Második hét

Emelem virtuális kalapom blogom olvasói előtt! Eljött az idő hogy lekottázzam nektek a második hét eseményeit. Sokakkal ellentétben minket megfosztottak a reg7 tombolásától, s az őszi szünetet sem most rótták ki, így mi már lelkesen, rutinszerűen koptattuk a D1 padjait, s jártunk be óráinkra.
Összeségében a második hét is bővelgedett izgalmakban. Alapjáraton nagyon izgalmas, eseménydús hét volt, mégsem történt semmi egetrengető. Talán ezt nevezném úgy hogy átlagosan pörgős, vagy módfelett jó :) De ne vágjunk a dolgokban in medias rex.. Kezdjük tehát a krónikát az elején...

A hét előkövetelménye a vasárnap. Vasárnap az a nap aminek tulajdonképpen a beosztásomban semmi értelme nincs. Mert hát miből is áll a vasárnapom?! Felkelek ebédelek aztán módosan megfogalmazott Ius murmurandik majd fürdés, Ius murmurandi "Fiam négy óra van", "ezt még tedd el.." "minden megvan?" majd batyuzhatok is ki jó szokásom szerint legalább fél órával a busz érkezése előtt a nagybogdányi buszöbölhöz. Aztán ott felszállva a tömegnyomoros buszra, elvergődhetek győrbe :)
Szóval gyakorlatilag az embernek semmire nincs ideje vasárnap. Ezért mondom én hogy egy felesleges nap a héten. Persze ki a kicsit nem becsüli...

A vasárnap most sem zajlott máshogyan. Ébredésemet beárnyékolta a tudat hogy vissza kell térnem Győrbe, s meg kell hogy valljam egyre kevesebb kedvel megyek vissza. A készülődési ritauáli is hasonlóan zajlott. Anyukám buzgó módón egyre több és több élelmiszert akar rámsózni, amiben persze drága nővérem is szárnysegédkezik néki, így táskám 1/3-át a családi hadtáp teszi ki.
Miután sikeresen elpakoltam mindent, s magamat is rendbe szedtem kimentem a buszmegállóba. Ahol nővérem társasága szórakoztattot, s így gyorsabban tellt az a 10perc váróidő. Legnagyobb meglepetésemre a buszon nem volt tömeg, így elégedetten "fáradtam a kocsiszekrény belsejébe". Persze megamba elmormoltam pár ius murmurandit, hogy a bácsik és nénik miért rakják az ülésre a batyujukat, vagy hogy egyes "pónik" miért nem a csomagtérbe helyezik el a "szekereiket". Ezt leszámítva azonban Pápáig jól utaztam.
Pápán aztán találtam magamnak ülőhelyet, így kényelembe helyeztem magam, könyvem társaságában jókedvűen utaztam. Az idillt egyedül a Kolompár Klán színesfémgyüjtő szakcsoport zavarta meg, akik vagy fél tucat porontyal, kicsitől a nagyig, átfurták magukat a buszon, majd minden problémájukat, főleg az utazóközönséggel, fennhangon közzétették. Valahogy tipikusan a nyúl viszi a puskát érzésem támadt...

Győrbe megérkezve aztán Geri kollegával megkezdődöt a szokásos batyuzásunk. Ezt beszélgetéssel tettük elviselhetővé. Megosztottuk egymással az első hét tanulságait, hétvégénk jósági fokát, terveket a második hétre.
A víztorony utcához érve, miután köszöntem a szemközti gráciának, behatoltam a lakásunkba.
Öröömel tapasztaltam hogy Hajmi is éppségben megérkezett, s unalmát snapszerbe folytotta. Miután kipakoltam, s kicsit kifújtam magamat, eszmét cseréltünk a hétvégénkről. Megtudtam a tüskevári bucsú krónikáját.
Rövid pangáss és tv-nézés után aztán elindultam a jó előre lebeszélt programmra Mátkámmal.

Igazából program nem volt, csak találkozást beszéltünk meg, aztán a többi csak úgy jött. Meg kell hogy mondjam nagyon büszke vagyok magamra hogy a vasárnap ilyen jól sikerült, s részben magaménak vallom a spontán ötletet. De ezzel le is lőttem a poént. :)
Tettünk egy rövid kis sétát a felújított Széchenyi térig, ami igazán szép lett. Főleg esti díszfényében csodás. S ha már itt voltunk készítettünk is egy közös fotókópiát. Amire szintén jó emlékekkel gondolok vissza, mert nagyon szeretem az ilyesfajta közös fényképeket :)
Kicsit beszélgettünk, majd a langy szeptemberi idő miatt egy meleg helyet kerestünk magunknak. A választásunk a Pállfy Miklós vitéz lakomázó termére esett. Nagyon hangulatos kis hely ez, s az árak is korrektek, azt hinné az ember hogy a főtéren lévő puccos helyek mind drágák :) Felül is vizsgálom ezt az álláspontomat.
Barátságos berendezés, hangulatos világítás, egyedi kárpitok, az egésznek nagyon korrekt kis atmoszférája van. A kiszolgálók pedig felettébb barátságosak. A pincérünk a Forró csokink mellé még egy apró kis poént is ellejtett.
A társaság a csoki és a hely mind mind nagyon élvezetes volt. Végre meleg helyen egy kis melegséget tölhettünk magunkba. Nekem annyira jól sikerült ez a töltés, hogy egyből el is égettem a nyelvemet.
Ha az est legjobb momentumát kéne kiemelnem akkor azt mondanám hogy Mátkám és a szívószál volt az. Bár nem tudom az ettikett ezt mennyire mondja illőnek vagy nem, minden esetre jót nevettünk együtt a dolgon :) Én pedig hódolhattam kedvenc szenvedélyemnek a szekálásnak.
A jó kedv hatására az idő is gyorsabban forgott, s elérkezett a távozás ideje. Persze az éttermet nem hagyhattam el "szerelmem" a míves tányéralátét nélkül. Igen nagyon szeretem a különféle tányéralátéteket magammal hozni, ez most sem volt másképp. Hiába volt Kedvesem rosszallása, végül megkaparinthattam :)
Majd elindultunk haza, hogy mindketten viszonylag korán ágybakerüljünk. Hát igen a logisztikai próblémák még mindig fennállnak. Útközben csináltunk pár közös fotót, majd külföldieket is útbaigazítottunk a főtér felé.
A búcsú terméseteszen most is nehézkes volt, de alapjáva véve az esthez méltó. De valakinek mindig ki kell mondani a végszót Kedves, s mostanában rám hárult ez a szerep.
Hazaérve aztán alvó szobatársaim fogadtak. Szívemben pedig valami kellemesen jóleső érzés volt. Azt hiszem régen éreztem magam ilyen jól. Elégedett voltam a programmal, az estével, s valahogy a gondok békjójától is megszabadultam.
Örültem hogy hangulatosan vidáman együtt lehettünk Kedvesemmel. Az este aztán elhatározásra is "kényszerített" illetve elhatározást is eredményezett. De erről most, itt nem szólok :) Legyen titok :)
Összegezve a vasárnapot egy remek nap volt, nagyon fantasztikusan éreztem magam, felfedeztünk egy új helyet. Élvezhettem Arám mosolyát, s csodás társaságát.. Szóval nagyszerű volt.

A kellemes este után, rövid forgolódás után elszenderedtem. S elérkezett a várva vár hétfő. Hétfő tulajdonképpen az a nap ami most egész szerethető. A hét kezdete, három órával megspékelve, nem túl megerőltető, s ilyenkor még tart a hét, az új lelkesedése :) Szóval az éberdési idő amíg a rendszer bootol, még az is élvezetes.
Óráim sorát kedvesemmel szakítottam meg, vagy inkább úgy mondanám hogy a Kedvesemmel töltött időmet az óráim szakították meg, s ebből talán jobban érződik a jósági fok.
Hő és áramlástan után, aztán nem tudtam mit kezdeni a rengeteg szabadidőmmel, így ismét kedvesemmel töltöttem az időt a parkban. Jót beszélgettünk, szignóztunk egy padot, majd legnagyobb meglepetésemre kedvesem elkísért Elektrotechnika órára. Ott aztán örömmel tapasztalta hogy nálunk csak fiúk vannak. Hát igen, azért meglepő lenne egy hidraulika olajra "gerjedő" női lélek, bár azért elvétve vannak nálunk is lányok :) (Minden Fejtágításon örömteli esemény az első gépész grácia felkutatása)
A bevezető óra izgalmait, levelezésbe folytottuk. Végül hétkor Ballagi tanár úr is letette a lantot,mi pedig elindulhattunk haza, Julcsival és Timivel.
A hétfő utolsó erőpróbája a lakbér befizetése volt. Erre azért mindig fel kell készülni lelkiekben, főleg Ákos bára..De miután elszántuk magunkat átrobogtunk főbérlőinkhez. Akiket meglepetésre nem találtunk otthon, így csalódottan tértünk haza.

A keddi nap viszonlag izgalomentesen zajlott. Nem is tudnék kiemeleni semmi egetrengetőt, ha csak Petya érkezését nem. Sajnos azonban óráim hevében nem igazán tudam élvezni Petyus társaságát. Remélem azonban élvezte a velünk töltött időt, s hébe hóba azért találkoztunk a nap folyamán. A délelőtti belső égésű motorok óra nagyon jó hangulatban tellt. Ez az óra még mindig a kedvenceim között tarja a helyét, majd délután egy kevésbé követhető számitógépes modellezés óra jött. Az első érthető rész után, a csoportunk valahogy szétesett, s a korábban tervezést tanuló nebulók előnyösen tudták alkalmazni tudásokat, míg az újoncokkal Kóbór tanár úr sem igazán foglalkozott, így mi jelentősen küzdöttünk. Itt érett meg a gondolat hogy valahonnan be kell szereznem ezt a programot, hogy tudjak gyakorlatozni..
Délután aztán Kedvesemmel töltöttem, a Bridge előtti parkban. Ami szintén nagyon vicces és kellemes volt. De hát ezt ki sem kéne emelnem mert a vele töltött idő mindig üdítően hat rám, s mindig nagyon élvezetes. Az idillt csak PEtya hátsó támadása zavarta meg. De összegezve örültem neki hogy kicsit beszélgethettünk hármacskán, ha már Kedvesem nem jött el bérleményünkbe.
A találkozónak aztán a Matekóra közeledése vetett véget, így kénytelen kelletlen de el kellet köszönnöm elébb Petyától majd Kedvesemtől is.
Az utolsó óra is jó hangulatba tellt, majd következhetett a megérdemelt pihenés. Ezt előbb megszakítottuk egy lakbérfizetéssel, ahol szerencsére csak Mariann néni volt jelen, így jobb kedvüen zajlott :)
Miután haza tértünk, Bandi távozása után, Hajmival felhasználva az épitkezési bóját, elkezdtünk konsturálni egy hangulatvilágitó eszközt. A munkálatok folyamán nagyon jókat nevettünk, aztán végül gyönyörködhettünk művűnkben. Összeségébe a lámpánkal is nagyon elégedett vagyok, bár ez még csak a béta verzió :) Remélem másokat is elbűvöl majd alkotásunk :) Miután végeztünk az alkotómunkával pókerba folytottuk bánatunkat. S olyan történt ami egy éve nem. Megvertük Ádámot :) Ezen annyira fellelkesültünk, hogy elhatároztuk ezentúl statisztikai módszerekkel rögzítjük a Póker ópen eredményeit.
A nagyszoba dicsőséges győzelme után, aztán elégedetten hajtottuk álomra a fejünket.Az álom amely hamar el is jött :)

Eljött az egyik kedvenc napunk a szerda. Ezt a napot azért szeretjük mert a hét közepe, ilyenkor persze a reggeli ébredés már nehezebben megy, de mégis lelkesít az esti buli, másrészt a közelgő hétvége halovány gondolata.
Így vegyes érzelmekkel vágtam neki a szerdának. A reggeli hő és áramlástan remek kis hangulatromboló volt, aztán a kedvem fokozódott Automatizálás órám. Egyre jobban világosabá válik hogy ez sem lesz egy móka tárgy, s hogy az automatizálás egy tudásunkat nem kellet volna a gyáron sutba dobnom.
Mindenesetre ez az óra targoattt jóhírt is, méghozzá hogy a délutáni gyakorlat nem mindig lesz megtartva, köztük most sem. Így hát örömmel lelkesített a tudat, hogy a Misztériumügyi főosztályon (=Tanulmányi osztály) eltöltött idő után együtt lehetünk Mátkámmal.
A T.O-n örömmel szembesültem hogy "kedves" ügyintőzőnket Takács Judittot az eredményes barátságos munkáját honorálták, így új néni kezelte problémáinkat.

A délutánt mint említettem kedvesemmel töltöttem, ezúttal egy kis parkozós jégkásázós program volt kilátásban. Az új szemeszterben sokat mókulunk a parkokban, és tereken. Azt hiszem most kezdtem el élvezni győr város tereit, és sikátorait.
A beszélgetésünk s sétáink során megbeszéltük az esti programot, majd letelepedtünk a Gárdonyi Géza szobrával ékesített parkban. S itt is köszöntünk el egymástól.
Én pedig hazafelé vettem az irányt. Otthon aztán végre elfogyasztottam az ebédemet, majd olvasgatásba kezdtem. Készülve az estére, aminek még nem igazán volt konkrét programja :)

Végül elérkezett a várva vár esti óra, amikor is fellebbent a függöny esti programomról. Egy kedves és szívélyes meghívás után Viviel és Kedvesemmel bulizhattam. Örültem ennek a meghívásnak, bár kicsit azt hiszem zavarban éreztem magam, két ilyen csinos lányzó társaságában. Az este azonban nagyon jól sikerült. A lányok gyönyörűek voltak, Vivi lakása is nagyon hangulatos, főleg a lift és a kanapék tetszettek. A konyhából pedig csodás kilátás tárult elém a Barros útra. A lányok társaságában pedig nagyon jól éreztem magam, rengeteg dolgot megtudtam a női lélekről, bár némely témához nem igazán tudtam hozzá szólni. Minden esetre örültem hogy jobban megismerhettem Vivit is. Nagyon jó házigazda, s nagyon aranyos lány. Szóval örültem hogy meghívtak, s fiúként elviselték a gondolkodásmódomat :)
S ahogy az idő tellt, a vodka fogyott, a hangulat pedig egyre jobb és jobb lett. Kettő óra körül aztán elérkezettnek láttuk az időt a távozásra. Így kedvesemmel miután elköszöntünk házigazdánktól, elindultunk hazafelé.
Mivel nagyon jól éreztük magunkat Vivinél, de meglehetősen elfáradtunk a duhajkodásba, így úgy határoztunk hogy nem megyük sehova bulizni, inkább álomra hajtjuk a fejünket.
Hazaérve lezuhanyoztunk, majd kicsit beszélgettünk, s elszundikáltunk.
Összegezve: Nagyon jól éreztem magam az est folyamán. Nem csak azért mert Vivinél remek kis rendezvény volt, s nem is csak azért mert Kedvesemmel lehettem, az összkép volt nagyon kecsegtető. Remek volt ismét a legcsodálatosabb lánnyal álomra hajtani a fejemet, s ugyan emelett a csodás lányzó melett ébredni.
Többek között ezért is adok a szerdai napnak magas 9,34-es pontozást a virtuális ponttáblámon.

A csütörtök nem hozott jelentősebb izgalmakat. Mindenki számára már érzékelhető volt a hétközi fáradtság. Méréstechnikán ismét elvesztettem a fonalat, de hát Szolecski tanár úr, az oktatásért van, mint az tudjuk :) így mindent megtett hogy tudását átadja nekünk dőre mérnökpalántáknak.
Méréstechnika után, átsiettem a másik technikás órára, gépészeti rendszertechnikára. Ott aztán végre bebocsáttatást nyertünk a tudásba. S rájöttem, hogy ez sem épp egy könnyed kis mókuláré.
A csütörtöki nap már csak azért is volt kicsit rosszabb mint a többi, mert ezúttal nem igazán volt lehetőségem Kedvesemmel lenni. Szóval ezért is voltam kicsit szomorkásabb. Szerencsére Operációkutatás előtt, Szakál "félisten" Gyula után kicsit tudtunk beszélgetni. Ahol végre kikristályosodott a hétvége programja. Ami azért valamennyire kárpótolt a "napi szenvedésért".
Így hát summa summárom végül is örömmel tettem szögre a logarlécemet utolsó órám után.
Este aztán kicsit filmeztünk a fiúkkal, majd hamar elnyomott az álom, így nagyon korán kilenc órakkor elszenderedtem.

A pénteki nap során , korán ébredtem, mert ki korán kel Julcsit lel :) Így besietve az egyetemre, megszereztem Kedvesem bőrőndjét, majd hazacipeltem.
Otthon aztán Bandival megreggeliztünk, majd elköszöntünk egymástól, s én elsiettem motorok órára.
Az óra ismét töménytelen okosságot, s képletett tartogatott számunkra. Igazából ez az óra az egyik legnagyobb csalódásom, mert én azt hittem hogy képletek helyett motorszerkezetekről, elrendezésekről fogunk beszélgetni. Ehelyett pedig képletdömping, megspékelve képletekkel :)
Amikor a sok-sok képlet már a fájdalomküszöbünket súrolta, elérkezett a 10 perces szünet ideje. Itt aztán kapva kaptunk az alkalom, hogy Larion kollega úrral sétáljunk egyett az egyetemünk pincéjébe, ami nagyon romantikus hangulatú :)
Szerencsére a második rész már hamarabb elmúlt, így hazamehettem ebédelni, majd összecsomagolni a motyómat. Hamarosan aztán Kedvesem csábos hangjára, felkerekedtem, s belibbentem az egyetemre.
Ott aztán összefutottam SzöSzel és Stokival, s miután elköszöntünk tűlők a szemerkélő esőben hazaindultunk Mátkámmal, mivel a hétvégét nálunk töltötte :) De ez már egy másik történet....

Összegezve a második hét eseményeit. Nagyon hangulatos és eseménydús hét volt. Beköltözött hozzánk az új lakó, meglátogatott minket Petya, áttáltunk a házitejre, remek kis programokat csináltunk Kedvesemmel, megismerhettem jobban Vivit, Kedvesemmel tölthettem a hétvégét.
Tehát, azt kell hogy mondjam hogy ismét jó hetet zártam. Eseményből ezúttal sem volt hiány. S azt kel lhogy mondjam hogy pár tizedpontal jobban is végzett mint az elődje.
Nem is kérdés hogy virtuális pontszámlálómon egy 9,23-as pontszámot mutatok fel.

Nektek kedves olvasóim, pedig köszönöm a türelmet. Köszönöm hogy végigolvastátok az élménybeszámolómat, s mint ahogy mondani szoktam, ezt nem lehet leírni, ezt át kell élni. A következő irásomig, legyetek jók, vigyázzatok magatokra, élvezzétek a szemesztert.
A mihamarabbi viszontolvasásig sziasztok.