. Talán nem véletlen hogy más helyekről is nagy érdeklődés kísérte.

  A végée már csak egy pontszámmal kéne dijjaznom az átélteket, amivel nem is izgatom tovább a nagyérdeműt. A Noszlopi Családi Nap pontértéke mindent egybevéve 8,99. 

 Ahogy mondani szoktam, ezt nem igazán lehet leírni, ezt át kell élni. Aki szerencsés és ott volt, az tudja hogy milyen volt, aki pedig nem az bánhatja. Remélem ez a kis írásom közelebb hozta mindenkihez ezt a rendezvényt, s hogy jövőre esetleg több ismerőssel találkozhatok. Minden esetre ha megélem és jövőre is lesz ez a rendezvény én valószinleg ott leszek :)

   

Kedves olvasóim köszönöm a figyelmet, s hogy végigolvastátok az ismét regényre duzzadt írásomat, remélem azért szórakoztatónak találtátok. (Bár a blogot leginkább magamnak írom, hogy 20 év múlva emlékezzek a dolgokra) 

  Köszönöm ezt a pár perc figyelmet, hamarosan újabb írásokkal jelentkezek, amik remélhetőleg mindenkinek beinditja majd a nyáltermelését.

 A következő írásomig legyetek türelemmel, élvezzétek a nyarat és persze egymás társaságát. A mihamarabbi viszontolvasásig legyetek rosszak. Addig is gépzsííííííííír