Emelem virtuális kalapom blogom olvasói előtt! Az elmúlt időszak mint ahogy említettem amolyan karbantartási időszak volt számomra, s mint ahogy minden ez is meglátszott itt az internetes naplómba. Azt hiszem kicsit magamba kellett néznem, látni hogy milyen is vagyok, de legfőképp azt hogy mivel is rendelkezem, s mi kellene még ahhoz hogy sikeres legyek, hogy elérjem a céljaim, hogy kicsit hogy nagy szót használjak megváltoztassam magam.
Ezt az egész gondolatkört végül is az a bizonyos hétvége indította el, bár ekkor még nem tudtam hogy ilyen horderejű lesz a weekend. Lényegében azonban az volt, s az a januári hétvége megalapozta az egész február hangulatát, egészen tegnap estig..
Azt hiszem néha mindenkinek szükség van egy kis visszapillantásra, megnézni hogy mivel rendelkezett, s milyen van most meg meg, mi az amit a kívánságlistára felírt, s mára vagy megszerezte vagy nem. S azok a dolgok aminek birtokában van az tulajdonképpen hol is foglal el az értékpolcán.
Az elmúlt pár hétben én is egy ilyen kis visszapillantáson estem át, megvizsgáltam hogy hol van a hiba, min kéne változtatni, s ezeket fel is írtam egy cetlire magamnak. Elsőként talán Kedvesemmel kell rendbe hozni
a dolgokat, aztán családommal kéne kijavítani a hibáimat, bár ez a kettő valahol összefügg, mert így vagy úgy de nem igazán kedvelik ők ketten egymást. Aztán a tanulás terén is rendet kéne tenni azon a nagy rajzasztalon, mert hát ha mérnök szeretnék lenni, akkor azért bizony tenni kell, a mérnökség nem egy olyan dolog mint az anglisztika, szabadbölcsészet, leülsz és megtanulod. Itt érteni kell,nem hiába van benne hogy ész :) Szóval ezek a legföbb csapásvonalak ahol rendet kéne tenni, s ez az elmúlt pár hét talán ebben segített nekem.
Segített hogy felnyíljon a szemem, ha lehet így fogalmazni, hogy kimenjek kicsit abból a "házból" s lássam hogy milyen mázlista is vagyok, azért mert van házam, s mert a környéken az én házam a legszebb. Mert aranyos kedves vidám okos barátnőm van, akinek bár van néhány hibája, de mégis csak aranyos és 'tökéletes' :) Mégis csak vele éltem meg ezt a sok sok mindent ebben az egy év három hónapban, s be kell hogy valljam hogy nagyon élvezetes volt minden, s ha ezt elfelejteném akkor elég csak kinyitnom a "kacatos dobozom" s máris az elmémbe torlódnak az élmények.
Élőszőr ezt a kérdést igyekeztem/ igyekszem rendbe tenni, hogy újra egy rugóra járjon az agyunk, s hogy ismét az élmények kerüljenek előtérbe. Ez többé kevésbé az elmúlt héten, és remélem az elkövetkező héten már sikerülni fog. Remélem mindketten lezártuk az elmúlt időszak konfliktusait és/vagy kétes ügyeit, s ezután ismét olyan lesz minden mint régen.
Szerintem azonban nem lehet véletlen hogy ismerőseink mind azt mondják hogy olyanok vagyunk mintha egy hónapja jönnénk össze :) S kapcsolatunkban még mindig ott van a tűz, mert bizony nagyon szenvedélyesen tudunk megbékélni s ugyan ezzel a hévvel összeveszni :) Ahogy a friss házasok szoktak gondolom én :) Szóval azt hiszem hogy a mi kapcsolatunk nagyon szép, s nem csak kifelé ez a látvány, de mi már belül megszoktuk egymást.
Érdekes dolog ez a kapcsolat kérdésköre, mert tulajdonképpen sosem tudjuk hogy mivel rendelkezünk, s így egy kapcsolatról szerintem sosem tudjuk azt mondani hogy jó vagy rossz, csak utólag tudjuk megmondani hogy mi is volt a birtokunkban. Az ember valahogy mindig azzal elégedetlen ami van neki, s ha már nagyon sokáig birtokolja akkor nem érzi vagy látja be hogy mit/ kit is birtokol, aztán amikor könnyelműen elengedi, rájön hogy mit veszített. Valahogy én is így voltam ezzel, ahogy a kapocs elkezdett nyílni, kezdtem érezni hogy ez így nem jó, s tulajdonképpen milyen csoda birtokában vagyok. Ekkor érett meg bennem, valamikor a hét elején hogy bizony nem hagyom hogy a kapocs kinyíljon, s ha kell akkor átlapoló hegesztéssel összehegesztem, persze csak ha a másik fél is akarja :) Nagyon nem volt jó hogy úgy éreztem hogy távolodunk egymástól Kedvesemmel. Ahogy a szerelem virágot bont az életünkben hirtelen minden tele lesz elsőkkel, első randi, első csók, első együtt alvások, majd szép lassan kezded úgy érezni hogy kifogsz az elsőkből, de ekkor is történnek ilyen események.
Azt hiszem ezzel át is éltük együtt első közös viharunkat, s első nagy érzelmi hullámvölgyünket, de remélem hogy mindezek után tudni fogjuk hogy mit kell tennünk, s sokkal erősebb lesz az a kapocs mint régen :) Remélem a februári zordság, az élménydús tavaszt hozza el, elvégre a tavasz a szerelem a bimbózások kora, remélem hát hogy újra felmelegszünk, s véget ér a téli betokozódás, a téli morcozások időszaka.
Így hát ezzel a kedéllyel vetem bele magam a február utolsó hetébe. A kedvemet kicsit javítja az is hogy a Víztorony utca előtti rózsabokor elkezdett rügyezni, ami szerintem a tavasz és az újrakezdés jele :) Úgyhogy remélem így is lesz :)
A másik rendezni kivánt kapcsolatom Anyummal lenne. Azt hiszem itt az ideje hogy kicsit "többet foglalkozzak vele" elvégre kinőttem már a tinis lázadás korszakomból, s a duzzogás mindent megold nevű fegyverem is kezd gyerekes lenni. Elhatározásom szerint igyekszem szépen fokozatosan többet elmondani a közös dolgokról, bár nővéremet megszégyenítő részletességet tőlem ne várjon senki. Én ilyen vagyok, csak azt mondom el ami szerintem érdekes, s csak akkor ha van rá közönség. Feleslegesen nem igazán szeretek beszélgetni/beszélni.
Igyekezni fogok tehát hogy ez a kommunikációs csatorna is újra égjen, mint annak előtte valamikor a gimi tájékán amikor azt hiszem elvágódott ez a zsinyór. Persze tudom hogy nehéz lesz változtatni, mert egy 21 éves egyénnek, pláne ha makacs mint az öszvér, már kialakult jellemvonásai vannak, s ezt nem lehet csak úgy pikk pakk megváltoztatni, minden esetre én készen vagyok erre, remélem sikerülni is fog, bár biztos nagyon nehéz lesz ez az út is.
A harmadik front amin harcba kívánok szállni az a tanulás. Mert ha belegondolok akkor azért jelentkeztem az egyetemre hogy mérnök legyek, s azért bár eredetileg nem épp erre a szakra készültem, megszerettem ezt a világot. Persze vannak dolgok amik jobban s vannak amik kevésbé érdekelnek, de hát ez így természetes.
Szóval volt egy álmom mikor jelentkeztem, hogy előbb vagy utóbb mérnők leszek, egy irodában dolgozok majd, öltönyben járok s drága laptopon gépelek, s iszogatom a kávémat az üzemi séták alatt.
Ez az álom sok sok apró kis részletből áll, amit itt az egyetemen kell összeszednem. Vannak persze jelentéktelen részletek, és vannak nagyon fontos mozzanatai a kész képnek, s nekem most az a dolgom hogy mindent megszerezzek. Nekem a képet kell látnom s nem azzal foglalkoznom hogy melyik fontos és melyik nem, s pláne nem Pató Pál Úr filozófiát követnem.
Szóval itt az ideje hogy derekasan nekiálljak tanulni, mert anélkül nem megy. Anélkül kezdek biztos lenni abban hogy nem lehet diplomát szerezni ilyen szakon. S talán most érett bennem meg az a szófordulat hogy az bizony nem diploma osztó, hanem diploma átadó.
Szeretném ha a jövőben sikerrel tudnám végrehajtani a tanulást, s tényleg derekasan férfiasan piko bello helytállni. Úgy érzem tavaly sikerült valami egész szépet alkotnom, s szeretném ha az elkezdett út idén tovább folytatódna, nagyobb lendülettel. Szeretném ha minden úgy sikerülne ahogy én azt elterveztem. Szeretném ha a könyv is csábító lenne számomra, és nem csak a tavasz, a szabad és azok a barna szemek, vagy a számítógép zordsága.
Talán mind közül ezt a kérdést lesz a legnehezebb megoldani, mert időről időre felszólal bennem a kis harang hogy valószinűleg okkal nem mennek úgy a dolgok ahogy szeretnéd, lehet hogy nem ezt kéne csinálnod, lehet hogy nem leszel te szép szilvafa, lehet hogy nincs ehhez érzéked, s általában ilyenkor érvényesül a rezonancia jelensége, mivel otthonról is ekkor kapom meg a "sose lesz diplomád" biztató hangokat, ezáltalan aztán ilyenkor teljesen magam alá kerülök, s sokak ezt nevezik "duzzogásnak" .
Remélem az elmúlt három hét gyötrődése, forgolódása, s gondolkodása a végén sikert eredményeznek. Sikert mindhárom fronton. Mert ahogy egy bölcs oktatóm mondta "Akkor vagy sikeres ember ha három fronton sikeres vagy. A család terén, megfelelő család nélkül nincs siker, a munkahely terén, és a szakma szeretete terén" Ezt kiegészíteném a magánélettel, mert megfelelő magánélet nélkül sem lehetsz sikeres ember, lehet sok barátja az embernek, de lány aki szereti, meghallgatja s igazán megérti csak egy. Lehet valakinek sok pénze, nagy szövege, de családja aki mindig meghallgatja, mindig tárt karokkal várja csak egy van, s pláne anyukája, aki az életet adta neki, s mindent megtesz hogy gyermeke ne botoljon meg az úton. Munkahely pedig elvileg van számtalan, de megfelelő szerintem abból is csak egy van, egy ami igazán szerethető, s ahol úgy érzed hogy végre, ezt kerested. S ha mindhárom sarokpontot megtaláltad akkor igazán elmondhatod hogy boldog ember vagy.
Azt hiszem még sok munka áll az én boldogságom előtt, s nekem az a dolgom hogy a lehető legjobban törekedjek az optimális feltételekre. Hogy családommal elássuk a csatabárdot, hogy szerelmemmel újra szorosan fogjuk egymás kezét, s megértő és türelmes legyek, a tanulás pedig terén sok szorgalomra,és nagy nagy akaraterőre.
Az elmúlt hetek legnagyobb tanulságai számomra ezek, s írhatnék itt négy öt bejegyzést arról ami Julcsi és köztem történt az elmúlt időszakban, de nem ide való, s ez az egy mindent elmond. Leírhatnám hogy anyukámmal is milyen furcsa viszonyban vagyok már egy ideje, de ebben ez is benne van.
Leírhatnám hogy a tanulás terén én is elégedetlen vagyok, de sajnos nem megy olyan egyszerűen mint ahogy kéne, s a többi probléma is benne van ebben az egy írásban.
Remélem az idő majd engem igazol, s a jövőben, nem is olyan távoli jövőben, arról tudósíthatok hogy jól halad a projectem :) S ha most lenne újév akkor ezt fogadnám meg, hogy törekedni fogok a változásra.
S mint minden változás az életben, itt vagy ott de megjelenik, nálam ez a változás egy új frizurában és egy új iwiw profilban jelent meg elsőnek.
S ahogy egy politikai erő hirdeti magát ezzel fogok most elbúcsúzni. A JÖVŐ ELKEZDŐDÖTT........
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése