Augusztus 20.

Emelem virtuális kalapom blogom olvasói előtt! Az elmúlt napokban kissé rest voltam írni blogomba, de ennek is megvan a maga oka. Egyrészt sok sok érdekes, szemlélt formáló dologban volt részem mostanság. Címszavakban: Találkoztam kedvesemmel Veszprémben, Csinosítottuk a lakásunkat, felszereltük a lámpákat, felvettem a tárgyakat (erről külön krónikát írok majd)
Szóval tarsolyomat bőséggel megtöltöttem írnivalóval, de ahogy ezt felsőbb blogos körökben mondják ezeket még "érlelni" kell.
Azonban most az elmúlt napok krónikájával vetnék számot. Mivel hosszú a rege így ne is szaporítsuk tovább a szót, vágjunk is bele...

Augusztus 20-a az Szent István, az államalapítás, az új kenyér, a kereszténység felvételének ünnepe. Ez az ünnep számomra is nagyon kedves , bár sokak szerinte ez felesleges ünnep, én nagyon szeretem mert mindig történik ilyenkor velem valami kellemes dolog, vagy amiről nevezetesnek mondható. Idén sem volt ez máshogy.

Ilyenkor az emberek többsége otthon tartózkodik, s valami klassz kis családi programot rittyent magának, vagy épp bevackolja magát a tv elé, esetleg rokont látogat, vagy valami wellness mókát csap. A mi kis családunkban sem volt ez máshogy.
Délutánra egy jó kis bográcsozást terveztünk már jó ideje, amolyan kerti partit. Ezeket a rendezvényeket is nagyon szeretem, mert talán mondhatom azt hogy szeretek főzni, s ha a család együtt teszi ezt akkor abból mindig valami jó valami emlékezetes sül vagy épp fő ki :)
Az eseménynek egyedül a délelőtti kaland állta útját, de erről majd talán máskor számolok be nem idevaló egyrészt, másrészt pedig az ügy még folyamatban van.

A kis kalamajka után megettük a finom ebédet, majd az elpilledés előtt megbeszéltük hogy a nagy melegre való tekintettel a rendezvényt három óráig halasztjuk.
Lelkes izgalmamban, míg családom pihent, én játszottam, s vártam a nagy rendezvényt. Az idő persze rohamléptekben lépdelt, s pikk pakk elérkezett a három óra.
Ekkora már mindenki talpon volt, s nekiláttunk a készülődésnek. Anyu a bográcst tisztította, míg apu és én az asztalt állítottuk a helyére.
Ezután bent folytattuk a munkálatokat, felszeltük a finom marhahúst. Ebből én személyes indokaimból kifolyólag kivontam magamat, de lelkesen szavaltam a receptet, majd summáztam hogy minden összetevő a tálcára kerüljön, megfelelő mennyiségben természetesen.
Miután a húst apu köbcentis darabokra levágta, s az összetevők is mind helyet foglaltak a tálcán, megtörtént a terítés.
Az asztalt megterítettük egy számomra eddig a feledés homályában lévő kockás abrosszal, majd helyére helyeztem a bonnelrugós székemet, mert hát egy mérnökpalánta nem ülhet akárhova, majd leszállítottuk az alapanyagokat a kellékes asztalra.

Közben nővérem a védőfelszerelést öltötte magára, egy kötényt s egy szép sárga penny sapkát :) Hát igen penny családi nap power ;)
Miután anyu előkészítette a tűzrakó helyet, nővérem pedig terméskővel körberakta oly szakszerűen, hogy Szelényi úrnak sem kellet aggódnia a leégett erdőkért. Eközben a férfinépség a fahordással foglalkozott. Megtudtam többek között hogy nem minden fa jó fa, s hogy a tűzifa nagyban befolyásolja a koszt ízét. Így faválogatás majd hordásban jeleskedtem, aztán a végén feltettem az i-re a pontot, illetve a tűzrakó helyre a bográcsállványt.
Majd az ünnep hevében gyorsan mentét is váltottam, eme nagy alkalomra, s izzítottam a fotómasinát, nehogy lemaradjak az ékes pillanatakról.
Míg én bennt tevékenykedtem, addig anyu és apu a tűzgyújtással foglalatoskodott.

Miútán az első fák leégtek, s a füst felszállt, minden adott volt hogy a bogrács is a tűz fölé kerüljön. Persze csak az után mitután a kimért zsírt hozzáadtuk.
Közben megérkezett nővérem is, aki az eszközparkot is felfrissitette, mert hát ugye a nők jó előrelátók, így hozott kóstolókanalat. Ami mint tudjuk ilyen főzőcskénél egy nagyon fontos, ha nem a legfontosabb eszköz :)
Közben a bográcsban piritódott a hagyma, a főzőkanál pedig sercegett nővérem kezében, mivel a főszakácsi poziciót ő vállalta magára. S meg kell hogy vallajm nagyon jól teljesítette is, köszönet érte Ádámnak... :D
Szóval miután a hagyma jó alaposan átpirult, hozzáadtuk a következő alapanyagot. Amit izgatottságomban nem fűszerpaprikának, hanem vörös paprikának neveztem. Bár ez szerintem nem tévedés, hiszen mindenki tudja hogy Dodi nyelven a vöröspaprik a fűszerpaprikát jelenti :) Miután ezzel kicsit megrottyantottuk alkotásunkat hozzáadtuk a többi alapanyagot, név szerint a köbcentis darab húsokat. Persze itt már ment a bezzegelés. Egyrészt apu részéről hogy az úgy lesz jó.. mert a hagyma is nagy darab volt, s attól lesz jó az íze, másrészt a család többi tagja között hogy este 10 ig sem fő átt.
Míg a hús saját zsírján pörkölődött, s alkotott finom elegyet a többi összetevővel, addig mi kicsit szusszantunk az árnyas vadcseresznye fa árnyékában. Beszélgettünk, fényképeztünk, családiasan elmókultunk. Illetve szomjunkat oltottuk egy kis szódavízzel, s ki ki a tűzben szőrtelenített lábát ápolgatta :) Én azt tudom javasolni nézd pozitivan, végleges szörtelenítés :)

Ahogy telt múlt az idő, a hús csak nem akart párolódni, s mi pedig, főleg én megszomjaztam egy kis sörre, így ekkor került elő az alkohol.
Közben a család többi tagja lelkesen ízlelgette a készülő remekművet, mi pedig előkészítettük a következő alkatrészeket, ami a paprikákat és paradicsomokat foglalta magában. A szeletelésük nemes folyamatot én kaparintottam meg.
Miután belehelyeztük a többi összetevőt, foghagymát, köményt, paprikát paradicsomot, nem volt más dolgunk mint türelmesen várni hogy az étel kész legyen.
Persze a türelem ilyenkor nagy szó, elvégre hogy is lehetne türelmes valaki akkor amikor orrát, ínycsiklandozóbbnál ínycsiklandozóbb szagok bódítják meg, gyomra pedig finoman jelzi hogy rég volt már az ebéd ideje.




Így hát hatalmas kínok között gyötrődve vártuk az eledel elkészültét. Közbe közbe fellváltava ellenőrizve az étel "jósági fokát". Aztán amikor nem bírtuk anyu elénk tárt némi kis nassolni való édességet. Persze az édességgel meg az a baj, hogy inkább csak fokozza az éhséget :) de legalább endorfint termel :)

Míg vártuk a vacsorát, remek kis hangulat iperedett az asztalnál. S készültek a hol jobb, hol szerényebb minőségű képek. S jól elbeszélgettünk, derültünk, csak már kezdtünk éhesek lenni.
Hat óra fele aztán elérkezett az idő hogy megkeressük a tányérokat, mert az étek lassan készre iperedett. Épp jókor mert már nagyon éhesek lettünk.


A tányérokat végül kis kutatómunka után sikeresen megtaláltuk, s elkezdődött a terítés és a találas nemes folyamata.
Az asztalt megtöltöttük mindenféle finomsággal. Jó bor, mégjobb sör, meg persze györi mementó korsók (honored by Lapos), finom új kenyér.
Ekkor apu megállapította hogy a parázs épp ideális krumpli sütéséhez, így hát kapva kaptam az alkalmom s nekiláttam első bogaras krumplim elkészítésének. Hát a béta tesztem eléggé carbonszálasra sikeredett, mivel itt ott megnyaldosta a krumpli szélét a felpattanó lángocskák.
Miután a krumpli is lassan süldögélt, s a marhapörkölt is az utolsókat érlelte zamatán, elérkeztünk a főzőcske egyik legzamatosabb, s legáldásosabb tevékenységéhez, az étkezéshez.


Mint lelkes fotós persze ezeket a dolgokat is dokumentáltam, igyekeztem elkapni az első reakciókat, ez hol sikerült, hol pedig nem. Végül a visszajelzések alapján nagyon finomat alkottunk. Több kört is tettünk a bográcshoz, mert nagyon ízlett mindenkinek a koszt. A finom marhapörkölt mellé persze jófajta vörösbor is dukált, amit anyu szervírozott, optimális hőfokra hűtve.
Miután jóllaktunk, s jót ittunk, hangulatosan beszélgettünk kicsit, s észre sem vettük hogy ránk esteledett.

Ekkor a jó hangulatban, mert hát zene, bor, finom étel, kellemes légkör, szóval a jó hangulatban előkerült rejtekéből a vizipipa is. Nővérem és jómagam már rutinosnak mondhatjuk magunkat pipa ügyben, de azt nem gondoltam volna hogy anyu és apu is rákap az almás dohány útjára :)
Hát igen pozitvívan csalódtam, bár néhol még akadtak félreértések, a pipázást illetően. Anyu és apu a dohányzás révén még gyakran letüdőzték a pipát, s aki már valaha letütőzte a pipát, az tudja hogy ez bizony nagyon kellemetlen tud lenni.

Aztán mikor előbb anyu, majd apu megízlelte a pipázás ízét, szép lassan elég mókás kis este lett. Pörögtek a beszólások, s izzottak az elszólások, pl díler helyett driller vagy hasonlók. A sörtöl aztán kinek-kinek összegabajodott a nyelve, s bizony darabossá vált a beszéde, persze csak alig észlelethetően. Ettől aztn jókat nevettünk egymáson, s jól kifiguráztuk egymást.
Aztán ahogy lenyugodott a nap Noszlop city felett, úgy kezdett egyre hűvösebb lenni, s bizony előkerültek a melegebb ruhák. Köztük a megtestesült kalapom is :) , mert hát azt hiszem megérett az idő hogy bemutassam azt is, egy kép erejéig :)


Nővérem apu és jómagam lelkesen pipáztak, míg anyun már kezdett erőtvenni a fáradság, de hát mint tudjuk aki korán kel az korán is fekszik. Apu ekkor tette az utolsó nagy mondást, miszerint a pipa addig ég, ameddig a tetején izzik a szén :) Ezt a megállapítást ismét hatalmas derülés kisérte, majd 9 óra körül úgy határoztunk hogy beszüntettjük a wirdschaftot.
Így hát következett a pakolás áldásos folyamata. Majd ki ki útjára indult, ki az ágyat választotta, ki pedig a tv elé vackolta be magát.
Nővéremmel még kellemes hangulatban megnéztük a tüzijáték végét, és a Magyar vándort, majd mi is elpilledtünk.
Jómagam pedig felavatta a Dodi I-es konstrukciót, mondhatom nagyon jól aludtam rajta, Igazán jól sikerült este volt.
A bejegyzésem végére közelegve pedig nem marad más mint hogy összegezzem az estét. Az este nagyon hangulatos volt, nagyon élveztem a közös főzőcskét. Az eredmény magáért beszél, finom marhapörkölt iperedett. Remek volt a hangulat, jókat derültünk egymás elszólásain.
Azt kell hogy mondjam hogy sose rosszabb agusztus 20.-át, s remélem még sok ilyen kellemes móka fogja szaporítani életemet. Jó volt hogy családunk együtt lehetett, s hogy jó hagnulatban tölthettük az időt. Összegezve nem is adhatok mást a szokásos pontáblámon mint 9,76-ot, mert azért itt is voltak nehézségek.

Bejegyzésem végére nem marad más mint hogy énekeljenek helyettem az esemény képei. mint ahogy mondani szoktam ezt nem lehet leírni, ezt át kell élni. Remélem mindenkinek kellemesen telt agusztus 20-a.
Köszönöm hogy végigolvastátok írásomat, a mihamarabbi viszontolvasásig legyetek jók, vigyázzatok magatokra, élvezzétek a nyarat és egymást. A következő írásomig sziasztok.