Kedvesemről

Emelem virtuális kalapom blogom olvasói előtt! Gondoltam nem hagyom így vetetlenül az új formavilágot, az enyészet martalákául. Szóval kéne most írnom pár gondolatot. Ami eléggé nehéz, mert témám az nem sok van. Azthiszem itt az ideje hogy életem eddig legpozitivabb fordulatáról beszéljek nektek. Mint sokaknak feltűnt végre megleltem mátkámat. Vagy Ő lelt meg engem. S így most nagyon kerek a világ :) Merthát ahogy Big Márton kollega mondta: Egy barátnővel nagyon kerek a világ, s kitárulnak a lehetőségek. Ezt a gondolatmenetet akkor is értékeltem, de most már nagyon is azt kell hogy mondjam hogy igaz. De ne rohanjunk előre ennyire. Kezdjük a mesét az elején... Egyszer volt hol nem volt volt egyszert egy fázós hideg, persze csak amolyan mérsékelten hideg, de hidegnek mondható novemberi nap. Tudjátok az a fajta novemberi nap amikor az egyetemista még Pató Pál úr filozofiájával felvértezve vidáman legyint hogy vizsgaidőszak hol van az még.. Szóval egy ilyen Szerdai napon, amikor épp a közlekedésmérnök szakest datálódott, ekkor ismertem meg Julcsimat. A buli a szokásos módón indult, otthon kiválasztottuk a báli menténket, majd nekiálltunk hangolatot hevíteni. Ezesetben egy pár üveg sör és a Kolozsvári Vasutas-AS Róma meccs elégnek bizonyult. S jó hangulatban vettük az irányt a Bridge felé, aztán úgy alakult hogy célunkat sose értük el, mert v vektorral a Lapos tanszék felé kanyarodtunk. Megérkezvén gyorsan lementünk az alsó szintre, ahol még nem sok annyi élet sem volt.. Így hát kicsit csalódottan de helyetfoglaltunk, s elkezdtünk sörözni, merthát a kedv nem vész el csak átalakul. Szóval Petyával leleksen hőrpintgettük a söreinket, s én még egy korsóval is gazdagítottam magam. (A készlet még mindig nincs meg :D) A sör fogyott, az idő pedig telt, illetve battyogott, s lassan elkezdett gyűlni a bulizós ifjúság. Ekkor már Petyával mi is lelkesen táncra perdültünk, s néztük a hölgyeményeket. S hamarosan kellemes ismerősőkre is leltünk. Illetve inkább ők leltek ránk. Bezony az elsős gazdászlányok. SzöSz, Timi, és egy ekkor még ismeretlen kedves nőszemély. (Tudom a te neved kellene előre írnom, de itt most furán jönne ki ) A lányok kedvesen bemutatták nekünk az új lányzót, illetve nem kellet nagyon bemutatni, mert bemutakozott magától, majd így páran párban táncikáltunk. Ekkor még be kell valljam nem sok jelentőséget tulajdonítottam Julcsinak, s nem is gondoltam volna hogy Ő lesz a barátnőm. Szóval én Timivel táncolgattam, míg Julcsi Petyával táncolt. Aztán SzöSZ elfáradt a táncolásba s leült pihenni, kis idő múlva megrohanták a hívatlan hercegek, s Timi azt javasolta hogy "mentsem ki". Ekkor odamentem s szétzizzent a kompánia. S ha már ott voltam, azon a kényelmes vonatülésen hát le is telepedtem. Kicsi idő múlva csatlakozott hozzánk a társasáság többi tagja. No ekkor figyeltem fel igazán Julcsira. Ő ült velem szemben, s valamilyen inditatásból elkezdtem a karkőtőjével s kezével játszani. S Ő csak olyan aranyosan mosolygott. Kisvártatva leküzdöttem a félelmem miszerint "úgyis van barátja" merthát ilyen klasz csaj nem lehet egyedül, s elkezdtünk társalogni. Aztán mivel Julcsim egy ilyen bulizós csaj, ezért ő visszament táncolni, én pedig dőre módón SzöSzel s Timivel tartottam csocsózni. Pedighát ha marad a suszter a kaptafánál... A csocsóasztal nem igazán kötött le, igazából csak néztem hogy gyakorolnak a lányok, gondoltaim talán már ekkor máshol jártak. Majd 3 óra felé végképp eluntam magamat, s hazamentem, útközben már egész más gondolatok kerítettek hatalmába. Fáradtan, kavargó elmével tértem nyugóvóra, s ezúttal a szokásos petyás értékelés is kimaradt az estéről. Az elalvás is nehezen ment, mert az a gondolat járt a fejembe, hogy dekár hogy elvesztettem azt a csinos mosolygós lányzót. Aztán eljött a pirkadat, s a másnap reggel. Azaz csütörtök november 27 talán. S bekövetkezett a szokásos esteértékelés Petyával. S ekkor megállapítottuk hogy dekár hogy nem látjuk többet azt a helyes lányzót-akivel Petya szerint "olyan jót lehet táncolni". IGazából azért voltunk ennyire pesszimisták, mert nem értettük tisztán a hölgy nevét. Így hát mint Colombo, nyomozásba kezdtem. S ki lenne a legalkalmasabb személy, mint SzöSz. SZóval Péntek délután hazaérve, meg is kérdeztem tőle hogy "hogy hivták azt a helyes barátnőjét" Tisztán emlékszem az első kérdésére ami a következő volt- "miért tetszett?". Ekkor persze még legyintettem nagyot, s valami kitérő választ adtam, Ámor földi helytartó asszonyának. S miután megmondta a nevet boldogan kerestem, valami privát elérhetőség után. S szerencsére meg is találtam, bár már ekkor kész volt a vészforgatókönyvem hogyha nem.. Így hát gyorsan bejelöltem, s az elérhetőségével visszaélve felvettem fecsegésre. Ekkor már nagyon izgatott voltam hogy mikor jön végre, hogy beszélhessünk. Majd péntek este fel is jött a kedves, s lecsaphattam rá. Sajnos azonban nem beszélhettünk sokáig mert hamar elment. De másnap ugyan ezzel az izgalommal csevegtem vele, s végül elő is álltam a mi lenne ha hétfőn összefutnánk suli után. S érdekes módón Ő is vevő volt az ötletre. (Számomra volt ez érdekes, mert nem gondoltam volna) Szóval meg is beszéltük a részleteket,, hogy hétfő este mandala. S mint ahogy a mesébe így is volt.. Előszőr lenyomoztam hogy hova is kell pontosan mennem, s igyekeztem lakását időbe is belőni. Ekkor még nem ismertem a Víztorony utca és a Dózsa rakpart közötti röviditő lehetőségét. Majd jött a ruhaválasztás problémája, vélhetően a kedvencemet vettem fel, de erre így nem emlékszem, majd izgatottan elindultam hozzá. Nagy izgalmam eredménye az lett hogy jóó fél órával korábban érkeztem a megbeszéltnél- dehát úriember nem késik. Majd 1 pillanat elteltével le is jött hozzám, s elmehettünk Mandalázni. Útközbe jót beszélgettünk, Ő sokat nevetett, én pedig próbáltam valamivel lenyűgőzni (márha jól emlékszem). Mandaláva érve ugyan ez a jó hangulat maradt meg, s bár a szék számomra kényelmetlen volt, nagyon jól éreztem magam vele. Nagyon sokat mosolygott, s kellemesen cseverésztünk, életünkről, egyetemről, bulikról, nyárról, lakóhelyünkről. Szóval úgy átfogóan mindenről. Dehát ahogy lenni szokott, az idő a jó társaságba rohant, s hát haza kellett mennünk. Pedig szívesen ücsörögtem volna vele még ott egy- két órát. A hazaút ismét jó hangulatba telt. Majd a lépcsőházban elváltunk. S én elégedetten siettem hazafelé, mosollyal az arcomon. Ekkor már végképp azt éreztem hogy ez a lányzó kell nekem. S szeretném Őt nagyon boldoggá tenni. S ez az érzés folyamatosan erősődött bennem. S talán ekkor csúcsosodott ki az a kezdettől bennem lévő érzés.. (bár nemtudom nem igen hiszek ebbe a szerelem első látásra dologba, de lehet hogy van benne valami) Aztán randevú-randevút követett, s az események csak úgy csordogáltak. Egyre jobban megismertem Őt, s egyre jobban erősődött érzésem. Persze a múl hibáiból s babonáiból, bár a dolgok gyorsan történtek, én nem akartam elkiabálni hogy barátnőm van. Főleg Petya előtt fogtam vissza magam, mert tudtam illetve úgy gondoltam hogy neki is tetszik Julcsi. Így előtte nagyon féltem elmondani, hogy akihez járok esténként az bizony az a hölgyemény a laposból. De nagyon jól éreztem magam melette. Csináltunk mindne félét. Például esőben üldögéltünk, esti sétákat csaptunk, karácsonyi vásárt néztünk, vagy csak úgy hazakisértem. Érmét is préseltünk, közösen Árkádoztunk, s megnéztük a karácsonyi műsort is. Majd közösen főzőcskéztünk is. S hát ezek a programok nagyon ősszehoztak, s teljesen belehabarodtam. S mint már tudjátok a Szilveszteri bulinkat is megkoronázta gyönyörű jelenléte. S most már immár két és negyed hónapja boldog párkapcsolatba élek. VELE. S most pár szó róla. Nagyon arnayos nőszemély, s talán azt szeretem benne a legjobban hogy mindenre rá tud venni. Sose gondoltam volna hogy korizni fogok. Nagyon vidám, s eszméletlenül aranyos, mellesleg okos és csinos is. Szóval egyszerűen mindent szeretek benne, még a rossz tulajdonságait is. Szeretem hogy mindig átgondol mindent, s hogy megfontol, s a kötelességtudatát is szeretem. De főleg a vele töltött értékes időt szeretem. Vele minden perc nagyon nagyon kellemes. Szóval Julcsim ha olvasod írásomat, tudd hogy nagyon fontos vagy számomra, s nagyon jól érzem magam veled. S köszönném SzöSznek is hogy lehetővé tette hogy megismerjem Őt. Ezt a páratlan csajt, akivel mindenben örömöm lelem, s végre ismét minden kerek az életemben. Köszönöm hogy vagy nekem, s remélem rengeteg közös mókában lesz részünk még. Köszönöm neked hogy mindig melettem állsz ha szükségem van rád, s azt is hogy elfogadod a rigolyáimat, illetve hogyha szomorú vagyok TE mindig meghallgatsz s probálsz felvíditani. Szóval remélem hogy sok közös nagyszerű élményben lesz majd részünk. S hogy véget vessek a mesének, hetethét országra szóló lagzit csaptak, aminek végén egy jóó nagyot aludtak, s boldogan éltek amíg meg nem haltak. De ahogy mondani szoktam, ezt nem lehet leírni, ezt is át kell élni. Nem is igazán jó ezen írásom, mert nem tudom átadni azt amit iránta érzek, s amit ő jelent számomra. Most pedig zárnám soraimat, köszönöm türelmeteket.
A mihamarabbi viszonolvasásig sziasztok. S vigyázzatok magatokra, élvezzétek egymást, s vigyázzatok magatokra. Sziasztok