2011. január 16., vasárnap

2010/2011 Lajstrom Szilveszterről

Itt van a szilveszter vége az évnek,
kell a zsíros kocsonya, vörösbor a bélnek.
Hopp, ott egy kismalac, rálép egy kekszre,
Vegyél rá valakit az orális sexre.!!
BUÉK


Sziasztok kedves olvasók! Hosszas érlelés és cukorfőzés után elérkezettnek láttam az időt, hogy újra írjak valamit parlagon hagyott blogomba. Először is talán mindenkinek sikerekben gazdag új esztendőt kívánnék, így január derekán. Másodszor pedig elnézést kérnék a hosszas hallgatás után, de mint tudjátok dúl a vizsgaidőszak, mondhatnám hogy "csapataink harcban állnak", így nem igazán volt időm vagy épp kedvem a klaviatúrát csapkodni. De most mivel ilyen szép lájtos tavaszi hétvége van, s az idő is megállt körülöttem, értem ezalatt hogy se emilek hada, sem neptunon jegyek garmadája nem érkezik, így ráérek írogatni.
   A témasorban az első helyre mindenképp az évzáró és egyben évnyitó szilveszteri buli kívánkozik, így hát vágjunk is bele a történetbe...

Minden évben határozott fordulatokkal jár az idő gépe, s  eljön az év vége.A pillanat amit az ember már jól előre vár.hogy majd hidroxil csoportból jól beszopál.
    Különös dolog ez a szilvszter mert hát valahogy nem lehet tudni az eredetét, miért is olyan nagy szám hogy elmúlt egy esztendő? Minden esetre amióta világ a világ, s mi emberek is rajta leledzünk, kultúrára vallásra nemre függetlenül mindig megünnepeltük ezt az "ünnepet".
  Számomra is különleges ez a nap mivel a december 31 egy külön dimenzió, se az óévhez sem az újhoz nem csatolható.  Ilyenkor aztán szinte egész nap azt szajkózom hogy ebben az évben utoljára csinálhatjuk ezt meg azt :) meg jó előre morfondírozok az újévi fogadalmamon. S amikor nem ezeken merengek akkor azt próbálom kitalálni hogy mit is hoz majd számomra, számunkra a következő év...
   Eddigi éveim során általában kiküdetésben, vagy különféle házibulikban töltöttem a szilveszteri mulatságot, vagy épp a házigazda szerepében tündököltem, gondolok itt elsősorban az utolsó három esztendőre amikor is a Víztorony utcában duhajkodtunk.
  Ezúttal mivel a tavalyi mulatságot nehéz lett volna überelni, vagy épp csak a közelébe hágni, így úgy határoztam hogy nem szervezek semmit. A döntésemben az is benne volt hogy az ilyen mulatságok logisztikája nem egyszerű...
  Így hát más terveket szőttünk, a jogos többest azért is használom mert Julcsim keze is benne volt ebben a hálóban. S ha nem Győr, akkor a Balaton part jöhetett számításba mint szilveszteri célpont.
  Jó előre letisztáztuk hát Kedvesemmel hogy idén is együtt szilveszterezünk, s ezúttal hozzájuk látogatok ezen a szép napon. Pontosabban előtte, mivel már mindketten türelmetlenek voltunk a Karácsonyi elvonás, és sütimámor után, mindennél jobban vágytunk egymás társaságára és csókjaira..
   Végül aztán abban maradtunk hogy december 30-án felkerekedek és az év utolsó napját (számomra 30 az év utolsó napja) is együtt töltjük. A csomagolás feszült pillanatait most átugorva, térjünk is rá a 30.-reggelre, azaz az indulásra
  Mivel Balatonfüredre nem is olyan egyszerű eljutni mint gondolnátok, így két alternativa maradt előttem: 1 korán kelek és reggel megyek ,vagy délután megyek és későn érek oda. Végül  "Mindent megfontoltam, mindent meggondoltam." és az első lehetőséget választottam, édesanyám rosszalló pillantásai ellenére. De hát tudja ő is jól hogy annyira makacs vagyok hogy az már néha csökönyösség.
  Végül aztán a legnagyobb egyetértésben köszöntünk el egymástól, s indultam a falu centrumjába a 8:13-as buszra. Rövid várakozás után, meg is érkezett az ajkára tartó járgány, amivel én csak gyepesig utaztam, mivel így kevesebb várakozást kellet végrehajtanom. Ennek az is lett az eredménye hogy Füredre már egy jó fél órával korábban érkeztem meg mint ahogy arámnak mondtam.
  Legnagyobb meglepetésemre mind Veszprémben mind Füreden sokkal hidegebb volt mint Noszlopon. Úgy látszik a mi kis falunk télleg lízingeli a napot :)
   Veszprémben aztán tovább bonyolíthattam kapcsoaltomat a kényelmesnek tűnő ámde végletegik nem az, Volvó busszal, ami Füredig fuvarozott. Természetesen itt is ért meglepetés, méghozzá hogy a Veszprém-Balatonfüred tarifa, hasonló árfekvésben mozog mint a Gyepes- Veszprém. Fel is buzogtak bennem a ius murmurandi hangjai...
  Minden esetre a buszra rajzolt kis szmájli és hogy egyre közelebb zötyögök célomhoz azért tartotta bennem a lelket.
   Jó fél órás út végén landoltam Füreden. Ahol mint már említettem csíraképző idő fogadott, bár lehet hogy csak a busz melege zavarta meg hőérzetemet. Mivel korábban érkeztem, és szertenézve nem láttam Kedvesem így gondolkodóba estem, hogy elinduljak-e esetleg feléjük. Egy derék öt perc után aztán úgy határoztam hogy elindulok feléjük. Fel is kerekedtem, s már szépen haladtam megmászva a füredi dombokat, amikor eszembe ugrott hogy mi van akkor ha ők meg gépjárművel indulnak el irányomba, s akkor elkerüljük egymást. Így körülbelül fél út körül, visszafordultam a pályaudvar felé. S ha nagyképű lennék akkor most azt mondanám hogy e.ü sétát tartottam meg amúgy is ez volt tervben.

   Mire visszaértem a pályaudvarra Kedvesem és apukája már ott vártak, szerencsémre talán nem vették észre hogy honnan is közeledem, így nem kellet magyarázkodnom előttük.
   Első negatív élményem az üdvözlés kimaradása volt, vagyis hogy Manómmal nem váltottunk csókot de még puszit sem.
  Ezt követően egy jó 10 perces kocsikázás után, melynek keretein belül megcsodálhattam apukája sportos vezetési stilusát megérkeztünk hozzájuk azaz a végállomásra.
 
Érkezésem után gyorsan üdvözölt a család, mi pedig gyorsan lepakoltunk Julcsi szobájában. Ahol is átadtuk egymásnak a karácsonyi ajándékainkat. Ezúttal az én meglepetésem koránt sem volt akkora meglepetés mint korábban, mivel Kedvesem tudta hogy mit kap, így csak számomra volt meglepetés az ajándékom. Julcsi lelkesen kaján huncut mosollyal a kezembe nyomott egy hatalmas csomagot, amitől már rosszat sejtettem. Taktikus ajándékbontó révén előszőr megráztam hogy zörög-e, ha igen akkor a zörgésből már lehet barkópázni :) Hát igen aki Kinder figurán meg Colombon nő fel annak ilyen az érzéke :) Minden esetre ezt az ajándékot se zörgésből se formáról nem tudtam kitalálni így hát vizuális letapogatást végeztem. Huncut módon mint ahogy a kisiskolába próbáltam a lányok szoknyája alá nézni, belepillantottam a staneszli mélyére. Szép lassan húztam elő az ajándékaimat, melyről azt tudtam hogy sokrétűek. S igen valóban azok voltak.
   Kedvesem ugyanis a pizzasütésre biztatva alakította ki ajándék koncepcióját, így kaptam egy pizzás tányérat, amire már rég vágytam, egy pizza szeletelőt (úgy látszik a konyhai ajándék adása nálunk már most hagyomány, tudjátok Valentin napi bornyitóm), füszerkülönlegességek, és egy pizzákat illetve más finomságokat tartalmazó receptkönyv.
  Mondanom sem kell hogy ilyen bő és kreatív ajándékra most sem számítottam, de Julcsim mindig meg tud valamivel lepni. S azért a női precizitás itt is visszaköszön, hogy bizony egy-egy elejtett megjegyzésemre mennyire figyel. (Valamikor rég mondtam hogy milyen klassz ez a pizzás tányér, s jó lenne eltulajdonítani, s Ő mint egy Core Duo processzor megjegyezte ezt..)
   Az ajándékozás után aztán lementünk a nappaliba, ahol is  az ebédre várva társasozni kezdtünk. Most is mint máskor is a Catan telepesei nevezetű társas került előtérbe. Amiről annyit kell tudni hogy mivel félévente kerülök vele kapcsolatba, így ezalatt az idő alatt pont elfelejtem a szabályokat, s gyakorlatilag amatőrként viselkedek :) Így aztán rendre az utolsó helyen is végzek, de hát a játék szeretete miatt játszunk ugyebár :)

A társas nagyon jó hangulatban tellt, s valahogy a Kis családban régen szokás Gazdálkodj Okosan hangulatot idézte számomra. Szóval igazán jól éreztem magam a játék során, bár még mindig azt mondom hogy olyan hogy stratégiai társasjáték nem létezik :) A játék végén mint máskor is Matyi nyert, Ilka futott be másodiknak, Julcsi és én pedig holtversenyben az utolsó helyen végeztünk.
   S mire a társast lezavartuk, elkészült az ebéd. ami azért is fontos számomra mivel Julcsi anyukája igen jó érzékkel teszi bele a fakanalát az ételekbe, s bizony mindig valami különlegeset, vagy épp számomra különlegeset főz. Ezúttal a menü: Makaróni volt, ami mint máskor most is igen ízletes volt.

Ebéd után aztán egy kis pihenő következett, amikor is Julcsi labdáját és szobáját szemlélhettem meg közelebbről, ahol igencsak karácsonyi hangulat tobzódott. Leginkább számomra a mécsesek tetszettek, amik természetesen főleg este adtak hangulatot a szobának.
  A délutánt is igyekeztük hasznosan eltölteni, ennek első atrakciója a dekorativ narancsos mécsesem meggyújtása volt. Én személy szerint igen kiváncsi voltam hogy milyen ha ég, és vajon milyen illatot is áraszt magából. Az eredmény meglehetősen csalódást keltő volt, ugyanis azt kell hogy mondjam hogy látványnak nagyon dekorativ, de ha meggyújtjuk akkor semmi extra.

S míg a mécses lobogott, mi Kedvesemmel ismét a társasok földjére vitorláztunk. Ezúttal a népszerű szó kirakós játék került elő. Ezt a játékot meg azért csípem mivel ha Mátkám szorult helyzetbe kerül akkor bizony érdekes szavakat tud kitalálni. Ami magában azért érdekes mert ő állítja hogy ezek létező szavak, példának okáért az "álműjégpálya".
  Ezeken a szókentaúrokon aztán én személy szerint jókat szórakozom :) Szóval izgalmas kis játék vette kezdetét, s hogy ne történjen semmi baj  így közbe közbe Matyi ránk rontott mint egy igazi erénycsősz.
   A szavak szép lassan megtöltötték a táblát, s mi pedig jól szórakoztunk játék közben. Persze itt ott egy leleményes szó után a kiérdemelt pont után egy egy cuppanós is járt.
  Végül mint ahogy a társasokban lenni szokott ismét a jobb győzött, aki ezúttal is Julcsi volt. Úgy néz ki scrableben tényleg ügyes ez a lány :)

A társas játék  után aztán ismét a konyhába mentünk, ugyanis Julcsi anyukája és Ilka egy finom kis keltészta süteményt készített. Így hát lementünk nassolni. Jól is esett ez a kis tészta, mivel én  a napi sokszori étkezéshez vagyok szokva.
   Az asztalnál aztán megbeszéltük nagy vonalakba a másnapi programot, illetve Julcsi anyukája igyekezett kiffagatni hogy mi is történt velem az elmúlt cirka fél esztendőben. S talán ha valamin változtatni szeretnék a kapcsolatomban akkor ez az egyik dolog, szeretném ha gyakrabban láthatnánk egymást.
   Igyekeztem tömören ámde mégis a fontosabb események említésével összefoglalni az elmút időszakot, bár be kell hogy valljam hogy Julcsi anyukájától valahogy mindig kicsit félek, s kicsit emiatt távolságtartó is vagyok. De hát tán amiyen messze vagyok anyukájától olyan közel vagyok hozzá :)
    A beszélgetés után a nappaliba telepedtünk le, egy kis tv-nézés következett, illetve megcsodálhattam Julcsiék fenyőjét. Amin leginkább a lila díszek és az égősor tetszett. A fenyő is szép volt, meglehetősen aranyos ágszerkezettel bírt. :) Szóval összességében szép kis fenyő volt.
   A nappaliban amúgy leginkább a mécsesek tetszettek, amik harmonizáltak a karácsonyfa díszeivel. Ezúttal a csillárba sem sikerült bevernem a fejemet, szóval azt hiszem hogy fejlődők :) :)

A késő délutáni program azóta már a feledés ködébe merült, tán azt hiszem hogy összebújva töltöttük a délutánt :) Ami nagyon kellemes volt, bár Matyi azért néha néha megzavart minket.
   Este a vacsorát követően, az esti film előtt, egy családi kis szókirakós játék vette kezdetét. Az esi parti pikantériája az volt hogy Julcsi apukája is velünk tartott. Ennek külön örültem, mert ahogy megfigyeltem ő kicsit ilyen elhuzodó.személyiségnek tűnt. Hamar be láttam azt is hogy apukája még Julcsit is überli a scrableben hiszen sunyi kiegészítős taktikát űz. Aminek nagy előnye hogy egyrészt sok pontot kaszíroz, másrészt pedig a többieket sikerül ezzel felidegesítenie.
  Julcsi anyukája aztán a magánhangzó ínség ürügyén hamar ott is hagyta a játékot, s Ilkának adta át a stafétát. Így hát négyen foytatódott a játék, ami betükölő csatát hozott mint az első mind az utolsó helyért. Végül aztán a diadalt ismét Kedvesem zsebelhette be, míg nekem csak Ilkát sikerült megelőznőm. Minden esetre a játék most is jó hanguatban tellt.
  De mivel a jó munkához így a jó játékhoz is idő kell, így mire észbe kaptunk már 10 óra körül kóválygott az idő, így hát elkezdtünk lefekvéshez készülődni. S míg Julcsi zuhanyzott, addig én az ággyal foglalatoskodtam, bár lehet hogy ez fordítva volt, hogy én zuhanyoztam és ő ágyazott :) Majd pedig egy kis esti napértékelő csevej után, egy kellemes nap után álomra hajtottuk a fejünket...

Az év utolsó napja ismét lelkesen kelltett, mert valahogy mindig felpörgök erre a napra. Bár ezúttal sokkal inkább családiasan éreztem magam, meg kell hogy mondjam hogy kicsit olyan volt mintha én is otthon lennék. Ekkora már még egy dolog kezdte zavarni az érzékeimet, méghozzá hogy kezdtem fázni. Ébredés után így szinte egyből azon kezdtem gondolkodni hogy hogy lehet hideg, hiszen ez egy szépen felújitott szépen szigetelt, és jó nyílászárokkal rendelkező ház. Aztán végül mielőtt hőkamerás vizsgálatot rendeltem volna el a hőhidak felderítésére, inkább Kedvesem érzékeit próbátam felderíteni..
    Szóval a békés pihenésünk itt véget is ért, természetesen egy kis nyújtózást követően, levándoroltunk az alsó szintre. Ahol már javában zajlottak az ebédkészítés műveletei.
   Mivel a konyhában inkább csak útban lettünk volna, így a nappaliba vonultunk Manóval, ahol is igyekeztük összerakni a napi és talán az esti programunkat is. Közben Julcsi folyamatosan várta a fenyő dícséretét, de szerintem mindenkinek a saját fenyőjük a legszebb, mellesleg az élő fenyős dolgok nekem nem jönnek be. (persze csak addig ameddig nem lesz saját családom mert ott bizti élő fenyőfa lesz)
    Ekkor tudatosult bennem hogy a délutánt Kedvesem társaságától megfosztva kell töltenem, Ő ugyanis színházba megy. Ennek valahogy örültem is meg nem is..
  Örültem hogy fiús délutánt csaphatunk Matyival, de szomorú is voltam mert Julcsim nélkül olyan egyedül éreztem magam, más részről bántott hogy nem szólt előre erről a programról mert akkor biztosan később megyek. /Persze azzal meg megfosztom magam jó sok élménytől/ De akkor leginkább ez a szemlélet domborolt bennem, így a délutánt csüggetten töltöttem.
  Persze azért Matyi mellet nem igazán lehetett unatkozni. S hogy mivel is foglalatoskodtunk? Egyrészt örültünk hogy Julcsi nélkül olyan nyugodt és csendes a ház, más részről pedig Fifázással melegítettünk a délutáni filmezésre.
  Ebben leginkább csak Matyi virtuózkodott, én ugyanis az örök klasszikus a Fifa 2002 óta nem igazán hódoltam ennek a szórakozásnak, bár tény hogy a FIFA 06-al voltak jó expert meccseim.
   Szóval míg én vért izzadtam a zöld mezőn, addig Matyi kitartóan szurkolt nekem hogy ne kapjon már ki a Reál az Ajka ellen, és magába mindezen jót szórakozhatott.
   Mikor a focit meguntuk, megcsodálhattam Ilka tesla gömbjét, ami nagyon elnyerte tetszésem, el is határoztam hogy valahonnan én is szerzek egy ilyet.

Miután aztán megcsodáltuk az első tüzijátékot, amit aztán még vagy négy másik követett az este folyamán, úgy döntöttünk hogy ideje megkezdeni a  filmezést. Az Ilka filmhét berkein belül ezúttal a Zöld Zóna cimet viselő alkotás került előtérbe.
  A film eléggé hatásosan indul, Bagdad bombázásával.. A későbbiekben is az iraki főváros a helyszín, ahol Roy Miller altiszt és osztaga tömegpusztit fegyvereket keresnek az informátor (Magellán) által megadott helyeken.  Életük kockáztatásával hatolnak be a hol orvlövészeket, hol más veszélyeket rejtő helyekre, de mindig valami mást találnak, mint amiért jöttek.
Millernek gyanús lesz a sok hamis nyom és az őt elhallgattatni próbáló főtisztek, és amikor egy akció során véletlenül érdekes információra bukkan és a saját kezébe veszi az irányítást, olyan események lavináját indítja el, amelyek nem csak őt és osztagát sodorják halálos veszélybe, de hatással lehetnek a háború kimenetére is...

  Hát mit is mondjak még a filmről? Tetszett? Igazából nem, bár tény hogy a rendező jól körüljárta az iraki háború főbb sarokpontjait. Az akciódús filmbe sokkal komolyabb mondanivalók is vegyültek.
   Minden esetre a mozi közepe felé eléggé sejthetők voltak a történések, s hogy bizony mire is akar kilyukadni a rendező.
  Összegezve a filmmel szépen elment a délutánunk, s a maga módján jól megcsinált múviró volt szó, de azért még egyszer nem nézném meg.
  
Miután a filmmel végeztünk, s Julcsi apukája szigorúan megtiltotta nekünk az étkezést, így kicsit beszélgettünk Matyival,  egy jó fél óráig csodálhattam hogyan is fifáznak a nagyok. Ezek után öt óra körül megérkeztek a család női tagjai, akik igen a musical válogatás hangulatába kerütek.
   Én pedig ismét örültem hogy Júliám a közelemben lehet, mert be kell hogy valljam hiányzott azért. Nélküle tú nyugis volt a délután :)
  Kisvártatva aztán a közös óév záró vacsora következett, ami számomra egy igen különleges élmény volt, mert ilyenben eddig még nem volt részem. Ez aztán azt is megmagyarázta hogy Julcsi apukája miért tiltotta meg a táplákozást számunkra.
  Nem csak a vacsora, de a menü is kivételes volt, baconba göngyölt virsli és sült malacka volt a menü. Az asztalnál aztán ismét kellemes hangulat alakult ki, ismét előkerültek az esti tervek. Julcsi anyukája a lekünkre kötötte hogy mi is korábban induljunk a tervezettnél, s ha Julcsi anyukája azt óhajtja akkor nincs ellenvetés. Ezt én is megtanultam a saját bőrőmön, ugyanis ha keveset (v)eszel akkor addig kéret, míg nem eszel még..
  Így degeszre puffadva zártam az év utolsó vacsoráját. S mihelyt végeztünk a vacsival, mindenki szétrebbent, de ez érthető is volt, mivel lassan mindenki elindult szórakozni. Furcsa is volt hogy hirtelen mindenki eltűnt :) de hát ezek a házibulis idők igen fontosak a fiatalok számára :)  Szóval mindenki jó előre készül rá.
  
Így hát előbb Matyi készült el, majd később Ilka is. S miután Matyi elment, mi azaz Julcsi, anyukája és szerénységem leültünk az év utolsó társasához. Ekkor már természetesen mi is kiválasztottuk esti ruháinkat. Számomra ezúttal be kellet érnem egy snassz pólóval, de hát nem lehet mindig extrában az ember :) Szóval nekiláttunk ismét Catanozni.
   Most már kicsit jobban ment számomra is a játék, s igazán jókat szórakoztam, leginkább Julcsi anyukájának játékstílusán :) Bár vele szívesen cseréltem nyersanyagot, ha úgy kívánta :) Elvégre előbb utóbb be kell vágódni a "kedves mamánál".
   Szóval igazán jól szórakoztam a játék során, aminek aztán az lett a hozadéka hogy ismét az utolsó helyen végeztem :) De azt hiszem jobb lesz elfogadnom, messze van még az az idő amikor lenyomom Julcsit vagy családját Catanban.
   S mire végeztünk a játékkal, már nekünk is indulnunk is kellet. De azért még ezt megelőzően volt időnk a bor vs pezsgő, oder alles zuzammen, vitára.
  Ugyanis elvittem magammal a születésnapomra kapott tokajit, azzal a titkos szándékkal hogy majd egy különleges személlyel egy különleges alkalomkor megiszom. Azaz tehát hogy most elfogyasszuk :) Sajnos azóta rádöbbentem hogy az a bor el volt átkozva, ugyanis ahányszor terveztük eddig a megivását sosem került rá sor. Így hát szilveszterkor is a dugó a palackban maradt. (legnagyobb bánatomra)

  . Kissé csalódottan hát, a Szovjetszki pezsgővel karonfogva indultunk hát le a partra, szerencsére Julcsi anyukája levitt minket, így a csipős hidegben a sétát megspóroltuk magunknak.
   Leérkezve aztán gyorsan megszegtük a pezsit, s egy kis séta keretében, melyet heves csevej ötvözött, és csókcsata feszültségmentesített , került elfogyasztásra.  A Hajmival felállított 10 perc/ üveg előtolási sebességet most nem sikerült megdöntenünk Julcsival, de ennek ellenére kb 15 perc alatt az üveg fenekére néztünk. Ez aztán némiképp meg is erjesztette az est hangulatát, s mindketten vidámsággál vetettük bele magunkat a Club Helkába.
  Ahol már javában készítették elő a terepet a X-faktoriális sztárajainak. Legnagyobb sajnálatomra Norbi és persze Muncius, jah akarom írni Macskás Nikolász nem léptek fel.
  Minden esetre egy rövid és szokásos tanakodás után elhatároztuk hogy itt töltjük majd az estét. Így hát beljebb fáradtunk. Bennt aztán még csak csordogáltak a buli fonalai, valószínűleg mindenki a "sztárok " érkezésére időzítette érkezését, így még csak 1-1 tinilány bóklászott elszórtan.
  Minden esetre a DJ igyekezett fokozin a hangulatot, s miután jó alaposan bebarangoltuk a helyet, ami minden bizonnyal nekem mutatott több újdonságot, sem mint Julcsinak, a mi lábainba is belekúszott a boogie..
   Meglepődve tapasztaltam azt hogy a szórakozó helyen igen csak nőfölény alakult ki, s ahogy szertenéztem a pusztában mindenhol égő csipkeruhák ékeskedtek...
    Persze a legszebb hölgyemény most is az én oldalamat díszítette. Táncolni mint máskor most is jó volt, s amit igen élveztem az az hogy sokkal nagyobb terünk volt mint a Laposon bármikor is :)
   A táncolás és a pihenés váltogatta egymást, persze ezalatt az idő alatt sem pihentünk, hiszen a pezsgő igencsak felpezsdítette a vérünket. Minden esetre titkon azt hiszem mi is a X-factorosokat vártuk....

Fél tizenegy előtt aztán megérkezett az est első vendége, a politikai korrektség kedvéért  vendégei, azaz a Summer Sisters.
  A lányok igen dekoratív látványt nyújtottak a színapadon, az ekkora megszaporodott férfi közönség örömére.Számomra a lányok produkciója feledhető volt, szerintem nem is igazán énekeltek jól, bár én még úgysem tudtam volna.
 Míg aztán a lányok énekeltek mi serényen roptuk a táncot. Tánc közben aztán az ilyenkor elmaradhatlan nyakbavaló szerpentin is beszerzésre került. Julcsimnak a ruhájához passzoló lila színűt, míg magamnak egy pirosat sikerült zsákmányolnom.
   Egy körülbelül fél órás produkció után aztán el is hagyták a pódiumot. S mivel az éjfél már kezdett közelegni, így Julcsimmal pezsgő után kezdtünk vadászni, mert hát az óévet pezsgővel illik bucsúztatni.

  A pultnál aztán meglehetősen hamar sorra is kerültünk, s egyik meglepetés követte a másikat. Az első az vot hogy pohár pezsgő nem létezik az italmérő helyen, második meglepetés meg az volt hogy az üveges meg 2 darab Mátyás érmébe kerül.
  De hát mit volt mit tenni, a szilveszter az szilveszter, és az éjfél pezsgős koccintás nélkül ,kiherélt csődőr. Így hát beruháztunk közös erőforrással egy üvegbe. Majd kerestünk egy csendes helyet, s kitöltöttük magunknak a nemes nedüt.
  Az éjfél előtti perceket fotózással, és az újévi fogadalom kitörpölésével töltöttem. Egyértelműen a fotózást élveztem jobban, főleg hogy Kedvesemről kielégitően helyes fotókat készítethettem. Mindig külön öröm számomra ha őt fotózhatom.
 
Szinte észbe se kaptunk és elérkezett  a visszaszámlálás, amit már harmadik éve Kedvesemmel közösen élvezhettem. Mikor a nullához értünk én már csókra hajtottam volna számat, amikor is felszólaltak a Himnusz  hangjai, ebből aztán arra következtettem hogy 2011 a mohóság és hevesség éve lesz számomra. A nagy kapkodásban még fogadalmam is elfelejtettem, bár ez nem is baj mert így legalább nem tudom mit kell vagy nem kell megszegnem.
  A Himnusz után aztán pezsgőspoharak egyidejű csilingelése következett, végre mi is kocintottunk Kedvesemmel. Majd az első korty pezsgő után az újévkor dukáló csók is megtörtént. Így hát meg is nyugodtam hogy idén nem lesz kapcsolatpechszériám.

Éjfél után aztán ismét egy ex iksz faktoros következett, nevezetesen Janicsák Veronika. Őt már természetesen nagyobb érdeklődés kísérte. Elvégre mégis csak a legjobb női hangról van szó.
   Érdekes volt élőben is látni és hallani őt, szerintem sokkal másabb mint televizión keresztül. Valahogy sokkal kevesebb volt a smink meg a csicsa, és Veronika is sokkal közvetlenebb, sokkal élőbb volt. Ez talán a hangulaton is látszott, ami szép lassan a tetőfokára hágott, legalábbis az én személyes skálámon. Julcsival folyamatosan közelebb és közelebb settenkedtünk a pódiumhoz, és természetesen folyamatosan táncoltunk.   S mire Veca fellépése a végére ért, a fotómasinámat is megtanultam a fényviszonyokhoz állítani, így itt a Summer sistersel ellentétben sikerült már pár hasznosítható képet készítenem..
Veca szintén fél órát töltött énekléssel, majd itt is következett a közös fotózás, ami aztán érdekes módon az oldal süllyesztőjében elveszett. Minden esetre biztos jó móka lehetett velük fotózkodni.
   Ezután ismét egy derék fél-egy órás pauza következett, melyet Julcsimmal pihenéssel és fotózással töltöttük, illetve ha már ott voltunk bepillantást engedtünk  a retró részbe is. Bár meg kell hogy valljam hogy ez a nagy retró mánia már a fülemen folyik ki..
   Feletette velem ezt az érzést a kellemes kis táncoás, és "azok a bájos szemek", így az est a csekély alkoholfogyasztás ellenére igen jó hangulatban tellt.

Egy óra felé aztán megérkezett az est utolsó sztárvendége, nevezetesen a vékonyabb Vastag, azaz Vastag Tomi. Talán mert eddigre már jó sok alkohol fogyott, talán azért mert a tinilányok kedvence, talán azért mert a buli ekkora érte el a csúcsot, de azt hiszem ő csinálta a legjobb bulit, vagyis nála volt a legjobb a hangulat.
  Persze ezzel lehet vitatkozni, de a számválasztását én személy szerint a legjobbnak ítéltem a három feléppő közül. Szegény többieknek kicsit olyan érzés lehetett mint az Elfeknek akik egész évben dolgoznak, aztán a Nagy piros meg egy nap alatt learatja a babérokat.
  Tény hogy Vastag úr aratta a legnagyobb sikert, és hogy Ő volt a legközvetlenebb, ami azért sokat lendített a bulin. Jó pont hogy a rajongók közé libbent a táncparkettre, s egy egy helyesebb lánnyal táncba is elegyedett. Szóval ha lenne előadói leckekönyv akkor én neki adnám a legjobb érdemjegyet.

Tomi fellépése után a tömeg is érezhetően oszlásnak indult, azonban a buli még koránt sem ért véget, sőt most kezdődött csak el 2011 első bulija. És hogy mi erről a véleményem?

    Ha abból indulunk ki hogy az év eső dolgaiból valamiféle jövőbeni eloszlásra, átlagolásra vetemedhetnénk, akkor 2011 a jó bulik éve lesz. Az olyan buliké ahol sokkal inkább a társaság mint sem az alkoholmámor számít (ebbe a kategóriába tartoznak a baráti sörözések), az olyan buliké ahol a nők lesznek többségben.
   Miután aztán meguntunk az eléggé egysikú DJ muzsikát, a retró berkeibe ténferegtünk, ahol azért változatosabb muzsika fogadott minket, így hát itt is roptunk egy kis ideig Kedvesemmel. Amikor aztán itt is kezdett ellaposodni a hangulat ismét a nagyszínpadhoz vonultunk, ahol az est zárásáig maradtunk is.

Számunkra a buli lekonaucsa úgy három óra fél négy felé következett el, amikor is azt hiszem mindketten szinte egy időben fáradtunk el, s vágytunk inkább egymás csendes és az ágy puha ölelésére. Így hát fogtuk a kabátjainkat felöltöztünk és távoztunk. 
  A hazaút során aztán szembesültünk a csipős hídeggel, s talán ez magyarázta hogy nem mentünk le a partra, pedig kedvem lett volna bejárni ilyenkor is a partot. Tény hogy a logikusabb ám kevésbé hangulatos döntést hoztuk végül meg..
  A séta hazafelé viszonylag unalmasan tellt, s talán a fáradtság miatt, de itt ott fél úton ébredeztek köztünk az év első szikrái. Sajnos ezt mindkettőnk makaccsága miatt nem sikerült jól kezelni, így az újév első vitáján sikerült hamar átesni. Ennek az lett a vége hogy én lecövekeltem Julcsi meg cammogott tovább...
   Mikor aztán úgy gondoltam hogy eleget fagyoskodtam én is hazaindultam. Talán ha lehetne változtatni akkor ezen a helyzeten változtattam volna.
  Minden esetre hazaérve a lefekvéshez készülődve hamar átbeszéltük ezt a dolgot, s mint ahogy lenni szokott szenvedélyes veszekvészünk egy nagy szenvedélyes ölelkezéssel ért véget.
  De hát valahol jó is hogy van tűz a kapcsolatban :) Hisz a szerelem indukciós kemencéjét ez a tűz füti vagy fütheti.
   A pirkadat folyamán még huzamosabb ideig beszélgettünk egymással, megbeszéltük hogy fogadtunk-e valamit, illetve hogy végül is hogy is éreztük egymást vagyis magunkat ezen a napon :) Majd mikor a nap már épp a felkelésen gondolkozott csókot nyomtunk egymás orcájára és lepihentünk....


Összefoglalván a sokak szerint romantikus, néhol már ömlengzős írásomat: A 2010/11-es szilveszter egy igen nehezen bekategorizálható területen helyezkedik el. Jó volt vagy rossz-e? Azt mondanám hogy más volt. Más volt mint korábbi szilvesztereim, mindemelett különleges volt, hiszen így Kedvesem társaságában még nem buliztam.
  Az ember akaratlanul is összehasonlítja a dolgokat, ezúttal nekem most nincs hasonlítási alapom, így ez kimarad.  Kellemesen éreztem magam, a vendéglátásra és a bulira nem lehet panaszom, azonban azt hiszem az én stilusomnak, "heves" habitusmnak sokkal inkább a baráti házibulik fekszenek.  Természetesen ez nem azt jelenti hogy nem éreztem jól magam, különleges volt, egy különlegesen szép és elbüvölő lánnyal, igen különleges hanguatban. A maga kategoriájában a legjobb szilveszterem volt :) Azonban van egy másik kategoria is: Valahogy szerénységem az emlékezetes dolgokat megjegyzi, az idei szilveszterkor nem emlékszem olyan történésre amiből sok sok hónap múlva majd bezzeg történet nemesedne, vagy valami olyan vicces dolog amit hónapok múlva is idézhetnék..
   Persze hozzá kell tennem gyorsan hogy emlékezetes dolog történt dögivel, de ezek többsége inkább csak rám gyakorolt hatást, sokkal mélyebben, közelebbről és belsőségesebben érintett.
Végül is amolyan össztanulság képen azt mondanám hogy a szilveszter a nagy összejövetelek ünnepe, a Karácsony pedig a szeretteinké szerelmünké.
    Kimondva a végszót, jól éreztem magam, köszönöm a meghívást a vendéglátást, és a sok sok szeretetet. Ismét maradandó emlékekkel gyarapodtam Balatonfüreden, Kedvesem pedig mint máskor most is elkápráztatott. A buli összértéke, vagy talán nettó jelenértéke (elvégre az utókor mindig nemesít) 9,88/10

Január első napja: Mivel a történet korábban indult, így túl is nyúlik a csapodár éjszaka történetén, s enélkül bizony félkarú óriás lenne ez a bejegyzésem. Az év első napjának első használható emléke az volt hogy Kedvesem rámugrik és azt mondja hogy négyes lett a vizsgája.
   Ezt követően aztán kicsit átbeszéltük hogy is képzeljük el az előttünk álló napot, én pedig visszatértem jól ismert szövegemhez hogy "az évben előszőr csináljuk ezt meg ezt.."
  Majd miután felkészültnek éreztük magunkat lecsapattunk a konyhába. Ekkor tapasztaltam előszőr hogy az előző napon zsákmányolt jópofa piros szerpentin klasszul megfogta a nyakamat, így valahogy úgy nézhettem ki mint aki valami vámpírral hempergett egész éjszaka, Szabika nyakkiszivása a barátokköztben ehhez képest Kis Miska volt...
  Gondolhatjátok égtem is Julcsi anyukája előtt mint a Reichstag, szegény mit gondolhatott rólam meg a Kedves lányáról.

  Közben gépész agyaimban megszólatak Pék  Dezső bácsi és a minőségbiztosítás hangjai "hogy ha a hibát a tervezés szakaszában észrevesszük milliókat sporolhatunk", egy rögtönzött FMEA után így rögtön a zuhany alá penderítettem magam, ahol is igyekeztem megszabadulni a foltoktól.
    A délelőtt melynek nagy részét azért átdurmoltuk ezt követően csendesen telt. Julcsi Sturmführer módjára igyekezet kifaggatni jó öccsét az esti buli mikéntjéről hogyanjáról, de MAtyi igazából aranyosan sunnyogott, mintha magamat láttam volna kívülről :)
 A ki(n)vallatásnak aztán az ebéd hívó szava vetett véget, így hát leviharoztunk az ebédlőbe elfogyasztani az év első ebédjét.  Ki voltam váncsi hogy a Németh családnál miféle újévi szokások dominálnak, s hogy vajon náluk is lesz újévi lencse?
 Szerencsére volt, méghozzá leves formájában. Ami azért volt érdekes számomra, mert nem tudom az én anyukám szokott-e lencselevest készíteni. (Tudom ciki de le kell hogy írjam hogy esetleg abban az esetben szokott lencseleves lenni nálunk ha a lencsefőzelék az AS szabvány szerint készül [bocsi])
  Így hát igyekeztem jól kihasználni a finom étek nyújtotta lehetőségeket, s bőséggel fogyasztani belőle. (talán ezért mondják hogy sokat eszek?). Ebéd közben azt is meg tudtam hogy náluk meg a lencsefőzelék nem divat, ami igen érdekes volt :)
  A második fogás aztán tovább fokozta az élvezeteket, ugyanis bőrében sült sertés karaj volt, tésztasalátával. Ami aztán igen felbizsergette az ízlelőbimbóimat, mivel a tésztasaláta az egyik olyan étel aminek létezésérő sokáig nem tudtam, és mégis szeretem, ugyanakkor fokozva az ambivalenciát nem szoktam vagy csak ritkán van szerencsém hozzá (pont mint egy jó házásságban?)

A kiadós lakoma után, minek során megtudtudok ki hogy töltötte az év utolsó estéjét, következett a délutáni program. Ami nálam leginkább egy kiadós alvás lett volna :) De ezúttal kiélvezve a téli időt családi korizásra indultunk. Ami naggyából Ilka és Julcsi korizására redukálódott, ugyanis én nem szoktam jégre menni, engem oda maximum visznek.
  Van egyfajta jég iszonyom, ami nem is tudom honnan eredeztethető, talán csak bemeséltem magamnak hogy nem tudok korizni, s ezért nem is megyek a jégre, ezt nem tudom. DE tény hogy nem nagyon szoktam jégre, pláne nem korival menni.
  Persze Julcsi és anyukája igyekeztek rávenni hogy a házban fellelhető, Matyinak rendszeresítő korival én is  libbenjek a jégre, de hát makacs vagyok én, s tudom h ami nem megy azt nem kell eröltetni.
  Mivel MAtyi inkább az este fáradalmait pihente ki így csak öten, apu anyu és gyerekek, mentünk a tihanyi belső tóhoz.
  A tónál aztán gyönyörű téli kép fogadott minket, vidám korizók, zúzmarás táj, magányos monopol helyzetben lévő forraltbor árus, és szintén monopol helyzetben lévő koriköszörűs fogadott minket. Kiszálva a gépjárműből aztán a lányok igencsak bizseregtek, szerintem alig várták hogy jégre léphessenek, míg Julcsi anyukája a zimankóra panaszkodott, hogy bizony hideg van.
  Talán a harckozi sapka, vagy a két zokninak köszönhetőn én nem fáztam, mondtam is hogy kölcsönadom a  sapimat, de anyukáját ezzel sem tudtam marasztalni, így ő inkább kirándult egyet a kocsival.
  Így hát Julcsi apukájával barangoltuk be a vidéket míg a lányok a jégen múlatták az időt. S míg elbandukoltunk a szürkemarhákhoz jól elbeszélgettünk, amolyan férfias dolgokról, vagy hogy is nevezik ezeket.
  A tónál mint ahogy nyáron is most is sokféle élménnyel gyarapodtam, elsőnek ott van a puli amiben felébredt a vadászösztön és a marhák közé szaladt összeterelve őket. Szegény gazdija meg a villanyos pásztor túloldaláról igyekezet kicsalogatni az ebet. Meglepő volt látni hogy a nyáron jó húsban lévő állatok mennyire lesoványkodtak, s hogy  a csipős hideget milyen jól bírják.
   Aztán nagy élmény volt az is hogy elcsúszás nélkül bejártam a tavat, pontosabban a tó azon részét ami a befagyott halhoz vezetett. Mivel hogy ezt is láttam, egy klasszul befagyott halacskát, ami olyan aranyosan mosolygott ránk :)









  Szóval nagyon jól éreztem magam elsején, s amolyan igazi családias hangulat uralkodott. Miután aztán a lányok kikorizták magukat, mi is hazafelé indultunk. Azért is mivel, nekem három óra után indult a buszom, ami végül a hazaútat biztosította számomra.
    Füredre érve még megnéztük hogy a Balaton is alkalmas-e korizásra, majd Julcsiék ahogy jöttek értem úgy el is vittek a pályaudvarra.
   A buszom már javában duruzsoltatta a diesel erőforrást, libbenő gázfröcsökkel félbeszakítva romantikus búcsúnkat, de hát mi is lehet szebb mint egy gázolajgőzős búcsúcsók. Minden esetre a búcsú most sem sikerült úgy ahogy szerettem volna, vagy ahogy ennyi kellemes élmény után elvárható lett volna..
   Füredet elhagyva aztán nem sok mindenre emlékszem mivel szemeim minta gombot nyomtak volna záródtak, s egészen Pápa határáig fel sem ébredtem...

Pápáról már csak egy galoppugrás volt Noszlop-Nagybogdány, egy jó óra eltöltése után a klasszikus váró teremben, ahol azon merengtem hogy micsoda csudás ez a váró, hiszen van fenyőfa, alvó aromás csöves, klassz fapadok, digitális hőmérős óra, és egy ikarus 280-ast ábrázoló rertó menetrendes tábla..
  Elmélkedésem közben aztán oly hatékonyan szaladt az idő hogy pikk pakk el is jött a 17:40, amikor is begördült a győri aranyhajó. Érdekes párhuzam hogy immár harmadik esztendeje ezzel a busszal sikerül a szilveszterről hazaérkeznem. 
   Otthon aztán nem igazán jutott lehetőség a pihenésre, ugyanis Feri bácsi tette tiszteletét nálunk. Miután aztán lepakoltam a cuccaimat, a karácsonyi ajándékot biztonságba helyeztem, ki is mentem bekapcsolódni a nagy csevejbe. Meg is kérdezte Feri bácsi hogy hol jártam hogy ily késői tájon érek haza, amikor is azt feleltem hogy Júliánál. Ez aztán úgy hiszem fel is keltette érdekődését, hisz meglepően kérdezte hogy miért nem hoztam magammal :) Tény hogy jó ötlet lett volna :) Azonban csalódottan válaszoltam hogy neki is kell egy kis pihenés :) s talán örül hogy végre megszabadult tőlem :)
   Ahogy a szó szaporodott a torok is szomjazott, így hát gondoltam egyet, s gondoltam itt az ideje hogy egy különleges társaságban egy különleges alkalomkor kirántsuk a dugót abból a különleges átkozott borból :) Így hát végül január elsején elfogyasztottuk a Timiéktől kapott Tokaijimat.
   Feribácsi látogatása amúgy igen jó hangulatú volt, s bizony igen igen elemében volt. Leginkább azon szórakozam a legjobban amikor azt mondta hogy apu nézze a TV paprikát, s álljon neki főzni :) hogy ezzel kösse le magát :) 
  Valószinűleg apu csak azért nem hajlott az ötletre mivel ő jól tudta hogy az emberkísérleteket a Genfi egyezzmény tiltja....
   Az est során aztán előkerültek az ilyenkor szokásos karácsonyfa (örökzöld) témák, hogy mi a helyzet a penny marketben, hogy megy a suli, mi a helyzet a munkaerő piacon. Emelett a néprádió szerepében apu is híreket mondott, részletesen megelevenítette előttünk hogy ki mikor kivel hogyan és hányszor, és hogy kivel mi történt kis falunkban...
  Az este azonban kellemesen zárult, bár már igen örültem amikor prezentálhattam anyunak és nővéremnek a Julcsitól kapott überaschungot.  El is határoztuk hogy másnap bizony pizza lesz a vacsora :) amit én fogok elkészíteni :) De erről azt hiszem majd egy külön posztban...
  
Az év első napja tehát remek hangulatban tellt, s ha igaz a mondás hogy amit elsején fogsz csinálni azt fogod egész nap, akkor bizony 2011 egy jó esztendő lesz számomra. Megfelelő nyitány volt egy, reményeim szerint sikerekben bővelkedő, boldog új esztendőhöz.
   S ha már versel kezdtem versel is zárom, méghozzá az újév legkreativabb legjobb versével ami a következőképp hangzott:
          ZÚG A TRAKTOR SZÁNT AZ EKE
             BUÉK
                    (Petya)

  Kedves olvasóim, nektek is sikerekben, boldogságban, kreditekben, borban nőben és vagy férfiban gazdag 2011-es esztendőt kívánok. Remélem tetszett az év első bejegyzése, az év utolsó napjáról. Köszönöm hogy türelmesen kivártátok és most elolvastátok. Hamarosan ahogy a vizsgák fogynak régi, újabb kalandok kerülnek megörökítésre, és persze folyatódik a blog sörrovata is.
    A mihamarabbi viszontolvasásig álljanak itt emlékeztetétül 2010/2011 képei. A következő írásomig béke veletek.. 

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése