Karácsony Győrött

Üdvözlöm  a tisztelt olvasóimnak! Ígéretemhez híven tovább folytatom a blogom göngyölését. Ezúttal egészen az óévbe repítenélek vissza titeket, ugyanis a 2010-es esztendő zárlataként megesett győri karácsonyozás mindenképp megörökítendő.

   Szóval készítsük be a mogyorót, és kutassunk kicsit az emlékek kellemes rengetében. A fent említett eseményhez egészen 2010 december 18-ig kell visszabarangolnunk.

  A járműfentartás és diagnoszika tárgy melynek angol neve igen igen mókás vehicle trikckle and diagnostics, tárgy vizsgája után úgy döntöttem hogy nem sietek haza, s megvárom Nővéremet és Tilcsit, aki győrben teszik látogatásukat. A régi szép idők emlékére kilátásba is került a közös ebéd és a karácsonyi vásár körbebarangolása, és persze nem utolsó szándékom szerint az új bérleményt is be kellet mutatni. Szóval jó előre le is vajaztuk hogy szombaton találkozó, aztán majd meglátjuk mi történik..

  Tehát pénteken a vizsga után, kitakarítottam az Audi és a SZEgyetem új közös féktermét, utoljára az év során. A takarítás előkészítéseként megismerkedhettem a kedves és barátságos épitős vezetővel. Aki nagyon belopta magát a szívébe.

  A takarítás mint most is jó hangulatban telt amiről leginkább a munkások tehetők felelőssé. Ilyenkor a szemfüles dogozó el el csíp bizonyos vicces épitkezési bestofokat: "Te Béla a két fal között van négy centi rés!- Jóvan az úgy, haggyad majd a Kálmi elfedi egy nikecellel"  hogy csak egyet említsek a sok közül.

   Szóval jó hangulatban virtuózkodtam a seprűvel, s morgolódtam magamban hogy valaki felseprés nélkül próbálkozott felmosni, hazavágva ezzel a felmosómat.

    Érdekes volt látni ahogy a fékterem a semmiből készre formálódik, a munkások épp a jelzőberendezéseket kötötték be, amit én érdeklődve szemléltem.

  Végül jó három óra melózás után hagytam el a féktermet, egy eléggé húzos nap után, s libbentem haza a viztorony utcába, ahol növényi szinten fotoszintetizálással töltöttem a napot.

  Hazaérve megtaláltam a gázolvasó jegyzetét, aki szerette volna a gázóránkat feltérképezni. Így hát örömmel gondoltam arra hogy szombaton Ő is meg fog látogatni.

Vorsprung durch Technik avagy a valóság

--és a maketten

Hazaérkezésem után tehát pinehéssel töltöttem, ám mint tudjuk a pihenés hosszú távon unalmas, főleg ha az ember egy jó szót sem tud váltani senkivel. Így hát hogy elfoglaljam magam nekiláttam kitakarítani a lakást, hogy a legjobb arcát mutassa a vendégeknek. Ez a takarítás naggyából a szobánkra korlátozódott, ahol már a pororoszlánok már majdnem egymásnak estek.

    S mivel felgyülemlett némi papír alapú hulladék is, és az este meglehetősen hűvös, havas időt hozott így úgy döntöttem hogy befüttők a cserépkályhánkba, a karácsonyi hangulatból már csak a kandalló előtt lógó csíkos zoknik hiányzotak.

  A tüzelés megelezően azonban úgy döntöttem hogy kitakarítom a kályhát, mivel az előző tüzelés során annyira füstölt hogy a mintavételes opaciméter bizony kiakadt volna.  A tisztitás végeztével még az üveg ajtóról az évezredest kormot is levakartam. Elvégre a kályha lényege hogy élvezhessük a lobogó tűz látványát, nem igaz?

   Miután ezzel végeztem a rendelkezésemre bocsátott használhatatlan jegyzetekből, pizzáz dobozokból, és egyéb éghető anyagokból szép kis máglyát raktam.

  A tűz annyira elvarázsolt hogy klasszikus zenét hallgatva ültem a fotelban és élveztem ahogy a lángok felcsapnak majd lecsillapodnak.

az a bizonyos csíkos..

 

Olvasás fonetikusan

Miután aztán a tűz kihunyt, úgy döntöttem hogy veszek valami esti nasit, mert hát jelentősen megéheztem a nagy semmit tevésben, így a kellemes esti hóesésben lebandukoltam a sarki S-marketbe (leánykori nevén kisteszkóba) s bevásároltam harapnivalóból.

  Azt este a továbbiakban sőrkostólással, és pihenéssel töltöttem, s persze az idilhez már csak az a bizonyos egy vagy több lány hiányzott, amit Kedvesem szórakoztató virtuális társasága biztosított. S bár nem szeretek vele msnnen beszélgetni most mégis jól esett, főleg hogy 11 ig élvezhettem a társaságát. Ennek aztán úgy meg is örültem hogy bele is feletkeztem a mondanómba, elnyomva szegényt :)

   Végül távozása után én is nyugalomra tértem, elvégre a nagy napra, és a nagy találkozásra ki kellet pihennem magam, elvégre sajnos nem mindennap tölthetem a napomat nővéremmel. (pedig ugyebár azok a régi szép idők...)

Elérkezett hát a szombat, sikerült korán ébrednem, de hát okom is volt a korai kelésre, hiszen a lakás még nem épp a szebbik arcát mutatta. Így hát miután letisztálkodtam s bevásároltam a napra, nekiláttam a takarításnak. Persze a karácsonyi hangulat jegyében igyekeztem  a lakást rendbehozni, s hogy ne csak szép de illatos is legyen a lak gyújtottam két füstőlőt is, amitől azt hiszem Hajmi a falra mászott volna. A takarításhoz és a hóeséshez aztán igazi karácsonyi zenét is kerestem, ami igen szép hangulatba hozott, bár a Karácsony még azért épp hogy a kert végében járt..

   Első látogatóm a gázóra leolvasó hölgy volt, aki egy eléggé fiatalos szemrevaló teremtés volt. Gondolom nézhetett egyet amikor partvissal a kezemben fogadtam. De hát mint ahogy tudjuk Mónitól a "házias férfi nagy kincs". Nagy meglepetést okozott számomra hogy az óraleolvasókhoz is beköszöntött a 21 század, és bizony az állást már nem ceruzával rójják a kijelölt rublikába, hanem egy mindenféle hiperszuper dologgal felruházott olvasó rendszerrel olvassák. Amibe egy digitális fotoaparat is be van építve, ezzel megörökítve az órát :)

   Gyorsan lerendeztük az olvasást ő megköszönte a szíves vendéglátást és távozott, én pedig tovább folytattam a lakás csinosítását. 

   

Kicsivel a gázos távozása után, mely azért nem sikerült olyan gázosra mint 2008-ban a kéményseprő látogatása, megérkeztek nővéremék is.

  Eső meglepetés az volt hogy nem használták a kaputelefont, vélhetően mert az egyik jópofa szomszéd beengedte őket. 

   Örvendtem is érkezésüknek, mert végre volt kivel beszélgetni, meg hát amúgy is szeretem a vendégeket, szeretem a társaságot. Szóval jó volt látni őket :) Nevezetesen: Anitát, Attila, és nővérem. 

 

Gondoltam hogy ne az ajtóba topogjunk így egyből beljebb is invitáltam őket, majd vetkőzésre csábítottam a vendégeket. Miután aztán a téli gúnyától megfosztódtak, a lábbeliket is levetettem, s elláttam őket egy-egy papuccsal. Elvégre mégsem kéne a telet a lakásba varázsolni.

   A lányokban aztán felzúgott a kíváncsiság hogy bebarangoljuk a lakást, így nővéremnek és Anitának tüzetesen megmutattam a lakást, ecsetelve előnyős fekvését s fiatalos mivoltát. Ezt aztán nővérem is elszajkózta jó néhánszor, hogy sokkal fiatalosabb, barátságosabb vidámabb mint a tavalyi. Hát igen igaz ami igaz, ezzel nem is nagyon tudok vitába szállni. Azt kell hogy mondjam hogy az új lebensraum bizony jól vizsgázott, s nem csak a lakás de az új lakóközösség is. (Értem ezalatt az új lakótársakat, és a szomszédokat)

   Szóval a lányoknak azt hiszem tetszett az új kégli. S miután bebarangoltuk a zugokat, a szobába invitáltam őket, ahol azért kényelmesen lehet beszélgetni, és persze ajándékozni.

 Mert hát ha Karácsony akkor ajándékozás a szokás. Legnagyobb meglepetésemre én is kaptam ajándékot, Tillcsi egy görögös pecsételővel ajándékozott meg, amire valószinűleg az van írva hogy "KEBAP" vagy "This is Sparta" esetleg "Harut"

  Persze a csecse holminak mint máskor most is nagyon örültem. Lelkesedésemet aztán teafőzésre adtam, mert hát a megfáradt és átfagyott látogatóknak bizony kellet valami meleget adnom. Ekkor történt a tányér és bögre katasztrófa. Ugyanis Moncsi tányéra és az én bögrém egy heves szexuális együttlét után, együtt zuhantak a mélybe. Okozva ezzel a tányér pusztulását. A hűtlen bögrém csak kasztrálva lett, így csak a fülétől szabadult meg.

 A Tchibo Magyarország Kft. a német anyacég alapításának 60. évfordulóját egy különleges kávésbögre-kollekcióval ünnepli. Az ezt díszítő retró hangulatú grafikák megtervezésére pályázatot írtak ki, amelyen Szalay György cappucinót, caffé lungót, latte macchiatót vagy épp espressót hörpintő nőalakjai nyertek.

   Mindennek a tetejében még a teát is sikerült elrontanom ugyanis két filter helyett csak egyet raktam a vízhez. Így pedig különleges íz helyett inkább forró cukrozott vízet fogyasztottunk :) Persze a vendégek azért nem panaszkodtak.

 

S míg a teából mindenki nagyokat hörpintett a többiek átadták egymásnak az ajándékaikat. Természetesen mint első számú fotós igyekeztem ezeket a pillanatokat megörökíteni. Ekkor jöttem rá például arra hogy az ajándékkor szokásos puszi megörökítése egy nagy kihívás :)

    Az ajándékozás után következett a csomagolások izgatott szétmarcangolása, amiben nálam a legügyesebb Tillcsi volt. Miután aztán a gondosan becsomagolt ajándék feltárult, Tillcsi pár pillanat alatt ki is találta hogy mit rejt a csomagja. Egy aranyos plüss kutyust.

   Nővéremnek nehezebben ment a hámozás, de lassan Ő is kiboncolta Anita ajándékát, mely egy teás  és egy söröskorsó frigyéből született kancsó volt. Ne vegyétek rossz néven, de nekem a füléről a söröskorsó jut eszembe :) Tény és való azonban hogy az ajándék igen hasznos volt, mivel már régóta ácsingózott egy ilyesmi korsóra.

   Ezt követően az ÁSZ pár is átadta ajándékait Anitának, aki a csomagolás izgalmain hamar gyorsan átesett. Ő egy DVD-t és egy könyvet kapott.

 

Az ajándékozás után készült néhány közös fotó, majd mivel az idő dél felé járt elindultunk ebédelni. Amolyan retrósan az Új Hullámot vettük célba. Követkeett tehát egy kellemes kis séta, ahol megcsodálhattuk az ünnepre készülődő kisgyerek és apuka szánkóval fenyőfafuvarozó kisvállalkozását. (Ennyit arról hogy a Jézsuska hozza a fenyőt :P)

   Jó volt hallani ahogy a hó ropog a lábunk alatt, és az utcát megtöltik a szánkozó, hógolyózó gyerekek sivítása. Az egésztől olyan karácsonyi hangulatom lett :) ahogy azt hiszem legbelül mindenkinek. Elvégre nem is tudom mikor volt utoljára fehér Karácsony...

   Az új hullámba érve gyorsan bepattantunk egy szimpatikus boxba, ami mondhatánám hogy ha szabad akkor mindig a mi törzshelyünk, majd kikértük a menüjeinket. Nagy egyettértésben mindenki a bécsi szelet mellett voksolt :)

  Mivel Tillcsi lemondott a leveséről így gyorsan lestipistopiztam azt, elvégre ne mennyen kárba ha már szervírozták :) Így bőséggel belakmárotam a borsó levesből, persze csak épp annyira hogy maradjon hely a második tenyérnyi rántott szeletnek.

   Az ebéd közben persze villogtak a vakut, amit én nagyon nem szeretek, mert hát evés közben mit lehet fotózni, meg minek :) és persze két rágás között a beszélgetésre is maradt idő. Legnagyobb meglepetésemre nővérem ezúttal elfogyasztotta a salátáját, amiből az látszik hogy változnak az idők :)

  

  Az ebédet követően aztán visszabanukoltunk a lakásba, ahol kellemes zenehallgatós mesélős, beszélgetős déután vette kezdetét. A zenéket felváltva szolgáltattuk, amolyan kívánságműsor jelleggel... Anita mint máskor most is kicsit visszahuzodó volt, de tán ennek az volt az oka hogy nővérem folyamatosan a rejtélyes "szép szeműről" faggatta. Ez a kifejezés amúgy bennem egyből Szellő Istvánra asszociáltatott...

   Végül aztán szépszeműről nem tudtunk meg sokat, de a beszéd közben az idő jól elrohant s mivel még más programunk is volt, így elindultunk a városba.

   Közben azt is meg tanakodtuk hogy az Árkádba sétáljunk vagy a belvárosban üssük el a délutánt. Végül aztán úgy esett hogy a Karácsonyi vásár bejárására szavaztunk. Elvégre ott mégis csak több  a látnivaló mint az Árkádba.

  Így hát a belváros felé vettük az irányt. Sétánkat tudatosan a Széchenyi téren elhelyezett forgatagban indítottuk. Itt aztán mint önfeledt kisgyerek előbukott belőlem a pánsípok iránti érdeklődés, s bár a többiek nem értékelték  a virtuózságomat, de én tudom hogy nagyon szép nótát játszottam :) Ki tudja tán induhatok a csillag születikbe ? :D

  

A vásár második érdekessége a pánsíp után egy hátizsák volt. S hogy miért volt ez olyan érdekes? Mert választ adott a Kentaur-Kentaur együttlétből származó gyerek kérdésére. A hátizsák ugyanis minden bizonnyal egy Jordánt mintázott meg. Azaz egy teve és egy ló vagy öszvér házasságából születendő utódot.

  Ezzel a dologgal a lét egy fontos kérdésére kaphattunk választ Tillcsivel.  Persze a vásárban is készült rengeteg kép, az érdekesség kedvéért csak párat villantok ide fel,az összes kép úgyis megtalálható lesz a bejegyzés végén egy oly divatos slideshowban.

párosban a városban

A jordán

pánsíppal avagy pán dodi

A nagy nézelődésben és havazásban aztán gondoltuk hogy töltünk magunka valami meleget is, így meghívtam a lányokat egy kis forralt borozásra. Elvégre  milyen karácsonyi vásár az ahol nem forralt borozik és vagy gesztenyézik az ember..

   Így hát a Mária oszlop tövében felállított standnál, ahol egy helyes kis bébi volt a kiszolgáló ki is kértem a három forró vöröset. Hogy tetézzem az izgalmakat, még a gyerekeknek kitett csokiból is zsákmányoltam egyet, elvégre Tillcsinek is akartam szervírozni valamit.

    Itt aztán a borunkal ismét jól elbeszélgettünk, s éleztük az élő orgona koncertet.  Persze hogy itt is álljon valami vicces ámde emlékezetes történet, itt eset meg hogy sikerült nővéremet elkábítanom azzal hogy azért nincs idén hóember a vásárban, mivel az egyik győri polgár szerint az arcszerkezete Leninre hasonlít.

  Legnagyobb meglepetésemre nővérem ezt kajakul el is hitte, amiből meg azt a következtetést vontam le hogy bizony mindegy mit mondasz csak elég hihetően és határozottan mond. Persze miután jót derütünk ezen feltártuk az igazságot :)

    Miután poharunkat kihörpintettük s eltettük emlékbe, fotózkodtunk egyet a rémszarvasnál (vagy máskép krémszarvasnál) s persze a Mikulás szánkójára is felültünk. Sajnos a rémszarvast nem mertem megmászni, pedig micsoda jó rémszarvas lovaglós képet lehetett volna készíteni. De a szavak helyett álljon itt pár fotó:

Zum Voll

mit Rentier

Kukuccs

Mivel azonban a jó társaságban repül az idő, így nekünk is tovább kellet indulnunk. Azért is mert a vásár nagyobbik része a Baross úton tanyázott, így hát a térről arrafelé vettük az irányt. Mint ahogy Karácsony előtt mindig, így most is jó nagy embertömeg hömpölygött itt..

    Mielőtt aztán jobban belemelegedtünk volna a nézelődésbe nővérem beugrott a Kaisersbe, kenyérért. Majd következett a sült gesztenye tanakodás, hogy vásároljunk-e vagy nem. Végül a vitát azzal zártuk hogy ha kapunk valamiféle jelet akkor veszünk...

    Az itteni vásárban leginkább a forralt borosok, langalló és kürtöskalács árusok domináltak, de elvétve egy pavilonban fevonult a kolbász szalonna árusitó kiskereskedő is. A Kaisers felé vezető úton azért jó néhány játékos, és egyéb holmit árusitó bazárt is talátunk. Itt aztán természetesen ismét előbúj belőlem a gyerek, s igyekezett feltérképezni a fából készült játékok titkait. Legnagyobb tetszést itt a csipkedő tyúkoknak nevezett játék nyerte, aminek hasznáatához nekem külön utasítás kellett :)

  

  A séta során melynek végcélja a pályaudvar volt, útba ejtettünk egy ujságárus/mindenes pavilont, ahol Tillcsi győri hűtőmágnest vadászott magának. Én pedig a bológatos kutyákkal kötöttem le magam :) Ha már bólogatós Smith Pál játék még nincs :D

    A sétálón aztán hamar végigmentünk, hiszen itt mint már mondottam forraltborosok konkuráltak egymással. A nagyobb fennforgás az ut végén, a városháza téren volt, ahol mindenféle portéka fellelhető volt. Volt ott törölköző árus, gravirozó, nyúlszőr , bariszőr terméket árusító, illatos gyertyát, pacsulit kínálgató, bőrdiszmű kereskedő, és számtalan plüssárus. ITt leginkább a plüssök kötöttek le minket, s Tillcsit halálba terrorizálva kerestünk neki kitalálni valót :)

  Végül aztán a sétát a megyeháza előtt zártuk. Eddigre már nem csak mi de a fotómasina elemei is elfáradtak. Szerencsére még sikerült készíteni egy pár képet a kivilágított megyeházánál. Majd végleg lehúnyták szemeit az aksijaim.

    Mire beállt az est nővérem örömére a fényeket is felkapcsolták, s így már igazán karácsony hanguat uralkodott a városban.. Sajnos azonban a busz nem várt, így nekünk is szép lassan távoznnk kellet..

  Átkelésünk a fő kereszteződésen azonban nem volt zökkenő mentes, ugyanis egy feldühödött helyijárat söför bizony nem kérdezett a zöld jelzésnél hanem robbantott mint Schumacher. Fülemben már már meg is jelent Palik Laci süvitő hangja... Szerencsére azonban még épp időben áttértünk, így nem kerültünk kivasalásra :)

   Az utolsó negyed órát a pályaudvaron töltöttük, ahol leginkább azzal szórakoztattam magamat és Tillcsit hogy milyen vicces ahogy az emberek az elromlott ajtón próbálnak bejönni. Hát igen senki nem veszi észre a méteres betűket hogy rossz... A vicces az volt benne hogy az emberek többsége miután nem tud bejönni elsőre, jól, erősebben kezdi megrángatni az ajtót. Mondtam is Tillcsinek hogy ezután meg azért lesz rossz az az ajtó....

A buszt már igen igen vártuk, bár nővérem látáspontja szerint fütőtt váróterem voltunk :) (szerintem csak zárt és szélvédetT)

  A busz aztán rutinosan és pontosan be is futott, az sem okozott meglepetést hogy Bandi volt rajta a sofőr. Az azonban már nagyobb meglepetés volt hogy a hideg ellenére egész úton nem ment a füttés. Már már azon kezdtem el gondolkodni hogy a táskámból magamra kapok valami ruhát, amikor is végre megérkeztünk Noszlopra.

   A jó két órás fagyoskodás közben aztán eszembe is jutott apu örök érvényű mondása "Télen kaját nyáron ruhát". Ebben a helyzetben azt hiszem mindkettő elkellt volna :)

  

Összefoglalva a kis kirándulást: Nagyon jól éreztem magam, örültem hogy végre valamiféle társasági életben volt részem, és hogy mindezekkel kapcsolatban bebarangolhattam tüzetesen a Karácsonyi vásárt. A jó társaság, a Karácsonyi hangulat és a hóesés, a nosztalgikus ebéd mind mind erősítették eme kellemes nap hangulatát.

  Azt hiszem remek kis felhang volt a karácsonyra, s nagyon jól éreztem magam a fiatalokkal. Remélem a jövőben sok ilyen társasági dologban lesz részem. Ha pedig pontoznom kéne az eseményt akkor nem kérdés hogy 9,99-es értéket adnék. (ami azt hiszem blogom legmagasabb pontja) Most pedig beszéljenek részletesen a képek

Köszönöm hogy türelmesen végigolvastátok írásomat, remélem tetszésetekre szólgált, az érme másik feléhez érdemes bepillantani nővéremhez ide. A mihamarabbi viszontolvasáig legyetek jók, vigyázzatok magatokra és élvezzétek egymás társaságát. Hamarosan újabb írással/írásokkal jelentkezek, addig is minden jót sziasztok.

Kis Karácsony

 Sziasztok kedves olvasóim! Mivel egy igen fontos személy megszólt, hogy "ezer éve ugyan ez az porlepte köszöntéssel kezdem a bejegyzéseimet", így itt az ideje kettes sebességbe kapcsolnom. Ennek kapcsán aztán meg is mutatnám az azóta "megtestesült" kalapomat, illetve hát megvan 2011 első nagy fejtvénye is. Eme kis kitérő után, aztán vágjunk is bele a mai témába..
  Minden évben eljön a Karácsony, ez a három napig tartó halászlé és bejgli evős ünnep, amikor az emberek nagy része otthon leledzik, hisz az iskolában ilyenkor kihirdetik a téli 'szünetet' (mely javarészt a Karácsonyból és szilveszterből áll, a munkaállomások is szüneteltetik a termelést, illetve az egyetemen is berekesztik a vizsgákat, akarom írni vizsgázgatásokat. Szóval valahogy mindenki otthon töltheti ezeket a napokat. 
   Ahány ház annyi szokás, tartja a mondás, nincs ez másképp a Karácsonnyal sem. Van aki jó előre megvásárolja az ajándékokat, majd eldugdossa a ház különféle rejtett szegletiben, s van aki az utolsó munkanapon vásárolja meg. (ebbe a halmazba tartozok én is) Van ahol már három nappal korábban megkezdődik a sütés főzés, és van ahol bejglimentes a karácsony. Olyan ház is akad ahol az ünnep éke igazi fenyőfa, melynek az a titkos előny hogy még egy évre rá is tudsz tűleveleket elővarázsolni a tiszta szobából, s van ahol műfenyő kerül feldíszítésre.  A szokások sokféleségét még bekezdésekig tudnám taglalni, most azonban inkább azt firtatnám hogyan is zajlott a Kis Karácsony...


A történetet most is az ajándék felfirtatásánál indítanám ,hiszen valahol az ember olyankor kezd lé készülni az ünnepre. S bizony tanulva a tavalyi fiaskóból idén még az utolsóbb pillanatban szereztem /szereztük be az ajándékokat. Nem titkos ugyanis hogy édesanyám tavaly is időnek előtte, mint egy izgatott kisgyerek tetten érte a Jézuskát.. 
  Ezúttal is nagy fejtörést okozott hogy mindenkinek, illő, használható és nem túl puccos ajándékot találjak, Leginkább talán Kedvesem ajándéka okozott fejtörést számomra, de hát az oldalbordával rendelkező ismerősök gondolom jól tudják ezt a dilemmát..  A legegyszerűbben pedig családomnak találtam ajándékot, hiszen nekik jól tudom hogy mire van szüksége. 
  A csomagolással mint máskor idén is csinnyán bántam, mivel a felajzott ajándékváró egyed, úgyis egy laza mozdulattal széjjelszakítja azt amivel én előző nap 2-3 órát küzdöttem. Azért hogy ne csak úgy póriasan heverjenek a meglepetések a fa alatt, idén mindenki ajándékzacskóba sűrítve kapta az ajándékát.


  
A Karácsony számomra mindig egy nagy fekete macska, sosem lehet tudni hogy mit, milyen hangulatot is hoz. Voltak nagyon szép Karácsonyok és voltak ugyanakkor nagyon rosszak is. Azt hiszem az idei épp a jók közé sorolható, ugyanis minden nagyon jól sült el vagy épp meg, és a gazdasági helyzet ellenére bő ajándékok érkeztek... 
Az ünnep most is a szent délelőttel kezdődött, amikor Mária még igen csak a pocakjában vajjudótt a kis Jézussal...
  Körülbelül az első tolófájások idején ébredhettem fel, ez viszonylag korai időpontra tehető, olyan 8 órára. Az ünnepre való tekintettel fel is kaptam a szebbik játszós ruhámat, mivel a  konyhában még hadiállapotok álltak.
Karácsony délelőttje aztán a szokásos készülődéssel telt, idén rendhagyó módon elmaradt a fenyőfa feldiszítése, mivel Anyu a vendégekre való tekintettel előre feldíszítette azt. Pedig mi móka is volt az amikor az ember a családjával díszítheti a fenyőt, aztán este meg ámul hogy az ő keze által felkerült díszek egyike sem ott ékeskedik ahová tette, illetve hogy a felkötözött szaloncukor a gyártósoron cigányútra tért, s bizony a szállított mennyiség negyede található csak a fán..
  Nővérem igyekezett is urrá lenni a konyhában elszabadult mixeren, és rendre számolta fel a sütemény hadállásokat. Így 11-re már minden sütő az előmelegített sütőbe került. 
  A férfi nép eddig a tűzrakással foglalkozott, illetve mondhatnám hogy a sütikrémtől ragacsos tálakat és eszközöket "mosogatta el", persze mindezt a tv előtt tespedve.

Az első látogatók aztán unokatesóim voltak Polányból. Ők mindig ezidőtájt szoktak érkezni, leginkább nővérem felköszöntése céljából. Ezúttal Eszter vőlegénye Tamás főnuncius is velük tartott.  Kata unokatesóm pedig egy szépséges tortát készített, ami ízre is igen finom volt. El is határoztuk nővéremmel hogy legközelebb tőle rendelünk tortát, elvégre rokonoknak kedvezmény jár :) 
  A fiatalabb generáció azaz Kata, Eszter, Tamás, nővérem és szerénységem így a konyhában telepedett le, s kezdtünk beszélgetésbe. Míg apu Karcsit szórakoztatta magvasabbnál magvasabb történetivel. 

  Mivel már jó előre, meglovagolva Mona Lizától (alias Móni) kapott dicséreteket, el is határoztam hogy készítek egy finom kis forralt bort. Így míg a többiek csevegtek én nekiláttam az alkotásnak. Meglepően az egy liter borból ismét csak három pohár forralt bor valósult meg. Lehet hogy túl sokáig kóstolgattam..
  Elkészülve aztán megkínáltam a nagyérdeműt, hogy bezsebeljem a dicséreteket. Azonban azt hiszem nem igazán aratott nagy sikert alkotásom, mivel Kata csak félig fogyasztotta el, nővérem pedig szépen megvárta míg kihűlt.. 
  Így dícséretet nem is kaptam, meg is rökönyödtem kicsit :) Így a szobába vermeltem magam, ahol is Kedvesemmel váltottam meg  a szent délelőtt első levelet. Ami nem a telenor reklámot idézt..  

Na milyen a Kari? 
Hiányzik anyu... 
bejglije.. 
Megvigasztaljalak? 
Meg hát :D

  Nyugalmamat aztán Eszter és Tamás törte meg, akik dőre módon egymásra is nyáladztak, pillanatnyi magányom ellenére.. Ezzel ki is váltották rosszallásomat.
   Egy kis beszélgetést s torta evést követően aztán fél egy fele, tovább is robogtak Rió felé.
 A székük azonban nem maradt hidegen, mert ahogy elmentek megérkeztek hozzánk Tillcsiék.  
  Ők is felköszöntötték nővéremet, illetve a szerelmesek átadták egymásnak ajándékaikat. Melyből egyből eszembe jutott a tavalyi Julcsis Karácsonyom.. 
  A pillanat hevében lőttem is pár fotót az ajándékozásról, és arról a bizonyos csomagolás széttépésről.. Zoli meg is mondta vala hogy ő bizony a pappírost itt hagyja mert nem gyűjti a gyújtóst. 
  Tilcsi egy kutyussal egy Dvd-vel és egy gyertyával lett gazdagabb, míg nővérem egy órával, egy csokoládéval egy fürdősóval és egy pacsulival növelte a sörényes drogériát.
  Az ajándékozás után kövtkezett a fa alatt, vagy inkább előtti fényképezkedés. Ahol Tillcsit "félhivatalosan" de harckocsizóvá léptettem elő. 
  A fotósorozás után aztán nővérem tálalta a frissen szerzett tortát, illetve az általunk készített édességet, azonban Marcsiék nem voltak éhesek, így semmiből nem fogyott. Egy rövidke csevej után aztán egy óra fele távoztak tőlünk. Szerintem kicsit korán, de hát nem az én dolgom :)

 

Miután a napra audenciát kért vendégek mind eltávoztak, nővérem nekilátott az uszonyos előkészítésének. Azaz bebundázta a pankacius szeleteket. Majd míg a beigli a sütőben szolizott, következett egy kis pihenés. Amit ő levélírással töltött, én pedig az ünnepi mentét illetve a fotóaparat akkumulátorait készítettem elő. Míg apu a forralt bor készítésből hátramaradt borocskával borogatta magát. 
  Ebbe a kis idillbe érkezett haza anyu. Akinek aztán nővérem elmesélt az eddig történteket, illetve hogy kiktől mit kapott. Majd miután kiosztották hogy kinek kell még dobni egy virtuális képeslapot, becsüccsentünk a szobába. Én pedig a megmaradt borból egy újabb adag Glühnweint készítettem. Ezt szopogatva aztán megbeszéltük az esti menüt, s mindenki kapott egy órácska pihenést.

 Amikor a Szent Család épp szállást keresett, mi épp akkor álltunk neki az esti vacsora elkészítésének. Nálunk erre jól bevált recept van, az ünnepi asztalra ugyanis általában (azaz mindig) a  hal, rántva és halleves formájában, a töltött sertésdagadó, és a káposzta  szentháromság kerül. 
  Mint máskor így most sem volt ez másképp. Az én sürgetésemre aztán be is indultak a konyha fogaskerekei. S folyamatosan anyu körül legyeskedve igyekeztem elősegíteni a menü elkészülését. Persze mindenki abban segítsen amihez ért, alapon én az izlelÉSZ feladatát tettem magamévá. 
 Meghitt örömmel szemléltem ahogy a hal átadja magát a halászlének, s ahogy a sertésdagadó elnyelődik a sütőben, mint izzó vasdarab az indukciós kemencében..
  Amikorra aztán minden a helyére került, megtanakodtuk hogy hol is fogyasszuk a vacsorát. Ennek színhelyéül általában a konyha szolgált, azonban most az előtérre esett a minősített többség szavazata. Így hát míg a menü készült, mi nekiláttunk a terítésnek. Elindultunk hát a staffirungban megfelelő ünnepi abroszt varázsolni, aminek aztán általában a véletlenül folthagyás, majd sunyin másrafogás, vagy épp letakarás lesz a sorsa.. 
  Végül hosszas keresés után fel is leltünk egy fenyökkel díszített abroszt. Mi sem lehetne jobb egy karácsonyi asztalhoz. S miután a teritő felkerült, nővérem nekilátott a terítésnek. Amin jómagam jól szórakozott, mivel én már Julcsi mellet kitanultam a mesterséget. Kivajítva aztán sörénykés hibáit, szép lassan minden a helyér került. 

 A következő feladat az ünnepi bor kiválasztása volt. Ezt a feladatot rendszerint én mint "borszakértő" és borkultusz néző férfi személy látom el. Idén már jó előre elhatároztam hogy a barátaimtól kapott Tokai kerül az asztalra, azonban édesanyám, feminista érvekkel meggyőzőtt hogy amaz bort inkább Julcsimmal fogasszam el, elvégre "Édes fiam úgysem illik egy halhoz a fehér bor. Már pedig a tokai az bizony fehér". Hallgatva az anyai ösztökre, a polcon hagyám a bort, s másik után fitattam, bevonva nővéremet is a kutatásba. Így közösen esett a választásunk egy Egri leánykára. Ami egy igen testes ámde hasonlóképp száraz bor volt. 
  Miközben a bor után kutattunk, a hal is elkészülni látszott, így hát következhetett a tálalás, melyet a ház asszonya végzett el. Eddigre természetesen már mindenki felvett az ünnepi mentéjét... 



Hat órakkor aztán elkezdődött a kulináris élvezetekben bővelkedő karácsonyi lakoma. Melynek első fogása a halászlé volt. Nálunk ritkaság számba megy a hal fogyasztás, mert mint tudjuk a pikelyes eléggé drága, másrészről pedig nem tartjuk egy laktató ételnek. Így hát talán az sem meglepő hogy a halászlevet nem igazán szeretjük nővéremmel, azonban a Karácsonyi halászléből mindig szívesen merítünk. 
  Anyu idén is igazán remek kis halászlét készített, melyből bizony kétszer is merített a család. S aki épp nem táplálkozott, vagy nem a szálkákat macerálta, az a fotómasinát ragadta magához. Így jó néhány kép készült a vacsoráról. S talán szavak helyett beszéljenk most ezek..

  Az előétek elfogyasztása után következett a főétel. Ami rántott pankacius szelet volt, rizzsel, töltött sertésdagadóval és salátával. A gondos diszités, elhelyezés után, következett a fogyasztás. S hogy a halnak legyen miben uszkálnia a finom falatok a jóféle nedüvel lettek borogatva. Jól is esett a bor, mivel a sertéshús eléggé száraz volt, hát igen ez van ha vén a malacka..
   Közben természetesen lágy csevej bontakozott ki, illetve az abroszon megjelent az első eltitkolhatatlan folt. Ezen aztán jót nevedgéltünk is, s hogy mégis rá lehessen a dolgot fogni valamire így a kis ürméretű tányérra tettük..
  A második fogással aztán mindenki úgy jól lakott hogy a bőséges süteményhegyekre már rá sem tudtunk nézni. 

S míg mi falatoztunk a Jézuska is meghozta az ajándékokat, így a lakoma után a tiszta szobába mentünk, ahol is a fenyőfa díszelgett. Meglepődve tapasztaltuk a bőséges ajándékkupacot, s óvodási izgalommal vetettük bele magunkat a fosztorgatásba. Anyu meg is jegyezte hogy "Öt évesen sem voltatok ennyire izgatottak". S igaz ami igaz, pikk pakk nekiestünk a csomagolásnak. S igyekeztük a vízforralót megszabadítani a dobozkájától. Persze persze, elvileg rá van rajzolva hogy hogy néz ki, de mi van ha a doboz csalfa, vagy nem is olyan, esetleg nem funkcionál.. Szóval lényeg a lényeg hogy hamar ki kellet boncolni, amiben inkább nővérem ügyeskedett, én ugyanis percek eltetével is a fekete zsinórral bíbelődtem, s már amikor a doboz is darabokban volt, akkor bújt elő ajándékom.
  Persze anyu jól szórakozott ezen a kis előjátékon, némelyik képen meg is látszik a nevetéstől remegő keze. 
  A második ajándékom pedig egy jóféle téli kucsma volt, amire már rég vágytam. Természetesen finom macskaszőrős kivitelű, amolyan usánka utánzat :) S hogy mennyire gondos választás eredménye a sapi mi sem tükrözi jobban mint hogy tökéletesen passzol színében és mintázatában a kabátomhoz és az évfordulóra kapott sálhoz. (S ha már sál, arról meg az jutott eszembe hogy olyan mint egy jó barátnő. Díszití a férfi nyakát ugyanakkor szorítja is. )
  Miután aztán szétmarcangoltuk az ajándékokat következett egy kis fényképzés a fa körül. 

A terhelő vacsora, és az ajándékbontásban aztán anyu meglehetősen elfáradt, így ő elvonult a tv-elé. Mi pedig nővéremmel lelkendeztünk a csecse holmiknak. Szerénységem aztán addig nem nyughatott míg ki nem próbálja a vízforralót. Így hát a koyhába szaladtam, kezemben a vízforralóval, fejemen a sapkámmal. S mikor a gép elkezdett melegíteni elégedetten visítottam hogy működik :)
  E kis kitérő után aztán beszélgttünk kicsit nővéremmel, majd pár szaloncukrot elzsákmányolva én is a tv- elé helyeztem magamat. S hogy melyik fantasztikus filmet, csatornát néztük azt már nem tudom, de kellemesen éreztem magam az este.


Összefoglalva milyen is volt 2010 Karácsony Szent Estéje? Hát mint már jegyeztem a jó karácsonyok közé tehető. 
  Idén szerencsére senki nem találta meg az ajándékát időnek előtte, s mindenki nagy örömmel fogadta amit kapott. A vízforraló igen hasznos ajándék volt számomra, főleg mivel a nagy beiglievést egy olyfél bejglimérgezés követte ami heveny orrfújással jár. Így a teafőzésben igen igen hasznos kis szerkezet, mellesleg azóta már az is bebizonyosodott hogy a noszlopi víz gazdag kálcium karbonátban.. 
   A sapi melegségét még nem tudom firtatni, egyenlőre puhaságával vagyok elégedett, szeretem ugyanis a "macskaszőrős" puha dolgokat. Első nagy depütálása a sapinak szilveszterhez fok kötődni, hiszen ekkor esik majd át a tűzkeresztségen. Tovább Kedvesem véleménye is számít sapi szempontjából. :) 
 A békés ünnepi hangulatban most is keveredtek zavaró elemek, de hát semmi rendkivűli, úgyhogy ilyen szempontból is jól sikrült ünnep volt. A vacsora pedig igazán jól sikerült, bár anyu mindig kitesz magáért. Szóval azt kívánom hogy soha rosszabb Karácsonyt. 


Remélem Kedves olvasóim mára már ti is túlestetek a beijgli mérgezésen, s a halászlé kapcsán létrejövő undorotokat is legyőztétek. Továbbá megemésztettétek az örök klasszikus filmeket (Micsoda nő, Reszkessetek betörök, Télapu 1-2..) 
  S hogy szórakoztatónak találtátok beszámolómat. Az új esztendőre mindenkinek sok sikert, örömöt, sikeres vizsgákat, jó bulizást, és minden jót kívánok. Jah és persze hogy a jövőben is kövssétek a blogomat.
  A mihamarabbi viszontolvasásig legyetek jók, vigyázzatok magatokra, és élvezzétek az ünnpi napokat. Addig is míg újra alkotok sziasztok.