HUHA-Generátor

Emelem virtuális kalapom blogom olvasói előtt!  Ismét rengeteg élménnyel gyarapodtam, a rövid ám kikapcsoló nyaralásom alatt, így nincs más hátra mint előre utol kell(ene) érnem saját magamat. 

  A kitartó olvasóim már sejthetik hogy az utcazene fesztivál előtt a következő napirendi pont következik. Ezúttal feltárom a HUHA-Generátor igaz történetét. A három hónapos projektmunka legizgalmasabb és legeseménydúsabb, s talán mondhatom hogy legnehezebb időszakát van szerencsém most leírni. Remélem a bejegyzésem végére mindenki tudni fogja hogy mi is az a HUHA. S mivel az idő rövid vágjunk is bele a történetbe, annak is a legelejébe, azaz a hétfőbe.

Hétfő (96 óra a bemutatóig)

 A nagy hét nem meglepő módon szintén a hétfővel indult. S mivel a durmolás erősen vitorlát bontott bennem így csak a későbbi busszal indultam Győrbe. Az egyetem területére érve meglepően tapasztaltam hogy Larion kollega sehol sem fellelhető. De mivel a munka olyan mint a férfi nemi szerv, nem állhat napokig, így egyedül vettem fel a küzdést. 

  A munkaállomáson elharapódzó rendetlenség felszámolásával kezdtem. Ebbe a pakolászásba és kísérletezésbe toppant be Triesz tanár úr, akinek később meghatározó szerepe lesz a naponban.

  Miután a káoszt elhárítottuk, belevetettük magunkat a meglévő prototípussal való kísérletezésbe. A dolog odáig fajult hogy sikerült mind a két dugattyút beszorítanunk a munkahengerbe. Ez aztán meg is adta számunkra a következő feladatot, kiabriktolni A illetbe B dugattyúkat. A folyamatot Norbi is figyelemmel kísérte s építő ötleteivel segített nekünk. Végül ádáz harcot vívva a gaz dugattyúval, Triesz tanár úr kiszerelte mindkettő darabot. A dolog azonban eléggé megviselt minket és nem mellékesen a dugattyúkat is.

  A nem tervezett tornagyakorlat után, esztergályost kerestünk a dolgok kijavításához. Először az egyetemi esztergályosban láttuk a partneret, de mivel ő csúnyán elküldött minket a "Nekem ráér" szlogennel, így más csatornákat mozgattunk meg.

  Triesz tanár úr ismerősének hála be is gyűjtöttük egy szabadhegyi esztergályos címét, aki szívesen látott minket. A történetet tovább nehezítette hogy szakaszunk nem éppen a gépesítéséről volt híres, Triesz tanár úr ugyanis autó nélkül maradt. Így mit volt mit tenni busszal kellet átszelnünk a várost.

  Útközben aztán összetalálkoztunk Nagy Zoli bácsival, így hát hárman indultunk keresztül a városon. Ez  találkozás aztán nagyon klasszul sikerült, mert volt alkalmam jobban megismerni Nagy Zoli bácsit, s nem csak a tanári oldalát. Segítőkészen el is irányított minket az Ady úton található esztergályos műhelybe. Ott azonban szintén egyetemi lelkesedéssel fogadtak minket. Szinte még ki sem mondtam a problémánkat, már egyből koccolt is lefelé a surmó. 

  Így hát újabb ius murmurandi keretében mendegéltünk tovább a város másik végébe, szemünk előtt pedig a szabadhegyi cél lebegett. 

  Az viszont biztos hogy ez a séta így hármasban nagyon hasznosnak bizonyult, mivel volt szerencsém az emberi oldalt is megismerni.  

  Útunk egyetlen megállója a sétáló utcában lévő újságárus volt, ahol két buszjegyet vásároltunk ÁFÁ- számlára.

  Kisvártatva aztán elköszöntünk Zoli bá'tól és elindultunk  a Honvéd ligetnél lévő buszmegállóba. S mivel a busz nem vár, így ismét az a helyzet állt elő hogy nekünk kellett várnunk. Ezt az időt igyekeztük hasznosan tölteni és beszélgetni. Megtudtam például hogy jövőre áramlástan gépeiből labor beiktatására is sor kerül, ami számomra (egyenlőre) örömteli hírnek számít.

   A jó társaságban aztán hamar elrohant az idő, és meg is érkezett a buszunk, amivel keresztülutazhattuk egész Győrt.

   A kirándulás azonban a nagy melegben is kellemesen telt, mivel számtalan kirakatot megbámulhattunk. Ekkor kaptam azt a szomorú hírt is hogy Larion derék KMK módjára csak este érkezik, így Triesz tanár úrral voltam 'kénytelen' beérni.

  Kis kavarodás után aztán megérkeztünk Szabadhegyre, ahol ennek előtte még nem igazán jártam, így egy új városrész tárul fel előttem. 

  Viszonylag hamar megtaláltuk a bácsit, aki meglepően kedvesen, tárt karokkal és tárt műhellyel fogadott minket. Szó szerinti és átvitt értelmében is.

  Miután előadtuk  a problémánkat, a bácsi papírra vetette azt, majd ígéretett tett annak mihamarabbi legyártására.

  Ezek után aztán elégedetten indultunk hazafelé. Útközben szemfüles módon észrevettük hogy a kettes járat is ezen a vonalon közlekedik, el is határoztuk hogy azzal utazunk visszafelé. 

  A rugalmas menetrend jóvoltából beiktatásra került a nap második sporttevékenysége a 100 méteres síkfutás. De mivel a rugalmas menetrend még mindig csak amolyan mende monda, a szemét sofőr látványos sprintünk ellenére továbbhajtott. Ekkor érett meg bennem az a mondás hogy "nem a te napod". Így hát csalódottan visszaballagtunk az előző megállóba, s vártuk a következő járatot. 

  Egy bölcs tanács jóvoltából aztán a 7-es buszra szálltunk fel. Mindent egybevéve azonban azt kell hogy mondjam hogy remek kis csapatépítés volt ez a napra.  Utunk keretein belül ismét élvezhettük a jót és a szépet, s a nyár azon lengébb oldalát amely felmelegíti a férfi szíveket.

  A kellemes út jegyében aztán hamar meg is érkeztünk az egyetemre, ahol már várt a csapat másik fele, a váltásműszak. 

  TóCsa tanár úr épp az aranypartról érkezett vissza, kojak nyalókával a szájában, míg Larion egyenesen székes fővárosunkból. 

  Miután aztán együtt voltunk, s én már növényként vegetáltam, meghánytuk vetettük a további teendőket. Kísérletezgettünk kicsit a szilikon forrasztásával, illetve az egyetlen meglévő prototípusunkkal.

 

Hét óra után kicsivel ismét eredmények nélkül, csalódottan hagytuk el a Campus területét. A jókedvünk azonban most is mankót nyújtottak a másnapi folytatáshoz.

Kedd (72 óra a bemutatóig)

A keddi nap is ugyan úgy zajlott mint az előző kettő. Miután a kötelező köröket leróttam fél 10 kor berobbantam a motorok laboratóriumba. Itt aztán nyugalmasan dolgozgattam Larion érkezéséig, azonban a munkásságunkat nem koronázta siker. Az álnok gépezet nem igazán akart beröffenni. A sikertelenségen és azon hogy a neten mindenféle kacatból működőképes Stirlinget építenek nagyon felhúztam magam, így nem is voltam nagyon használható munkaerő. Ezért időm nagy részét a szabadon töltöttem ahol a festékkel disignoltam az alkatrészeket, mondván legalább az optika része helyén legyen. Persze legbelül bíztam hogy Triesz tanár úr, Larion és jómagam, illetve hát a labor népe előáll valami okossal.  Sajnos azonban az ihlet és az első indulás elmaradt.  Triesz tanár úr közben elrohant az esztergályoshoz aki legyártotta nekünk a szabályozó dugattyút, és a többi szerkezetet. A jó ebéd után így gyorsabban haladt a munka. A napi Gál tanár úr begyűjtése után, a mi stirlingünk csak nem akart beindulni. A vicces jelenet itt az volt amikor Gál tanár úr meglelte a vizipisztolyom, s mint egy gyerek kezdett el vele játszadozni. Ez is csak azt a nézetemet erősíti meg hogy a Vizi pisztolyom is egy kortalan játékszer.

   A kísérletezés délutánig tartott, amikor is befutott TNCS tanár úr, aki friss lendületet hozott nekünk. Talán ez az előnye a váltott műszaknak, minden esetre az ő próbálkozásait sem kísérte siker (sajnos). De hát nem ez a projekt csinált minket, még van két napunk hogy működésre bírjuk. A lényeg hogy a célegyenesben ne adjuk fel.

   Miután érzékeltük eredménytelenségünket, újraterveztünk mint egy jó GPS. Elhatároztuk hogy kicsit foglalkozunk a membrános, alias Béta-HUHA, illetve lecseréljük az alu csövet üvegcsőre és szépen abból indulunk ki, s jövünk rá hogy mi is lehet a hiba. Miután ezzel megállapodtunk csörgött a telefon hogy mehetünk a tárcsáért, s ha már így egy kolhoszt alkotunk, akkor együtt indultunk el négyen az esztergályoshoz.  Mivel TóCsa tanár úr is szerette volna megismerni a mi Józsi bácsinkat, így ő vezetett. Mivel a munka is lassabban megy üres gyomorral, így utunk hajnalán megálltunk a Mackó kuckó nevű hamburgeresnél kikérni a vacsoránkat.

   Bár még semmi konkrét nem volt a birtokunkban az út ennek ellenére jó hangulatban tellet.  Talán ezekben a pillanatokban érett igazi csapattá kollektívánk. Útközben megtudtuk például hogy TóCsa tanár úr hogyan úszta meg a katonaságot, illetve hogy Larionnal a hátsó ülésen mi rakományként vagyunk elkönyvelve. Ezzel aztán később kölcsönösen elszórakoztattuk egymást Larionnal. 

     A szabadhegyre vezető út ezúttal sokkal rövidebbnek bizonyult mint busszal, jó 10 perc alatt ott is voltunk az esztergályos bácsinál.

  A mester mint máskor most is kitörő örömmel fogadott minket. Itt ki is térnék egy kicsit Jóska bácsira.  Szerintem Ő egy olyan szaki akiből mára már csak kevés maradt.  Energikus, precíz, pontos és úgy vélem egyetlen szenvedélye van a munka. S amiért kicsit irigylésre méltó, hogy süt róla a szakma szeretete és tisztelete.

 Számomra hihetetlen az öreg, amit este odavittünk reggelre vagy még azonnal kész volt.  Szolgálataiért pedig nem számolt fel semmilyen jószágot.

   Kár hogy az ilyen emberekből mára már kevés van, vagyis a mai iskolai rendszer, szakmunkás képzés nem erre épül.   Nem mehetek el kritika nélkül egyetemünk mellett sem. Jogvást merülhet fel a kérdés hogy ha ez egy egyetemi projekt miért nem az egyetem brigádjával gyártattuk a kellékeket. Tán nincs eszköz? 

  Hát eszköz még csak van, de lelkesedés az nincs. Ott valahogy csak a munkakerülés dívik, ráadásul néha olyan foghegyi stílusban ordítják le az embert hogy az életkedve is elszáll. Elszomorító hogy egyetemünkön ilyen embereket is alkalmaznak. Talán úgy írhatnám le a legjobban a különbséget, hogy az egyetemünkön lévő suhanc az esztergányos, Józsi bácsi pedig esztergályos mester.

   Most azonban térjünk vissza a fő szálhoz. Az esztergályosunknak leadtuk tehát a rendelésünket, mely ezúttal egy rezsitex menetes közdarabról szólt. A szakmai dolgok után

aztán kicsit beszélgettünk még, majd elköszöntünk a bácsitól, s a finom vacsora gondolatával indultuk vissza az egyetemünkre, hogy folytassuk a munkát.

   A vissza út ugyan olyan hangulatosan telt mint az oda út, TóCsa tanár úr lelkendezett az esztergályosunkon, illetve megosztotta velünk a legutóbb látott színi előadás eseménysorát. Az egyetemi kerületbe érve, aztán megálltunk a Mackó kuckó nevű falatozóban és eladtuk a lelkünket az ördögnek, vagyis nem az ördögnek de Triesz tanár úrnak, mivel ő fizette a vacsoránkat.

  A jóízű falatozás során azt is megbeszéltük hogy eme tápláléknak súlyos ára lesz, ugyanis egy meleg augusztusi napon mehetünk Triesz tanár úrhoz kukoricát egyelni.

   Vacsora után aztán ismét becsettegtünk a laborba és próbáltuk működésre bírni a Dodi névre keresztelt protótipusunkat.  Mivel azonban ez a kísérlet halovány eredményeket hozott,így az általunk hőn szeretett memrános prototípusunkal kísérletezgettünk. A keresztségben TóCsa névre keresztelt típusnak ugyanis még mindig a membrán volt a gyengéje. 

 A megoldást végül legjobb emberünk Larion hozta, valamiféle szuperagasztó formájában, amivel végül sikerült összehegesztenün a szilikon lapot. 

        Miután ezzel és a Möbius-szalag készítésével végeztünk, úgy határoztuk hogy pihenni hagyjuk a szerkezetet és 8 órakor elhagytuk a munkahelyünket.

 Az egész napos kitartó munka meghozta méltó eredményét a pihenést. Az alkotás hevében sikerült az utolsó buszgépjárművet elszalajsztanom, így hát a Víztorony utcában húztam meg magam, Ádám nagy örömére. Hazaérve már nem sok energiám maradt a lakás állapotát fürkészni, így egyből be is zuhantam az ágyikóba, s hagytam hogy elnyomjon az álom. Az álom szárnyaival így térjünk is át a szerdai krónikára.

Szerda (48 óra a bemuatóig)

A szerda az előző nap buzgóságát hozta, s mivel a nagy esemény egyre jobban a körmünkre égette a gépzsírt, akarom mondani a viaszt, így hát a munkát is korán indítottuk. Ennek megfelelően 9 órakkor a Mesterek boltjában, ami ekkora már szinte főhadiszállássá vált, indítottam a napot. A megszokott bevásárlás után aztán 10 órakkor érkeztünk a motorok laboratóriumba.

  Érkezésem után aztán kicsivel betoppant Larion is, és fojtathattuk a munkálatokat. Első teendőnk a TóCsa konstrukció membránjának leellenőrzés volt. A hiperragsztó és a nehezékként alkalmazott motoralkatrészek végül meghozták a várt eredményt, a szalag szépen összeforrt, és  az alumínium lemez is szépen rögzült. Jogvást kezdtük tehát bizakodóan a napot. Szükség is volt rá, mivel a mai napra előzetes megbeszélés volt előirányzékolva a Tudásmenedzsment Központban. 

   Ettől kicsit féltünk is meg nem is, örültünk is neki meg nem is, de az biztos hogy fogalmunk sem volt hogy miből áll ez a beszámoló, illetve hogy miről is fogunk beszámolni. Amolyan vak vezet világtalan alapon próbáltam megnyugtatni Lariont. Kicsit talán azért is voltunk idegesebbek a kelleténél mivel ekkor még csak egy kezdetleges prezentáció volt a birtokunkban.  Azt hiszem itt érződőtt meg  a leginkább a főnők (TóCsa) tanár úr hiánya köreinkből.  

   Minden esetre a délután a kísérletezés jegyében telt ismételten. Igyekeztünk a Dodi nevű konstukciót az új alkatrészekkel, nevezetesen hőszigetelő szűkítő és hűtőbordák, működésre bírni. Az álnok dög azonban csak nem adta magát.

A Dodi konstrukció mellet, egy merőben új deszkamodell is megépítésre került, ami üveg melegtérből és üveg hideg térből állt. Az üveg sérülékenysége miatt, ekkor került meghirdetésre az üvegtörő versenyünk. 

  A kísérletezés aztán azt eredményezte hogy nagyon hamar kifogytunk a megfelelő illesztésű kémcsövekből, így frissíteni kellet készleteinket.

  A nagy rohanásban aztán hamar elérkezett a beszámoló ideje, amit a HUHA-s csapatra jellemzően sikerült kicsit le is késnünk. Minden esetre remegő térdekkel vetettük bele magunkat a beszámolóba. Szerencsére csak Rozinak és a többi nyertesnek kellet bemuatni a három hónap 'eredményeit'. Az előre megbeszéltek alapján mint utóbb kiderült tévesen, vittünk be némi kincset az arzenálunkból. Többek között a nagy sikert aratott Vuvuzelát, és a Dodi konstukciót. Ez nagyjából le is kötötte az érdeklődők figyelmét. Miután végigszaladtunk a sajtótájékoztatóval kapcsolatos tudnivalókon, Rozi gyorsan megtekintette a prezentációnkat, s felhívta a figyelmünket a tudnivalókra.

  Egy órás ott tartózkodás után  aztán kissé megkönnyebbülve mentünk a munka tevékeny frontjára. Kiegészülve a csapat többi tagjával, Triesz tanár úrral. S mivel a délelőtt folyamán az összes kémcsövet szétbarmoltuk, így újra kellet töltenünk a készleteinket. Így hát elindultunk a wolf orvosi műszer boltba ahol felvásároltuk a kémcsőkészleteket.

  Persze a szexista és/vagy soviniszta poénok itt sem maradtak ki. Többek között emlékezetes marad a szende szűzies eladólányoknak elejtett Larion beszólás miszerint "DE nekünk a méret a lényeg", vagy szerénységem hereroppantóként felhasznált harapófogó végű botja. 

  Ebbe a mókába csöppent be két lábbal TóCsa tanár úr. S miután egy borszeszégőt is sikerült vásárolnunk elindultunk megkeresni őt. 

   Mivel szakaszunk így már gépesített lett, és a gázpörzsölőnkből is kifogyott a gáz, így nem volt mit tenni mint kimenni a Fészek nagyáruházba.

   Ott aztán sikerült gáztartályt és bambuszfáklyát no meg bele illő fáklyaolajat vennünk. Persze itt sem marad ki a mókulás, a tanár úrak ugyanis gyermeki énjüket elővéve az üzlet közepén kezdtek babuszfáklya kardozásba. 

  Az ádáz csata és a fizetés után, aztán szépen visszaindultunk az egyetemre, kísérletezni a mi szerkezetinkkel. A szerdai napon leginkább a TóCsa névre keresztelt konstrukció kapott bizalmat, s folytattuk a talpra állítását.  Több de inkább kevesebb sikerrel...

 Ismét tapasztalhattuk hogy mérnöki tudásunk ide vagy oda, néha amatőr hibákat követünk el. Hogy példát is említsek erre: előbb szereltük össze a membránt a hideg térrel mint a hideg teret a meleg térrel. Minden esetre ez a verzió is szép lassan lábra, akarom mondani talpra került. Estére már készen volt a prototípus. Az est egyik nagy feladatává tehát a beindítása volt, s bár mindenki szerette volna learatni ezt a barét, ez senkinek nem sikerült.

  Sajnálatos módon a szerdai nap sem hozott életünkben előrelépést, így ismételten csalódottan mentünk haza, ezúttal este kilenckor. A munka után aztán ismét fáradtan zuhantam az ágyba, várva a sikeres másnapi folytatást. A lelkem legmélyén azonban nagyon izgatott voltam a közelgő bemutató miatt.

Csütörtök (24 órával a bemutató előtt)

Ez a nap tartogatta a legtöbb izgalmat számunkra, mivel közvetlenül a nagy nap előtt foglalt helyet, és nekünk még rengeteg tennivalónk ígérkezett. Hiszen sem a megfelelő deszkamodell sem a megfelelő prezentáció, se a lineáris generátor nem volt a kezünkben, így mindenki tudta hogy ez a nap nagyon kemény lesz mindannyiunk számára.

  Így délelőtt korán startol a munka, Larion ismét egy nagy adag patentul illesztett kémcsővel érkezett a laborépületbe. Ott aztán Triesz tanár úr, Norbi és szerénységem vad kísérletezésbe kezdett a kémcsövekkel, versenyt futva az idővel és persze egymással a siker érdekében. Persze a munka hevében jó néhány meleg-tér lelte halálát.

   Az alkotás folyamatát megszakítva Triesz tanár úr kiugrott az esztergályoshoz a kért szűkitőket és hütőbordákat elhozni. Ezek már patentül illeszkedtek a kémcsöveinkhez.

  Mi pedig ezidőben ebédelni mentünk Larionnal. Ekkor jött a hír miszerint a nagy bemutatóra Larion Kedvese is tiszteletét teszi. Be kell hogy valljam irigykedek/irigykedtem is rá emiatt. Így hát elindultunk a pályaudvar felé. Útközben beugrottunk a gyógyszertárba, ahol a borszeszégőnkbe igyekeztünk szeszt venni. De mivel egy nő nem várhat, pláne nem egy idegen városban, így Larion kollega a szerelem szárnyain suhant a vasútállomásra barátnőjéhez.

 Végül a sétáló utcábban találkoztunk egymással, s meghánytuk egymást közt hogy mi a további menetrend. Én rendeltem egy újabb adag szűkítőt a bácsival, míg Larion a délutánt barátnőjével tölötte, hol alul hol pedig felül, hogy a szexista poénok mesterét idézzem. 

  Miután mindennel végeztünk visszasiettem az egyetemre, ahol sikerült működésre bírnom az első HUHA-Generátort. A siker talán mindannyiunknak új erőt adott. Kisvártatva befutott TNCS tanár úr is, ekkorra már sok kis apró rezgést produkált a mi kis 'készülékünk'. 

  De mivel ekkor még nem építettünk a rendszerve ütközőket, így az üveg dugattyúk eléggé fogyóterméknek számítottak. Ezt orvosolva TóCsa tanár úr kitaláta hogy tollrugókból készítünk visszalökő ütközőket. A tervet aztán az alkotás nemes fázisai követték, azonban a szerkezet ekkor sem volt hajlandó egy két rezgésnél többet leadni.

  Ebbe a tanácstalan idillbe futott be Larion és Danica, akik egy kis új színt hoztak a labornép életébe. Érdekes módon az első indítással egy időben a gúnyolódó tömeg is eltűnt a laborból. Sajnálom azonban hogy Gál tanár úrnak nem sikerült megmutatnunk a szerkezetünket.

  A délután folyamán aztán a csapat két részre vált. Larion, Danica, Triesz tanár úr és Norbi  a protipusunk tökéletesítés fáradozott. Míg TóCsa tanár úr és én a prezentáción ügyködtünk.

  A munkamenet optimalizálásaként gőz erővel haladtunk előre, bár mint mindig problémák ekkor is akadtak.   A munka egész este rendületlenül folyt, azonban a várva várt működés még váratott magára. Szerencsére a csapatban mindig akadt valaki aki új ötletet, új lelkesedést adott. Ha más nem akkor a nyolc órakkor megérkező sör és pizza. Ekkor már egészen családiasan folyt a munka a laborban, s talán ezért igaz nővérem meglátása. Szerinte ugyanis "Jól látszott hogy mi csapatként léptünk fel az emelvényre".

  Ezt én is így gondolom, a közös munka remekül összehozott minket. Sajnos azonban a csütörtöki napon is sikerült eladnunk a lelkünket. Ezúttal ugyanis TNCS tanár úr fizette a vacsoránkat.

  A kitartó munka eredményeként 9 kor ismét nagy öröm szemtanúi lehettünk, ugyanis Norbinak sikerült hosszabb működésre bírnia a HUHA-t. A folyamatban segítségere volt egy energiatároló egység alkalmazása. 

  Ekkor elhárult az utolsó akadály is mely megakadályozta a gépezet beindulását. Az energiatároló segítségével hosszabb ideig működtetni tudtuk generátorunkat. 

  A siker új lendületet adott a prezentáció készítésében is, amiben ekkor már főleg egyedül tevékenykedtem. 

  A működő generátor lencsevégre kapása után, jöhettek a prezentáció szempontjából elmaradhatatlan képek a fejlesztési zsákutcákról. Persze ezt így nyíltan nem mondhatjuk, mert mindegyik deszkamodellből tanultunk valamit. Mindegyik sikertelen út hozzásegített minket ahhoz hogy megértsük az egész motorját, lényegét,hogy mi zajlik le a színfalak mögött.

 

Kitartó munkák gyümölcseit végül fél egykor élvezhettük ki. Ekkortájt bontotta ki ugyanis zamatát a prezentációnk, s a generátorunk is másfél perces működési időket produkált. Az eredményeken felbuzdulva aztán hagytuk pihenni a másnapi bemutatóra.

  Kicsivel fél egy után aztán elköszöntünk egymástól, és a másnapi sikeres folytatás tudatában pihentünk le.

  

Péntek (A prezentáció napja)

Szép lassan ámde biztosan elérkezett a prezentáció napja. A három hónap során talán a legfontosabb állomáshoz érkeztünk. Ekkor kellet ugyanis beszámolnunk a pályázatban vállaltakról, illetve azok megvalósításáról, az elért eredményekről és jövőbeli feladatainkról.

  Úgy vélem mindannyian vártuk ezt a napot, és mindenki tudása legjavát adta a felkészülés és a munka során. Végül sikerült teljesítenünk a pályázatban vállaltakat, és a SZEgyetem, a sajtó és a magunk elégedettségére működő deszkamodellel előállnunk, amely valóban képes a hulladékhőt hasznosítani.

 Gondolom sokan vannak akik nem igazán értik hogy mi is tulajdonképp ez a HUHA dolog, vagy miért is olyan nagy dolog. 

  Ha röviden kéne összefoglalnom az egész lényegét akkor talán a következő szavakkal tudnám leírni.

HUHA Generátor

A HUHA Generátor egy külsőégésű lineáris hőerőgépből és egy lineáris generátorból
áll.
A hőerőgép három fő egységre osztható, egy meleg térre, egy szűkítőre, és egy
hidegtérre.
A meleg teret melegítjük, a hidegteret hűtjük, a szűkítő pedig a terekben
áramló gáz fojtására szolgál. Melegítés hatására a meleg térben lévő gáz kitágul, nyomása
megnő, átáramlik a hideg térbe a szűkítőn keresztül, megnöveli a hidegtér nyomását.
A megnövekedett hidegtéri nyomás elmozdítja a dugattyút, ezzel munkát végez. A
dugattyú felgyorsul, a saját tehetetlenségéből adódóan továbbmozdul, mint ameddig a gáz
kényszerítené, ezáltal vákuum keletkezik a hidegtérben. A vákuum hatására a szűkítőn
keresztül még több meleg levegő áramlik a hidegtérbe, mely ott lehűl. A lehűlt gáz
nyomása lecsökken, mely depressziót hoz létre a hidegtérben, a kialakult vákuum a dugattyút
megállítja, majd ellentétes irányba kényszeríti. A dugattyú ismét felgyorsul, de most az
ellentétes irányban, és tömegtehetetlenségéből adódóan átpréseli a hidegtérben található
levegőt a meleg térbe, ahol az ismét felmelegszik, nyomása megnő, és ezzel a folyamat
kezdődik előröl.
A hőerőgép által létrehozott mechanikai munkát a generátor alakítja elektromos
energiává.
A generátor bármilyen hőforrással működtethető pl.: napenergia, nukleáris
energia, termikus energia, vagy hőerőgépek hulladékhő energiája (Innét a neve is:
HUlladékhőt HAsznosító Generátor)

Ismét beigazolódott hogy igaz a mondás, mely azt mondja "Ha nem lennének határidők semmi nem készülne el időben". Saját bőrünkön érezve ez korántsem olyan vicces mondás, mert mi még a prezentáció napján is finomítottuk alkotásunkat.

  A nap a hét órás ébredéssel indult számomra. Fáradtság ide fáradtság oda, de még erre a napra is sok erőpróba várt rám, vagyis ránk.

  Elsőként a prezentáció előtt 3 órával elindultam ünnepi kiegészítőket, azaz egy új inget és nyakkendőt vásárolni. Persze a bohém cuccokhoz új zokken is dukált. Szerencsére a pénteki piacon és a közeli öltönyboltban minden szükségeset megtaláltam.

  A készülődésemet Larion aggódó hívása zavarta meg, aki rajtam kereste TóCsa tanár urat. Megnyugtatva kollegámat személyes közelségémmel én is az egyetemre siettem. Út közben találkoztam TNCS tanár úrral, így együtt mentünk tovább.

   Felérve az irodába begyüjtöttük LAriont és Larionnét, majd nekiveselkedtünk a munkának. A prezentáció előtt ugyanis 2 órával még nem volt kész szövegkönyvünk, és a prezentációs is sántított itt ott. Az irodában javításra került Triesz tanár úr szimulációs része is többek között, illetve a videó beszúrására is sort kerítettünk. 

   Miután elkészültünk s mindenki elkészült a nyitó és záró mondatával, én kaptam a becses feladatot hogy átrohanjak Rozihoz, leadni a nagy művet. Sajnos elkövettem azt a hibát hogy nem néztem meg hogy az ottani gépen minden klasszul klappol-e. 

  Elégedetten siettem vissza az irodába a főprobára.  Fél órával a prezentáció előtt, átvettem sörényestől a ruhámat. Aki hosszas győzködés után meggyőzött hogy a nadrágom lecserélésre szolgál. A tanácsot megfogadva gyorsan át is vedlettem, immár teljesen ünnepi mentébe.

  S míg én divatbemutatóztam, addig Larion és Triesz tanár úr a szövegét gyakorolta. A prezentáció előtt 5 perccel aztán elindultunk a helyszínre. Ezt megelőzően azonban a laborépületbe, ahol az alkotásaink pihentek.

  Miután átvittük a szerkezeteket az F épületbe, gyorsan berendeztük a HUHA asztalkát. Kis rendezkedés után meg is találtuk a megfelelő helyet számunkra, ahol igazán a figyelem középpontjába kerülhettünk.

   Ezt követően aztán megkezdődött a prezentáció. Csak hogy a tudás babérjait nehogy egyedül arassuk le, ezúttal is figyelemmel kísérhettük az egyetemi propagandát. A sajtótéjokoztató ugyanis az egyetem tudományos munkáját összefoglaló kiadvány népszerűsítésére hívódott össze.

   A rektorhelyettes és Dőry Tibor beszéde után, következhetett a győztes pályaművek bemutatása. Jó szokás szerint az elsővel kezdődött a bemutató. 

  A Széchenyi Duó pályázaton első helyezett egy pneumatikus hajtású jármű lett. Az autó tervezője Szabolcs egy szerintem eléggé lájt prezentációt adott elő. Melyben megtudhattuk a levegő hajtású jármű előnyeit, sikereit, és bepillantást nyerhettünk a tervezés, kivitelezés folyamatába.

  Szabi után, a második helyezett következett. Ők egy nagyon érdekes témát jártak körül. Projektmunkájuk ugyanis a logisztikai folyamatok optimalizálásáról szólt. Ennek keretein belül egy legó traktor összeszerelését, kitárolását, betárolását, csomagolását modellezték, szimulálták. 

  Ez az előadás elégg magasra helyezte számunkra a mércét, mivel nagyon tudományosan hatott érzésem szerint, mindemelett az előadási stilus is érdekes volt. Egyedüli nagatívumként a papírról olvasás, vagy puskázást sorolhatnám fel.

   Minden esetre a második helyezett 10 perce után következett szerény csapatunk. Triesz tanár úr, Larion és szerénységem számolt be az elmúlt hónapok tevékenységéről. 

   A felállás szerint Larion nyitotta a prezentációt, majd Triesz tanár úr összegezte a szimulációt, az elkészült deszkamodellekről és a jövőbeli feladatokról pedig én számolhattam be a nagyérdeműnek.

  Külön öröm volt számomra, hogy Sőrénycicc is figyelemmel kísérte az előadást, s hogy meg is emlékezett rólam a blogjában. Az már kevésbé örömteli hogy népharsona módjára telekürtölte vele a hetedhét megyét.

  Tudom hogy minden szent keze maga felé hajlik, de én is egyetértek azokkal a véleményekkel miszerint a mi előadásunk sikerült a legjobban. Elődadásunk szerintem a képletdömbing ellenére lekötötte az érdeklődők figyelmét, emelet számtalan érdekes információval szolgálhattunk nekik. Hisz mi sem lenne érdekesebb mint egy csomó, számszerint 5 taperolása érett deszkamodell. Harmadik összetevőként pedig az izgulás és az utolsó pillanatban elkészülés mellett is jutott időnk mindenféle kis gegek elrejtésére a prezentációnkban (verbális én nonverbális formában).

  Summa summárom, azt hiszem életem egyik legkellemesebb 10 perce volt amit a színpadon tölhettem. Talán azért mert tudtam hogy vége,-bár ezt inkább sajnáltam mert jó volt. Jó volt hogy alkothattunk valamit, hogy jobban megismerhettük, testközelben érezhettük a szakmát, a mérnökséget. Láttam hogy a gépészmérnökség nem csak abból áll hogy képleteket tanulok, hogy a csavar meghúzási nyomatékát számoljam.

  Átélhettem a tervezés kínjait, a végigondolatlan anyagválasztás izgalmait. Továbbá azzal a felejthetelen élménnyel gyarapodtam hogy valami amit én is építettem az beindul és működik.

   Azt hiszem a három hónap során mindenki derekasan helytállt, s mindenki tudása legjavát adta. Megragadnám hát az alkalmat hogy a Tudásmenedzsment Központ mellet köszönetet mondjak Balogh Józsefnek a munkájáért, Dr.Tóth-Nagy Csaba tanár úrnak az épitő javaslataiért, a sok munkájáért, és hogy terelgetett minket az úton. Triesz Péter tanár úrnak a szexista poénokat, hogy lendületet adott a csapatnak, hogy megalkotta a számitógépes szimulációt, és hogy tevékenyen résztvett az alkotó munkában. Továbbá Kovács Larionnak a lelkesítő szavait, tevékeny részvételét, nagy ötleteit és gondolatait, humoros hozzáállását, és kitartó munkáját. Utoljára de nem utolsó soban pedig Rajmon Norbertnek az ötleteiért és a segítségéért, és hogy működésre bírta a Rajmonó nevezetű V.Generációs HUHA-t.

"Ezután bemutatták a Széchenyi Duó pályázat három nyertes pályamunkáját, amelyet uniós forrásból a Tudásmenedzsment Központ finanszíroz. Az első helyezett a sűrített levegővel üzemelő autó,  amelynek készítői szerint hosszú távon számolni kell a levegővel is, mint az alternatív hajtású járművek egyik üzemanyagával. A második helyezett a LEGOstics Warehouse projekt lett, amely a logisztika területén ért el eredményeket, a harmadik pedig a HUHA generátor, amely az autó motor által leadott hulladékhőt hasznosítja."  /http://www.gyorinap.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=3959&Itemid=69/

   

Az eseményről sajnos nem készültek privát használatú fotókópiák, így be kell érnetek a sajtóviszhangal. Szerencsésebb olvasóim láthatták a Larionnal készült interjút a Revita Tv-n, míg szerencsétlenebb olvasóimnak a videótárban fellelhető linket ajánlom. http://www.revitatv.hu/hirek/hirado/9399,kutato-egyetem.html

 Remélem az elkészült PR-képeket is begyüjthetem és publikálhatom a közel jövőben.

Az eseménnyel kapcsolatos legnagyobb tanulság számomra hogy tényleg az ilyen apróságok adják meg az egyetemi élet értelmét. Szerintem mind szakmai mind emberi téren többet tanultam ebben a három hónapban mint egyetemi tanulmányaim alatt. Nagyon élveztem ezt az egész alkotást, konstruálást, utánnajárást, megvalósítást.

  Remélem a kemény munkából a későbbiekben is profitálhatunk, esetleg egy TDK vagy más szempontjából. 

  A hőerőgépünknek azonban még több sarkallatos problémája feltárásra vár, és remélem a jövőben ezekre hasonló kitartó munka során rájövünk. Azt is csak remélni tudom hogy szeptemberre már egy  hosszútávú  működésre képes géppel rendelkezünk.

 

A HUHA-s projektel kapccolatban még egy írással jelentkezek, melyben mindenki képet kaphat a generátor működéséről és hogy tulajdonképp mit is tettünk le az asztalra. 

  Remélem tetszett az írásom, és hogy nem voltam nagyon követhetelen. Hamarosan a diplomaosztó ünnepségről fogok beszámolni nektek, illetve a rövid ámde élménydús és szenvedélyes nyaralásomról,melynek utózengéi máig éreztetik hatásukat.

 Míg újra klaviatúrát ragadok, olvasgassátok régebbi írásaimat, legyetek jók, élvezzétek a nyarat és egymás társaságát.A mihamarabbi viszontolvasásig sziasztok