2010. január 28., csütörtök

Téli túra

Emelem virtuális kalapom blogom olvasói előtt! Most itt ülök a meleg szobában, kortyolgatom az almás-fahéjas ízvilágú teámat, s gondolkodok az elmúlt napok történésein.
 Bizony sok minden történt a napokban, s az elmúl három vagy inkább négy nap nagyon ingerdús s felkavaró volt számomra. Mint ahogy a pokerban úgy az életben sem szeretem a hirtelen dolgokat, s az érzelmi zűrzavart, talán valahol ezért is lettem vagy leszek mérnök, szeretem ha rend van. Bármilyen meglepő de szeretem ha az asztalomon párhuzamosan van a vonalzó és a ceruza, s nem szeretem a káoszt.

 Ez a sok sok inger, nagyon összezavarta lelkivilágom. Bizony nem igazán tudtam hol a helyem, vagy mit kéne tenni ebben a helyzetben, talán azért mert nem hittem volna hogy ilyen probléma kerül majd egyszer valaha is az utamba. S így egyfajta tapasztalat szerzés volt ez is, s mint minden ilyen összeveszésből, kicsit erősebben jövök ki, kicsit martenzitesebben, s elmondhatom hogy "ma is tanultam valamit". Persze a probléma néha a lelkünkben tovább él, csak nem pihen kezünk a kardvason. Eltemetjük mélyen magunkban, hogy egyszer majd ha feszült napunk lesz előkotorjuk, leporoljuk..
  Ezekben a hideg napokban a legtöbb ember kicsit betokozódik, s én is kicsit befelé fordultam. Elmerültem a gondolataimban, ez persze nem mindig jó, mint ahogy a saját mondásom is tartja "Ha egy nő gondolkozik annál egy rosszabb van ha egy férfi teszi ugyan ezt"
  Nem is igazán erről akartam most írni, talán majd ha beforrnak a sebek, s a maintance work véget ér, akkor talán erről is írok pár gondolatot, arról szerettem volna inkább regélni hogy mennyire szép ilyenkor télen is a táj. S hogy végül is hogy kapcsoltam össze a két témát? Hát úgy hogy ilyenkor a táj is megváltozik. S bár zord idő van, mi tudjuk hogy el fog jönni a tavasz, s élvezhetjük a meleget bőrünkön. Tudjuk hogy a tavasz ott van a légkörben, s hamarosan a téli felhők mögül kisüt az éltető nap, és a világ ismét kerek. 

  Nem mehetünk el azonban amelett sem hogy a télnek is megvan a maga szépsége, sok ember azonban ezt nem veszi észre. A tél igen is szép, ha hideg és zord akkor is szép. A fények, a hóesés, bármilyen meglepő de a hideg is. Amikor össze lehet bújni a másikkal, vagy amikor csók közben a hideg orrunk összeért :) Ahogy kesztyűinktől megszabadulva sétálunk, s nem érdekel minket hogy hideg van, mert belül lobog a láng :) 
  Emelett a téli táj rendkivül sok csodát tartogat számunkra, s belőlem a hó és a hóesés mindig előhozza a kisgyereket, aki önfeledten sültkrumplival a zsebében (igen nem röhög megtörtént) szánkózik, és alig várja hogy építhessen hóembert, vagy hogy a kutyát befoghassa a szánkóba :) 

  Persze ahogy cseperedtem a tél is más jelentést kapott az életemben, de alapvetően ez a játékos "mennyünk ki hógolyózni" érzés a mai napig bennem él :)  
 A tavalyi hóesés is rendkivül sok érzelmet mozgósít bennem, hiszen tavaly is valamikor ilyenkor esett nagyobb mennyiségű hó vagy népiesen hav. Emlékszem hogy Laposon buliztunk, s mire távozásra intett az óra, kint csodaszépen havazott, az volt az első romantikus sétám kedvesemmel a hóesésben
 Nagyon vicces volt, nagyon kellemes élményt őriz az az út és az a hóesés is. Ha tehetném minden egyes hópelyhet összegyűjtenék s elraknám a dobozomba. (igen nekem is van :D)
   Az idei hóesés is remek érzelmeket ébresztett, bár idén a meleg szobában voltunk, s akkor már nem is havazott, de a hóesés időtartama alatt nagyon kellemes időt töltöttem Mátkámmal. Csodás két és fél nap volt, bár a vacsorát sikerült karbonszálasítanom, de igazából nagyon aranyos volt kedvesem, mert nem dorgált, nem szólt semmi rosszat, csak nevetett- amit úgy szeretek :) 

  Szóval nagyon kellemes volt ez a két és fél nap, és ezalatt a két nap alatt megragadtam a lehetőséget, hogy a rég tervezett fotótúrámat megejtsem. Nagyon sok sok szép dolgot fótóztam, de mindenkinek mást jelent egy-egy kép, s mindenkinek más a jó kép. Álljon hát itt bejegyzésem végén pár kép a 2010-es télről, sajnos közös havazós kép nem készült :( De még készülhet :P
  Megragadnám bejegyzésem végén a lehetőséget hogy megköszönjem ezt a pár napot, szerintem igazán jó volt, s nagyon jól éreztem magam. Ezek a napok a pozitiv élmények közé sorolandók :)

  Bejegyzésem végén tehát beszéljenek a képek, a mihamarabbi viszontolvasásig legyetek jók, vígyázzatok magatokra s élvezzétek egymás társaságát. Hamarosan újabb történetekkel jelentkezek, addig is sziasztok.






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése