2010. október 29., péntek

Krónika a 8.hétről

Emelem virtuális kalapom blogom olvasói előtt! Ismét elmúlt egy hét, így ismét van miről tudósítanom nektek, bár az elmúlt időszakban kicsit rest voltam a félévközi robotról körmölni nektek, de most ismét egy ilyen jellegű bejegyzés következik szerény kis naplómba. A téma ismertetése után vágjunk is bele a rémába, ami ezúttal a 8.tanítási hét eseményeit tárja fel.
A hét mind mindegyik elődje a vasárnappal indult, amikor is a szokásos készülődési metódus zajlik le a Kis hasziendán. Ezt ha egy szóval akarom leírni akkor azt írnám hogy “idegeskedés”. Ilyenkor ugyanis édesanyám valahogy mindig ideges lesz, kapkod hogy még ezt is meg azt is vigyem el, és hogy rendesen pakoljak magamnak elemorzsiát. Ezúttal azonban kissé megkönnyült ez a feladat hiszen a koreai grand prix miatt koránkelléssel indult a nap. Ez aztán azt is eredményezte hogy jó időben nekiláttam a pakolászásnak. Így már egy óra környékén tele is volt a táskám az elvitelre szánt ruhaneműkkel, s már csak az étkek elkészülésre várt.
Fél hét után pár perccel aztán be is futott, mondhatnám hogy menetrend szerint a Hajmi taxi, így elindulhattunk Győr városába. Az út mint máskor most is jókedvűen tellett, bár útközbe azért el-el bólintott a csapat. A héten meglepően korán érkeztünk, annak ellenére hogy mindegyik lámpánál pirosat kaptunk, már 19:47-kor a lakás melegét élvezhettük. A kipakolás után aztán a szokásos esti punnyadás következett. Ezúttal mivel az eső is esett, és Kedvesem is a későbbi busszal érkezett, így úgy beszéltük meg hogy nem megyek ki elé. Tehát a heti rutinból ez most kimarad, megvallom hiányzott az a kis esti üdvözlő csók, csevej, séta… Leginkább pihenéssel, egy kis tanulással, és blogom írásával foglalkoztam ezen a napon. Elsőként azonban kiélveztem az internet áldásos megszokott mivoltát, ugyanis a hétvégén otthon nem leledzett ez a létszükségletes luustermék. Igazán jelentős eseményt nem is tudok a vasárnaphoz felhozni így térjünk is át a hét érdemi részéhez azaz a hétfőhöz.
 101_7831
Hétfőn aztán sokáig sikeredett elpillednem, hiszen reggel nem volt órám.  Végül 10 órakor keltem fel, körülbelül Hajmival egy időben. Aztán hamar el is mentem zuhanyozni, mivel felfrissülésre vágytam. Ezek után aztán felcsaptam a fizika jegyzeteimet, mivel a héten ennek a számonkérése következett el. Tizenegykor aztán elindultam az egyetemre hogy végre találkozzak Kedvesemmel. Bevallom ekkora már nagyon hiányzott, pedig tudtam hogy ez a hét ilyen találkozásban szegény lesz. Így még jobban örültem amikor 11:10 kor végre üdvözölhettem. Miután begyűjtöttem az üdvözlő puszikat, és átadtam az ajándékcsokoládémat,legnagyobb meglepetésemre Kedvesem egy uzsonnás szütyőt húzott elő a táskájából majd átnyújtotta nekem. Amikor kérdeztem hogy mit tartalmaz, csak mosolyogva azt mondta hogy hozott nekem süteményt. Ez édességnek mint máskor most is nagyon örültem, hiszen nagyon szeretek ajándékot kapni, és a süteményt sem vetem meg. Így tehát a süteményes ajándék tökéletes meglepetés volt. 
101_7742
Miután kilelkendeztük magunkat  bementünk a Póstára, ahol is Kedvesem beváltotta a bauntys nyerő szelvényét. Kifelé jövet aztán találkoztunk TóCsa tanár úrral, aki épp a posta intézményébe igyekezett, s mivel még nem ismerte Kedvesemet így gyorsan be is mutattam őket egymásnak. Miután megbeszéltünk pár dolgot mindannyian tovább is robogtunk, Kedvesem és szerénységem a fénymásolda irányába, majd ezt követően a buszmegállóba. Útközbe megbeszéltük a hétvége történéseit, s az előttünk álló hét menetrendjét. Sajnos a hét magánéleti szempontból sem hozott sok nyalánk programot. Ekkor szembesültem vele először hogy ismét a zárthelyik hódítják el Kedvesem kacér tekintetét, s nekem a háttérbe kell húzódnom. Miután aztán felraktam Julcsit a buszra én is hazasiettem, ahol várt már rám a jó ebéd.
esős2 eso4
Otthon aztán megettem a finom ebédet, ami ezúttal egy különleges étel volt, nevezetesen szilvával töltött hús. Ezt az ételkülönlegességet most készítette először édesanyám. Az első benyomások, illat tekintetében igen bőségesek voltak, így nyálcsorgatva álltam neki a falatozásnak. Második ízlelésre már azt kell hogy mondjam hogy a szilvás hús nem is olyan finom mint gondoltam volna. Bár a szílva különleges ízvilágot adott a húsnak. Szóval elég nehéz véleményt mondanom hogy ízlett-e vagy nem, de talán azt kell hogy mondjam hogy a mérleg inkább a finom felé billen nálam is.
Ebéd után aztán mivel jó alaposan elnyammogtam a húson, szinte rögtön indulnom is kellet órára. Amire most még sokkal kevesebb lelkesedésem volt mint általában. Talán azért mert már a 8.héten vagyunk. De mivel az óra kötelező jellegű igy mit volt mit tenni nem volt más mint hogy betegyem lábam az egyetemre. Mivel nem kapkodtam el az érkezést így épp órakezdés előtt érkeztem, ennek az lett az eredménye hogy a nagy érdeklődésre való tekintettel már nem volt biztosított ülőhelyem. Első erőprobaként így széket kellet lomiznom a szomszéd teremből. Épp végeztem az ülőalkalmatosság helyes szögbe állításán, tudjátok ahol nincs se túl meleg, se túl hideg, az akusztika és az optikai feltételek is optimálisak a tanuláshoz, megérkezett Berta tanár úr, és belecsapott a fizikai húrokba. Az óra nem volt túl érdekfeszítő, mindenki a zárthelyi kérdéssorára ki volt váncsi. Végül aztán nem tudtunk meg semmi érdemit az erőpróbáról. Óra után aztán hazasompordáltam, mivel a jármüfenntartáshoz nem igazán volt kedvem.  Otthon aztán megkóstoltam Kedvesem rétesét, s bizony nagyon finom volt.
Este aztán miután befizettük a netpénzt, és Móni és Kokó is megadta a tartozását ezügyben, Hajmival elmentünk ilyenkor szokásos Árkád túránkra. Mivel jó sok energiánk volt, így bejártuk az egész bevásárlóközpontot. Megnéztünk jó néhány jóforma kirakatot is, talán ezért is érdemes az Árkádba menni, mivel mint olvasztótégely foglalja magában a helyes kirakatokat. A túrát végül célterületünkön zártuk, azaz az Interspárban, ahol megvettük a napi betevőnket. Ezúttal közös asztalunka egy jóféle hal került. Meg persze megszokott módón vettünk egy kis csokit, és egy-egy üveg sört is. Ezt követően aztán hazaindultunk. Meglepően tapasztaltuk hogy az eső és a hideg mellé a sötét is párosult, pedig még csak ötre járt az óra. A lámpánál várakozva aztán találkoztunk az andramókusok Jimmy Hendrixével azaz Melcsyvel, és Tukcsival.  Szinte meg sem akart minket ismerni, így csak a második köszönésre elegyedtünk beszélgetésbe velük. Megtudtuk hogy az angolóra előtt kis uzsonnára mentek az Árkádba, s meg is beszéltük hogy jövő héten valamikor összeülünk egy kis forraltsör társaságában. Persze a sokászos kérdések sem pihenhettek a tarsolyban, például a kedvencem hogy “Mi a helyzet Dodi?”- Hát Melcsy mi volna? , úgy vagyok ahogy hagytál ;) Öt-tíz percben azért nehéz lenne összefoglalni a szilvesztertől-napjainkig tartó időszakot. Miután aztán megérkeztünk a Nyugat Magyarországi Egyetem kapuihoz, ami többek között a jó csajok Mekkája, elköszöntünk pajtásainktól, s a hidegre való tekintettel nagyobb léptekkel haladtunk a víztorony utcai lakba.


 Érkezésünk után aztán kipakoltuk a hozott árút, s élveztük a lakásunk melegét. Szerencsére a hideg miatt a nénik is jobban fűtenek körülöttünk, s mint ahogy megtanultuk hőáramból:középen lakni a legjobb. A szobába üldögélve aztán csapra vertük a sörkülönlegességet. Ezúttal hódolva a citrusos élvezetnek a Borsodi sörgyárak termékét ízleltük meg. A kóstolás eredményéről terveim szerint egy kisebb ám tartalmasabb írást teszek majd közzé a jövőben.  Miután aztán az üveg fenekére néztünk, lassan indulnom is kellet, hiszen hét órakkor Kedvesemmel randevúztam az egyetem előtt. Kifaggattam hogy milyen napja volt, és hogy milyenek voltak az órái, de már ekkor éreztem a közelgő zárthelyik miatti feszültséget rajta, igyekeztem azonban nem megsértődni semmin, s jókedvűen beszélgetni, s kiélvezni ezt az öt tíz percet, ameddig a 23-as járat nem érkezik. Úgy vélem igen kellemesre sikerült ez az este, nagyon örültem hogy jót beszélgettünk, és hogy ‘áldott’ hideg volt, ugyanis így jól összebújhattunk. Az ölelgetést és a csókokat természetesen nagyon élveztem, s sajnáltam amikor a busz végre befutott, szívesen én is felpattanttam volna rá, és együtt töltöttem volna az egész estét szerelmemmel. Azonban mivel neki tanulnia kellet, így én is hazasétáltam.
101_7744
Hazaérve aztán üdvözöltem kicsi lakókörnyezetemet, s mivel mindenki a konyhában tanyázott így én is oda vettem az irányt. Kisvártatva aztán a hal is előkerült a hüttőből, s mivel ezen a héten én voltam a soros így én készítettem el a halacskát. Móni meg is jegyezte hogy ezt az oszd meg és egyél módszert Kókóval is bevezetik :) Be is ment a szobánkba hogy megkérdezze lenne-e kedve hozzá. Mindeközben a halak szépen párolódtak a hevesen pattogó olajban. A lakást pedig szép lassan megtöltötte a hal illata. Jó negyedóra elteltével aztán megterítettem az asztalt, majd Balázst is a konyhába csábítottam, ugyanis a vacsora előállt. Mivel köretet nem vettük így mindketten kenyérrel faltuk a ‘szőrős’ halat. Közben Móni is a konyhába somfordált, ugyanis a kellemes illatok  miatt az ő ízlelőbimbói is virágot bontottak, s egy-egy nyalánk meleg szendviccsel oltotta éhségét. Mikor aztán lecsengett a szendviccstő, gondoltam jó lakotársi viszonyra alapozva, felszolgálom Móninak a vacsit. Így hát megzavartam a szobája intimitását ;) s bevittem a tányérját, és persze a szendvicsét. Majd visszamentem a terülj terülj asztalkánkhoz, ahol még várt rám 4 darab hal rudacska. Nagyon ízletes volt ez a kis hal, bár tény hogy nem igazán laktunk jól tőle, viszont nagy nagy előnye hogy “szőrtelen” azaz szálkátlan hal volt, így az evés nagy része nem a szálkavadászatban merült ki. A kiadós vacsi után aztán elmosogattunk, majd a birtokba vettük a szobát, ahol megnéztük ilyenkor szokásos sorozatunkat. Új kedvencünk a Big Bang Theory vagy másképp Agymenők néven ismert sorozat. Ezt követően aztán szép sorban lezuhanyoztunk, kicsit beszélgettünk, majd lepihentünk.
A keddi nap ezúttal ismét hosszú pihenéssel kezdődött, hiszen végre megszabadultam a reggeli Solecki “hápff” tanár úr Méréstechnika laborjától, így ráérem szemeimet törölgetni. Ébredésem így körülbelül olyan 8:40-re volt tehető. Csodálkozva néztem hogy Hajmi is otthon leledzs, ugyanis neki épp a koordinátamérésen kellet volna ez időtájt jeleskednie. Később aztán megtudtam hogy mivel egyedül lett volna, így inkább hazajött a mérésről. Végül 9:20-kor körülbelül egy időben indultunk el a SZEgyetemre. Természetesen hogy is indulhatna szebben a napom/reggelem mint hogy Kedvesem csillogó szemeit, és selymes ajkait láthassam és érezhessem. A puszik és a heti első lecseszés miszerint “már fél órája várok itt” begyűjtése után, ismét átadtam a jó reggelt csokit, majd miután megbeszéltük hogy ma már nem találkozunk, én elindultam az órámra. Az első órám szerepében ezúttal most a Járműfenntartás labor szerepelt. Schimmer kollega úr kérdőre is vont hogy hol tartózkodtam a múlt héten. Mint utóbb kiderült számolni nehéz, így szerénységem a sok-sok zárthelyiben elfeledkeztem a laborfoglalkozásról. Így míg a tanár úr a károsanyag mérésekről értekezett, én azon morfondíroztam hogyan tudnám kimagyarázni az előző heti deficitet. A laborfoglalkozás mint most is jóval érdekesebb volt mint a tanóra, megkockáztatom talán többet is tanultam abból a nyolcvan percből. A labor során egy jobbkormányos Suzuki swiften hajtottunk végre ex zöldkártya mérést. A mérés során megtanulhattuk a műszer működését, illetve a mérés során jelentkező paraméterváltozásokat, és azoknak az okát. Óra után aztán odamentem a tanár úrhoz, jelezve előző hiányosságomat. S mivel épp jókedvében találtam így gond nélkül igazolta az előző mérést is. Persze én örültem mint majom a farkának, hogy egy nap alatt letudtam két laborgyakorlatot.
Óra után aztán siettem EU ismeretekre, mivel már jó előre megbeszéltük Hajmival hogy ezen a héten tiszteletünket tesszük ezen a  bruttó órán. Óra előtt előbb Joe-val majd később Tomival is találkoztam, aki ha már ott volt eszmét is cseréltem vele. Többek között kifaggattam a devecseri helyzetről, illetve elkértem tőle az előző heti motorok tananyagot. Mivel azonban ő sem vitézkedett Antal tanár úr óráján,így ebbe nem tudod segedelmemre lenni. Az EU ismeretek óráról most többet nem is igen áradoznék, hiszen nem sok új vagy inkább nem sok érdekességgel gyarapodott tudásom. Leginkább a Federal Mogul új egyenruháját terveztem :) Hajmi jót szórakozott végül a kész rajzon, amit óra végén prezentáltam neki. Órát követően aztán hazamentem mivel nem volt több kötelezettségem. Otthon aztán igyekeztem a gólyabálos bejegyzésem végére pontot illeszteni, ami a nap végére sikeredett is. Miután Hajmi is leszámolt a napi rutinnal úgy döntöttünk hogy rápihenünk az esti melódiákra. Így ötkor álomra is hajtottuk fejünket. Álmunkból aztán Móni érkezése keltett. Hazérve ugyanis a tőle megszokott módón kopogott ajtónkon majd megkérdezte hogy bejöhet-e közben természetesen már átlépte küszöbünket, majd elmesélte jövetele célját. De nem ez volt az érdekes hanem az amit zárlatként mondott miszerint hozott nekem egy sört. Persze gondolhatjátok az ember örül annak ha egy csinos lány libben be a szobájába, de annak talán még jobban ha ugyanez a csinos lány ráadásul még sört is hoz neki. Így bár ha felkeltenek álmomból általában morcos vagyok, most ez a morcosság is pikk pakk elmúlt. Nagyon örültem Móni kedvességének, hiszen Júliát két éve nem tudtam “megtanítani” hogy sörrel és mellekkel mindent elérhet, tehát hogy nem haragszom meg ha néha hoz nekem sört :)  Moncsinál pedig fél év után bekövetkezett ez az állapot. Ébredés után aztán mindenki a konyhába telepedett le hiszen elkövetkezett a vacsoraidő. Ez azért volt különleges mert az eddigi két hónap alatt még sosem volt ilyen hogy mind a négyen a konyhában tartózkodtunk egyidőben. Így hát meghánytuk vetettük a lakóközösségünk kicsi dolgait, hogy a héten ki soros a takarításba, és ezekhez hasonló dolgok. Majd miután mindenki elmondta a magáét elkészítettük vacsoráinkat. A vacsi közben vagy inkább előtt aztán Kokó zúdított félszexista megjegyzéseket Mónira, amit Ő ügyesen, mosolyogva hárított. Mi pedig Balázzsal jól szórakoztunk kettőjük szócsatáján. Összességében ez a kis lakógyülés nagyon jó hangulatot idézett bennem, ugyanis nagyon szeretem amikor élet van a falak között, és valami szociálisat csinálunk. Meg is beszéltük Mónival hogy holnap a Sultánba megyünk vacsorázni. Ennek Ő módfelett örült, s ezt jó volt nézni ;)  Szóval nagyon jók szerintem ezek a kis cseverészések, s remélem a jövőben majd megszaporodnak ezek az időtöltések.

Vacsi után aztán Balázzsal összekészítettük a napi betevőnket, majd elindultunk az éjszakai melóra. Útközben aztán ráhangolódva a munkára mondogattuk magunkban jambikus lüktetésű soraimat miszerint: “Álmaid ne továbbja 8 óra a Federálba” Persze mint mindenhez így ehhez is igyekeztünk pozítivan hozzáállni s reménykedtünk hogy ismét a laborba kerülünk majd beosztásra. Az út most is a megszokott hangulatba telt a szokásos undorral, s várakozással hogy mikor lesz már hat óra. Megérkezve a gyárba aztán kisorsolták hogy ki hol fogja teljesíteni a műszakát, itt rövidre is záródott a kérdés ugyanis Balázs a Viperhez azaz az ablaktörlőrészleghez míg én a logisztikusokhoz kerültem. Mivel ebben a tevékenységi körben már volt némi tapasztalatom így tudtam hogy ismét herevere vár majd rám. Mivel aztán a logisztikán nem dúskáltak a munkába, így hamar átkerültem Ricsi kezei alá, aki a temperáláson targoncázik. Végül ő osztott be csíkózásra, vagyis akarom írni csikozásra. Ennek rövid előzménye hogy másnap a gyárba érkezett a kisprumi minőségbiztosítási auditot tartani, s ehhez a gyár területén lévő jelöléseket (csíkokat) kellet rendbe tenni. S hogy miből is állt a munkám? Hát elmondom röviden. Kaptam egy kaparószerszámot amit egyszerűség kedvéért nevezzük spanglinak, ezzel a padlón található csíkokat amelyek különféle színűek, kellet előbb felkaparnom a földről. Majd miután a ragasztót és a koszt megtisztítottam egy vegyszerrel, újra leragasztanom új csíkokat. A munka nem tűnt nehéznek, de az első öt perc után azt hittem sosem fogok vele végezni. Szerencsére mint mindenhez ehhez is csak gyakorlat kellet, így éjfélre a munka neheze már meg is volt. Ekkor már nagyjából sejtettem hogy ha a fene fenét eszik is de körülbelől kettőre végezni is fogok a kijelölt feladattal. Végül igazam is lett, kettőkor Nikivel végignéztük a munkámat, s elégedetten bólogatott hogy milyen szép munkát végeztem. De mivel még bőven volt idő hajnalig így bónuszképp megkaptam az üzem másik negyedét is. Persze ez is gyorsan ment, egyedül az egyik gépkezelő munkás idegesített fel amikor megszólta egyik csíkom hogy húú de ferde.. Minden esetre ekkor még nem gondoltam volna hogy a munkámnak harmadnap nem lesz látszata, másrészről hogy egy klassz kis izomlázzal is honorálja majd az élet a tevékenységemet.  Hatkor aztán jókedvűen írtam alá a jelenlétit s hagytam el az üzem területét. A hazaút ismét a szokásos fáradtsággal tellt. Bár Feri mester azért szórakoztatt minket hazafelé úton. Hazaérve aztán zuhantam be az ágyba, s nem tudom hogy eréjjes lábszagom vagy csak a fáradtság nyomott el de percek alatt elszundikáltam, pedig a zuhanyt még én is birtokba akartam venni.

A szerdai nap így hosszan alvással tellt, szerencsére megtehettem mert egyetlen órám 13:00 kor ékeskedett, vagyis csak én gondoltam úgy hogy ott ékeskedik, de erről majd később. Minden esetre 10:40 kor fel is ébredtem, s bevackoltam magam a zuhanyba. Zuhanyzás után elmostam Kedvesem uzsisdobozát majd elindultam elé a nyelvi épületbe, de mivel előző nap volt a hófordulónk így előbb az ajándékát vásároltam meg.  Még ezzel a kis kitérővel is korán érkeztem, így egy jó öt percet üldögélhettem is a terembe. Végül azonban csak megjelent szívem egyetlen királynője, s elindultunk hazafelé, vagyis a buszmegálló irányába, útközben megbeszéltük napunk alakulását, és a jövő terveit, sajnos ekkorra már kialakult kedvesemben a heliocentrikus világképet felváltotta a zhcentrikus világkép, így én is nagyon félre lettem tolva, de csak ha félre lettem volna, ugyanis jöttek az ilyenkor szokásos letolások is. De mivel nemmegsértődős hetet tartottam s igyekszem a jövőben is ehhez tartani magam így nem vettem fel ezeket a negatív jellemzőket, beszólásokat. A buszmegállónál aztán sajnos hamar jött a 23-as, így hamar el kellet köszönnünk egymástól, pedig mint máskor most is nagyon élveztem a kis összebújásokat, a dünnyögő öleléseket, amiből azért mind mind Kedvesem szeretetét érzem. Miután a busz elgurult úgy döntöttem hogy kihasználom a kellemes időt, így hát elindultam egy kis fotótúrára.
Rég be szerettem volna barangolni a Sziget belsejét, ami sajnos kicsit presztízsét vesztett környék az ide betelepülő cigányok miatt. Talán ha majd egyszer készül egy GTA szerű játék Győrről is akkor abban biztos az lesz a városrész neve hogy Little Devecser, minden esetre nekem is kicsit olyan érzésem volt itt mint Devecserben. Elegáns régi patinás házak állnak itt, azonban a cigányság miatt minden épület ház olyan lepukkadt, lerobbant, romos. Kár érte, mert tényleg szép környék ez. Útközben én is sok szép épületet láttam, és talán még ennél is több cigányt, bevallom néha kicsit féltettem is magamat. Bár a kirándulás nagyon megérte, mert Győrnek egy olyan oldalát ismerhettem meg amit eddig még nem láttam. A séta végén egy kellemes kis falusi utcában éreztem magam, s bizony olyan érzésem volt mintha Noszlopon sétálnék. Emellet persze sok régi épületet is megcsodálhattam, többek között olyan régiféle gangos házat, ami ritkaság győrben. Emellet persze jó néhány templomot is megörökíthettem. Túrám végén aztán ha már erre jártam gondoltam lemegyek a rába töltésre is, s lefotózóm a Rábát. Mivel a mérnök ember inkább rajzzal kommunikál, így itt is álljon inkább néhány fotókópia, mert hát az épületeket én úgysem tudom leírni.
101_7812 101_7752 101_7753 101_7755 101_7756 101_7758 101_7760 101_7761 101_7762 101_7764 101_7767 101_7768 101_7769 101_7775 101_7776 101_7777 101_7779 101_7781 101_7783 101_7784 101_7785 101_7786 101_7787 101_7790 101_7791 101_7795 101_7797 101_7802 101_7803 101_7806 101_7808
Sétám után vagy talán során kellemes kis hangulatba kerültem, de mire hazaértem már igen igen éhes is voltam. Így hát elfogyasztottam a finom kis ebédemet, ami ezúttal krumplis hús volt. Rápillantva az órára elégedetten summáztam hogy még van bő húsz percem a járművillayosság laborfoglalkozásig. Azonban valahogy felébredt bennem a gyanakvás, így hát megtekintettem a fényképezőgépem mélyén lapuló képet a labor pontos időpontjáról. Kis keresgélés után aztán meg is lett, s bizony kiderült hogy a lebor nem egykor hanem délben kezdődött, így jó esetben is már csak a végére értem volna oda. Hát igen a kor ismét megtréfált sajnos. Minden esetre úgy döntöttem hogy majd a csütörtöki foglalkozáson teszem tiszteletemet, mivel emlékeztem hogy csütörtök 9:40 kor is van egy labor. Így mivel időm volt mint a tenger, elhatároztam hogy beváltom Móninak adott ígéretemet és feltakarítom a lakást. Mivel Balázs még az igazak álmát aludta így igyekeztem csendben takarítani, ez több de inkább kevesebb sikerrel müködött is. Végül eléggé tisztára sikerült varázsolnom a lakást, munkám gyümölcse leginkább a konyhán látszódott. A takarítás derekán aztán Balázs is felébredt első álmából, így hát rá is róttam a szoba kipucolását. (Ez azonban sem akkor sem később nem valósult meg) S mivel a kijelölt takarítást elvégeztem, így elégedetten csüccsentem le a fotelkámba, s vettem elő fizika tanulmányaimat, hiszen egyre közelebb éreztem a csütörtöki számonkérést.  Megtekintve a diasort örömmel láttam hogy csak cirka 100 diát kell áttanulmányoznom ami igazán nem sok, azonban  a kezdeti tűz hamar elaludt, vagy legalábbis lángocskává szelídült. Így a végén már csak immel- ámmal lapozgattam a pdf-et. Hatkor aztán amikor is épp a napi levesemet tápláltam volna magamba, megérkezett Móni, így hát elindultunk hármasan vacsorázni. Útközbe találkoztunk Kokóval is aki mogyit falva érkezett az utcába, s hogy ne legyen sértődés a vége így őt is elhívtuk vacsizni Ő azonban nem tartott velünk. Míg a Sultánba értünk majd megfagytunk, de jól kibeszéltük Móni zárthelyiét, és ezzel egybekötve a bukásról, egyetemről alkotott képünket. Odaérve aztán a Sultánba gyorsan kikértük az étkeinket, mivel már nagyon éhesek voltunk, Balázs a dürümmöt míg mi ketten Moncsival a kebapot választottuk. Miután megkaptuk a terméket hazasiettünk, igen kapkodósra vettük a figurát mert ekkora már tényleg nagyon hideg volt, bár lehet hogy csak a dőneres melege kavart be hőérzetünknek. Hazaérve aztán mindenki ismét a konyhába telepedett le, s elfogyasztotta a vacsoráját. S megint egy olyan kellemes kis családias légkör alakult ki köztünk. Kokó és én csapra is vertük söreinket. S mivel Moncsitól nem is akármilyen lőrét hanem egy Soproni Fekete Démont- kaptam így mindenkinek elmesélhettem eme sör történetét. A karamellás sör színén pedig mindenki elámult. Hát igen a nőknek jó érzékük van mindenhez ;) Vacsi közben persze ismét ment Moncsi és Kokó között a csipkelődés, hol szó szerint hol csak virtuálisan.
  Vacsit követően aztán ránk jött a szokásos esti punnyaddás, ugyanis ilyenkor nem igazán tudunk mit csinálni, így társaság kedv, és pénz híján otthon ücsörgünk és füleseink mögé bújva gépelünk. Tudom nagyon  unalmas program de hát ez van. Nem lehet ugyebár minden héten virgonckodni a szórakozóhelyeken. Most aztán a filozófiai kérdések is előkerültek, például a hamarosan kidoboltatott felsőoktatási törvény ‘reformjáról’. Itt aztán Kokóval össze is ütköztettük nézeteinket, mivel szerintem nem így kéne, szerinte pedig ez az irány helyes. Legfőbb érvem talán az volt hogy mind szép és jó az elgondolás csak hát vannak olyan tanárok akik nem oda valók, s lehet hogy a civil, ipari életben nagy tudósok de nem tudják megtanítani, vagy legalább kedvet csinálni az anyag megtanításához. Meg ott vannak a katedrán a másik vonulat képviselői is, akik ha kedvük van nem vizsgáztatnak és vagy mindenkit elmeszelnek csak úgy. Gondolom tudjátok hogy Bieder és Varga pajtások ebbe a kategóriába esnek.  Nézetkülönbségünk akkor lett volna teljes ha Balázs is beleszólt volna az eszmefuttatásba, de ő taktikusan véka alá rejtette véleményét. Az este így a végén sörözésbe fulladt, ugyanis Hajival megkezdtük a vésztartalékul szolgáló Soproni 1895-öt. Ezeket aztán szépen elkortyolgattuk, miközben azon kalandozott gondolatunk hogy mégis lemennyünk-e partyzni, vagy ne. Végül aztán a nem győzött  és így lezuhanyoztam majd lefeküdtem pihenni. 

A csütörtöki nap ezúttal a korán keléssel indult, hiszen mint már említettem reggel hétkor egy zárthelyi erőpróba következett, így hát hat húszkor kelltem, s mint ahogy ilyenkor szokás meglehetősen álmos voltam. De mivel nem ajánlatos elkésni a zh-ról így elindultam az egyetem felé. A zh ezúttal az átépített E teremben lett lebonyolítva, így hát arrafelé vettem az irányt. Útközbe ismét összefutottam Joe-val, tehát együtt libbentünk a terembe, ahol kis keresés után meg is találtam helyem, mivel a második sor mindig üres. Így hát letelepedtem majd kicsit olvasgattam jegyzeteimet, sorbarendeztem fegyverzetem, majd vártam a kezdést. Kicsivel hét után meg is érkezett Berta tanár úr, s összeállította a technikát. Mint ahogy mondta is tesztes zh-ra kellett felkészülnünk, ami bizony nem olyan könnyű mint ahogy elsőre látszott. Miután a technika felállt, elkezdődhetett a zh- írás. A kérdések kétszer kerültek levetítésre, de tanár úr azt mondta hogy mivel van még bőszen időnk így háromszor is megmutatja. Az első körben a tuti nyerőket ikszeltem be, míg a másodikba pontosítottam ikszeimet. Mivel számítottam a harmadik körre, így a legnehezebb kérdéseket a végére hagytam, ekkor ért a meglepetés hogy nem lesz harmadik kör. Így a beszedés pillanatába gyorsan tippeltem valamit a nagyvilágba. Minden esetre nagyon csalódott lettem a zh- végére, mert eddig mindegyik zárthelyim jól sikerült, s tudtam hogy egyszer minden véget ér, de nem számítottam ilyen fokú sikertelenségre. Zh után aztán megkaptam a nyerő tippeket, s ekkor még jobban elszomorodtam, hiszen tudtam hogy nem sok babér kecsegtetett számomra. Minden esetre a remény akkor hal meg ha kidobolják a hivatalos eredményeket.  A zh után aztán a D terembe mentem ahol is következett a szokásos fizika óra, melyen a hullámokról tanultunk, s bizony vadabbnál vadabb integrálok és diferenciálegyenletek kacsintottak rám. Az óra második felén aztán nem is vettem részt, mivel ekkor szerettem volna pótolni az elmaradt Járművillany laboromat. Így hát az L2/8-ba siettem. Meglepődve tapasztaltam hogy 9:20 kor még nem tipródik az izgatott diáksereg a terem előtt, minden esetre bementem Vermes tanár úrhoz, előadni az én kis problémámat. Miután elmondtam jövetelem céljét, meglepetten állt tanár úr, s közölte hogy ez mind szép és jó de ma nem lesz labor. Mikor bizonygatni kezdtem hogy ki van írva, együtt megnéztük a brossúrát. S mint kiderült az egész laborhetet előrehozták egy héttel, persze hogy ne legyen olyan egyszerű bizonyos laborok a helyükön maradtak Így hát tényleg aznap nem volt laborfoglalkozás, a következő kérdésem tanár úr felé az volt hogy akkor mégis mikor lehet ezt pótolni. Erre aztán meg is kaptam a választ hogy november 17-e után lesznek kiirva pótlaborok. Megnyugodva ám csalódva távoztam a helyszínről, mert éreztem hogy ez valahogy nem az én napom lesz. Egyedül Kedvesem megpillantása adott okot némi vidámságra, mivel ő épp órára sietett. Így hát kicsit tudtunk beszélgetni. Sajnos azonban ő is inkább több széppel kecsegtetett mint jóval. Miután elpanaszoltam a zh-m sikertelenségét le is ordított hogy miért nem tanultál többet. Ezt követően nem is igazán volt kedvem beszélgetni, így kapóra is jött hogy az adótan feladatait puhatolta ki Vivitől. Kisvártatva aztán azt is megtudtam Kedvesemtől hogy a tanulásra való tekintettel az ebédről is le kell mondanom, ez már csak azért volt idegesitő mert óra után SzöSzhöz felpillantottak pár percre Timivel. Értem én hogy barátnői szolidaritás meg ilyenek, de ha az embernek van barátja akkor vele is megtörheti a tanulási szünetet, s talán neki is jól esne hogy megkérdezzék hogy vagyok, és talán neki is jó lenne ha meghallgatnák a gondját baját. Azt hittem egy hét elszeparálás után ez nem akkora kérdés, de sajnos tévedtem. (Elnézést kérnék SzöSztöl ha ez esetleg bántó volt ránézve, de így érzem. Tudom a betegség és csak egy szimpla nyűgösség nem említhető egy lapon. Amúgy jobbulást neked) Szóval mivel egyikőnknek nehéz napja, a másikunk előtt meg még ott állt a nehéz nap így végül is a nem megsértődés, nem veszekedés politikája ezen a ponton bedölt. S miután elköszöntünk egymástól, hűvösen mint az őszi szél hazamentem. Hivatalosan is befejezve a 8.oktatási hetet.
Otthon aztán Mónival csevegtem egy munkalehetőségről. Később aztán azt is megtudtam hogy van az irodában egy elfekvő 46-os cipellő, így hát úgy döntöttem mielőtt elhappolják az orrom elől begyűjtöm azt. Így délután a melódiák irodájába siettem, becserélni cipellőm. Ez a kis séta talán jót is tett szervezetemnek, főleg hogy nagyon kellemes kis idő kerekedett. A cipőcsere gond nélkül végbement, s 13:10 re már otthon is voltam. Miután hazaértem meg is próbáltam az új lábbelit, s újhoz mérten kicsit kényelmetlen volt. Minden esetre megtettem vele első próbautamat a Borostyán vendéglőbe, ugyanis ekkor már nagyon éhes voltam. Mostanában ismét visszaszoktam a Borostyánba, ugyanis egyre jobban főznek, és az árak is barátiak. A legnagyobb előny azonban még mindig a levesnél van, itt ugyanis nagy levesestálba hozzák ki a levest. Amiből annyit vehetsz ameddig ki nem fogy, tehát ha rossz a második akkor is jól be tudsz lakni. Ezúttal húsgombócleves és spagetti volt a menü. Meglepően jól is laktam a nem túl nagy adagnak látszó spagettitől. S mondanom sem kell hogy nagyon finom volt a spagó ,valószínűleg a különleges fűszerek miatt. Hazaérve aztán Hajmi hívott filmezni, s mivel megörököltük Kokó monitorját és hangrendszerét, így kapva kaptam is az alkalmon. Ezúttal a Ravasz az Agy és a Két füstölgő puskacső cimű filmet tekintettük meg, amit valamikor réges régen már láttam, de már annyira nem emlékeztem rá hogy azt le sem lehet írni. Szóval a délutánt filmezéssel töltöttük. Ebbe a kis idillbe harangozott bele Julcsi, aki olyan kis csendes, halk mondhatnám bűnbánó hangon közölte hogy túlvan az egyik zh-ján. Erre nem igazán tudtam hogy reagálni, s nem is nagyon tudtam mire vélni ezt a hívást. A hívás után aztán Hajmival elindultunk a közeli számtekboltba, mivel Hajmi húgának laptopot vásárolnak, s körülkérdeztük az árakat. A boltba én is nyalánkságra akadtam, ugyanis végre találtam olcsó akkumulátorokat, de mivel a pénzes szütyőm nem volt nálam így nem tudtam becserkészni őket. A bolt után aztán hazasiettünk.  Otthon aztán egy kis kockulás következett, majd öt felé mint a régi cowboyok kilovagoltunk a naplementébe. Ugyanis elmentünk Sztebivel és Balázsal azaz a két fiatossal egy kis városnéző fotózásra. Miután begyűjtöttük Sztebit lekocsikáztunk a rakpartra, s készítettünk jó néhány képet a két Tempráról. Ezek közül jó néhány azt hiszem hogy jól sikerült, s jó néhányon a Photosopp varázsol majd csodákat. A dunaparti képek után aztán a két srác autót cserélt, s mivel én is kiváncsi voltam Sztebi autójára, így Balázzsal a piros fityóba tartottam. Ahogy Balázs is mondta meglepő hogy autó és autó között mennyi különbség van, s bizony így van, Sztebi autója igen tetszetős műszerfalat mutatott számomra, leginkább talán a műszerfal a kijelzők és az elektromos ablakemelők tetszettek. Ugyanakkor a napfénytető is újszerű, megnyerő volt. Ugyanakkor azt hiszem motorikusan, és fékileg Hajmi autója sokkal combosabb. A rövid kis tesztüzem végén az Árkád parkolójában kötöttünk ki, ahol míg a srácok beszélgettek, addig én lőttem pár képet itt is. Bár ekkor elemeim közel sem voltak már a helyzet magaslatán. A helyzetet csak egy Suzuki érkezése törte meg, ami mivel rossz íven érkezett szépen lestukkolta az ott tartozódó fém térelválasztó elemet. A női sofőr megriadva nézegette is a sérült karosszériát miután végre betalált a parkolóba.






















A fotótúra után aztán hat előtt hazakocsikáztunk, ekkor már ki ki sajt autójával. S mivel mindkettőnknek indulnia kellet Balázzsal így együtt távoztunk is. Én Kedvesem elé robogtam, míg ő a csütörtöki esti órájára.  Igyekeznem is kellett mivel Kedvesem már lelkesen tipródott Adrival karöltve. Pedig aztán gyorsaságomra igazán nem lehetett panasza hiszen 3 perc alatt odaértem. Ki is oktattam szegényt hogy “Attól hogy százszor megnyomsz egy liftgombot a lift nem jön gyorsabban”- ez a mondásom aztán Adrinál egy jó derülést is eredményezett. S míg a lányok belemerültek a gazdasági élet kitárgyalásába én Bandival értekeztem. Érdekes volt figyelni hogy a lányokat mennyire elragadta a téma, Kedvesem még arra sem figyelt fel amikor miniszoknyás nagymellű lányokról beszéltem Bandinak. Persze ez csak kitaláció volt, hogy megnézzem felfigyel-e rá. A buszmegállóba érve aztán komolyabb témákról is beszélgettünk, bár sajnos nem jutottunk azonos álláspontra, amit aztán később nagyon is sajnáltam. Talán kár is volt belemenni ebbe a beszélgetésbe hiszen annyi minden mást, kellemes dolgot csinálhattunk volna egy nehéz hét után. De késő bánat ugyebár eb gondolat. Minden esetre kicsit bántott ez a nézetkülönbség, és hogy Kedvesem csak a saját érdekei mellet képes gondolkodni. S talán ekkor jött ki rajtam is a hét fáradtsága és mellőzőttség érzése, azonban nagyon sajnáltam hogy a hétvége ilyenre sikeredett.
Miután befutott a busz ők felszálltak én pedig hazabandukoltam, ahol már Hajmi várt. Lassan bevettük magunkat a konyhába s vacsorát készítettünk magunknak. Mint kiderült mindketten alátaktikáztuk magunkat kenyér és szalámi ügyileg. A kiadós vacsi után beszélgettem egy kicsit Nándi komával, majd megnéztem egy Onedin családot. Végül pedig elkészítettük a Federálos betevőnket. Majd 20:50-kor felvettük a melósruhánkat és elindultunk az álomgyárba. Ezúttal ismét logisztikára kerültem, ezúttal a temperálási területen belül. Kicsit nehezen találtam meg ezt a gyárrészt. Szerencsére ismét Ricsi kezei alá kerültem, akit a keddi nap után már jól ismertem, s gondoltam ma is könnyű napunk lesz. Azonban meglepően sokat kellett dolgozni, mondom ezt logisztikusi szinten. S hogy miből is állt a feladatom? Hát a feladatom az volt hogy a készre gyártást lássam el alapanyaggal, illetve az üres kocsikat békázzam el a gépegységekhez. Mint mindig most sem szakadtam meg a munkától, de az idő most is lassan cammogott. Szerencsére Hajmival ismét egy gyáregységhez kerültünk, így egy-egy uralmasabb percben legalább vele tudtam beszélgetni. A munkában egy csöpp kis fényt Kedvesem rövid szöveges üzenete nyújtott, melyben leírta hogy neki sem volt a legjobb ez a hét, s neki is hiányzik az érintésem és a közelségem. Ez aztán nagyon jól esett, s talán jobbá is varázsolta a zord munkaidőt. Minden esetre hamar eljött a hat óra, amikor is elhagyhattuk a gyárat, s nekünk is elkezdődött a hétvége…
S hogy milyen is a 8.oktatási hét mustfoka? Hát ezt ismét nehéz megállapítani. Összeségében több jó élmény ért mint rossz, de talán az egészet átjárta Kedvesem hiánya. Főleg Kedden éreztem ezt meg mivel akkor volt a 23.hófordulonk, s én naívan azt hittem hogy ezt a napot legalább együtt tölthetjük. Sajnos azonban ez a hét az Ő társaságának nélkülőzéséről szólt, s bevallom csütörtökön délután már nagyon hiányzott az én kicsi Manókám. A lakóközösségben azonban nagyon jó pillanatokat értünk át, legyen az a hétfői vacsi, vagy a szerdai közös csemegézés. A tanulási nyomvonalon pedig végre túlvagyok az utolsó zh-mon is, ami sajnos nem épp a legjobb eredménnyel zárult, ettől aztán kicsit csalódott is lettem, mert tényleg figyelmetlen voltam azon a csütörtök reggelen. Kicsit a sulival kapcsolatba a dolgok valahogy úgy szétcsúsztak, mint gondolom ahogy látáttok is az elmaradt elszámolt laborok tekintetében. S ha még egy hiányzót meg kell említenem az életből az mindenképp Larion lenne, hiányoznak ugyanis a közös kávézások, a közös méréstechnikák, vagy csak úgy a közös beszélgetések. Remélem a jövőben vele is többet találkozhatok, mert hát fix programunk van a motorok vizsgára való készülés. Összefoglalva azonban a 8.hét talán az év pozitiv hetei közé sorolható.
Kedves olvasóim remélem tetszett a bejegyzésem, és hogy épülésetekre szolgált. Köszönöm a türelmet, hogy végigolvastátok értekezésemet. A mihamarabbi viszontolvasásig legyetek jók, érezzétek jól egymást, és vigyázzatok magatokra. Hamarosan újabb hírekkel jelentkezek addig is sziasztok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése