Csütörtöki gondolatok

Emelem virtuális kalapomat blogom olvasói előtt! Azt hiszem a kedvencek témát nem zárhatom le egy ilyen drasztikus gépész vágással, mert egy nagyon fontos és égető téma jutot eszembe az éjszaka, álom helyett inkább ezek a gondolatok kezték bontogatni a szárnyukat.
Nem szervesen de a kedvenceim közé sorolnám a blogolást is. S hogy miért szerettek blogolni? Vagy mi az értelme? Hogy egyáltalán miért kezdtem el blogt írni ismerőseim körében elsőként? Arról furmintanék most egy csecse kis írást. Tehát vágjunk is bele a krónikázásba..

Sokat vitatkoztunk ezzel kedvesemmel, aki nem igazán érti, látja át a blogolás szertatrását. Szerintem ugyanis ez egy szertartás, megvan az eleje, amikor a téma megtelepszik, és nem haggya nyugodni a fantáziádat, aztán a közepe amikor papirra illetve netre vésed a szavaidat, s a vége amikor summázod írásod gyömülcsét. A blog mint tudjuk az önkifejezés egyik eszköze, nincs ez máshogy nálam sem, itt írom ki örömömet, bánatomat, vagy épp csak valami kedvencemet osztom meg veletek. Életem szerves részét képezi tehát a blogom, s nem is szeretem ha leszólják, formáját vagy tartalmát.
Nagyon szeretem megírni a dolgokat, objektívan, jót és rosszat egyaránt, mert szerintem a világban nem történnek tiszta jó dolgok, s mint ahogy az éremnek két oldala van, úgy a jó és a rossz is együtt jár, mint valami jó házasok elvégre az ellentétek vonzák egymást :P
Ha lehet ezt mondani szerintem a jó blog alapja: az érdekes témaarzenál, az objektivitás, az őszinteség, részletesség, és a változatos nyelvezet. Talán ez adja meg a blog valóját, ettől sajátos Nővérem, Márton kolléga, Nándi vagy épp bárki más blogja. Mert személyes stilusukra, képükre formálják a blogjukat. Ezeket a különbségeket főleg az olyan írásokon figyelhetjük meg ami egy azon írásról szól. Mindenki más szemszögből s máshogy látja a történetet. S ha az ember türelmesen vigoglvassa a másikét, akkor talán objektiv képet kap arról hogy hogy is miként is történt egy adott esemény.


A weblog jelenség egy sor problémát vet fel, a leglényesebb ezek közül a publikus és privát közötti sajátos kapcsolatra. A legtöbb blog vallomásos jellegel ábrázolja életünk privát és publikus dimenzióit. A blogok egyszerre lehetnek személyesen és publikusak, egyszerre szólnak mindenkihez és senkihez.
Úgy tűnik, nem szolgálnak semmilyen azonnali praktikus célt, mégis, az írók és olvasók egyre növekvő száma egyre több ráfordított időt eredményez. "A blog egy új retorikai lehetőség, amelyet az egyre elérhetőbb és egyre könnyebben használható technológia hozott létre, ám olyan gyorsan és annyira széles körben elterjedt, hogy feltételeznünk kell: jól meghatározott retorikai szükségleteket szolgál ki.".-mondja David Weinberger.

Ahogy egy kedves ismerősőm mondta " a te blogod, rólad szóljon", ez egy alapvetően bölcs gondolat, persze blogomból nem hagyhatom ki az éltem szerves részét képező embereket, a családod, a barátnőmet, és a barátokat, s természetesen róluk is leírok rosszat jót, mert szerintem így helyes.
Büszke vagyok arra hogy immár negyedik éve koptatom a billentyűzetet, s hogy ismerőseim között talán elsőnek blogzódtam, aztán szép folyamatosan egy kis blogger világban találtam magam. Amit nagyon jó volt figyelemmel kísérni. Én nem csak blogot írni hanem olvasni is szertek, jókat derülni mások írásain, vagy épp elgondolkodni az érdekes posztokon.
S hogy kinek írom ezt a blogot? Hát elsősorban magamnak. Tudom tudom most mondjátok hogy akkor írjál naplót, mert az nem publikus, s hogy biztos te is csak egy vagy a sokdivatbloggerből.
Szerintem nem, én sose törekedtem arra hogy mások is olvassák, s nem is nagyon érdekel hogy kik olvasnak, talán épp ezért meglepő hogy megtelepedtem itt, s hogy olyan helyekről kapok visszajelzést kapni akiktől nem is várnám. Ilyenkor az alkotói büszkeség tölt el hogy jól csinálom amit csinálok. Elég csak Melcsy hízelgő kritikájára gondolni.
De első sorban nem ezért, hanem azért írom életem krónikáját hogy sok sok év múlva mikor elmém már kirostálta a kevésbé fontosabb emlékeket, akkor visszaidézhessem őket. Mert míg a napló az idők folyamán elhasználódhat vagy épp elveszhet, addig ez a blog, míg internet az internet addig nyomot hagy a webtársadalomban. Jó lesz szórakozni a kalandos egyetemi napokon, hisz már most is jókat szórakozok a tavalyi vagy épp az azt megelőző írásaimon. SZóval valójában ezért blogolok. Másik ok talán hogy megszeretettem a blogolást, hogy szeretem megosztani ismerőseimmel az örömöt és bánatot vagy épp az aktuális kalandokat, történéseket...

Sokak szerint, ez csak egy haszontalan időtöltés, mert hát semmi haszna nincs. Szerintem pedig van, mert hát nem mindenből lehet anyagi hasznot szerezni. De szerintem rengeteg haszna van a blogolásnak, nem direkt hanem indirekt. S vannak a világban olyan dolgok amiből nem lehet nyereséget csinálni. S hogy mik ezek az átvitt hasznok?
Hát például hogy kifejezhetem önnmagamat ebben a blogban. Ebben a blogban néha olyanokat is leírok amiket nem mondok/mesélek el.
A másik haszna hogy leírhatom az érzéseimet, s ismerőseimet is tájékoztathatom hogy mik történnek velem, miért vagyok elfoglalt, boldog vagy épp kedvtelen.
A harmadik nagy haszna a blogomnak, no persze ez is nonfiskális. Szóval a harmadik dolog hogy megmutathatok idegeneknek olyan helyeket amerre járok, s lehet hogy ők sose jutnak el ezekre a tájakra, vagy épp az én élménybeszámalóm nyomán felkerekdnek s saját szemükkel nézik meg a leírtakat

A kezdetek persze, mint minden kezdet nehéz, és más volt. Akkoriban még csak ízlelgettem a blogolás művészetét, kezdetben az msn álltal nyújtott lehetőségként fedeztem fel, egy kedves ismerősőm által, aki akkoriban nagy hatást gyakorolt szemléletemre. Az írásaim ekkor még nem voltak kiforottak, egy egy sorra tagolódtak és egy-egy neves alkalomhoz kapcsolódtak. Köztük az érettségihez. Aztán szép lassan az írások hossza, a forma, és stílusa is változott, de azt hiszem az értékrendje ma is ugyan az mint akkor. A szemlélet nem változott, csak a külcsíny :)
Sokak szemlélete azonban hatott rám. Például mint tudjátok Márton miatt költöztem el ide, mert azt hiszem megérett a blogom a nagyközönség számára. Az msnnes írások alatt kitapasztaltam a fortélyokat apróbb kis cseleket. Szóval blogom kínőtte a gyerekszobát, s nagyobb olvasóközönség elé vágyott. Mint tudjuk amit a google sponzorál az eléggé nagy népszerűségnek örvend.

A blogom témaarzenája is változatosnak mondható. Rendszeres híradásaim a Campus területéről ,vagy épp a humormorzsák. Ezenfelül a kirándulásaimról, baráti összejövetelekról, vagy épp kultúrális érdekességekről is tudósítottm nektek, vagy elég csak a közelmúlt írásaira a Kedvenceim sorozatra, a házépítésre gondolni. Szóval azt hiszem a változatosság megtalálható, a részletességről nem is beszélve, néha talán tényleg túl részletesen írom le a dolgokat, de hát úgy illik nemigaz?!

Azt hiszem hogy a munkám, írásaim és blogom tetszetősek, s jól esik hogy ismerőseim kedvüket lelik a témákban, s gyakran "oltják szomjukat" blogomon :) Szóval a pozitiv visszajelzések s néha elejtett kommentek nyomán úgy gondolom hogy helyes amit csinálok, no és nem utolsó sorban érdemes is.
Talán ezért válhatott a blogom ilyen fontossá számomra, vagy talán azért mert egy kedves ismerettség, egy kellemes nyár kötődik hozzá, vagy talán azért mert eggyidős a felsőoktatásos énemmel, vagy nem tudom :) Egyszerűen szertem időmet 'vele' tölteni, szeretem írásaimat szerkezteni, s a blogolás rögös és áldásos, azonban felelősségteljes útján lépdelni.
Tudom bátran ajánlani mindenkinek, ha van egy kis szabad ideje, s érez magában valami kis vágyat hogy élményeit fotóit, képeit, vagy úgy valamit megosszon ismerőseivel, vagy épp idegenekkel akkor bátran vágjon bele a blogolásba. Szerintem nagyon jóó móka :)

Remélem sikerült átadni a blogolással kapcsolatos véleményemet a kedves olvasóknak, meggyőzni a kétkedőket. Átadni nektek hogy miért szeretek én blogolni :) S hogy mi is az a Dodi blogproject.
Nektek pedig köszönöm hogy végigolvastátok írásomat, a mihamarabbi viszontolvasásig legyetek jók, vígyázzatok magatokra, élvezzétek egymást és a nyarat. A következő írásomig legyetek türellemmel, addig is sziasztok