Üdvözlöm a tisztelt olvasóimnak! Ígéretemhez híven tovább folytatom a blogom göngyölését. Ezúttal egészen az óévbe repítenélek vissza titeket, ugyanis a 2010-es esztendő zárlataként megesett győri karácsonyozás mindenképp megörökítendő.
Szóval készítsük be a mogyorót, és kutassunk kicsit az emlékek kellemes rengetében. A fent említett eseményhez egészen 2010 december 18-ig kell visszabarangolnunk.
A járműfentartás és diagnoszika tárgy melynek angol neve igen igen mókás vehicle trikckle and diagnostics, tárgy vizsgája után úgy döntöttem hogy nem sietek haza, s megvárom Nővéremet és Tilcsit, aki győrben teszik látogatásukat. A régi szép idők emlékére kilátásba is került a közös ebéd és a karácsonyi vásár körbebarangolása, és persze nem utolsó szándékom szerint az új bérleményt is be kellet mutatni. Szóval jó előre le is vajaztuk hogy szombaton találkozó, aztán majd meglátjuk mi történik..
Tehát pénteken a vizsga után, kitakarítottam az Audi és a SZEgyetem új közös féktermét, utoljára az év során. A takarítás előkészítéseként megismerkedhettem a kedves és barátságos épitős vezetővel. Aki nagyon belopta magát a szívébe.
A takarítás mint most is jó hangulatban telt amiről leginkább a munkások tehetők felelőssé. Ilyenkor a szemfüles dogozó el el csíp bizonyos vicces épitkezési bestofokat: "Te Béla a két fal között van négy centi rés!- Jóvan az úgy, haggyad majd a Kálmi elfedi egy nikecellel" hogy csak egyet említsek a sok közül.
Szóval jó hangulatban virtuózkodtam a seprűvel, s morgolódtam magamban hogy valaki felseprés nélkül próbálkozott felmosni, hazavágva ezzel a felmosómat.
Érdekes volt látni ahogy a fékterem a semmiből készre formálódik, a munkások épp a jelzőberendezéseket kötötték be, amit én érdeklődve szemléltem.
Végül jó három óra melózás után hagytam el a féktermet, egy eléggé húzos nap után, s libbentem haza a viztorony utcába, ahol növényi szinten fotoszintetizálással töltöttem a napot.
Hazaérve megtaláltam a gázolvasó jegyzetét, aki szerette volna a gázóránkat feltérképezni. Így hát örömmel gondoltam arra hogy szombaton Ő is meg fog látogatni.
 | ||
| Vorsprung durch Technik avagy a valóság |
 |
| --és a maketten |
Hazaérkezésem után tehát pinehéssel töltöttem, ám mint tudjuk a pihenés hosszú távon unalmas, főleg ha az ember egy jó szót sem tud váltani senkivel. Így hát hogy elfoglaljam magam nekiláttam kitakarítani a lakást, hogy a legjobb arcát mutassa a vendégeknek. Ez a takarítás naggyából a szobánkra korlátozódott, ahol már a pororoszlánok már majdnem egymásnak estek.
S mivel felgyülemlett némi papír alapú hulladék is, és az este meglehetősen hűvös, havas időt hozott így úgy döntöttem hogy befüttők a cserépkályhánkba, a karácsonyi hangulatból már csak a kandalló előtt lógó csíkos zoknik hiányzotak.
A tüzelés megelezően azonban úgy döntöttem hogy kitakarítom a kályhát, mivel az előző tüzelés során annyira füstölt hogy a mintavételes opaciméter bizony kiakadt volna. A tisztitás végeztével még az üveg ajtóról az évezredest kormot is levakartam. Elvégre a kályha lényege hogy élvezhessük a lobogó tűz látványát, nem igaz?
Miután ezzel végeztem a rendelkezésemre bocsátott használhatatlan jegyzetekből, pizzáz dobozokból, és egyéb éghető anyagokból szép kis máglyát raktam.
A tűz annyira elvarázsolt hogy klasszikus zenét hallgatva ültem a fotelban és élveztem ahogy a lángok felcsapnak majd lecsillapodnak.
 | |
| az a bizonyos csíkos.. |
Miután aztán a tűz kihunyt, úgy döntöttem hogy veszek valami esti nasit, mert hát jelentősen megéheztem a nagy semmit tevésben, így a kellemes esti hóesésben lebandukoltam a sarki S-marketbe (leánykori nevén kisteszkóba) s bevásároltam harapnivalóból.
Azt este a továbbiakban sőrkostólással, és pihenéssel töltöttem, s persze az idilhez már csak az a bizonyos egy vagy több lány hiányzott, amit Kedvesem szórakoztató virtuális társasága biztosított. S bár nem szeretek vele msnnen beszélgetni most mégis jól esett, főleg hogy 11 ig élvezhettem a társaságát. Ennek aztán úgy meg is örültem hogy bele is feletkeztem a mondanómba, elnyomva szegényt :)
Végül távozása után én is nyugalomra tértem, elvégre a nagy napra, és a nagy találkozásra ki kellet pihennem magam, elvégre sajnos nem mindennap tölthetem a napomat nővéremmel. (pedig ugyebár azok a régi szép idők...)
Elérkezett hát a szombat, sikerült korán ébrednem, de hát okom is volt a korai kelésre, hiszen a lakás még nem épp a szebbik arcát mutatta. Így hát miután letisztálkodtam s bevásároltam a napra, nekiláttam a takarításnak. Persze a karácsonyi hangulat jegyében igyekeztem a lakást rendbehozni, s hogy ne csak szép de illatos is legyen a lak gyújtottam két füstőlőt is, amitől azt hiszem Hajmi a falra mászott volna. A takarításhoz és a hóeséshez aztán igazi karácsonyi zenét is kerestem, ami igen szép hangulatba hozott, bár a Karácsony még azért épp hogy a kert végében járt..
Első látogatóm a gázóra leolvasó hölgy volt, aki egy eléggé fiatalos szemrevaló teremtés volt. Gondolom nézhetett egyet amikor partvissal a kezemben fogadtam. De hát mint ahogy tudjuk Mónitól a "házias férfi nagy kincs". Nagy meglepetést okozott számomra hogy az óraleolvasókhoz is beköszöntött a 21 század, és bizony az állást már nem ceruzával rójják a kijelölt rublikába, hanem egy mindenféle hiperszuper dologgal felruházott olvasó rendszerrel olvassák. Amibe egy digitális fotoaparat is be van építve, ezzel megörökítve az órát :)
Gyorsan lerendeztük az olvasást ő megköszönte a szíves vendéglátást és távozott, én pedig tovább folytattam a lakás csinosítását.
Kicsivel a gázos távozása után, mely azért nem sikerült olyan gázosra mint 2008-ban a kéményseprő látogatása, megérkeztek nővéremék is.
Eső meglepetés az volt hogy nem használták a kaputelefont, vélhetően mert az egyik jópofa szomszéd beengedte őket.
Örvendtem is érkezésüknek, mert végre volt kivel beszélgetni, meg hát amúgy is szeretem a vendégeket, szeretem a társaságot. Szóval jó volt látni őket :) Nevezetesen: Anitát, Attila, és nővérem.
Gondoltam hogy ne az ajtóba topogjunk így egyből beljebb is invitáltam őket, majd vetkőzésre csábítottam a vendégeket. Miután aztán a téli gúnyától megfosztódtak, a lábbeliket is levetettem, s elláttam őket egy-egy papuccsal. Elvégre mégsem kéne a telet a lakásba varázsolni.
A lányokban aztán felzúgott a kíváncsiság hogy bebarangoljuk a lakást, így nővéremnek és Anitának tüzetesen megmutattam a lakást, ecsetelve előnyős fekvését s fiatalos mivoltát. Ezt aztán nővérem is elszajkózta jó néhánszor, hogy sokkal fiatalosabb, barátságosabb vidámabb mint a tavalyi. Hát igen igaz ami igaz, ezzel nem is nagyon tudok vitába szállni. Azt kell hogy mondjam hogy az új lebensraum bizony jól vizsgázott, s nem csak a lakás de az új lakóközösség is. (Értem ezalatt az új lakótársakat, és a szomszédokat)
Szóval a lányoknak azt hiszem tetszett az új kégli. S miután bebarangoltuk a zugokat, a szobába invitáltam őket, ahol azért kényelmesen lehet beszélgetni, és persze ajándékozni.
Mert hát ha Karácsony akkor ajándékozás a szokás. Legnagyobb meglepetésemre én is kaptam ajándékot, Tillcsi egy görögös pecsételővel ajándékozott meg, amire valószinűleg az van írva hogy "KEBAP" vagy "This is Sparta" esetleg "Harut"
Persze a csecse holminak mint máskor most is nagyon örültem. Lelkesedésemet aztán teafőzésre adtam, mert hát a megfáradt és átfagyott látogatóknak bizony kellet valami meleget adnom. Ekkor történt a tányér és bögre katasztrófa. Ugyanis Moncsi tányéra és az én bögrém egy heves szexuális együttlét után, együtt zuhantak a mélybe. Okozva ezzel a tányér pusztulását. A hűtlen bögrém csak kasztrálva lett, így csak a fülétől szabadult meg.
A Tchibo Magyarország Kft. a német anyacég alapításának 60. évfordulóját egy különleges kávésbögre-kollekcióval ünnepli. Az ezt díszítő retró hangulatú grafikák megtervezésére pályázatot írtak ki, amelyen Szalay György cappucinót, caffé lungót, latte macchiatót vagy épp espressót hörpintő nőalakjai nyertek.
Mindennek a tetejében még a teát is sikerült elrontanom ugyanis két filter helyett csak egyet raktam a vízhez. Így pedig különleges íz helyett inkább forró cukrozott vízet fogyasztottunk :) Persze a vendégek azért nem panaszkodtak.
S míg a teából mindenki nagyokat hörpintett a többiek átadták egymásnak az ajándékaikat. Természetesen mint első számú fotós igyekeztem ezeket a pillanatokat megörökíteni. Ekkor jöttem rá például arra hogy az ajándékkor szokásos puszi megörökítése egy nagy kihívás :)
Az ajándékozás után következett a csomagolások izgatott szétmarcangolása, amiben nálam a legügyesebb Tillcsi volt. Miután aztán a gondosan becsomagolt ajándék feltárult, Tillcsi pár pillanat alatt ki is találta hogy mit rejt a csomagja. Egy aranyos plüss kutyust.
Nővéremnek nehezebben ment a hámozás, de lassan Ő is kiboncolta Anita ajándékát, mely egy teás és egy söröskorsó frigyéből született kancsó volt. Ne vegyétek rossz néven, de nekem a füléről a söröskorsó jut eszembe :) Tény és való azonban hogy az ajándék igen hasznos volt, mivel már régóta ácsingózott egy ilyesmi korsóra.
Ezt követően az ÁSZ pár is átadta ajándékait Anitának, aki a csomagolás izgalmain hamar gyorsan átesett. Ő egy DVD-t és egy könyvet kapott.
Az ajándékozás után készült néhány közös fotó, majd mivel az idő dél felé járt elindultunk ebédelni. Amolyan retrósan az Új Hullámot vettük célba. Követkeett tehát egy kellemes kis séta, ahol megcsodálhattuk az ünnepre készülődő kisgyerek és apuka szánkóval fenyőfafuvarozó kisvállalkozását. (Ennyit arról hogy a Jézsuska hozza a fenyőt :P)
Jó volt hallani ahogy a hó ropog a lábunk alatt, és az utcát megtöltik a szánkozó, hógolyózó gyerekek sivítása. Az egésztől olyan karácsonyi hangulatom lett :) ahogy azt hiszem legbelül mindenkinek. Elvégre nem is tudom mikor volt utoljára fehér Karácsony...
Az új hullámba érve gyorsan bepattantunk egy szimpatikus boxba, ami mondhatánám hogy ha szabad akkor mindig a mi törzshelyünk, majd kikértük a menüjeinket. Nagy egyettértésben mindenki a bécsi szelet mellett voksolt :)
Mivel Tillcsi lemondott a leveséről így gyorsan lestipistopiztam azt, elvégre ne mennyen kárba ha már szervírozták :) Így bőséggel belakmárotam a borsó levesből, persze csak épp annyira hogy maradjon hely a második tenyérnyi rántott szeletnek.
Az ebéd közben persze villogtak a vakut, amit én nagyon nem szeretek, mert hát evés közben mit lehet fotózni, meg minek :) és persze két rágás között a beszélgetésre is maradt idő. Legnagyobb meglepetésemre nővérem ezúttal elfogyasztotta a salátáját, amiből az látszik hogy változnak az idők :)
Az ebédet követően aztán visszabanukoltunk a lakásba, ahol kellemes zenehallgatós mesélős, beszélgetős déután vette kezdetét. A zenéket felváltva szolgáltattuk, amolyan kívánságműsor jelleggel... Anita mint máskor most is kicsit visszahuzodó volt, de tán ennek az volt az oka hogy nővérem folyamatosan a rejtélyes "szép szeműről" faggatta. Ez a kifejezés amúgy bennem egyből Szellő Istvánra asszociáltatott...
Végül aztán szépszeműről nem tudtunk meg sokat, de a beszéd közben az idő jól elrohant s mivel még más programunk is volt, így elindultunk a városba.
Közben azt is meg tanakodtuk hogy az Árkádba sétáljunk vagy a belvárosban üssük el a délutánt. Végül aztán úgy esett hogy a Karácsonyi vásár bejárására szavaztunk. Elvégre ott mégis csak több a látnivaló mint az Árkádba.
Így hát a belváros felé vettük az irányt. Sétánkat tudatosan a Széchenyi téren elhelyezett forgatagban indítottuk. Itt aztán mint önfeledt kisgyerek előbukott belőlem a pánsípok iránti érdeklődés, s bár a többiek nem értékelték a virtuózságomat, de én tudom hogy nagyon szép nótát játszottam :) Ki tudja tán induhatok a csillag születikbe ? :D
A vásár második érdekessége a pánsíp után egy hátizsák volt. S hogy miért volt ez olyan érdekes? Mert választ adott a Kentaur-Kentaur együttlétből származó gyerek kérdésére. A hátizsák ugyanis minden bizonnyal egy Jordánt mintázott meg. Azaz egy teve és egy ló vagy öszvér házasságából születendő utódot.
Ezzel a dologgal a lét egy fontos kérdésére kaphattunk választ Tillcsivel. Persze a vásárban is készült rengeteg kép, az érdekesség kedvéért csak párat villantok ide fel,az összes kép úgyis megtalálható lesz a bejegyzés végén egy oly divatos slideshowban.
 |
| párosban a városban |
 |
| A jordán |
 |
| pánsíppal avagy pán dodi |
A nagy nézelődésben és havazásban aztán gondoltuk hogy töltünk magunka valami meleget is, így meghívtam a lányokat egy kis forralt borozásra. Elvégre milyen karácsonyi vásár az ahol nem forralt borozik és vagy gesztenyézik az ember..
Így hát a Mária oszlop tövében felállított standnál, ahol egy helyes kis bébi volt a kiszolgáló ki is kértem a három forró vöröset. Hogy tetézzem az izgalmakat, még a gyerekeknek kitett csokiból is zsákmányoltam egyet, elvégre Tillcsinek is akartam szervírozni valamit.
Itt aztán a borunkal ismét jól elbeszélgettünk, s éleztük az élő orgona koncertet. Persze hogy itt is álljon valami vicces ámde emlékezetes történet, itt eset meg hogy sikerült nővéremet elkábítanom azzal hogy azért nincs idén hóember a vásárban, mivel az egyik győri polgár szerint az arcszerkezete Leninre hasonlít.
Legnagyobb meglepetésemre nővérem ezt kajakul el is hitte, amiből meg azt a következtetést vontam le hogy bizony mindegy mit mondasz csak elég hihetően és határozottan mond. Persze miután jót derütünk ezen feltártuk az igazságot :)
Miután poharunkat kihörpintettük s eltettük emlékbe, fotózkodtunk egyet a rémszarvasnál (vagy máskép krémszarvasnál) s persze a Mikulás szánkójára is felültünk. Sajnos a rémszarvast nem mertem megmászni, pedig micsoda jó rémszarvas lovaglós képet lehetett volna készíteni. De a szavak helyett álljon itt pár fotó:
 |
| Zum Voll |
 |
| mit Rentier |
 |
| Kukuccs |
Mivel azonban a jó társaságban repül az idő, így nekünk is tovább kellet indulnunk. Azért is mert a vásár nagyobbik része a Baross úton tanyázott, így hát a térről arrafelé vettük az irányt. Mint ahogy Karácsony előtt mindig, így most is jó nagy embertömeg hömpölygött itt..
Mielőtt aztán jobban belemelegedtünk volna a nézelődésbe nővérem beugrott a Kaisersbe, kenyérért. Majd következett a sült gesztenye tanakodás, hogy vásároljunk-e vagy nem. Végül a vitát azzal zártuk hogy ha kapunk valamiféle jelet akkor veszünk...
Az itteni vásárban leginkább a forralt borosok, langalló és kürtöskalács árusok domináltak, de elvétve egy pavilonban fevonult a kolbász szalonna árusitó kiskereskedő is. A Kaisers felé vezető úton azért jó néhány játékos, és egyéb holmit árusitó bazárt is talátunk. Itt aztán természetesen ismét előbúj belőlem a gyerek, s igyekezett feltérképezni a fából készült játékok titkait. Legnagyobb tetszést itt a csipkedő tyúkoknak nevezett játék nyerte, aminek hasznáatához nekem külön utasítás kellett :)
A séta során melynek végcélja a pályaudvar volt, útba ejtettünk egy ujságárus/mindenes pavilont, ahol Tillcsi győri hűtőmágnest vadászott magának. Én pedig a bológatos kutyákkal kötöttem le magam :) Ha már bólogatós Smith Pál játék még nincs :D
A sétálón aztán hamar végigmentünk, hiszen itt mint már mondottam forraltborosok konkuráltak egymással. A nagyobb fennforgás az ut végén, a városháza téren volt, ahol mindenféle portéka fellelhető volt. Volt ott törölköző árus, gravirozó, nyúlszőr , bariszőr terméket árusító, illatos gyertyát, pacsulit kínálgató, bőrdiszmű kereskedő, és számtalan plüssárus. ITt leginkább a plüssök kötöttek le minket, s Tillcsit halálba terrorizálva kerestünk neki kitalálni valót :)
Végül aztán a sétát a megyeháza előtt zártuk. Eddigre már nem csak mi de a fotómasina elemei is elfáradtak. Szerencsére még sikerült készíteni egy pár képet a kivilágított megyeházánál. Majd végleg lehúnyták szemeit az aksijaim.
Mire beállt az est nővérem örömére a fényeket is felkapcsolták, s így már igazán karácsony hanguat uralkodott a városban.. Sajnos azonban a busz nem várt, így nekünk is szép lassan távoznnk kellet..
Átkelésünk a fő kereszteződésen azonban nem volt zökkenő mentes, ugyanis egy feldühödött helyijárat söför bizony nem kérdezett a zöld jelzésnél hanem robbantott mint Schumacher. Fülemben már már meg is jelent Palik Laci süvitő hangja... Szerencsére azonban még épp időben áttértünk, így nem kerültünk kivasalásra :)
Az utolsó negyed órát a pályaudvaron töltöttük, ahol leginkább azzal szórakoztattam magamat és Tillcsit hogy milyen vicces ahogy az emberek az elromlott ajtón próbálnak bejönni. Hát igen senki nem veszi észre a méteres betűket hogy rossz... A vicces az volt benne hogy az emberek többsége miután nem tud bejönni elsőre, jól, erősebben kezdi megrángatni az ajtót. Mondtam is Tillcsinek hogy ezután meg azért lesz rossz az az ajtó....
A buszt már igen igen vártuk, bár nővérem látáspontja szerint fütőtt váróterem voltunk :) (szerintem csak zárt és szélvédetT)
A busz aztán rutinosan és pontosan be is futott, az sem okozott meglepetést hogy Bandi volt rajta a sofőr. Az azonban már nagyobb meglepetés volt hogy a hideg ellenére egész úton nem ment a füttés. Már már azon kezdtem el gondolkodni hogy a táskámból magamra kapok valami ruhát, amikor is végre megérkeztünk Noszlopra.
A jó két órás fagyoskodás közben aztán eszembe is jutott apu örök érvényű mondása "Télen kaját nyáron ruhát". Ebben a helyzetben azt hiszem mindkettő elkellt volna :)
Összefoglalva a kis kirándulást: Nagyon jól éreztem magam, örültem hogy végre valamiféle társasági életben volt részem, és hogy mindezekkel kapcsolatban bebarangolhattam tüzetesen a Karácsonyi vásárt. A jó társaság, a Karácsonyi hangulat és a hóesés, a nosztalgikus ebéd mind mind erősítették eme kellemes nap hangulatát.
Azt hiszem remek kis felhang volt a karácsonyra, s nagyon jól éreztem magam a fiatalokkal. Remélem a jövőben sok ilyen társasági dologban lesz részem. Ha pedig pontoznom kéne az eseményt akkor nem kérdés hogy 9,99-es értéket adnék. (ami azt hiszem blogom legmagasabb pontja) Most pedig beszéljenek részletesen a képek
Köszönöm hogy türelmesen végigolvastátok írásomat, remélem tetszésetekre szólgált, az érme másik feléhez érdemes bepillantani nővéremhez ide. A mihamarabbi viszontolvasáig legyetek jók, vigyázzatok magatokra és élvezzétek egymás társaságát. Hamarosan újabb írással/írásokkal jelentkezek, addig is minden jót sziasztok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése