Veszprémi Utcazene Fesztivál 2011

A délután felkelő nappal ébrednek a város zenemalmai. A homokóra Kronosz-fúrta résén átpréselődő kvarcszemcsék ragasztják magukra a muzsika felharmóniáit, hagyva örökül tudatunkban boldog emléküket. Az ellenség, hétköznapi szürkeség formájában közelít, de van megoldás, kiált fel a tudat mélye, és már suttogja is a receptet. Nyári gyümölcsök buggyantott levének párlata a jobb kéz markolatában, a balban ’Árkomlész’, a nagy söristen főzete. Mindezeket a testhez keverve repülnek a vérrel az agy felé, hogy ott leverhessék Kronosz igáját. A pohár helyett már az időtestű teret tartva a kézben, képlékenyen nyúlik el a tér, készségesen kínálva fel magát az újabb zenei örömök befogadására.

A belváros engedte magára húzni a szabad muzsika hangját és a maszk jól áll neki.
A muzsikáét, amely esőtől fojthatatlanul csak hangzik a padokról, a muzsikáét amely határtalan..."

 SZEvasztok CADves olvasóim! Bár az időjárás nem tükrözi, azért mégis csak nyár van nyár van, a fesztiválok, strandok, röpke légyottok, szabadtéri mókulák ideje. Mert hát a nyár az a bizonyos három hónap amikor az egyetemista faképnél haggya  a kaptafát, s igyekszik a jól megtanult ismereteit a gyakorlatban is elfelejteni. 
  A nyár aztán számtalan kedvező programot is kínál számunkra, hogy összeülljünk régi cimboráinkal, s együtt keseregjünk a múlton, vagy épp megtárgyaljuk hogy mi is történt az elmúlt 3-4.. 8 hónapban, s mindezt egy olyan tradiciónális esemény berkein belül, mint a veszprémi utcazene fesztivál (továbbiakban csak U.Z)
  A fesztivál ami minden évben felmutat hagyományos elemeket, és minden évben valami új, kicsit valami jobb sül ki belőle. Hogy címszavakban felvetítsem miről is fog szólni a mai regény: Sörözéses, baráti csevejes, puffos , butykos tengelyes, Morgós Hollywoodos, Petyát szekállós, ismerkedős polós mely nagyobb belépő mint a "gépész vagyok",, hajnali mulatságos,partykellékes smárolós, szuvenirszerzős, (lassan meglészen a készlet) városban koborlásos, reggeli vegetálásos, vasúti sétázós, vonatozásos, hányós csajos, fornettis reggeli Nándival, ágyikóban mesékre alvós :)
 Ismét csak azt tudom mondani hogy ezek a dolgok aztán azt eredményezték hogy a Veszprémi Utcazenene 4. alkalommal is emlékezetes nyomot hagyott a nyárban. S bizony ha Isten is úgy akarja akkor jövőre ugyanitt ugyanekkor.. Most pedig vágjunk is bele a részletekbe...

  Mint minden évben, most is igen nagy szervezés előzte meg a mókulást, hiszen egyrészt Petyát Pestről, Nándit Egerszegről, jómagam meg Győrből kellet összehozni, plusz a jó buli előfeltételeként az sem árt ha egy két hasonlóan színvonalas arcot (Melcsy, Hajmi, Kuwi, Pusi, Marci és sorolhatnám) is sikerül a helyszínre csábítani. Természetesen a logisztikai feladatok, bár ki nem állhatom, most is rám hárultak, így igyekeztem az est előtt mindenkit megkérdezni hogy mikor látogatja meg a dzsemburit. Sajnos ismerőseim nem igazán feleltek az egyszerű kérdésemre, így hát sztálinista módón eldöntötem hogy bizony a három lábú szék különítmény pénteken teszti tiszteletét. 
  Miután kidoboltam akaratomat, vártam a visszajelzéseket. Az természetesen nem volt kérdés hogy Petya azonnal harap az ötletre, főleg miután egy kis fényt is belóbáltam motivációként :) De másik cimbi Nándi jelenléte most is kérdéses volt. (Aki lemaradt annak itt a tavalyi zsolozsma a mókáról).
  Végül aztán a Blackberry gyár hőse is igent mondott az invitálásra, ezek után már csak össze kellet fésülni az érkezést és az indulást.
  Itt aztán ki is jött az évek rutinja, s gond nélkül megállapítottuk hogy hat órakkor ütközünk ajkán, majd bevásárlunk a Horizont Zenitjében, aztán még egy sörözés is belefér a Muskátli sörözőben.
  Miután csütörtökön a Porsche Győrben annyi munka akadt hogy már nem tudtunk hogyan s mit kártyázni a szerelőkkel, úgy gondoltam hogy ha már így alakult csapok egy kúrta napot, s elcserélem a pénteki műszakot. Így hát el is kértem magam a főnőkbébitől, aki meg is adta a felszállási engedélyt. Ennek örömére aztán sikerült egy nappal hamarabb hazabotorkálnom, aminek Marcinál csak Moncsi örült jobban :)
   A csütörtöki történéseket átlépve csapjunk is bele a főételbe, azaz a péntek krónikájába. Tehát aki még nem hozott mogyorót az most még kimehet :) 
  Pénteken tehát sokáig húzhattam a lóbőrt, melyben igazán csak a szobát éjjel uraló szúnyog, és a szobát nappal bitorló légy zavart, ennek dacára sikerült 10 óráig durmicolnom. Úgyhogy mondhatjuk hogy kipihentem magam a nagy mókázásra. A délelőtt mely délutánba hajlott eléggé érdektelenül telet, hiszen már mindent előkészítettem a nagy napra, dolgom fogytán így leginkább búsúltam a múlt fájásain (melyet a Mátka vagy ribanc bejegyzés fog taglalni). Ebéd után aztán még gondoltam pihengélek egyet, biztos ami biztos, így hát 2 órakor ledőltem egy órácskára :)  
  Ébredésem után még aprót finomítottam a  találkozó részletein majd elkezdtem készülődni :) Ebben mint most is segítségemre volt sörényes, aki lelkes nővérként aggódta végig a procedúrát :) Természetesen egy ilyen nívós alkalomra nem lehet más ruhaneműt felvenni mint az ismerkedős polómat, mely bemutatkozása napján az infogyőr címlapjára került :) 

A fél hatos fehér villámmal aztán el is indultam Ajka felé. Furcsa de mióta fél évente egyszer járok Ajkára ez az út mely valljuk be érdektelen és egysíkú, mindig tartogat valami újdonságot. Végül hat óra előtt 12 percel érkeztam az ajkai főbuszpályaudvarra, hol unott credok nyújtózkodtak az Ikarus 280-asok árnyékában. Miután Petyát sehol nem leltem így gondoltam megnézem hátha a váróban pihengél, s már talán az Alibi sörözőnél járhattam mikor szembejött velem Pettyusa elvtárs. Aki aztán jól le is ordított hogy azt talátlam mondani hogy 50-re érkezem meg. Erre én kérdően ráncoltam a szemöldököm miszerint most vagy sokat késtem vagy nem tudom mi ütött a bölcsész kollegába. Mint kiderült 50 helyett 48-ra sikeredett beérkezni :) 
   Miután ezt a fontos kérdést kitárgyaltuk elindultunk a Zenit nagyáruházba, ahol bevásároltunk mindenféle csemegét. Itt le is vonnám az első tanulságot, hogy jövőre pecsenyét is vinni kell az utcazenére, mert az ember biza megéhezik a hajnali dáridóban.
  Tehát vásároltunk szörpöt, Spiritet, és hogy valami a szpirituszt is tartsa bennünk hosszas tanakvás után a Butykos fantázianevű szeszes ital mellet tettük le a voksunkat. A győri szeszipari vállalat zászlóshajója olyan nagy neveket nyomott le a versenyben mint a "Tajga" vagy a "Kozák" vodka.

Őt már nem kell bemutatni, XSpirit

Az oldaltáskában kerülő puskaporról csak annyit árulok el, amennyit a győri finomitó és szeszipari vállalkozás közöl:

   "Alacsony szesztartalmú termékeink a rendkívül kedvező áruk miatt érdemelnek figyelmet. Ízvilágukban a standard termékcsaládunk ízeit tükrözik."

Űrtartalom: 0,5 l

Szeszfok: 28 %

S valóban a kisalföldi vállalat nem hazudott, minket is gazdagságos ára fogott meg leginkább, hisz ugye válságban van az eurózóna a svájci krajcár meg az egekben.. és  ezekben a vérzivataros időkben amikor C.Ronaldo is banki fedezet lett, az ember mélyen megfontolja kiadásait. A butykos névből természetesen számomra egyből eszembejutott az itóka gúnyneve a "butykos tengely", amivel aztán az est folyamán gyakorta illettem. A likörgyár honlapján leírt második állítást sem megerősíteni sem cáfolni nem tudom, ugyanis halvány fogalmam sincs hogy mit tekintenek standard termékcsaládjuknak :) (lehet h a rakéta brandy-t :D)

 Miután a pénztárnál alakult KGST összedobta a rezsipénzt, elindulhattunk következő állomásunk a Muskátli söröző felé.

  Már már fél úton jártunk mikor is rádöbbentem hogy bizony szép és jó hogy lett szörpünk, meg lett vodkánk, sőt még energiaüccsink is, de miből fogunk mi poharazni, ha nincs poharunk :) Így hát felülírva a tervet pohárvadászatba kezdtünk. 

  Tehát elindultunk visszafelé, mondva hogy a hajdani Deák, mai nevén Mekka, vagy Szultán vagy vmi arab.. kebapfalóban biztos szervíroznak jégkását, s mint ahogy tudjuk ahol jégkása van ott pohár is van.. Sajnos azonban a feltevés hibásnak bizonyult, s már már újra kezdtek nemzethalál vízióim lenni, amikor is eszembejutott hogy nem kell a dráma, hiszen egy standard kávéautóamat ad majd nekünk pohárkát, a kávé meg amúgy is jól jön majd :) 

  Miután a problémát megoldottam, így visszatérhettünk az eredeti tervhez a sörözéshez. S mivel a Muskáti már messze a hátunk mögött volt, így a következő Arany Ászokos kricsnit céloztuk meg, nevezetesen a Kapufa Vendéglőt. 
  Ez a hely ahová mindig szívesen térek vissza, kellemes dekoráció és hangulat, finom étkek, udvarias kiszolgálás, és hogy fokozzák a módot, még egy csinos pincérbébit is felvettek. 
  Miután megérkeztünk, el is foglaltuk a törzsbokszunkat, ami mintha csak nekünk lett volna fenntartva. Röviden érkezésünk után már ott is termett a pincér, és felvette a rendelésünket. Amiből egyenlőre csak a sör csillogott tisztán. A biztonság kedvéért azért kértünk egy étlapot :) 
  Az arany péntek akció valahogy újra visszahozta a szüzességemet, ugyanis legútóbb akkortájt lehetett 160 Ft-ért egy korsó sört kapni :) Így hát nem is volt kérdés hogy mit iszunk :D
   A nemes nedű mellé egy Popey pizzát is somtunk. S míg vártuk a rendelést, megcsörrent a mobilom, Nándi koma volt hogy megérdeklődje merre vagyunk.
  Derék öt perc múlva ő is befutott a Kapufába, s a szomjúságtól és az út porától megbódulva lányos zavarában azt mondta hogy egy pohár sert kért. Természetesen résen voltam, és egyből javítottam hogy egy korsót...
  Röviddel a rendelés benyújtása után meg is érkezett a pizzánk, amit a helyes bébi szervírozott. Így hát az ő almáskertjébe is lehetett gyönyörködni :)
   Miután tiszteségesen elharmadoltuk a pecsenyét, neki is láttunk a habzsolásnak. Annál is inkább mert az idő igencsak sürgetett a startig.

A pályaudvaron, aztán ismét kiment fejünkből a pohárvételezés gondolata, annál is inkább mert Szpájjal is összefutottunk, aki aráját búcsúztatta :) 

  Miután a Mátka elstartolt, Szpáj velünk is ejtett néhány szót, kifaggatva minket hogy s miként létünkről, a győri, egerszegi, pesti helyzetről. Illetve felhívta figyelmünket hogy tartsuk tisztán és készen fegyverünket, mert bizony őzre lőni lehet serényen.
  Miután megvásároltuk a menetjegyünket, és a tömeg is felkúszott a buszra, igyekeztük kényelembe helyezni magunkat. Már itt látszott hogy bizony Szájli nem vaktában beszélt az őzekről :D

Az út veszprémben a zsúfolt busz ellenére igen kellemesen telett, egyrészt mert Petyával és Nándival hülyéskedtünk, másrészt meg mivel az álló közönségnek csodálatos belátása volt bizonyos helyre kis almáskeretkbe :) 

  Végül egy óra botorkálás után szállhattunk le Veszprémben. Itt aztán elfelejtkezve a poharakról, egyből egy helyes kis boxban telepedtünk meg, ahol Petyával csapra vertük a jóféle német seritalt (erről meg majd a sörpatika rovatban regélek) S míg mi iszogattunk és elkattantak az első képek folyamatosan eszmét cseréltünk, hol az elvonuló bébikről, hol meg az elmúlt időszak történéseiről, hol meg az esti tervekről. 

  Miután aztán a sörünk elfogyott, és a bébiket is kipontoztuk, elindultunk a sétáló utca felé. Annak derekán járva, pontosabban az óránál, csörgött Bandi koma, hogy csatlakozna társaságunkhoz. Így hát mivel ez egy jó tájékozási pont volt, itt megvártuk a fehérvári vagányt. Aki kisvártatva meg is talált minket.

  Tehát négy főre kiegészülve tanakodtunk mit is csináljunk. Végül úgy határoztunk egyöntetűen hogy a hátunk mögött kitett padokra letelepszünk. Ez aztán azért is számított jó döntésnek, mivel közel voltunk a sörcsaphoz, másrészt mivel ez egy amolyan bébi szélcsatorna volt. Ahol jobbnál jobb csajszik libbentek keresztül, lerövidítve ezzel két színpad között az utat. Természetesen ez az a terep ahol elememben érzem magam :) így hát előbb minden csajt végigmértem, majd a legtöbbnek köszöntem is dicsérve a karosszériáját :) (na jó kicsit előre rohantam az időben :D) 

  Miután aztán kényelembe helyeztük magunkat, előkerült a lőporos fityula is, és hamar kikevertem a koktél alapot :) Nándinak sikerült a második CO2-patront lerobbantani a szifonról (máig nem tudom ez hogy jött neki össze) minden esetre összeállt a koktél. Ekkor aztán Nándi kikért mindenkinek egy pohárka sört, mely a fesztivál jegyében poton 400 pénzbe került (!). S miután a malátás ital elfogyott már rendelkezésünkre állt az ivóalkalmatosság. Míg Nándi a Hubertusos ventilátorral játszott, aminek a zimankóban kb annyi értelme volt mint az antarktiszon jeget tenni a kólába, Petya megnyitotta a kubicázós sort. Miután az elvtárs lehúzta első fényét (ami ha jól számolom a történelemben a második) én is lehúztam a sajátomat. Majd csatlakozott hozzánk Nándi és Bandi is. Nándi valahogy úgy bánt el az itókával mint ahogy egy szenvedélyes latinmacsó a barátnőjével, szépen nyalogatta. Meg kell hogy valljam hogy én is eltaktikáztam magam az első slukknál, ugyanis túl dús lett a keverék :)  Természetesen ahogy a kiskálya működésbe lépett, a nyelvünk is egyre jobban pergett :) ezt leginkább Petyán lehetett észrevenni :) 

El(ő)készülni

Kész..

rajt...

s míg az egyik tölt

a másik vigad..

a harmadik adja az intelektüelt :D

   S míg ki ki vérméréskletének megfelelően szipkázott az úszóházból, addig a hangulat is szép lassan virágot bontott táborunkban. Valamikor ekkortájt suhant el előttem Viki egy spagettipántos toppban, és egy kis mini (övben), másnap meg is jegyezte hogy igen megstiröltem a csapterpesztését. Hát tény s való, igen helyrén nézett ki :) 
   Az események hatására Nándi olyannyira felszívta magát, hogy a szemközt helyet foglaló bébik közül kiválasztotta a leghuncutabbat, és egy kép erejéig asztalunkhoz csábította. Mondanom sem kell hogy ez lett az este legjobb képe, s talán az egyetlen ahol értelmes fejet vágok, és amivel nem lehet óvódás gyerekeket rémítgetni. 

A TEAM

Miután aztán a kötelező tojtoj és olajcsere is megvolt, gondoltuk hogy itt az ideje belevetni magunkat az utcazene fergetegébe. S mivel idén rutinosan térképpel érkeztünk, így könnyű dolgunk volt. A térképet és a programfüzetet aztán Nándira bíztuk, biztos ami zicher. Mivel Petya már tavaly is megóhajtotta nézni a Holywoodo koncertet így azt a színpadot vettük célba, útközben aztán mormonok helyett egy vígan italozgató társasággal akadtunk össze, akiknek a víg butykos borukhoz csak bornyító nem állt rendelkezésre. Sajnos nekünk sem, így szomjúzó kollegákat hagytunk magunk után :)
   Megérkezve a koncert helyszínére még az előző zenekar húzta a talp alá valót, így kicsit bepillanthattunk ebbe az enyhén rockos stílusba is. 
  S míg a zenekar játszott mi lőttünk pár vadabb képet :) Természetesen a "hmm" tárgya ismét lencsevégre került :D 

a "hmm" tárgya

szív.. sürit gyújt gyújt kipufog

Végül aztán megérkezett a Holywoodo együttes is Petyus és a közönség nagy örömére, akik ekkor még mit sem sejtették hogy koncert helyett fél óráig hallgathatjuk az 1.2.1 több mélyet..1.2.1.. hátra is kérek még.. c. számot :) De ne rohanjunk előre.
  Mi természetesen hova máshova mint az első sorba helyezkedtünk, ahol épp az amatőr vörös zetor dalárda koncertezett a "nincsen hangotok" c. számmal. Mi pedig a dalárda karnagynőjével elegyedtünk beszédbe, akinek előbb a pólóm majd a szódásüvegem izgatta fel a fantáziáját. S mivel igazi úriember vagyok, így hát meg is kínáltam a keverékből a lányzót :) Aki természetesen sejtette hogy nem málnaszörpel kínálom. Minden esetre egy élmény volt egy lány szájába spriccelni :D
  S ha már így összehozott minket a fesztivál hangulat akkor jót beszélgettünk, a Diszkópatkányok ominózus szövegkonteksztusát kimerítően "Vidéki vagy? Körzetszámod?" :)  
   Míg a zenekar igyekezett belőni a hangzást, addig mi folyamatosan hátrébb sodródtunk. Így egy újabb lány csoportosulás mellé sodort a véletlen, akik szintén rávetődtek a polómra, melynek "varázserőt" tulajdonoltak. Hát igen így van az amikor a Harry potter találkozik a tűzmadár borral :) Minden esetre ha már melléjük keveredtem akkor megkínáltak a boroskolájukból :) amit mivel úriember nem mond nemet nem utasítottam el. 
   Végül aztán a női gyűrűből akik már épp pénzfeldobással akartak kisorsolni, Bandi mentett ki, akinek ekkora háromszorása duzzadt a feje a poló okán :D s el is határozta nagy ius murmurandi közepette hogy ő is szerez magának egyet.
  S hogy visszakerültem újra a fiúkhoz ismét lőttünk pár képecskét, csak hogy majd 20 év múlva legyen min röhögnünk :D 

S mivel a koncert még ekkor is csak a hangolás kategóriában tartott, így Petya és Nándi után én is beiktattam egy újabb bokszkiállást. Valamikor ekkortájt ismertem fel hogy a toytoynál sokkal nagyobb élet van mint a színpad előtt. Így hát beszédbe is elegyedtem, vagy inkább ott elegyedtek beszédbe velem népek. Pl egy informatikus srác, aki az Apple-t dícsérte, és a google-t ekézte :) 
  Aztán ahogy vártam a méteres sort, egyszer csak mellém keveredett ismét két jányzó, akikkel valahogy csevejbe elegyedtem. A következő 5 éves tervben meghatározottak szerint a szőkébbik lánnyal hamar meg is találtam a közös témát. Így kisvártatva már a nevét is megtudtam, Ő volt Kriszta. 
  Krisztának mint oly sok nőtársának természetesen bejött a polóm, s licitképp fel is ajánlotta hogy odadja nekem cserébe a nyakán ékeskedő baboskendőt. Ekkor én elmeséltem neki hogy bizony ezért a polóért már többet is ígértek :) (azóta Boo is bedobott egy licitet rá)
  S ahogy így futattuk az eszmét, úgy gondoltam hogy mivel amúgy is a nők hosszabb bokszokat tartanak, így előreengedem őt és a barátnőjét, azzal a feltétettel hogy miután végezek én is még csacsogunk kicsit. Természetesen ennek az ajánlatnak megörült Kriszta, mivel már nagyon kellet neki olajat cserélni, a sor pedig nem akart fogyni. Mikor aztán sorra került, ő is ráeszmélt arra a nagy hiányosságra hogy ezekben a toytoyokban nincs pilács :) Ekkor tette azt a felajánlást hogy ha már úgyis világít a polóm mennyek el vele és világítsak neki :) Ezzel aztán kapcsolatunk egy új szintre lépett volna, amit én még túl korainak ítéltem, úgyhogy visszautasítottam az ajánlatot :)
  Miután aztán ő is és én is megjártuk a bokszutcát, behajtottam a korábbi ígéretét. Ahogy hullámhosszaink közeledtek egymáshoz, szép lassan a "napgépét" (a szóért köszönet Marcinak, a szó pedig napszemcsit jelent) is lebűvöltem róla, és előbukkantak vadítóan szép szemei. 
  A szemszépségben ezúttal az is közrejátszott hogy szépen ki volt húzva, és én az ilyet igen preferálom. S ha már a szemcsi lekerült, és a pofi előbukkant, kicsit még közelebb kerültünk egymáshoz. 

  Sajnos azonban a barátnő bébi közbeszólt, akinek pasija már toporgott az OTP színpadnál, így hát Krisztát, aki szemmel láthatóan jól érezte magát társaságomban is igyekezte nyomatékosan meggyőzni a távozásról.
  Távozás előtt még gondoltam elkérem a telcsiszámát biztos ami zicher, összeszedve hát a bátorságot a tettek mezejére léptem, ahogy láttam örült is ennek.
   S miután a nálam lévő buszjegyre rászemceruzázta a számát, felbuzdulva még egy cuppanóssal is megajándékozott. Mondanom sem kell hogy ez annyira meglepett mint annó Júlia csókja. Így az első lehetőségnél valószinűleg bénasági fokot dönöttem, tehát repetáért folyamodtam, amiben ő is partnernek bizonyult :)
  Aztán ezek után még ígéretet kaptam hogy találkozunk az OTP színpadnál, és folytatjuk az ismerkedést, majd a lányok elpályáztak. Én pedig visszasiettem a fiúkhoz, akik már türelmetlenkedtek társaságom nélkül.
  Jól meg is szóltak hogy hosszúra nyújtottam a kiállást. Mivel aztán Bandinak már így is nagy volt a feje, hosszúságom okát nem fejtettem ki neki, csak említés szintjén.
  Azt kell hogy mondjam hogy Kriszti egy kellemes emlékké nemesült azóta. Sajnos azonban a számát nem tápláltam be azonnal a mobilomba, és a szemceruza hamar elkenődött. Ráadásul az éjszakában eléggé rútúl írt.. így nem tudom azt sem hogy 3-ast v 8-ast kanyarított itt ott.. Így ismerettségünk csak egy hangyaszösznyit bonyolódott tovább mint anno Nándi nagy szerelme a macis csajjal. De lényeg a lényeg, kicsit visszahozta az önbizalmamat, amit aztán azóta valaki még egy légkalapáccsal tönkrevert :) (de erről szintén a Mátka vagy ribanc írás számol majd be)
  Mivel aztán a móka nem igazán akart a tetőfogára hágni, így az első szám után úgy határoztunk hogy továbblibbenünk innen. Természetesen hogy legyen valami móka mind a hárman bőszen ekéztük Petyát :) De hát ez a jó a csapatmunkában, mindig van kit hibáztatni :)
   Végül aztán ínnen libbentünk be a Várba. Ahol is elsőként az új vendégeknek, Bandinak és Nándinak megmutattuk a "temetőt", azaz az elektronikus színpadot. Ahol a kihelyezett jóképű kis puffokat már lízingelték. Így hát tovább is iperedtünk az Óvárós térre, ahol mint tavalyelőtt megtudtudtuk  (thx Júlia) egy homokórára távolról sandító szobor található. Itt aztán mivel Nándi térképes elkallódott, így fogalmam sincs hogy milyen együttes húzta a dajdajt, elég az hozzá hogy eléggé ritmusos volt.

Ekkor már javában éfél felé hajlott az óra, így hát Bandi eltávozott köreinkből, s ha már megtisztelt minket a társaságával akkor visszakísértük az óráig. Ahol aztán elköszöntünk egymástól. Mi pedig mivel ekkora már igencsak éhesek voltunk ,úgy határoztunk hogy a szemközti falatozóban csemegézünk is valamit. 
  Hát igen ahogy apukám szokta volt mondani "Télen kaját nyáron ruhát", no hát most mindkettő jóljött volna :) Elég az hozzá hogy Nándi és én a két éhenkórász toltunk egy egy hambit. Ez aztán úgy reggelig biztosította is számomra a megfelelő energiát.
   Mókás volt hogy amikor beléptünk a hambizóba, hírtelen elment az áram. Itt kapott csak igazán értelmet a világítós polóm, ami fel is tűnt a pultnál habzsoló lánynak. Így hát vele is beszédbe elegyedtem, aki később a szódásszifonérra is felfigyelt :) Rutinos veszprémiként egyből levágta hogy abban sem fröccsnek való szíkviz pihen. 
  Miután aztán az étkezés megvolt, s Petya is összeszedte magát visszalibbentünk a Várkertbe. Útközben aztán megcsodálhattam az idei utcazenés polókat. Nagy szívfájdalmamra idén sokkal csecsébbek és olcsóbbak voltak :) Azóta is kicsit bánom hogy nem vásároltam egyet.. Dehát.. válság van. 
  De ha már a polóknál tartunk, útközben azért találkoztunk még más mókás pólokkal is, ezek közül a legjobbat lencsevégre is kaptam.

válság ihlette felirat

Hajnalban aztán a Panoráma nevezetű helyen bícseltűnk, amit tavaly fedeztünk fel Petyával. Meg kell hogy mondjam azért a nemzetközi helyzet és a válság itt is érezteti a hatását, ugyanis a tavaly mély benyomást keltő puffok idén összébbzsugorodtak, s eképp már koránt sem voltak annyira baldahínosak mint az előző esztendőben. Hogy autós nyelven szóljak, mintha egy Dácsiából egy Trabant 601-be pattantunk volna. Ráadásul a minőség hanyatlása a mennyiség rovására is ment, így kevesebb puff állt rendelkezésre mint korábban. Szerencsére a táncoslábú bébik előtt még épp akadt egy szabad asztalka. 

Itt aztán eléggé szép móka kerekedett, felvonultatva azt a tipikus generációt akik mellett mi vagy én már öregnek érzem magam. S amit mi elintéztünk egy sötét sikátorba, egy kapualjba, vagy épp egy kellemes ágyban azt az ifjonti generáció jobbnak látta a parketten elintézni :) Ez aztán meg is adta a partykellék hangulatot :) De hát úgy gondolom hogy ezen ma már nem szabad meglepődni.. 

  Érdekes volt még hogy egész jó és változatos zene szólt a helyiségben, ennek ellenére nem voltak sokan, sőt meglehetősen kevesen mulattak itt, pedig ekkora már csak a "temetőben" és a DJ szinpadon volt némi élet.

  Leginkább a nemek aránya állt a feje tetejére, ugyanis 1 női egyedre 3,25 férfi jutott. Így hát aztán amolyan laza kolhoszokba tömörülve mint az ötödikes iskolabulikban szórakoztunk. Élveztük az amúgy kifejezetten jó zenét. Volt itt minden megunhatatlan Tankcsabda Mennyország tuorist, vagy épp Balatoni nyár, vagy az örök szerethető álomhajó :) de a mostani menő előadők számai is pörögtek a korongokon.
  Egy szó mint száz, a hely amolyan családias melegséggel, változatos zenével jó kis szórakoztató élményt nyújtott az estére. Így hát csak rövid túrákra hagytuk el a lebujt, amikor is engedve Petya morgásának bekukkantottunk a "temetőnek" elnevezett erotikus, akarom írni elektornikus játszótérbe. Ezt aztán úgy kb jó 8 másodperc 23 századmásodperc után egységesen untuk meg :) Bár az este best of számát a "törpapáát" melyet Petya azóta is keres :) (ezt majd az ő blogjából megolvashatjátok) itt hallottuk. 

 a méltán híres "temető"

Végül aztán itt danszeltük végig az éjszakát, egészen úgy zárásig maradtunk, ami olyan kettő-negyed három körül lehetett. Ekkor már a városban sem volt semmi élet, pihenő barátságosan iszogató társaságok üldögéltek, egyedül a "temetőben" és a Dj színpadon húzodott még a dáridó. Nándi finnyázása okán azonban oda idén nem néztünk le, pedig emlékezzünk csak a tavalyira :) amikor is igen élveztem a feelinget, egészen addig míg meg nem neszetem hogy progresszív zene szól :) vagy épp a második U.Z.re- amikor is lerobbant az almabor, és Juditt meghívott minket pájinkázni :) 
  Szóval úgy érzem azért a DJ színpadot már csak az emlékek okán meg kellet volna tisztelnünk. Na de mindegy. 

 Tehát a várból indultunk aztán el az állomás felé, előtte azonban szokásos módon útba ejtettük a Kálvária dombot, ahonnét csodás kilátás nyílik a városra, és a várra. Ítt aztán az est dacára próbáltunk is lőni pár izgalmas képet, több kevesebb sikerrel.

  Végül aztán egy figurás lépcsőrendszeren keresztül jutottunk le a "butykos" utcába. Itt aztán egy útelágazódáshoz érkeztünk, ahol bár én a bal mesgyét választottam, veszprém faluban jártas Nándi a jobb oldali útra voksolt, így át azon mentünk tovább. Ez az út egy emelkedőre vitt minket, melynek végén a buszpályaudvar terpeszkedett. Innentől aztán már sima menet volt a vasútállomás. 

  A jó két kilométeres séta közben leginkább Nándi kaparintotta meg a szót, s leginkább legújabb moziélményeiről mesélt nekünk, illetve a nagyreviziót átélt számítógépéről.  Útközben aztán a pumuklis kép után pozoltunk a valamiért fenemód vidám (tán túlsok tajgát somott) eperrel is pózoltunk :) 
  

Elég az hozzá hogy a tipegésünk végén négy óra felé érkeztünk az állomásra (igazából foggalmam sincs mikor érkeztünk oda), ekkor már valóban a fáradtság húzott ránk leplet, ami a képeken meg is látszik :) Talán egyikőnk sem vágyott másra mint egy savanyúcukros nyalókára és egy pihe puha ágyba :)
  Azonban hol Nándi, hol meg szerénységem igyekezett átlendíteni minket a holtponton, és néha néha Petya beszólása(i) is oldabarúgtak minket. Természetesen ekkor az est  és a fesztivál értékelésével csevegtük el a legtöbb időt. Az elmondások alapján mindenki elégedett volt idén is, és mindenki régi új élményekkel gyarapodott. Petya el is határozta hogy addig nem dől a vonalzójába míg meg nem találja a "törpapa" című számot :) Én pedig megfogalmaztam azt a mondás hogy jobb ma egy butykos tengely mint holnap két tajga. :) 
  S miután az estét kielemeztük, a jövőbeli terveinket kezdtük el feszegetni. Itt aztán felmerült minden :) mártózás a magyar tengerben, ajkai sörözés, pesti kirándulás, füredi borhetezés.. szóval sok sok ötlet volt hogy mivel is üssük el a nyarat :) 
  Közben arra is rájöttem nagy okosan hogy a V43-as mozdony olyan mint a Tigris. Negyed óránként járatni kell a motorját :) 
  Ahogy a szó iperedett az idő is gyorsabban haladt, s észbe sem kaptunk és kinyitott az indóház épülete. Így hát gyorsan megváltottuk repjegyünket, majd megkerestük honnan is indul a sihuhu, ez nem volt egy egyszerű feladat, mivel a II vágányt akár hogy is kerestük nem találtuk. S már már épp keztünk volna pánikba esni, amikor is kiderült számunkra hogy "hadászati, tachtikai, stratégiai okokból" a veszprémi pályaudvaron a II vágánnyal indul a számozás :) Valószinűleg azért mert az I-ről Harry Potter tolatást végez.

fáradtság alatt

V43-as

mozdony vagy harckocsi?

 Végül aztán  kikördült a szerelvény az állomásról, mi pedig elköszöntünk a várostól, azzal a fogadalommal hogy jövőre hasonló időben hasonló mókában újra láthassuk veszprém "falut". 
  A vonaton aztán valahogy "szó bennszakadt" és mindenki élvezte a végleges szörtelenítés a MÁV start jóvóltából. Ezt az állapotot mi sem írja le jobban min a Petyáról készült fotókópia :)

  Végül elköszöntünk Petyától és Nándival leszálltunk ajkán. Még ki sem pihentünk a veszprémi élményeket, amikor is a mögöttünk leszállást végrehajtó (vagy inkább landoló) bébi kiürítette a gyomrának tartalmát. 
  Szerencsére Nándinak még éppen sikerült elkerülni a sugárból érkező mennyei áldást :) De azért természetesen sokkot kapott a koma :) Mi pedig a peront elhagyva azon kacarásztunk, ha Petya is leszállt volna, akkor bizony őt telibe kapja a móka :) és hogy abból mekkora röhögés lett volna :)
  Így azonban csak mi lett volna ha.. történet lett belőle :) Mivel aztán Nándinak sem volt kedve hazamenni a korábbi buszával, így gondoltunk egyet, és dobtunk egy fornettit, majd a vén diófa árnyékában, ahol Bródys éveink alatt oly sokat csevegtünk elfogyasztottuk a reggelit. 
   Végül aztán hat óra környékén Nándi is haza indult, én pedig fél hétig dekkoltam a pályaudvaron, mikor is befutott a noszlopi ubijárat, amivel haza vitorlázhattam.

Összeségében: Bár az idei móka is igen fárasztó volt, de ismételten megérte elmenni. Jó volt Nándival Petyával és Bandival dumcsizni a nyár közepén :) Egészen üditően hatott a társaságuk :)  Illetve talán azt kell hogy mondjam hogy jó volt hogy kicsit újra megkörnyékeztek a csajok :) s kicsit visszahozták ha futólag is az önbizalmamat. Bár a hangulatra nem lehet panasz, még mindig van mint javítania a jubileumi V.utcazenén. De nem volt ez rossz :) S bizonyos történések okán, a nyár egy meghatározó élménye lesz.  Az emlékek és bezzeg történetet olyan storryk gyarapítják mint az "ismerkedős felső legendája", a szájfényezés, vagy épp a hányós bébi. S ki feledné a "törapapát" vagy épp a butykos-t :D 
  Idén talán a holtponton is könnyebben átestünk, és ismét gyarapodtam egy mécsessel is :):) ami ezúttal bár nem kísért romantikus sátrazást a balatonparton, de  Chappy kutyám áldozatául sem esett :)
Ha pontoznom kéne a mókát akkor talán egy 8,86-ost adnék. Remélem jövőre még jobb lesz, és végre sikerül több napot is bevállalnunk, no és persze hogy jövőre ismét oldalbordásan látogathatok el eme eseményre.  ÉS talán erre bíztatnék minden kedves olvasót is :) Tehát B-közép tessék elmenni a veszprémi utcazenére , vagy épp csatlakozni hozzánk, mert megéri :P

Kedves olvasóim, remélem tetszett az új bejegyzésem, hamarosan újabb történettel jelentkezek nektek, addig is érdemes figyelni.

  A következő írásomig legyetek jók, vigyázzatok magatokra, élvezzétek egymás társaságát, és a téli nyarat. Míg újra jelentkezek szilencióóóóóóóó

 
  

Veszprémi utcazene fesztivál 2010

A délután felkelő nappal ébrednek a város zenemalmai. A homokóra Kronosz-fúrta résén átpréselődő kvarcszemcsék ragasztják magukra a muzsika felharmóniáit, hagyva örökül tudatunkban boldog emléküket. Az ellenség, hétköznapi szürkeség formájában közelít, de van megoldás, kiált fel a tudat mélye, és már suttogja is a receptet. Nyári gyümölcsök buggyantott levének párlata a jobb kéz markolatában, a balban ’Árkomlész’, a nagy söristen főzete. Mindezeket a testhez keverve repülnek a vérrel az agy felé, hogy ott leverhessék Kronosz igáját. A pohár helyett már az időtestű teret tartva a kézben, képlékenyen nyúlik el a tér, készségesen kínálva fel magát az újabb zenei örömök befogadására.

A belváros engedte magára húzni a szabad muzsika hangját és a maszk jól áll neki.
A muzsikáét, amely esőtől fojthatatlanul csak hangzik a padokról, a muzsikáét amely határtalan..."

Emelem virtuális kalapom blogom olvasói előtt! Ahogy a nap sugarai enyhültek,a szabadtéri mókák is elcsitulnak,  tökéletes alkalom ez hogy blogomat tovább gömbölyítsem.  A temérdek izgalmas történés mellett, persze nehéz kiválasztani hogy miről is írjak. Végül hosszas dilemma után esett a választásom az időben soron következő eseményre azaz a Veszprémi utcazenére. Így hát szedjük most ráncba, illetve blogba ezt az esetet..

 Ha egy riporter megkérdezne hogy miről is lett számomra emlékezetes a 2010-es Veszprémi Utcazene Fesztivál valószínüleg ezt felelném: Az idei utcazene is hozta a kötelező formai elemeket, volt itt minden amiktől azt mondjuk  hogy ide jövőre is visszajövünk. Egyik alkotó a menetrendszerű szerelmi dráma, másik a hangulatos zene, hogy végül mindig odaértünk ahová szeretünk volna. Az igazi nyalánkságokat azonban csak címszavakban tudnám megfogalmazni: Mormon letámadós, rámpán elseggelős (pontosabban elkönyöklős-esni tudni kell),homokórás fotózós, csajnézős, quimbire tolakvós, aztán körülzárós, 300-as kitőrős, pufforgós-kólázós, "Temetőbe" belátogatós, morgós Petyás, evészetes plázázós, hajnalig maradós, buszra feltolakvós, buszon alvós, másnapi vegetálós.

  Azt hiszem hogy a fesztivál idén is odatette magát, hogy a nyár egyik meghatározó eseménye legyen, s bizony ha Isten is úgy akarja, akkor jövőre ugyanitt ugyanekkor. Most pedig nézzük meg kibontva az eseményeket, elejéről a végéig.

Az egész történet ott kezdődik hogy elérkezett a várva várt nap július 14.-e. Még szinte ki sem hűlt az ágy Kedvesem itt tartózkodása után, máris eljött a következő nagy esemény, a Veszprémi Utcazene FEsztivál nyitónapja. Lelkes olvasóim bizonyára tudják hogy évről évre meglátogatjuk ezt a barátaimmal, nem meglepő módon most sem volt ez másképp.

  A rendezvényt persze mint minden mást hosszas szervezés előzte meg. Mindenki előtt először Kedvesemet kérdeztem meg, hogy a tavalyihoz hasonlóan, egy biturbó szivócsővet rákapcsolva, hajlandó-e idén velünk együtt átbulizni az éjszakát. Ezt az alkut miután megcsillantottam hogy utánna náluk tölteném a szabadság második részét, kis hezitálás után el is fogadta.

   Elégedettne morzsolgattam hát a tenyeremet, már csak a jól ismert csapatot kellet összetrombitázni erre a nemes napra. A dolgokat mint most is a könnyebb végéről fogtam meg így,másodszor Petyát érdeklődtem meg hogy idén is vállaljuk-e a kiküldetést, az éjszakai műszakot, majd másnap a buszra felfúrást, hazaérve pedig az egész napos növényi vegetációt.

Szerencsére Petya pajtás kapva kapott az ivászat lehetőségén, s mivel a szívében ő is szép emléket őriz erről a mókiról így egyből igent is mondott.

  Ezután megkerestem a B-közepet, értem itt a Bródys kemény magot hogy feltérképezzem szándékaikat. Mint jól tudjuk ugyanis a móka foka egyenes arányosságot mutat a társaságban előfordulók számától. Leegyszerűsítve ezt: Kis társaság, Kis buli, nagy társaság, nagy buli.

Eképp  vezetett utam Kuwi sashoz, aki közölte hogy ők biza szombaton látogatják meg a fesztivált, ezen aztán kicsit el is szontyolodtam, mert hát kettecskén még sem lehet akkora dajdajt véghezvinni. Öröm az ürömben hogy így legalább nyugodtan élvezhettük volna a lányok, nevezetesen Julcsi és Viki társaságát.

  A szervezés egészen szerdáig, a fesztivál nyitónapjáig húzódott. Az utolsó pillanatban még Nándi telefonszámát is sikerült megszereznem, és meginvitálnom. Azonban mivel a munka nem férfi nemi szerv,nem állhat napokig, így Nándi sajnos idén nem tarthatott velünk. 

   Miután már naggyából képbe kerültem hogy ki jön és ki sem, elkezdtem készülődni. Ez az átlagosnál hosszabbra nyúlt, mivel az útitervben szerepelt hogy meglátogatom Kedvesemet is, pontosabban a fesztiválról együtt térünk haza hozzájuk. Így hát előástam a hátitáskám, s megtömtem mindenféle felszereléssel ami egy veszprémi, balatonfüredi túrához kell. (A Füredi kiruccanásról majd később szólok.)

  Végül minden flikk-flakk,gond nélkül sikerült összepakolnom, s már már meg is nyugodtam, amikor anyu érkezett haza a munkából. Ő aztán rám is csapott a "Hova mész?", Miért kell neked elmenned megint, stb.. kérdésekkel. Ez aztán le is törte a jókedv szarvaimat, s már már semmi kedvem nem volt az egészhez. De mivel hangulatesésemnél a makacssságom jóval nagyobb, így azért mégis útnak eredtem.

  A faluba érve aztán tovább rombolódott lelki kedélyállapotom, mert Kedvesem felhívásakor szembesültem azzal hogy neki a strand fontosabb mint hogy együtt legyünk. Holott előre megbeszéltünk minden részletet. Ez azért is sarkalattos pont számomra, mert egyrészt nem az első ilyen eset (előző bejegyzés) másrészt pedig mert kapcsolatunk hajnalán az első veszekedés is ebből pattant ki. (Akkor én voltam a ludas).

  Miután tudatosult bennem hogy Neki bizony nem füllik hozzá(m) a foga, kicsit elszomorodtam, de magamhoz képest visszafogva hevességem, igyekeztem lereagálni a helyzetet. Persze a lelkem mélyén nagyon bántott ez az egész. A buszon aztán remek alkalmam nyílt a tervet újratervezni, s felkészíteni magamat a hajnalozásra, és hogy a rendezvény ezúttal sem a szerelemről fog szólni.

  Ajkára érve első utam a Zenit nagy ABC-be vezetett, ahol örömmel szembesültem ajka város reneszánszával, hogy milyen "szépen" megújították a sétáló utcát. Örömmel szemléltem hogy az út közepére sikerül elhelyezni egy órás hőmérős oszlopot, s számomra már tényleg csak az "interaktív" szökőkút hiányzott a tökéletes városi képpből. Talán pár hónap múlva már az is fellelhető lesz :P

   A gyors nagybevásárlás után aztán elindultam megkeresni Petyát, aki épp velem szembe jött, hasonló célból mint amiből én távoztam a Zenitből. S mivel már javában kortyoltam az XSpirit spirituális energiáját, így jobbnak láttam kinnt megvárni.

  Miután Petya is bevásárolt, elindultunk a puszpályaudvar felé, mert a Veszprém 'faluba' tartó busz hamarosan begördült. Szerencsés helyezkedésünk lévén mi szálltunk fel és foglaltunk helyet elsőként a hiper szuper volvó buszgépjárművön.

  Miután a busz mondhatnám hogy zsúfolásig megtelt ifjoncokkal, kis késéssel el is indultunk az útra. Az út mint mindig most is jó hangulatban tellt, bár humormorzsák helyett főleg az elmúlt időszak történéseit beszéltük át. Petya például elmesélte ahogy a legutóbbi bulin rámoccant valami fehérnép. Erre csak azt tudom írni hogy Petya a nők nem kérdeznek semmit alaptalanul/hátsó szándék nélkül, főleg ha az alakjukról van szó.

   Útközben aztán feltettem a ius murumarndi lemezt, miszerint Kedvesem csúfosan átejtett, s hogy nem is értem hogy lehet ilyet csinálni. Mihelyt befejeztem  a litániámat, váratlanul fel is hívott Kedvesem, a békítés jegyében. Azonban ez nem igazán használt, így hosszasan de elég hűvös hangulatban beszéltünk, s mindketten állítottuk hogy nekünk van igazunk.

   Miután aztán letettük a telefont, hamarosan megérkeztünk Veszprémbe. Leszállván a buszról, első utunk a Plázába vezetett, mondhatnám hogy rutinszerűen, mert ha utcazene akkor mindig kajálni kell valahol. Ezúttal Petya a kínai büfét választotta e célra. S miután kikérte a csirkéjét el is helyezkedtünk egy jópofa asztalkánál. S míg PEtya falatozott, beszélgettünk. Egészen addig míg Kedvesem ismét fel nem hívott, a békülés szándékával. Ezen a telefonbeszélgetésen melyben az igen, nem szavak sokat hangzódtak, Petya csak jókat derült. Minden esetre a végén megállapodtunk abban hogy Ő nem jön be az utcazenére, én pedig nem megyek hozzájuk. Mialatt mi tisztába tettük a dolgokat, Petya is végzett a falatozással, így elindultunk bevásárolni a közeli CBA-ba.

  A vásárlás során két míves energiaital-t is sikerült becserkésznem, amik eddig hiányoztak a gyűjteményemből. Petya pedig betankolt lélekerősítő sörökkel, szám szerint két kőbaltással.

  S miután a zsákunkban volt a mákunk, elindultunk a központ felé, megnézni a hömpölgést a belvárosban. Félúton járhattunk amikor egy jól szituált Mormon hittéritő, vagyis szektás megállított minket és meg szeretett volna minket győzni a mormon hitközösség erényeiről. Mikor megértettük hogy mit is szeretne nekünk elmagyarázni félig magyar félig tádzsik nyelven az ürge, már nem volt olyan vonzó ez az egész, így igyekeztük lekoppintani, azonban ez nem ment olyan egyszerűen.

  Végül jó negyed órás mormonizálás után, sikerült továbbállnunk, anélkül hogy mormonokká váltunk volna.

 

A mormonizmus olyan vallási mozgalom, ami tagjai szerint Krisztus egyházának visszaállításával kezdődött 1830-ban Joseph Smith által. A kifejezés elsősorban Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházára, annak tagjaira vagy kultúrájára utal, azonban tágabb értelemben használatos a kisebb mormon felekezetek megnevezésére is. A mormonizmus azt tartja magáról, hogy azt az egyházat állítja vissza, melyet Krisztus eredetileg alapított földi életében és amely később elveszett a földről.

A mormonizmus szerint Jézus mennybemenetele után is tovább vezette az egyházát az apostolain keresztül, akiket arra hatalmazott fel, hogy vezessék az egyházát halála után is. Az apostolok halála következtében, a papság, a felhatalmazás az Isten nevében való cselekvésre teljesen elveszett a földről, ami azt jelenti hogy azután senkinek nem volt érvényes felhatalmazása Istentől, hogy kinyilatkoztatást kapjon az egyházának a számára, hirdesse az evangéliumot, vagy elvégezze annak szertartásait, például keresztelést. Enélkül, a földi egyház egyre inkább eltávolodott a krisztusi tanításoktól, az eredmény a nagy aposztázia lett, azaz a földi egyház teljesen elszakadt Jézusétól, és Krisztus eredeti tanítását a korbeliek saját elképzelésük szerint eltorzították, ami a Szentírás félreértéséhez is vezetett. Így elveszett Krisztus egyháza, bár az emberek még mindig tanítottak Krisztusról és az evangélium szerinti életre törekedtek. Ezért volt szükséges Krisztus eredeti, igaz egyházának a visszaállítása. Ez a XIX. századi Amerikában történt meg a mormonizmus szerint, amikor vissza lett állítva Krisztus egyháza a teljességében.

Épp hogy tovább lépdeltünk a moromonoktól, máris megesett a második kalandunk. Amikor is kikerülvén a tömeget, meg persze némi dicsvágytól vezérelve szerényséem nem a lépcsőt hanem a rámpát választotta közlekedőül. Nem számoltam azzal hogy bizony bajom is származhat ebből, s mivel jó érzéssel rátapicskoltam az enyhén hosszú nadrágom szárára, ezáltal a tapadási surlódási együttható lecsökkent, én pedig egy szép kis seggest, vagyis könyököst perecelve érkeztem hanyatt. Szerencsére semmi komolyabb bajom nem történt, de ismét nem múlt el az utcazene baleset nélkül. (ugye emlékeztek még amikor az almabor felrobbant a kezemben). Miután feltápászkodtam s leporoltam magamat, óvatos léptekkel haladtunk tovább, a belváros felé, ahol már javában zajlott az élet.

  A programsátor átböngészes után, úgy határoztunk hogy először bebarangoljuk a színpadokat, majd valahol lecsüccsenünk s csapra verjük a hordóinkat. A tervet tett követte  s bebarangoltuk a dimbes dombos Veszprémet.

  Sétánk egészen a várig vezetett, ahol egy idő után a tömeg tolt minket előre, mert nekünk eszünk bogában sem volt a Quimbire jegyet venni. De hát mit volt mit tenni, muszáj volt menni menni. Végül a kordonhoz érve Petya elégelte meg hogy úgy jártunk mint Von Paulus 8-hadserege, gondolt egyet hátatfordított s kitört mint Zrinyi Miklós. (burjándzó költői hasonlatok.) Én pedig jó fegyverhordozóként meglovagoltam a Petya által ütött rést, s utánna siettem. Ekkor láttuk a második emlékezetes dolgot, a KGB táskarádiós hölgyeményt, akinél bizony nem csak a hátizsák volt formás. Mondtam is Petyának hogy a mormon vallás szerint is jóféle ágymelegitő vállna belőle. Persze nem vette a lapot.

   A várban tett röpke ámde elégséges látogatásunk után, a tavalyról jól ismert homokóránál pihentünk meg. S mivel a színpadon  egy egész jó zenekar  tépte a húrokat, így itt le is telepedtünk. Könnyítve batyunkon előbb egy szedvicset, majd egy jóféle hideg sopronit töltöttünk a bendőnkbe.

   Az itt játszó zenekar aztán annyira belopta magát a szívünkbe hogy jópár számot meghallgattunk tőlük.  Szerintem nagyon jóféle zenét játszottak, és ezt talán a táncoló, tomboló emberek száma is jól mutatta. Szóval azt kell hogy mondjam hogy az Óváros téren ismét klassz kis fellépő és közönség jött össze. Itt történt az is amikor egy ebugatta szúnyog trubadúrkodni, majd flörtölni kezdett a mobilommal.

  Ittlétünk alatt aztán készült jópár fotó, és néhány videói is, a teljesség kedvéért. Ízelitő gyanánt álljon itt néhány.

  Ahogy az este szépen alászállt, az általunk addigra már megszeretett zenekar is a mondadója, illetve az énekelnivalója végére ért, így hát szép lassan két visszatapsolás után elhagyták  a színpadot. Mi még kicsit öblögettünk a söreinkkel, a folytatást várva, majd amikor kiderült hogy az csak a holnapi napon lesz elindultunk, más zenekarok élvezése felé.

  Ballagásunk úgy esett hogy az egyik kis utcából betértünk a másik hasonszőrű kis utcába, s végül egy tisztáson kötöttünk ki, ahol a Kistehén tánc együttes játszott, s mivel Petya is nagyon bírja ezt az előadót így itt is elidőztünk kicsit. Sajnálatosan azonban épp a koncert végére sikerült ideérnünk, így jó két szám után véget is ért az itteni tartózkodásunk. Minden esetre a teljesség igénye nélkül itt is készítettünk pár képet.

Aztán úgy esett hogy a zenekar itt is befejezte a játékot, így mi is tovább eredtünk. Végül negyyed óra séta után, a Vár áruház előtt találtuk magunkat, ahol a hangulat elég tüzes volt. Itt ugyanis  tűzzsonglőrők szórakoztatták a népet. Engem ez, talán már szakmai ártalom miatt, a Diósgyőri acélkohóra emlékeztetett. Minden esetre szép látvány volt, számomra főleg a dekoratív hölgy tetszett, aki bizonyára nem ismeri a jól ismert nótát miszerint "a tűzzel játszani jaj nem szabad."

  A hasonlóság bizonyítására és a teljességre való törekvés miatt álljon itt néhány kép melyet ezen színpad környékén kattingattam.

Miután kilelkendeztük magunkat a produkción, ismét tovább álltunk, ezúttal a belváros nyüzsijébe pillantottunk be, itt különféle utcazenész csoportosulások szórakoztatták a népet, majd kissé lejjebb, egy harmonika együttes (ez hülyén hangzik) lépett fel. S mivel erre mindketten nyitottnak bocsátkoztunk, így letelepedtünk itt is. Itt aztán Petya is ismerősre lelt, bár máig nem tudom hogy kiféle miféle ürgével társalgott. Ekkortájt futott be Kedvesem utolsó sms-e mely azért valljuk be megbékítette a szívemet, vagyis talán az új napra való tekintettel már nem volt kedvem mérgelődni, ugyanis ha elfelejtettem volna mondani közben átléptünk egy napot.

   Ennél a színpadnál aztán a hölgy arzenál is feldúsult, ami remek lehetőséget kínált hogy játszunk "Ismered Petyát" játékot, azonban ő kevésbé volt partner ebben mint én. Szóval a játék és Petya grande csajozása is elmaradt, szóval szingli hölgyeim, nem csak a fehérvári kandór szívét lehet ostromolni.

   Miután a csajozás sikerén felbuzdultunk férfiasan tovább is álltunk, ekkor tévedtünk be a Panoráma terasz nevezetű helyre. Ez a hely a vár lábánál található, eldugott kis udvarban helyezkedik el. S mivel tetszett a hely légköre és a zene is, így beosonkodtunk.

  Mivel az udvarban található volt egy míves, jóképű kis teraszos csüccsenőhely, így oda pozicionáltuk magunkat. Itt leginkább a fáklyafény és az asztalra kihelyezett mécses fogta meg figyelmünk, nagyon érdekesen hatott a veszprémi éjszakában a "csak pozitívan" utat mutató fénysugár.

  Rövid itteni ücsörgés után, aztán mindketten szinte egy időben találtuk meg a tőlünk balra elhelyezett puffokat, így versenyfutásba kezdtünk azok elfoglalásába.

  A hadműveletet végül siker zárta, s lefoglaltuk a sarokban heverő eldugott kis puffokat, amelyek nagyon kényelmesnek bizonyultak. Itt aztán mondhatnám hogy a puffok felett aratott győzelmünk örömére ismét csapra vertünk egy-egy sört. Ami persze jóízűen lecsorgott a szomjúzó torkunkon.

  Miután már kényelmesen bemelegítettük a puffokat, szerénységem pedig az összes puff közül kiválasztotta a legkényesebbet, könnyed beszélgetés kerekedet. Ahogy Triesz tanár úr mondaná "Sör mellett csak nőkről és komolytalan dolgokról beszélünk", ezt a tanítást követve nálunk is ezek a témák kerültek elő. Jó két óra csacsogás után aztán a nosztalgia vonat is befutott a kettes vágányra, s előkerültek a régi bródys majd győri élményeink, amiken jó ízűen mosolyogtunk, vagy épp hahotáztunk. Persze az adagolás és a csevej mellé fényképek is dukálnak, amiket itt alant meg is tekinthettek.

Szóval beszélgettünk, fotózkodtunk és iddogáltunk, amolyan kellemes nyári hangulatban, szép lassan aztán a tömeg is rátalált a mi kis eldugott helyünkre, így egyre többen és többen lettünk.

  Ekkor határoztunk úgy hogy bejárjuk a hely belsejét is, megnézni hogy odabent van-e és miféle a fennforgás. Az elhatározás után a tettek mezejére léptünk, azonban bennt egy szokványos kis klubbhelyiséget találtunk, így hát nyomban vissza is iramodtunk a puffjainkhoz.

  Mivel a sörnek kezdett stoppot inteni a májunk, így átálltunk némi koffeines italra, előbb az utolsó Tiger energia italomat juttatam a gyomromba, majd megspékelve az élményt kólázásra vetemedtünk.

  Kólázás közben az idő is egyre jobban meglódult, így észbe sem kaptunk s hajnali két óra lett. Ezt azért emelném ki mert Kedvesem ezt az érvet vonultatta fel a fesztivál ellen hogy hajnali kettőkor nins semmi élet. Bár tényé s való hogy a tömeg nagy része ilyenkor már Árkomlész söristen előtt áldoz, de azért a kltúráltabbik és kisebb rész még ilyenkor is tombol. Szóval javában dokumentáltam az élet képeket. Petyán pedig kezdtek érződni a fáradtság első jelei, így hát jóféle puff ide, jóféle puff oda egy kis sétára invitáltam, mondván kukkantsunk be hol merre mi az élet.

  Így hát ismét jártunk egyet a városban. Az óváros tér ekkor már kihalt volt, és a várban sem volt már hamva sem a Quimbinek. Egyedüli élet jelét itt a "temetőnek" aposztorfált elektronikus színpad mutatta, de ez egyikünknek sem igazán jött be. Poén szinten annyit megemlítenék, hogy Petya megjegyezte hogy milyen vad lenne ha "Torda bé egy ilyen színpadon vegyvédelmi cuccban dj-kedne."

  Szóval a vár környékőrél tovább sompordáltunk érintve a Fortuna udvart, ahol szintén csend honolt, majd egy kis utcán keresztül eljutottunk a színházkertbe, ahol nosztalgikus emlékek törtek rám. De mivel a zene nem épp volt kedvünkre való, és a tömeg is nagy volt, így inkább visszafelé indultunk a jól megérdemelt puffjaink felé.

 

A séta után aztán visszatértünk ismét a várba, ahol puffjaink még szabadon vártak minket, így le is telepedtünk a számunkra kijelölt helyre. S azon kezdtünk el tűnődni hogy feltnne-e valakinek ha emez puffokat elbitorolnánk. Mivel az idő már szép lassan harapott a háromba, mi is kezdtünk elálmosodni, akumulátoraink szép lassan kimerültek, így a beszéd is szűkebb lett, s a duhajkodás is alábbmaradtt, leginkább csodálva figyeltük a még mindig energikusan ugráló embereket.  A pufforgás vége végül az lett hogy még egy kólát felhajtottunk, ami aztán kicsit vissza is hozta a szuflát. Szükség is volt az újratöltésre, mert a hely négy óra előtt kicsivel bezárt. Csalódottan így hát el kellet hagynunk puffjainkat. 

  Kicsit kedvtelenül, s álmosan így az Óváros térre helyeztük át székhelyünket, ahol bizony a kihelyezett köztéri padok, amik családom életében fontos szerepet töltöttek be, nem bizonyultak olyan kényelmesnek. Itt aztán Petya szépen ücsörgött, én pedig amolyan noszlopi kényelmesen elheveredtem. 

  Ekkor már tényleg nem sok élet mutatkozott a városban, egyedül a Szekuriti MANus védte a kietlen színpadot, vagy a tojtojt. Ez még vitatott kérdés volt számunkra akkor is most is. Minden esetre a legnagyobb csevejtémául ekkor az szolgált, hogy jövőre jobban kell logisztikázni, és egy szállóhelyiséget lebizniszelni. Persze ezt minden évben eljátsszuk, és a végén sosem foglalunk semmit, sőt a vonatot sem nézzük meg hazafelé :)

  Szóval magányosan ücsörögve töltöttük ezt az egy órácskát, azonban az eddigi utcazenéken már megmartenzitesedett szervezetünk ezt viszonylag könnyen elviselte. Bennem leginkább a menni vagy nem menni kérdéskör vívódott, s hogy hova is, hát Balatonfüredre. 

  Fél ötkor aztán elindultunk a pályaudvar felé, útközben aztán summáztuk az eseményeket egy videó keretén, amit itt közlök is, majd készítettünk még pár búcsúfotót.

  

  Kényelmes séta során 5 órakkor érkeztünk a pályaudvarra, így már csak 20 percet kellet várnunk az első hazafelé induló járatra. Bizonyára az idő is elfáradt ebben a nagy hajcihőben, mert ez a 20 perc a leglassabban vándorolt el. 

  Szép lassan a belvárosból felért a tömeg a pályaudvarra, szétrobbantva ezzel azon illuziónkat miszerint hazafelé idén nem lesz tömeg. Végül ugyan akkora tömeg kerekedett mint az előző évben, ebből is csak az következik hogy a tömeg állandó.

  A 20 perces várakozási idő alatt bennem is megszületett a döntés, hogy ígéretemet megtartva Füredre utazok. A végső megerősítés érdekében azonban felhívtam Kedvesem, aki minden bizonnyal örült az 5 órakkor befutó hívásnak. Minden esetre azt megállapítom hogy MAnóm hangja ébredés után is erotikus :)

   Petya ekközben új erőre, és poén szálra kapott, miszerint "El tudom képzelni mit fogtok csinálni hajnalban", és hogy milyen jó kis elfoglaltság az ha az "asszonyka" pizsomában vár, meleg ággyal :)

   Miután letisztáztuk a részleteket Kedvesemmel, Petyától is elköszöntem, s beálltam a füredi buszra kígyozó sorba. Itt aztán le is tenném a lantot, mert ez már egy másik történet.

Nem maradt más hátra mint hogy összegezzem az idei utcazenét. Idén is jól éreztem magam a megcsappant társaság ellenére, s idén is megvoltak azok az elemek ami nélkül nem lenne utcazene az utcazene. S idén is sikerült valami újat mutatnia, valami pluszt hozzátennie a városnak, a fesztiválnak vagy épp az embereknek, amitől azt mondom hogy jővőre ugyan itt ugyan ekkor (vagy épp máskor)

  A negyedik utcazene nagy szórásban beillik a sorba, de az eddigiekhez képest kicsit több pontot adnék neki. A végpontszám pedig nem más mint 9,78 pont. 

    Aki nem volt ott jövőre bepótolhatja, remélem neki kedvet csináltam, aki pedig ott volt tudja hogy miről beszélek. S azt is zokszó nélkül megérti hogy ezt nem lehet leírni ezt át kell élni. Szerintem a veszprémi utcazene fesztivál mindenképp különleges helyet érdemel az ember fesztiválnaptárában, még akkor is ha nem oly harsány mint egy Sound, vagy egy Volt. 

  Remélem jövőre is részt vehetünk/veszünk ezen a nagyszerű rendezvényen, s ami az idén kimaradt vagy épp elmaradt, azt jövőre lesz lehetőségünk bepótolni.

   

 Kedves olvasóim köszönöm hogy figyelmesen végigolvastátok a bejegyzésemet, amint időm engedi beszámolok a Füredi kirándulásról. Addig is legyetek türelemmel figyeljétek Petya blogját, a másik oldal szemszögének begyüjtése érdekében (bár szerintem csak szeptemberben vagy novemberben históriálja meg.) 

 A mihamarabbi viszontolvasásig élvezzétek a nyarat, egymás társaságát, a mini ruhákat, és a kirakatokat. Míg újra jelentkezek addig is gépzsííííír