Bucsúi Krónika

Emelem virtuális kalapom blogom olvasói előtt! Mivel úgy érzem az elmúlt hét történései már kellemes kis párlatot alkotnak, így hát nincs más hátra mint hogy elcsepektessem itt párlatomat falunk egyik legnagyobb eseményéről.
Ez a rendezvény szintén a múlt héthez kötődik, idő hiányában azonban nem volt időm krónikát készíteni erről a színvonalas mulatságról, de talán így jobb is, mert ilyenkor az egészet megfűszerezi a nosztalgia hangulata. De nem cséplem tovább a szót, vegyük fel tehát ott a fonalat hogy Mátkám távozása után hazasétáltam...
Otthon aztán tovább gyűrűzött az érzelmem, s mint egy nagy spirálrugó húzott magával mélyebbre. Azt hiszem nagyon csalódott voltam akkor, s hazaérkezésem után, valahol a kutyáink is érezték ezt, mert folyamatosan boldogítani s nyalogatni próbáltak a hintapalintába. S ha már itt tartunk, azt hiszem a hintapalintánk nem csak egy amolyan mezei hintaágy, hanem egy tökéletes gondolkodó hely is. Ahová az ember elvonul a problémáival, bánatával, s kicsit hintázva, kellemesen rugózva valahogy megnyugszik.
Nem tudom pontosan hogy a hintaágy vagy kutyáink lelkesítő "szavai" de valahogy hirtelen jobb kedvem lett. S miután befaltam az útravalóul Julcsinak küldött, majd visszakapott szendvicseket, így már egész jól laktam, (Nagyon finom kis szendvicsek voltak :) ) s szívemben egy másik érzés vetett tábort. Méghozzá a mulatság érzése, ami azért érdekes mert hát szomroú voltam. De lehet hogy itt igaz hogy sírva mulat a magyar :)
ÍGy hát a nővéremtől megkapott borocskát becsaptam, majd mulatós zenébe temetkezve, vártam kedvesem, hátha tudunk egy kicsit beszélni :)
Reményem aztán hamar alábbhagyott, s msnes tartózkodásom ezzel le is zártam. A mulatós zene aztán meghozta a kedvemet a báli mulatsághoz.

Mert hát minden falusi gyerek tudja, hogy egy faluban a legnagyobb kúltúrális esemény a bucsúi mulatság. S nincs ez másképp kis falunkban sem. Bár régebben számos más bál is képviseltette magát a repertoárban, például volt nekünk Szüreti bálunk, vagy Májusfa bál a Viktoria presszónál, amit a helyiek csak Bogdányi bucsúnak hívtak, de ezek mára már kikoptak a naptárból.
Így hát mára már csak a Búcsúi Bál maradt talpon. Miután letisztáztam magamban hogy elmegyek a bálba, gondoltam kerítek hozzá társaságot, azonban társaság szűk családomban nem igazán akadt, így hát mit volt mit tenni elindultam hát egyedül.

Útközben aztán Cucu csörgetett fel, ami azt a reményt keltette bennem hogy talán mégis lesz társaság, s nem kényszerűl rá az egyedül mókulásra.
Beérve aztán a faluba, jókedvűen tapasztaltam hogy bizony folyik az élet. Betérve a Támaszpont I-re aztán ismerős arcokkal találkoztam, ami nem meglepő egy 1200 fős faluban :) Szandival aztán váltottam pár szót, majd kikért söröm után továbbhaladtam, gondoltam előbb feltérképezem a mókahelyeket.
A Csékey kocsmához érve, ami hagyományosan otthont ad a bálnak, pillantottam meg Petyát és unokatestvéreit, Andrást és Árpit.
S ha már megpillantottam őket, hát nyomban le is telepdetem közéjük. Magamba lelkendeztem is hogy végre lesz társaság :)
Ahogy telt múlt iperedett a hangulat szemmelhallhatóan kezdtünk jobb kedvre derülni. Ekkor egyeztünk meg hogy mindeki áll egy kört, s így demokratikusan megosztozunk a költségeken. Ez bizony jó elhatározásnak bizonyult.
S míg sorainkat rendezgettük, s söreinket kezelgettük, beszélgettünk. Árpival kitárgyaltuk az osztálytalálkozó gondolatát, hogy hát női szekcióra ne bizzuk a szervezést, s hogy jövőre kéne valamit okoznunk ez ügyben.
Második napirendi pont a suli volt, mert hát ugye ez mindannyiunk életét kiteszi. Így hát eszmét cseréltünk a győri, fehérvári és pesti iskolás időszakokról, s elmorzsolgattuk a nyár utolsó gondolatait.
Petya megosztotta velünk a kollégiumi életérzést, illetve pesti félelmeit és vélelmeit. Aztán a harmadik sör előtt, Szilárd csepegtetett belénk nemzeti öntudatot. Amitől magyar menténk büszkén dagadt. Szegény Szilárd, kicsit sokat ivott, s így új nemzeti öntudatra ébredt, amit menten velünk is megosztott.
Szerintem azonban nagyon vicces s néhol jogos előadást hallgattunk. De mint ahogy lenni szokott egyszer minden véget ér, így Szilárd is hazaindult, mi pedig tovább folytattuk a hidratálást. Öszintén szólva ekkor ébredt fel bennem a gondolat hogy valyon ehhez a gondolatmenethez mit szólt volna Kedvesem.

Közben figyelő tekintetünk a búcsúi forgatagra is oda-oda tévedt, ahol meglepődve tapasztaltuk hogy az Ufó érdeklődés miatt még hajnali egy órakkor is üzemelt. Mondtam is Petyának hogy négy sör után milyen poénos lenne felülni egy menetre. Sajnos amikorra a gondolat tetté érett már a szerkezet üzemen kivül volt, így ezt a lehetőséget elpuskáztuk.
Az idő múlásával aztán kedvünk is a tetőfokára hágott. S így hát az én körömre már csak a legvadultabb pia a Fanta jutott. Ez többeknél be is tette a kiskaput, s elszabadultak az indulatok.
Főleg a Kambodzsai történetek, de azt kell hogy mondjam hogy ezen nagyon jól szórakoztam. Mert hát ha három pihentelméjű összeáll,akkor abból jó nem sülhet ki :)
A történeteket aztán a boxkiállással szakítottuk meg. S örömmel tapasztaltam hogy a kocsma wc-je 10 év után is változatlan, persze az amortizáció már itt ott, szinte mindenhol mutatja már jeleit. Így hát meglehetősen szocreál környezetben történt az olajcsere.
Miután a kisebbségi Kolompár Klán felszaporodott, s már az idő is delesre járt, úgy döntöttünk hogy a kambodzai elitkommandó hazamendegél.
Útközben aztán csatlakozott hozzánk Peti, aminek azért örütem mert így Petyáék távozása után sem kellet egyedül baktatnom azt a 100 métert.

A hangulatos kis mulatozás után, aztán elégedetten hajtottam álomra a fejemet. S hamar el is nyomott az álom.
Összességében nagyon jó kis spontán rendezvény volt. A Mária napi noszlopi bucsú ugyebár kihagyhatatlan. Fiúk nektek pedig köszönöm a szórakoztató társaságot, s Szilárdnak a nemzeti öntudatra ébresztést ;)
A báli hangulatot csak az zavarta meg, hogy mindkétt kocsma saját zenés táncos mulatozást csapott egymással konkurálva. Ez kicsit érthetelen s zavaró volt számomra.
A másik kellemetlen élmény, hogy kedvesem nem jöhetett velem, pedig szerettem volna megtáncoltatni, mert hát ugye úgy dukál :) De remélem erre lesz még alkalom az elkövetkezendő időben. :)
Összefoglalva azonban a hangulatra és a társaságra nem lehetett panasz, így egy erős 8,4-es pontszámot mutatok fel virtuális pontáblámon.

Köszönöm hogy végigolvastátok rövidke bejegyzésemet, remélem azért tetszett. De mint ahogy mondani szoktam, ezt nem lehet leírni, ezt át kell élni. Valamit azért remélem sikerült átadnom eme falusi kúltúreseményből.
A mihamarabbi viszontolvasáig, legyetek jók, vigyázzatok magatokra, élvezzétek egymást. A következő irásomig sziasztok