2009. július 6., hétfő

Szigligeti hétvége


Emelem virtuális kalapomat blogom olvasói előtt! Az utóbbi időben nagyon élménydús időszakon mentem át, minden szempontból, de nektek csak a szép emlékekről írnék most egy rövid,tömör összegzést.
Szóval vágjuk is bele virtuális fejszénket a krónika megírásába. Az egész dolog valahol onnan indult hogy győrből hazafelé eszembe jutott Petya szülinapja..
Ezzel a gondolattal nem voltam egyedül, mivel este előbb Nándi keresett meg, majd pedig Petya is felkeresett hogy hétvégén ünnepljük meg a szülinapját.
Hát igen, szépen lassan Petya is öregszik :P (bár sajnos vele együtt mi is :P) Hamar meg is beszéltük hogy a péntek lenne a legideálisabb a mókulásra, mert szombaton nem értem rá, s Hajmi sem volt elérhető, így maradt a pénteki program.
A kettes vonalon közbe Nándival és Hajmival elkezdtük szervezni a meglepetésbulit, s hivatalos verzióként az ajkai sörözésben pizzázásban maradtunk :)
A meglepetés nagyon nehezen állt össze :) Mivel kis költségvetésű bulit szerettünk volna, de ugyan akkor nagyon jót :) S ez a kettő együtt nem mindig jön össze :) Számtalan szebb, s még szebb helyet gyüjtöttünk össze, hogy hová is mennyünk :)
Végül két napos szervezés után leszűkítettük a kört Balatonfüredre és Szigligetre. Az í-re a pont aztán csütörötök este fel is került, megállapítottuk hogy legyen inkább Szigliget. (elvégre ott még én nem jártam :P)
Így nyugott szívvel feküdtünk le, mert mindent nagyon jól leszerveztünk. Megvolt a cél, a jó társaság, a sofőr, a program :) S mindeközben az ünnepelt nem sejtett semmit...

A péntek a lázas készülődéssel telt, mert hát ugye azért egy ilyen útra rá kell készülni. Elmostam a vizipipát, gondoltam ezzel is meglepem Petyát, majd délután pakoltam a dolgokat a táskámba, s négykor elindultam a csekkpont csárlihoz, azaz Devecserbe.
A busz út jól telt, bár ismét kicsit korán kimentem a buszmegállóba :) de hát "buszváró van váróbusz meg nincs"
Megérkezvén gondoltam nyalok egy fagyit a közeli fagyizóban, azonban ezt a szándékomat, Petya semmiből történő felbukkanása megszakította. Így hát inkább beálltunk a parkolóba, s beszélgettünk, az élet nagy, s kevésbé nagy dolgairól :)
Kisvártatva befutott Hajmi a Fiattal, s a bepakolás után, ahol felfedeztem a Fiaton a Trabantal rokon csomagtartó nyitógombot, elindultunk Nyirádra, Nándi felszedni, aki hivatalosan "lekéste a buszát", persze ez csak a Petya előtti fedősztorry volt, hogy ne sejtse végcélunk...

Útközben beszélgettünk, a kerékpártúra akadályait is summáztam :) S megállapítottuk hogy már a Nyírádnál meghalunk :) így az első pihenőt előre is hoztuk oda :)
Megérkezve kisvártatva, kicsit késve, megérkezett Nándi, s így indulhattunk Szigliget, illetve Tapolca irányába :)

Tapolcára érve, a Tescoban gyorsan bevásároltunk, míg Nándi egy rövid kis véradáson vett részt. De hát tudjátok Ő ilyen véradós. Szóval mi addig soppingoltunk, bár mi fiúk ezt eléggé hamar megoldjuk, mivel célirányosan haladtunk. Egy kis Soproni, két Radler ,s egy Tescós sör, s egy ásványvíz, illetve később Petya vett még két bugettet :) Szóval a kis költségvetés keretein belül nagybevásárlást tartottunk.

A pénztárnál a helyes diáklány na ná hogy elkérte a személyimet :) Hajmási szerint csak azért hogy megtudja a nevemet :) Hát azóta sem jelölt be senki iwiwen, szóval ez az elmélet megdőlni látszik :)
Szóval a bevásárlás után, s miután Nándi is csatlakozott hozzánk, továbbindultunk végcélunk felé, azaz iránybe vettük Szigligetet.

Az út továbbra is jó hangulatba telt, Nándi folyamatosan idegenvezetett, az én "szürke" dobozom pedig mindent rögzített :) Szóval jól elmókultunk útközben, s nagyon szép dolgokat láttam :) Amit gyalogosan jobb lett volna megcsodálni, egy vagy két fotó erejéig, de remélem erre is lesz majd alkalmam :P

Szigligetre érve, irányba vettük a Strandot, ahol hamar meg is találtuk a megfelelő parkolóhelyet. Szerencsére hat órakkor már nem voltak olyan sokan :P A parkolás után, csomagainkat bepakoltuk az utitáskába, s bementünk a strand területére.
A strand első ránézésre nagyon szép volt, füves terület, néhol árnyas fák. Szimpatikus kis helyre érkeztünk. Ezután a gondos telephelyválasztás következett, mert hát ugye a jó napozó, fekvő hely elengethetetlen a strandon :)
Rövid keresgélés után meg is találtuk a számunkra megfelelőt, így ott lebatyuztunk, s ki-ki az út porára kibontott egy sört, ki pedig csak jártatta a száját :) (ez voltam én :D)
Aztán hamarosan úgy határoztunk hogy feltérkéepzzük a helyet, amire a legjobb hogy megkeressük az öltöző helységeket. Így Nándival fel is kerekedtünk.
Útúnk végül eredménytelen lett, de kreativitásunk lévén megoldottuk a helyzetet a férfi mosdóban, persze hogy ne mondjuk csődőt a fiúk előtt, így őket már a parton kiépített zöld bungallókhoz küldtük öltözni.
S miután mindenki bírtokába vette a fürdőruháját, elhatároztuk hogy bemegyünk a csillogó vízbe :) De előtte készítettünk pár pózolós képet kelet európa legszebb férfi testjeiről.

A strand lépcsője nagyon jó volt, s most nem tudtam félrelépni, mint ezeken a szerkezeteken szoktam :) S szerencsére követ sem találtam a taljhoz érve, mivel nagyon jó iszapos volt a meder. A vízhőmérséklet nagyon kellemes volt, persze időbe tellet míg megszoktuk, persze ezt is elősegítettük amolyan jóbarátiasan egymás fröcskölésével :)
Aztán elkezdtünk labdázni, ami nagyon jó játék, s mivel úszni nem tudunk így ez kellően aktiv s remek mókának ígérkezett :) Kezdetben négyszög, vagy ahhoz hasonló alakzatban dobáltuk a labdát, majd kitaláltuk hogy "cicázzunk" mert az egy nagyon vicces játék.
Nándi már-már úgy tünt örök jegyet vált, a macskákhoz, amikor is végre sikerült kikerülni ezen szerepből. Mindenesetre élvezet kis játék volt, amit néha meg meg szakítottunk egymás, főleg Petya fröcsköléssével, mert hát ő a szülinapos :P



A jókedvnek azonban véget vetett a közelgő fellegek baljós színezete, így hát jobbank láttuk ha kimászunk a vízből, megszáritkozunk, s a parton találunk elfoglaltságot magunknak. Persze a víztől búcsúzni mindig nehéz :S Jó lett volna még a Julcsitól tanult úszási ismeretiemet kamatoztatni a vízben, meg persze tovább labdázni.. De hát majd legközelebb :)
A parton letelepüdtünk, kicsit szárítkoztunk, madj gondoltuk elhúzodunk a büféhez, mert hát jobb félni a vihar elől, mint megázni..
Szerencsére a fellegek elvonultak tőlünk, s egy kis lehüléssel megúsztuk a dolgot. A büfés sátornál aztán jól berendezgettünk. Hajmi és Nándi éhségét csillapította, egy jó nagy tejfölös lángossal, míg mi Petyával meleg sörünket kortyoltuk, hát igen, a dolog nagy tanulsága hogy legközelebb ilyen alkalomra vigyünk hűttőtáskát :)
Bár szerintem finom volt a sör, már amennyire mondjuk egy meleg sör tud finom lenni :) Természetesen a már korábban megörökített új kedvencemet kortyoltam. Közben pedig beszélgettünk, mindenféle dolgokról. Nagyon jól elvoltunk, aztán az idő mulásával, sajnos a szőke pincérlány sem adta meg Nándinak a számát, s miután Nándi már-már kötelezően löntésével megáldotta Petyát, így jobbnak láttuk felöltözni :) S legalább Petya is elmondhatja hogy fürdött már sörben :) szóval Petya üdv a klubban :)
Szóval ezek után felöltöztünk, s még egy kicsit élveztük a pincérlány s a Balaton közelségét, majd pár kép után, amit Nándi készített, továbbindultunk a mólóra.
Ez a rövid kis séta is jó hangulatba telt, útközben jókatbeszélgettünk, meghallgattuk a szemközti korcsma mulatós zenéjét :) Talán ezért is volt öröm az a hely a külföldieknek, mert ők nem értették a szöveget :)
A mólóra egy 10 perces séta után érkeztünk meg. Itt feltűntek régi kedvenceim a vitorlások, amikről jó pár képet készítettünk. Megörökítettük a Balatoni hattyúkat (itt is), s a romantikus naplementét, illetve az esti fények kigyúlását is étt éltük meg.
Aztán készítettünk pár képet a Szigliget táblával, majd a Szigligetet szimbolizáló mentőövvel :) végül pedig pár képet a Badacsonyról készítettünk. Egészen érdekes volt ahogy ránksötétetedd, sajnos még nem találtam meg azt a módot a fényképezőgépem, amivel ilyen fényviszonyok melett képes vagyok rendes képeket készíteni.
A visszafele sétán pedig készítettünk pár képet a mólóról, illetve herceges képet, mert ugye bár mi daliák sem járhatunk ló nélkül. Szóval csajok figyelem :) Egy hercegifjú szíve még meghódításra vár :P A másik daliás lovag már megállapodott :)
Szóval hölgyeim akit érdekel még egy hercegi szív, az látogasson Nándi blogjára :) S olvassa el az ő bejegyzését is a témában, az objektiv kép érdekében.
De térjünk vissza a fő nyomvonalba. Szóval útközbe készítettünk pár lovaglós képet, majd egy baráti kör cimű képet :)
Visszaérve a járművűnkhöz, elindultunk Tapolca felé, azaz hazafelé. Ez az út számomra kicsit már unalmasabban telt, mert hát azért a fáradság éreztette a maga hatását rajtam, aztán kis idővel én kerltem ki győztesen ebből a csatából.
Tapolcán aztán egy jólirányzott parkban letelepedtünk, s vizipipáztunk, vagy inkább csak vizipipázgattnk. Majd pár rövid kép után továbbindultunk. Sajnos megfelelő szórakozóhelynek nem néztünk utánna, s mivel fáradni is keztünk, így hát hazafelé indultunk.
Nyírádra érkezve, aztán Nándi invitált fel hozzájuk, hogy töltsünk ott is egy kis időt. Így hát engedtünk a szívéjjes meghívásnak.
Nándiéknál aztán kicsit kártyáztunk, illetve csak amolyan ivós játékokat játszottunk pl 21-zés, meg ki ha nagyobbat húzol a hetesnél akkor nyersz-et :) (saját találmány :D)
Aztán az idő múlásával, lassan de biztosan párolgott üvegcsénkből a gyümölcsvodka,s szintén lassan de biztosan közelegtünk az éfélhez, azaz PEtya születésnapjához.
Éfélkor aztán egy rögtönzött pohárköszöntöm után, amiröl szerencsétlenségetekre, vagy szerencsétekre Nándi az alkalmi cameramann lemaradt, összekészültünk s elindultunk hazafelé.
A hazaút ismét jó hangulatban telt el. S viszonylag gyorsan hazaértünk. S végre megtudtam hol lakik Petya :) Szóval most már nincs menekvés, ha alkalom attán arra járok :)
Majd utoljára engem tett ki Hajmi a szokásos Noszlop táblánál, s én is sikeresen hazaértem eme kellemes összejövetel után.

Összegezve eme eseményt. Hát mivel a mérnök számokban gondolkodik így lássuk csak hányas érdmejegyet érdemelne?
Azt hiszem összeségébe, a hinyosságok miatt, egy 8,97-es pontszámot adnék a végértékelésbe.
Kellemes kis összejövetel volt, a társaság remek volt, a meglepetés érzésem szerint nagyon jól sikerült, s mindannyian élveztük a programot, jobban mint egy szimpla sörözést :)
Viszont a meleg sör íze beárnyékolja a jó társaságot, illetve hogy sajnos nem tudtunk annyira élvezni a Balatont, no meg hogy fél 12 fele egy kicsit elpunnyadtunk. Szóval ezen negatívumok miatt adnék 9 közeli pontszámot.

Összeségébe azonban méltóképpen megültük Petya 21 születésnapját, s sokkal jobb meglepetést adtunk mint egy szimpla sörözés pizzázás keretében. S ismét együtt lehetett az immár négylábú székünk. Szóval jó volt a dolog, nagyon élveztem. Remélem lesz még hasonló mókában részem :) Mondjuk novembebe is lenézhetünk :P Na jóó csak vicceltem :P
De remélem ezen a nyáron még sok ilyen összejövetelben lesz részem. Köszönöm nektek fiúk. Köszönöm Nándinak az ötletet és a szervezés nagy részét, meg a navígációt. Köszönöm Hajminak a fúvart, s hogy elvállta a söfőrséget, Petyának meg azt köszönöm hogy élvezetessé tette a hatsó űlésen utazást :)
S a mondadóm végén pedig "énekeljenek" a képek, hogy ti is ízelítőt kaphassatok a dolgokból, de ahogy mondani szoktma ezt nem lehet leírni, ezt át kell élni..
Köszönöm hogy végigolvastátok írásomat, a mihamarabbi viszontolvasásig legyetek jók, vigyázzatok egymásra, élvezzétek a nyarat s egymást. Sziasztok

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése