Barangolás a Birtokon

Üdvözlöm a tisztelt olvasó közönségemet! Idén bizony korán ránkkacsintott a tavasz, s bizony január 16 igen szép tavaszi hétvégét hozott számunkra. Amolyan igazi márciusi feeling járta be a tájat, a természet kezd kizöldülni, az állatok ellepik a mezőt, a nap halványan de süt, s érezzük az erejét..

   S valahogy ezek a bemenő paraméterek mind, mind a természetbe csábítják az embert. Immár két éve a tavasszal, vagy amikor az idő engedi igyekszem bebarangolni a hét határt. Mivel ilyenkor mindig szép dolgokat láthat az ember, amellet természetesen hogy az egézzség szempontjából sem utolsó.

   Ezúttal ez a kis túra társas utazássá nemesült, ugyanis Nővérem is velem tartott a jó órás sétában. De kezdjük talán az elején...

Már a pénteki nap izgatottan lapoztam az időjárási oldalakat, mert bizony mindenhol hirdették a jó időt hírdettek, el is határoztam ha valóban igaz lesz a hír, akkor jól bebarangolom a tájat. Ezt a vágyamat csak bizsergette  egyik ismerősöm Facebookon közzétett képei.

   S míg a szombati napon csak a fény árnyék jelenségeket örökítettem meg a porta körül, addig vasárnap sikerül egy nagyobb sétára elindulnunk.

Fény-árnyék

Hármasával

 

Délután kettő óráig érleltük aztán a gondolatot, míg nem úgy döntöttünk hogy elindulunk utunkra. Miután felöltöttük a túrázó ruháinkat, el is startoltunk.  A jól megszokott úton az Ady sétányon végiggrasszózva jutottunk el a lakott területtől épp egy kőhajtásnyira lévő szántókhoz. Itt nekünk is található jó pár hektár földecske, így köznapian csak birtoknak hívjuk ezt a tájegységet.

  Tovább robogva a Pap domb felé indultunk, ahol első valamit is érő tájékozódási pont a sarkon álló présház. Ez a pince mióta az eszemet tudom ott van, hosszas vizslatás után arra jutottam hogy mára már gazdáltalan. Erre a belső állagromlásból következtetem. Minden esetre a pince sarkánál készítettünk pár képet, a távolban tisztán látszódó Somlóról, és rólam ahogy  fürkészem a vetést...

A Somló

   Ez után a Pap- domb nevezetű magaslatot céloztuk meg. Eme helynek több jelentősége is van számomra, első ként talán természeti értékét vázolnám. A domb tetején kialakított kaszáló tökéletes piknikezési célpont lehet, s bizony ha lesz rá lehetőségem akkor Julcsit is elviszem ide egy meleg nyári estén :)

  A változatos növény és állatvilág mellet, az illatok garmadája is megcsapja a figyelmes bámészkodót. S ha ez még nem lenne elég akkor a távolban tornyosuló tanúhegy innen látható a legjobban. Mellesleg erről a helyről az egész falunk belátható, ami azért különleges látvány :)

   Hogy az élményeket egy személyessel is zárjam serdülő póni koromban amikor épp lucernát szállítottunk a nyuszijainknak, erről a dombról leszánkázva sikerült egy tripla lucberger szaltót dobnom.

    Ezúttal is megcsodáltuk a kilátást, s bennem leginkább az a gondolat érlelődött hogy bizony lehetne ide egy kis padocskát kihelyezni, ahova mondjuk a szerelmesek forró estén kiülhetnének, vagy akár egy lest is el tudnák itt képzelni :)   Szóval kicsit úgy vélem parlagon hever ez a dombocska, többet ki lehetne belőle hozni.

Miután aztán kilelkendeztedük magunkat a Somló szimetriáján, tovább baktattunk. A dombról leballagva a noszlopi szőlősbe érkeztünk, ahol az a bizonyos "noszlopi homokos" bor "terem". Itt aztán sok gondozott és kevésbé gondozott szőlőt láttunk.

   Közben nővérem meg is kérdezte az egyik hosszabb lugasra mutatva hogy "Julcsiéknak is ilyen hosszú szőlőjük van?" Amire én azt feleltem hogy ennél bizony jóval hosszabb, egyik vége a hegyen van a másik meg a Balatonban. Ezen aztán jót kacagott nővérkém :)

   Persze az út során most is sokat beszéltünk, leginkább nővérem gavallérjának hétvégei érkezéséről tanakodtunk, és hogy merre is mennyenek, vagy javaslott sétálniuk.

   Közben egy helyrajzilag zehernyéssel jól körülhatárol kútat is találtunk, amikor is  nővérem lelkesen kereste a patakot :) Amúgy ha már patak bizony láttunk jó sok belvizes terület, ami kifejezetten jó alanyt nyújtott a fotózásra. Nagyon szeretem ugyanis az ilyen mixtrtóf dolgokat.

Torony iránt

a víz az úr

CSAPA /ez egy noszlopi szakszó a traktor nyomaira utal/

   A csapák megcsodálása után, melyet jóféle MTZ traktorok hagytak a hegyen tovább indutunk. El is érkeztünk a pince villanegyedhez, ahol szerintem a falu legszebb, legrendezetebb vincellérlakjai találhatók.

  S ha már itt voltunk kiváló lehetőség kínálkozott egy kis pihenésre, az egyik pincénél kihelyezett ülő alkalmatosságnál. Itt készült Nővérem Ferenc Jóskás "mindent meggondoltam mindent megfontoltam" címet viselő képe, melyből azért az is kitűnik hogy hiányzik egy kereke :)

   S míg nővérem a szőlő kacsok árnyékában én a pince előtti kis tiklétrán pihengéltem ki a sétát. Jóféle hahotázásunk minden bizonnyal megtörte a földek csendjét.

"mindent meggondoltam, mindent megfontoltam"

ücsörgős

 Alig hogy tovább indultunk ettől a jóképű kis pincétől máris újabb fotózni valóra akadtam. Az egyik pince tűzfalán ugyanis egy érdekes vaskádra bukkantam, melynek funkciója a csapadék összegyűjtése volt. Azonban a kádra egy érdekes kifolyó cső is csatlakoztatva volt, azt azonban hogy a cső hová vezette a vízet, már nem sikerült kipuhatolni, ugyanis takikusan a föld alá rejtették. Minden esetre látszik hogy noszlopon milyen nagy fokú a zöld energia és az újrahasznosítás :) / A kádról kép a post végén található slideshowban/

   A kád után ismét jó néhány takaros pince és szántó következett. Itt derült ki nővérem első rejtett képessége hogy bizony szántás szakértő is. Az út melletti barázdára pillantva ugyanis megtekerte kacér sálát és eldünnyögte hogy hmm de ronda rögös ez a szántás...

   Eddig nem tudtam hogy nővérem képzelt szántásszakértő. De talán Ő is részt vett a 49. országos szántóversenyen, meg hogy szántásból diplomázott. /nem vicces ebből európabajnokságot és világbajnokságot is rendeznek. Talán majd egyszer ellátogatok egy ilyenre :) / S hogy pontosan mit is állapított meg a szántásszakértő azt majd az Ő blogjából tudhatjátok meg.

 

 

A szántás turpisságai után egy rőzsekupacra lettünk figyelmesek, ami minden bizonnyal a metszésben megfáradt szőlőmunkások pihenésére szólgált. Erre enged következtetni a kupac elé gondosan levert támaszkodásra és kalaptartásra szolgáló karrók. Nővérem ki is használta a lehetőséget s egyből ki is próbálta a rőzse alkalmatosságot. Elvégre ahogy nagymamám mondta "Mindenkinek kell egy karró akire támaszkodhat.." de ugyebár kérdés a megfelelő és nem megfelelő karó dilemmája :)

   Miután nővérem kipihente magát én is kiprobáltam a rőzse fotelt. Meglepően jól vizsgázott a venyigékből összeállított ülő alkalmatosság, szinte már a Kanizsai béke II bonellrugós fotellel is versenyre kellt konfort érzetben.  Mondjuk azt is hozzá kell tennem hogy az IKEA egy ilyen jellegű bútordarab forgalmazásánál nagy gondban lenne :)

megpihenve

vajh a megfelelő karró?!

   A pihengélés után aztán elbandukoltunk a szőlődomb másik végére. Épp amikor azt kezdtük el fejtegetni hogy érdekes módon nincs senki a pincéknél, az élet ránkcáfolt ugyanis az egyik szőlőnél metszőollók csattogására lettünk figyelmesek. Mint utóbb kiderült nem metszőollók csattogását hallottuk hanem a távolban közeledő MTZ 82-es hangja volt. Bár tény és való hogy valamiféle munkások is iparkodtak az egyik szőlőben.. Így aztán hátra arcot is intettünk eredeti utitervünknek, s a traktor elől elsompordáltunk.

   Gondoltuk nagy leleményesen a lendületes traktor előtt bandukolva, hogy ha célunknak megeggyező irányba halad, akkor felkapszkodhatnánk rá, s úgy "sétálhatnák" tovább.

pillanatkép

  Sajnos a traktortól könnyes búcsút kellet vennünk ugyanis az első járatnál lefordult. Így az ingyen fuvarról is le kellet mondanunk. De hogy ismét nagymamámat idézzem "gyalog járok többet látok", s elvégre sétálni indultunk vagy mi a szösz. Szóval tovább bandukoltunk s rendületlenül készítettük a fotókat.

   Egészen addig míg a felső szántáshoz nem értünk. Itt ugyanis valahogy mindig megáll a víz, mivel az út mellet egy patak csordogál, mely a Bakonyból hozza le a csapadékot, s melynek hosszas leányvállalata a mi házunk mellet folydogáló (Julcsim szerint nem folydogáló) patakocska.

   A patak mellett aztán egy szép kis mocsaras lápos terület alakult ki, itt található az egyik kaszálónk is. Amin ha rizst termesztenénk biztosan meggazdagodnánk belőle, mert az év nagy részében víz alatt van. Szóval így utunk itt véget ért, mivel ezt a vizenyőt sehogy sem tudtuk átmásni, annál is inkább mert egy jóféle csapán is át kellet volna vándorolni. A nagy ius murmurandi közepette, azonban sikerült egy őzikét kiugrasztani a bokrosból. Meglepő volt hogy hangunkat igen későn vette észre, és hogy milyen gyorsan el tudnak szökkelni ezek az állatok.

   Nővérem még sokáig vélte felfedezni az őzet a bokros közepette, én azonban legyintettem hogy az bizony már messze jár..

  Amúgy a kaszálónak ahová az őz ugratott az az érdekessége hogy valahol a közepe felé, ahová még száraz lábbal nem sikerült eljutnom található egy kutacska. Ez meg azért érdekes mert mit keres egy kút egy mocsár közepén? :)

  

  Mivel azonban nem tudtunk tovább menni, így megfordultunk és a másik irányba indultunk haza felé. Abban az irányban amerre az egykori szőlőnk terpeszkedett. Bár nekem arról a szőlőről nem sok emlék maradt meg.

   Nagy vita  is alalkult ki nővérem és köztem hogy most tulajdonképp melyik is a mi parcellánk. Aztán végül közös megeggyezéssel lezártuk hogy kizárásos alapon az amelyik nincsen elművelve.

   Ekkor aztán azt a megfigyelést tettük hogy milyen érdekes egy parcella ez, mert a szomszédnak egy kis darab kis sarka kb 1/43-része belelóg a földbe. Az előbbi szántós aforizma után aztán akartalanul is arra kezdtem gondolni hogy bizony szántós legyen a talpán aki azt úgy faján megszántja.

   Minden esetre ha már itt voltunk készítettünk pár képet a megnövekedett fűben. Ami igazán szavannai hangulatot sugárzott magából :) Persze a fotózást jó nagy derülés is követte :) De hát mikor legyünk bolondok ha nem most :)

  

Innen aztán már a dubla dombokon vagy leánykori nevén csak nagy dombokon keresztül vezetett az út. Fel is zsolozsmáztuk magunkban hogy amikor kicsik voltunk a nagy nyári melegbe milyen nehéz volt feltekerni ezeken a dombokon.  Ennek kapcsán aztán rögtön eszembe is jutott hogy most is nehéz rajtuk feltekerni, de nem azért mert kevés az erő, hanem azért mert nyáron ezt a területet jóféle méteres fű borítja. Hát igen azért a pincéknél is egyre kevesebb az élet...

   A nagy filozófálgatásban aztán azt is kielemeztük nővéremmel hogy melyik domb a nagyobb, vagy meredekebb. Végül aztán földrajzi ismerekkel betájoltuk hogy hol találkozik a két domb :)

   Ezt követően is számtalan sok ismerettel bővültem, mondhatnám a java még csak ekkor következett, ugyanis Nővérem folyamatosan bölcsességekkel látott el.

   Azon tanakodva ugyanis hogy mennyi az idő, nővérem felpillantott az égre és azt mondta hogy három óra körül lehet. Erre én megkérdeztem hogy ezt most miből boronáltad össze? A kérdésemre a következő feleletet kaptam: Hát a repülőkbő. Délután háromkor ugyanis sok repülő megy el fölöttünk.

  Azóta már rájöttem hogy igaza van délután háromkor indulnak be a budapesti csárter járatok :) mea culpa..

      Ezen aztán természetesen jót szórakoztam :) Hasonóan jól mint a szántásos megjegyzésen.

Ezt követően aztán szépen lassan hazabandukoltunk, egy élvezetes séta után, melyből idővel sok sok bezzeg történet fog kicsírázni. Legnagyobb meglepetésemre hazaérve szembesültem azzal hogy tényleg három óra van :) Azért ahogy apu mondaná "jó az öreg a háznál". Megnyugodtam hogy a jövő heti túrázkor legalább az időérzékük a helyén fog maradni :) S ha még a fák északi oldalát is figyelik akkor az eltévedés sem lesz gond..

  A bejegyzés végén pedig álljon itt a kirándulás során készült összes fotó. Mazsolázzátok kedvetekre, szerintem érdemes végignézni.

Remélem ez a bejegyzésem is olvasmányosra sikeredett és felkeltette érdeklődéseteket. Most ismét egy kis hallgatás következik, az utolsó nagy vizsgaroham miatt, azonban ha minden jól megy és a gépészek mindenható csavarkulcsa is úgy akarja akkor jövő héten frissen új krónikákkal jelentkezem. Persze azért csütörtök felé érdemes lesz ide pillantani :)

   Minden esetre a következő írásomig legyetek jók, vigyázzatok magatokra és élvezzétek jól egymást. A mihamarabbi viszontolvasásig minden jót.