Köszöntök minden kedves olvasót, aki blogomra tévedt ezen a szép szombati napon! Az elmúlt időszakban nagyon rossz események történtek velem, persze voltak nagy örömök is, de mind az előbbi mind az utóbbi kategóriáról elfelejtettem számot fejteni nektek. S mit ér egy blog olvasók nélkül, olyan mint a virág illat nélkül, vagy mint a műszaki rajz méretek nélkül. Szóval elég az hozzá hogy bizony kisarjad blogomon egy kora dzsindzsás, s most eljött az ideje hogy felfegyverkezzek s lenyírjam a növényzetet. Szóval mogyorót bekészíteni, aktív időszak lesz, már amennyire a gépszerkó engedi.. Lássuk az idő linearitásában első eseményt amiről tudósítanom illene. Tárjuk fel a tényeket arról a napról amikor családunkhoz két meghatározó vendég érkezett... Meglátjátok érdekes kis történet lesz :)
Egy szép január végi napon, amikor még javában dőzsöltem a szünet kellemes, melengető gondolatában, megfogant a gondolat bennem és családomban hogy mi lenne ha meghívnánk magunkhoz Julcsit és Attilát. (aki nem tudja ki Attila, az egyrészt nem olvassa a blogom, másrészt pedig fekete pontot kap, s harmadrészt nővérem blgojából megtudhatja)
A gondolatot aztán tett is követte, s mindketten meghívtuk Kedveseinket egy hétvégére. Amolyan tudjátok ismerjük meg a másik választottját napokra. S a történet itt két részre válik, az enyémre és nővéremére. No lássuk az enyémet..
Szóval tolmácsoltam is nagy lelkesen a meghívást Julcsinak, ami nem is érte váratlanul, mert már régóta lógott a levegőben hogy meglátogat minket. A fogadtatás azonban sajnos nem olyan volt amire számítottam, az öröm helyett inkább azt kaptam hogy "majd jövő héten" és emellé az érv mellé számos meghatározó fontos érv társult például hogy befagy a Balaton és korizni lehet. Szóval nagyon magam alá kerültem, hogy nem szeretne eljönni hozzánk, s tudjátok a háttérhangoknak ilyenkor erősebben enged az ember, méghozzá azoknak a háttérhangoknak amik ott suhognak mindig például "Valami baja van a családunkkal" "lenéz téged", "mondtam hogy nem Ő lesz az igazi" és hasonló élénk gondolatok, amikre az ember általában csak legyint egyet hogy ugyan már :)
Most azonban a középfülemben lévő fülszőrök valahogy felerősítették ezeket, s ettől nagyon elkeseredtem, s mondhatnám kivetkőzve magamból ultimátumot nyújtottam be a most vagy soha gondolattal.
No képzelhetitek hogy ez csak olaj volt a tűzre, de azt kell hogy mondjam hogy én megnyugodtam tőle. Valahogy ilyen vagyok kimondok valamit, amit nem teljesen gondolok végig, de utána megnyugszom ott belül. Később aztán finomítottam ezt a gondolatomat csak hogy ne legyen sértődés, de az alapvető mondandóját megtartottam.
Pénteken aztán úgy váltunk el ha nem esik a hó másnap és anyukája elengedi akkor jön hozzánk, s majd keresni fog hogy hogy döntött. Én aztán ezt elfogadtam s meg is nyugodtam kicsit, bár lelki harangjaim azt zúgták hogy nem fog jönni mivel szombatra 98% os megbízhatósággal havat mondtak..
Itt aztán térjünk is át a szombati naphoz, ami már kicsit kellemesebb volt, mint az előtte lévő hét.
Szombat reggel nővérem sürgött forgott, s én valahogy erre a szellőre ébredtem meg első álmomból, első gondolatom az volt hogy kinézzek az ablakon hogy havazik-e. Sajnos szép fehér lepel borította a noszlopi uborkaföldeket, s bizony az utánpótlásról sem felejtkeztek el az égiek, így szép nagy pelyhekben hullot a hó. Így pontot is tettem lelki vívódásomra, így hát tartottam egy belső Auditot, és rájöttem hogy a F1-es feltételnek nem felel meg a valóság, sajnos nem fog jönni..
Közben nővérem elillant Atillát meglepni, s rám pedig megint maradt a sütkérezés, de igazából csak úgy voltam, vártam a hívást, a beígért jelentkezést, tudjátok a szerelmes szív mindig remél :)
Szóval én csak úgy voltam s vártam a hívást, azonban telefonom néma maradt, így szép lassan elkészítettem a B tervet, hogy akkor bizony nővéremet fogom idegesíteni. Így hát ki is eszeltem mindent :)
Kisvártatva megérkezett Nővérem és Atilla, a fogadóbiztos személyét ismét én töltöttem be, így hát mint Zrinyi Miklós kirohantam őket üdvözölni :) No persze csak a szobámból az előtérbe :) A cipő, kabát, sapka s egyéb téli kiegészítőktől történő megszabadulás után, nővérem a szobába invitálta Atit. S mihelyt Ati leült az ágyra, megnyomta a bűvös "ős csengőt", s apu vette birtokba a szobát, s annak légterét. Hogy ezt hogy is kell érteni? Hát úgy hogy apu bejött a szobába, kényelembe helyezte magát, majd belekezdett szokásosan unalmas semmitmondó balladai homályokkal tarkított eddig ismeretlen "irodalmi" műfajába, a végtelen történetekbe, elnyomva ezzel mindent s mindenkit aki szóhoz szeretne jutni.
Ekkor azonban olyan dolog történt amire senki nem számított, főleg én nem... Elérkezett a fordulópont pillanata, aminek telefonom csörgése adott jelet.
Bizony bizony nem találjátok ki, Kedvesem telefonált, miszerint hol vagyok. Mert hát ugye egy jó s illedelmes, a spanyol etikett szabályait ismerő hódoló Kedvese elé rohan, illő módon. Sajnos azonban ez a mi esetünkben nem következhetett be, mert a bőséges menetrend miatt 12:47 kor ment el a busz Ajka városába. Így hát közöltem Kedvesemmel a tényállást, hogy én bizony a bizonytalan helyzet miatt itthon maradtam, majd elnavigáltam hogy melyik buszra kell felszállnia, ha még nem gondolta meg magát.
Hangom bár még szomorú volt, szívem azonban hevesebb ritmusra kapcsolt, nagyon megörültem neki hogy mégis eljön :) Mégis együtt töltjük a hétvégét, másrészről azonban rosszul éreztem magam hogy nem mehettem elé, s hogy nem várhattunk együtt ajkán, s hogy nem buszozhattunk együtt.
S miután elköszöntünk egymástól a telefonban, közöltem a nagy hírt a többiekkel, akik lelkesen, vagy épp furcsán néztek rám :) Lehet hogy a lelkesedést csak én láttam, mert né nagyon lelkes lettem a hírtől, kisvártatva aztán el is indultam a belváros felé (azaz Noszlop központja felé, tudjátok Noszlop egy több kerületből álló falú, s mi a Nagybogdány nevű kerületben lakunk) Útközben aztán érdekes párbeszédek, s párbeszéd változatok játszottak le fejembe, igen tudom rossz és furcsa szokás :)
Amikor beértem, hamarosan befutott a noszlopi fehér villám, rajta anyuval, aki lelkesen csápolt nekem, s Julcsival, aki kevésbé lelkesen örült nekem :) De hát ez benne a szép, a megbékítés :)
Miután köszöntöttük egymást a béke jelével, elindultunk hazafelé :) Útközben aztán megbeszéltük a helyzetet, s azt hiszem kibékítettük egymást. Volt már kellemes utam hazafelé, de minden jó ha jó a vége :) a végén örültem hogy mégis itt van, eljött :) S hogy együtt lehetünk egész hétvégén.. kettesben :) S mindenféle közös dolgot csinálhatunk, amire eddig nem volt alkalmunk..
Jó fél órás séta után haza is érkeztünk, ekkor már finom illatok terjengtek a házban, mert nővérem lelkesen uzsonnát készített a Kis csapatnak, természetesen gondolom ekkora már kibeszélték a kialakult helyzetet. S ebbe a kis idillbe csöppentünk mi bele :)
Lepakoltunk majd a rövid bemutatkozás után letelepedtünk a konyhába, s elkezdődött a beszélgetés. Mielőtt azonban részletekbe merülköznénk, ettünk egy kicsit nővérem rántott sajtjából, ami nagyon ízletes volt, s Attila mamája által készített fánkból, ami szintén nagyon finom volt. S itt ragadnám meg az alkalmat hogy megköszönjük a fánkot.
Miután tömtünk valamit a bendőnkbe, s lekísértük fincsi almás teával, hallgattuk kicsit a beszélgetést. Ami engem kicsit kezdett zavarni hogy anyum szinte ügyet sem vet Julcsira, s míg Attila felé záporoznak a kérdések Julcsi egy hogy vagyot? sem kap. Ez aztán megalapozta az első gondolataimat. S miután az idő előrehaladtával a probléma csak nőtt, így úgy gondoltam hogy ideje lenne sétálni egyet, megmutatni Julcsinak a falut, persze a falunak azon a részét ami ilyenkor télen még bejárható. Remélem egyszer majd megmutathatom a halas-tót, a 'birtokot', a sok erdőt, a dombokat, a többi kis eldugott utcát, a 'romházakat', s még sok sok mindent.
De most csak egy kis sétára indultunk, így hát első állomásunk az Ady Endre utca volt. Itt aztán megnéztük a házakat, s az egészet egy egy érdekes történettel igyekeztem megfűszerezni. Megmutattam mamámék házát, mert Kedvesem nagyon kíváncsi volt rá. Aztán eljutottunk oda ahol az út véget ér, azaz ahol kezdődik az általunk csak "hegynek" nevezett rész. Itt aztán visszafordultunk, s megbeszéltük, átbeszéltük a kialakult problémát köztünk. S azt hittem hogy mindketten megnyugodtunk, s lezártuk magunkban ezt az egészet. (Sajnos az idő mint kiderül nagy játékos, s ennek a problémának még behatása lesz az elmúlt 3 hétre, de ne rohanjunk annyira előre)
Miután az Ady utcát kihúztuk a látnivalók soráról, megnéztük az Alkotmány utcát is, illetve a Nagybogdányi kettes számú kocsiállást, (buszmegállót) ahol fel szoktam szálni a buszokra. S Julcsi az a lány akinek ez az érdekes kialakítású buszöböl tetszett. :)
Miután mindent megcsodáltunk, úgy gondoltuk hazamegyünk, s élvezzük a családi hangulatot. De mielőtt bementünk volna a házba, még körüljártuk az udvarunkat. Julcsi megcsodálta a gazdasági épületeket, a traktorunkat, szóval kicsit bepillanatott a mindennapokba.
Miután végeztük a kis túránkkal, ismét visszacsüccsentünk a konyhába, ahol ragasztósnak minősültek a székek, mert mindig akadt valakinek mondani vagy épp közölni valója. Sajnos itt aztán kibontakozott a feng-shui eloszlás is. Miszerint az asztal egyik végénél nővérem és Atilla, míg a másik végénél Julcsim és szerénységem foglalt helyet. Tudni illik hogy nővérem olyan mint a gáz, kitölti a rendelkezésre álló teret, ez igaz arra is hogy nem igazán lehet leszerelni ha kinyitja a száját :) S mint tudjuk hasonló a hasonlónak örül, ne vegyétek sértésnek de Attila is ebbe a kategóriába tartozik. Ezzel csak azt szeretném mondani hogy mindketten szeretnek és tudnak beszélni, Ati még emelet vicces is, szóval duplán veszélyes kombót alkot :)
Mi ezzel szemben a csendesebb véglethez tartozunk. S különösen igaz ez Julcsira, aki bizony nem az a szószaporító lány, bár épp jó ez így :) legalább kiengedhetem a hangomat :) De én sem vagyok az a szócséplő srác, szóval szerintem jó ez így. Csak hát vannak akik szerint ez nem így működik, mert aki csendes annak valami baja van.
Szóval a lényeg csak az hogy mi amolyan csendesen figyelők lettünk, s hallgattuk a többiek beszélgetését. Ati azátn érezte azt amit én is, hogy bizony a két számomra fontos nő, (nővéremet és Alizt most ebből kihagyom) szóval a két számomra jelenleg legfontosabb nő nem igazán érti meg egymást, sőt nem is igazán váltanak szót. Szóval Ati észrevette ezt a problémát, hogy bizony kommunikációs defekt van, így próbált érdeklődni Julcsitól, ami aztán nekem és szerintem neki is nagyon jól esett. Úgyhogy Ati szerzett egy nagy pozitív pontot nálam ezzel a húzásával.
Lényegében azonban jó kis dumaeste alakult ki, s mindenki magához tudta ragadni a szót, s persze apu is ellőtt még pár örökérvényű történetet, példul a korcsolyáról és az úszásról.
A csevej aztán estig tartott. Ekkor aztán úgy döntöttünk hogy nézzük meg az Ati által hozott filmecskét. Így aztán a szobába helyeztük magunkat kényelembe, a párocskák elfoglalták a két ágyat, míg az erénycsősz szülők a fotelban telepedtek le :) Így aztán kizárva a romantikus turbékolás lehetőségét :)
Minden esetre jó volt ez a közös filmnézést, mert megvallom őszintén mi nem szoktunk családiasan filmet nézni, s így különlegesnek minősült ez a pillanat (is)
A film nagyon hangulatos volt, a Halál a Níluson c. filmet néztük meg, illetve néztük volna, ha a DVD olvasó nem mondja be az unalmast, s megtudjuk ki is a gyilkos, bár én tudom :) :)
Hétkor aztán elérkezett a vacsora idő, illetve nővérem és Attila öt perces szünete, ami végül kb. fél órára dúsult. Minden esetre Ati nagy mester ha az öt percet eddig tudja nyújtani :D
S miután megtörtént az inzulin beadás, úgy döntöttünk hogy itt az ideje vacsorázni. Így hát ismét a konyhát vettük célba.
Kedvesemmel úgy döntöttünk hogy melegszendvicset falatozunk, így hát neki is láttunk az elkészítésének, amolyan közös kooperációba, ahogy szoktuk. Nálunk ez így szokás ám :) Mindenki csinál benne valamit, Julcsi vajaz, én szelem a sajtot :) Mert ugyebár az étel is jobban esik ha közösen készíthetjük el, s közbe közbe "véletlenül" megfoghatjuk egymás kezét, ahogy ő is és én is ugyan azért a sajtdarabért nyúlunk.
Összességében a vacsi nagyon finom lett, s Ati is megjegyezte hogy Kedvesem milyen házias, s hogy mennyire jól megértjük egymást. Hát igen ez bizony így lehet :) Alapjáraton nagyon jól megértjük egymást, csak néha épp ellenkezőek tudunk egymással lenni, a legundokabbak. Sajnos azt hiszem ez meg abból fakad hogy jellemünk nagyon hasonló, s így bizony a jó és rossz párt is meg tudjuk valósítani.
Lényeg a lényeg hogy vacsora után visszamentünk filmet nézni, ekkor már a szüleink kicsit fáradtabban telepedtek le a gép elé, de normalweise ők ilyenkor már aludni szoktak :)
Közben ismét egy kis szünetet iktattunk be, mivel Ati szerette volna megismerni a híres securityt, azaz Chappyt és Alizt. Pedig mi óva intettük őt főleg az előbb említett ebtől, de hát hajthatatlan volt.
Végül azonban legnagyobb meglepetésre mindkettő ebet hogy is mondták jah igen "megfektetnie", Chapy aztán Julcsival is próbált ismerkedni :) Itt azonban már előjött belőle a vad fiú énje, s bizony féltékenységembe majdnem megharaptam a farkát :)
A film és a kutyafektetés alatt, aztán mindenki elvonult a lakosztályába, mi pedig Kedvesemmel átbeszéltük a nap tanulságait, s itt el kell hogy mondjam az egyik legaranyosabb, s számomra mosolyt csaló mondatát, ami a következő volt "Olyan jó hogy a te szüleid még így szeretik egymást"
Azt hiszem ez lehet a legnagyobb bók amit a családunk kapott, vagy kaphat. De valahogy azt hiszem a legmélyén igaz lehet ez a pár sor, csak mi akik ebben élünk nem vesszük észre hogy mennyire is szeretjük egymást. Legyen akár milyen nagy a gond, akár mennyire nagy a veszekedés, a végén mindig megbékél mindenki mindenkivel, s ha összeáll a család akkor csuda dolgokat tudunk végrehajtani (Alsó szint kiépítése)
Az értékelésnél aztán bepótolhattuk a sok kimaradt puszit és csókot, s kicsit kullancsozhattunk is :) (ez a játék még külön bemutatót kap majd egyszer :D)
A saccaméter már 11 órát mutathatott, így hát úgy döntöttem audenciát kérek Attila atyától és nővéremtől aki minden bizonnyal épp ekkor gyónt, s megkérdezem óhajtanak-e fürdeni.
A kérésemhez aztán mint egy nyomatékosítva csatlakozott Kedvesem is, de valójában ekkor már inkább bebocsáttást szerettem volna kérni, szerettem volna ugyanis kicsit össze ismerkedtetni a "fiatalokat", szóval ha a két "új jövevény" megismerheti egymást. Én pedig szekálhatom valahogy kicsit nővérem :)
Az audencia aztán nem valósult meg sajnos, így hát lefürödtünk Kedvesemmel, majd aludni tértünk. Persze alvás helyett még sokáig beszélgettünk :) S kiértékeltük az így vagy úgy de fantasztikus együtt töltött napot :)
Persze a történetnek még itt nincs vége. Mint tudjátok ugyanis kölcsön kenyér vissza jár, így másnap dr Herbert tartott nálunk nagyvizitet, majd kisvártatva berontott a szobánkba az egész família. Így a békességes alvásnak hamar is meg gyorsan is véget vettetek.
Na jó igaz ami igaz, 11 kor már illik kikelni az ágyból, főleg ha az ember misére siet(ne), végül aztán a misét kihagytuk. A történethez hozzá tartozik hogy bár 11 kor keltünk ki az ágyból valójában 10 től fenn voltunk, ennyi kell ugyanis hogy kellően felébredjünk mindketten :) :D
A délelőttöt a reggelivel kezdtünk, ahol anyu elkántálta a "szedjél egyél vegyél" c. rapp számot, majd szókirákozással és társasozással töltöttük az időt. Míg a memória játékban én győzedelmeskedtem, a szókirakó ádáz harcot hozott, s a kezdeti előnyőm ellenére végül 3 ponttal 93-90 arányban alul maradtam. Így végül mindkettőnknek lehetett egy kívánsága, mert bizony a győztesnek az jár :) Itt jegyezném meg Kedves hogy az én kívánságom még hátra van :D
A szókirakóban azonban szóbiztosra is volt szükség, ezt a tisztséget mindig más töltötte be, hol Ati, hol nővérem, hol apu, aki ekkor a "Vigyázz vele mert csal" c, off toppicot nyitotta meg. Ez aztán kicsit fel is húzott, s jobbnak láttam ha a szobában folytatjuk, teret engedve ezzel a tálalási metódusnak. :)
Az ebéd nagyon finom volt, anyu ismét kitett magáért, köszönjük szépen a finom ebédet. Kedvesem megfigyelhette hogy mi bizony a tésztát belefőzzük a levesbe, s nem külön szervirozzuk. Végül mindenki talált a bőségesen megrakott asztalon magának megfelelő falatot, és kísérőt.
Ebéd után aztán készítettünk pár fotót, sajnos nem épp a legjobb pillanatokat kaptam/kaptuk lencsevégre, de ezen még lehet dolgozni a jövőben.
Majd ismét a mókáé lett a főszerep ugyanis a póni(k) a farmon játék megkezdődött. Ez a lovacskázás, kicsinyített verziója, leánykori nevén a pachátazás. Mint a neve is mutatja abból áll hogy az egyik fél felül a másik határa s az szalad vele mint a sakál :)
Szóval így mólkutunk a délidőbe kedvesemmel, s mivel a hülyeség ragályos így Atiék is átvették, jogdíjról még messziről sem hallva, a játékunkat.
Azonban hamarosan elérkezett Ati távozása. Így hát elköszönt a Kis családunktól, bár ez az búcsú valahogy nekem kiesett így egy hónap után..
Miután az "öregek" ellibennetek, a családi szemek ránk koncentrálódtak, mondhatnám azt hogy egyedül maradtunk a Szovjetúnióban.. Ennél jobb átvezetés nem is találhatok, ugyanis apu ekkor adta elő a sokak által ismert, s sokak által nem (nem vesztettek semmit) az "éhenhalás a Nagy Szovjetúnióban" c. történetet, amikor is a Keleti pályaudvaron a cigi mentette meg aput az éhhaláltól. Még hogy a dohányzás öl :D
S miután figyelmesen végighallgattuk a történetet, egy szájuznye rusziműj eldúdolása után, harmonikázni kezdtünk. EZ a hangszer ugyanis nagyon megtetszett Kedvesemnek, a legutóbbi ittléte után :) S hát mivel Julcsi nagy zongora tehetség, így nem okozott neki problémát átállni egy másik billentyűsre. Persze a weltmeister sajátossága hogy ezt bizony húzogatni kell :)
Így hát amolyan kooperációban zenéltünk, kedvesem a nyomogatáshoz, én pedig a húzogatáshoz értettem jobban, így hát előadtuk közösen a Menyből az angyalt és a Boci boci tarka c. klasszikusokat. Nagyon jól szórakoztunk a muzsikálás alatt, s persze apuban is felbuzogtak a zenei húrok, s miután letettük a zenegépet, ő ragadta meg, anyu nagy örömére :)
Rögtönzött is egy amolyan kívánságműsort, ahol én a "Szép asszonynak" c. számot kértem, a többi mű sajnos nem volt ismerős számomra, de nagyon jó volt ez a muzsikálás, s nekem kicsit hiányzik a minden napokból. A zenélés aztán érdekes képeket ébresztett bennem hogy ha.. ha apu meglátná Kedvesem zongoráját akkor amellé milyen lelkesen telepedne le :)
S mire véget ért a Dáridó nővérem is hazaért, így volt kihez menekülni :) Ezzel aztán két legyet is ütöttünk, megszabadultunk a figyelő tekintetektől, és nővéremet is idegesíthettük :) Meg hempereghettünk egyet a szülői francián.
Azonban az ős csengő most is működésbe lépett, s mint aranyos kis kutyák úgy követett minket a család :D S hogy nővéremet idézzem ez a csengő érdekes kis kütyü ugyanis "Fordított a bekötés: az apának a kis menyét kell figyelmeznie, az anyának meg a kis vőjét."
A délutáni pillanatokat ,azonban a távozási gondolat bonyolította, hogy vissza kell indulni győrbe, s ismét kezdetét veszi a mindennapi mókuskerék a diplomáért. Így hát erőt vett rajtam az a szokásos fenébe a visszamenéssel kedv, s bizony néha kicsit idegesített már családom közelsége, főleg amikor a bölcs frázisokat kezdték dobálni hogy "mindig a tanár a hibás, s hogy minek viszek vissza könyvet.." (Csak úgy zárojelben mert nem a tárgy része, de igen is vannak érdekes tanárok pl az öreg Dr Tóth József gépszerktan tanár úr, aki bizony nem veti meg az italt, olyan szinte hogy köztudott róla hogy alkoholista)
S mivel a vonat illetve a Hajmi taxi, nem vár, így elkezdtünk közösen pakolgatni kedvesemmel :) Ez a móka nagyon élvezetes volt :D Szeretek közösen pakolni vele(d) :D
S miután ezzel is készen voltunk meguzsonnáltunk, ekkor véltem felfedezni hogy Kedvesem is szereti a sajtkabátos szalámit :D
Majd kicsit még beszélgettünk a szobában, miközben nővérem a képeket szerkesztette, de hát a photoshop is hozott anyagból dolgozik, s vannak dolgok amiket direkt úgy fényképeztem (értem itt a belógó képet)
Mi pedig Kedvesemmel ismét pótoltuk egymás analízisét :) Jól van na tudom hogy illetlenség, de van amikor nem lehet megállni :D S nem hiába mondják rólunk azt hogy "olyanok vagytok mint akik egy hónapja jöttek össze"
A vasárnap nem is lenne igazi vasárnap, ha nem veszek össze valakivel, ezúttal nővéremmel sikerült kicsit összekapni a fenn említett képek miatt. Így hát adott volt a feladat indulás előtt még gyorsan kibékülni, mert nem jó haraggal elválni senkitől, hisz egy haragvó arc amit megőrzöl egy hétre vagy egy hétvégére bizony nagyon rossz.
S miután mindennel kész voltunk elégedetten vártuk a Hajmi-taxi érkezését. Ami a szokásos időben, mondhatni menetrendszerűen meg is érkezett. Elköszöntünk hát a családomtól, majd útnak indultunk Győr felé.
Az út nagyon hangulatos volt, azt hiszem még sosem utaztam ilyen jól, kombinálta a közös buszozás élményét és a kényelmet, és a kettesben levés előnyeit. (Jó ez az utsó furcsán hangzott) s végre vasárnap is tovább nyúlhatott a pillanat :)
Összegezve a hétvégét az immár begyűjtött visszhangok után, nagyon jól sikerült kis családbővítő rendezvény volt ez. S akkor és ott mindenki nagyon jól érezte magát szerintem, mindenki találhatott, vagy talált valami jót a hétvégében.
Nagyon jó volt hogy a családunk így kibővült, két érdekes személyiséggel, s hogy azt a fenn említett szeretetet, még a mi boldogságunk is fokozta. Úgy néz ki hogy mindketten megtaláltuk azt aki boldogságot ad nekünk, s ennél több nem igazán kell.
Remélem a jövőben még lesz jó pár ilyen közös mátka-sógor várásos hangulatos hétvégében részem, s remélem hogy a hibák száma folyamatosan csökken. Remélem legközelebb nem lesz ilyen felvezetése a találkozásnak, remélem hogy legközelebb a két legfontosabb nő is közelebb kerül egymáshoz.
Összegezve azonban nem lehet panaszom a hétvégére, nagyon jól éreztem magam, s bizony egy szép emlék lesz számomra.
Köszönöm szépen mindenkinek aki segített hogy létrejöjjön ez az egész, s a sok aktivitást mindenkitől. Köszönöm családomnak, anyukámnak, apukámnak, és a résztvevőknek Julcsinak és Atinak. Remélem Ti is jól éreztétek magatokat, s legközelebb is örömmel lépitek át a Kis haszienda küszöbét.
A hétvégét hogy pontokba is megtestesüljön egy 9,4-re értékelném, ha a hibák nem lennének nem kérdéses hogy tízes :)
Ahogy mondani szoktam ezt nem igazán lehet leírni ezt át kell élni, de remélem sikerült valamit átadnom ebből a fantasztikus hétvégéből nektek.
S bejegyzésem végére pedig daloljon az a pár kép a rangos eseményről ami készült. A mihamarabbi viszontolvasásig legyetek türelemmel, vigyázzatok magatokra, s élvezzétek egymás társaságát. Addig is áldás nektek, köszi hogy benéztetek. Sziasztok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése