A második hét, már sokkal letisztultabb volt mint elődje, és a kezdeti öröm és lelkesedés az új órák terén már a múlt ködébe veszett. A vasárnap ismét a készülődéssel telt,csomagolás, főzőcske, majd pedig visszautazás Győr városába.
Az út átlagosan tellt, bár leginkább belső vívódásaimmal voltam elfoglalva, mivel Julcsi a “kétségbeesés napján” a volt táncpartnerével cserélte a jegyzeteit. Mi is ez a kétsségbeesés napja? Ezt minden HIMYM rajongó tudja, aki pedig nem fan annak itt a rövid története: Minden nő randizni akar Valentin napon, ennek a vágyódásnak a csúcspontja február 13. Egy varázslatos este amikor egy 10-nek olyan önbecsülése van mint egy négyesnek, és olyan kicsi lelkesedése mint egy 2-nek. De van egy dolog amit nem tehetsz: Akárhol vagy vagy akárki alatt, haza kell érned egyedül 23:59-re. Különben valentin napon van randid.Mint más fiúk én sem igazán szeretem ha más fiúkkal tölti az időt, főleg ha velem is tölthetné. Úgyhogy kicsit ideges voltam, és ezek a dolgok azt hiszem legbelül “fájdalmat” is okoztak nekem. A vasárnap így leginkább semmittevéssel, agyalással és ilyesmikkel tellt, főleg mert Hajmi sem tudta igazán elterelni a figyelmemet, ő ugyanis szépen betokozódott a kis világába/sarkába. S mivel az én vasárnapom nem tellett olyan kacéran és vígan mint Julcsié, így térjünk is át a hétfői napra.
Hétfőn aztán gépszerkezettannal volt kezdődött a hét, Rácz tanár úr előadása mindig öröm, főleg mert ingyenes Galla Miklós figurát nyom, ami nagyon vicces :) Ezt követően hazasiettem, s otthon tengtem lengtem, leginkább emlékeim szerint a Valentin napon agyaltam. S hogy miért? Mert én az a tipikus utolsó pillanatban ajándékvásárló fazon vagyok, tehát 14.-én még nem volt semmi ajándék a kezemben. Így hát fél egy körül felkerekedtem és elindultam bevásárló körutamra. Egyrészt Julcsim ajándékát kellet felkutatnom, másrészt az esti vacsorához kellett összevásárolnom a hozzávalókat. Mivel aztán Kokó órán, Móni a melóba, Balázs pedig low energiaszinten tengődött otthon, így egyedül mentem sétálni. Az árkádba vezető úton aztán szépen ki is csírásodott bennem az ajándék mibenléte, és hogy az A illetve B menü közül melyiket is fogom elkészíteni.
Az árkádban aztán hamar lerendeztem a dolgot, az interspárba gyorsan bevásároltam a vacsihoz,majd végül Julcsi ajándékát is megvettem, ami egy teknősös füllék lett. Ezt követően aztán elindultam a kollégium felé, mivel így volt megbeszélve korábban. Út közben aztán Larion is felkeresett munka ügyben. Végül 10-15 perc után meg is érkeztem Julcsimhoz. Aki ismét a “szovjet” (nem leszólás de nekem az jut róla eszembe) mintájú csinos melegítőjében fogadott. Szeretem amikor ez van rajta, mert velem ellentétben neki jól áll a piros, söt neki igazából minden szín, fazon és ruha jól áll. Üdvözlés után aztán hamarosan átadtuk egymásnak az ajándékainkat.
Ez a Valentin nap sokkal jobban tellett mint az előző, örültem is neki hogy a terveimet siker koronázta. Az ajándékozást Júlia kezdte, aki előrevetítve annyit sugalmazott a meglepetésről, hogy eszmei értéke van. Kicsomagolva az ajándékot aztán egy Csiga szobrocskát kaptam, ami nagyon aranyos mert olyan optimistán, viccesen néz :) Tudjátok a szerelmesek gyakran becézgetik egymást, s nálunk a csiga és teki becenév honosult meg. Az ajándékzacskó azonban mást is rejtett, egy textil szívet, és egy hajót, illetve egy kulcsot :) Nem is tudom ezek közül melyik tetszett jobban, tán a hajó :) mert szeretem ha valamit kézzel csinálnak nekem, és tudom milyen nehéz egy hajót megcsinálni.
Ezt követően én is átadtam ajándékom első részét, mivel a második rész az esti vacsora volt. Sajnos a csomagolásból már lehetett sejteni hogy mit is rejt a meglepetés. Azt hiszem azonban a fülbevalónak Ő is nagyon örült. S természetesen én is örülök amikor látom rajta a tekis fülbevalót. Ajándékozásunk után, aztán egy kellemeset ejtőztünk, mivel még igen sok időnk volt az esti óra előtt. Ekkor jöttem rá, hogy igazából nem az ajándék, a Valentin nap lényege, hanem hogy így kvázi kettesben, jó hangulatban, szerelmesen töltsük ezt a napot. Éreztessük a másikkal hogy fontos nekünk és hogy szeretjük. Azt hiszem tán ezért volt ez a nap számomra különleges, és ezért überelte sokkal sokkal sokkal a tavalyi Valentin napot.
Végül négy óra környékén elindultunk az egyetemre. Ismét kettecskén sétálhattunk keresztül a városon, ami mint mindig most is nagy élmény volt. Azt hiszem szeretem az ilyen hétfőket. Sétánk jó hangulatban tellett, első megállója nem az egyetem és nem is a dodi lak volt,hanem a hobbibolt, ahol is Kedvesem, kedvesen igyekezett elkápráztatni egy karcképpel. Azonban hosszas tárgyalásokat követően sikerült lebeszélnem a szándékáról, ugyanis számomra épp elég ajándék volt hogy egész nap együtt lehetünk/leszünk. A hobbibolt után aztán a Széchenyi térre barangoltunk, ahol is egy csat és kiegészítő boltba tértünk be. Itt Julcsim egy cuki kis hajpánttal frissítette fel készletét, s Ilkának is vásárolt valamit. Az egyetemre sétálva aztán azon tanakodtunk, hogy ha a csat egy szál fém alkatrészt sem tartalmaz, akkor mi kerül rajta 890 FT-ba.
Az egyetem felé még beugrottunk az öt forintos fénymásolóba, ahol megcsodálhattuk az ott dolgozok nem szakértelmét. Hát igen ha nincs képesítésed menny el a fénymásolóba dolgozni. A hozzáértés hiányát csak fokozta hogy amikor belibbentünk az ürge épp privát beszélgetést folytatott valamiféle favágó, fa telepítő egyénnel, ezzel még nem is lenne semmi gond, ám hogy mi fizető vendégek várjunk 10-15 percet, míg ő elrendezi a privát dolgait, ez azért már azt hiszem hogy probléma. A másik dolog pedig az volt ami lecsapta a biztosítékot hogy a diák nyomtatásánál képtelen volt átállítani hogy fekvőre nyomtasson, hogy ne négy hanem hat dia, normális méretben ráférjen a lapra. E kettő után aztán le is szerepeltek nálam, s bár nem vagyok a nagy fénymásolóba járós, de biztos hogy őket ki fogom hagyni. Egy jó negyed órás szenvedés követően aztán végre összeállt Júlia jegyzetpaksamétája és eltávoztunk a helyről. Már félúton jártunk a dodi lak felé, amikor is Julcsi eszébe villant hogy a pendrájvját, melyen bikinis képek is találhatók nem kapta vissza, így kénytelen kelletlen de vissza kellett fordulnunk a nem kívánt üzletbe. Az ürge most is a privát telefonját bonyolította, ám egy rövid kis közjáték után megkaptuk az usb kulcsot, s most már tényleg lepakolhattunk a lakásban.
Míg kedvesem az órán okosodott, én a vacsifőzésben jeleskedtem. Ami kiskuktám Kokó számára leginkább a “forralt sörös” móka módjára szórakoztatóra sikerült. Végül kis mérnöki fejtörés után, rájöttem, hogy hogyan is kéne a szalonnát, a barackot és a sajtot a pulykamellbe tölteni. Mivel aztán ez egy igen szöszmösz munka volt, így úgy döntöttem hogy a menüt ketté veszem. Lesznek ezek a barackos falatkák, illetve emellett gyros fűszeres sültpulyka. S ha az egyik karbonizálódik akkor még mindig jóllakhatunk a másikkal. A húsétkek mellé aztán köretként rizst prezentáltam, míg a zöldségért a beszédem és persze a húsok tetejére helyezett brokkoli gondoskodott. A készítés közben még arra is maradt időm hogy egy minőségi sört csapra verjek. S míg a sütőben a húsok izzadtak én lelkesen vártam Kedvesem, kíváncsian hogy vajon milyen lesz-e ez az íz orgia. S kicsit izgultam is hogy le ne égessem mint anno domini a másfél éves évfordulóra, amikor először próbálkoztam ezzel az ételkülönlegességgel. Végül Kedvesem is megérkezett Hajmi társasságában, ekkora már fel is tálaltam az ételt, Móni meg is jegyezte hogy milyen gusztusosan néz ki a Bálint napi vacsora. Ahogy az első pillanatokat elkaptam, Kedvesemnek is igen tetszett a külcsín. Így hát miután levetkőzött, neki is láttunk az étkezésnek.
Összességében nagyon jól sikerült a vacsora. A hús tán még finomabb volt mint az első alkalomkor. Bár féltem hogy a barack édessé varázsolja majd az egészet, a sajt és a szalonna jól egyensúlyt tartott, így összességében egy igen kellemes íz világot kaptunk. Nekem mind a szalonnás falatok, míg a grillhús nagyon ízlett, mivel kicsit sós setuppal vagyok beállítva, így a grillhús kicsit jobban ízlett. Minden esetre elégedett voltam hogy Kedvesem is kellően jól lakmározhatott. Elvégre egy szakácsnak a legnagyobb öröm ha látják hogy élvezettel fogyasztják alkotását, és a végén nem illem hanem szívből jövő dicséretet kap. Vacsi után aztán még kicsit beszélgettünk a konyhában, majd a szobába vonultunk, ahol kis beszélgetés puszi csók kombó után úgy döntöttünk hogy megnézünk egy igai Valentin napi filmet, a Csak szexre kellesz-t. Így az est vége a filmezéssel tellt. Mivel azonban igen hosszú volt a mozi, így nem néztük végig, helyette inkább a zuhanyt majd az ágyat választottuk.
Összegezve a harmadik Bálintunkat: Tán ez volt a legjobb együtt töltött napunk, ugyanis egész nap egymás mellett voltunk, s szerintem pont ez ennek a napnak a lényeg. Éreztessük embertársunkkal hogy szeretünk vele lenni és hogy fontos nekünk, nem az hogy nagy ajándékokkal, szívecskés giccseket adjunk egymásnak. Jó volt hogy szinte egész nap kettesben voltunk, és hogy mindent együtt csináltunk. A vacsi és az együtt alvás csak hab volt a tortán :) No és persze hogy mindezek mellett még egy új ajándékkal is gazdagodtam :) A hétfő mindenképp a hét legjobb napjává avanzsált.
Keddi nap a korán keléssel kelt, s mivel nem aludtunk túl jól így mondanom sem kell hogy igen nehézkesen ment. Mivel aztán a társak elhagytak a kéglit, ránk maradt a ház, s ha már így kettesben maradtunk akkor igyekeztük kiélvezni. Azt hiszem a tökéletes reggel valahogy így néz ki, végy egy szép lányt, végy egy szerelmes fiút, keverd őket össze egy ágyba, hagyd őket állni kettesben, majd fűszerezd meg jó pár csókkal… Minden esetre igen jó kis reggel volt, tán ennyire még Mérés labornak nem is örültem :) Végül aztán 9 körül kimásztunk az ágyikóból, és míg Julcsim a reggeli tuningcsinosodást végezte én a konyhában farigcsáltam a reggelit és a teát hozzá. Sajnos anyukájától kapott szerelmi bájital nevezetű italkülönlegességet nem találtam meg a táskám bugyrában.
Reggeli után aztán elindultunk az egyetemre, ahol is Julcsi a fitnesz/wellness én meg az órám után érdeklődtem. S mivel már javában tombolt a D1-ben az előadásom így rövid búcsút vettünk egymástól. A teremben kis zoomolás után meg is találtam Schimmer kollega úrat, akit ki is faggattam az előző rész mibenlétéről. Megtudtam hogy ezúttal egy BME-s vendégelőadót lesz szerencsénk hallgatni, aminek örültem is meg nem is, örültem hogy végre képzett szakemberek tömik a buksimat okossal. Az óra igen jó hangulatban telt, előadónk nagyon értette a témát, és jó stílusban is adta elő mondanivalóját. Óra közben aztán a szakdolgozat témám is megszületett, vagyis inkább csak a génállománya körvonalazódott, mégpedig hogy valamiféle fékpadi témában akarok belevágni. Adódik a lehetőség például az Audi SZE kooperációban épülj új létesítmény feldolgozása. Óra után aztán egy kisebb túrát eszközöltünk Schimmer úrral, egyrészt Szauter tanár úrtól érdeklődtem meg hogy mikor is várható a laborok kiírása, másrészről pedig Vermes tanár urat interjúvoltam meg hogy hogy smiként lesznek a villany laborfoglalkozások. Miután a kellő információt begyűjtöttük én hazasiettem, a többiek pedig órára.
Egy kis szünet következett, mely alatt sikeresen megebédeltem, illetve felkészültem a délutáni áramlástan órára, nevezetesen előkerestem a tavalyi házi feladatomat, amely az idei évben is azonos lesz. Az ebéd ezúttal jóféle brokkolis hús volt, ami igen finomra sikeredett. Hát igen nővérem igen érti a fakanál nyelvét :) Szóval jól beabrakoltam, majd filmezni kezdtünk Kokóval. A kinézett film a Gnomeó és Júlia volt, ami egy igen roggyant film, mivel a kerti törpék világába ülteti át az ismert történetet. A filmben a Verona bulváron lakó rivális kerti törpe família két tagja habarodik egymása, két fűnyíróverseny és nindzaruhás akciózás között. Minden esetre nagyon szórakoztató volt, így az óra előtti időszak igen víg kedéllyüen tellett.
Hamar elérkezett az egy óra, amikor is az F teremben volt jelenésem, így hát Kokóval elindultunk a campuszra. A teremben már Matyi és Larion kollega várt, én pedig lecsücsentem a számomra foglalt helyre. Az áramlástan óra a szokásos kedély
állapottal tellt, Béla bácsi nagy hévvel magyarázta a szivattyúk különféle elrendezését, én pedig ugyancsak nagy lelkesedéssel igyekeztem leskiccelni a különféle szívóberendezéseket, több kevesebb sikerrel. Minden esetre tőlem szokatlan módón elég derék módón jegyzeteltem, s nem csak a diákat, de Író apánk fontosabb szavait is papírra hánytam. Óra után aztán a megbeszéltek szerint találkoztam Bandival, akivel, folytattuk a kocsmatúra rovatot, melyről itt olvashattok, illetve jól kibeszéltük a hét eddigi történéseit, illetve a múlt eseményei is terítékre kerültek. Összességében nagyon figurás kis délutánt töltöttünk együtt, ami elég lökést adott ahhoz hogy ismét egyenesbe billenjen éltem kejfeljancsija. A kellemes kis sörözés után, aztán hazabandukoltam,útközben feltöltöttem a telefonomat is. Otthon aztán a délután megkezdett filmet folytattuk Kókodzsámbóval,ami igen hosszú és szórakoztató időtöltésnek bizonyult. Ennek nyomán észbe sem figyeltem és máris este lett, amikor is ismét az egyetemre kellett mennem, mivel elkísértem a lányokat a buszmegállóig. Hogy Julcsival is éreztessem a változás szelét, ezúttal jó fél órával korábban érkeztem a helyszínre, mert ugyebár mint tudjuk egy úriember nem késik, pláné hogy ha gépész illetőségű. Jó volt a lányokkal csevegni, még ha ismét felszínre is kerültek a múlt hét problémás kérdései. Minden esetre azért jól elcseverésztünk az aulába újonnan kihelyezett puffokon. Majd hét körül elindultunk a buszmegállóba. S mivel a huszonhármas busz épp velünk egyidőben érkezett, így a lányok egy kis futóedzéssel fejezték be a napot, én meg egy rövid búcsút követően haza slattyogtam.
Szerdán a nap a sokáig durmolással tellett, ez ugyanis az egyetlen nap amikor is 9:40 kor startol a móka. Minden esetre nem sikerült maximálisan kihasználnom az ágyam által nyújtott baldahínt, ugyanis nagyon rástresszeztem a gépszerkó gyakra. Tán így eshetett hogy vonalzókkal, meg U acélokkal álmodtam :) A krémálmok miatt aztán 8 óra körül fel is ébredtem, annál is inkább mert még rajzlapot kellett szegélyeznem, amit meg az bonyolított hogy a tool managmant elfeledkezett a vonalzókról. Végül aztán gépészi leleménnyel úgy határoztam hogy hagyom a lapokat másra, és megvásárolom az Universitäsban készen őket. Ha már ott voltam feltöltöttem táramat, rotringal, ceruzával, és vonalzókkal is. Így már felvértezve indultam az ászokcsavarok földjére..
Az egyetemi területre lépve begyűjtöttem Julcsi jó reggelt üdvözlését, ami bár nem volt betervezve, de ha a szomszéd teremben van órája, akkor ki kell aknázni a kínálkozó 10 percet :) Annál is inkább mivel erre a napra ez a 10 perc volt előirányozva. A rövid kis beszélgetés követően aztán tovább is álltam a termemben, ugyanis gépszerkó ügyben a jó hely és a jó tanár a kulcskérdés. Így naná hogy az első padban kell ülnöm, ott ugyanis ha hülyeséget rajzolok egyből javítva leszek :)
Pozsgay tanárnő egy derék 10 perccel később érkezett, aminek én örültem, mert abban reménykedtem hogy majd hazavihetjük a rajzokat és otthon befejezhetjük nyugisan. Sajnos azonban nem lett igazam. Tanárnő belibbenése és a névsor ellenőrzése után bele is vágtunk a munkába. Ami az első hétre a csavarkötéses móka volt. Sajnos a segédletemből épp ez a pár lap vándorolt nászútra, Larion lapjaival, így kicsit bambán ültünk a feladat előtt, jó 10 percet ismét eldobva. Végül aztán belekezdtünk a félév első rajzába, ami mindig izgalmas feladat, hogy milyen lesz? szép vagy ronda? Max pontos? vagy zérusos? Maszatos vagy tiszta? Mikor rontjuk el az első vonalat? stb stb.. Ahogy szép lassan szaporodtak a vonalak a rajlapomon, kezdett kikristályosodni a csavarkötés. Magamhoz képest meglepően tisztán szépen, ahogy csiga megy a jégen- rajzoltam.
Mellbőségemet csak fokozta mikor tanár nő is odapillantott és summázta alkotásom a következő szavakkal:”Maga megtanult rajzolni” Hát igen igyekszik az ember :) Annak is külön örültem hogy a tévedéseimet kijavította a tanár nő. Mire mindennel készen lettem/lettünk már 10 óra 25 perc volt, az ajtó előtt pedig izgatott tömeg toporgott. Így hát tanárnő beszedte a kész, félkész rajzokat. Szerencsére az én rajzom a kihúzáson és a darabjegyzékezésen is átesett, így jó eséllyel várhatok jó pontszámot. (remélem hogy így lesz mert kell a megajánlotthoz) Óra után aztán rohantunk is Larival az A1-be, ahol is a villanyosság óra dorbézolt.
Villanyosság órán, Beke tanár úr ismét felvillanyozott “bámulatos” előadási stílusával. Nem is értem hogy ilyen emberek miért mennek tanárnak. Szerintem ha a szeme elől elvettük volna a papírját amiből ki ő-zte a tananyagot, akkor bizony megállt volna a tudománya. Borzasztó.. Négy órán keresztül igyekszik az ember figyelni, s igyekszik összerakni a se veleje se eleje anyagot.. Ráadásul a koncentrációt még az éhség érzete is megszakította, bár az előző hétből tanulva most vittem szendvicseket. Ennek ellenére azonban a szünetben mégis csak meg kellett látogatnunk A büfét. (viccesen ez a neve) Hosszas tanakvás után aztán a pitára esett a választásunk, mert igen gusztusosan nézett ki, és mert gyorsan “elkészült”. Szünetben még arra is jutott időnk hogy a Járműszerkezetek laborra feljelentkezzünk. Bár nem sok választás volt, mivel Szauter tanár úr random módon, nem az előre megbeszélt időpontokra írta a labort. Végül aztán csütörtökön a hő áram után kapott helyet az időbeosztásunkban. A villany óra második fele is az előzőekhez hasonló színvonalon zajlott, tán azzal az örömmel hogy a kivetített diákat lefotózhattam. Óra után aztán meglehetősen fáradtan hazasétáltam. Otthon aztán nagy üresség fogadott, mivel mindenki az egyetemen okosodott. Egy gyors ebéd után aztán bele is vetettem magam a délutáni pihenésbe.
A pihenés után, melyben inkább Kokóval agyaltunk a HHO cella kialakításán, nekivágtam a tanulásnak. Mivel tengernyi időmet hasznosan szerettem volna eltölteni, így nekivágtam a Hő és áramlástan példatár feldolgozásának. Furcsa volt hogy a délutánom tanulással tellt, de hát a megajánlott jegyért mindent meg kell tenni, napi két három óra gyakorlás meghatározó változásokat eredményezhet (úgy vélem). Idén ez lesz az új prognózis, elvégre már Lenin is megmondta. Szóval a szivattyúk táján kalandoztam, de azért néha Kedvesemre is gondoltam hogy milyen jó lenne most vele tölteni a délutánt. Végül 4 feladat megoldása után úgy döntöttem hogy ideje vacsorázni.
Este aztán épp a vacsorámat fogyasztottam mely “szilvás gombóc” és véres hurka volt, megcsörrent a telefonom. Kedvesem volt az, és bánatos hangon beleszólt hogy nem-e szeretnék találkozni vele.
Nagyon örültem hogy egy rugóra jár az agyunk, bár engem ez a gondolat délután érintett meg, csak mivel azt beszéltük meg hogy tanulunk így nem akartam zavarkolódni. Egy kis hezitálás után, mert hát nem adják olyan forrón az igent, végül megegyeztünk hogy találkozunk. Így hát behabzsoltam a hamimat és elindultam a kollégium felé. Útközben megfigyelhettem,hogy szerda esténként a helyi járatokat felválltják a lehányós járatok. Mint a 80-as években, ilyenkor csak Ikarus 280-at lehet látni, ahogy együtt élnek az úttal. Elnézve ezeket a gépeket két dolog morfondírozott bennem, egyrészt hogy vajon a Credo és a külföldi kacatok is bírnak-e ennyit? Másrészről pedig hogy ki volt az az elmés aki kitalálta az Ikarus 280-ablaknyitóját :)
Jó fél óra séta után aztán megérkeztem a kolihoz, s mivel a beléptető rendszer sem kötekedett sokat, így hamar felviharozhattam Kedvesemhez. Első szava azonban nem az volt hogy milyen jó hogy kijöttél, hanem az hogy milyen lassan jöttem. Azt hiszem ezt a távolságot fél óra alatt nem lehet megtenni.. tán még az Aradi Tamás sem tudja :) Minden esetre ekkor még nem sejtettem hogy ez csak a lekészítése az esti ekézésnek. Kis beszélgetés után aztán úgy döntöttünk hogy mivel kettesben szeretnék lenni, lemegyünk a Végállomásra. Annál is inkább mert Kedvesemnek is szerettem volna megmutatni a helyet, engem ugyanis nagyon magával ragadt. Így hát felöltözött, és elindultunk. A rövid öt perces oda úton is sikerült tovább göngyölítenünk/göngyölítenem a vasárnapi fonalat. Az ügyet amiben sosem fogunk egyet érteni. Így mire az állomás elé értünk már megint össze voltunk veszve..
Végül azonban sikerült meggyőznünk egymást hogy bemegyünk, és fogyasztunk valamit. Így hát érdekes kedélyállapotban libbentünk be a helyre. Ahol is hosszas gondolkodás után a gyümölcs-shakre esett a választásunk, annál is inkább mert egyrészt jól hangzik, másrészről sosem ittam még ilyet se shake-t :) Végül kiderült hogy ez amolyan lányos ital fele, úgyhogy jobban jártam volna egy pofa sörrel. De ahogy Julcsi mondja “Egyszer mindent ki kell próbálni”. A shakezés közben furcsa beszélgetés indult meg köztünk, aminek igazából szerintem megint nem volt semmi értelme. De hát érdekes az emberi természet, sosem az kell neki ami van, hanem az ami nincs vagy nem lehet. Mindig kergetünk valamiféle álomképet, valami ideát, aztán egy idő után vagy belátjuk hogy nem is létezik amit keresünk, vagy hogy már egyszer régen megtaláltuk. Ezen beszélgetés, filozofálás alatt azt hiszem az a bizonyos tengely tovább hasadt, s bizony az est végére már azon agyaltam hogy jobb lett volna ha otthon maradtam volna, meg azon hogy tulajdonképpen miért is hívott, ha csak bántani akar. Amikor ezt a szemére vetettem ismét csak a “sajnálom, nem így akartam” mondatot kaptam. Minden esetre az este végén rosszkedvűek lettünk mind a ketten, és én csalódottan, mérgesen baktattam haza. Otthon aztán belső ius murmurandi közepette pihentem le, mondhatnám álomba morogtam magam. A morgást Kedvesem “béke” sms-e szakította meg, aki igyekezett mentheti a menthetőt, csak hát az az igazság hogy egy egész este szavait egy csók és egy víg sms nem teheti jóvá.
Csütörtökön az előző nap mérgelődésének hatására fáradtan ébredtem, s kicsit a fejem is hasogatott, mintha másnapos lettem volna. A reggeli zuhany és a teám után már kicsit jobban éreztem magam. Délelőtt aztán az egyetem új épületének bejárásán kellet volna részt vennem, de ez akkor teljesen kiment a fejemből. Így inkább Larionnal gyakoroltunk egy kis hőáramot. Ebben leginkább az volt a vicces hogy akik a terem előtt toporogtak minden bizonnyal azt feltételezték hogy én vagyok a tanár, és így nem mertek bejönni. Hát igen egy öltöny laptop ilyen megtévesztésekre képes :) A gyakorlás bár rövid volt ám annál hasznosabb. Úgy vélem ha minden héten tudunk egy két három órát gyakorlatozni akkor gond nélkül meglehet a megajánlott jószág. A gyakorlás egészen egy óráig tartott, amikor is az F teremben a hasonszőrű óra kezdődött. Óra előtt még épp arra maradt időnk hogy megbeszéljük a konditermi edzéseket. S mivel szerda délután mindkettőnk órarendjében jókora luk tátong, így oda került az izmozás. Szóval a jövő héttől már gyúrúnk wazze’..
Az energetikai gépek óra, ismét nem sok nyalánkságot tartogatott. Átrágtuk magunkat a házi feladat megoldási metódusán. Író Béla bácsi csak azt felejtette el mondani hogy hogy is kell/kellene a h-s diagramot leolvasni. Persze értem én hogy hő áram II-ből valamikor réges régen úgy kentük ezt mint a vajaskenyér, de rég volt az már.. Minden esetre mivel nekem a tavalyi adatok vannak, így engem ez annyira nem is érint, szerencsére megőriztem a tavalyi piszkozatomat, így könnyű dolgom lesz.
Óra után aztán beszélgettem kicsit Larionnal, majd begyűjtöttem Julcsit, akivel a délután hátralévő részét töltöttem. Leginkább a hétfőn megkezdett filmet a Csak szexre kellesz-t igyekeztük befejezni, ám Kedvesem hamar elunta, s inkább a puszilkodás ösvényéra kalandoztunk. Pedig azért tanulságos egy film, én mindenkinek jószivvel ajánlom. Lehet hogy azért tetszett igazán, mert kicsit itt ott hasonlított az én érzéseimre, az én/mi problémáinkra. A filmben ugyanis a női szereplő tart a komoly érzelmektől, nem szeretne ugyanis veszekedni, így csak szexkapcsolatokat létesít. A fiú viszont többre vágyik mert halálosan szerelmes lett a lányba, s tudja hogy a kapcsolatokban nem csak jó van, hanem néha bizony rossz is történik. Julcsi szerint a film tanulsága azonban az hogy: Nem létezik olyan hogy szexkapcsolat, érzelmek nélkül nincs szex. Hát bizony azt hiszem ez is benne van..
A filmet aztán az óra kezdése okán nem tudtuk befejezni, egy kis nasit követően elindultunk az egyetemre. S bár nem igazán akartam, de elkísértem Kedvesemet, mondván hogy útközben meghánnyuk vetjük az elmúlt napok történéseit, kiélezve a szerdára. Sajnos azonban a csónakunk nem egy irányba evezett, így a problémánkat végül nem sikerült megoldani. Tán jó is hogy az óra elkezdődött mert egy idő után már kezdett kínossá válni a beszélgetésünk. Amikor aztán Kedvesem bement én hazafickándoztam, tudva hogy úgyis hamarosan találkozunk. S míg kicsit külön voltunk én megrendeltem a vacsorát, illetve felkészültem lelkileg az esti táncmókára, ugyanis ebben a félévben Salsa tanfolyamra fogunk járni. Bár ez még attól is függ hogy mennyire tudjuk felvenni az oktatás fonalát, mert ugye ha valamiben béna az ember, akkor nem igazán szeret oda járni, lásd én és a korcsolya.
Miután Kedvesem órája véget ért, ismét felkeresett a víztorony lakban. S bár én a pizzát vártam, de örültem érkezésének, főleg hogy ismét kettesben lehettünk, amit igyekeztünk is jól kihasználni. Kisvártatva aztán a rendelés is megérkezett, egy görög és egy hawai pizza formájában, így hát a konyhába vonultunk falatozni. Nagyon finom volt mindkettő pizza, bár azt hiszem innen ilyen görögöt nem fogok többet rendelni. Valahogy mindenhol máshogyan csinálják ezt a pizzát, és egyszer ettünk valahol egy nagyon finom görög pizzát. Sajnos nem itt volt :) Tovább kell keresgélnem :) de mivel három pizzást részesítünk privilégiumban: Új Hullám, Pizzasütöde, Pizza dela Cassa, így nem lesz olyan nehéz kitalálni hol is páratlan a görög pizza. Vacsi után melytől kiadósan belaktunk csakhamar elindultunk a tánc helyszínére.
S hogy mit is táncolunk? Hát kubai Salsa-t :) Hogy miért azt ne kérdezzétek, mert nincs semmilyen salsa előképzettségem. Még valamikor társastánc járós padavan koromban nagyon megtetszettek a latin táncok, értsd rumba, csa-csa, s talán ennek a vágynak a reinkarnálódása ez most. Vagy lehet hogy túladagoltam a Dirty Dancinget. Idén a tánc a Darius music clubban került megrendezésre. Odaérkezve aztán meglepően tapasztaltunk, hogy a táncnép helyett izgatott kőmívesek, festők tartózkodtak a helyszínen, ahol minden ajtó zárva volt. A slamasztikából végül egy harmadik táncra járó illető segített ki minket, aki amúgy épitész lesz ha nagy lesz (szóval jó lenne vele összehaverkodni, hátha akciósan megépíti azt a lilatetős házat.) Szóval ő világított rá, hogy bizony ott a hátsó ajtón is a Darius felirat bizsereg, s mivel oda már nem egy nép bement, így érdemes lenne ott próbálkoznunk. Így hát követtük az értelmes meglátást, és sikerült bejutnunk. Bennt aztán már hamar megtaláltuk a tanfolyam helyszínét, s mivel még sehol nem toporgott senki, így leültünk pihenőbe. Végül a hét órás kezdet helyett olyan fél 8 körül a tanár is megérkezett, eddigre mi már kellően megismertük egymást, s jót szórakoztunk azon hogy az első óra abból áll hogy megismerjük a kubai zenét :) Fél 8 kor tehát elkezdődött a totál kezdő oktatás, ami mint minden táncnál az alaplépések megtanulásából állott. Ez még jól is ment, sőt jól szórakoztam a lépések különféle spanyolos nevén (bukaradzsa meg ilyenek). Ezt aztán jól be is gyakoroltuk, ekkor azon tűnődtem hogy hogy a viharba lesz ebből társas tánc.. Végül a kérdésemre fél óra múlva választ is kaptam, amikor is rátértünk a fiú és lány lépésekre. Ekkor már kezdtem dörzsölni a tenyerem hogy hamarosan átfoghatom kedvesem és táncra perdülhetünk. Az alap figurák begyakorlása után aztán tánctartásba is álltunk, s elkezdődött az óra teljes valójában. Ekkor jöttem rá hogy az első fél órában tanultaknak gyakorlatilag nem sok haszna volt, mert az alaplépés végül is teljesen más, a bukaradzsa meg sehol sem került elő. Úgyhogy gyorsan ki is töröltem az előzetesen megtanultakat, s a magam sutatságában igyekeztem nem összekverni a ball lábamat a jobbal. Ahogy szép lassan a kezdő kettősők, középhaladók is beálltak a táncsorba, egyre bonyolódott a lépés. Ekkor már tanárunk sem mondta, mutatta el 5 ször hogy hogy is kéne lépni, így nehezedett a mogyoró. A forgást így nem is sikerült igazán jól elsajátítanom, s nem is értem hogy minek vettük az alap forgást ha tulajdonképp a keringőben megszokott negyed forgásokkal fordulunk. A Kísérés, és az Adios és a Dame una figura elsajátítása után, azon röhögtem hogy ezek a kubaik aztán tudnak éllni. Ezen állításom leginkább arra alapoznám hogy míg az elsőben a partnernőnk kebleit, majd fenekét stirőlhetjük meg, addig a második kettőben egy újabb hölgyhöz vándorlunk. El is képzetem egy hawannai életképet, amikor is egy 8 órás Fidel Castro beszéd útán, melyet az ottani HírTV sugároz, ezek a derék kubaiak vedelnek egy csomó rumot, majd elszívnak pár szivart s nekilátnak salsa-zni, amiből aztán egy nagy orgia lesz..
Minden esetre igen gyorsan mentek a lépések, s nagyon hamar meg kellett tanulni egy egy új figurát. A megdúsuló haladó táncosok hatására aztán még bénábbnak éreztem magamat/magunkat, körülbelűl úgy mintha koriban Brian Joubert-el kéne lépést tartanom. Szóval a jó hangulat dacára egyre rosszabbul kezdtem magam érezni.
Fél 10 felé aztán a szünetben úgy határoztunk hogy ennyi elég is lesz mára, s a gyakorlást majd inkább a vízszintes síkon folytatjuk. Így hát hárman ahogy jöttünk, Julcsi, az építész srác, és jómagam elindultunk hazafelé. Összességében zavaró volt hogy egyrészt csak fél 8 kor startoltunk, másrészt hogy a kezdő haladó és profi csoportok nem kerültek jól elválasztásra. Ezt leszámítva azonban nagyon megtetszett a zene, a hangulat, s bár béna voltam mint egy tök, azt hiszem a jövőben is el fogok járni, főleg azért is mert nagyon jó fenékformáló :)
A táncóra után aztán kielemeztük Julcsival a hiányokat, és hogy igazából nem erre számítottunk, azonban érdekes módón ennek ellenére mindkettőnknek tetszett az óra, s borítékoltuk hogy adunk magunknak még egy kis időt. Miután kimorogtuk magunkat a rosszakon, szinte már haza is érkeztünk, ugyanis ha csütörtök akkor kettesben alvás a koliban :) amit általában nagyon élvezek. Ez az este azonban más volt.. A tánc problémái mellett ismét felszínre kerültek a tengely repedései, s bizony amíg az ember nem szembesül vele közelről, addig nem is tulajdonít neki nagy jelentőséget. Néha azonban épp a kimondott szavak tágítják tovább ezt a repedést, s azt hiszem csütörtökön épp ez zajlódott le köztünk. Úgyhogy egyrészt nem is aludtam valami jól, most másodszor zavart hogy ott fekszik melettem, s hogy nem a megszokott pózban alszunk. (egyszerűen nem tudtam vele úgy aludni) Így vagy úgy de egy körül elnyomott mindkettőnket az álom, s egészen hétig durmoltunk is.
Péntekre ismét csak egy csigafarknyi történet maradt, ugyanis az egyetlen Járműszerkezetek óra után az út egyből haza vezet, elvágva a lehetőséget a nagy történésektől. Érdekes dolog hazamenni, mert az ember hét elején várja ezt a pillanatot, aztán amikor eljön már nem is annyira vonzó. Negyvennyolc óra otthon, ami alatt tanulnia, pihennie kéne, és elmesélni a hét történéseit a családjának, meghallgatni hogy velük mi történt és hogy mi nyomja a lelküket. Azonban amikor az ember hazaér, leginkább csak pihenni óhajt és feltöltődni energiákkal. De a napot ne a végénél hanem az elejénél kezdjünk.
Péntek reggel korán kellet kelni, mivel a koliban aludtam, vagy legalábbis próbáltam aludni, így hét órakor fel kellet tápászkodni. Reggel 8 kor ugyanis a VIP teremben járműszerkezetek előadásom volt, ahol is egy angol vendégelőadó volt napirenden. A csávesz az AVL-től jött, és beszélt nekünk a jövő hajtásláncairól, a különféle hybrid technológiáktól. Az előadás meglátogatásáért pedig a jegyhez grátisz 5%-jár, ami azért nem olyan rossz érték. Szóval már csak ezért is érdemes volt rajta részt venni, persze a tartalom sem épp unalmasságáról volt híres.
Ébredés után aztán gyorsan összekészülődtem, majd kissé furcsán elköszöntünk egymástól Julcsival, s határozott léptekkel igyekeztem elhagyni a helyszínt, s igyekeztem az egyetemre. Annál is inkább mivel ez az út kb 40 percet vesz igénybe. No most ha hét húszkor indulok, akkor elvileg ha a lámpák is úgy akarják 8 ra megérkezhetem az egyetemre. De mint tudjátok szeretek jó 10 perccel előbb érkezni mindenhova, azt hiszem ez az én heppem.
Végül sikerült 7:45-re a VIP terembe érnem, ahol hamar le is telepedtem Schimmer kollega úr mögé, amolyan igazi alvós helyzetbe. Hát igen ez a séta jól lemerítette az akupakkot. Az órát Varga tanár úr nyitotta, tudjátok aki elvágta nálam magát amikor is meghúzott ok nélkül járműszerk egyből, így szavait leginkább csak tudatomba jegyzeteltem. Amúgy is a kormányművekről volt szó, amiben nem igazán tudott nekem újat mondani. Mind a beállítási adatokka, mind az alulkormányzás, túlkormányzás fogalmával tisztába voltam. S hogy hogyan is néz ki a különféle kormányberendezések azt már látásból, vagy épp szerelés anyagmozgatásból már megtanultam. Úgyhogy tökéletes alvásra való kis előadás volt, a tanár úrnak úgyis olyan “érdekes” előadás módja van.
Az óra második része már izgalmasabban tellet, főleg mert a negyede külföldi nyelvjárásban ment. Egy angol úr tartott előadást az AVL-ről, és a napjainkban oly divatos hybrid technológiáról. Szerintem lassan ez a hybrid és nano szó divat lesz, s már várom hogy kijöjjön a naotechnikás hybrid mósópor, ami ráadásul még inteligens is. Az angolt minden esetre egész jól megértettem, s ennek örültem is. Az előadás ismét felvetette bennem a kérdést hogy végül is szerencsés helyzetemet, hogy minkét nyelvet megértem és valamennyire beszélem is, mégis a jövőm szempontjából melyiket kéne preferálni?!
Óra után aztán bár a fiúk hőáramozni akartak, én hamar hazasiettem, mivel a péntek a korai indulás napja. Szerencsés módón ilyenkor 10:40 kor el tudunk startolni, minek hatására 11:40-re már haza is érek a kicsi faluba. Úgyhogy hazafelé gyorsan szedtem a lábaimat, mivel nem akartam hogy a fiúk rám várjanak. Sajnos már mindenki startra készen állot, így gyorsan én is összepakoltam a motyót, majd 10:45 felé elindultunk hazafelé. Az út megint olyan vegetálósan tellt, elvoltam én saját kis gondolataimmal, a saját kis csigaházamban.
Összességében milyen is volt a második hét? Nehéz egy kérdés, tán kicsit olyan mint az előző, valamiben kicsit jobb, és van amiben kicsit rosszabb nála. Sajnálom hogy az előzetes várakozásaimnak megfelelően az előző hét problémáit nem sikerült megoldani, sőt.. Ugyanakkor a héten minden célt meg tudtam valósítani, jelentkeztem a laborokra, délutánonként rávettem magam a tanulásra, és Bandival is jót söröztünk kedden. A legjobb nap tán, ami azt hiszen a hátán vitte az egész hetemet az a hétfő volt. Ha értékelnem kéne a hetet, akkor egy erős közepes lenne a “jogos” azaz pontosítva a dolgot: 7,11.
Kedves olvasóim remélem a szomorkás hexameterek dacára tetszett az írásom, s itt ott mosolyt csalogatott orcátokra, ebben a téli zimankóban. Remélem hamarosan mind a kinti időjárás mind a lelki klímám helyre áll, s beköszönt a tavasz, ami már a spájzban van. A következő írásom érdekessége az lesz hogy egy “vendégelőadó” fogja prezentálni. Tehát érdemes lesz szkennelni. Addig is míg újra jelentkezek minden jót, vigyázzatok magatokra és évezzétek egymás társaságát. A mihamarabbi viszontolvasásig sziasztok.
