2010. november 9., kedd

November VIII.

Születésnapodra barátom nem tudom mi jót kívánhatok, naponta nyikorogjon ágyatok és ha ezt nem bírja vágyatok, igyunk egy láda sört nálunk vagy nálatok!

Emelem virtuális kalapom blogom kitartó olvasói előtt! Ahogy az idő előrehaladtával martenzitesedik a félév, úgy a bejegyzések gyakorisága is szegényedik. Így tőrténhetett meg az a rútság hogy november havára egyetlen szál sem publikálódott, persze ebben közrejátszott az is hogy édes kis házunk lecsatolódott a netvilágról, s az áldásos és megszokott tejjel mézzel folyó internet elapadt. Mondanom sem kell hogy ezek mellet persze az élmények dúsultak, vagy legalább csordogáltak, így bőven van (lesz) mit internetre vetnem.

dere

  Ezek közül talán az első és legfontosabb a hó elejére eső születésnapi mókulás fesztivál, melynek megnyitóján még az oroszok is masíroztak a spájzban. Egyetemi évtizedeim alatt talán ezen a területen ment végbe a legnagyobb fordulat, ugyanis a barátaim, ismerőseim mindig emlékezetessé varázsolták nekem a születésnapomat. Elég csak a tavalyira gondolni, akinek pedig rövid az emlékezete az pillantson ide.  S hogy miért nem szeretem a születésnapokat? Hát ez talán arra eredeztethető hogy valahogy nem igazán váltak emlékezetessé ezek az események, valami negatív élmény szinte mindegyik születésnapomat beárnyékolta, legyen ez egy családi veszekedés, barátnőtelenség, vagy épp egy egy sikertelen zárthelyi firkantás.

_IGP3371

  Az elmúlt két évben azonban baráti vagy lehet hogy barátnői társaságom mindent megváltoztattott. Most sem lehet panaszom Kedvesem igen kitett magáért ezen a napon. S valahogy minden a kedvemre való volt. Külön örültem hogy idén a nagy csinnadratta elmaradt, így ahogy elképzeltem Kedvesemmel kettecskén, meghitten és intimen ünnepelhettünk ahogy egy 22 éves “öregemberhez” illik. De ne rohanjunk elébe a dolgoknak, lássuk mindent az elején azaz november 8.-án.

Ezúttal születésnapom egy csodás hétfői napra esett, ami azért is volt csodás mert bizony egész héten, így hétfőn is ragyogó napsütés, és kellemes 20 fok honolt Ilyen novemberi időben aztán valahogy minden szebben görbül, így persze az ember arca is. Előre megfontol szándékkal most is Kedvesemmel ébredtem, így különösen jól indult a reggel, hiszen egy szép lány ölelő, szerető karjaiban történő ébredésnél nem kívánhat többet egy férfi sem A kedvesem arcán kacérul trónoló  mosolyból már sejtettem hogy ez a nap különleges lesz, és hogy mindent előkészített. Még fel sem ébredtem igazán amikor Manókám egy hatalmas csókot adott, és boldog születésnapot kívánt. Ezután aztán felöltöztünk, s együtt elfogyasztottuk a reggelit, ami ezúttal is Kedvesem csodás, a kekszfélék családjába sorolandó süteménye volt. Emellé természetesen frissen főzőt multivitaminos teát kortyolgattunk, s beszéltük meg a napi teendőket.

tea-8

  Kedvesem nem sok teketóriát hagyva, ismertette is a tervet, miszerint az estét nála tölthetem, s majd ott kapom meg a többi meglepetést. Persze ahogy ez lenni szokott a meglepetés szó hallatán egyből szerettem volna megtudni hogy mi is lesz az, de a kérlelő szavam, a zsaroló csikizésem mind mind kudarcot vallott. Így kénytelen de kelletlen végig kellet türelmetlenkednem az egész napot. A nap folyamán aztán folyamatosan futottak be a jókívánságok. A Facebookon aztán fel is duzzadtak a köszöntések,  melynek áradatát Larion indította el. S olyan nem várt helyektől is kaptam mint:Melcsy lakótársai, Kinga, Tuki. /Meg is ragadnám az alkalmat hogy mindenkinek aki emlékezett rám megköszönjem a gesztust/

S persze mint most is ismét akadtak nagy kimaradók, de ezen már meg sem lepődök. Minden esetre nagyon örültem hogy ennyi ember megemlékezett a szülinapomról. Így mondhatom hogy jókedvűen viseltem a napi fülhúzást, főleg mert nagy része virtuálisan jött. A kötelező órarendi részvétel után, aztán a délutánt Balázzsal töltöttem, ugyanis, ha hétfő akkor Árkád. Így hát most is délután kiruccantunk az Árkád bevásárló centrumba. Ezúttal mivel bóklászni nem volt kedvünk, így egyből az Interspárba mentünk. Ahol aztán a sörös pultnál jó néhány percet el is idéztünk. S mivel már régóta tervezgettünk elébb Petyával majd később Bandival egy sör kóstolást így ezúttal szülinapom alkalmából is beruháztunk egy minőségi sörre. S mivel én voltam az ünnepelt így a cekkert Hajmi koma állotta. Így esett a választásom a minőségi ranglétrán felül elhelyezkedő Barbár nevezetű sörre. (Ennek csomagolásáról, íz világáról majd hamarosan beszámolok a már említett sörsor rovatban)

A vásárlás végeztével aztán szép lassan haza sétáltunk, s persze ahogy lenni szokott végig cseverésztük az időt. Hazaérve aztán kipakoltuk a portékát, majd úgy döntöttünk hogy megtekintünk egy filmet.  Ezúttal a híres Stallone filmet a Feláldozhatókat tekintettük meg, ami azért különleges mert meglepően jó. S szerintem a legjobb “emléket” állítja a 80-90-es évek nagy akcióhőseinek. Az az igazi tökös, robbangatós, egy csapat ember vs zsoldos haderő típusú film, Stallone azonban korához képest is hatalmasat alakított itt is. Összegezve a filmet meglepően jó volt, s nagyon tetszett.

Dél-Amerika nem egy vidám hely, különösen akkor, ha egy diktátor irányítja arrafelé az életet immár 20 éve. Ezért az Amerikai Egyesült Államok más nemzetekkel karöltve, titokban magasan képzett zsoldosokat verbuvál, és az osztagot bízza meg, hogy véget vessen a diktátor pusztító uralmának. Az egységnek nincs könnyű dolga, magukra vannak utalva, és sok akadályt kell még leküzdeniük ahhoz, hogy célpontjukat egyáltalán megközelíthessék és a feladatot elvégezzék.

1417

Azonban ahogy lenni szokott a nagy filmezésben elrobogott az idő, így még szinte pont sem került a történet végére már nekiláthattam készülődni. S mivel mégiscsak ünnepnapról volt szó, így az ünnepi mentémet öltöttem magamra. Ami később szóbeszéd tárgya is lett :)

Miután aztán elkésve bár de törve nem megérkeztem a találkahelyre, együtt elindultunk a kollégium épülete felé. S ha már elindultunk hát útba ejtettük kapcsolatunk bölcsőjét, a Mandalát. Ahol meglepő teltház fogadott minket, így hát az első szabad helyre lecsüccsentünk, s bár ez a hely nem igazán volt a legelőnyersebb mégis hamar megszoktuk/megszoktam. A kellemes kis illatfelhőben, és a romantikus zenében aztán hamar összemelegedtünk, mire a forró csokijaink megérkeztek már mindketten andalító hangulatba kerültünk. A csokizás után egy rövid kis csókizás, következett, majd mivel kezdett hűvösre fordulni az est, így úgy döntöttünk hogy inkább a közeli buszmegállóban szállunk fel a kolesz felé haladó járatra. S mivel a busz nem jött azonnal, így a csevej tovább fojt Ekkor  még természetesen mindig az ajándékom volt a napirendem, s bár Kedvesem vadul tagadott hogy csak ő az ajándék, én sejtettem hogy csak mókázik. Szerintem jól esett neki hogy húzhatja a fejemet :)

101_8205

Végül aztán kénytelen voltam kivárni a megérkezésünket a koleszig. Ott aztán a beléptető rendszer is átadta jókívánságát, ugyanis elsőre bebocsátatott. Szinte észbe sem kaptam s Kedvesem már a harmadik emeletre szökellt. Így hát igyekeztem lépést tartani vele, bár az “én koromba” ez már nehezen ment. Felérve a szobába aztán senkit sem találtunk, Julcsi pedig kijelölte a tiltott területet a szobában. Ebből már sandítottam hogy bizony valahol azon a területen lesz elbújtatva az ajándékom. Tán a kor és a bor hatására de igazam lett. kisvártatva Kedvesem egy méretes ajándékzacskót nyomott a kezembe, majd átadta jókívánságait, mely közül a legszívböljővőbb az a bizonyos csókja volt

Az ajándék átvétele után természetesen azonnal szétfitattam a csomagot, melynek mélyén egy párna lapult. De nem ám csak egy olyan szokványos párna, hanem az az általam macskaszőrösnek becézett fej alávaló. Szavak helyett inkább muzsikáljon itt egy kép, az úgyis mindenkinek többet mond. A párna másik különlegessége hogy szívecske alakú. Érdekes módón eddig nem igazán ragaszkodtam/szerettem a szívecskés dolgokat, de Julcsi talán ebben több a többi lánynál hogy Ő igazán odaadja a szívét. /S persze azt hiszem ez az a plusz amit a mezei emberek nem látnak benne/  Minden bizonnyal nagy gonddal történt a megválasztása hiszen színében tökéletesen harmonizál a falvédőmhöz, ugyanakkor Thrudit /alias rénszarvas 2008/ tökéletesen kiemeli :)

Az ajándékozás után aztán jól bevacsoráztunk, ezúttal virsli volt a menü, pontosabban füstli. Ami igen jól esett :) bár sajnos az az igazság hogy azért nem laktam teljesen jól. Minden esetre Kedvesem mind a főzésnél, mind a terítésnél ki tett magáért, úgyhogy egy szavam sem lehetett. A vacsi után aztán ittunk egy pohárka tejet, majd lezuhanyoztunk, és lepihentünk. Azonban ha már ágyban voltunk nem az alvással foglalkoztunk, főleg azért mert még igen koránra járt az idő. Így hát a régi szép időkhöz hasonlóan sokat hosszan és tartalmasan beszélgettünk. Közben persze Kedvesem kaján mosolya az én arcomra tette át székhelyét ugyanis nem győztem betellni új párnámmal, ami finom puha és jóillatú volt :) A csevejnek aztán éjfél körül vetettünk véget, amikor is nagy nehezen elaludtunk.

Összeségében: Remek kis szülinapi zsúrom volt ismét, s ebben kimagaslóan nagy érdeme volt Manómnak, amit nem is tudnék jobban megköszönni neki, mint itt és most ország világ, de legalább az olvasóim színe előtt. Nagyon jól, családiasan, intimen éreztem magam vele ezen a napon, bár sajnos a sok-sok problémáról ezen a napon sem tudtam elfeledkezni. Talán ez a szörszálnyi merevség okozta az estében azt a csipetnyi rosszat is. Minden esetre ismét több jó mint rossz élménnyel gyarapodtam. S ismerőseim, Kedvesem szép lassan megszeretetti velem a születésnapokat. Remélem sosem lesz rosszabb, és hogy mindig ezzel az aranyos lánnyal tölthetem majd. Ha pontoznom kéne az estét akkor 9,33-at adnék, mert kimagaslóan jól éreztem magam.

0000020878

Remélem kedves olvasóim tetszett a kis bejegyzésem. Hamarosan újabb írássokkal jelentkezek számotokra, addig is legyetek türelemmel. A mihamarabbi viszontolvasásig legyetek jók, élvezzétek egymást, és vigyázzatok magatokra. Addig is sziasztok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése