Az évértékelő egy igen nehéz műfaj, hiszen nehéz egy egész év számvetését elkészíteni, nem csak a sok emlék élmény miatt, hanem mert a közelmúlt történései bizony élénkebben befolyásolják az esztendőről alkotott képet..
Én azonban kihívás szerető ember vagyok, elvégre egyetemre járok, szóval készitsük be a mogyorót, vagy épp a maradék karácsonyi nyalánkságot, s forgassuk vissza kicsit az idő martenzites fogaslécét :) Lássuk csak sorjában, de ne sorjásan hogy mit hozott az ellibbenő esztendő! Mik azok a nemes események amikre még sokáig, ameddig blog a blog emlékezni fogok.
Az év valahol ott indult ahol a tavalyi abbanmaradt. Nevezetesen a szilveszteri bulinál. Ezúttal ismét a barátaimmal tölthettem az óévet, már már hagyományszerűen, persze most is akadtak nagy hiányzók (Nándi koma). Minden esetre a három éves buliszervezői (adramókijai) tanulmányaim kezdtek beérni, vagy csak a társaság volt jobb.. Nem tudom d a lényeg hogy sikerült egy olyan bulit lebonyolítanunk amin mindenki jól érezte magát..
Nehéz is lenn kiválasztani a legemlékezetesebb pillanatokat, hiszen ott van a trojka "táncunk" Julcsival és Petyával, vagy épp amikor Tuki a dekorációt rombolta nem épp hagyományos módon. Vagy amikor Melcsy kinyilatkoztatta hogy "Nagyon bírom Julcsit" Szóval sok sok jó dolog köthető a búcsúbulihoz, többek között Timi és Matyi is kezdte szorosabbra fűzni ismeretségét.
S ha azok a Víztorony utcai falak mesélni tudnának... Akkor minden bizonnyal azt mondják hogy jó buli volt.
Sajnos azonban a szájsérülésemnek köszönhetően idén az újévi csók kimaradt, ami aztán mint egy baljós kisértet végig is vonult az esztendőn..
A január mint máskor most is a vizsgaidőszakkal telt, egyik vizsgáról sikertelenebbül sikerült kijönnöm mint a másikról. Ennek hátterében talán az állt hogy mindenhol kezdett kicsúszni alólam a talaj, otthon sem volt felhőtlen a viszonyom, s Julcsival is voltunk már jobban... ez aztán mint visszaható névmás generálta a sikertelenséget.
Kupidó közben lelkesen lövöldözött a Kis család körül, s amit az egyiktől részben elvett azt a másiknak adta, így Nővérem is megtalálta porondmesterét Tillcsi személyében. Aki az év első hónapjában meg is látogatott minket. Hát első benyomásra is jófélének mutatkozó fazon volt... (bár nem szeretem az olyan embereket akik vicesebbek és vagy szexistábbak nálam)
Január végére aztán a leckekönyv is megtelt jegyekkel. Végül nem is zárult olyan rosszul a szemeszter mint ahogy indult. Persze nagy arculcsapások azért lettek.
Február tán az év legrosszabb hónapja közé tehető számomra. Főleg mert ekkor került az én tökéletesnek gondolt kapcsolatom mélypontjára. A sors érdekes fintora hogy épp február 14.-én. Az tény hogy sosem volt ilyen rossz Valentin napom.
Azonban az is bebizonyosodott hogy a szerelem sok mindent le tud győzni, s sok minden sérülést be tud gyógyítani.
Februárra tehető az új szemeszter indulása is, amikor is már mint Járműgépész szakos hallgató koptattam az üveges, akarom írni az előadó padjait.
A tavasz közelettével aztán mint egy jó asszinkron gép, úgy hörögtek fel az események is. Előszőr is Larion kollega úr belerángatott a SZE DUÓ pályázatba, melynek berkein belül a HUHA generátort terveztük és építettük meg. Ez a projekt aztán nem csak az önéletrajzomba vírit jól, de visszahozta azt az álmot is hogy én bizony gépészmérnök szeretnék lenni.
S nem azért a sok használhatatlan/érdektelen képlet miatt, amivel az egyetemen tömik a fejemet, hanem azért mert szeretnék szerkezeteket előállítani a semmiből..
Ahogy aztán az idő egyre virult, egyre gyógyultak a szerelmi sebesülések is. Talán mert sokféle mókában csámborogtunk Kedvesemmel, Árkádoztunk a repülőkiállítás idején, vagy épp Dinókat néztünk az ETO parkban.. vagy épp lepréseltük második közös érménket.. De emlékezetes volt még a Julcsi Tillcsi négyes hétvége is...
Szóval tavasszal beindultak a dolgok. A HUHA projekt is túllépet a rajzasztalon, s bizony emlékezts pillanatokat tipródtam Varga tanár úrra várva.. Ahogy a nemzetközi helyzet fokozódott úgy kezdtek az egyetemi dolgok kicsúszni a kezeinkből.
Április során aztán a SZE napokon dőzsőltük magunkba a palacsintát, elősegítve ezzel a világrekord ledöntését.
Majd esőtől áztatva vetettük bele magunkat az Innovációs kiállítás örömeibe, ahol is megtartottam első sajtószereplésemet. Emlékezetes volt az biztos, főleg hogy az utolsó napokban sem volt még kész a prezentációnk. De azért a végén jól szerepeltünk.
Persze 2010-ben is megrendezésre kerültek a hagyományörző rendezvények. Mely közül első az egyenlők között a BL döntő. Ezúttal egy kicsit új csapattal tekinettük meg a meccset, amit a Bayern és az Inter vívott egymással. Ami azt is redményezte hogy végre nem pártatlanként kellet végigparáznom az eseményt. A meccs után aztán Bandival is kalandba keveredtünk, melyet máig emlegetünk :)
Persze mint máskor most is akadtak szülinapi ünneplések, mely közül az első Zöld Bambié volt. Itt is igen jól éreztem magam, bár a vége sajnos nem igazán sikerült jól, mivel Julcsival klasszul összevesztünk. De hát ahogy Tócsa tanár úr mondaná "a problémáink 90%-a a rossz kommunikációból származik" Minden esetre ismét egy emlékezetes bulit csapott a kis csapat.
S ahogy a tavaszi félév a végéhez közeledett úgy gyarapodtak Gál tanár úr Ö betűi, s mi pedig a monszun elől egyre gyakrabban kvártéjoztuk be magunkat a motorok laborba, vagy épp autóemelő rajzolás céljából a D terembe..
S amikor épp nem a szemeszter dolgaival foglalkoztunk, akkor Stirlinges álmainkat valósítottuk meg. Közben természetesen beköszöntött a nyár is...
Ami leginkább a foci vb-re történő ráhangolódással telt,elvégre no férfi ember vagyok vagy mi szösz. Szóval a fiúkkal is gyakorta tipegtünk ki a rába parti arénába figyelemmel és sörrel kísérni a nívósabb meccseket. Persze azért is volt fontos a vb, hiszn Bandi mint máskor most is fogadásra buzdított minket.
Legnagyobb meglepetésemre nem a németek nyerték meg a hóbelefancot, ám ugyanakkor én voltam a legeredményesebb tippelő :_) így hát elégedettn vártam a nyereményemet :D így kell 500 Ft-ból 2000-ret csinálni :)
A nyár aztán a költözéssel is együtt járt, ugyanis három év után úgy döntöttünk hogy új helyre költöznük. Valljuk meg lelaktuk a lakást, s mivel felújításban nem reménykedtünk, így ezt tünt a legjobb megoldásnak. Így hát a nyár vége a költözéssel és lakáskereséssel tellt.
Amolyan igazi csapatmunka képpen Hajmi megtalálta, Dodi leinformálta, Kokó meg lelkudta alapon, jött végül létre az új fészkünk, a szomszéd háztömben. Az új lakáshoz aztán új társaság is párosult, neveztesen Kokó és Móni. Hogy melyiküktől tartottam jobban hát azt nem tudom :) Mára azonban kiderült hogy nővel lakni nem is olyan rossz dolog mint ahogy én azt elképzeltem magamban. S Kokó sem olyan rendmániás mint ahogy elsőre mutatkozott, sőt kifejezetten jó arc..
Miután aztán a lakás körül rendeződtek a dolgok, volt időm Kedvesemet is meglátogatni Füreden, ami mint máskor most is nagyon jól sikeredett. S bár sosem ismerem el igazán de jó hogy nyáron csak le kell totyogni a plattenpocslihoz. S irigykedek is néha rá hogy milyen szép helyen lakik.
Szóval a nyári élményk sorából ezúttal sem hiányozhatott a füredi strandolás, lángosevés, "szerelmeskedés" a parton, összeveszés majd ananásszal kibékülős, tikkadt szöcskenyájas heverészős.. Szóval a nyár olyan igazi nyár volt :) Ami mindenképp számtalan kellemes pillanatot okozott ismét.
Persze a nyár nem csak a barátnőről szól, így hátcímeres komákra is időt kellet szakítani, ami azért nem ment egyszerűen, mert Petya Pesten Nándi meg Egerszegen élte mindennapjait. S ha az évről rosszat kéne mondanom akkor ezt mindenképp ide sorolnám. Sajnos 2010-ben nem volt olyan egyszerű s mindenapos a baráti összejövetel. De azért sikerült sok kellemes órát együtt töltenünk, amiből idővel majd bezzeg pillanatok lesznek. Pl.: az emlékeztes utcazene, mely most is tartogqatott szerelmi drámát, vagy az augusztus 13 alsógatyáig átnedvesedős sörözés..
Minden esetre 2010 messze elmaradt összejövetelek szempontjából 2009 től. De sebaj innen szép javítani :D
Ezúttal nyáron családunk sem fogott építkezésbe, inkább a Családi napon és a Diófás főzőversenyen tömtük magunkba a pacalt. Ami meg kell hogy mondjam nem nyert el a tetszésem.
A sok evést aztán vagy Julcsival mozogtuk le a tónál, vagy épp Nándival strandoltunk. Mindkettő végén szép rákocska színem lett. S még kérdezitek tőlem hogy miért nem szeretek naponta strandolni :D
A magánéleti szál mellett a szakmai szál is dorbézolt, ugyanis a HUHA generátor is révbe ért. A nagysikerű bemutató előtt éjt nappallá téve dolgoztunk. S bizony számunkra is bebizonyosodott hogy "határidő nélkül semmi nem készülne el". A feszíttt munka eredményeképp igen nagy figyelmet kaptunk. Olyannyira hogy Larion a tv-be míg én az újságba kerültem be :) Szóval 2010 legjobb szakmai eseményének mindenképp ezt választanám.
A hagyományörző rendezvények sorából kihagyhatatlan a Veszprémi Julcsizás. Ahol egyik legjobb nyári napomat töltöttem. S talán 2010 legjobb közös vásárlását sikerült lebonyolítanunk.
S mivel a nyár vége kezdett sűrűsödni, így a Kedvesemmel közös nyaralás ismét egy győri pár napos együtt létre koncentrálódott. Ahol is azért jókat ettünk, jókat ittunk, s jókat buliztunk.
A szeptember aztán ismét elhozta a várva várt iskolát. S ismét napi szintre került a kreditvadászat, illtve az unalmas órák. Persze mint máskor azért elvélve de most is akadtak dorbézolások Melyek közül az első Mátyás kollega úr születésnapja volt. Ami idő hiányában elsikkadt a blogon, minden esetre igen nagyfokú móka volt. S nem is gondoltam volna hogy az év során elvétve lesz csak részem ilyen mókában.
S míg a könyvek a polcon pihentek mi átlibbentünk Edináékhoz egy kis muffin sütésre. S meglepő módón a muffin nem egy bonyolult ámde mégiscsak finom étel. Jó kis mókulás volt ez, megtanulhattam almát szelni szabványosan, illetve hát megnézhettem hogy is készül a muffin. Nálunk ugyanis a rossz tool managment miatt nem divat ez az étel. S miután a csokis muffin elfogyott, s Hajmi leglelkesebb udvarhölgye belőtte a séróját, leültünk s söröztünk egyet.
Aztán ismét jöttek az unalmas hétköznapok, amikor is elégedetten szemléltük az egyetem (sz)épitkezését. Szép lassan aztán az egyetem fogaskerekei kezdtek bedarálni.. S bizony a félév annyira besűrösödött hogy bizony a martenzites fakanál is beletört... Ez az időszak bizony az év legátkosabbja volt, mivel leginkább semmire nem volt időm. Meg is látszott ez a blog szócsövén is...
Persze aztán ez az időszak is eseménydúsan tellt, például az emlékezetes munkanapok a Federál Mogulban. Ugye ismerős a rigmus "Álmaid ne továbbja 8 óra a Federálban", vagy a szerdán filmnézős sörözős napok. Illetve a szokásos hétfői gyorskaja nap, ami által Móni és Kokó rendszerint szekálltak minket Hajmival.. De hát csak irigykednek a mi jól kitalált rendszerünkre..
Közbe sajnos apu is megbetegedett, így hát a Kis család gyakorta utazott Szombathelyre. Ami egy igen szép város :) Sajnos nem tudtam tüzetesen bejárni, minden esetre a vasúti pályaudvara igen szép.
Októberben aztán beköszöntött az ősz, s az események ismét új lendületet vettek. A szakbográcsok alatt éget a tűz, mi pedig végigkóstáltuk előbb a finánc, később a gépész bográcsot. Majd a vörös iszap lengte be a környéket, s mindenki igen feszült volt emiatt. Aztán októberre időzítve lezajlott a kukoricaszedés, ami igazán nagy móka volt. Illetve a hagyományos gólyabál is megrendezésre került. Ami mint máskor most is igen élménydúsra sikeredett.
November aztán ismét magával hozta a zárthelyi hólapátolást Azonban szerencsére az idő tréfásan de tavasziasra fordult. Így a hónap elejére kihírdetett születésnapom alkalmával végre sikerült egy igazi grillpartit lebonyolítani. Előbb aztán Kedvesemmel sikerült megünnepelni a születésnapomat, bezsebelve egy igen krativ és hasznos ajándékot egy szív alakú macskaszőrős párnát. Amire aztán tényleg rá lehet húzni hogy közös használató jav. (tudom jószág)
Az oldalbordás ünneplést követően aztán a hétvégén a fiúkkal, Nándival és Petyával is megünnepeltük az estét. Bár sokkal inkább az együttlét volt az alkalom mint a születésnapom. Minden esetre egy igen jól sikerült rendezvényt tudtunk magunk mögött.
A szülinapozásokat követően aztán Kedvesemmel kultúrálódtunk s megtekintettük az ETO parkban lezajló kiállítást, melynek ezúttal Da Vinci volt a középpontjában. A kiállítás magában igen emlékezetes volt, főleg mert mindent meg lehetett tapicskolni, s mivel már apu is megmondta hogy nekem tapizási mániám van, így ez számomra külön élmény volt. Azonban legnagyobb sajnálatomra a kiállítás végeztével nem lehetett érmét préselni :( így a kollekció 2010 ben nem bővült tovább...
November során kaptam meg új beosztásomat is, ami az új audi fékterem takarítása volt. Ez bár egy kuli munka, de azért sokat tanultam, s élvezetes is volt. Főleg a külhoniakkal történő ismerkedést csíptem. Többek között az audi tanszék vezetőjével MAthias úrral történő hochendeuch csevejt, illetve a fékgép beállítását végző Andreassal való beszélgetést élveztem. Mondjuk vicces volt hogy az audi féktermet egy fordos munkáskabátban takarítottam de hát ez van :)
Viszont megállapítást nyert az is hogy a takarítókat általában lenézik. Előszőr az egyetem portásánál tapasztaltam ezt, aki megrökönyödve kérdezte hogy hová szállítm az vizet.. Gondolom hogy kocsit mosni vagy a tevémet itatni...
Másodszor pedig az épitkezés vezetőjénél tapasztaltam ezt, aki azzal a tipikus lekezelő hangnemmel bánt velem. De hát azt hiszem mindenhol akadnak ilyen emberek, minden esetre ahogy mamám mondta volt "egyik fülem bal a másik meg nem hal". Szóval nem kell az ilyet komolyan venni. S hogy ebből mit is tanultam? Hát talán azt hogy a saját embereimmel én nem fogok így beszélni, s még a takarítót sem fogom lekezelni.
S végül elérkeztünk a decemberhez, azaz ahonnét a történetet indítottam. Ha december akkor ismét eljön Joe Black azaz a vizsgaidőszak, amikor is megszaporodik fellelhetőségem a könyvtárban. Idén is a jól bevált rendszert követve fagyott be a NEPTUN, s próbáltam a vizsgákat december elején letudni. Ez tán egy ideális világban sikerülne is, de mivel a földi dolgok csak mások, így sajnos nem sikerült. Minden esetre a decemberi vizsgahabzsolás idén több jót hozott mint tavaly. A legnagyobb meglepetés a Járműfenntartás buksi, és a motorok közepes. Amivel hivatalosan befejeztem a motorok tanulmányaimat, s az első csont nélküli tárgycsoport számomra. Látszik hogy ami érdekel az megy is...
Decemberre is sok móka maradt, elsőként talán a hídavatás, elkészült ugyanis győr új közúti hidja a Jedlik híd. Ezen mint az építkezés lelkes követője természetesen részt is vettem. Sajna a nemzeti trikolor épp nálam ért a végére, így mementót erről az eseményről nem örzők.
Mindjár a hó elején következett Julcsi születésnapja is, ami ismét ajándékos fejtörést okozott számomra. Szernecsére az Így neveled a sárkányod című film megihletett. Így esett a választás egy sárkányos plüssre. Persze ez a sárkány az aranyos fajtából való, ami csak néha okád tüzet :)
Persze idén is megnéztük a Karácsonyi vásárt Julcsival és Viviel, ami igen izgalmas volt, bár sajnos csak végigfutottunk rajta :( Semmi forralt borozás semmi langalló majszolás.. Úgyhogy ez egy nagy hiányérzetet okozott bennem..
A Karácsony közeledtével aztán egyre inkább előtérbe került a Larionnal közösen végzett tanulások. Amik mint máskor most is igen jó hangulatúak voltak. S bár a nettó tanulási időből ez néha visszavesz kicsit, s néha bizony Larit vissza kell rángatni a földre, de mégis azok a vizsgák amikre így készülünk rendre sikerülnek. S ugyebár járt utat járatlanért...
A félév végeztével, ám a Karácsony előszelével megünnepletük Kedvesemmel a két éves évfordulónkat. Amit a Hajó étterem feldézetén töltöttünk. S élveztük a konyha remekét. Erről szintén a 2011-es esztendőben olvashattok majd. Minden esetre egy igen szép emlékkel gazdagodtunk ekkor is.
Aztán ahogy a Karácsony közeledett szép lassan az ajándékvásárlás is megkezdődött, ami azért nem kis feladat. Főleg Kedvesem ajándéka okozott nagy fejtörést, míg nem kissé cselesen de végül sikerült kiválasztani a megfelelő ajándékot.
Az év utolsó petárdáji közé tartozik a Karácsonyi vásározás Anitával, Nővéremmel és Tillcsivel, ami egy igazán meleg hangulatú napot eredményezett. Annak ellenére hogy a hazaúton nem volt füttés a buszon. Minden esetre olyan igazi karácsonyi hangulatba hozott az a bizonyos szombati nap, melyről csak az új esztendőben lesz tudósításom..
A bejgyzés végér pedig 2010 legjei:
2010 legjobb bulija: Az idei gólyabált tenném meg, mivel igen jól éreztem magam Kedvesemmel, s főleg mert mindn mókából kivettük a részünket. Úgyhogy a gólyabált nem tudja smmi sem überelni.
2010 legrosszabb bulija:
2010 legjobb baráti összejövtele: Ezt a címet mindenképp a november 13 szülinapozásom érdemli ki, hiszen a fiúkkal Nándival és Petyával egy igazán emlékeztes mégis komoly estét csaptunk. Ahol az érinttek mind jól érezték magukat. Remélem 2011-ben is lesz részünk hasonlóban
2010 legroszabb pillanata: A legsúlyosabb pillanat mindenképp február 14-re tehető. Ekkor került kapcsolatunk történelmi mélypontra. S bizony nem lehtett tudni hogy hova tovább...
2010 legnagyobb szakmai siker: Mindenképp a HUHA projekten belül kresendő. S leginkább az első kapavágástól az utolsó csavar meghúzásáig terjedő időszak ide köthető. A pályázat során rengetegt tanultam, és azt hiszem fejlődtem is szakmailag, és emberileg is. S nem utolsó sorban jó viszonyt sikerült kiépítenem Tócsa és Triesz tanár úrral.
2010 legjobb családi rendezvénye: Itt aztán igazán nehéz választanom, mivel a mezőny igen szerény. Két nagy esemény közül kell választanom, Nővérem diplomosztója, és a Kettős szülinapozás. S azt hiszem ez az utóbbi kerül ki győztesen, mert az sokkal inkább családibb volt.
2010 legnehezebb pillanata: Ezt a címet mindenképp apu betegsége és operációja tájékán kell kersnünk. S talán a legnehezebb mindenképp az opráció volt, neki is és nekünk is.
Szerencsére minden rendbben ment, s mint ahogy a mondás is tartja "csalánba nem üt a menykü"
2010 legnagyobb hiányzói: Mindenképp az év végér mgritkult baráti összejövetelek. Soha nem volt még ilyen szegény a félév. Mint a jól ismert csapat: SzöSz,Stoki, Timi,Matyi, mint a Melcsy, Kinga, Tuki, s mind a Bandival való mókázások megcsappantak. Amik azért jelentősen levonják az év értékét.
2010 legjobb itala: Mindenképp a Barbár nevezetű sört tenném meg eme cím birtokosául. Egyszerűen ez volt a leginkább minőségi ital amit fogyaszottam. S ténylg az ember miután megkóstol egy igaz sört, másképp néz a többi nőre..
2010 legroszabb itala: Mindenképp a ronda és finom házilag készített forraltsöröm a győztese ennek az eléggé monopol versenynek.
2010 legjobb ajándéka: A közel múltban megkapott motorok közepesnek örültem a legjobban, bár nem igazán ajándék ez, hiszen megdolgoztam érte. DE mivel ez gy szubjektiv verseny így én hírdetek győztest :D
2010 legjobb beijglie: Egyértelmű hogy az anyu bejglije a legjobb. Megfelelő mák és tészta arány, ami mint tudjuk a jó beijgli titka.
2010 legjobban sikerült képe: Azt hiszem ide nem kellenek szavak. S ha már Kokó is azt mondta hogy ez "kúrva jó" akkor bizony van benne valami. Tehát a best kép
2010 legnépszerűbb bejegyzése: Egyértelműen magasan a legjobb a HUHA generátoros írásom. Bizony látom magam előtt a képet ahogy amatörök százai kezdtek stirling kísérletekbe.
2010 legjobb kultúrális eseménye: Ha a győri színházban tett látogatásunk 31 történt volna, akkor mindenképp az vitte volna a pálmát, de mivel a tárgy most 2010, így azt kell hogy mondanom hogy az etó parkban megejtett Dinó kiállítást élveztm leginkább
2010 legjobb reklámja: Szerintem a Való Világ 4 promociós klippje érdemli ki ezt a címet.
2010 legidegesítőbb reklámja: Az univer bár finom dolgokat készít, s elolvadok a majonézüktől és a kechupjuktól, de ezzel a reklámmal igen igen mellé lőtt. Úgyohgy szerintem ez 2010 legidegesítőbb reklámja
Nem maradt más hátra mint hogy lefokoljuk az év mustfokát. Milyen év is volt számomra 2010?
Alapvetően ismét sok sok érdekes, tanulásgos élménnyel gazdagodtam az év leforgása alatt. Azonban nagyon hiányzott a társaság, a sok baráti összejövetel. Sajnos az elmuló esztendőt igen sok konfliktus zavarta meg, hol családommal, hol meg barátnőmmel, hol meg mindkettővel egyszerre voltam rosszban. Ez a két dolog aztán igen visszaveti az évet.
Az összképet tekintve azonban nem volt rossz évem. Rengeteg dolgot tanultam, nem feltétlen az iskolapadban, s rengeteg dolgot megéltem. Amik mindenképp azt sugaltattják velem hog jó évet zártam.
S valóban az év nagy részében mindenem megvolt amire az ember vágyik. Úgyhogy végszóként csak annyit mondanák hogy nem volt rossz év a 2010-es, de 2009 el szemben alulmarad.
Nem maradt más hátra, mint hogy szögre akasszam a blogot, s elsüssem újévi petárdáimat.
Akkor vegyük is sorra a 2011-es személyes jókivánságimat, hátha a befojásos "angyalkám" ezek közül is teljesít párat:
Anyukámnak több nyugalmat, nővéremnek egy jóféle pénzügyi állást, ahol kapcsolatot ápolhat a jogÁSZokkal, Julcsinak sikeres nyelvizsgát, bár nálam már így is ötöst érdemelne :), Hajminak sok benzinre valót, Kokónak sikeres vizsgákat, Mártonnak egy megfelelő bébit bár nem tudom hogy mostanság hogy (h)ál velük..
Bandi komának szintén oldalbordában gazdag esztendőt, mert már ő is jó ideje bojong az aszályban.
Melcsynek kevesebb zavaró gondolatot, és egy normálisan "programozható" férfiút. Petyának AK47-ben gazdagot, s nem ártana ha az ő fejét is ráncba szedné már egy ara.. Nándi komának jó zsíros fizetést a Flextronicban, s hogy maradjon ilyen mint amilyen :) Zöld Bambinak jó jegyeket a leckekönyvbe, és hogy a magánélete töltődjön fel örömteli lapokkal.
A kivánságlista természetesen koránt sem teljes, s aki kimaradt róla de közel áll hozzám attól utólag is elnézést kérek.
Minden kedves látogatómnak és rendszeres olvasómnak, mókában, és búzában gazdag, alkoholban fürdő kellemes sikeres új esztendőt kívánok.
Jövőre remélem újra találkozunk, addig is minden jót és minden szépet. A következő írásom feltehetően január 3 fele várható, a szilveszteri móka megemésztésével. Addig is leljétek kedveteket a régi írásaimba, illetve vigyázzatok magatokra, élvezzétek a telet, és egymás társaságát.
A mihamarabbi viszontolvasásig mindenkinek happy new beer...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése