Beszámoló a 10.hétről

Emelem virtuális kalapom blogom olvasói előtt! Ismét elviharzott a heti gyors, én pedig már már rendszerint elfelejtettem tájékoztatást adni róla. Azonban ezúttal is nyomós okom van a hallgatásra, egyrészt mert hallgatni arany, másrészről pedig mert a választás és egyéb dolgok felkavarták az életet.Akarva akaratlanul de most minden kicsit a politikáról szól(t).

 Az elmúlt, számszakilag a 10 tanítási héten nem sok esemény történt, de azért mégsem mehetünk el bejegyzés nélkül mellett, szóval lássuk csak sorrol sorra, szóról szóra mi is történt úgy mégis.

Hétfő: Ezúttal egy plusz szabadnappal gyarapodott a naptárunk, köszönhetően a hétfői húsvétolásnak. Az idei húsvét hétfő merőben más volt mint a korábbiak. Ezúttal ugyanis nem a szódásüvegek sugara, hanem sokkal inkább az idő nedvesítette be a lányokat, elvéve ezzel valamit a húsvét hétfői élvezetből. Úgyhogy sokkal szerényebb körülmények között zajlott az ünnep. Hisz mi élvezet van abba hogy elég csak kihívni a lányt a szabadba hogy elázzon.. Na ugye hogy semmi.. Így kicsit csalódás is volt a locsolósdi.

 Természetesen azonban ez a nap is a szokásos nyúl tojással indult, úgyhogy csoki utánpótlás és vércukor szint szabályozás egy ideig adott. Bár ma már nagyon kacsintgattam a Kinder nyúl szakrális kivégzésével, de családom lebeszélt erről. Mivel az ajándék fitatásban kiskorunkban nagy rutint szereztünk, így idén sem okozott problémát megtalálni a holmikat.

  Az eseményt a napra a kötelező rokonlátogatás és Atiék érkezése jelentette. Élőszőr ült össze a két család, ami nekem leginkább uncsi felnőttes rendezvény volt (mind minden hasonló) azonban Atival jól szekáltuk együtt sörényesünket. Úgyhogy a végén mégis csak jobb szájízt hagyott maga után a dolog.

  Összességében nagyon jól éreztem magam velük, jó volt beszélgetni, de főleg a szekálás részt élveztem. Rájöttem hogy Ati nagyon poénos, s bizony egyből lecsapja a szexista poént, úgyhogy ilyen gondolkodásmódban nagyon közel áll hozzám.

   Azonban mint minden jónak ennek is idővel vége szakadt, dél felé a Herbert család tovább állott Mamihoz, mi pedig gyorsan megebédeltünk, mert hamarosan érkezett a Voura család a szokásos locsolással egybekötött vizitre.

 Előtte azonban anyu is megpróbálta a nyúl által tojt dolgokat, de csak miután az ajándék Asparatust biztonságba helyezte. Így egy röpke divatbemutató következett, melynek különlegessége az volt hogy ezeket a ruhákat most láthattuk először és nagy valószínűséggel utoljára anyun, ugyanis a szekrénybe lesznek elhelyezve a történelmi idők végéig. Még jó hogy nyár óta birtokunkba került még egy háromajtós szépség.

 

 Három óra felé megérkezett a Voura család a szokásos köszöntésre és locsolásra.

   Ez már kevésbé volt izgalmasabb mint az előző, azonban itt ott, ha máson nem Muncius úr svájci gárdistát megszégyenítő ruházatán.  Azonban itt más eseményt nem tudok kiemelni, természetesen meglocsoltam a Voura lányokat és Teri nénit, mert hát az azért dukál..

  Miután ők is elindultak, következhetett a szokásos, ám unalmas készülődés, ezt megint nem úsztam meg jó vélemény nélkül, ami meg is alapozta a további kedvemet. Nem szeretem az off-topicocat és kész, és nem értem miért kell valakit leszólni. Én is gyerekes vagyok és én is szófukar (ami lehet hogy itt nem látszik), szóval nem tudom miért kell kritizálni az ember választottját. Legvalószínűbb hogy a pájszerrel sokat feszegetett fiús anya teória állhat mögötte.

  Szóval megkezdődött a szokásos pakolás, a szokásos kellemes hangulatban, majd hamarosan megérkezett Hajmi, így elindultunk Győr városa felé.

  

Ismét szerencsésen és jó hangulatban érkeztünk fel Győr városába, ahol aztán megkezdődött a szokásos esti program, s mivel Kedvesemnek még adós voltam egy locsolással, így azt est során ez került beiktatásra. Útban a pályaudvar felé természetesen minden lányt meglocsoltam, mert hát az illem azért illem :)

  Odaúton aztán azon gondolkodtam hogy milyen érdekes hogy az Így jártam anyátokban sárga esernyője van Ted feleségének, míg Julcsinak narancssárga, így messziről kitűnik a tömegből egy szürke, borongós esős napon. Úgyhogy el is határoztam kellene készítenünk egy esernyős közös képet mert az olyan derűs lenne :)

  Miután felértem a pályaudvarra, pár perc várakozás után beérkezett a Füredi busz, melyről leszökkent kedvesem. Így hát elindultunk a kollégium felé, persze csak a kötelező csókcsata, és locsolás után.

  Nagyon jókedvünk volt, így ezúttal nagyon kellemesen beszélgettünk :) Ami külön megkoronázta az estét, így hát meg is állapodtunk hogy nálunk folytatjuk a dolgokat.

  Ezt a programot azonban keresztülhúzta Bandi, aki lakótárshoz és kakótestvérhez méltatlanul cselekedett, sőt még jó keresztényhez képest is. Szóval így az együtt alvás bizsergő gondolatát hamar elvetettük ,pedig jó lett volna, így egyedül baktattam haza az esőben. Amitől aztán átélhettem a lányok ilyenkor esedékes problémáit.

  Hazaérve még egy kicsit beszélgettem Bandival, majd lepihentünk. S hamar álomba is szenderültünk..

A keddi nap közel sem volt olyan eseménydús mint az előző 24 óra. Amiért mégis vártam a dolgot, az az volt hogy meglocsolhattam a többi lányt, másrészről pedig hogy megtudhattuk a közgazdaságtan zárthelyi eredményét. Ez utóbbi sajnos mégsem sikerült olyan jól mint ahogy azt az előzetes piackutatás jelezte, így rugalmatlan jószágként viselkedve, bizony alulmúlt mindent. Ez aztán demonstráló, duzzogó kivonulásomat is jelentette az óráról.

  Helyette inkább az Audi tanszéket vettem célba, ahol összefutottam az ott tanuló Julcsival, és a szintén ott tanuló Edinával. Miután kipfurogtam magam Kedvesemnek, aki igyekezett rám nyugtatólag hatni, megettem egy jó nagy tábla csokit :) Ami kicsit emelte a kedvemet, a cukromat biztos :)

   Aztán úgy döntöttünk hogy közösen meglátogatjuk SzöSzt és Stokit, akik szépen összeköltöztek a kollégiumba :) Fricskát félretéve, így hát elindultunk a K3-ba. Ekkor ismét tapasztalhattam hogy bizony a belső kollégium bár kívülről megszépül a belbecs ugyan az maradt, vagy nem mert azóta amortizálódott. Szóval ugyan olyan mint volt béna, kicsi és még sorolhatnám a negatív jelzőket. Stoki itt aztán megkínált minket csokival, amit mi mohó módon el is fogadtunk, a lányok pedig megbeszélték a további teendőket.

  Ezután visszabaktattunk az egyetemre, Kedvesem az órája én pedig TNCS tanár úrhoz viharoztam, mivel ha kedd akkor konzultáció. Azonban ezúttal Triesz tanár úr elfelejtette megjelenni, mivel nagyon szétcsapta magát a locsolkodásban, így hát a programban nem tudtunk előre haladni, azonban úgy érzem jól állunk, a membrán a gyárban, erőmérés hamarosan, szimuláchió 80%-os, és még van három hónapunk :) Úgyhogy csak így tovább. Megbeszéltük a prezentáchióval kapcsolatos teendőket, majd további munka híján, Tanár úr megosztotta velünk a Heisenberg-féle határozatlansági reláció ide, azaz Triesz tanár úrra vonatkozó részét, majd elindultunk kocsikázni egyet. Mivel Larion gépjárműjével (már ha lehet ezt egy francia autóra mondani) szóval Larion autójával tettünk egy kört, mivel annak bizonyos teljesítmény problémái adódtak. Ahogy lenni szokott a hiba a tesztkör alatt nem igazán jelentkezett, így mi sem tudtuk megfejteni az okát, de azért egy jó kör volt :) Legalább megnézhettem Vámosszabadit :P

    A túra után visszaérkeztünk az egyetemre, majd elváltak útjaink, s én Kedvesemhez mentem, akinek azt hiszem EU tanulmányos órája volt, de ez nem biztos :) Szóval kicsit fecsegtünk, majd én hazasiettem, s otthon beszélgettem a srácokkal.

  Aztán hirtelen vezérelt ötlettől este úgy határoztunk hogy Kedvesem mégis nálunk, velem alszik, így erre fel is tettük a pontot Mechanika óra után, így most jó szívvel engedtem haza.

   Az együtt töltött este nagyon kellemes, főleg hogy birtokba vehettük a kis szobát, így este ismét nagyot beszélgethettünk, mint azokban a régi szép időkben amikor a Dózsa rakparton voltunk. Meg kell még jegyeznem hogy az ágy is nagyon kényelmes volt, úgyhogy el is határoztam ha mód van rá a matracát kicserélem az enyémmel.

  Szóval az este ismét csodás volt Manóval, nagyon szeretem ha együtt lehetünk, közös főzőcske, reggeli közös, álmos készülődés, fogmosás, kicsit szekálni egymást :) De talán a legjobb az egészben másnap meglátni egymást fáradtan ébredés után, és azt mondani magadban hogy Ő még ilyenkor is a leggyönyörűbb.

De mielőtt nagyon mélyre szántanám a romantikus barázdákat, s egyes olvasóim átváltanának más csatornára, így folytatom is a regét a szerdával.

  A szerdával kapcsolatban két dolgot kell megemlítenem egyrészt a reggelt, ami egy hat harmincas ébredéssel kezdődött, mivel hát el kellet mennünk Vivihez. Így időben össze kellet készülnünk hogy ne késsünk el, persze gondolhatjátok ez nem ment olyan egyszerűen, a még öt perc- c monológ miatt, így nem meglepő módon sikerült elkésnünk, de csak egy kicsit :)

  Aztán bementünk az egyetemre és egy rövid kis időre elköszöntünk egymástól :) Tudjátok a lovagoknak kilométer hiányuk van, így gyakran libbennek be és ki az egyetemre.

  Szóval hazasiettem, ahol is megterítettem terülj terülj asztalkámat, miközben vadul fontolgattam a rajzolni vagy nem rajzolni kérdést, végül azonban nem kerekedett felül a rajzolás vágya, így hát hagytam a gépszerket másra..

  S mivel az idő sürgetett, s Rozáliától is jött egy email, így előkerítettem Lary-t és bementünk átvenni a munkaszerződésünket. Itt esett meg a találkozás Dőry Tiborral, aki egy könnyed fél órás szívbemarkoló monológot mondott nekünk az innovációról a tudásról, s hogy szép volt fiúk, több ilyen ember kellene :) Mutassuk meg a szellemi tőkénket, motiváljuk a társainkat is erre.. mintha mi kiváló élzászlóvivői lennénk a gépészmérnöki tudományok dicső ámde nehéz zászlajának.

  Miután kijöttünk, megkönnyebbülve léptünk tovább, először az Aulába, ahol már Hajmi és Vajda várt minket, ugyanis a nyári gyakorlat helyét keressük ízibe.

  Végső tanácstalanságunkban ismét az Audi-tanszéken tartottunk egy auditot, ahol Gál tanár úr tíz ő-betű kíséretében útba is igazított minket "Timikéhez" a titkárnőhöz. Ő aztán aranyosan adott nekünk egy jelentkezési lapot, én pedig azóta is képtelen vagyok kitölteni :) De majd ma ráveszem magam :P :P

   S miután jól végeztük dolgunkat, elvált a gépész szakcsoport a mechatronikus szakcsoporttól, s Larionnal bementünk a motorok laborba, hogy teljesítsük feladatunkat, azonban mind ez, mind pedig az anyagvizsgáló laborba történő bejutásunk sikertelen maradt, így megbeszéltük hogy mára fejront.

  S mindenki hazasomfordált, Lariont már várta az emelője, engem pedig az esti rendezvény lebonyolítása, így most lendítsünk is egy nagyot az idő kerekén, s ugorjunk úgy 7-8 órára.....

A szerdai fergeteg:

 Dátum:2010.04.07

 Kezdés:20:00

 Meghívottak: Julcsi,Melcsy, Kinga,Tuki,Pusy,Gergő,Hajmi,Bandi, szerénységem.

 Késve érkezők majd a logisztikusra mutogatók: Melcsy, Kinga, :P 

Alaptábor: Víztorony utca 6.

  Csúcs: Étterem

  Értékelés: 6,88/10

A géptábla után azonban lássuk részletesen is kibontva mi is történt az estén. Hát nem tudom igazából :) No nem azért mert túl sok vodkát döntöttem magamba, hanem mert kicsit átláthatatlannak bizonyult a színpad. Azonban azt hiszem nem lehetett olyan rossz buli, hiszen valahogy mint egy önszabályzó rendszerben,  úgy kicsiny kommunánkon belül is minden ment a maga módján, s azt hiszem végeredményében mindenki jól érezte magát.

 Az est valahol ott indult hogy Julcsival elmentünk feldobni Vivit, aki kicsit szomorú volt, így hát nála kezdtük az estét, egy kicsit beszélgettünk erről arról, tv-t néztünk, majd hazajöttünk, ez a kis kitérő azonban azt eredményezte hogy a partynál jelentkezett némi slip.

  Az albérletben lévő logisztikusok ugyanis nem tudtak megállapodni a csekkpont csárliban, így végül a nyolc órási kezdés fél 10- 10 órára halasztódott,de végül sikeresen megérkezett az Andramókus-alkohol kommandó (leánykori nevén Sakálok, bár ebbe nem tudom Tuki is belepasszol-e..)

  Érkezés után egy rövid kis beszélgetés kezdődött, mely során a lányok természetesen leszólták a kantárt, mert trehány módon nem igazán adtunk a vendégek érkezésére, s mivel a rangadók rangadóját ami albi szempontból is fontos volt számunkra (Bayern-Manchester) BL-meccset került adásban, így nem is volt időnk takarítani.

 Miután aztán az árgus női szemek és orrok is megszokták a látványt elkezdődött a hangulat és ízfokozás, melyet rövidesen az alkoholok ízlelése. A főital szerepében ezúttal a vodka tündökölt, melyet mindenki máshogy fogyasztott.

  Melcsyiék egy kék medve kísérővel, mi többiek maradva a hagyományos narancs kombinációnál, míg Gergő és Pusi sörökkel fokozta az örömöket.

   Ahogy telt múlt az idő, a meccs is fordulópontot vett, aminek én következetes Bayern szurkoló révén nagyon örültem.

  Az idő múlásával nem csak a bajorok kedve jött meg a góllövéshez, mi is szerényebben emelgettük a poharainkat, s talán az est fénypontja Kinga volt, aki sziporkázva osztotta a poénokat. Sőt idővel a csapkodónk is színesítette az éjszakát, a népszerű seggreverősdi játék modern kori feldolgozásában. Ekkor adta Geri azt az ötletet hogy nyissunk egy csapkodó kölcsönzőt. :)

  S mivel alkohol hatására élesedik a szem kisvártatva az is kiderült hogy a csapkodó inkább jobb suhintásra van igénybe véve, mivel érdekes módon balra hajlik. (az már csak a véletlen műve hogy jobb kezes vagyok..)

  A hangulat és ezzel együtt a decibelek is emelkedtek, ami minket nem igazán zavart, viszont Sárkányt igen, így a mulatságot egy telefonhívás szakította meg. Ezután aztán lejjebb csavartuk a mikrofonokat. Azonban izgalom ekkor is akadt, mikor is az elemében lévő Kinga megtudta hogy a szomszéd szobában lakik Ádám, vagy ahogy mi hívjuk Gömbi. Így hát nagy lelkesen be is köszönt hozzá :)

  Nem tudom ez a köszönés neki vagy Ádámnak jelentett nagyobb izgalmat, elvégre legalább Ádámhoz egy jó csaj szólt :) :) (ritka pillanat)

  Ahogy szaporodott a jókedv, úgy kezdtek kialakulni apró szórványpárocskák, főleg az volt érdekes ahogy Bandi visszatért a vadászmezőre. Szóval Bandi mester üdv újra a lesen :) S puskád mindig tartsd tisztán és csak a legnemesebb vadra tartsd. Ezt tanácsolom itt neked ország világ előtt. No de térjünk vissza a fő vonalhoz. 

  Mivel poharaink és üvegjeink idővel elkezdtek konvergálni a nullához, s a felső szerv is benyomta az unalmast úgy határoztuk hogy elindulunk a csúcs felé. Ennek én már örültem, mivel már eléggé partizhatnékom volt, vágytam rá hogy Julcsimmal egy jót táncolhassunk..

  Az út nagyon víg hangulatban telt, főleg Tuki mondásain szórakoztam jókat :) És mivel lakásunk jól frekventált helyen fekszik, így röpke öt perc után meg is érkeztünk a célterületre, ahol ahogy lenni szokott bevetettük magunkat a sűrűjébe, s elkezdődött a duhajkodás. Itt aztán szét is esett a csapatunk, ki ki a saját baráti körével tartott, én pedig belefelejtkeztem Kedvesembe, s végre az egyik legjobb elfoglaltságnak hódolhattam táncolhattam vele. Nagyon szeretek ugyanis vele lenni és táncolni is, s mint tudjuk ha két izgis tevékenységet összekapcsolunk az majdnem olyan jó mint szex közben biciklizni.. :)

  A mulatságnak aztán az egyre erősödő gyomorfájdalmam vetett véget, melynek okát máig nem tudom, de én a brassóira gyanakszom. (ez a probléma a csütörtöki nap szemléletére is kihatással lesz.)

  Szóval így fél kettő felé úgy határoztunk Kedvesemmel hogy elhagyjuk a terepet, s hazamegyünk. Sajna emiatt aztán lemaradtam a nagy hódításról, pedig arra kíváncsi lettem volna..

   Hazaérkezésünk után, valahogy erőt vett rajtunk az egész napos fáradtság, a korán kelés izgalmai, s liszteszsákként dőltünk be az ágyba, s a fogmosást kihagyva elszundikáltunk. Ami nosztalgikus volt, mert első együtt alvásunk is hasonló körülmények között született meg :) :)

   

Összegezve a partyt: Az elmúlt időszakban lezajlott bulikhoz képest nem volt rossz, de volt már jobban is részem. Mindenképp  Kinga, Melcsy, Tuki feldobták a hétköznapunkat, azonban szerintem túlságosan nagy volt a klikkesedés. Remélem azért mindenki jól érezte magát, persze tény és való hogy a házigazdák is javíthattak volna a színvonalon pl.: ha előszedjük a vízipipákat.

  Egybevéve a dolgokat jól éreztem magam, örültem hogy Kedvesemmel foglalkozhattam, és emellett a buli feelingje is megvolt. Remélem mindenki jól érezte magát, s a legközelebbi hasonló rendezvényre ahol a jövő mérnökei és andramókusai összeülnek némi szovjet vodka társaságában nem kell sokat várni.

  A buli hangulatát azonban nem igazán lehet szövegbe fröccsönteni, így hát legyen elég annyi hogy aki ott volt az tudja milyen volt, aki pedig nem az sajnálhatja.  Szerénységem a részvételt mindenkinek megköszöni és felmutatja a 6,88-as pontértéket.

 

Csütörtök: Az előző party hangulata ezúttal az álmosságban, s a kialvatlanság miatt, mely már két napja tartott ekkor, némi fej és szemfájás pulzáló jelentkezésével indult.

  A reggeli álmos készülődést színesítette hogy ismét Julcsim mellett ébredhettem, ami mindig ad egy különleges fűszert a reggeleknek :)

  Így hát együtt készülődhettünk ami mint mindig most is nagyon aranyos, kellemes és felemelő volt, főleg a közös fogmosást szoktam élvezni. Ezúttal sikerült Julcsit is le fogkrémeznem, de hát balesetek mindig adódnak :(

 Miután összekészültünk elindultunk az egyetemre, útközben kibeszéltük az esti történéseket, majd Kedvesemtől elköszönve, Larionnal belevetettük magunkat a gépszerkó rejtelmeibe, mint azt már lehet hogy közöltem a tengelyméretezés feladattal küzdöttünk, illetve csak Larion küzdött, mert én már a hétvégén elkészítettem azt.

  Az idő aztán a munka hevében sebesebben lépdelt, így észben sem figyeltünk és máris készen voltunk, mehettünk a nyomdában, majd ezek után TNCS (dr. Tóth-Nagy  Csaba)  tanár úrhoz viharoztunk, ahol ismét a HUHA került a terítékre.  Elmélkedésünk előtt Triesz tanár úr osztotta meg elméleteit a nagy melegről, s a lányok légzsákjairól való szigorúan áramlástani és mechanikai tudnivalóit, észrevételeit. Így hát többek között megtudtuk hogy a tavaszi napsugár, és a bimbók, dekoltázsok nyílása a férfi tanároknak is kellemetlen fellációt okozhat egy egy mechanika órán.

  Szóval a várás ezúttal is izgalmas dolgokat tartogatott magában, s többek között ezért is éri meg ez a projekt, mert minden egyes találkozáskor tanulok/tanulunk valami bölcset, valami jól hangzó elméletet, valamit amit magunkkal vihetünk a NAGYBETŰS ÉLETBE.

  A beszélgetés amúgy izgalommentesen zajlott, ugyanis sem Triesz tanár úr, sem pedig mi nem igazán haladtunk előre a munkálatokban, így az ülést hamar be is fejeztük.

   A kötelező szakmaiság után, következhetett a jó ízű ebéd, amihez nem igazán volt kedvem, mert a gyomrom még mindig vad erőkkel fájt vala. De hát ugyebár enni kell alapon, magamba tömtem a nyalánkságokat.

A gyors étkezés után, nem mondhatnám hogy eseményekben bő volt a nap, így hát ezt a szárnyvágányt gyorsan le is zárom, átugrálva a lényegtelen dolgokat. Ebéd után meglátogattam Julcsit, kicsit beszélgettünk, majd elvonultam teendőimet rendezgetni.

  A gépszerkezettan óra ezúttal sem hozott sok izgalmat, nem úgy az óra előtti várakozás periódusa. Ezeket a pillanatokat ismét Julcsim koronázta meg, aki kitartóan várt velem a terem előtt :) Mondanom sem kell hogy ez mindig jól esik, így most sem volt másképp.

  Az órán ezúttal a tengelyméretezést fejeztük be, felszámolandó feladatként ellenőriztük a tengelyt kifáradásra, majd egy Smith- diagramot kanyarítottunk mellé amolyan illusztráció gyanánt.

 Óra után aztán rohantam környezetgazdaságtanra, ez amolyan fakultatív, főleg vércukorszint beállító foglalkozás számunkra. Amiért mégis szeretem tiszteletem tenni ezen az órán, az a következő: Egyrészt tetszik a tanár előadásstílusa, mindig mond valami humormorzsát számunkra. (Hát igen csütörtök sokadik óra) Másodrészt érdekesnek, sőt hasznosnak tartom "áthallgatni" más érdekes kurzusokra, elvégre ha minden úgy adódik műszaki értelmiség leszek. Harmadrészt, de talán ez illene legelőre hogy ezalatt is együtt lehetünk MAnóval.

  Óra után aztán úgy határoztunk Julcsival, hogy az előzőekkel ellentétben mégsem megy haza tanulni, s inkább együtt töltjük az estét. Hosszas tanakodás után aztán úgy határoztunk hogy beülünk az Ali-baba gyrososhoz.  

  Tudni kell hogy ez a hely a Sziget szívében (a Gettó szívében) található, aminek itt ott kicsit Devecser feelingje van. ÍGy a hely sem volt első ránézésre bizalomgerjesztő, szerencsére az est végére azonban a csokitó szlogen győzőtt, miszerint "Ronda és finom". 

  A gyorsbüfé első képre azt mondanám hogy eléggé szocreál érzetet kellt, azonban ezt ellensúlyozza az illedelmes kiszolgálás, és a finom ízek.

  Miután megrendeltük étkeinket, várakozó állaspontra helyezkedtünk, a beltérben elhelyezett padokon. Közben pedig jót beszélgettünk.  Az első gyomorgörcs akkor ért amikor a helyi raj kompánia belépett a helyiségben, eléggé vad volt. A második és egyben utolsó ilyen behatás pedig akkor amikor egy szintén a raj klánhoz tartozó alkoholos személyiség libbent be az ajtón. 

  Ezeket a negatívumokat leszámítva, azonban nagyon kellemes volt az itt eltőltött fél óra, a gyros pedig nagyon finom volt. Szerintem az eddigi legfinomabb amit a négy helyen ettünk.  Szóval rossz környék ide vagy oda, pozítiv csalódást okozott a hely. Főleg az ízvilága miatt.

  A kiadós vacsora után még sétáltunk egyet, megnézhettem Julcsi első lakását, a szigetben található leánykollégiumot, illetve közelebbről szemügyre vehettük a Zsinagógát.

   S mivel séta közben jön meg a kedv, így hát úgy döntöttünk hogy elsétálunk a Megyeháza előtti buszmegállóig.

Összegezve ezt az estét: Nagyon jól éreztem magam, (örülök hogy ez a lendület, érzés azóta is tart) ezen az estén. A közös program, és az értem hozott áldozat pedig külön öröm volt. S ahogy lenni szokott minden olyan rózsaszín és szép volt :) S talán ez adta meg az estének ezt a szép töltetet ami máig velem van. Azt kell hogy mondjam rég éreztem magam ilyen kellemesen. Köszönöm szépen Manó a szép estét! Nem kérdés hát hogy a pontérték a csütörtöki programnak egy erős 9,12-es.

   

Péntek: 

Ha tőmondatokban kéne fogalmaznom, akkor talán így tehetném meg: Német óra helyett autókázás egy francia "autóban" majd zenehallgatás a főtéren, aztán pedig Kedvesemmel töltött nap egészen az egy órás óráig. De ne rohanjunk ennyire előre...

Ahogy lenni szokott ismét úgy alakult hogy az előző nap hangulata átragadt a másnapra. Így a péntek is kellemesen alakult. Reggel koránkeléssel indult, mert Larionnal úgy határoztunk hogy becsüccsenünk Gál "Ő" tanár úr németórájára, melynek berkein belül az M.S.c-eket oktatja-e szép nyelvre.

  Azonban elalvásunk miatt ezt az elképzelésünket nem sikerült megvalósítani, így hát autóba pattantunk, hogy a Jedlik iskolában megkeressük Kóbor tanár úrat, s leadjuk neki a gészerkezettan restanciákat. Ahogy lenni szokott azonban a dolog nem volt ilyen egyszerű, mivel Larion még nem öntötte készre a jegyzőkönyvet, így előszőr egy fénymásoldát kellet keresni. Nem volt egy egyszerű feladat, végül átszelve a várost az 5-Ft-s boltra esett a választásunk.

  Miután kezünkben volt a pappiros, elindultunk visszafelé a város másik végében található Jedlik Ányos nevét viselő iskolába. 

Az épület nagyon megragadó volt számomra, ugyanis valahogy az a régi, patinás, szellem járta át az egészet. Amolyan igazi iskola feelinget adott, már abban a pillanatban amikor megfogtam a méteres vasajtó kilincsét. A látvány ami kivülről is impozáns, belül is nagyszerű. Az iskolában egy márvány lépcső vezet fel, a plafonról pedig régi csillárok lógnak, az oldalfalakon pedig az iskola képeivel nyerhetűnk bepillantást a hely kórtörténetébe. 

  A rövid lépcsőmászás után, egy klasszikus üvegese, kovácsoltvas vasajtóhoz értünk, majd azon áthaladva, beléptünk az iskolába. Ahol természetesen a főlépcső a porta, és a kötelező irodák fogadtak minket. De valahogy az egészről sugrázott az a patina, tudás, hogy igen itt képzés folyik. Ezzel el is árultam titkos véleményemet a helyről :) Ami most már nem is titkos :P

   Miután a portán leadtuk a restanciát elindultunk hát a Városháza előtti térre, ugyanis a Neo FM országjáró túrnéjának itt volt a végállomása. S ha már győriek vagyunk akkor nem hagyhattuk ki ezt a kínálkozó lehetőséget. Nagyon jó volt élőben hallgatni Bocskort és Borosst, s a győri közönség igazán kitett magáért. S ha már itt voltunk, gondoltam készítettek pár képet, hogy szélesítsem blogomat. 

   Ez a móka, viccelődés, és élő rádi(j)óhallgatás is emelte csak a nap fényét. Egy jó fél órás műsorozás, fotózkodás, gyüjtögetés és szórakozás után, aztán mivel az ingyencirkusz véget ért ,így mi is hazasompordáltunk, illetve visszamentünk az EGYETEMRE. Ahol engem KEdvesem, Lariont pedig a mechanika óra várta tárt karokkal. 

   Miután visszaértünk, elköszöntem Lariontól, majd megleptem a lányokat a könyvtárban. Elhódítva Julcsit a könyv varázslatos betűtengere felől, inkább az üvegesbe, hivatalosan AKVÁRIUM DRINK BÁR csábítottam. Itt aztán elfogyasztottuk közösen a reggeli melegszendvicsünket, majd ha már olyan szépen sütött ránk a nap melege, hát fotózkodtunk is egy kicsit. 

  Nagyon jó volt ücsörögni, élvezni Julcsi érintését, a napsugarakat, és hogy kellemesen a szabadban lehetünk. Persze mivel a férfi a gyomrán keresztül fogható meg, így nem tagadható a melegszendvics ízvílága sem.

     

 

Sajnos azonban a kellemes együttlétnek a közelgő óra vetett véget, így mit volt mit tenni fájó szívvel de el kellet válnunk egymástól. Igen lehet hogy telhetetlen vagyok, de a jóból sosem elég :) Szóval én inkább úgy fogalmaznék hogy "Addig nincs baj míg nehezen válunk el, akkor van ha könnyen". 
   Egy kellemes nap után, így jókedvűen mentem hazafelé pakolni. Tényleg fantasztikus nap volt a pénteki is, s talán az előző nap, talán csak a tavaszi légkör, de valahogy minden olyan hihetetlenül kellemesen volt.

   Köszönöm Kedves az egész napos társaságot, remélem te is jól érezted magad velem, s ha írnál valamit a dologról akkor hasolnóan látnánk az eseményeket.

   

Ezzel gyakorlatilag pontot vagy épp koronát tettem a hétre. De persze ahogy a prezentációból is megtanultam, nem mehetünk el anélkül hogy ne összegeznénk a dolgokat. Hogy miről is beszéltem illetve írtam itt egy fél oldalon keresztűl:

   Végre ismét visszatértem az egynesúlyi helyzetbe, s valahogy minden kezd összeállni. A tizedik héten megszerzett lendület remélem nem veszik el. A hét során olyan pozítív élmények értek, amik jódarabig velem lesznek. Legyen az akár a keddi együttalvás, a szerdai buli a csütörtöki gyrosozás, vagy a pénteki nap am global. 

  Örültem hogy a hét minden napján történt valami, mentünk, csináltuk, tettük a dolgunk, s valahogy minden úgy pörgött. 

  Köszönöm mindenkinek aki hozzájárul ahhoz hogy a hét ilyen lett amilyen. Hosszú ideje ez volt az első normális hetem :)  Külön köszönetet kell mondanom: Családomnak, Kedvesemnek, Melcsiéknek és Larionnak, mivel ők színesítették az életet.

  Összeségében nem is kérdés, hogy a sok apró, nagyobb jó után a végpontszám egy eléggé nívós érték lesz. De nem is tökölök tovább, csak felmutatom az értéket..

  Tehát a tizedik hét értéke: 9,96.

Ahogy mondani szoktam, ezt nem lehet igazán leírni, ezt át kell élni- de remélem azért valamennyire sikerült átadnom számotokra a hét pozítivumait, pörgését, dinamikáját. 

  Remélem tetszett az írásom, s ha valami megállapításotok van nyugodtan használjátok a komment modult :) Köszönöm a türelmet azoknak akik végigolvastak és azoknak is akik csak belém olvastak. 

  A mihamarabbi viszontolvasásig legyetek jók, vigyázzatok magatokra, élvezzétek a tavaszt és/vagy egymás társaságát. A következő írásomig sziasztok!