2009. december 13., vasárnap

Kultúrmorzsa

Emelem virtuális kalapom blogom olvasói előtt! Mint látjátok igyekszem aktivitásommal feldobni a blo(g)kádot, ugyanis ahogy észleltem a környezetemben lévő blogok igencsak panganak. Így hát tökéletes alkalom kínálkozik előttem, hogy az ő rajongóikat átcsábítsam :) 
Az adventi időszakra - mely, mint tudjuk a karácsony előtti várakozás ideje - több ünnep is esik, ezeket pedig feltétlenül érdemes szóba hozni a hozzájuk kapcsolódó néphagyományok illetve népszokások miatt.
 Én most egyet emelünk ki közülük, a Luca napját.

  Mint mindenki tudja december 13. Luca napja. Ehhez a naphoz számtalan népszokás s hiedelem párosul, de nézzük miért is olyan jelentős ez a nap?!
  Mielőtt Gergely pápa megreformálta volna a naptárat (1582), Luca napja volt az év legrövidebb napja, vagyis ezene a napon volt a leghosszabb az éjszaka. Ami nem csak nagy hancurozásoknak adhatott táptalajt, hanem így bizony annak a babonának is hogy a boszorkányok ezen a napon jönnek elő.
 Ez a nap nem csak az új esztendő reményeit, de a problémáit és gondjait is magában rejti
  Luca neve, latinul fényt jelent, s mint mérnöksuhanc ismerőseim azt jól tudják, nem véletlen hogy a fényerő mértékenysége a Lux. 


   A legenda szerint Lúcia a Krisztus utáni III IV század fordulóján élt Szicília szigetén. Egyszer egy napon elkísérte beteg édesanyját Szent Ágota sírjához, hogy a Szent közbenjárását kérjék a gyógyulás érdekében. Mikor megérkeztek a hosszú út után, Lúcia elbóbiskolt, s álmában megjelent neki a szent, és hívta az égiek seregébe.  Gondolhatjátok furcsa egy álom lehetett (amúgy érdekes hasonlóságok vannak a Hubertus storryval)

Mikor felébredt, Lucia kérte meggyógyult édesanyját, ne adják férjhez, mert ő immár örökre Jézus Krisztus jegyesének tekinti magát. (Látjátok feleim ez is egy módja megúszni az akkoriban divatos érdekházasságot)
  Természetesen mituán töviről hegyire elmesélte annyának az álmát, az asszonynak nem volt szíve férjhez adni lányát.
  Az elhagyott vőlegény ebbe a szégyenbe nem tudodt belenyugodni, s ezért feljelentette a lányt keresztény hite miatt Pascasius fejedeelmenél. 

 Mivel a fejedelem is férfiból volt, megértette a vőlegény panaszát. s szégyenét, s némi kenőpénz ellenében "elfogató" parancsot adott ki a lány ellen.  Miután a helytartó bodyguardjai, elsündörögtek a lányhoz, s elfogták, a helytartó rezidenciájára vezették.
 A lány a palotában szintén beszámolt álmáról, s annya csodás gyógyulásáról. Mire a helytartó égtelen haragra gerjedt, a lány pogány nézetei miatt. A fejedelem mindent megkísérelt, hogy Luciát a pogány bálványok előtti áldozat bemutatására kényszerítse, de hiába.
 Ekkor megpróbálta elvitetni a bordélyházba, hogy ártatlanságában megszégyenítse, de Isten segítségével nem sikerült – még ötven igavonó barommal sem – elvonszolni a szüzet.
  A fejedelem ezután kiadta véres parancsát, (ez itt most 18karikás rész lesz) A fejedelem kiadta tehát paransát miszeritn a lányt szurokkal és olajjal kell leönteni, majd máglyán elégetni.
 Ám a tűz sem fogott Lucián. Végül rabtartói elvágták a torkát, de addig nem halt meg, míg imádságát be nem fejezte… (eléggé vad egy legenda)

  Persze nem lenne igazi legenda, ha nem több verzió maradt volna fel a lányról. Egy másik hagyomány szerint saját maga szúrta ki a szemét, hogy ne tetsszen kérőjének.
 A számtalan verzió miatt Lucát számtalan réteg tekinti védőszentjének. Többek között a szemfájósok és vakok védőszentej, a menyasszonyoké, a hegyes szerszámmal, tűvel dolgozoké, és az utcanőké.


A kereszténységgel, persze ezen hagyományokat is átvettük. De kis hazánkban egy merőben más Luca szokás honosodott meg. (Persze majd átvesszük az imperialista nyugatét :P) Szóval amolyan eu normák szerint hungarizáltuk.
  A mi szokásvilágunkban Lucia sokkal inkább kísértetszerű, kitalált alak, kinek a külseje csúnya öregasszonyhoz vagy fehérleples szellemalakhoz hasonlít. 
 Luca napján a boszorkányok, bűbájosok, rontó lények szabadon tevékenykedhettek. Megrontották az embereket és az állatokat, azaz betegséget, bosszúságot s bajt okoztak.

 Luca megbüntette azt aki fon, kenyeret süt. vagy mos vagy épp tanul december 13-án. Ilyenkor aztán kölcsönadni sem volt ajánlott semmit, na nem azért mert ellopták, hanem azért mert az elvitt dolog a boszorkányok kezére kerülhetett.
 Továbbá vigyázni kellet Luca napján a söprükre is. Ilyenkor elrakták elrejtették azokat, nehogy a boszorkányok kezei közé kerüljenek.


Luca napjához persze számtalan más szokás és észrevétel is társul. Luca napjátol figyelték többek között az időjárást. A karácsonyig eltelt 12 nap, az eljövendő 12 hónapot jelölte. Ezen analógia szerint, minden hónap olyan lesz mint a neki megfeleő nap a tizenkettőből.
  Természetesen a termés jósági fokát is meg lehetett jósólni ezen a napon. Az asszonyok ilyenkor lapos tálakba búzaszemeket kezdtek csíráztatni a kemence közelében.
  Ha karácsonyra kizöldűltek akkor jó termés ígérkezett a következő évben :)


Ezen a napon a nők különböző praktikákkal igyekeztek, megbabonázni a kiszemelt férfiakat. A férfiak pedig igyekezték megtudni azon lányok nevét akik igazán tűzbe hozza őket.


Egyik ilyen hagyomány hogy 12 cetlire 12 dalia nevét kellet felírni, majd minden nap egyet a tűzbe dobni. S amelyik név utoljára marad az lesz(lehet) a férjed.
 Aki biztosra akart menni, az férje foglalkozását is megjósólhatat, méghozá a vízbe öntött ólom formájából.
Egy egyszerű kísérlettel azt is ki lehetett deírteni hogy hány évet kell még várni a blonde princére, és a hetet hét országra szóló lagzira.
 Egyszerűen oda kell menni a disznyóólhoz, s abba egy jó nagyot belerúgni. Ahányat röfög a disznó, annyi esztednő múlva mehetsz férjhez.

A férfi népet sem kerülte el a népszokás heve. Ők ekkortájt kezdték el éppíteni a Luca-széket. S mivel a jó munkához idő kell, vagy a férfiak már ekkor is lustácskák voltak, így Luca napjától minden nap faragtak rajta egy kicsit. 
 A szék minden része különböző fából készült, s csak Karácsony estére lehetett kész. Ekkor aztán az éfféli misén ki lehetett róla kémlelni a boszorkányokat.


  
 
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése