Üdvözlöm a tisztelt olvasóimat! Mivel a blognak gördülnie kell mint egy jól működő csapágynak, így nincs más hátra mint hogy újra teret adjak a bennem dúló alkotókedvnek. Ismét hétvégét írunk, s még mindig nem rendelkezünk az áldásos és megszokott internet hozzáféréssel. Szóval kicsit még mindig marad a csúsztatás.
Nem tudom mások,ti hogy érzitek, de szerintem ahogy felnövünk, öregszünk a távolságok lerövidülnek, az idő pedig egyre gyorsabban múlik. Szinte észbe sem kaptunk és eliramlott 9 hét. S mintha a természet sem fogta volna fel ezt a száguldást a szeptemberi meleget mintha most novemberbe érezteti velünk Bizony a 9.hetet a kellemes melegség jellemezte, és most most nem csak az időjárásra gondolok. Valahogy az idő ismét tükrözte a lelkiállapotomat, s ahogy minden kezd kitisztulni, úgy derült minden mosolygóssá és meleggé. De a sok töltekél helyett, melyből a békési kolbászfesztiválon meglehetne tölteni jó pár kolbászt, vágjunk bele a tényekbe.
November különleges egy hónap számomra hiszen mit tagadjam szeretem. Életem sok sok szép emléke köt ehhez a hóhoz. Többek között a születésnapom, vagy épp Kedvesem megismerése. S szeretem amikor a hónap végén a forralt bor illata és a karácsonyi vásár tölti be a Baross utat, a falukban meghirdetik a dekorációs versenyt,vagy épp az első hóesést. A hónap azonban az elsejével indul, azaz hogy tisztába tegyük ezt a kérdést a Mindenszentek napjával. S mivel ez 94-óta ünnepnap a lángoktól öleltben, így most is nyertünk egy napot az egyetemi robot terén. Örültem is ennek meg nem is, hiszen hétfőn meglehetősen el vagyok kényeztetve tanórákkal, Meg nem is hiszen itthon néha minden a feje tetejére tud fordulni,főleg mert apu vagy beszél vagy másokat idegesít. Az az érzésem hogy szokásához híven megint jól elhagyta magát, s ez korántsem segíti a gyógyulását. A vegyes érzelmek ellenére azonban jó volt itthon lenni. Így most a vasárnap pihenéssel telt, míg az ilyenkor megszokott készülődés hétfőre került. A sikeres főzés után, amely igazán finom étkeket eredményezett, a ruházat összepakolása következett. Talán a hosszú hétvége miatt, de most valahogy anyu is nyugodtabb volt, így jókedvűen ment a pakolás. A szokásos veszekedések tehát elmaradtak. Hat órára már minden készen állt, így már csak Hajmi érkezésére kellet várni, de mint mindig most is pontosan hat óra húsz perckor begördült az olasz ipar négykerekű remeke, s elindulhattunk győr városába. Mint máskor most is a szokásos csapattal azaz Edinával, Gerivel és Pusival utaztam. Az út ezúttal kicsit álmosabban telt, s valahogy mindenki hamar bebólintott a gépjárműben. Így izgalmas storryval erről az egy óráról nem szolgálhatok nektek. Másfél óra kocsikázás után aztán fel is értünk a városba, ahol sajnos még mindig nem készült el az új híd. Miután aztán megérkeztünk a Víztorony utcába, következett az ilyenkor megszokott rendszer. A kipakolás során szomorúan szemléltem hogy a laptopom “zsanérja” megadta magát. Így a monitort most csak különleges szakértelemmel lehet a helyére pozícionálni. Azóta is gyakran szidom ezen típus tervezőit, hiszen nagyon átgondolatlan. Minden esetre lassan már ott tartunk hogy érdemesebb új lapira gyűjteni mint megcsináltatni a régit.. A csalódás érzését egyből a gépészi lelemény töltötte be, hiszen felmerült bennem a barkács javítás lehetősége. Ezt még nem árulom el, hátha szabadalom lesz belőle :) Miután aztán végül összeszereltem a szerkezetet, belevetettem magam az internetezés örömeibe, hiszen hétvégén meg voltam fosztva ettől a természetességtől. Így begyűjtöttem a szükséges információkat a világról, ismerősökről. Majd kisvártatva elindultam Julcsi elé, hiszen Ő ismét a későbbi busszal érkezett fel tanulmányaink színhelyére. Az esti séta a jó idő végett is igen kellemes volt. Miután megleptem arámat, elindultunk a kollégium felé, útközbe a szokásosnál csendesebb voltam, de ennek különösebb oka nem volt, csak gondoltam Kedvesem kedvére teszek,elvégre mindig azt mondja hogy olyan sokat beszélek.
A csendkirályság intézményét az Aldi előtt a Nádor aluljáró után számoltuk végre fel, s kapva kapva az alkalmon el is kezdtem imponáló sunyiságomat. Majd mivel láttam hogy azért tetszést aratott, átinvitáltam Kedvesemet, pontosabban hagytam hogy feltárja szándékait és teret adjon azonvágyának miszerint szeretne velem hálni. Így miután a koliba felmarkolta a szükséges csomagot elindultunk hozzánk. Mondhatom hogy hamar megjártuk mert körülbelül 15 perc alatt a lakásba értünk. Útközben természetesen megbeszéltük a heti programot, és hogy kinek milyen az időbeosztása. Miután felértünk hozzánk, lepakoltunk, majd lezuhanyoztunk és kisvártatva el is szenderültünk.
Mint máskor most is nagyon jól aludtam Kedvesemmel, bár a Nagykifli szerepéről azt hiszem nem mondok le többet, mert voltak olyan pillanatok amikor majdnem alászálltam az ágyról mint egy Stuka. A keddi nap a csodás közös ébredéssel telt. Mindig nagy öröm számomra ha a Föld legszebb, legdögösebb szemei mosolyognak rám elsőnek. Azonban a hét eleji álmosság levetkőzhetetlen mivolta is hozzá tartozott az ébredéshez. Az első óra szerepkörében ezúttal Járműdiagnosztika&Fenntartás tündökölt. Ismét a diagnosztika volt terítéken, s ismét mértünk. Most egy Peugeot 407-esen végeztünk el hibakeresési mérést, ami azért megkönnyíti az autó betegségeinek feltárását. Az óra mint mindegyik ilyen kaliberű foglalkozás izgalmas és tanulságos volt. Talán igaz a mondás hogy a látványos tanulás 200%-al megnöveli a tanulási folyamatot az embereknél. Óra után aztán találkoztam Kedvesemmel. aki ismét elkényeztetett bájaival, leginkább a mosolyát csillogtatta ezen a napon, s mivel neki sem volt ezen a különleges héten zárthelyi szüretelés kilátásban, így óráink után kicsit ismét találkoztunk. De mint máskor most sem sikerült meggyőznöm Kincsem hogy maradjon velem, így utunk a buszmegállóba vezetett csak. A huszonhármas járat most is a legnagyobb bazsajgásunkat szakította meg, így ismét csalódottan cammogtam hazafelé.
A keddi nap hátralévő része meglehetősen unalmasan bandukolt. A délután során Kokó invitált sétára, s bizony nagyon jól esett a szép meleg időben bebarangolni vele a várost. A séta közben persze sok sok mindenről beszélgettünk is, többek között a világ irányítóiról a nőkről, kapcsolatokról, szerelemről, emberekről,tanulásról. Nagyon élveztem hogy végre valakivel ilyenekről is tudtam beszélgetni, s bár Kokót még nem ismerem annyira, mégis meglepően jól eszmét cseréltünk. Bár alapvetően eltérő állásponton posztoltunk több kérdésben is. A séta közben amikor épp nem ilyen témákról társalogtunk, akkor az utunkba kerülő emberekhez próbáltunk meg történeteket kitalálni, pl hogy mi nyomja a várfal tövében sirdogáló lány lelkét, vagy hogy a sétáló utcában találkozott lányt valóban meghágták-e előző este. A séta végeztével aztán elégedetten érkeztünk haza, miszerint ennyivel igazán megtörhetjük a napi tanulást. Kicsit élveztem még az otthoni légkört, majd elrobogtam Kedvesem elé, tévedésből, mivel azt hittem hogy hatkor végez az órájával. Mint később kiderült csak 7 után, így jó egy óráig gyönyörködhettem az egyetem új szárnyaiban, amik ha konzekvensek vagyunk, már pedig egy mérnök ugyebár az, akkor a H,I,K betűjeleket kell hogy viselje.
A várakozás során aztán jó pár ismerőssel találkoztam szinte egy időben, először Sztebivel, majd utána kandúr Bandival, akit ha már szembe jött el is kísértem a buszmegállóig. Addig is kibeszéltük a szerdai bulit, és az elmúlt hét szerény történéseit. Mivel aztán a 23-as csajozós járat ismét időben jött így sietve elköszöntünk, én pedig visszasiettem őrhelyemre. Kicsivel ezután megérkezett Kedvesem is, aki mint most is leteremtett hogy Ő mondta hogy 18:35 kiskörforgalom. Ezzel aztán természetesen vadul ellenkeztem hogy ilyet biztos hogy nem mondott, mert ilyen bugris számot hogy 18 35 egy mérnöknek kutya kötelessége megjegyeznie. Végül aztán kiderült hogy mégiscsak ezt mondta, s mégiscsak tévedhetetlen énem tévedett, azaz neki volt igaza. Miután letudtuk ezt a kis kört, elindultunk Vivihez.
Keddenként ugyanis néha néha felmegyünk hozzá egy kis tv-nézésre, beszélgetésre. Mint most is útközben természetesen parodizáltam az ott lezajló jeleneteket. Ilyenkor a lányok valahogy mindig ugyan azokról beszélgetnek, ruhákról, tanulásról,munkalehetőségekről, számomra ismeretlen tanárokról. Ezen az alkalmon is csak a szerdai buli mikéntje volt a meglepetés téma, s miután a lányok sikeresen megbeszélték a csajos estje menüjét, hogyanját és mikéntjét mi Julcsimmal el is libbentünk hazafelé. Szerencsésen Kedvesem elérte a 19:30-as buszt, így én is korán 19:50-re hazaérhettem. Így kicsit több időm maradt a szendvicseim elkészítésére, mert mint tudjuk a kedd egy fontos munkanap. S a jó munkás emberek ilyenkor is dolgoznak. Most először a félév során Hajmi nélkül vágtam bele a robotba, amit meglehetősen kettős érzelmekkel fogadtam. Egyrészt féltem mivel mégiscsak egyedül leszek a gyárba, sehol “egy ismerős sem”, s nem lesz kivel csevegnem ha épp nem lesz munkám. Másrészt pedig vártam, hiszen mégis csak megismerhetem a gyár egy újabb munkaállomását, bővithetem ismereteimet, s kicsit talpra esettebbé válok ezáltal, továbbá kénytelen kelletlen új emberekkel fogok megismerkedni, hiszen 8 órán keresztül nem beszélni senkivel eléggé robotikus lett volna. Mivel Hajmi ismét Edinánál lőtte a rútert vagy a gépet, vagy Edinát, így nem tudtunk elköszönni egymástól. Tehát jó szokás szerint Kokónak nyavajogtam, hogy mennyire nincs hozzá kedvem, ő azonban hamar leszerelt, s hamar rávilágított arra hogy az én döntésem volt. Végül 20:50 kor felöltöttem magamra a kimenő melósruhámat és elindultam a Törvénykezési épülethez. A Federálba vezető ót mint most is unalmasan tellett, s nem sok eseményt tudok megkomponálni nektek, kettesben maradtam gondolataimmal, s bizony átkoztam magam hogy most Kedvesem kényeztetését és vendégszeretetét élvezhettem volna, ehelyett… A gondolatot azonban az érkezés pillanata robbantotta szét, s befáradtunk az épületbe. Kisvártatva Kálmán azaz Eszti is megérkezett s kiosztotta a munkaköröket. Meglepő módon most is az acélosan csengő Large-ra kerültem, öt másik diáktársammal. Kisvártatva főnők asszonyunk azaz Ági Sztahanov eligazított minket a teendőket illetően. Szerénységemet és egy másik srácot, Dávidot, leültette a közelben lévő asztalhoz. Majd beavatott minket a “gravírozás” fortélyaiba. Csalafinta módon a gravírozás elnevezés nem kackiás minták rögzítését foglalja magában, sokkal inkább a gyártási szám eltüntetését, így a helyesebb név talán radírozás lett volna. Minden esetre a munkához szerencsére gépies eszközt is kaptunk, ezúttal egy FESTO ;) pneumatikus pisztolyt, mely csiszolófejjel volt ellátva. A VW tömítéseket melyeket lecsiszoltunk ezek után eredeti arany színűre kellet festenünk, majd letakarítva egy dobozba helyeznünk. Összességében nem volt rossz móka, s talán a munka szintjét a jó társaság is emelte. Jó két óra alatt alaposan megismertük egymást Dáviddal, így az ebédszünetet már barátként fogyasztottuk el.
Az estebéd után mivel munkákkal végeztünk vala, így főnökünk a kis drága új feladatokat bízott ránk. Nevezetesen a szemüveg csiszolást. Ez esetben egy szemüveg alakú BMW-tömítésről kellet kiradírozni a BMW feliratot, és a gyártási számot. Mint az előbb most is a segedelmünkre volt a csiszológép, melyet ekkora már rutinosan kezeltünk. Míg azonban az előző fém tömítésnél a munka gördülékenyen ment, addig ennél a kaucsuk alapú tömítésnél nehezebb dolgunk volt, mert az egész asztalt vörösiszapszerűen lepte el a vörös gumihulladék (sorja) s ha ez még nem lett volna elég, akkor a nő a lelkünkre kötötte hogy patyolat tisztára varázsoljuk a tömítéseket. Ami megint nem volt egyszerű feladat. S bár a munkával ténylegesen már 4-re végeztünk, a takarítással még elpepecseltünk két órát. De a főnőknek ez sem volt elég megfelelő, pedig minden darabot kétszer takarítottunk le. Minden esetre szenvedésünknek a műszakvégi duda vetett véget, így szép lassan elhagytuk az álomgyár területét.
Kilépve meglepően tapasztaltam hogy bizony már világos van, ami az óratekergetés tudatában nem is volt akkora csoda. Míg érkezett a buszunk, összetalálkoztam a másik nagy mókamesterrel Federál Ferivel, aki most is klassz feladatokat látott el, a birodalmi lépegetővel. Minden esetre a reggelem igazán viccessé varázsolta a pihentelméjűségével. Csevejünknek aztán a busz vetett véget ugyanis megérkezett a libegő, s elindultunk Győr felé, s mint most is az út az álom és ébrenlét között mocorgott. Végül aztán nem bólintottam be, mert hátha Likócson kötök ki :) úgyhogy a Honvéd ligetnél le is szálltam, s hazasétáltam. Mivel aztán a reggel igen megkapó volt számomra, ahogy ébredezik a város, így lőttem is pár képet. Álljon most itt néhány.
Szerdát mint most is a mostanában megritkult bulik szelleme járta át. S mivel már jó előre elterveztük hogy ezen a szerdán lekukkantunk a különféle szórakozó/méltóságsüllyesztő helyekre így nem csoda hogy számtalan élménnyel és egy denevérrel gyarapodtunk ezen az estén. De ezekről majd később, indítsunk inkább a nap elejével. Ami nálam egybefojt a kedd estével, miután ugyanis hazaértem a napi kenyérkeresésből, nem jött álom a szememre. Így előkaptam az ágyam mellett tartott Bibliát, azaz a Mechanika könyvet s míg Kokó ébredezett, én elkezdtem feladatokat oldani. Tulajdonképp arra vártam hogy Hajmi is felkelljen, hiszen akkor már nyugodtan bemehetek a zuhanyba, s csaphatok kicsit nagyobb zajt. Azonban Hajmi igazán mélyen szundikálhatott, így ébredésére várhattam. Nem tudom hogy a mechanika vagy valami más fárasztott-e le, de végül 9 órakor elszenderültem. Álmomból aztán Júlia keltett, mert közölte hogy elindult hazafelé, illetve a buszmegálló felé. Miután vettem ezt az adást, nyugtáztam majd visszabólintottam, fáradtan és csalódottan. Később aztán meg is kaptam hogy olyan furcsa voltam, mire én csak azt válaszoltam hogy álmos. Végül aztán olyan fél 12 felé elég rest voltam hogy kikeljek ágyamból, s megkezdjem a napot, amire egyetlen egy óra a Járműdelejtan jutott. Azonban erre se sok erőm volt bemenni így inkább szkippeltem ezt az elfoglaltságot, s helyette tovább folytattam a mecházást, plusz kitakarítottam a lakást is. Miután Balázs hazajött, együtt pihentünk tovább, valahogy tán őt is megfertőztem a fáradtságommal, mert ő is igen igen álmos volt. Közben megnéztünk pár filmet, s elterveztük az est mikéntjét, mert hát mégiscsak négy-öt hete nem voltunk szórakozni. Így a délután is a kora este is ebben a jegyben telt, igyekeztünk rápihenni az estére. Végül 6 óra felé aztán bevásároltunk, s a söreinket a hűtő gyomrába tettük, megható egy látvány volt ahogy a sörök sorakoznak. Majd nekiláttam az esti meccshez linket keresni, mert kedvenc csapatom játszott, a másik “kedvenc” Kolozsvári vasutassal. Ezt követően aztán elindultam Kedvesem elé hogy megbeszéljük az estét, s hogy meglegyen a napi találkozás. Útközben találkoztam Larionnal és Matyival, s ha már így összefutottunk akkor jót elbeszélgettünk. Jól esett ez a kis csevej mert tényleg az utobbi időben eltűntem a közéletből mint szürke kispolszki az út porában. Az is jól esett hogy hiányzom ennek a kis csapatnak, ennek a közösségnek, s nagyon jól esett tartozni valahova, s jól esett röviden szűkszavúan de elbeszélni az elmult időszak konfliktusait, problémáit. Talán szép lassan ezek a kérdések is megoldódnak, s újra visszatér a “régi” Dodi. Remélem hogy így lesz :) Minden esetre örültem hogy Larionnal cseveghettem, s hogy elkisért a csonakos pedofilhoz, ahol is elváltunk egymástól. Ugyanis megjött Kedvesem, s inkább vele foglalatoskodtam. Elsőként felmentünk Vivihez, ahol is a már említett csajbuli előkészületei folytak. Kicsit én is élveztem/élvezhettem a meleget, a szilvásgombóc illatot, és a szép hölgyek társaságát, majd jobbnak láttam ha nem zavarom őket és inkább a fiú bulira koncentrálok, így szép lassan bankos kitérőt téve, csak hogy leellenőrizemm hogy Larrynak igaza volt-e, megnéztem a fő OTP épületét. Ezen kis ördögbéli út után aztán hazasompordáltam, s megkezdtük a 2010-es félév eddigi legjobb buliját.
Mire hazaértem a sörök már üzemhideg hőmérsékleten honoltak, így jobbnak láttuk ha szép lassan a gyomrunkba menekítjük őket. Így míg a fiúk a BL-ben rúgták a bőrt, s Kokó barátosnéjával romantikázott, mi Balázzsal lassan de biztosan kezdtük magunkat hangulatba hozni. Valahogy egyre gyorsabban csúsztak alá a habzó nedük. Végül Kokónak az az ötlete támadt, hogy ha már szerda van, s úgyis mindannyian ráérünk nézzünk meg egy filmet. S mivel már mindegyik filmet látta vagy láttuk amiket felsorolt, így választásunk az EX-férj újratöltve c. alkotásra akadt. A filmről most nem írnék részletes kritikát mert az események fonala még igen bő, így hát robogjunk is át másfél óra Jennifer Anistonon. Mire véget ért a film, a söreink is kezdtek elfogyni, s a Bayern is kiütötte aznapi ellenfelét (5:0), így nem volt más hátra mint hogy lemennyünk a mulatókba.
Utunk első állomása az Étterembe vezetett, ahol a zenészek még csak hangolatak, s a parkett örödgei is még vidáman szalonnáztak, mint ahogy a kihézetett oroszlánok figyelik a gezellákat. Így jobbnak láttuk ha alacsony mustfok miatt inkább továbblibbenünk, egyenesen a Bridgébe, ahova most kicsit kacifántosan lehet eljutni. Itt találkoztunk első ismerősünkel, nevezetesen Gerivel, akiben már jó néhány “henger” azaz sör dolgozhatott, illetve szaktársammal Gerivel, aki a móka kedvért Szabolcs nevezetű. Kis koketálás után aztán míg én a sörsorban álltam ők valahogy eltüntek. Így maradtunk ketten Balázzsal, az ordenáré tömegben. MErt bizony meglepően sokan voltak ezen a napon a Bridgében. Így leginkább várakozó álláspontra helyezkedtünk, s kortyoltuk söreinket.
Már épp a távozást fontolgattuk amikor is Edinával és bajtársnőivel találkoztunk. S mivel Balázs a nők bálványa így egyből le is csaptak rá. Ha már így együtt voltunk, hát kigyönyörködtem magam Edinán, aki igazán kitett magaért, s igazán megadta a parti fokát. Persze a többi lány is csinos volt, de Edina mindfelett dominált. Kicsit irigyeltem is Balázst a nők gyűrűjében, szerencsére nem tartott sokáig ez az állapot. Ekkor találkoztam új szerelmemmel “Robinnal” a denevérrel, akit nem bírtam otthagyni magányosan, így inkább magammal hoztam. S mivel már volt nálam csencsholmi, így jobbnak láttuk Balázzsal ha hazalogiszikázzuk a terméket, s utána keressük meg Bandit. Így szép lassan hazabaktattunk. Épp hogy hazaértünk Bandi jelentkezett hogy itt vannak az étterembe s majd oda mennyünk. Hát miután mindezt nyugtáztuk megittunk egy-egy sört, majd szépen visszaindultunk. Az étterembe érve aztán be is gyűjtöttük Bandit aki épp egy sörrel folytatott orális kielégülést, s meglehetősen vidám hangulatba volt. Kisvártatva be is vezetett minket a party hevébe, ahol Balázs és Ádám tombolt önfeledten. Így hát mi is csatlakoztunk a régi ismerősökhöz.
S míg elmerültem Bandi csajozási kísérleteiben szép lassan Hajmi elveszett közülünk. Mint utóbb kiderült megunta a dolgot s inkább lepihent. Ezzel akkor azonban nem sokat foglalkozva tovább szórakoztam. Jó egy órás Étterembéli bulizás után aztán szívtunk egy kis frisset, majd úgy döntöttünk Bandival hogy átnézünk laposra. Ahogy ez lenni szokott az átnézésünkből ottragadás lett, annál is inkább mert a kis egyetemi felhozatal mellett ismét összefutottunk Edinával és barátnőivel. S mivel éhes Bandi nővel álmodik ,így egyből rá is repült a lányokra :) Leginkább úgyhiszem Bogi nyerte meg a tetszését, mivel szép kis táncot lejtett vele, körbecsavarogva a Lapost. Edinának persze most is Balázska hiányzott, s mélységesen le volt törve amikor közöltem hogy Balu hazament, s valószínűleg már az igazak álmát alussza. Mondta is hogy két suhintással honoráljam majd ezen tettét. S folytattuk a bulit így ötösével. A tombolás során a fotóst is sikerült lencsevégre kapnunk, így ismét egy szép emlékkel gyarapodtam. Ezt követően aztán mivel a pulpitusom ahol nővérem szokta kémlelni a vadrikot, táncoló alkoholos leányzót az odalibbenő alfahím majdnem magáévá tette ott helyben, így úgy határoztunk hogy inkább a felső szintre édelgünk. Ott aztán még kicsit táncikáltam a lányokkal majd ők elillantak haza, én pedig még lőttem pár képet,majd mivel agyam ledobta az ékszijjat így én is hazamentem.
Csütörtök reggel az előző nap fáradtságát hozta, de hát 4 óra alvással ne várjon az ember fia csodát. Az álmossággal azonban nem sokat törődhettem mert reggel 8 kor kezdődött az órám, melyen a részvétel kötelező. Így hát ébredés, ruházkodás, útközben egy energiás ital elfogyasztása, majd végül 8:02 kor beestem a terembe, ahol már javában dúlt az óra. Így hát szép csendben helyet foglaltam, majd azzal a svungal el is nyomott az álom. A “kicsengetés” ébresztett végül első vagy tán második álmomból, így elindultam a bank felé, biztos ami biztos végrehajtani a már rég esedékes pénzügyi tranzakciómat. Mint máskor most is ebben a reggeli órában igen kevesen foglalkoztak pénzügyeikkel, így hamar, szinte azonnal sorra is kerültem, s ismét a vicces nevű megkérdőjelezhető szakértelmű Pomogács nevű ügyintézőhöz kerültem. Aki valamiért, tán mert már vagy negyedszer vagyok nála kacéran mosolygott :) Végül is minden rendben ment, fogtam a papíromat, s elindultam hazafelé, mivel még rengeteg időm volt 11 óráig. Így hát kicsit hazamentem, s Kokóval csevegtem odahaza. Végül aztán a nagy csevegésre Balázs is megébredt, s ő is bekapcsolódott, vagy inkább átvette a szerepem a beszélgetésbe, annál is inkább mivel nekem Larionnal volt találkozóm s nem akartam elkésni. Bár a másnapi buli negáltja ekkor jött rám nagyon erősen, bizony a fáradtság nagy úr.. tán nagyobb mint a lustaság.. Útközbe aztán megörökítettem a másnap elhajított söröskupám szomorú mikéntjét, s a kis pohárról valahogy a Himnusz sorai jutottak eszembe:”vár állot most kőhalom..” A képnek így talán azt a címet adnám hogy: Így múlik el a világ dicsősége.
Larion aztán még nálam is időben érkezett, így egyből le is csapott rám a semmiből, s így együtt mehettünk hozzánk. Előtte azonban bepillantottunk a motorok laborba, ugyanis fel kellet írnom magamat és Tomit a laborfoglalkozásra. Ezt követően még bedobtunk egy kávét, ami mondjuk nem igazán hiányzott az állapotomhoz, fel is nyomta a vérnyomásomat azt hiszem. Így kénytelenek voltunk lepihenni kicsit az itt kihelyezett ülőalkalmatosságokra. Kis pihenés és társalgás után aztán továbbindultunk a Víztorony utca felé. Útközben még mindig a kávéval birkóztam. De mivel ajándék kávét nem illik kidobni, így csak csak letuszakoltam. A kapuban aztán szembesültem azzal hogy kizártam magam a lakásból, mert a kulcsom ismeretlen helyre távozott. Szerencsére azonban Balázs otthon volt, így be tudtunk jönni. S mintha a nap tréfáiból nem lett volna még elegem, a hangzatos nevű német kisfiú Alzheimer apó ismét megviccelt, ezúttal ugyanis a bankból kapott bizonylatot sikerült úgy elkavarnom fél óra alatt hogy nem is lett meg. Pedig aztán a lakást is tűvé tettük érte. Valószínűleg a levesemmel együtt megszöktek, s Havain töltik a nászutakat :) Minden esetre kicsit ideges lettem ettől a szitutól, mert igen fontos “lóbálnivaló” ez a pappír. S mellesleg Lariont is hiába fogadtam, s tartottam fel 1-2 órán keresztül. Szóval mondhatnám hogy a csütörtök délelőtt egy káosz volt. Larionnak aztán délbe mennie kellet szociális gyakorlatra, míg én a barkácsboltba indultam pillanatragacsért. Amivel odaragaszthattam magam-magamhoz, pedig a fülhallgató megragasztása volt a célom. Ezen kalandok után egyetlen jó pontja a délutáni ebéd volt Kedvesemmel, ami szintén nem sült el úgy ahogy kellet volna, ugyanis a kinézett menü, érkezünkre elfogyott. Továbbá Kedvesemben spontán módón felébredt a Zöldszemű szörny, s bizony égre földre féltékenykedett lakótársunkra Mónira. Pedig tudhatná hogy házi nyúlra nem lövünk, nem csak azért mert már “levadászták”, hanem mert ez elvi kérdés. Így hát ezt a kérdést is tisztáznunk kellet, ami nem igazán volt kellemes. Végül azonban minden rendbejött.
A nap végére egyedül a búcsú és az esti munka maradt. Ebből természetesen az előbb volt a kellemesebb és a meghittebb. A munka pedig a szokásos szükséges rossz volt, mert hát nem panaszkodásból, de csinálhatnék helyette jobb dolgokat is, csak hát azért nem fizetnek :( S azért számít hogy az embernek legyen tartaléka, bármilyen minimális is az, mert a chrack bármikor beüthet. Szóval azt hiszem ha a félév során mást nem is, de ezt biztosan megtanultam/megtanulom. A pénznek bármilyen kevés is de értéke van, s nélküle nem megyünk semmire, s bizony azt hiszem általános hogy nehéz megélni abból a pénzből melyet munkánk gyümölcseként kapunk. Visszakanyarodva a Federálos időtöltéshez, ezúttal ismét Balázzsal és Dáviddal utaztam, s most mindannyian a Large-ra kerültünk, amitől először baljós kedvem lett, mivel sorjázást sejtettem a munka mögött, végül aztán hosszas huza-vona után kiderült hogy pakolni, csomagolni fogunk. Pedig én a radírozásnak jobban örültem volna, de hát az a puncsos csajé lett.(Aztán egész munkaidő alatt retyetyelt, meg mobilképeket nézegetett..) Így nekünk maradt a csomagolás, ami abból állt hogy a kocsiról levettük a tömítéseket leszámoltunk belőle x db-t az x tipústól függően:10-15-25. Majd egy zsinyórral átkötöttük és elláttuk Federál lógós tacepaoval. Majd ezek után mehetett a dobozba. Nem volt ez sem valami veszedelmes feladat, csak hát unalmas volt, és hogy legyen valami rákfenéje ezt is elbolondították azzal az utálatos papírmunkával, ami ezesetben hosszabb volt mint maga a csomagolás. Így végül ismét csak nagy rohanás közepette 5:50 kor végeztünk. Majd a szokásos időben s lelkiállapotban buszoztunk hazafelé. Átszelve a várost végül 7:30 kor pihentünk le.
Pénteken mint mindig most is a hazautazáson volt a hangsúly.Miután Balázzsal kipihentük magunkat, összeszedtük a motyónkat. Ez a fáradtság ellenére rutinszerűen ment, s mire elérkezett a start pillanata már mondhatnánk hogy fittek is voltunk. Azonban hogy a hét ne legyen olyan egyszerű, s ne igazolódjon be a mondás miszerint minden jó ha jó a vége, így ezúttal a Fiat tréfált meg minket. Történt ugyanis hogy az akkumulátora lemerült valamitől, s mivel a környéken nem leltünk bikakábellel rendelkező személyt, így kénytelen-kelletlen de be kellet tolnunk a járművet. Így hát mentek a körtelefonok, Gerinek Pusinak hogy bizony munka van. Kicsit meglepetésként Geri érkezett előbb hozzánk, pedig neki később lett szólva mint Norbinak. Felhasználva maszkulin jellegünket, így megpróbáltuk beröffenteni a gépjárművet. Azonban erőnk kevésnek bizonyult, vagy tán a technika is csak a jogi következményektől fél, minden esetre megvárta míg megérkezett a jogász. Így hárman már mondhatnám hogy könnyedén betoltuk az autót, de akkor hazudnék. Szóval végül is második nekifutásra sikerült indulásra bírnunk a masinát. A dolog egészen addig szépen is működött ameddig a körforgalomig nem érkeztünk, ott ugyanis ismét lefulladt a lovas teremtés. Így hát tovább tologathattuk szerte győrrben. Egészen az egyetem mögötti parkolóig, ahol aztán végső erőt véve magunkon beröffentettük. Óvatosan haladva, szépen járatva a motort, igyekeztük a generátor töltéseit az akksiba varázsolni, majd miután biztosnak mondható volt az indulásunk elindultunk Edina felé, aki a jóból kimaradt. Szerencsésen magunk mögött hagytuk a technika ördögét, így Edinához érve semmi malőr nem történt. Mikor aztán a szőke is becuccolt, s elindultunk kifelé győrből, hírtelen neszek jöttek a motortérből, majd a kifugó szép csendben repedt egy nagyot. Ennek következtében a szépen duruzsoló belsőégésű motorunk, egy rosszféle traktort megszégyenitő hangokat adott ki. A másik, s talán nagyobb baj az volt hogy ennek következtében csak 50 km/h-sebességgel tudtunk közlekedni. Végül azonban jó hangulatban, átröhögve a hosszabbra sikerült útat értünk haza. Hát igen ördögi egy péntek volt az biztos.. de ahogy begüjtöttem az információkat másokat is értek ilyesféle csapások…
Összegezve tehát a dolgokat: A 9 hét hozta az elvárt jó szintet, s kicsit kellemesebben is sikeredett mint elődjei. Természetesen a lövöldözős kis puttónak, és hogy sokat lehettem Kedvesemmel ismét nagy szerepe volt a hét jósági fokában. Ugyanakkor a csütörtök és a péntek igen igen kacifántos, kalandos, eseménydús egy nap volt, s jó néhány történéstől eltekintettem volna. DE hát ha így szüretlenül nézzük nem volt ez rossz csak szokni kell az ízét. Remélem a 10 hét is hasonló izgalom bő lesz, és hasonló sok kellemes emlékkel gyarapodok majd. Minden esetre az évi számfejtés szempontjából ezt a hetet is inkább a kellemes hetek közé sorolnám, melynek tetszési indexe 8,43.
Kedves olvasóim remélem nem tartottátok túl unalmasnak írásomat, s végképp nem túl hosszúnak. Sajna rövidebben nem tudok összefoglalni 120 órát. Remélem azért tetszett írásom, s hogy pár embert azért jókedvre derítettem. A következő írásomig, ami várat még magára a netbekötés szent ámde megható pillanatáig, legytek jók, vigyázzatok magatokra, élvezzétek a téli napokat és egymás közelségét. A mihamarabbi viszontolvasásig love, peace és egyéb nyalánkságok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése