Emelem virtuális kalapom blogom olvasói előtt! Mivel ígéretet tettem hogy futószalagon termelem a bejegyzéseket, így most eme kis adósságom törlesztem. Az élménytárban mazsolázva, a következő megénekelni kívánt esemény bizony nem más mint a születésnapom. Gondolom most sokan vakarjátok a fejeket hogy nem lerágott csont-e ez, hát bizony nem. Mióta a második X-be kanyarodtam a születésnapom is kétnapi ünneplésre hágott. Egyszer közeli ismerőseimmel, családdal, barátnővel. míg mássor a baráti társaságommal ünnepeljük meg ezt a napot. Az elsőről már hellyel közzel beszámoltam, így most terítékünkre a baráti ünneplés kerül. De ne is szaporítsuk tovább a szót, vágjunk bele a témába inkább….
II.Fejezet /november 13/
A nemes nap egy szombatra esett, amikor is bizony győrbe szólított a kötelesség, mivel egy beadandó feladatott kellet megalkotnom. S ehhez bizony hasznos támogatást nyújtott az internet, mivel aztán otthon nettelenség honolt, így vissza kellet bandukolnom Győrbe. Így a szombat délelőtt a szokásos készülődéssel tellt, kaja, ruha és egyéb nyalánkságok bepakolásával. Majd a kellemes mondhatnám tavaszi időben elindultam Győr felé. Közbe közbe pedig a november 8.- kapcsán megrendezett grillpartin törtem a kis buksimat, hiszen végre ebben a hónapban nem zimankós hideg honolt. Győrbe felérkezve aztán a meleg csak tovább dúsult, a főtéren rá is pillantottam a hőfokmérő órára, ami 22 fokot mutatott. Tovább haladva aztán találkoztam a jó öreg tolakodóan kéregető Bibliát áruló cigánycsávóval, akit élből hárítottam. Majd kisvártatva találkoztam a buszjegyre gyüjtő szintén cigány származású kéregetővel. Mivel egyenes ember vagyok, s jó nevelést kaptam, így az esélyegyenlőség jegyében őt is hárítottam. Végül ezen kis kalandok, jah és az elmaradthatatlan piacos dzsipsziken átverekedve megérkeztem a víztorony utcai lakba. Ott aztán elsőként az alsó szomszéddal futottam össze, akivel kicsit beszélgettem is a jó idő kapcsán. A lakásba bejutásomat ismét Móni nehezítette, ugyanis szokásához híven most is rajta hagyta a kulcsot. Így csak az ő engedélyével fáradhattam be. Érkezésem után kicsit beszélgettünk, majd lepakoltam a szobába, s elkezdtem működni a beadandóm, melynek témája egy kiválasztott jármű bemutatása, fenntartása, és egy kiválasztott alkatrész hiba felvételezése volt. S olyannyira belemerültem a feladatba hogy észre sem vettem amikor is Móni elhagyta a lakást. Ezt követően egy kis táplálékot vettem magamhoz a jóféle otthoniból, majd tovább folytattam a munkát. Mivel aztán igen igen szép idő honolt így úgy határoztam hogy megszakítva feladataimat sétálok egyet a városban, s talán lencsevégre kapok egy egy érdekes pillanatot. 
S már már épp cihelődtem, amikor is Nándi csörgött hogy itt vannak Győrben, így hát eléjük fáradtam. A vasútállomásra gyalogszerrel mentem, s nem sok igazán említésre méltó dolgot tudnék felsorolni az útról. Kellemes idő volt még este is, s bizony nagyon örültem barátaim látogatásának, hiszen bőven akadt mit megbeszélni. Mint ahogy velem is, úgy velük is rengeteg dolog történt a legutóbbi augusztusi meeting óta. Akár hogy is de a régi tradicionális barátságok többet érnek még mindig mint az egyetemi pajtásságok, s bár őket ritkábban látom mégis több mindent megosztok velük. A vasútra érve aztán elmélkedtem a győri pályaudvar szépségein, az épület szocrealitásán, különösen nagy izgalmat eredményezett a szocialista munkásőr vagy vasutas mozaik a peronra vezető lépcsőn. Akár hogy is nézzük sajnálatos hogy a régi szép vasúti indóházból ez az épület lett. Pedig valaha itt is olyan szép épület állhatott mint Miskolcon. Minden esetre azért nagyon nyalánk élmény volt hogy a MÁV szignálra várakozhattam, egy kezem meg tudom ugyanis számolni hányszor vártam valakit a győri vasútállomáson (4). Kisvártatva aztán be is futott a Celldömölkről érkező szerelvény, melyet le is óhajtottam volna fotózni, csak hát az éjj sötétje ezt megakadályozta számomra. Hamarosan észre is vettem országos cimboráimat, s odasiettem hozzájuk. Az üdvözlés után aztán átszeltük a várost..
Első állomásunk a víztorony utcába vezetett, ahol is megmutattam az új lakást a többieknek. Nándi valahogy húzta a száját, s folyamatosan azt mondogatta hogy “Ez már nem a régi”- Tudjuk mi ezt jól, de szerintünk sokkal szebb. S miután feltérképeztük a különbségeket, a jóságokat és a rosszaságokat, úgy döntöttünk hogy rendelünk egy pizzát. A nosztalgikus társaság hatására így sikerült is a víztorony utca 6-os címet bediktálnom, ami aztán újabb helyesbítő hívást eredményezett. Miután aztán az étkeket megrendeltük, s kiértékeltük hogy micsoda olcsóság van, Nándi és Petya átadta az ajándékát. Számomra meglepő módón egy ajándékdobozos Jägermeister volt, melyhez szériatartozékként járt két pohár is. Kicsit megszeppenve de nagyon örültem az ajándéknak, s legott ki is csomagoltam. A poharakat a szekrénybe, míg a nemes nedüt a mélyhüttőbe verbuváltam, hiszen tudjátok a Jäger minusz 20 fokon ;)
Közben Petyának az az ötlete támadt hogy mennyünk le a kisboltva vegyünk némi kisérőt a koktélunkhoz, így hát felkerekedtünk s útba vettük a Kistescot. Mivel azonban szombat volt, így nem számoltunk azzal hogy az S-Market is hatkor bezár. Pedig a régi szép időkben még 9 ig volt a nyitvatartás :( Mivel aztán hatóra kettő perckor érkeztünk a kapuba, így nem nyertünk bebocsáttatást. Nagy Ius murmurandi közepette hát elcsettegtünk a sarki éjjel nappaliig, melynek csak a neve éjjel nappali ugyanis 10 kor bezár :) Itt aztán mindenki vett magához némi fogyasztani valót, Nándi két zacskó burgonyacipszet, Petya egy másfél literes Kobrát, míg szerénységem egy doboz Monstert. A nagybevásárlást követően aztán visszasompordáltunk az albérletbe. Ahol is elkezdtünk zenét hallgatni, majd izgatottan vártuk a harapnivalót. Jó egy óra alatt meg is érkezett a pizza, s mi pedig azon melegében beburkoltuk. Étkezés közben persze jót beszélgettünk, s hallgathattuk Nándi koma morgását, miszerint milyen egy pizza ez. Erre csak azt tudom mondani hogy finom mint a Győri keksz :P s legalább olcsó :)
A fejedelmi lakomát követően, megittuk az áldomást. Ezúttal Petya egyik régi nagy koktélreceptjét próbáltuk ki, nevezetesen a Jäger bombát. Ahogy a mondás tartja nomen est omen, így hát gondolhatjátok hogy a koktél két alkotója egy kupcia Jäger és 3 deci energiaital. Bár nem sok reményt fűztem ehhez az italhoz, mert hát ugyebár az igazi férfiak tisztán isznak mindent, meg amúgy is Petya ötlete volt, de végül pozitivan csalódtam benne. Nagyon kellemes energiaitalos enyhén Jägeres ízvilága volt. Így az első adagot rögtön követte is a második. Az italozást követően ismét a szobába vackoltuk be magunkat, ahol legfőképp zenét hallgattunk. Felvonoltattuk a 80-90 és persze a Bródys évek nagy nagy slágereit, közben persze megosztottuk egymással az elmúlt három hónap történéseit. Gondtalan könnyed csevegés kezdődött hát, és valami kellemes baráti hangulat honolt a szobában. Persze mivel ez egy amolyan fiú buli volt, így egymás ruhakölteményeinek dícsérete helyett az alkoholok, a női mellek és elsődleges nemi szervek is a beszédtémába keveredtek.
Mandalában:
A csevej úgy egészen 8 ig tartott, amikor is bedobtam az ötletkalapba hogy látogassuk meg a Mandalát. Szerencsére a helyiség szombaton is nyitva tartott, s meglehetősen nagy forgalom fogadott minket ismét. S bár a legtöbben már ekkor a vizipipa örömeinek hódoltak, akadt itt első randin lévő pár, baráti hölgykoszorúk, és férfikolóniák. No és persze a rég találkozott barátok. Mi is hamar letelepedtünk egy kényelmesnek kinálkozó kis asztalkához. A Mandala székei iránt amúgy első találkozásunk óta hadilábon állok, ugyanis nekem valahogy sehogy sem kényelmesek. Mihelyt kényelembe helyeztük magunkat előkerült a fotómasina, s kisvártatva a pincérhölgyemény is. Petyának egyből fel is tüntek kerekded keblei, melynek a későbbiekben még igen fontos szerepük lesz. Kihozva az itallapokat kezdődött a nagy tanakodás hogy mit is fogyasszunk. Végül aztán Petyával úgy döntöttünk hogy bevállalunk egy Canabis teát, elvégre mégis csak szülinapot ünneplünk. Nándi pedig valamiféle forró csokit vagy kávét fogyasztott. Persze mindezekhez kisérőként egy pipát is óhajtottunk.
Hamarosan megérkezett a kért rendelésünk, így hát el is fogyasztottuk a teánkat. Szerencsére mint más teáknál, így ennél az igazán különleges teánál is egy kancsóban szervírozták. Szép lassan el is kezdtük kortyolgatni. A tea ízvilága leginkább a csalánteára emlékeztetett, minden esetre igen igen finom volt. Azon nyomban el is határoztam hogy legközelebb a citrusos verzióját is kipróbálom majd. S míg ki ki a maga melegitőjét fogyasztotta szép lassan a pipán is üzemi hőfokra hevült a szén, így kész lett a fogyasztásra Asztalunkhoz szervírozta hát a kerekmellű pincércsaj, mi pedig mohó módon neki is estünk. Igazán finomra sikeredett, de hát érthető is hiszen valahol ez a szakmájuk :) Így hát nagyokat szippangattunk a kellemes kis dohányból. Közbe közbe pedig folyamatosan társalogtunk. Hol Petya, hol pedig Nándi ragadta magához a szót, én pedig örömmel hallgattam az élménybeszámolóikat. A pipa és a tea igen kellemes hangulatot varázsolt, s bizony igen múltidéző kedvet teremtett bennem. Hiszen nem is olyan rég, Petyával minden szerdán pipázással, borozással indult a partytime…
A Mandalából végül 11 óra felé távoztunk, szép lassan elindultunk hazafelé. Az est során a hangulat is szép lassan emelkedett, s ekkora már igen igen jókedve lett mindenkinek. Nándi pedig lelkes kattingató mintájára, most is lőtt jónéhány fotót, többek között az ezerszer megörökített Aranyhajóról, és a Frigyláda szoborról. Végül a Kossuth hídhoz érve előbb Petyával készített közös képet, majd egy olyan amolyan magyar vándoros hídon ücsörgőset. Persze ahogy lenni szokott poén Petya most is csak a lényeget nem fotózta le, azaz hogy a hídon ücsörgünk. De hát megmondom őszintén nem is Petya lenne ha nem így cselekedett volna.
Újra otthon:
Hazeérkezve aztán ismét a szobába foglaltunk helyet, ahol kis eresgélés után mindenki megtalálta a maga helyét. Körünkbe kis idő múlva csatlakozott a jó öreg Jägermátyás, s segédje az energiaitalos flaska. Ekkor jutott eszembe hogy mi lenne ha a dráma órán megtanult Forró szék nevezetű játékot játszanánk. Ennek a lényege hogy a kinevezett székbe ülő egyéntől a többiek bármit kérdezhetnek, s annak őszintén kell felelnie. Az ötelten aztán kapva kapott mindenki, ki ki előtt felcsillantva a perverzebb, intimebb kérdéseket is. Így hát ittunk egy bátoritó kupicával, majd elkezdtük a játékot. Nándi szolgáltatta a zenét, míg én az első jelölt vagy áldozat szerepét vállaltam magamra. Záporoztak is irányomba a forróbnál forróbb kérdések. Leginkább Petya kérdésein lepődtem meg, aki folyamatosan Julcsiról érdeklődőtt :) Ezzel meg is fogalmazta bennem a vica-verza kérdést. Nándi inkább a barátságról, s irigykedésről faggatott. Összeségében azonban jól megálltam a helyemet, s tovább is adtam a stafétát Nándinak. Így utánnam őt faggattuk ki az élet különféle érdekes, erotikus, és egyéb témáiban. Megtudtuk többek között hogy melyik lányba volt szerelmes a gimi alatt, s hogy mit irigyel bennünk, vagy épp hogy elégedett-e életének jelen szakaszával. A kört végül Petya zárta, akihez érve már igen felkészültünk a kérdésekkel. Így hát talán ő kapta a legtöbb savat-borsot. Én persze visszakérdeztem hogy mi ez a fokozott figyelem Jűlia irányában, s hogy elhívta volna-e randira. Többek között ekkor tudtam meg azt is Petyustól hogy leginkább azt irigyli tőlem hogy jól kijövök a lányokkal és hogy képes vagyok áttörni azt a bizonyos frontvonalat. Erre azért nagyon büszke vagyok most is :) De csak azt tudom mondani hogy hosszú és rögös tanulási folyamat vezetett oda hogy megtanuljam ennek a csinnyát binnyát.
Az első kört ismét lemezcserével kezdtük, majd ittunk még egy bátorítot, hogy ezzel síkosítsuk a kérdéseket. Így következhetett a második kör, még sikamlósabb kérdésekkel. Többek között megtárgyaltuk a kapcsolatainkat, a szerelem érzéséről alkotott képünket, és azt hogy mit nézünk meg egy lányon. Aztán az egész játék során olyan jó hangulatba keveredtünk hogy már nem is volt kedvünk lenézni bulizni, így inkább folytattuk a beszélgetést éjszakába nyúlóan.
Meglepő volt hogy több mint 7 éve ismerjük egymást, s csak most tudtunk meg a másikról egy csomó közelebbi, belsőséges dolgot. Talán emiatt, talán a válogatott kérdések miatt, vagy csak a játék izgalma miatt, de valahogy az este hangulata szépen a magasba kúszott. Szinte észre sem vettük hogy háromra kúszott az óra. Így hát elhatároztuk hogy teszünk egy kis sétát a városban, megnézzük azért mégiscsak a bulihelyeket. Első utunk a Lapos tanszékre vezetett, ahol meglepően nagy szombati panngás fogadott, míg az alsó szinten belépőjegyet szedtek, így innen hamar tovább illantunk. Második megállónk a Bridge felé vezett ott azonban Nándi kezdte fikázni a 16 éves korosztály illuminált hölgytagjait, így hamar innen is tovább sétálltunk. S mivel az új hullámba már nem volt kedvünk elnézni, így inkább hazasétáltunk. Otthon aztán úgy határoztunk hogy lepihenünk, előtte azonban megnéztünk két mesét, ami ismét Petya ízlésvilágát tükrözte :) ugyanis a hagyományos magyar népmese után következett ezek paródiája is. Ez bennem kisebb nagyobb hatást ért el, volt ami tetszett s volt ami nem.
Miután aztán a mesékkel végeztünk mindhárman álomra hajtottuk a fejünket, illetve hajtottuk volna ha Nándi nem áll neki népdalokat énekelni. Olykor olykor azért jól belesült a szövegbe, ami akaratlanul is röhögésre kényszerített minket :) Végül aztán az álom őt is utol érte, s nem tudom pontosan hogy nóta közben aludt-e el, de az bizotos hogy egyszer csak abbamaradt az éneklés. Így körülbelül 5 kor mindannyian elszenderültünk…
A másnap /november 14./
Másnap délelőtt aztán 9 kor kivetett magából az ágyikó. Mivel aztán nem akartam felkelteni a többi alvó jámbort, így a konyhába mentem, ahol is feldobtam egy teát. Kisvártatva csatlakozott hozzám Petya, így kicsit beszélgettünk, s mivel gyomrunk éhesen korgott, a frigó meg üresen pangott, így lementem a kisboltba bevásárolni. Ekkorra már elterveztem hogy reggeliként bundáskenyeret adok a srácoknak, mivel a bundáskenyeret mindenki szereti. Így hát meg is vásároltam a hozzá szükséges alkotókat majd nekiláttam szakácskodni. Eddigre Petya megtisztult a zuhanyban, míg Nándit feltehetően a légtelenítő szelep szuszogása felébresztette. Így teljes volt a csapat, s mire az első adak cipó kisült, már mindenkit a konyhába csábítottak az illatok. Az úri asztalnál aztán folytatódott a hangulatos kis csevej, mindenki leszűrte az est mustfokát.
A kiadós reggeli után aztán a szobába vackoltuk ismét magunkat, s mindenki szépen összecsomagolta a motyóját. Miután ezzel végeztek a srácok, még hosszasan beszélgettünk, a tengnap átélltekről. S Nándi ki is nyilatkoztatta hogy ebből “__________________________________________________________________ ekkora blogbejegyzés lesz”. Ekkor esett le számomra a tantusz hogy bizony érdekes dolgot éltünk át, hiszen mindhárman blogolunk, így az emberek majd háromféle szemszögből láthatják a dolgokat, az már majdnem olyan kerek mintha ott lettek volna. Úgyhogy nagyon várom a srácok bejegyzéseit is a témában, tehát blogra fel írni kell- ahogy a blogos mondás tartja. Tizenegy felé aztán hazajött a lakásba Móni, s talán itt követtem el az egyik nagy baklövésem hogy nem mutattam be a fiúkat, pedig Nándi készült rá hogy bedobja sármját. Minden esetre az ilyen bemutatós szitukban sosem álltam meg a helyem. Így a fiúk bemutatása elmaradt, ami leginkább Nándiban inditott ius murmurandi litániákat. Dél körül aztán el is indultunk a város közlekedési ütőere felé, azaz a vasút és busz pályaudvarra. Séta közben természetesen végig csevegtünk, s élveztük a 22 fokos meleget. Előbb Petyától köszöntünk el a vasúton, ugyanis az ő burzsuj JETRAIL vonata érkezett előbb, majd később Nánditól köszöntem el a buszpályaudvaron. Közbe természetesen azért igyekeztem begyűjteni hogy ki hogy érezte magát, s egységesen mondhatom hogy mindenki jól.Végül aztán 13:30 kor kigördült Nándi busza is, én pedig röviddel ezután hazasétálltam. Ezek után nem maradt más mint hogy összegezzem az eseményeket:
Összegzés:
Hogy hogy éreztem magam?-Hát nem kérdés hogy nagyon jól. Bár buli és alkohol csak mértékkel folyt- hihetetlen hogy így is ilyen klasszul éreztem magam. Ebből csak az a tanulság vonható le, hogy a régi barátok, azért mégiscsak pikk pakk olyan hangulatot varázsolnak, amely az első félévben adódott. Nem kérdés hogy nagyon jól éreztem magam velük, a játék, a beszélgetés és az élményáradat mind mind nagyon fain volt. Az est során azt a tanulságot is felülértékeltem hogy a móka foka egyenes arányossággal van a résztvevők számával, bár tény és való hogy létezik valamiféle összefüggés a kettő között, de november 13 bebizonyította hogy pár ember is tud egy hatalmasat bulizni. Ha jól megnézem az estét akkor ez nem az a szokványos iszunk lerészekedünk buli volt, sokkal inkább komolyabb, kicsit már már öreguras (?), de szerintem ez nem baj, sőt, így lett ez ami igazán. Egy nagyon klassz emlék, amire az idő múlásával csak jó lesz emlékezni. Nem kérdés tehát hogy születésnapom ezen megünneplésére 9,22-es pontértéket adnék a végelszámolásban.
Remélem a jövőben többször lesz részünk hasonló múkuláréban, Nándi már elő is készítette a következőt egy Zalaegerszegi meghívóval. Remélem időnkbe belefér majd, s ott is hasonlóan jól érezzük majd magunkat. Addig is azonban sajnos vissza kell rázódni a dolgos hétköznapokba, s nekünk az egyetem, neki pedig a munka kerül előtérbe.
Kedves olvasóim remélem tetszett az élménybeszámolóm, s hogy nem unatkoztátok végig a bejegyzésem. Hamarosan újabb krónikákkal jelentkezek, amint persze időm engedi. Addig is öltözzetek melegen, vigyázzatok magatokra, élvezzétek jól egymást. A mihamarabbi viszontolvasásig legyetek rosszak. Míg újra írok legyetek türelemmel, addig is a blog legyen veletek….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése