Gyimilcsesek II

.........Egyszer csak a szilva lehullott a fáról! Ahhoz hogy lehulljon nem igazán kellet sok, elég csak egy kis szellő, vagy hogy valami megrázza a fát. Hogy miért történt?  Valószínűleg azért mert így volt megírva! Vagy azért mert az ág már nem bírta tovább, vagy egyszerűen a kicsi szilva nem bírta tovább a függést. 

  

Leesett a fáról, a friss meleg enyhén nedves avarba. A kis szilva nem tudta mi történik igazán körülötte, hisz a napfény ugyan úgy érte, s nedvességet is kapott, de valami mégis más volt. Érezte ezt ő is ott legbelül. 

 A szilvának végül is mindene megvolt ami eddig, de ezek az éltető elemek szép lassan a vesztét okozták.  Ahogy elemző művekben szokták írni a szilva sorsa a pusztulás, s végzetét nem kerülheti el.

 A szilva halatusája persze nem pikk pakk vágásra ment végben, elkezdődött szép lassan mint ahogy a repedésből törés majd szakadás lesz, szép lassan, pusztulásának folyamata.  Ekkor már  a szilva is érezte a bajt, de nem tudodott mit tenni, elvégre ő csak egy kis szilva, vele mindig csak úgy történnek az események. Szép lassan rohadásnak indult, előbb kívűl majd belül...  A rothadt részt bár mennyire szerette volna elkerülni, vagy legalább csökkenteni, nem tudta, szegény szilvanak írózatosan nehéz lett a szíve, fájt neki a történés. De nem úgy fájt mint ahogy az ember megböki az uját a tűvel, ez egy kitartó, hosszú s nagyon kegyetlen fájadlom volt, valami jóval mélyebről, talán a lelkéből jövő fájdalom volt.

  Utolsó pillanataiban behunyta a szemét, s arra gondolt hogy milyen jó lenne ha vége lenne, milyen jó lenne ha újra a fán himbálózhatna az idilli állapotban.  Sütetthetné magát az éltető nappal, hallgathatná a madarak csicsergését S felütötte fejét az is hogy mit csinálna másképp? Mivel tudja elkerülni a leesést? Mit üzenne szilva társainak a fán.. Persze ekkor már késő volt, s a dolgok történésén, amik szerintem legyenek rosszak vagy jók de mindenképp OKKAL történnek. Talán azért hogy tanuljunk belőle, hogy gyűjtsük magunkba az élettapasztalatot, hogy "ne lépjünk kétszer ugyan abban a folyóba"

  A szilva nagyot sóhajtott majd végleg átadta magát az enyészetnek, a semminek vagy a mindennek (mindenki hite szerint döntse el) Végül alulmaradt a harcban, a rothadás győzőtt, s szegény kis szilvára csak ez a bejegyzés fog itt emléket állítani............