Hiánypotló

Szelepszárszimeringes üdvözletem a tisztelt olvasóimnak! Az elmúlt időszakban igen igen pusztán hagyatott internetes naplóm, talán most az internetes naplopó jobb szó lenne.  Minden esetre az utóbbi hónapban fellépő hátráltató tényezők elmúltak, s már csak idő és ihlet kérdése hogy újra utolérem magam. Ebből a gondolatból aztán két dolog is következik, egyrészről hogy decemberben hatalmas blogdömping várható, másrészről pedig hogy a lényeges események ki ne maradjak, s újra felizgassam olvasóim kegyeit, egy tematika jellegű írás következik. De mindenek előtt feltárom hallgatásom okát:

Egyrészről a SZEgyetemi fogaskerekek egyre fokozatosabban hajtják előre a szemeszter fogaslécét, zúdítva a diákokra hatalmas zh, beadandó feladatokat. Így bármilyen meglepő is de vagy a tanulás oltárán áldoztam, vagy épp az éjszakába nyúló szellemi munkát pihentem ki, vagy csak úgy nem volt kedvem írni. Tudjátok ihlet nélkül Petőfi is csak szúnyogokat írt a Tisza parton.

 

A másik ok amiért hallgatásom ilyen nagy szabadságfokra hágott hogy Kis lakunkat lekapcsolták az internet tejjel mézzel folyó áradatáról. Így a hétvége szokásos blogolása is szép lassan elkopott. Nemes családom fiskális képviselői ugyanis a monetáris tanáccsal egyetértésben azt a döntést hozták hogy ideje szolgáltatót válltani. S mint máskor az én károgó hangomat most sem hallotta senki, pedig ekkor még sörényeske sem volt fél süket :P Így hát rövidke másfél hónapos átfutás alatt átkerültünk az invitel kebléről az ajka és vagy bakonynet (majdnem azt írtam hogy bakonykarszt) csecsére. Az egy hónap adventi időszakában családunk minden netfüggő tagja megérezte az internet hiányát, ki a napi levél elmaradását, ki pedig a majong hiányát, ti pedig kedves olvasók hogy nem szaporítottam írásaimat.S már már annyira elvadult a helyzet hogy biza a szerelők UTP kábellel való meglincselésének tervét szövögettem magamba, amikor is az elmúlt hét szombatján kificcentek a szerelők. A szerelők közül  Magic Jordánt említeném meg, aki szépen be is üzemelte a kábeleket. Azonban jó magyar logika szerint a routert nem mellékelték, így szombaton úgy álltunk hogy kábelünk volt, netünk nem, de legalább dróton jött a sokcsatorna, mely közül 4 az értelmes. Végül aztán hétfő reggel nevezetesen november 21-én újra csicseregtek a Kis hasziendán a bitek. S hogy ezzel az egésszel nyertünk-e vagy vesztettünk azt majd az idő letisztázza. Egyenlőre olyan megérzésem van hogy nem sokat nyertünk.

Az ISHIKAWA diagramot megszégyenítő hibaelemzés után most pedig következzen, ígéretemhez híven a tematika felvillantása. Miről is fogok nektek posztolni az elkövetkezőkben?

Kezdeném a november elejével, amikor is a hagyományos  szülinapi ünnepségsorazatomat rendeztem vagy inkább rendezték meg. Mint most is sikerült méltóképp megünnepelni a 22 életévem betöltését, ebben persze nagy szerepet játszott barátnőm, barátaim és kedves ismerőseim, no ész persze családom is. (bár a családi ünneplés ezúttal mértékletes volt)  A bő eseménysor miatt ezt két litániára is bontom.

Emellett de sorosan kapcsolódva ehhez elindítom a SÖRSOR nevű folyékony kenyér habzsolóknak szóló írásaimat. Mint ahogy a nevéből is adódik itt különféle komló különlegességeket fogok kiértékelni a magam módján. Régóta bizergett bennem ugyanis a Sopronis siker után, hogy érzek magamba olyan affinitás hogy megosszam tapasztalataimat másokkal. Hogy kicsit a jövőbe is beszéljek Bandival tervbe vettük hogy egy győri méltóságsüllyesztőket bemutató sorozatot is indítok. Melynek címe ESTI RESTI. Szóval érdekes alkoholos élvezeteket tartogatok nektek a jövőben.

A részegéghez jókedvhez nagyon is hozzáköthető szerelemről is illendő lesz szólnom párat, ugyanis ha november akkor évforduló. Közeli ismerőseim meg akik távolabbiak is tudhatják hogy szívem egyetlen királynőjével immár két esztendeje vagyunk együtt. S ha nem is mindig a legnagyobb harmoniába, de még mindig szerelmesen, és még mindig olyan tüzesen mint az első randevún :) Mint minden nagy szám mellett így emelett sem mehetek el megemlékezés nélkül. Tehát egy kicsit lírai, egy kicsit érzelgős, kicsit nyálas írást is szeretnék közzétenni, szívem legbelsőbb bugyrairól.

Tán időbe ez elé való a Jedlik híd, napelemes autót körgetős, tapsolós sétálós átadása. Igen ott voltam, s szerintem nem kis dolog hogy átéltem egy igazi hídavatást. Sajnos a nemzetiszinű trikolór épp nálam fogyott el, így csak a képek és a szép emlékek maradnak a hídavatásról

S ha már avatás akkor természetesen az új egyetemi szárnyról, és az audi álltal támogatott új fékterem épitéséről is szeretnék beszámolni nektek. Azért is mivel ez utóbbi munkálataiban jómagam is részt vett. Nagy élményekkel gazdagodva a 12.héten. De ezekről inkább majd akkor szólnék :P

Hiánypótlásom utolsó állomásaként pedig a félév értékelését kapnám elő  a putonnyomból. Hihetetlen hogy már el is múlt ismét egy fél év, ismét nyakunkon a vizsgaidőszak, az izgulás, és a tanulás dömping. 14 hét hallgatás után eljött az idő hogy mi is számot adjunk tudásunkról. Már alig vártuk. Mint egy tisztes könyvelő iroda így év vége felé mi is levonjunk a tanulságot.

Azt hiszem ennyi előkészítés után vágjunk is bele a hiánypotlás konkrétumaiba. Remélem ez a rövidke kis írás is felpezsdítette a figyelmeteket, s alig várjátok az újabb és újabb írásokat. A következő írásomig minden esetre legyetek türelemmel. Addig is minden szépet és jót, vigyázzatok magatokra, élvezzétek jól egymást, a mihamarabbi viszontolvasásig sziasztok.