Nyárzáró 2011

SZErvusztok CADves olvasóim! Ezen a csodás pénteki napon, amikor is a hőáram-matek-mechanika bermuda háromszögében bóklásztam, úgy döntöttem hogy itt az ideje gondos gazaként vetni valamit parlagon hevert blogomba. Elvégre itt az ideje az őszi idénymunkáknak, a határban MTZ adagolók csattognak, Zetorok pöfögnek, nekem is itt az ideje hogy újra felvegyem azt a bizonyos virtuális tollat és szórjam azt a bizonyos Dodi perspektívát..
  Tény és való hogy igen rest voltam az utóbbi időkben írni, így jó néhány élmény a sikkadás mocsarába süllyedt sajnos, de most igyekszem felvenni a ritmust, és újra heti szinten jelentkezni. Na de ennyi intro után vágjunk is bele a mai tematikába :)
 Furcsa hogy máris szeptember vége van, még csak most tértünk vissza az édes nyaralásból, és máris a kertek alatt kopognak az első zárthelyik. Ennek örömére aztán, úgy gondoltam hogy folytatva a hagyományt, megírom a 2011-es nyár bestofját..
  Úgyhogy aki egy kis nyárra vár, fürdőruhás csajokra,balatoni lángosra, vidámságra, bulikra, annak igen kedvére való csemegével szolgálhatok :)
 Az előző esztendőhöz viszonyítva ez a nyár merőben más volt, ennek oka nagyrészt az a bizonyos magánéleti fordulat, illetve hogy a Porsche-Győr berkein belül munkával töltöttem az időt.  S hogy jobb volt-e mint a tavalyi nyár? Hát ezt még nem tudom eldönteni, élmény és haverok buli szamba itt is volt bőven :) Na de indítsuk a verklit az elején...

A nyarat most is a BL döntővel indítanám. Ami hát Fergeteges volt :) Sajnos ezt idő hiányában elfelejtettem kirészletezni, nagy kár érte :( mert bizony a második legjobb BL finálé volt. Na nem igazán ami a focit illeti, hanem a társaság, a hangulat. Az igen csak odatette magát. S bizony sok bezzeg történet maradt ránk erről az estéről :)
Kalandos asztalfoglalás, amikor is a pultos bébi vadul pillázott hogy mi is az  a BL döntő, meg hogy mikor is van az :) Aztán persze nem lehetett asztalt foglalni mégis a jobb páholyok elkeltek :)  Nosztalgikus pipázás Petyával az edzőtáborban :) végre bekvártélyozhattam magam a török sarokba :) Fényezés a Fecske Bisztróban, Timi leitatása és kiffagatása, megoldás keresés a Dodi problémára, ami akkor igen csak az elmémben volt..
 Aztán egy óvatlan pillanatban a Lapos tanszék bosszút állt rajtam a sok sok elcsórt snapszos és egyéb ivóalkalmatosságért, és elvette a szülinapomra kapott ajándék poharamat :) (Amit csak a nyitóbulin sikerült visszahódítanom)  Ezúttal a meccset követő buli igazán feledhetőre sikeredett, s mint ahogy a manchesteri játékosok úgy a mi kedvünk is kitikkadt...
  De hát így volt kéremszépen ez jó :) Remélem Timi, Bandi, Petya, Matyi is sok jó élménnyel gazdagodtak arról az estéről :) No és persze hogy 2012-ben egy szinttel még emlékezetessé tesszük a remélhetőleg Bayern-Manchester döntőt :P

Miután megvolt a tradicionális arconpörgés, eljött a sokak által szeretett sokak által meg megvetett de kötelez vizsgaidőszak. Ahol aztán számot adhattunk a 14 hét tudásáról, vagy épp nemtudásáról. Nagy harcok Pék és Pollák tanárúrral, könnyű szórakoztató vizsga Beke és Szauter tanár úrnál :) Hát igen a legnagyobb siker mindenképp Pék tanár úrnál való továbbjutásom. :) Minőségbiztosítás én így szeretlek :D :D

  Persze a tanulás oltárán való áldozás mellet jó néhány órát töltöttünk kellemesebb elfoglaltságokkal. Kokóval és Balázzsal gyakran kirándultunk a  Nagy Dunához, Lariont belerángattam a Red Bull Can Racre, amin eredményesen másodikként zártunk, és nyertünk két jegyet a forma-1-re :)
 Hát igen a HUHA Racing Can bizony a nyár egy igen kellemes szeletét hozta, tervezés építés, és a siker édes íze :) Átdolgozott éjszak, azért hogy másnap míg a többiek szerelnek finomítanak mi nyugodtan ülhessünk, megbeszélhessük a stratégiát :) Áhh nagyon jó volt :) Remélem jövőre is lesz hasonló móka :) Ahogy TNCS tanár úr mondani szokta " a mérnök az aki végigtanulja az egyetemet hogy egész életében játszhasson" :)
  Miután aztán a verseny lezárult a kisautó alváza a gondozásomba került, így a vizipisztoj csaták és a tanulás melett, gyakran modelleztünk rá különféle karosszériákat Balázzsal. Melyből leginkább a Lancia Stratos nyerte el tetszésem :) Minden esetre jókat játszottunk a kis géppel :)

A verseny után aztán derült égből  Porsche, mivel hogy felvettek mint szakmai gyakornok. S bár a gépészethez nem sok köze volt, minden esetre élveztem hogy egy cég berkein belül tevékenykedhettem. A kollegáktól, Évitől, Esztitől, Krisztiántól, Misi bácsitól, Szabolcstól igen sok mindent tanultam, s nem csak a szakmáról, a való életről. Élményes volt a Szentiván feszt, vagy amikor beázott a Skoda szalon a nyári zuhéban. Bár igazából én szakrálisan kivégeztem volna azt az építészt aki azt a szalont tervezte :) Amikor sütött a nap olyan volt mint egy üvegház, amikor meg esett akkor meg beázott :) :)

  Emlékszem az első napomra hogy izgultam, hogy jaj mi lesz velem, mi van ha nem tudom megcsinálni, s mi van ha hülye kollegáim, feletteseim lesznek. Aztán a Skodánál baráti kezekre találtam, Eszti igyekezett minnél jobban bevezetni a CROSS, NU rendszerbe :) én pedig igyekeztem minnél több dolgot ellesni tőle.

 Aztán a második héten ismét csak izgulnom kellett, hiszen akkor kerültem át a nagy testvérhez, ahol a tennivaló is komolyabb lett, de napról napra jobban élveztem az ottlétet :) Évi nagyon segítőkész volt velem, és a főmufti László úr is sok mindent tanított nekem. No és a VW-nél levésnek volt három másik pozitiv hozatéka is: 1, ingyen ihattam a kávét egészen addig míg a közgazdászok ki nem logikázták hogy ezzen bizony lehet spórólni :D 2. ingyen ehettem fagyit :) 3, ingyen ihattam mindenféle ásványvízet, kolát, fantát, gyömbért :) épp amit megkívántam :)


  Gyakoronokságom végére, aztán igencsak beletanultam a Cross-ba, és az ETKÁBA, sőt még a kárbecslő biztosítós szoftverbe is :) de leginkább azt hiszem a kommunikációs készségem fejlődött, illetve hogy megtanultam milyen is egy cégnél lenni.

A munkaidő után aztán Mónival és Bandival mókultunk erre-arra. Ezek is igen busás pillanatok voltak :) Aranypari röplapdázások :) Rábaparti sörözések :) Ahol kiderül hogy fűben fában, és lelátóban sörnyitó :):) Illetve hogy a megdobnak kővel kezdetű mondás bizony ismerkedésre is alkalmas :)
  A parti röpladázások is igen jók voltak, általában nyertünk :) Néhol a sírból hoztuk vissza a meccseket :) Szóval ki gondolta volna hogy "jóókvagyunk" :D Remélem ezt a röplabdázást jövőre is sikerül tovább vinni :) Persze nem csak Bandival hanem Timivel Danicával (aki nem papucsba jött így nem tudtam "bosszútállni") Matyival és Larionnal is labdáztunk itt :) Ahol a legjobb emberünk épp Matyi lett :D

Természetesen idén is meghatározó esemény volt a Veszprémi Utcazene fesztivál :) Ahol ismét jót mókáztunk a fiúkkal. Ezúttal Bandi is csatlakozott a csapatunkhoz. Az apple poló a királynék városában is sikerrel debütált :)  Butykos vodka, meg szódásszifon :) :) No meg persze hagyományos Petya féle burzsujsör :) Petya tartsd meg ezt a jó szokásod :D :D
  Szóval a muzsikafesztivál ismét odatette magát :) Legnagyobb története azonban mégis csak az mikor a vonatról leszállva a csajszi könnyített magán :D s ha bizony Petya is ott száll le, akkor telibe kapja :D :D Akit érdekel a részletes élménybeszámoló itt megtalálja.

S mint mindig most is helyet követel magának a Volán Sztahanovja, azaz nővérem születésnapja. A sörénysimogató napot, ezúttal is családias grillpartival koronáztuk meg :) Ahol egy finom étek, egy finom torta és egy jóféle palack bor is terítékre került :) S egy igen kis kellemetes délutáni program kerekedett ki. Szerencsére ekkorra a monszun időszak is elvonult már :D Nővérem meg is ajándékozta magát egy új fotómasinával.. amire azóta irigykedem is mert jobb képeket lő mint az én technikám :) :) De hát az én gépem nem egy mai gyerek :)
A július amúgy is a nagy falatazosákról szólt, hiszen hagyományosan ekkor rendezik meg a noszlopi ubrokafesztet is, azaz a családi napokat.

Hát mit ne mondjak, azt kell hogy mondjam hogy a válság itt is érezteti a hatását :) Kis falu kis pénz, kis rendezvények :) De legalább lehetett nővéremet szekálni azzal hogy ha Ő velünk van akkor az a rendezvény bénán sikerül :P De legalább lekrimókutathattam a falu 3-as számú korcsmáját ahol legutóbb még más cégér alatt, de Petyával mókultam a noszlopi búcsú keretein belül.
   Minden esetre tény és való hogy a tavalyi rendezvény sokkal színvonalasabb volt, idén csak egyszer lehetett habzsolni, ráadásul csak egyfélét. Tavaly pedig tejjel mézzel folyó lakoma volt : ) Nem is beszélve a fellépőkről :) Így hát úgy határoztam magamban, hogy mivel éppkézláb krónikát nem tudok belőle kerekíteni így most kimarad a blogomból :) De ugyebár innen szép javítani :P


Miután aztán ez a móka is lezavarodott, eljött a hónap vége, amikor is hazánkba látogatott a Forma-1 cirkusza. Mi pedig Larionnal élvezhettük a V8-sok hangját, a váltások örömét, és a befújt diffuzorok által keltett hanghatást. Így hát egy szép csütörtöki napon felutaztunk székes fővárosunkba. Remek volt újra vonatozni :) Sőt végre utazhattam RailJet-tel :) útközben persze rengeteget csevegtünk a kedves kollegával, munkánkról, egyetemről, csajokról meg ami úgy jött :) A nagy rohanásban épp csak a füldugót felejtettük otthon :)


  Pécelre érve aztán megcsodálhattam Larionék házát, illetve megismerkedhettem a családjával. Nagyon kedvesek voltak a szülei. A lakásukban pedig leginkább a szekrénybe hajtható ágyak tetszettek :) Leleményes megoldás :)
  A Forma-1 aztán minden várakozást felül múlt. :) Ezeket a gépszörnyeket egyszer tényleg látni kell :) A Tv korán sem adja át azt a benzingőzzel átitatott hangorgiát :) Már messze a pályától hallottuk a gépek síkítását :) A HÉV-en pedig szerencsésen nem kellet jegyet vennünk :) és meglepően kellemes emberekkel ismerkedtünk meg az utazás során. Na de ne vegyünk ilyen sikánt :)
  Szóval remek volt a forma-1 :) Bár mérgem itt is akadt, ugyanis a fotómasinám elemei megadták magukat.. így sajnos nem sok fotókopíát sikerült csinálnom. De hát erre aztán külnösen igaz hogy át kell élni :D :D
  A formautók mellett megcsodálhattuk a boxermotoros porsche 911-esek öblös orgánumát, illetve a Lotus Lady cup versenyzői tudását.
  A hangversenyt nálam egyértelműen a Forma-1-es gépek nyerték, második helyen a Porschék, harmadikra a GP2-es autók futottak be. A leginkább sunyibb hangjuk a GP3-as autóknak volt, többre számítottam a Renault turbómotorjairól :)
  A Forma1 érdekessége volt hogy sikerült napsütés nélkül lepirulnom :) Na erre varrjatok gombot :D :D
Fővárosunkból történő hazautazás is igazán kellemes volt :) A nemzetközi járaton ugyanis spanyol-portugál kupétársaim voltak, akik mindenféle földi jóval megkinálgattak útközben :) Így mire Győrbe értem eléggé jókedvem volt :) Mondjuk örültem is hogy végre hazaértem :) Szép város Pest, de olyan óriási, nekem túl nyüzsis :)




A magyar nagydíj után beköszöntöt az augusztus. S ha már az előző hónap az evésről szólt akkor erre mondhatom hogy az ivásról :) Augusztus első hétvégéjén került megrendezésre a IV. Noszlopi Diófás Főzőverseny. Ezúttal is a tüskevári falunappal konkurálva :)
   Hát ahogy a családi napok, úgy a főzőverseny is szerényebbre sikeredett ezúttal. Rutinos vendégek lévén, most aztán hamarabb jó falatokhoz jutottunk. Bár koránt sem laktunk annyira be mint az előző esztendőben :) Minden esetre a betyáros birkacupák pörkölt, a savanyú káposzta, igen finomnak bizonyultak :) De tavaly valahogy színesebb volt a forgatag, ötletes jelmezek, és finom illatok járták át a ligetet :) Idén a csapatok szerényebb díszlettel is készültek. Minden esetre ezt itt és most leszögezem hogy jövőre én is indulok, úgyhogy aki szeretne jelentkezni a csapatba az bátran írjon rám :D Na nem mintha annyira értenék a fakanál nyelvén, csak egy jó bulinak tartom, egy remek baráti összejövetelnek :)
 Hazafelé anyuval aztán lezavartuk a sokászos sörünket, ami ugyebár hagyomány :ha már rossz útra vitt anno :) Így hát falunk másik támaszpontját a Viktoria presszót is letetsztelhettem. Mondjuk hát érdekes volt hallani hogy a korcsmárosné a hely bezárást fontolgatja :) Pedig csak egy kis fantázia kéne :) meg némi tőke :) és fel lehetne dobni a helyet :) Na de nem prezentáltam neki terveimet :) hiszen ha valaha is kocsmát nyitok azt csak Boo-val teszem :)

 Miután aztán a lakomázás véget ért, kinyitotta kapuit a Tagore sétányon a Balatonfüredi Borhetek. S hogy a noszlopi finomságoknak legyen miben úszkálnia így ide is elnéztem. A háromlábú szék tagjai közül ezúttal Petya jelentett betont, akarom írni beteget :) így Nándi komával lazultunk a magyar coddazűrön.
 Ezúttal én voltam az idegenvezető, amit igencsak élveztem, nagyokat sétáltunk, bebarangoltuk az Arany ember tanösvényt, osztályidegenként sereztünk a Tamás-hegyen. Ízleltünk finom jányokat, akarom írni borokat, és érmét is préseltünk :)  A jó bor mellé haraptunk balatoni lángost, ittunk szőlőhiányos Dankópistát, láttunk sok szép jányt, örültünk hogy nem fagytunk meg reggel a 9 fokba (!) , és láttam egy hullócsillagot. A nyáron először és utoljára :) Kívántam is egy merészet :D ami remélem teljesülni fog :D
  A számos élmény mellett egy új kedvenc borral is gyarapodtam eme kis túra alatt. De aki a részletekre kíváncsi pillantson ide...

 A füredi túra után elérkezett az idő hogy ellőjjök a nyár utolsó patronjait, s amíg lehet kiélvezzem a napocskát, a lenge ruhákat, a fagyit és a 11-ig durmolást.  S mint tudjuk ha augusztus akkor veszprém :) ezúttal azonban egy kellemetlen esemény okán csámborogtunk el Veszprémbe, ugyanis unokatesóm töréstesztet hajtott végre magán egy görkorcsolyával. Így hát őt mentünk el meglátogatni nővéremmel. Persze útközben jól szórakoztunk :) Egyrészt itt kezdett felpörögni bennem az a bizonyos Boolondos érzés :) no meg hát mivel egy kényelmesnek mondható somlóvolán járattal utaztunk, így megragadtam az alkalmat hogy ekkézem a céget :)
  Veszprémben aztán igen bő ius murmurandiba keztem, ugyanis nővéremmel nem lehet menni :P mert megy és nem lát :D aztán ha az ember szólneki akkor még én vagyok a rossz :P :P  Mindegy végül elértünk Katához, és jól elszórakoztattuk a korházi falak között.
  Hazafelé aztán mivel kölcsön ius murmurandi visszajár, így nővérem visszaadta a kölcsönt, ugyanis ha már kimozdultunk, gondoltam hogy dobjunk be egy jópofa sört a Kapufába, és harapjunk egy velőspirítóst. Gyerekkori kedvenc :) :)
  Hát a velős kenyér igencsak finom volt, két jó nagy karéj kenyeret kaptam, így az egyiket nekiattam nővéremnek. Aki természetesen nem óhajtott velőskenyerezni :D
  Hát régen ennek az íze is jobb volt, vagy legalábbis más :) De azért az ajkai velőskenyér igen finom csemege :) Úgyhogy legközelebbi háromlábú szék összejövetelekkor is ilyet fogok habzsolni.
  A kenyerezés után, aztán nővérem is meghívott egy serre, ami hát olyan ritka mint a fehér holló :D Lényeg a lényeg hogy igen kellemes kis nap sikeredett :) Este aztán már a csomagolásé volt a főszerep, mivel másnap go kirándulni...

A következő említésre méltó történet augusztus 20-hoz kötődik, amikor is nővérem elcsábított a Somló Turistal, Zalaszentgrótra. Egy egész napos kis fürdőzés, majd vacsora, majd hazabuszozás. Derék kis nap volt az tény :) Igencsak elégedett voltam a volán szolgáltatásaival, és most nem csak az E95-ös autóbuszra gondolok ahol még "fekhőlyek is rendelkezésre álltak". Pedig mit szekáltam a Controllerek koronázatlan királynőjét hogy valami jóféle csapatszállító járgánnyal lesz az út, valami lepukkant 256-sal :)
  A volános dolgozók közül megismerkedhettem Csermák tanár úr apukájával, aki igencsak szimpatikus figura :) S bizony sör terén is lehet tőle tanácsot kérni :P Hazafelé így be is telepedtem mögé, szívni magamba egy kis életszemléletet.
 Mondjuk azt meg kell hogy jegyezzem hogy ez a Zala megye igen kies egy hely.. és hát én annyi szépjányt se láttam arra.. Viszont legalább vannak vicces településnevek, meg sukár kukoricások : )
  A strandon ismét sikerült rákocskára pirosodnom, de megismerkedhettem egy német lánycsoportal, ők elég mókásak voltak :) Az eseményről örökös emlék marad a sárkányos bölömbikás úszógumi, amin jókat szórakoztunk Petivel, meg hát az a bizonyos felvirágozás :D

  No és persze az esti vacsora, és mókázás sem volt egy utolsó... Nővérem torka igencsak porozhatott mert vagy 6 sört magába öntött :D Nekem csak 3 sikeredett :) de hát nem lehet mindig móhóskodni :)  Minden esetre meg is ragadnám itt a nyilvánosságot hogy köszönet mondjak neki hogy magával vitt :) Szóval kösz sörény :P

 

A nyár utolsó említésre méltó eseménye a Győri Bornapok voltak. Ahol is egy olyan igazán nagy arconpörgést terveztem.. amolyan évadnyitóként :) Az eseményre hivatalos volt Timi, Melcsy, Moncsi, Matyi, Petya, Bandi, Kuwi és Marci. Hát a végén a második triumvirátus  maradt :) azaz Kuwi-Marci - szerénységem.. Minden esetre igen jót mókáztunk, s bizony emlékezetes lesz a két napi fejenpörgés. A bemelegítő napon Timi és Matyi hozott leginkább izgalmakat, meg Marci aki megomlott a törésteszten :) hát ahogy a mondás is tartja repül a nehéz szék ki tudja hol áll meg :) Szerénységem a felvezető napot kihagyta, leginkább csak egy egy serrel tribológizáltam garatfékpadom.
 A második napon, a kvázi időmérőn már jobban belevettem magam a dolgokba. Nyitányként megkerestük Marci elhagyott "vezetőszárnyát" majd vettünk a srácokkal 3 üveg szölőbort, amit aztán este meg is cupákoltunk :) Faltunk egy jó kis kebapot, és megcsodáltuk a terményvásárt is :)
  Este aztán bekövetkezett az az igazi arconpörgés... s bizony úgy esett a rém eset hogy az eső elmosta a borfesztivált. :) így hát a sarki hambizosnál fogyasztottuk el itókáinkat, ahol egy kellemes kis társasággal találkoztunk, köztük külön móka volt a csövescsávó :) bár én inkább Bogira emlékszem :D
  Aztán az estéből egy igen kellemes kis móka kerekedett :) több igen kellemes kis nőszeméllyel is megismerkedtem. Hát eléggé móka volt :D amolyan igazi nyárzáró esemény..

 S hogy milyen is volt a 2011-es nyár? Esős-meleg, sörrel és örömmel, ízzel és illattal, némi bánattal, lelki gondokkal, munkával, barátokkal, stranddal és napégéssel fűszerezett igazi nyár volt.. S bár nehezen indult, sok dolog változott az életemben, de azt kell hogy mondjam hogy jó volt.. Jó volt végre egy haverok buli szamba nyár :) Jó volt hogy igazán csak magamra kellet figyelnem, és hogy szívócsövemen kerestül habzsolhattam az életet, élvezhettem a fiatalságom és persze szabadon "szerethettem" a szebbik nemet.  Persze azért még mindig úgy vélem hogy a Nagy Ő-vel a legjobb :) de egyenlőre Ő még googlizás alatt van :D de amennyiben meglesz.. hát tudjátok akkor milyen leszek :P Na épp olyan ahogy Matyi mondaná "Dodi egy külön kategória" 
  Egy szó mint száz, ismét csak azt kell hogy mondjam hogy már most várom a következő nyarat, a meleget a lengeséged, és hogy új élményeket szerezzek :) S talán 2011 júniuásiág kitartanak az élményeim :) 
  Amolyan highlights jelleggel álljon itt a szokásos nyárzáró videó :) 

  Nektek pedig kedves olvasóim, köszönöm a türelmet, s a veletek eltöltött közös élményeket és a rendszeres figyelmet. Ahogy mondani szoktam, ezt nem lehet leírni, ezt át kell élni, ez most is így van..
Remélem mindenkinek hasonló élvezetes nyara volt/van. Én ezzel hivatalosan is elköszöntem a nyártól, s valami újba kezdek, méghozzá a Győri V évadba.
Köszönöm a türelmet, a mihamarabbi viszontolvasági legyetek jók, vigyázzatok magatokra, s élvezzétek ezt az őszies nyárutót.
A következő írásomig Sziasztok

.Nyárzáró 2010

Üdvözlöm a tisztelt nagyérdemű olvasóközönséget! Bizony ismét elérkezett az a keserű időszak amikor a nyári nadrágszij igen igen rövidre zsugorodik. Ilyenkor aztán megszokott módon, ahogy teszem azt az évértékelő rovatban is, összegzem az emlékezetes illanásokat. 

 Keserédes egy pirula ez, hiszen mindannyain megszokhattuk a sokáig, 11-kor cirógató napsütésre való alvást, a nagy bulikat, és hogy újra összejöhetett a banda, hatalmas csámborgások, és nagy zuhék. Sörözések és bikinis lányok, és persze lángos a Balaton parton :)  

  Ahogy körmölöm ezeket a gondolatokat, ismét elmémbe vág az a sok sok élmény, történés. S már most várom hogy jövőre még jobb legyen a nyaralás.  
  Másrészről sajnos idén nem úgy jött ki a lépés ahogy szerettem volna, így igen igen más jellegű volt ez a szünidő mint tavaly. Minden esetre azonban ez is emlékezetesre sikeredett. S hogy mitől is hát azt mindjárt meg is osztom veletek.

 Az idei nyáron is kevés időm jutott unatkozásra, ugyanis időm nagy részét a HUHA projekttel töltöttük, ez képezte ugyanis szakmai gyakorlatunkat. 

  Ebbe a munkába volt öröm rengeteg, szórakozás, és álmatlan napok hetek, és persze rengeteg szilánk :) De az biztos hogy a sikerért készek voltunk tűzbe menni, vagy épp tenni a kezünket. 

  Ha sorba haladnék akkor igazából a nyár hagyományosan a BL-döntő megnézésevel indult.  Ezúttal is igyekeztem megadni a módját, s  a rendezvényt jelentősen megmarketingoltam. A meghívók azonban mégsem bizonyultak elég csábosnak, így végül az edzőtáborba csak páran jöttek el, s voltak nagy hiányzók a csapatból. Jó volt látni ahogy a csapatom pályára lép európa serlegéért, hogy a gyepen aztán elvérezzenek mint a spáratai ifjak. A hangulatra azért most sem lehetett panasz, de talán ennek Petya,Bandi a megmondója. A bövebb írás természetesen megtalálható a soraimban.

 
  Miután aztán kidajdajoztuk maguknatt, jött a sokak által szeretett, sokak által megvetett, de kötelező vizsgaidőszak. Ezt aztán több de inkább kevesebb sikerrel túléltük. Valahogy albérletünkben igen elszabadultak az indulatok, s senkinenek sem volt igazán kedve tanulni.
 Az átkozott tanulás mellett a HUHA tervezés került előtérbe, de leginkább csak Varga laborvezető úrt üldöztem. Ezt azonban a záró dokumentációba csak úgy fogalmaztuk hogy "A tervezés és gyártás egyidőben történt". Persze a vizsgaidőszak zárlataként egy mérsékelt buli keretében megünnepeltük Szöszingerék születésnapját is.

  Mindeközben beköszöntött a foci világbajnokság is, ami magával hozta a szokásos fogadásokat. Ismét volt baráti társaságunkon belül fogadás, amit ezúttal én nyertem meg. De hát aki tud az tud :) Néha engem is izgathat Fortuna.

  




Közben persze ezerrel forogtak féléves porjektünk kerekei, s már már a körmünkre égett a spiritus. A határidő előtti hetetet azonban nem felejtem el sosem. 

  Végül aztán a sajtótájékoztatón nagy sikert arattunk, majd következett a lakás leszerelése, és a hazaköltözés. Ekkor ejtettem meg az első Balatonfüredi kirándulásomat.Ezúttal is kiadósakat ettem, ittam, s számtalan új élményt szereztem. Játszóterezés, patak felett csókolózás, Catanozás, Harly felvonulás, és tihanyi túra, csak hogy pár atrakciót sorolak fel. Mint mindenről persze erről is részletes tájékoztatást adtam

  A derekas melegben, aztán ismét beiktattuk az ajkai strandot, ezúttal egy szombatin napon Nándi és haverjai társaságában sikerült csobbannunk a vízben. A strandon jó néhány fotó is készült, illetve a kötelező rákszínt is begyüjtöttük, de volt ennél rosszabb leégésünk is :)

  A nyaralás után következhetettek a dolgos hétköznapok, mely alatt igyekeztünk rájönni a lamina flow engine titkaira, több kevesebb sikerrel. Ekkor következett el Nővérem második diplomaátvevő ceremóniája, kisebb ünneplés keretein belül, de hasonló míves színvonalú kis rendezvény volt ez is. Az ünnepség fényét csak emelte volna ha megleljük Likócson azt a padot..

   S mivel az ünneplésre Júliám is hivatalos volt, így összekötve a kellemest a hasznossal, nálunk vendégeskedett pár napot. Az együtt töltött napok alatt, beiktattunk egy kis biciklitúrát a noszlopi tóhoz, illetve az ajkai élményfürdőt is meglátogattuk. S míg Kedvesem a dinamós világítás újdonságát ismerte meg, addig én egy új arcát. Ami nagyon bejött, s ha lehet ilyet mondani ismét elcsavarta a bóbitámat.

  A napok persze rohantak, de nem nyomtalanul. Lassan elérkezett nővérem születésnapja. Ahogy a hubi reklámban, úgy most ezúttal engem is az áldozat kényszerített térdre, vagyis a legnagyobb meglepetést én kaptam ezen a napon, amikor is Kedvesem libbent be hozzánk. A fél és negyed százados ünneplés  emlékezetes marad, leginkább a vendégek dicsérete miatt, akik két pofazacskóra tömték a grillhúsunk és a tésztasalátánkat.

  Remekbe szabott kis hétvége volt ez is, az bizony biztos. S bár Zoltán gépe mutatóba jött el hozzánk, azért jó néhány fotókopia is készült.

 Nővérem szülinapja után következett a tradicionális utcazene, a sokászos sallangokkal. Sajna Nándi és a csapat hiányát nehéz volt pótolni, így kissé alább szökött a színvonal, de a Mormon hódítás, és a tenyeressegges esésem azért emlékezetessé teszi, no meg persze a menetrend szerint szerelmi dráma. Ezúttal az én szívem szórta a repeszeket. Erről részletesen itt olvashattok.

   Bár Manómmal igen összekülönböztünk, a másnapot azért mégis együtt töltöttük. Kissé azonban túl sok volt a szenvedély ezen a hétvégén, s az utcazenei konfliktust nem igen tudtam lezárni, így mondhatom hogy sablonszerűen összevesztünk.

   Eztán ismét a munka vált a legfontosabbá, bár örültünk mindketten hogy már csak pár hetet kell kihúznunk. Sajnos eléggé magunkra voltunk hagyva a munkaidő alatt, s többször meggyűlt a bajunk a tisztsasággal. A napi Gál tanár úr azonban tartotta bennünk a lelket :) Ironikus, gúnyos megjegyzései sok nehéz holtponton átsegítettek minket.

  A munkában természetesen az utolsó nap is emlékezetes volt, amikor is végre szögre akaszthattuk a munkát, s bezártuk a labor épületét. Ahogy azt az ismerő szám is mondja. Így hát augusztus elején számomra is elkezdődött a nyaralás. Ennek első állomása a noszlopi családi délután volt, melyre beficcentünk anyuval. Igen sok élményt szereztem, a színjátszók pedig nagyon tetszettek, az egész rendezvény legjobbjai voltak, bár azért az ambulánsok sem voltak rosszak. De hát leginkább étkezni mentem az Úr asztalához, s "halat vadat mi jó falat" bendőmbe tömtem.

   S ha már étel s ital, augusztus második hetére is jutott a falatozásból, ekkor ugyanis a III. Diófás főzőverseny került megrendezésre, ahol hihetetlen mértékű falást csaptunk anyummal. Azóta rejtélyes módon a ruháimat megtámadta valamiféle gombafaj, amitől kisebbre zsugorodtak. Minden a jövő évi viszontlátásig biztos maradandó élmény marad ez is. Főleg mert életemben először ettem pacalt :)

   A főzőversenyen túl, a nyaralás előtt még Kedvesemmel is nyílt lehetőségem találkozni. Ez azért nagy szó mert ekkor ő lépett a munka mezejére. Találkozásunk helyszínét ezúttal is Veszprém biztosította, s mit ne mondjak nagyon jól éreztem magam vele azon a napon. Valahogy tipikusan az a minden sikerül nap volt. S örülök hogy ezúttal minden jól sült el.

  Ezt követően aztán Manó külföldre távozott, kikapcsolódni, ahová még a morgásom sem ér el :D Én pedig más földi örömökben kerestem a kenyerem. Így hát péntek 13-án Petyával, e két dolog már vadul hangzik minőségi alkoholizálásra vetemedtünk. A tevékenységünk eredménye hogy klasszul eláztunk, s a mobilom is egy napig nyomta az ágyat. Az alsógatyáig átnedvesedésben egyedül kis vígaszt a szintén nedvesedő bébik jelentették.  Nyugodtan mondhatom hogy idén is jutott a természeti katasztrófából.

   Míg Kedvesem Jorgosszal süttette a hasát Korfu partjain, én meglepetést farigcsáltam neki, illetve később Atinak is. De legalább ez is egy új szekálós téma lesz :) Muhaha :) 

  Amolyan pótcselekvésképp persze minden nap írtam egy levelet Kedvesemnek, s minden nap alakítottam kicsit a meglepetésen. 

   Ez az időszak számomra a nyár egy sötétebb része volt, ugyanis kissé magamba fordultam ismét.

   A gödör alja talán az augusztus 20 punnyadás lehetett. Rég volt ilyen unalmas 20-ám :)  De legalább nővérem gyakorolhatta fejfotózást. Hátulról már jól megy kicsi sörény :)

     Mindeközben a kettes vonalon vadul zajlott előbb a lakás majd a lakó keresés. Végül aztán ilyen sorrendben meg is találtuk a megfelelőt. Lakásunk ezúttal sokkal mívesebb lett mint a tavalyi, bár a hagyományokhoz híven nem tágítottunk a víztorony utcából. Miután a lakás megvolt, már csak lakót kellet szereznünk, ami ismét nem bizonyult egyszerű feladatnak, de végül megbirkóztunk vele.

  A dolgok következő csavara 21. volt, amikor is a fiúkkal, nevezetesen Nándival, Petyával és Gabesszal csaptunk egy fiúbulit. Ahol aztán meghánytuk vetettük, majd leöblítettük sörrel az élet nagy dolgait, a az elmúlt hónapok történéseit. 

  Ezúttal az eső is otthon maradt, így szerencsésebb körülmények között, szárazon értem haza, ahol már Kedvesem várt, vagyis ekkor még csak a spájzban lehetett, de én ezt akkor még nem tudtam :) 

  Mint utóbb kiderült 22 érkezett csak magyar hon földjére, s taposhatta újra a füredi flasztert :)

   Mivel augusztus 22 már a nyár kifutó napjai közé sorolandó, így mesém is lassan a végéhez közeledik. Ekkortájt már az iskola felé fordult figyelmem, s gyakrabban lehetett a neptunk, sze, szócskát hallani számon, persze csak amolyan mértékkel, mert hát ne rontsuk a nyár feelingjét. 

  Aztán elérkezett a nyár egyik legjobb élménye, a tárgyfelvétel. Ez amolyan mókás nyárutó játék, amit az egyetem dolgozói találtak ki a diákok szórakoztatására, s hogy szükségük legyen a stresszoldó tablettákra, és az alvásgátlókra. Végül aztán ha válogatott szitkok között is, de sikerült hamar elintéznem a tárgyaim felvételét. Erről még adós vagyok tudósítással, de lehet hogy idén kimarad hogy ki mikor látogatható a SZErengeti nemzeti állatkertbe.

Idén  a házfelújítás nem szerepelt a napirendben, de azért a nagyszülő ház ha mértékkel is de a terítékre került. Bár idén háromajtósal nem akadtam/tunk össze, azért a kistestvér, az a régi vágású konyhaszekrény sem piskóta. Szóval az  utolsó előtti hét most is a házalással telt.

A nyár utolsó morzsáját aztán ismét Kedvesemmel tölthettem, bár az utolsó hét igen kaotikusra sikerült számomra, ugyanis a programok csőstül zúdultak rám. Előbb a HUHA lantot vettük fel újra, majd a gokártozást vetettük latba, de a szerelmes szívnek nem igazán lehet gátat szabni, így én inkább Kedvesemmel múlattam az időt, s ismét csaptunk egy közös nyaralást, ami fergeteges volt.De erről még külön írás is születni fog a jövőben :)

  Mivel aztán szép lassan visszaértünk a jelenbe, s kifogytak előlünk a napok, így nem maradt más hátra, mint hogy summázzam a dolgokat.

  A tavalyi nyárhoz viszonyítva enyhén más volt, bár az idei nyár fűszerezése is hajazott az elmúltéhoz. A hagyományőrző sallangok mint utcazene, természeti katasztrófa, Füred túra, veszekedés, mellet számtalan új fűszer is bevetésre került mint például:Családi napok, Szakmai gyakorlat

  Talán ami két dolog csorbítja kissé a nyár értékét, egyrészt hogy a báraimmal nem nyílt annyi lehetőség a találkozásra, s a Balaton parti dzsemburik is kimaradtak. Másrészről pedig úgy érzem Julsim is több időt érdemelt volna.

  Tavalyhoz viszonyítva azonban igen igen hasonló főkönyvet írhatok jóvá idén is. Úgyhogy ha úgy vesszük a tavalyi soha rosszabbat kívánságom be is jött. (Hmm lehet hogy tényleg befolyásos a "Jézsuskám" "Kívánó anyalom"), így  a pontszám is hasonló értékre kúszik. Talán reálisnak mondható a 8,95-ös érték. A hiányosságok pótlása a jövő feladata lesz :) S hát hogy mik ezek a hiányosságok azt az érintettek érezték :) Minden esetre járt utat járatlanért el ne hagyj alapon, idén is azt kívánom hogy soha rosszabb nyarat.

 Bejegyzésem végére pedig mindenezt képes formában is képes vagyok elmondani, úgyhogy beszéljenek a képek...

 

  Neketek pedig kedves olvasóim, köszönöm a türelmet, s a veletek eltöltött közös élményeket és a rendszeres figyelmet. Ahogy mondani szoktam, ezt nem lehet leírni, ezt át kell élni, ez most is így van..
Remélem mindenkinek hasonló élvezetes nyara volt/van. Én ezzel hivatalosan is elköszöntem a nyártól, s valami újba kezdek, méghozzá a Győri IV évadba.
Köszönöm a türelmet, a mihamarabbi viszontolvasági legyetek jók, vigyázzatok magatokra, s élvezzétek ezt az őszies nyárutót.
A következő írásomig Sziasztok