Szerdai koktél

Emelem virtuális kalapomat blogom olvasói előtt! Nem voltam teljesen politikailag korrekt, s ezért most egy kis időutazásra hívnálak benneteket.
Mivel kinn igazi nyári nap, amolyan echte summer van, így gonodolom hozok nektek egy kis üditő hűsítőt, s megörökítem szerdai mókulásunkat. Vágjunk is bele tehát az üditő buli krónikájának megírásában.. Mert hát Stoki is megér egy misét :)

Hogy mi is kell egy igazán jó bulihoz? Hát vegyük csak sorra eme üditő koktél összetevőit.
Kell hozzá egy kis reneszánsz szemlélet (érti aki érti), kell hozzá egy jó csapat, ez általában adott, ha ilyen koktél keverünk, kell megfelelő költőpénz, mert hát ugye Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen, egy házigazda, és egy megfelelő bulihely, illetve valami féle szomjoltó, a koktélunk általában annál üdébb lesz minnél több üvegcsét teszünk össze. Persze vigyázni kell, általában jó azonos ízvilágokat összeshakelni, mert a különböző ízek hamar kikészíthetik az érzékeny fogyasztókat :) Persze kísérletező, bátor olvasóimnak, akik szeretik feszegetni a határokat, azoknak a mixelést is ajánlom :) S persze kellenek mindenféle fűszerek, köztük olyan alap dolgok mint vidámság, egy késhegyni "dráma", egy lehelletnyi morgás, egy csipetnyi kaland, s rengetek alkotói kedv.

Ha ezekkel mind rendelkezünk, lássuk hogy is készítsük el a koktélunkat..
Mint minden dolog, ez is hosszas készülődést kíván, főleg hogyha a társaságba találhatóak lányok :) Akkor ez a készülődési idő akár több órát is felemészthet, s ne felejtsük azt sem el hogy Stokihoz mentünk vendégségbe, aki több órás lovagi vacsorákat szokott egymaga tartani :)
Hosszasz szervezésünk közepette, végre sikerült összetrombitálni a reneszánsz csapatot, vagy amolyan fél reneszánszot, mert Csilla munkája miatt nem tudott velünk tartani a mókiban.
Így végül is a három főpillér a következőkből állt: Nővérem, Stoki és a gépész bsc szak csiszolatlan gyémántja, azaz jómagam.
Megállapodásunk szerint a házigazda szerepét hamar gyorsan rásóztuk Stokira, de hát itt volt az ideje hogy a Botond utca falai között megbúvó albérletük, ne csak vad pókercsatáknak adjon otthont.
A készülédés izgalmai után, nővéremmel kibattyogtunk a fél ötös buszra. A fehér villám jó 20 perces késéssel hamarosan befutott. Ezen késés során persze én hozzá is adtam a koktélhoz a hagyományos morgásomat :) Mert valljuk be itt még nem sok kedvem volt az egész hóbelefanchoz.. Hát igen kedvesem nélkül teljesen más hangulatúak az ilyen bulik..
A másfél órás buszútat nem részletezném, elég az hozzá hogy nővéremmel jól összeértünk, útközbe szokásomhoz híven járt a szám, mint az egymásba kapcsolt fogaskerek, de azt hiszem ezzel csak jó hangulatúvá tettem az útat, s nővérem is élvezte hogy szóvaltartom.
Megérkezve győrbe aztán célba vettük a Víztorony utcát. Útközbe beugrottunk vásárolni, mert hát ugye üres kézzel nem illik sehova menni, főleg nem vendégségbe.
A gyors, és célirányos vásárlást követően hazafelé vettük az irányt. Az albérletve érve, örömmel tapasztaltam hogy ki van takarítva, illetve a fontosabb helyek át lettek takarítva. S minden szép rendben van, sajnos még a vízszerelők nem látogatták meg a lakásunkat, remélem azért ők nem agusztusba akarnak majd jönni :)
Szóval lepakoltunk, megtaláltam elveszetnek hitt kedvenc pulóveremet a szekrényembe, majd nekiláttunk a vacsora készítésnek, mert üres hassal ugye nem lehet semmit csinálni, főleg nem szórakozni.
Nővérem jóvóltából megmelegítettük az előre bespájzolt lasagne, majd jóizűen hamar be is lapátoltuk. Elvégre jobb helyen van az a bendőnkben..
Egy röpke készülédés után elindultunk Stokiékhoz. Ekkor tapasztaltam bizony,hogy rossz pénztárcámat hoztam magammal, így semmi pénzem, s ami még fontosabb semmi iratom nem volt nálam. De hát erre szokták azt mondani hogy kölcséghatékony parti :)

Szóval elsétáltunk Stokiékhoz, útközbe tapasztaltuk hogy a gyaloghídon is átalakítások zajlanak, s hamarosan elbontják a helyéről, s helyette új híd fog díszelegni, de ezek a változások része Győr város fejlesztési tervének. Az új híd 16 méter széles lesz és két forgalmi sávja melett egy kerékpáros és egy gyalogos sávval is rendelkezni fog, mind emelett éjszakai díszkivilágitást is kap.
Persze hogy megnyugtassam Stokit, a gyaloghíd vagy kis Erzsébet híd, mert igazából az Erzsébet híd mintájára készült, szóval a híd, nem tűnik el végleg a történelem süllyesztőjében, hanem áthelyezik.
A jövőben a Szabadstrandot és a Szúnyog szigetet köti majd össze.
A híd kérdésről megoszlanak a vélemények, nekem sosem tetszett az a kis gyaloghíd, szóval örömmel veszem hogy helyette egy igazán impozáns híd lesz.


Röpke 20 perces séta után megérkeztünk Stokiékhoz a Botond utcába. A macskás néni jóvoltából nem kellet a kaputelefont igénybe vennünk, s így meglepetést okozhattunk Stokinak.
Megmászván az elénk tóduló emeleteket, hamarosan csöngethettünk Stokiéknál. Aki kicsit megilletődötten nyitott ajtót nekünk.
Ezután kényelmbe helyeztük magunkat a Stoki Zátony korcsmában, s elkezdtünk sörözni. Bár én még mindig várom a Vilmos 1+1 akciós itókámat :)
A bulit pincérúr gyors és kellemes kiszolgálásának jóvoltából sörrel nyitottuk. Nagyon jó volt kortyolni a megfelelő üzemi hőmérsékletű nedüt, s közben jókat beszélgetni.
Nővérem ekközben alaposan megnézte a lakást, s felmérte a terepviszonyokat :)
Ahogy fogytak a kortyok az itókából, úgy fokozódott a hangulat is. De jóó társaságba ez ugyebár alap..
Közben Stoki a jobb szórakozás érdekében, zenét is szolgáltatott nekünk. Az asztalnál pedig nagyon sokat nevettünk, kibeszéltünk mindent, nőket és férifakat, a hiányzó láncszemet :) (érti aki érti :D) A nyaralást, a jövőbeli terveket és teendőket, szóval mindent.

Kilenc órakkor aztán, amikor már alaposan kifogytak söröskorsóink, megcsörrent nővérem telefonja, az Ő lovagja türelmetlenül várta a Laposon. A véltelnek szerencsétlen összjátékában következvén azonban Stoki vette fel a telefonját, s hát ekkor megtapasztalhattam hogy egy lovag is tud zavarba lenni :) A csörgésre azonban figyelmes nővérem, kirohant a fűrdőből mint Zrinyi Miklós, de kétszer olyan hévvel, s Stokitól elvette telefonját :) Ekkor a büszke lovag közölte a tényállást, hogy ő bizony várakozó állásponton van. Ezt nyugtázva nővérem is megosztotta pozíciónkat, s közölte hogy hogy azonnal indulunk. Mi már rutinból tudtuk hogy 10 nél előbb nem fogunk útnak indulni.
Ekkor a hős lovag igénye a vette a XXI század digitális technológiáját, s egy sms-el örvendeztette meg lovagináját. (Ez kettőjük között egy tradiciónális nép játék része) Ezzel mint egy jó szini előadásban kezdetét vette a második felvonás.
Az sms rövid volt és lényegre törő. Ebben közlte, hogy mivel páncéljáról már lemosta az út porát, s lova is elégedetlenül topogott, így 8 perc várakozási időt adott nővéremnek, hogy megérkezzen a csekkpont csárlihoz.
Persze mi tudtuk hogy 8 perc alatt csak a szárnyás pegazus képes megtenni az utat, így nővéremet nyugalomra intettük, hogy ez a lovag elment :) vagy el fog menni, s ne foglalkozzon vele, élvezze a gépészek társaságát. Elvégre egy hangulatos kis gépÉSZ-GazdÁSz móka volt érőben..
Persze ugyebár szerelmeseknek beszélhet az ember :) Így meg is lett az asztaltársaság további témája.. S mi nyugtathatná meg a szerelmes szívet ,mint egy jóó üveg borocska :) Így hát elérkezettnek láttuk az időt a bor felnyitásának.

Közben meghallgattuk nővérem problémáját,amolyan Szigeti veszedelem hosszúságban, s igyekeztük vigasztalni. Jó férfi vagy gépész szokás szerint persze na ná hogy kimagyarázzuk hogy nekünk van igazunk :) Eközben a sületlen magyarázat ok közben pedig jókat szórakoztunk, hogy végül is mennyi hülyeséget tudunk összehozni, csak hogy mentsük irhánkat :)

Ez meg is alapozta az este kellemes hangulatát. S a jó társaságban hamar eluralkodott a jókedv. Hát igen tudja aki ismeri Stokit hogy mellette nem igen lehet unatkozni, mert ő egy jelenség :) s hülyeségével bárkit fel tud dobni, ha úgy adódik...
Szóval a hangulattal nem volt semmi probléma. Lassan üvegünk is kiirült, s beizzitottuk hát a második vonalban sorakozó rosét..
A két nedü megtette hatását, s rememk kedvel indultunk el a Lapos felé. A séta eléggé gyorsan telt, érdekes módón most nővérem is meg tudta tenni 15 perc alatt ezt a rövid szakaszt :)


A Laposra érve, sajnálattal tapasztaltuk hogy bizony ilyenkor vagy ahogy mondani szoktam "gépész szakest után már nincs igazi móka", szóval szomorúan summáztuk hogy bizony ma sem terem itt valami nagy móki..
Az alsó szint még az áradás miatt zárva volt, javában zajlott a fertőtlenités és iszapmentetsítés, illetve a kivándorolt részeg kacsák életre hívása :)
Így az amúgy is kicsi helyiségben, mindenki a felső szinten próbálta kitombolni fáradalmait. Persze a felső szinten ugyan az a kiszolgált, leharcolt számlista, szolgáltatta a talpalávalót, mint egész félévben.
Így átverekedve magunkat a tömegen, úgy határoztunk hogy kicsit megpihenünk a teraszon, majd más helyet és elfoglaltságot keresünk, mert a mai felhozatal eléggé lájtos...

A padhoz érvén, Stokival egy kis pohárvadászó versenyen vettem részt, amiben sajnos alul maradtam :) (nálunk meg ez a tradicionális népi játék) De hát én úgyis a készletre gyúrok :P
Majd kicsit itt is beszélgettünk. Ekkor találtuk ki a Lapos új becenevét a Lápost :) mert még förtelmes iszapszag uralkodott a helyen, ahol napokkal ezelőtt még a duna hullámzott :)
Egy röpke 20 perces pihenés után aztán hazaindultunk. Ekkor támadt Stoki nagyszerű ötlete hogy az udvarra helyezett pálmák közül egyett birtokoljunk el, hogy az legyen lakásunk éke :)
Ez a terv aztán hamar meghiúsult, bár jól nézne ki a lakásainkban az tény, de nehéz lenne feltűnés mentesen elcipelni azon méretes pálmákat otthonainkba :)

Szóval így pálma nélkül s kicsit csalódva indultunk hazafelé. A gyaloghíd után aztán elköszöntünk Stokvial, s megbeszéltük a jövő heti programot, majd elválltak útjaink.
Ezután nővéremmel sétálgattunk egyet, esti fotózásnál ugyebár nincs jobb :) Készítettünk is pár jó és pár kevésbé jó fényképet :) Ezeket természetesen meg is osztom majd veletek.
Megcsodálhattam a Rába partot éjszakai díszfényben, s csalódottan tapasztatluk hogy a Mama mia még zárva van :( Így jobb porgram révén inkább hazasétáltunk.
Útközben készítettünk pár képet, majd hazaérve lepihentünk, s természetesen hamar elnyomott mindkettőnket az álom...

Összegezve az estét: Nagyon kellemesen sikerült, bár nem történt semmi kimagaslóan extra esemény. Stokinál nagyon jó hangulatban tellt az este, s nagyon sokat nevettünk. A társaság remek volt, s azt hiszem több ilyen vagy ehhez hasonló rendezvényt kellene csinálnuk. Nagyon élveztem a kiszolgálást, a vendéglátást, és hogy együtt lehettünk. Azt hiszem erre szokták azt mondani hogy kellemes baráti italozás :)
Lényeg a lényeg hogy jól éreztem magamat, s főleg a Stokiéknál töltött idő miatt az estét is nagyon élveztem. Így ha virtuális ponttáblámon értékelnem kéne a rendezvényt akkor 9,12-őt adnék.

Köszönöm mindenkniek a részvételt, s hogy jelenlétével emelte az este fényét. S természetesen most igaz, (most talán különösöen) hogy ezt nem lehet leírni ezt át kell élni..
Bejegyzésem végén pedig az eredményről tanúskodjanak a képek :) Remélem élveztétek bejegyzésemet.
További jó nyarat mindenkine, élvezzétek a nyarat és egymást, vigyázzatok magatokra, a mihamarabbi viszontolvasásig sziasztok.