Az első hét krónikája

Sziasztok Kedves olvasóim! Ismét újraindult a SZEmeszter motorja, és elhozta nekünk a következő félesztendőt. Az egyetemi polgárok, szép lassan visszacsábulnak az előadókba, és a sörkutató és technikai rovat mellett ismét megszaporodnak a hétértékelő krónikák. Az első hét mint máskor most is magával hozta a tiszta lapot, illetve az új előadások izgalmait. (erről majd később írok). Az első hét most is rengeteg izgalmas eseményt hozott számomra, számunkra, mert hát mint máskor most is Kedvesem is benne volt a nagy kifestő színezésében. Ennyi témázás után vágjunk is bele az eseményfolyamat feltárásában.

Mint máskor most is vasárnap mentem vissza, mivel a hétfői napon tobzódtak az előadásaim, mind közül a legfontosabb a veterán versenyző a Gépszerkezettan. Másik oka a vasárnapi útnak eredésnek hogy a többiek is ekkor tértek vissza, azaz Edina, Hajmi és Kokó. Így adódott hogy egy kellemes kis elő szemesztert töltünk az albérletben. Ezen felhangok következtében a vasárnap a szokásos menetrend szerint zajlott, főzőcske, pakolás, könyvek összekeresése.

A hétfői nap a korán keléssel indult, mivel reggel 8-ra egy Járműdiagnosztika és Fenntartás előadás volt előirányozva a D1-es nagyelőadóba. Így hát hétkor nagy nehezen ki is másztam az ágyikómból, a szokásos tea elfogyasztása után aztán Kokóval el is elindultunk a SZEgyetemre. Beülve a D1-be ismerős arcokat fedeztem fel, bár Schimmer kollega urat nem találtam sehol. Ezt a hiányt aztán a lógás számlájára írtam. Kicsivel 8 után be is érkezett egy fószer, aki mindenkire hasonlított csak épp Pollák tanár úrra nem. Minden esetre ha már ott voltam gondoltam meghallgatom a mondanivalóját. Ekkor ért aztán a legnagyobb meglepetés hogy az ürge az Excelről kezdett vadregényes mesékbe.. Rövid mérlegelés után, mely a ki mennyek, ne mennyek ki kérdéskört ölelte fel, úgy döntöttem hogy megvárom az esedékes szünetet, és akkor majd kilopózok. Így az első órám leginkább az elmélkedéssel tellett, hogy hogy is fog összeállni a mai napom, mivel tudtam hogy délután a fékterem kerül terítékre, és Kedvesem elé is szerettem volna odaérni, illetve a fodrászt is be kellet építenem a napirendembe.  Ezen gondolatokkal aztán gyorsan telt az óra, 9 órakor aztán végül elérkezett a várva várt szünet, amikor is kilopózhattam a téves előadásról. Ezek után a szabadság édes mámorában arra próbáltam rájönni hogy hol is lesz/volt/van nekem járműfenntartás órám, így hát a közeli Neptun ponthoz ballagtam. Tudjátok az a kihelyezett gép ahol tudsz netelni és neptunozni, és ilyen hülye labdacs az egere amivel igen nehéz pozícionálni. Belépve aztán a Neptun berkeibe, örömmel tapasztaltam hogy a jó egy éve észlelt fejlécnélküliséggel nem törődnek az üzemeltetők, így nem tudtam előhívni az órarendemet. Ezzel egy időben született meg a gondolat hogy szégyen gyalázat de az első fenntartás órát akkor én skippelem.

 

Tehát hogy a következő fiaskó ne forduljon elő legközelebb, és Kedvesemet is meg tudjam ajándékozni egy órarenddel, így a fénymásoló-nyomtatóba ballagtam. Ahol is két példányban lehívtam az órarendemet, a neptun sajátossága hogy a két lapból 6-ot csinált, csak azért mert a fejlécet a másik lapra áttolta. Természetesen nekem mind a 6 oldalt ki kellett fizetnem, így gondoltam is hogy ez a nap már nehezen lehet rosszabb. Szép lassan nagy ius murmurandi közepében haza is ballagtam, otthon aztán egy nagy sikerélmény ért, méghozzá hogy a kulcsom beletalált a zárba :) A nap első sikerélményének örültem is mint majom a biciklinek. Rövid otthon tartózkodás után, ismét útra indultam, felkeresni a fodrásznőt, aki azonban zárva tartózkodott, így az Egyetemre vettem az irányt, gondoltam hogy megelőzőm magam, és hamarabb kitakarítom az Audi féktermet.

Felkerestem hát TóCsa tanár urat, aki nem tartózkodott az irodájában, de az ott lévő kollega, hamar eligazított, hogy az új fékteremben múlatja az idejét. Így hát én is oda siettem, elvégre úgyis ott volt nekem is dolgom. Vártam már hogy újra beléphessek a kész szentélybe, mert már igen kíváncsi voltam milyen lett “készen”.  Belépve aztán csak ámultam, mert bizony nagyon sok minden változott a legutóbbi ott jártam óta, és nem csak a por mennyiségére gondoltam. Tncs tanár úr üdvözletét követően neki is estem a munkának, mert ki korán kezd, korábban is végez gondoltam. Persze ilyen csak a mesében van, mivel ahogy a mondás is tartja: Gépész tervez, Isten meg eldönti hogy úgy lesz-e.  S míg az urak kinn csevegtek én belevetettem magam  makacs foltok eltávolításában.

Kisvártatva aztán rám is lett bízva az egész helyiség, így nyugodtabban tudtam takarítani. Körülbelül ekkor tájt gondolta úgy a porszívóm hogy ő bizony ma nem dolgozik, és a szívóhatását megszünteti. Így a munkához volt is eszközöm meg nem is. De hát ugyebár az iskola az életre nevel, ha problémád van old meg mindegy hogy hogyan, így én is ezt a filozófiát követtem. Ha a porszívó nem működik akkor a manuális megoldást, azaz a seprűt és a lapátot kell választani. Így kilépve a normaidőből, szép lassan sikerült tisztábbá varázsolnom a kábelcsatornát. S mivel ez volt a munkám dereka, így úgy döntöttem hogy az ebéd már belefér. Tehát hazamentem és Hajmival gyorsan bedobtunk egy kis elemorzsiát.

Ezt követően mivel a munkának alaposnak kell lennie, visszamentem és tovább folytattam a takarítást. Előtte azonban a fékterem kulcsát kellett begyűjtenem. Tncs tanár úr eligazítása alapján a kis fékteremben dolgozó munkásoktól. .Rövid keresgélés után az ott lánghegesztő kisebbségi jó munkásoktól meg is érdeklődtem hol található a főnök (Attila úr). Ők aztán kedvesen elő is állították nekem az urat, aki meg oda is adta egy vödörlift segítségével a kulcsot rejtő csippkártyát. (XXI. század),így egy fél óra csúszással, mely a későbbi késést is eredményezi neki tudtam állni a takarításnak. A délutános műszakban a tool managment a felmosót és a vödröt irányzékozta elő, így azzal igyekeztem tisztává varázsolni a fékterem lakkozott burkolatát. S míg takarítottam felváltva szidtam a burkolat tervezőjét, mivel ez valami hihetetlen kényes burkolat, és a fékteremben járkáló munkásokat, mérnöksuhancokat, akik épp a frissen mosott, és vagy épp a gázolajkiömlésbe kell belelépniük.  Így körülbelül annyiszor mint ahányszor a búsba küldtem el őket, kellet felmosnom a nem épp pici teret. Ez aztán tovább növelte amúgy is tetemes késésemet. S már előre számítottam arra hogy le lesz ordítva a fejem. Minden esetre három után kicsivel végeztem is a munkával, visszajutattam a főnöknek a kulcsot, majd hazairamodtam tisztálkodni.

Hazaérve aztán a délutános műszakból, már rohanhattam is Kedvesemhez. Épp csak annyi időm volt hogy lemossam magamról a gázolaj illatát, mert mindennek mondható egy lány számára, csak épp izgatónak nem, és hogy a mehós ruhát átvegyem valami hétköznapira, amiben legalább emberi formám van. Ezt követően aztán rohamléptekben indultam a pályaudvarra, bár a késés már borítékolva volt, 15 perc alatt nem lehet felérni a pályaudvarra. Így hát meg is csörrentettem mátkám. Akivel megbeszéltük hogy Győr kultikus hídjánál, az eltéveszthetetlen Baross hídnál találkozunk. Ezután aztán még jobban szedtem a kis patáimat, mert nem akartam nagyon elkésni, egy úriember és egy gépész amúgy sem késhet. Sajnos azonban nem számoltam azzal hogy a kultikus ikon (barros-híd), Kedvesemnek a Nádorvárosi aluljárót jelenti. Így míg én a pályaudvar berekin toporogtam és kerestem őt, ő szépen az aluljárónál toporgott és várt engem. Hát nem szép az egyértelmű helymeghatározás? Minden esetre jövő Karácsonyra GPS-t kap tőlem :) Mivel szerettem volna találkozni, így oda siettem hozzá, s együtt mentünk a kolihoz.

Kedvesemmel aztán szépen együtt töltöttük a délutánt, bár be kell hogy valljam nem nagyon élveztem ezt az együttlétet, mert Timi és Julcsi kedélyesen elbeszélgettek a vizsgákról, tárgyakról, s hogy ki mikor megy majd az egyetemre. Én pedig ezt kicsit untam, szerintem nem volt velem foglalkozva, bár a fej simi az jól esett :) De talán ez az egyetlen dolog ami a délutánban jó volt, minden esetre már nagyon vártam hogy elindulhassunk az egyetemre, s útközben olyat jól beszélgessünk mint ahogy elterveztük. A vissza séta most is hangulatos volt, talán azért is mert igen jó idő volt még ekkortájt is. Örültem hogy kéz a kézben átvághatunk a városon, és csak egymásra kell figyelnünk. Nagyon kellemes volt :) Útközben aztán megbeszéltük az esi programot, méghozzá hogy 19:20-kor találkozunk az Univerzitász épülete előtt. (Nagy gondban leszünk ha tavasszal elkezdik a bontási munkálatokat) Ezek után én haza ballagtam, és vártam az esti órát, ami szerencsére nagyon gyorsan eljött. Közben a szerdai programot igyekeztem pontosítani. Szép lassan eljött a hét óra, s így elindultam Julcsim elé, aki pontosan oda is cammogott.

Mivel estére már mindketten fáradtak voltunk, így nem volt kedvünk már főzőcskéznünk. Hosszabb tárgyalás után, aztán az Új hullámba mentünk, s mivel otthonról kaptam egy kis meleg étkeztetési csekket, én úgy gondoltam ezt mos feláldozom. Hosszas tanakodás után, végül a pizza mellet döntöttünk, ami a Hullám konyháját ismerve igen jó választás. Julcsi a Calzone-t (félbehajtott pizzát), míg én Matyi kedvencét választottam, csak mert olyan vicces neve van :) Amúgy mindkét pizza nagyon finom volt, s mig vacsiztunk romantikusan beszélgettünk. Szeretek az új hullámban étkezni kedvesemmel, legyen az ebéd, vacsora vagy reggeli :P Végül aztán 9 óra után indultunk haza, s készültünk az édes pihenésre. Hazaérve aztán Julcsi folyamatosan a hajammal szekállt, ezt csak tetőzte, mikor meglátta Kokó hajnyiró gépét. Szerencsére a végén sikerült lebeszélnem a hajnyírásról, azzal az ígérettel hogy legközelebb ő vágja a hajamat. Egy kellemes beszélgetés után, aztán 10-11 óra körül lepihentünk.

Kedden ismét korán indult a napunk, bár a Napja már igen korán beköszönt hozzám (mint Shakespeartől tudjuk Júlia az), így mondhatnám jól indult a reggel. Míg Kedvesem sminkelt, fésülködött és felöltözött én a konyhában főztem meg a reggeli teát, és igyekeztem valamiféle reggelit előállítani. Gondoltam,hogy a tegnapi pizza maradéka tökéletes reggeli lesz. De a női szeszély felborította ezt, ugyanis Kedvesem nem volt hajlandó reggelizni, pedig kettőnk közül Ő a reggeli orientált. Így hát egyedül nyammogtam pizzámon, de nagyon jól esett. A kiadós reggeli után aztán elindultunk az egyetemre, illetve én az egyetemre ő pedig a buszmegállóba. Szerénységem pedig a D1-es előadóba robogott, ahol is a Fenntartás óra került lebonyolításra. Ezúttal végre Lakatos tanúr úr érkezett az előadóba, s beavatott minket a tárgy tematikájába. Kiderült az is, hogy a Porsche Győr-ös állás nem jött össze, bár jó is mert nem igazán akartam ezt az állást. Az óra jó hangulatú volt, s nagymértékben folytatta elődje (Fenntartás I.) tematikáját. Az órarendi lyukakat, is sikerült az első laborral feltölteni. Ezt a nemes címet a Járműfenntartás labor szerezte meg. Ez az óra csütörtökön 11:20 tól kerül lebonyolításra, 10 héten keresztül. Labortársaim közül pedig a legnagyobb név (Larion kiválása okán) Schimmer kollega úr. Az órának aztán 10:50 kor vége lett, így hát haza bandukoltam. Ekkor szembesültem vele, hogy a régi lakásunkba új lakók költöztek.

A délutáni óramenetrendet egy régi ismerős a Hő és Áramlástan Gépei nyitotta. Ez azért különleges óra, mivel ez egy gyűjtő tárgy,azaz összegyűjti a gépészeket. Így lehet hogy sok-sok ismerős arc hódol ennek a szenvedélynek, mint például: Tomi, Schimmer, Larion, Matyi. Szóval ennek okán a jó hangulat garantált. Író Béla bá aztán most is előadta szóról szóra ugyan azt a bevezető szöveget amit tavaly. Én pedig csak bólogattam rajta, s már most elkezdtem számolni mi kell a megajánlott érdemjegyhez. Az óra számomra, mivel már rutinos ismétlő vagyok nem sok izgalmat tartogatott, azonban meglepően sok mindenre emlékeztem.

 

Az óráim után aztán Larionnal csámborogtam az épületben, én kedvesemet, ő pedig Pollák tanár urat igyekezett felkutatni. De mindketten porul maradtunk. Így hát elindultam hazafelé, útközben megkérdeztem Bandit hogy mi is lesz a délutáni program, ő a takarításra hivatkozva kért egy kis időt. Otthon aztán összekórésztam a jegyzeteket, ebédeltem, és a fiúkkal beszélgettem. Közben pedig élveztem az ágyamra sütő meleg napot. Lehet hogy előző életemben növény lehettem :) Négy óra körül aztán úgy gondoltam.hogy meglepem kedvesem, de mivel nem kaptam timetable-t, így csak lődöztem a termek közül. Sajnos ismét egy felesleges kör volt, amin aztán nagyon kiakadtam. S mivel közben  lejárt Bandi egy órája, ideje elébe mennem a dolgoknak, így elindultam a külső koli felé. Útközben szembesültem vele hogy az elemeim már a végét járják, s a KrimóKutatáshoz elengedhetetlen a dokumentáció. Úgyhogy beugrottam a Lidl-be elemért. A szupermarketben aztán tobzódott a sor, valahogy épp mindenki akkor vásárolt be, de nem csak úgy simán hanem a havi nagybevásárlást. Mivel aztán az elemek egy valamire való boltban a pénztárnál szoktak lenni, így be is álltam a sorba. Persze annak rendje és módja szerint semelyik humanoid embertársam nem foglalkozott azzal hogy üres kézzel mit bámészkodok én ott. A pénztároshoz érve meg is kérdeztem hogy hol találhatóak az elemek, ő pedig közölte hogy ott hátul a kék ajtó mellett. Na ez az a pont ahol felszaladt bennem a léc, mivel a sor még mindig duzzadt volt, és tudtam hogy nekem megint végig kell állnom valamelyiket. Dühömet csak Larion csillapította, aki a napi betevőjéért futott be a boltba.  Ha már ott volt akkor természetesen most is beszélgettünk egy jót. Végül aztán körülbelül egy időben sikerült is fizetnünk, én pedig igen elégedett vagyok a Lidl-s elemekkel. (8db 300 Ft-ért, és nem is bírják rosszul a fotóaparatban) Mire végeztünk a vásárlással Bandi már topogott az üzlet előtt, ugyanis erre a napra baráti sörözéssel egybekötött tervkoordinációs Krimókutatás volt megbeszélve vele. Az üzlet előtt aztán el is köszöntünk Lariontól, mi pedig betértünk első állomásunkba azaz a Torock kocsmába. (erről itt olvashattok)

A túra végeztével, melyben ismét két helyet térképeztünk fel, visszafelé indultam az egyetemi kerületbe, ahol is Kedvesem várt. Én pedig bár dühös voltam rá a délutáni fiaskók miatt, de én is vártam hogy újra találkozzunk hogy átöleljem és hogy megpuszilgassam, még ha csak öt percig tart ez az izgalmi állapot, akkor is megéri. Szerencsére sikerült időben odaérnem, s a lányokat is hamar észrefigyeltem. Tehát hárman indultunk a buszmegállóba, útközben most is sokat beszéltünk, leginkább a szerdai buli volt terítéken. Sajnos a 23-as járgány most is ideje korán gördült be, bár azt hiszem nem tud olyan későn jönni hogy eleget nyájaskodhassak Julcsimmal. Így hát kényszerűen elválltunk egymástól. Hazaérve aztán legurítottunk a fiúkkal egy doboz sört, megbeszéltük a nap tanulságait, majd hamar lepihentem.

Szerdán mint máskor most is minden a buli környékén forgott, mert hát ha valamit akkor az első hetet emlékezetessé kell varázsolni. Sajnos ez megint kicsit félrecsúszott, de azért voltak jó pillanatok, erről majd később :) A napot kezdjük az elejénél. Nagy izgalmakkal vártam ezt a napot hiszen kiderült hogy Gépszerkezettanra ki is fog bejönni, Bieder apó? Tojó bácsi? vagy aki be van írva neptunba? Így nagy izgalmakkal tipródtam a terem előtt, s mivel kedvesemnek is a másodikon volt órája, így odasomfordáltam hozzá egy kis jó reggelt pusziért. Nagyon örültem hogy végre el tudtuk csípni egymást, és hogy párosunk női tagja ismét nagyon csinos volt. Sajnos az Árkádozós délutánra nemet kellett mondanom, mert nem sok kedvem volt reggeli után csámborogni, ráadásul a villany óra vagy jó kettőig elhúzódott. Az idő a kellemes társaságban rohamléptekkel vágtatott, így gyorsan át is szökelltem a termemhez, ahol mindenközben feldúsult a tömeg. A teremben pedig Bieder apó nem csak a gépszerkót de az időt is megtestesítette, így nem törődött szünettel, feldühödött tömeggel, és hogy lekapcsolták az internetet :) Szóval Bider olyan mint Mubarak :) Végül aztán 9:40-kor elhagyta a teremet, mi pedig beözönlöttünk. Ekkora már az is kiderült hogy az órát Pozsgay tanárnő fogja tartani, aminek mind a 25 fő nagyon örült.

Az óra igen jó hangulatban telt, persze hisz ilyenkor még mindenki a megajánlott jegy édes álmát szövi, de Pozsgay tanár nő a lelkünkre kötötte, hogy Ő 25 jegyet akar kiosztani. Hát remélem hogy így lesz :) Szóval óra után gyorsan az A1-be vonultunk Larionnal, ahol is a Járművillanyosság II előadás került megrendezésre. Hát mit ne mondjak vártam ezt a tárgyat, mert érdekes a jellege, de Beke tanár úr, aki egy külön történetet is megérne (s talán lesz is egy ilyen) monoton, ő-kkel tarkított semmitmondó előadása hamar kicsapta ezt a vágyat. Így az óra nagy részében bár aktívan figyeltem, jegyzeteltem és fotóztam, leginkább csak szenvedtem, és vártam a végét. Ennek az is volt az oka hogy ezek a régi előadók sehogy sem kényelmesek 4 óra hosszatt, s bizony az ülőgumóim már sajogtak, ráadásul éhes is voltam. Minen esetre levontam a szerda két nagy tanulságát, kispárna, és szendvics. Úgyhogy ezen a héten már így vonulok harcba a kreditekkel szemben.

   Óra után nem maradt más mint hogy készüljek az estére, így be is ruccantam a helyi termelői borárushoz, aki egy igen jópofa, érdekes akcentussal beszélő ember. Igényeimet körülírva, mely abból állt hogy valami édeset, hamar ki is szolgált, én pedig mint jó gépész ezután kezdtem számolóba, hogy hány emberre jut abból a borból. Hát igen azt hiszem az andramókusok első posztulátuma az hogy : Mindig legyen elég pia. Ezt követően aztán berobogtam a SZEgyetemre, hogy a délutáni puszit is begyűjtsem Mátkámtól, azonban neki hűlt helyét találtam, de legalább egy jó fél órát ücsörögtem a C201-előtt, ahol mint kiderült nem is az Ő órája volt. (Okos Dodika) De hogy jót is mondjak legalább SzöSszel beszéltünk egy szösszenetet. Sajnos itt is kifejtette hogy este bizony nem jönnek, mert nekik derogál a társaságunk. Ezen aztán fel is bőszültem, de hát ők tudják..

Ezek után haza mentem, s otthon vártam a többiek érkezését. Az este aztán hamar ránk köszönt. Elsőnek Péter kollega úr érkezett, akinek azért örültem. Néha jó ilyen régi bútordarabokkal találkozni, s dzsemburizni egyet. Így hát lepakkozása után a konyhába invitáltam, ahol is kibontottam vele egy doboz sört. Ezt jóesően elhörpöltük, közben pedig jót beszélgettünk, múltról, jelenről, jövőről. (mint Marx és Engels) Hamar eljött azonban a hét óra 20 perces időpillanat, amikor is Kedvesem elé kellett menni a Univerzitäs épületéhez. Így hát Petyával egybekötve a boltozást oda siettünk. Begyüjtve aztán a lányzót, bevásároltunk a helyi kisteszkóban. Nagy dillemma kísérte Julcsit hogy a pirosat vagy a kéket-azaz hogy melyik vodkát vásárolja meg. Kommentekbe szintén lehet vitatkozni hogy mi egyáltalán a különbség, s mi az oka hogy a piros pár száz forinttal drágább?.

Miután bevásároltunk úgy rendesen haza siettünk, mert Melcsyiék érkezése is közeledett, ugyanis 8 órát tűztem ki célul. Így hát a konyhába telepedtünk hárman, és a szekáljuk dodit, a házigazdát műsorszám indult meg. Persze ezt Petya és Julcsi nagyon élvezte, én viszont kevésbé. Igyekeztem valahol a türelem és a nem visszaszólás határán evickélni, több kevesebb sikerrel. Végül a szobába költöztünk be ahol aztán melegebb időjárás honolt. Kis beszélgetés, fotózkodás után aztán megérkezett Bandi is, így a csapat már majdnem együtt volt. Fél 9 felé érkezett meg Timi és Matyi, akik az est utolsó sztárvendégei voltak. Ekkor már Melcsyiékről lemondtam, de hát biztos sok dolguk van az andramókáknak, vagy csak dodiéknál iddogálni nem feelinges. Mivel aztán együtt volt a csapat hamar előkerült a devizson, és a borocska, míg a lányok a konyhában vodkát kevertek, és lelkiztek.

Addig én a fiú csapatot igyekeztem szóval tartani, bár nem nagyon kellett mert ennyi ember között a téma hamar jön. S míg a lányok minket, addig mi őket beszéltük ki. Aztán egy jó fél óra elteltével ők is csatlakoztak hozzánk. Ekkor ismét napirendre került a szekáljuk Dodit műsor, amit Kokó finoman nyugtázott, hogy milyen kedves Julcsi hogy a hibáimat ecseteli ország világ, hetedhét megye előtt. Minden esetre az est, ahogy a poharak ürültek, egyre jobban kerekedett. Sajnos kicsit a decibel skálán is felkúsztunk, de nem vészesen mert Moncsi is el tudott aludni ránk. Éjfél körül Hajmi is beszállt a buliba, s Bandival és Matyival a konyhában kezdtek mulatozni egy adag somlai társaságában. Így Petyára Kokóra és rám két csinos nőszemély is jutott. Julcsi ekkor tette fel pikáns kérdéseit, amin utólag jót szórakoztunk hogy ez mégis honnan jött. Illetve kis internetes naplóm is szóba került, ki miért olvassa, s ki szerint milyen. Én pedig előadást tartottam hogy mik a zászlóshajóig, s hogy tulajdonképp miért is blogolok…

 

Végül fél egy körül berekesztettük az alaptábort, s tovább indultunk a Bridge felé. Ekkor már mindenki jó hangulatban volt, szerénységem pedig igyekezte begyűjteni az első visszhangokat, mert hát ahogy a mondás is tartja “részeg ember nem hazudik”. Meg voltam elégedve az első kritikákkal, mivel mindenki azt mondta hogy jól érezte magát nálunk. Ettől talán legbelül kicsit el is szálltam, s kicsit a házigazda énem is kezdett felbomlani. Ami utólag nézve nagy hiba volt. A Bridgében már javában tombolt a mulatság, így mi is hamar belevetettük magunkat a tombolásba. Bandi hamar le is csapott egy szende lányra a közelben, akivel az egész estét töltötte, így ő hamar kivált a csoportból. Fotózkodtunk, táncoltunk, szóval amolyan társasági életet éltünk, egészen addig míg ott nem hagytam Julcsim a táncparketten, aminek igazából nem tudom mi vot az oka, de tény hogy illetlenség volt, és ha én lettem volna hasonló helyzetben biztos felpofozom magam. De valaminél fogva mégis Hajmiva tartottam, és elmentünk a pulthoz, ahol megkóstoltuk a Bridge speciális vizezett sörét.

Na itt érvényesült a sokadik örök igazság hogy borra sör, elgyötör.. Mivel ez nagyjából le is szabályozta a gyomromat. Eddigre aztán a party is hevét vesztette, ugyanis a kezdeti jó zenék után halványabbak jöttek, így hát úgy gondoltuk hogy mi is tovább / és vagy haza lépdelünk. Kis tanakodás után azonban még útba ejtettük az éttermet, ahol nem sok annyi móka sem termett. S mivel Petya sem volt makulátlan állapotban, így inkább mindenki hazament 3 óra körül. Én Julcsival tarthattam a külső koliba, s a séta meglehetősen jól tellt. A fene sem gondolta volna hogy miféle következményei lesznek az estének. Érdekes módon azonban az utat nem csókolóztuk végig, ami már sejtet valamit.. Kiérve a koliba aztán erőt vett rajtam a fáradtság, s egy gyors “tisztálkodás” után, el is nyomott az álom, függöny le és szundi reggelig..

Csütörtökön ismét Kedvesem mellett ébredtem, ami mindig egy jó nap kezdete. Ezúttal sem volt ez máshogy, egyedül a korán történő ébredésünk zavart, minden esetre jól kihasználtuk a rendelkezésre álló “teret”. Az időhatározókat most kispórolom mivel nem igazán néztem az órámra. Szóval a térnyerés után, felkeltünk, majd reggeliztünk. Illetve csak Julcsi reggelizett, mivel én inkább lustálkodtam, s néztem ahogy étkezik. Olyan aranyos volt :) Ezt követően felöltöztem, megfésülködtem, s megmostam orcámat, és fogaimat. Így már nyugodtan birtokba vehettem a finom teámat, melyet Julcsim nagy gonddal készített. Nagyon örültem neki hogy még útravalóra is gondolt, és egy fél literes flakont megtöltött a finomságból. Úgy mint a régi szép időkbe. Természetesen most is együtt sétáltunk be az egyetemre, ami azért fárasztó séta volt :) De jó hangulatban telt ismét. Bár fáradt voltam, de úgy gondoltam hogy ez a mai nap igen jó lesz. Valahogy nem is vártam hogy beérjünk az egyetemre és hogy el kelljen engednem azt a bizonyos kezet, jó lett volna csak úgy sétálni, vagy keresni egy ágyat és egész nap relaxálni vele. Sajnos azonban beértünk az egyetemre, s ismét el kellet köszöni egymástól. A terembe érve aztán már éreztem hogy Julcsi lelkét nyomhatja valami, mivel ismét nem nagyon foglalkozott velem. 

Hazaérve aztán meglepően szemléltem hogy Petya még mindig nálunk van, én ugyanis azt hittem hogy korán hazamegy. Örültem hogy a fiúkkal jól elszórakozik, viszont hogy nem tudtam ágyimban elfeküdni ez piszkálta a csőrömet. Három óra alvással azért eléggé döcögősen megy a szervezet.. Minden esetre leülve ágyimra, igyekeztem ébren tartani magamat, amiben a fiúk nagy segítségemre voltak, mivel mindig akadt valami hülyeség. Jól elbeszégettünk, és jól el is ment az idő, egészen egy óráig. Akkor aztán elindultunk a borostyánba falatozni. Ezt követően aztán kisvártatva Petya is elindult hazafelé, s mivel a séta jót tesz, így én is elkísértem egy darabig, csak hogy eszmét cseréljünk útközben. Visszafelé jövet aztán beugrottam az egyetemre, ahol a minőségbiztosítás követelményeit igyekeztem kipuhatolni. Szerncsére Geri kollega kielégítő tájékoztatást adott, s míg mi témázgattunk akközben Julcsi és Timi is megérkeztek. Én pedig elkísértem Kedvesemet a buszmegállóba. Útközben természetesen most is jót beszélgettünk, sajnos azonban a 23-járat bennt állt, és a lányok siettek, így csak egy rohamos búcsút vehettünk egymástól. Ez aztán rosszul is esett, mert jó lett volna beszélgetni, s ha már én megtisztelem őt azzal hogy elkísérem ő is maradhatna kicsit beszélgetni. Elválásunk után aztán ismét hazamentem, s vártam az estét. Sajnos azonban tán a fáradtság, tán a gyors búcsú miatt, de kiment a fejemből hogy 6:35 v 7:35-9t beszéltünk meg a találkozót illetően, végül aztán  hat 30 körül megcsörgettem Kedvesem, hogy mit is beszéltünk. Ekkor derült ki hogy hat harminc ötöt, ami meg magával hozta a késésemet, és Julcsim kiborulását. A hídhoz érve aztán én azon morogtam hogy miért csapta rám kedvesen Kedvesem a telefont, ő pedig minden  bizonnyal azon hogy miért késtem el. Ezen felhangok után már borítékolni lehetett a veszekedést, csak azt nem hogy az milyen erős lesz. Sajnos igen erősre sikeredett, melyben a szerda negatívumai, az első hét feszülségei is benne lehettek, de olyanokat vágtunk egymás fejéhez amit nem kellett volna. Végül aztán ki tudja miért, tán mert szeretjük egymást, de úgy határoztunk hogy együtt megyünk a kolihoz, és ott meg persze útközben majd mindent megbeszélünk. Végül aztán az est egy ilyen sírós, nagy témákat feszegetős beszégetéssé fajult. Minek végén a szerelem elsöprő ereje jelentette a vigaszt számunkra.  Leginkább az acélok kifáradási határa jutott eszembe erről az estéről. Bizonyos terhelés hatásár az acél is ridegen eltörik, azt tudjuk hogy acéloknál mi ez a határ, de mi ez a határ egy kapcsolatban? Így hát a megbeszélt Salsa tanfolyam helyett, egy más szenvedélynek hódoltunk, s próbáltuk egymás érveit, álláspontját, arcvonalait megérteni. Végül aztán bíztatóan váltunk el egymástól, de mint ahogy a jó döntések, úgy a rossz gondolatok is csak később törtek rám.

Péntekre már nem sok petárda maradt. Az előző nap/napok eseményén gondolkodtam leginkább. Nem értettem hogy Julcsim jó értelemben volt-e furcsa, vagy rossz, és hogy egyáltalán mi fog ebből kifejlődni. Persze szép dolog elképzelni valamit, majd ahogy szépen kezdjük lerajzolni látjuk az esetleges hibákat. Ettől függetlenül a terv még lehet jó, és lehet olyan fantasztikus mint ahogy mi azt elképzeltük, csak mindenben van valami rossz is. Nincs csak tisztán jó folyamat a földön, anélkül azt hiszem tán sótlan is lenne az életünk. Minden esetre az előző napok történései, és a csütörtöki veszekedés bennem is nagy forgácsokat választott le. Ezt aztán szépen magamon is hurcoltam a nap folyamán, így se otthon, se Larionnal, se a fiúkkal nem voltam igazán kedves, vidám. A haza út során is csak azt vártam hogy érjünk haza, és had feküdjek be az ágyamba, had nézhessem meg hogy Ő vajon mit írt, mit gondolt az eseményekről. Hátha megbizonyosít hogy mit kell tennem, vagy hogy Ő nem is úgy gondolta.. Sajnos betekintve az email kliensemben ez a bizonyság elmaradt, így azt hiszem hogy depresszióba estem, s csak feküdtem a délután folyamán. Nem igazán értem most sem hogy ha nem léphetünk kétszer ugyan abba a folyóba, akkor hogy lehet hogy a kapcsolatunk ugyan azon a sémán, ugyan azokkal a problémákkal néz szembe, s szinte ugyan azokban az időpontokban? (Kommentekben lehet válaszolni, elmélkedni)

Összeségében az első hét igen vegyes hullámokat vet/vetett/, s minden bizonnyal még egy darabig kísérteni is fog. Jól elválasztható határa a jó és rossznak a szerdai buli környékén keresendő. Ami engem megerősített abban hogy bizony az előző félév tanulságai szerint kell élnem az életet, azaz szerdán kevesebb buli, több Julcsizás. Inkább az alkholgőzős esték helyett vele szeretném megtölteni színekkel és bezzeg történetekkel az életem könyvét. Azonban a rossz mellett a hét eleje igen jó volt, a hétfői este, a pizzázás, az együtt alvás, melyben Kokó szexuális töltetet is felfedezni vélt. Mint tudjuk éhes disznó makkal álmodik :) Vagy a keddi krimókutatás Bandival, vagy épp az este Kedvesemmel, vagy akár a szerdai buli, melynek alaptábora azért jól sikeredett. Szóval nagyon nehéz értékelni ezt a hetemet. Szerencsés ember vagyok mert bennem inkább a jó marad meg, s valahogy a végén mindig a pozitiv szemlélet győz. A felhők a tengeren előbb utóbb elmúlnak, és akkor újra a Nap jön, a nap mely már hétfőn besüt majd az ablakomon :) (legalábbis remélem) Mindent egybevéve azonban első héthez képest eseménydús volt, de sok mindent máshogy csinálnék. Ez a hét inkább az év rossz hetére billenti a mérleget, s remélem hogy ennél csak jobb következik majd, minden téren. Ha pontozással kéne jutalmaznom az első hete akkor egy 6,55-értéket írnék a kijelölt rublikába.

Kedves olvasóim, köszönöm hogy türelmesen végigolvastátok írásomat, remélem a romantikus szinkópák ellenére azért tetszésetekre szolgált. A buli másik perspektívájáért, érdemes benézni Petya blogjába, aki kicsit alkoholosabb megközelítést ad majd. Minden esetre remélem azért tetszett, a vessző nélküli írásom. Kommentálni természetesen most is lehet :) A mihamarabbi viszontolvasásig legyetek jók, élevezzétek egymás társaságát, és vigyázzatok magatokra. Minden jót, és sziasztok.