Évértékelő

Üdvözlöm a Kedves olvasóimat! Ahogy véget ér a Karácsonyi dorbézolás, s a gatyánk is egyre szűkebb, úgy fogynak ki a naptárból a napok. S ahogy ilyenkor a főkönyvi számlákat is zárni szokták, úgy minden illő blogtárs ilyenkor évértékelőt alkot.
 Az évértékelő egy igen nehéz műfaj, hiszen nehéz egy egész év számvetését elkészíteni, nem csak a sok emlék élmény miatt, hanem mert a közelmúlt történései bizony élénkebben befolyásolják az esztendőről alkotott képet..
  Én azonban kihívás szerető ember vagyok, elvégre egyetemre járok, szóval  készitsük be a mogyorót, vagy épp a maradék karácsonyi nyalánkságot, s forgassuk vissza kicsit az idő martenzites fogaslécét :) Lássuk csak sorjában, de ne sorjásan hogy mit hozott az ellibbenő esztendő! Mik azok a nemes események amikre még sokáig, ameddig blog a blog emlékezni fogok.


Az év valahol ott indult ahol a tavalyi abbanmaradt. Nevezetesen a szilveszteri bulinál. Ezúttal ismét a barátaimmal tölthettem az óévet, már már hagyományszerűen, persze most is akadtak nagy hiányzók (Nándi koma). Minden esetre a három éves buliszervezői (adramókijai) tanulmányaim kezdtek beérni, vagy csak a társaság volt jobb.. Nem tudom d a lényeg hogy sikerült egy olyan bulit lebonyolítanunk amin mindenki jól érezte magát.. 
  Nehéz is lenn kiválasztani a legemlékezetesebb pillanatokat, hiszen ott van a trojka "táncunk" Julcsival és Petyával, vagy épp amikor Tuki a dekorációt rombolta nem épp hagyományos módon. Vagy amikor Melcsy kinyilatkoztatta hogy "Nagyon bírom Julcsit" Szóval sok sok jó dolog köthető a búcsúbulihoz, többek között Timi és Matyi is kezdte szorosabbra fűzni ismeretségét.
  S ha azok a Víztorony utcai falak mesélni tudnának... Akkor minden bizonnyal azt mondják hogy jó buli volt.
   Sajnos azonban a szájsérülésemnek köszönhetően idén az újévi csók kimaradt, ami aztán mint egy baljós kisértet végig is vonult az esztendőn..


A január mint máskor most is a vizsgaidőszakkal telt, egyik vizsgáról sikertelenebbül sikerült kijönnöm mint a másikról. Ennek hátterében talán az állt hogy mindenhol kezdett kicsúszni alólam a talaj, otthon sem volt felhőtlen a viszonyom, s Julcsival is voltunk már jobban... ez aztán mint visszaható névmás generálta a sikertelenséget.
   Kupidó közben lelkesen lövöldözött a Kis család körül, s amit az egyiktől részben elvett azt a másiknak adta, így Nővérem is megtalálta porondmesterét Tillcsi személyében. Aki az év első hónapjában meg is látogatott minket. Hát első benyomásra is jófélének mutatkozó fazon volt... (bár nem szeretem az olyan embereket akik vicesebbek és vagy szexistábbak nálam) 
  Január végére aztán a leckekönyv is megtelt jegyekkel. Végül nem is zárult olyan rosszul a szemeszter mint ahogy indult. Persze nagy arculcsapások azért lettek.


Február tán az év legrosszabb hónapja közé tehető számomra. Főleg mert ekkor került az én tökéletesnek gondolt kapcsolatom mélypontjára. A sors érdekes fintora hogy épp február 14.-én. Az tény hogy sosem volt ilyen rossz Valentin napom. 
  Azonban az is bebizonyosodott hogy a szerelem sok mindent le tud győzni, s sok minden sérülést be tud gyógyítani. 
  Februárra tehető az új szemeszter indulása is, amikor is már mint Járműgépész szakos hallgató koptattam az üveges, akarom írni az előadó padjait. 


A tavasz közelettével aztán mint egy jó asszinkron gép, úgy  hörögtek fel az események is. Előszőr is Larion kollega úr belerángatott a SZE DUÓ pályázatba, melynek berkein belül a HUHA generátort terveztük és építettük meg. Ez a projekt aztán nem csak az önéletrajzomba vírit jól, de visszahozta azt az álmot is hogy én bizony gépészmérnök szeretnék lenni.
  S nem azért a sok használhatatlan/érdektelen képlet miatt, amivel az egyetemen tömik a fejemet, hanem azért mert szeretnék szerkezeteket előállítani a semmiből.. 
   Ahogy aztán az idő egyre virult, egyre gyógyultak a szerelmi sebesülések is. Talán mert sokféle mókában csámborogtunk Kedvesemmel, Árkádoztunk a repülőkiállítás idején, vagy épp Dinókat néztünk az ETO parkban.. vagy épp lepréseltük második közös érménket.. De emlékezetes volt még a Julcsi Tillcsi négyes hétvége is...


Szóval tavasszal beindultak a dolgok. A HUHA projekt is túllépet a rajzasztalon, s bizony emlékezts pillanatokat tipródtam Varga tanár úrra várva.. Ahogy a nemzetközi helyzet fokozódott úgy kezdtek az egyetemi dolgok kicsúszni a kezeinkből. 
  Április során aztán a SZE napokon dőzsőltük magunkba a palacsintát, elősegítve ezzel a világrekord ledöntését. 
  Majd esőtől áztatva vetettük bele magunkat az Innovációs kiállítás örömeibe, ahol is megtartottam első sajtószereplésemet. Emlékezetes volt az biztos, főleg hogy az utolsó napokban sem volt még kész a prezentációnk. De azért a végén jól szerepeltünk. 

  


Persze 2010-ben is megrendezésre kerültek a  hagyományörző rendezvények. Mely közül első az egyenlők között a BL döntő. Ezúttal egy kicsit új csapattal tekinettük meg a meccset, amit a Bayern és az Inter vívott egymással. Ami azt is redményezte hogy végre nem pártatlanként kellet végigparáznom az eseményt. A meccs után aztán Bandival is kalandba keveredtünk, melyet máig emlegetünk :) 

Persze mint máskor most is akadtak szülinapi ünneplések, mely közül az első Zöld Bambié volt. Itt is igen jól éreztem magam, bár a vége sajnos nem igazán sikerült jól, mivel Julcsival klasszul összevesztünk. De hát ahogy Tócsa tanár úr mondaná "a problémáink 90%-a a rossz kommunikációból származik" Minden esetre ismét egy emlékezetes bulit csapott a kis csapat.

S ahogy a tavaszi félév a végéhez közeledett úgy gyarapodtak Gál tanár úr Ö betűi, s mi pedig a monszun elől egyre gyakrabban kvártéjoztuk be magunkat a motorok laborba, vagy épp autóemelő rajzolás céljából a D terembe..
  S amikor épp nem a szemeszter dolgaival foglalkoztunk, akkor Stirlinges álmainkat valósítottuk meg. Közben természetesen beköszöntött a nyár is...


Ami leginkább a foci vb-re történő ráhangolódással telt,elvégre no férfi ember vagyok vagy mi szösz. Szóval a fiúkkal is gyakorta tipegtünk ki a rába parti arénába figyelemmel és sörrel kísérni a nívósabb meccseket. Persze azért is volt fontos a vb, hiszn Bandi  mint máskor most is fogadásra buzdított minket.
  Legnagyobb meglepetésemre nem a németek nyerték meg a hóbelefancot, ám ugyanakkor én voltam a legeredményesebb tippelő :_) így hát elégedettn vártam a nyereményemet :D így kell 500 Ft-ból 2000-ret csinálni :)
  A nyár aztán a költözéssel is együtt járt, ugyanis három év után úgy döntöttünk hogy új helyre költöznük. Valljuk meg lelaktuk a lakást, s mivel felújításban nem reménykedtünk, így ezt tünt a legjobb megoldásnak. Így hát a nyár vége a költözéssel és lakáskereséssel tellt.




  
Amolyan igazi csapatmunka képpen Hajmi megtalálta, Dodi leinformálta, Kokó meg lelkudta alapon, jött végül létre az új fészkünk, a szomszéd háztömben. Az új lakáshoz aztán új társaság is párosult, neveztesen Kokó és Móni. Hogy melyiküktől tartottam jobban hát azt nem tudom :) Mára azonban kiderült hogy nővel lakni nem is olyan rossz dolog mint ahogy én azt elképzeltem magamban. S Kokó sem olyan rendmániás mint ahogy elsőre mutatkozott, sőt kifejezetten jó arc..

Miután aztán a lakás körül rendeződtek a dolgok, volt időm Kedvesemet is meglátogatni Füreden, ami mint máskor most is nagyon jól sikeredett. S bár sosem ismerem el igazán de jó hogy nyáron csak le kell totyogni a plattenpocslihoz. S irigykedek is néha rá hogy milyen szép helyen lakik.
  Szóval a nyári élményk sorából ezúttal sem hiányozhatott a füredi strandolás, lángosevés, "szerelmeskedés" a parton, összeveszés majd ananásszal kibékülős, tikkadt szöcskenyájas heverészős.. Szóval a nyár olyan igazi nyár volt :) Ami mindenképp számtalan kellemes pillanatot okozott ismét.

  
Persze a nyár nem csak a barátnőről szól, így hátcímeres komákra is időt kellet szakítani, ami azért nem ment egyszerűen, mert Petya Pesten Nándi meg Egerszegen élte mindennapjait. S ha az évről rosszat kéne mondanom akkor ezt mindenképp ide sorolnám. Sajnos 2010-ben nem volt olyan egyszerű s mindenapos a baráti összejövetel. De azért sikerült sok kellemes órát együtt töltenünk, amiből idővel majd bezzeg pillanatok lesznek. Pl.: az emlékeztes utcazene, mely most is tartogqatott szerelmi drámát, vagy az augusztus 13 alsógatyáig átnedvesedős sörözés..
  Minden esetre 2010 messze elmaradt összejövetelek szempontjából 2009 től. De sebaj innen szép javítani :D

Ezúttal nyáron családunk  sem fogott építkezésbe, inkább a Családi napon és a Diófás főzőversenyen tömtük magunkba a pacalt. Ami meg kell hogy mondjam nem nyert el a tetszésem. 
  A sok evést aztán vagy Julcsival mozogtuk le a tónál, vagy épp Nándival strandoltunk. Mindkettő végén szép rákocska színem lett. S még kérdezitek tőlem hogy miért nem szeretek naponta strandolni :D
   

A magánéleti szál mellett a szakmai szál is dorbézolt, ugyanis a HUHA generátor is révbe ért. A nagysikerű bemutató előtt éjt nappallá téve dolgoztunk. S bizony számunkra is bebizonyosodott hogy "határidő nélkül semmi nem készülne el". A feszíttt munka eredményeképp igen nagy figyelmet kaptunk. Olyannyira hogy Larion a tv-be míg én az újságba kerültem be :) Szóval 2010 legjobb szakmai eseményének mindenképp ezt választanám.

A hagyományörző rendezvények sorából kihagyhatatlan a Veszprémi Julcsizás. Ahol egyik legjobb nyári napomat töltöttem. S talán 2010 legjobb közös vásárlását sikerült lebonyolítanunk.
  S mivel a nyár vége kezdett sűrűsödni, így a Kedvesemmel közös nyaralás ismét egy győri pár napos együtt létre koncentrálódott. Ahol is azért jókat ettünk, jókat ittunk, s jókat buliztunk.


A szeptember aztán ismét elhozta a várva várt iskolát. S ismét napi szintre került a kreditvadászat, illtve az unalmas órák. Persze mint máskor azért elvélve de most is akadtak dorbézolások Melyek közül az első Mátyás kollega úr születésnapja volt. Ami idő hiányában elsikkadt a blogon, minden esetre igen nagyfokú móka volt. S nem is gondoltam volna hogy az év során elvétve lesz csak részem ilyen mókában.

S míg a könyvek a polcon pihentek mi átlibbentünk Edináékhoz egy kis muffin sütésre. S meglepő módón a muffin nem egy bonyolult ámde mégiscsak finom étel. Jó kis mókulás volt ez, megtanulhattam almát szelni szabványosan, illetve hát megnézhettem hogy is készül a muffin. Nálunk ugyanis a rossz tool managment miatt nem divat ez az étel. S miután a csokis muffin elfogyott, s Hajmi leglelkesebb udvarhölgye belőtte a séróját, leültünk s söröztünk egyet.

 Aztán ismét jöttek az unalmas hétköznapok, amikor is elégedetten szemléltük az egyetem (sz)épitkezését. Szép lassan aztán az egyetem fogaskerekei kezdtek bedarálni.. S bizony a félév annyira besűrösödött hogy  bizony a martenzites fakanál is beletört... Ez az időszak bizony az év legátkosabbja volt, mivel leginkább semmire nem volt időm. Meg is látszott ez a blog szócsövén is...
  Persze aztán ez az időszak is eseménydúsan tellt, például az emlékezetes munkanapok a Federál Mogulban. Ugye ismerős a rigmus "Álmaid ne továbbja 8 óra a Federálban", vagy a szerdán filmnézős sörözős napok. Illetve a szokásos hétfői gyorskaja nap, ami által Móni és Kokó rendszerint szekálltak minket Hajmival.. De hát csak irigykednek a mi jól kitalált rendszerünkre..
  Közbe sajnos apu is megbetegedett, így hát a Kis család gyakorta utazott Szombathelyre. Ami egy igen szép város :) Sajnos nem  tudtam tüzetesen bejárni, minden esetre a vasúti pályaudvara igen szép.

Októberben aztán beköszöntött az ősz, s az események ismét új lendületet vettek. A szakbográcsok alatt éget a tűz, mi pedig végigkóstáltuk előbb a finánc, később a gépész bográcsot. Majd a vörös iszap lengte be a környéket, s mindenki igen feszült volt emiatt. Aztán októberre időzítve lezajlott a kukoricaszedés, ami igazán nagy móka volt. Illetve a hagyományos gólyabál is megrendezésre került. Ami mint máskor most is igen élménydúsra sikeredett.

November aztán ismét magával hozta a zárthelyi hólapátolást Azonban szerencsére az idő tréfásan de tavasziasra fordult. Így a hónap elejére kihírdetett születésnapom alkalmával végre sikerült egy igazi grillpartit lebonyolítani. Előbb aztán Kedvesemmel sikerült megünnepelni a születésnapomat, bezsebelve egy igen krativ és hasznos ajándékot egy szív alakú macskaszőrős párnát. Amire aztán tényleg rá lehet húzni hogy közös használató jav. (tudom jószág)
  Az oldalbordás ünneplést követően aztán a hétvégén a fiúkkal, Nándival és Petyával is megünnepeltük az estét. Bár sokkal inkább az együttlét volt az alkalom mint a születésnapom. Minden esetre egy igen jól sikerült rendezvényt tudtunk magunk mögött. 


A szülinapozásokat követően aztán Kedvesemmel kultúrálódtunk s megtekintettük az ETO parkban lezajló kiállítást, melynek ezúttal Da Vinci volt a középpontjában. A kiállítás magában igen emlékezetes volt, főleg mert mindent meg lehetett tapicskolni, s mivel már apu is megmondta hogy nekem tapizási mániám van, így ez számomra külön élmény volt. Azonban legnagyobb sajnálatomra a kiállítás végeztével nem lehetett érmét préselni :( így a kollekció 2010 ben nem bővült tovább...

November során kaptam meg új beosztásomat is, ami az új audi fékterem takarítása volt. Ez bár egy kuli munka, de azért sokat tanultam, s élvezetes is volt. Főleg a külhoniakkal történő ismerkedést csíptem. Többek között az audi tanszék vezetőjével  MAthias úrral történő hochendeuch csevejt, illetve a fékgép beállítását végző Andreassal való beszélgetést élveztem. Mondjuk vicces volt hogy az audi féktermet egy fordos munkáskabátban takarítottam de hát ez van :)
  Viszont megállapítást nyert az is hogy a takarítókat általában lenézik. Előszőr az egyetem portásánál tapasztaltam ezt, aki megrökönyödve kérdezte hogy hová szállítm az vizet.. Gondolom hogy kocsit mosni vagy a tevémet itatni... 
  Másodszor pedig az épitkezés vezetőjénél tapasztaltam ezt, aki azzal a tipikus lekezelő hangnemmel bánt velem. De hát azt hiszem mindenhol akadnak ilyen emberek, minden esetre ahogy mamám mondta volt "egyik fülem bal a másik meg nem hal". Szóval nem kell az ilyet komolyan venni. S hogy ebből mit is tanultam? Hát talán azt hogy a saját embereimmel én nem fogok így beszélni, s még a takarítót sem fogom lekezelni.


S végül elérkeztünk a decemberhez, azaz ahonnét a történetet indítottam. Ha december akkor ismét eljön Joe Black azaz a vizsgaidőszak, amikor is megszaporodik fellelhetőségem a könyvtárban. Idén is a jól bevált rendszert követve fagyott be a NEPTUN, s próbáltam a vizsgákat december elején letudni.  Ez tán egy ideális világban sikerülne is, de mivel a földi dolgok csak mások, így sajnos nem sikerült. Minden esetre a decemberi vizsgahabzsolás idén több jót hozott mint tavaly. A legnagyobb meglepetés a Járműfenntartás buksi, és a motorok közepes. Amivel hivatalosan befejeztem a motorok tanulmányaimat, s az első csont nélküli tárgycsoport számomra. Látszik hogy ami érdekel az megy is...
  Decemberre is sok móka maradt, elsőként talán a hídavatás, elkészült ugyanis győr új közúti hidja a Jedlik híd. Ezen mint az építkezés lelkes követője természetesen részt is vettem. Sajna a nemzeti trikolor épp nálam ért a végére, így mementót erről az eseményről nem örzők.
  Mindjár a hó elején következett Julcsi születésnapja is, ami ismét ajándékos fejtörést okozott számomra. Szernecsére az Így neveled a sárkányod című film megihletett. Így esett a választás egy sárkányos plüssre. Persze ez a sárkány az aranyos fajtából való, ami csak néha okád tüzet :)
  
  Persze idén is megnéztük a Karácsonyi vásárt Julcsival és Viviel, ami igen izgalmas volt, bár sajnos csak végigfutottunk rajta :( Semmi forralt borozás semmi langalló majszolás.. Úgyhogy ez egy nagy hiányérzetet okozott bennem..

A Karácsony közeledtével aztán egyre inkább előtérbe került a Larionnal közösen végzett tanulások. Amik mint máskor most is igen jó hangulatúak voltak. S bár a nettó tanulási időből ez néha visszavesz kicsit, s néha bizony Larit vissza kell rángatni  a földre, de mégis azok a vizsgák amikre így készülünk rendre sikerülnek. S ugyebár járt utat járatlanért...
  
A félév végeztével, ám a Karácsony előszelével megünnepletük Kedvesemmel a két éves évfordulónkat. Amit a Hajó étterem feldézetén töltöttünk. S élveztük a konyha remekét. Erről szintén a 2011-es esztendőben olvashattok majd. Minden esetre egy igen szép emlékkel gazdagodtunk ekkor is. 


  Aztán ahogy a Karácsony közeledett szép lassan az ajándékvásárlás is megkezdődött, ami azért nem kis feladat. Főleg Kedvesem ajándéka okozott nagy fejtörést, míg nem kissé cselesen de végül sikerült kiválasztani a megfelelő ajándékot. 
   Az év utolsó petárdáji közé tartozik a Karácsonyi vásározás Anitával, Nővéremmel és Tillcsivel, ami egy igazán meleg hangulatú napot eredményezett. Annak ellenére hogy a hazaúton nem volt füttés a buszon. Minden esetre olyan igazi karácsonyi hangulatba hozott az a bizonyos szombati nap, melyről csak az új esztendőben lesz tudósításom.. 

Majd mint minden évben most is a Karácsonnyal, a halászlé és beijgli evészettel ért véget az esztendő. No meg persze a szilveszteri rendezvényre való ráhangolódással. A karácsony utánni napok az édes semmit tevéssel, illetve lelkes neptunnézéssel, és a megfázásom kúrálgatásával telltek. 
    



A bejgyzés végér pedig 2010 legjei:


2010 legjobb bulija: Az idei gólyabált tenném meg, mivel igen jól éreztem magam Kedvesemmel, s főleg mert mindn mókából kivettük a részünket. Úgyhogy a gólyabált nem tudja smmi sem überelni.



2010 legrosszabb bulija: 


2010 legjobb baráti összejövtele: Ezt a címet mindenképp a november 13 szülinapozásom érdemli ki, hiszen a fiúkkal Nándival és Petyával egy igazán emlékeztes mégis komoly estét csaptunk. Ahol az érinttek mind jól érezték magukat. Remélem 2011-ben is lesz részünk hasonlóban


2010 legroszabb pillanata: A legsúlyosabb pillanat mindenképp február 14-re tehető. Ekkor került kapcsolatunk történelmi mélypontra. S bizony nem lehtett tudni hogy hova tovább...




2010 legnagyobb szakmai siker: Mindenképp a HUHA projekten belül kresendő. S leginkább az első kapavágástól az utolsó  csavar meghúzásáig terjedő időszak ide köthető. A pályázat során rengetegt tanultam, és azt hiszem fejlődtem is szakmailag, és emberileg is. S nem utolsó sorban jó viszonyt sikerült kiépítenem Tócsa és Triesz tanár úrral. 


2010 legjobb családi rendezvénye: Itt aztán igazán nehéz választanom, mivel a mezőny igen szerény. Két nagy esemény közül kell választanom, Nővérem diplomosztója, és a Kettős szülinapozás. S azt hiszem ez az utóbbi kerül ki győztesen, mert az sokkal inkább családibb volt. 


2010 legnehezebb pillanata: Ezt a címet mindenképp apu betegsége  és operációja tájékán kell kersnünk. S talán a legnehezebb mindenképp az opráció volt, neki is és nekünk is. 
  Szerencsére minden rendbben ment, s mint ahogy a mondás is tartja "csalánba nem üt a menykü"


2010 legnagyobb hiányzói: Mindenképp az év végér mgritkult baráti összejövetelek. Soha nem volt még ilyen szegény a félév. Mint a jól ismert csapat: SzöSz,Stoki, Timi,Matyi, mint a Melcsy, Kinga, Tuki, s mind a Bandival való mókázások megcsappantak. Amik azért jelentősen levonják az év értékét.


2010 legjobb itala: Mindenképp a Barbár nevezetű sört tenném meg eme cím birtokosául. Egyszerűen ez volt a leginkább minőségi ital amit fogyaszottam. S ténylg az ember miután megkóstol egy igaz sört, másképp néz a többi nőre..


2010 legroszabb itala: Mindenképp a ronda és finom házilag készített forraltsöröm a győztese ennek az eléggé monopol versenynek.

2010 legjobb ajándéka: A közel múltban megkapott motorok közepesnek örültem a legjobban, bár nem igazán ajándék ez, hiszen megdolgoztam érte. DE mivel ez gy szubjektiv verseny így én hírdetek győztest :D


2010 legjobb beijglie: Egyértelmű hogy az anyu bejglije a legjobb. Megfelelő mák és tészta arány, ami mint tudjuk a jó beijgli titka.


2010 legjobban sikerült képe: Azt hiszem ide nem kellenek szavak. S ha már Kokó is azt mondta hogy ez "kúrva jó"  akkor bizony van benne valami. Tehát a best kép

2010 legnépszerűbb bejegyzése: Egyértelműen magasan a legjobb a HUHA generátoros írásom. Bizony látom magam előtt a képet ahogy amatörök százai kezdtek stirling kísérletekbe.

2010 blogos statisztikái:

2010 legjobb kultúrális eseménye: Ha a győri színházban tett látogatásunk 31 történt volna, akkor mindenképp az vitte volna a pálmát, de mivel a tárgy most 2010, így azt kell hogy mondanom hogy az etó parkban megejtett Dinó kiállítást élveztm leginkább


2010 legjobb reklámja: Szerintem a Való Világ 4 promociós klippje érdemli ki ezt a címet. 



2010 legidegesítőbb reklámja: Az univer bár finom dolgokat készít, s elolvadok a majonézüktől és a kechupjuktól, de ezzel a reklámmal igen igen mellé lőtt. Úgyohgy szerintem ez 2010 legidegesítőbb reklámja





Nem maradt más hátra mint hogy lefokoljuk az év mustfokát. Milyen év is volt számomra 2010? 
  Alapvetően ismét sok sok érdekes, tanulásgos élménnyel gazdagodtam az év leforgása alatt. Azonban nagyon hiányzott a társaság, a sok baráti összejövetel. Sajnos az elmuló esztendőt igen sok konfliktus zavarta meg, hol családommal, hol meg barátnőmmel, hol meg mindkettővel egyszerre voltam rosszban.  Ez a két dolog aztán igen visszaveti az évet.
   Az összképet tekintve azonban nem volt rossz évem. Rengeteg dolgot tanultam, nem feltétlen az iskolapadban, s rengeteg dolgot megéltem. Amik mindenképp azt sugaltattják velem hog jó évet zártam. 
  S valóban az év nagy részében mindenem megvolt amire az ember vágyik. Úgyhogy végszóként csak annyit mondanák hogy nem volt rossz év a 2010-es, de 2009 el szemben alulmarad.
  
Nem maradt más hátra, mint hogy szögre akasszam a blogot, s elsüssem újévi petárdáimat.
   Akkor vegyük is sorra a 2011-es személyes jókivánságimat, hátha a befojásos "angyalkám" ezek közül is teljesít párat:

 Anyukámnak több nyugalmat, nővéremnek egy jóféle pénzügyi állást, ahol kapcsolatot ápolhat a jogÁSZokkal, Julcsinak sikeres nyelvizsgát, bár nálam már így is ötöst érdemelne :), Hajminak sok benzinre valót, Kokónak sikeres vizsgákat, Mártonnak egy megfelelő bébit bár nem tudom hogy mostanság hogy (h)ál velük..
  Bandi komának szintén oldalbordában gazdag esztendőt, mert már ő is jó ideje bojong az aszályban. 
  Melcsynek kevesebb zavaró gondolatot, és egy normálisan "programozható" férfiút. Petyának AK47-ben gazdagot, s nem ártana ha az ő fejét is ráncba szedné már egy ara.. Nándi komának jó zsíros fizetést a Flextronicban, s hogy maradjon ilyen mint amilyen :)  Zöld Bambinak jó jegyeket a leckekönyvbe, és hogy a magánélete töltődjön fel örömteli lapokkal.
  A kivánságlista természetesen koránt sem teljes, s aki kimaradt róla de közel áll hozzám attól utólag is elnézést kérek. 
   Minden kedves látogatómnak és rendszeres olvasómnak, mókában, és búzában gazdag, alkoholban fürdő kellemes sikeres új esztendőt kívánok. 
    
Jövőre remélem újra találkozunk, addig is minden jót és minden szépet. A következő írásom feltehetően január 3 fele várható, a szilveszteri móka megemésztésével. Addig is leljétek kedveteket a régi írásaimba, illetve vigyázzatok magatokra, élvezzétek a telet, és egymás társaságát.
  A mihamarabbi viszontolvasásig mindenkinek happy new beer...

  

Évértékelés 2009 (Górcső alatt az esztendő)

Emelem virtuális kalapom blogom olvasói előtt! A blog is valami olyasmi mint a bejgli, addig kell "fogyasztani" ameddig meleg, persze azért a blogolásnak is megvan a bújtje főleg ha túldúsúlnak az események :) Akkor bizony vannak dolgok amelyek a slip martalékául esnek. Erről hamarosan egy kisebb missungot állítok össze hogy teljes legyen az esztendő.

  S minő csecse hogy épp a 100 bejegyzésem, keretében adhatok számot a 2009-es esztendőről. :) Szóval készitsük be a mogyorót, vagy épp a maradék karácsonyi nyalánkságot, s forgassuk vissza kicsit az idő martenzites fogát :) Pattanjunk be virtuális De Lorean DMC–11-be és érjük el a 88 mérföld/órát. (amúgy égető kérdés sok elgondolkodott már valaki hogy miért éppen 88 mph?)

Lássuk csak sorjában, de ne sorjásan hogy mit hozott az ellibbenő esztendő! Mik azok a nemes események amikre még sokáig, ameddig blog a blog emlékezni fogok. (Igen ismét elharsognám hogy ezért jó blogot írni, ezért is) 

Az év egy felemásan sikerült szilveszteri bulival indult, ahol azért emlékezetes marad Nővérem mondata hogy "ezek a tv-be milyen fittek :)" Az év ezzel nyerítéssel kezdődött számomra :) S így előrevetítette hogy a 09-es esztendő is bővelkedni fog kacagásban, szerelemben, drámában, nehéz pokolbéli pillanatokban, szóval mindenben amitől egy év olyan kerek lesz számunkra. S hogy mi is ebből az igazán fontos? Szerintem az hogy a végén azt mondjuk hogy soha rosszabb évet. A 2009-es valami ilyesmi esztendő volt számomra.

   

A szilveszteri partival kezdődött talán minden, amikor a vendégek elcsitultak, s mindenki haza vitorlázott következhetett a kárelhárítás és a pihengélés. Elmorzsolva ezalatt a másnap első tanulságait :) A nap folyamán aztán Petyával visszatöltöttük az energiáinkat, s a maradék ennivalót szorgos házigazdák lévén feléltük.

  Aztán ahogy lenni szokott a januári vizsgaidőszak is betopogott hozzánk, s az UV-k sora jégvirágot rajzolt arcunkra, persze voltak nagy sikereim is, pl Járművek szerkezeti anyagai c tárgyban :) De voltak hasonlóan nagy bukfencek :(

   SZóval a január ahogy lenni szokott a vizsgákkal tellt, persze az életembe novemberben berobbanó Kedvesemmel is rengeteg időt töltöttem, s kapcsolatunk szép lassan bontogatta virágát, rengeteg közös programot csináltunk ekkor, többek között GazdÁSZ-GépÉSZ jégestet, ami nagyon tanulságos volt :) Főleg hogy bizony a jégen nem olyan egyszerű fennmaradni :)

 Február hónapban aztán blogom is kinőtte a gyermeksurranót, s Márton kollega úrat követve a blogspothoz vándorolt, mondhatnám hogy kiadót váltott :) 

 A február nem sok eseményt hozott, megkezdődött szép lassan a tavaszi félesztendő, új tárgyakat hozott magával :) Feledhetetlen Szerelés Anyagmozgatás, ami azon félév nagy csalódása volt, minden esetre örülök hogy elsőre sikerült átlendülnöm Bátyáim Gali tanár úron. Vannak akik még sokadjára is nyögik az Ikarusos legendákat. Igaz Tomi?!

  Aztán a sokászos bródy szallagavató volt az első említésre méltó histórai, ami azért vicces volt, de valahogy nem volt az igazi, mondjuk Hajmival jól abszolváltuk azért :) S Adrival is jót nevetgéltünk :) Szóval ez amolyan tradicionális osztály vagy inkább évfolyamtalálkozóvá zsiványult a szemünkben.

  Februárra tehető még az átesés a tűzkeresztségen, amikor is háztűz nézőbe mehettem Kedvesemhez. Megismerhettem a családod, Füred és a Balaton szépségeit, illetve egy remek kis színi előadást is szemügyre vehettünk. Az első élmények nagyon kellemesek voltak, rengeteg gyönyörű dolgot láthattam azon a hétvégén, s sok szép fényképet készíthettem.

 Aztán az egyetem mindent örlő fogaskerekei is szép lassan beindultak, s a keddi fűrész nézesek Bandival szépen lassan alábhagytak :)helyette inkább a könyvek kerültek előtérbe.  A február hónapot egy klassz kis farsangi bállal zártuk a lányokkal, Kedvesemmel Timivel és Annavál. Ez is nagy nagy élmény volt, sosem felejtem el ahogy Anna lerúgta a kényelmetlen topánjait :) Vagy ahogy a tombola sorsolásnál izgultunk Timivel :) 

  A szívembe oly szépen berobban Kedvesemmel pedig minden vasárnap gyönyörűen indult a hét, elég csak a márciusi fotónézegetésre gondolni. S ezek alapján mind mind közelebb kerültünk egymáshoz :) S mint ahogy az idő is egyre melegebbre fordult, úgy kapcsolatunk hőcserélője is egyre nagyobb fokon izzot :) 

    

Szép lassan aztán felbojdult az egyetemi lét is, mint tudjuk páran a március azon emlékezetes időszakok közé tartozik amikor vígan számot adhatunk tudásunkról, interkontinentális ballisztikus puskáinkat megtölthetjük finomított információkal. Szóval elérkezett az idő a zárthelyi termelésre, ez aztán magánéleti megvonást eredményezett.

 Március vége aztán egy eléggé stresszes időszak volt számamra, talán a fent említett zárthelyi fogaskerek móduszát nem bírtam, minden esetre legjobb barátommal Nándival ekkortájt nagyon összevesztem, s érzéseimnek egy külön bejegyzésben adtam számot. Szerencsére a bajban is barát a barát, s Petya is segített nekünk megoldani ezt a konfliktust, így végül hamarosan rendeztük nézeteinket. Minden esetre nem szeretnék több ilyet átélni életemben. Mert barátja sok van az embernek, de legjobb barátja csak egy.

  A tavaszi hónapokra datálható még első közös vásárlásunk kedvesemmel, ahol sok számszerint kettő csecse ruhát zsákmányolhattam :) Családom nagy örömére :) Mert ők valahogy mindig megszólják azon nadrágom szabását :) Minden esetre szerintem nyerő volt az ing is és a hozzá dukáló nadrág is :)

  A tavaszi kirándulások mellett, persze ez az idő kedvezett a szakbográcsoknak. S mi gyakorta tömtük meg Bandival gyomrunkat ingyenkajával, a különféle szakok rendezvényein. Olykor mohóságunkba nyelvünekt is sikerült karbidizálni :)  Április aztán jelentős volt abból a szempontból is hogy megtörtént a várva várt szakosodásom. S kiderült hogy bizony ha nem vígyáznak oktatóim akkor előbb vagy útobb Járműgépész leszek. (vagy helyesen Járműgépészmérnök.)

  Átestünk Hajmival az első sörözésen is, mert hát az egyetemista szív ilyenkor tavasszal a meleg előadóból inkább az üvegesbe vágyik, egy vagy két langy sör társaságába. S leginkább a sör statikai hatásait vizsgálgattuk :) 

 Aztán ehhez a mókához csatlakozott Bandi koma is, s jó pár üveg Sopronit elfogyasztottunk. Persze ekkor még soproni volt a soproni :) 

  Aztán eme jókedvű iszogatás, Julcsim rosszallásást is kiváltotta, mert hát Dologidőbe, kora délután iszogatni..

   

Gépszerkóbol is szép lassan elérkezett feladatunk leadási határideje, a trapéz emelő kinjait sose felejtem el. Bár mutlkor esti sétám közben az Odüsszeusz lángoslakókocsi kitámasztását egy ilyesmi szerkezettel óldották meg :) A leleményes Odüsszeusz :P

   Szóval amolyan jó szokás szerint megvártam míg a körmömre ég a dolog, s septibe egy délután alatt hiányzó méreteimből egész helyre 7 pontos emelőt kanyarítottam :) Kóbor tanár úr biztos a rosszabblátó szemüvegét vette fel :) (mert szerintem jóval kevesebbet ért :P)

 

A tavaszi ünnepkört a Húsvét szakítota meg, ahol ismét átélhettem a Volán örömeit, ugyanis három busz helyett egy nyanvad kis Credót ( a magyar megoldást) küldek, s ezzel aztán Credo is volt az utazás, s kész passió játszódott le bennem, Muncius ide vagy oda. Az út kinjait aztán enyhítette egy balatoni borász társasága, s dijjnyertes bora, melyet aztán közkincsé bocsátott. ÍGy mire győrbe értem, jó kedvű volt a locsolóm :)  Persze a nagy zárthelyi produkálás melett a jó öreg cimbikre, Petyára és Nándira is jutott időm, így amikor időnk s az oroszlán engedte gyakorta mókáztunk Ajka városában.

 Szép lassan aztán a félév is a végéhez közeledett, s én még mindig a szerelés házifeladton munkálkodtam. Mondtam is leadván Gali tanár úrnak hogy a szerelési családfát örökre eszembe vésem :) Végül sikerült a Lada olajszivattyút feldolgoznom, s a hármas érdemjegyet kicsikarnom vele :) Nagy nagy örömömre :)S persze az egyre cirógatobb napsütésbe gyakran vágtunk bele a napozásba, s ücsörögtünk a vár tövében Manóval :)

  Aztán Melindáékhoz is ellátogattunk, megcsodálhattuk az új sakáltanyát, ami azóta már a második generecióját éli, akkor még csak kisakállok voltak :) Bandi nagy örömére :) Itt aztán Kedvesem is bemutatásra került, s az est végezetével lemaradva egyes poénokról, s eseményekről, amit azóta is csak a Petya regéből tudok meg, Julcsival a Dózsa rakparton pihentünk le :)

Forditsuk hát át a szócsövemet a Májusra, ez egy nagyon eseménydús hónap volt a számomra, Egyrészt a Szemeszter végét jelentette, ami ismét felemásan sikerült. Aztán blogom is második szülinapjára ért, ami alkalmából egy kis zárthelyit írattam, amit többek sikerrel is vettek :) Aztán a szokásos BL-döntő nézés a csapattal, ami ismét egy felejthetelen élményt nyújtott számomra, főleg az addig egyetlen s utolsó pénzes póker győzelmem :) A félév összeségében jó hangban tellt, hiszen mindig akadt mit csinálni. Hol Stokival sör melett elmeztük a lányokat, hol pedig Bandival Kebapoztunk, hol pedig Kedvesemmel turbékoltam.

Aztán akadtak vendégelőadóink is, Petya személyében, s ímmel ámmal nővérem lepett meg minket Noszlopi finomságokkal :) Ami általában leordítást kapott köszönetképp, de azért mindig jól esett ha jött mókulni, s feltette esténként a Furdancs lemezt :). S hogy ide vonatkozóan negatívumot is írjak, sajna ekkortájt ismertem el hogy reneszánsz csapatunk végleg felbomlott. S lám lám az idő engem igazol(t).

 Szép lassan elérkeztünk a nyárhoz, ami aztán tényleg felejthetetlenre sikerült. Ha nyár akkor alapvetően a Balaton habjai jutnak eszembe, azért is mert csodás napokat tölthettem Kedvesemmel, az ekkor már megszépült Füreden. S csak ámultam bámultam hogy mennyi mennyi újdonságot,s csodát tartogat számomra ez a környék.  Aztán mindkettőnk életében bekövetkezett a dolgos nyár, ugyanis ő a cempingeben, én pedig házunk alsó szintjén tevékenykedtem. Ugyanis nagy elhatározás ütötte fel fejét családunkban, hogy felszámoljuk alsó szintünkön uralkodó őskáoszt.

Itt aztán gyakran hangzott fel Vízmeg, illetve Bazzmeg Mihály tervező úr neve, s olyan kalandok mezgyéjére léptem, mint a buszgázpedál rejtélye illetve harc a háromajtóssal. Itt jelezném hogy azóta apu egy újabb csecse kis darabbal bővítette ezt a kollekciót.

 A nyár persze helyet adott olyan tradiciónális rendezvényeknek mint a Veszérpmi utcazene fesztivál, ami szintén kicsit jobbra sikerült mint az előző esztendei. Talán a népesebb csapat tette, talán azért mert itt is Kedvesemmel lehettem kicsit.

Ehhez a hónaphoz dukál leírnom, az év két rossz eseményét is, egyrészt az eddig átélt egyik legrosszabb természeti csapást, ugyanis utcamuzsika másnapján klasz kis jégeső lepte meg a tájat, s tette tönkre a falut, termést, szóval mindent ami útjába került. Úgy néz ki az utcazene egybeforr a monszunnal. Aztán másik negativ esemény Kedvesemhez köthető, akivel ez ürügyén sajnos összevesztünk, s ez sem volt egy kellems móka

A nagy nyári robotban, azonban jutott idő az ajkai bornapok meglesésére, ahol jól elmókultunk a fiúkkal, illetve Nándival is megmásztuk a Somlót. Ami egy nagyon klassz túrának adott okot, sajnos az elemek és a technika is ellenünk dolgozott "de igen megcsináltuk" S egy napig a világ, de legalább a vidék tetején voltunk :) Jó kis csapatépitő túra volt az is :) Nemde?!

Aztán persze ünnepekben is bővelkedtünk. Többek között megültük Petya szülinapját, s kiruccantunk egyet Szigligetre, ahol aztán kiforott testünkkel riogattuk a strandolókat, az idő itt is kegyes volt hozzánk, s meglepet minket egy kis zuhéval. Közben nővérem is megszerezte második diplomáját, amivel ismét kivívta családunk elismerését. Aztán ebben a hónapban történt még Melcsy szülinapja is ,a hol az Oázis tőle rendhagyó módón egy remek kis hangulatú mókának adott otthont.

Agusztus végére is maradt izgalom, többek között az új kenyér ünnepén, a határidőnek megfelelően átadtuk alsó szintünket, s ezt a nemes alkalmat egy nemes pecsenyével ünnepeltük meg. S Kis családunk előszedte a bográcsot, s így csapott bele a lecsóba, illetve a marhapörköltbe. Összeségében ez a rendezvény is nagyon hangulatos volt, s a pecsenye pedig fenséges lett, talán azért mert mindenki beletette a részét.

  

Agusztus végén, Kedvesemmel még egy rövid kis nyaralásra is lehetőségünk nyílt, ami azt hiszem mindkettőnk számára élvezetes volt. S egy felemás nyár után, végre egy kicsit együtt lehettünk. Nagyon jó szájízzel gondolok vissza erre a pár napra is, mert hát legyünk őszinték, nekem még ilyenben nem volt részem.

A szeptember aztán visszakényszerített minket az iskolapadba, s albérletünkbe, megkezdődött hát a harmadik évad.

 S mint mindegyik szemeszter ez is bővelkedett izgalmakban. Többek között Hajmi kollega úr is csatlakozott lakóközösségünkhöz. Táptalaját képezve ezzel remek kis rendezvényeknek, vegyük csak sorra, az első hét feledhetetlen dzsemburiját, amit máig emlegetünk. S máig nem igazán tudjuk hogy smiként zajlott az . Vagy például amikor Dodi egy bójával tért haza, ami később a Mechatronikus Gépész kooperáció jóvóltából hangulatfénnyé alakult. Vagy amikor a konyhába beköszönt a Kresztábla, vagy a megszokott fellépőként becsengető Sárkány, leánykori nevén Csuvabkané (=Felső szomszéd)

A téli időszakkal közeledtével aztán Hajmival felszereltük a fogasunkat, majd kisvártatva Tomi személyében új lakó költözött a kisszobába.

 Szeptemberre tehető még Petya blogjának startja, ami aztán nagy füsttel elporladni látszik, mert hát idővel nem sok magot szórt szét az éterben. Aztán a noszlopi búcsú emlékezetes mibenléte, mely előtt Kedvesem is tiszteletét tette nálunk. Sajnos azonban a báli forgatakra már nem maradt, pedig a noszlopi bucsú az fogalom.

Október nevére aztán minden egyetemista, vagy egyetemet megjárt ismerősőm kórúsban vísítja hogy ZÁRTHELYI. Hát igen ez a kulcsszó oktoberre azt hiszem. Ekkortájt már rájöttünk hogy a Járműszerkezet nem fenékig tejfel, s hogy mit takar a Dirac impulzus, illetve hogy a motor nem szívja hanem nyeli a levegőt, ami pedig ráfolyik.. Na de szögre akasztom a szakzsargont.

Erre a hónapra tenném még Skodás Jonnyval a barátságunk felvirágozását. Emléketes lesz még számomra, a sok vitát kiváltó Füredi szüret, ami végén csak lebonyólódott, s hála Kedvesemnek ismét egy nagy élményben volt részem. Megtapasztaltam hogy az a hat sor bizony tud hosszúra nyújtózkodni.

A november is sok sok izgalmat hozott, s azt hiszem az egyik legkedvesebb hónapommá nemesedett. S ebben nem titok hogy közrejátszott barátaim által lelogisztikázott születésnapi meglepetésbulim, ahol nagyon jól éreztem magam, s igazán jól esett hogy a figyelem középpontjába kerültem. Itt meg is ragadnám a lehetőséget hogy ismét megköszönjem Nektek. Aztán novemberbe ismét bálozni mentünk a lányokkal, Kedvesemmel és Zöld Bambival. Ugyanis ekkor került megrendezésre a hagyományos gólyabál. Hát erről most nem summáznám tapasztalataimat, jó volt jó volt de valami nem volt kerek a történetben..

 S hát elérkeztünk a decemberhez. Ami valahogy az év mostohagyereke, mert ahogy mondani szoktam csak idővel tudjuk megítélni a tetteinket. S a decemberi események még eléggé frissek, még nem lepte be őket az idő pora (Égető kérdés kettő: Miből lesz az idő pora?) Szóval eléggé nehéz megítélni decembert, másrészről a feladatot nehezíti hogy rengeteg függő dolog lóg még ilyenkor a levegőben ami azért a hónap szerves része. Például itt van az áldásos vizsgaidőszak, az évfordulós ajándékom, a szilveszter, s még ha úgy vesszük a Karácsony is.

De persze megannyi jó dolog is ízesítette a hónapot. A kellemes kis évfordulós élmény Manóval, ami azt hiszem mindkettőnk számára emlékezetes marad.

Vagy a sikeres zárthelyik, s a hamar gyorsan összelapátolt kreditek. Aztán ide kapcsolódan boldogságra ad okot hogy Nővérem életében is megjelent egy „karró”, így lecserélte régen lejárt furdancs lemezét. Persze az új karónak még nemes becenév dukál, de ez még a jövő zenéje, egyenlőre hagyok egy kis nyugságot. Aztán hasonló boldog esemény hogy a mindig vidám Zöld Bambi is hasonló helyzetbe került.

S hogy mi húzza le a decemberi mérleget, hát egyrészről a sikertelen vizsgák, másrészről az itt ott fellépő konfliktusok Mátkámmal, harmadrészt az itthoni konfliktusok. Aztán kisebb mértékben a negativ helyzetet súlyosbítja hogy Tomi elköltözött, így az új esztendőre ismét adott a lakótárskeritő feladat, aki kibírja Közelekép (=Ádám) érdekes életfelfogását. Szóval a decembert nem igazán tudom még helyén kezelni, minden esetre azt mondanám hogy ez is az év vele járója.

Összegezve milyen év is volt 2009? Hát azt mondom hogy megvolt benne minden ami kell, az élet sava borsa, de a végén mindenki szájíze szerint dönti el hogy megfelelő volt e fűszerezés. Én azt mondom jó év volt, de van még mit javítani, azonban alapcsomagnak nem rossz, s soha rosszabbat. Igazából semmiből nem szenvedtem hiányt, s az újévi fogadalmamat is sikerült teljesítenem. Bár a sok pénz amit Zöld Bambi lepedőlelocsolása aposztofált idén is elmaradt, sebaj majd jövőre .

Végezetül mindenkinek feledhetetlen évadzáró mulattságot, sok sikert kreditekben bő vizsgidőszakot, sok boldogságot s további rendszeres dodi blog olvasást kívánok.

Köszönöm hogy türelmesen végigolvastátok bejegyzésemet, remélem tetszett, s a jövőben is remélem rendszeres olvasóim között lesztek. Bejegyzésem végére pedig megköszönném az egész éves kitartó figyelmet, külön kiemelném azokat akik nélkül mindez nem jöhetett volna létre.

Szóval külön köszönet az élményekért: Anyukámnak,Nővéremnek, Julcsinak, Zöld Bambinak, SzöSznek, Melcsynek, Bandinak, Hajminak, Nándinak, Petyának, Skodás Jonnynak, Stokinak, az épitőmunkásoknak, tanáraimnak, diáktársaimnak, tanáraimnak s az egyetemnek. s mindenkinek aki valamilyen módón kapcsolatba került velem az év folyamán, illetve hű társamnak a fényképezőgépemnek.

 A mihamarabbi viszontolvasásig, s a következő bejegyzésemig vigyázzatok magatokra, legyetek jók, pihenjetek ha tehetitek. 2010-ben ugyanitt találkozunk…..