Felirat egy londoni pub mellékhelyiségének óvszerautomatáján:HA A GÉP NEM MÜKÖDIK, SZóLJON A CSAPOSNAK, HA A GÉP MÜKÖDIK, BESZÉLJEN A PINCÉRLÁNNYAL...
Üdvözlöm a tisztelt olvasó közönséget! A nemrég útjára indított KrimóKutatók rovat annyira népszerűre sikeredett hogy két nap alatt 119 oldal megjelenítést produkált. Ebben persze biztosan szerepet játszott a hathatós marketing tevékenység, köszönet érte Bandinak, de azt hiszem azért még mindig a tartalom a döntő. A jól ismert mondás szerint addig üsd a vasat ameddig az át nem martenzitesedik, így íme itt van a kocsma őrjárat második epizódja.
Az ember az értékelés folyamán folyamatosan akaratlanul is összehasonlít. Összehasonlítja a jelenlegi barátnőjét a régivel, az új évet az elmúlttal, az első sört a másodikkal. Így a Fehérvár sörözőben tett látogatásunk után, mi is egy összehasonlítási bázispontot kerestünk magunknak. Az 1800-as években midben bizonnyal emilyen népi szőttessel harangoznám be mondandómat: “A Fehérvár Sörözőtől egy kőhajtásnyira folyt a sörpatak, s bámuló szemeink odatapadtanak. De nem ám a sörfolyó csodás habjára, hanem a serház füstjére.”
Az esemény fonalát tehát ott vesszük fel ahol pár napja abbahagytuk, ott állunk Bandival a Fehérvár Söröző kapujában, referencia, viszonyítási pont nélkül. S mivel még a délután derekasan előttünk állt, s a kézi meccsig még temérdek időnk akadt, így javaslatomra a 100 méterrel odébb elhelyezkedő beszédes nevű Végállomás nevű helyre tértünk be. Ezt a vendéglátó helyet már jó előre kinéztem magamnak, s ha a Minőségbiztosítás vizsga nem szól közbe bizonyosan betértünk volna már ide korábban. A hely figurásságát az adja hogy egy vonatból, pontosabban egy standard BP 29-05 sorozatszámú vasúti kocsiból van kialakítva. A gépészségben és a vasútakban jártas személyek (mint amilyen én is vagyok) ebből már következtethetnek hogy az egység körülbelül 80 fő befogadására alkalmas.
A hely bejárata minden bizonnyal precíz tervezés eredménye, ugyanis a tavasszal nagy élet felvonultató s oly divatos koktél terasz egy peron formájára van kiépítve. Ezek tükrében a Végállomás név már nem is meglepő. Ami kicsit lehúzza a hely értékét hogy a reklám és vagy cégér a vonat füstjének homályába vész. Hollétünket csak a peronra vezető lépcső fölött elhelyezett boltíves tábla tette biztossá, mely leginkább a dallasi southfork ranch-re emlékeztetett.
A Rubicont átlépve nem győztünk betelni a látvánnyal, s míg Bandi a csocsóasztal létén lelkendezett, addig én a figurás koktélteraszt csodáltam. Mindketten tudtuk hogy az előző helyen elosztogatott bőkezű pontokat bizony át fogjuk értékelni. S mivel a kinti dzsemburizáshoz meglehetősen hideg idő volt, így inkább a belbecset választottuk. Az ajtó a szokásos vonat zárszerkezetet tartogatta, ami kicsit furcsa volt, mivel nem standard vonatos szituációba voltunk. Azaz nem úgy kellet felkapaszkodni érte.
Belépve egy meglehetősen nagy tér fogadott minket. Ez amolyan előtérként funkciónált, ahol a játékgépek, darts, és egyéb szórakoztató kellékek foglaltak helyet. Illetve a telefon is itt kapott helyet. Jó pont a helynek hogy egyáltalán van telefon, illetve hogy nem valami hiper-szuper távrecsegőt építettek be, hanem a vonatbelsőhöz harmonizáló retró hatású távbeszélőt. Ebben a kis térben, leginkább a játszani vágyók élhetik ki magukat, s az ő szórakozásukat biztosítja az itt elhelyezett 3-4 mobilis bárszék is.
Ezután átléptünk a feltehetően nem dohányzó részbe. Itt az ülések kiszedésével került kialakításra a pult szekció. Meglepő számomra hogy mi minden elfér egy vonatban. A pult felvonultatta a kocsmáktól elvárt kellékeket. Hogy mik ezek? Egyrészt maga a pult, szép fából, gondolom külön rendelésre tervezett bárpult fogadott minket. Mely színében és formájában is illeszkedett a vonat kupéhoz. A pult előtt a törzsvendégeknek és akik a pincérlányt szeretik szórakoztatni kihelyezésre kerültek bárszékek. Minden bizonnyal jól lehetne rajtuk ücsörögni s bámulni a kiszolgáló dekoratív hölgyemény dekoltázsát, ez azonban kimaradt a tesztelésből. A pult mögött egy italos polc került kialakításra, felvonultatva az ilyen helyeken megszokott italkülönlegességeket.
Miután a pultot megfelelően kielemeztük, beljebb haladtunk a kocsi gyomrába. Közben feltérképeztük a csehó vendégközönségét is. Tán a hideg, tán az egyetemi holtszezon miatt de nem sok vendég tartózkodott ott aznap. Minden estre itt is megvolt az enyhén spicces vendég, bár jópofa módón köszönt nekünk. Sőt a másik társaság is üdvözölt minket. Ebből aztán arra következtettem hogy mindenképp igényes (igényesebb) emberek járnak ide, mint a másik helyre. Kis keresgélés után aztán sikerült megegyeznünk Bandival a megfelelő hely iránt, s mivel mindketten ablak pártiak vagyunk így egy ablakra néző bokszot választottunk /Igen a másik oldalon is volt ablak, de onnan nem kínálkozott olyan jó kilátás, mellesleg pedig el volt függönyözve/
Gondolom nem árulok el nagy titkot ha azt mondom hogy a beltér a vonatokhoz megszokott bokszokra van felosztva. Azaz két oldalt helyezkednek el az üléssorok, közöttük pedig egy kis közlekedő található. Helyet foglalva örömmel tapasztaltuk hogy ezek a padozatok sokkal kényelmesebbek mint az előző helyen. A kárpit, a rugó, és a szivacs határozottan kellemes ücsörgő és háttámasztó felületet alkotnak. Olyat amiben órákig el tud ücsörögni az ember. Bandi azt is kiemelte hogy nagyban növeli a komfortérzetet az is hogy nem a BKV műbőr üléshuzat “amibe beleragad a melegbe a segged” borítja a felületeket, hanem szép, színben és melegséget kölcsönző kárpit.
Kis ücsörgés után, a pincérlány is odasietett hozzánk, szinte nem is kellet rá várnunk. Ennek mi igazán örültünk, mert tapasztalhattuk hogy bizony itt van kiszolgálás. Aranyosan megkérdezte hogy mit is szeretnénk fogyasztani, s talán a hely miatt, talán az aranyos mosolygós kiszolgálás miatt, de úgy határoztunk hogy egy korsó sört óhajtunk. Miután a rendelést felvette a hölgy, mi egyből megkezdtük a susmorgást. Megosztottuk véleményünket, és pontjainkat a másikkal. Hamar kiderült hogy mindketten túlértékeltük az előző helyet, s hogy mindketten elégedettek vagyunk a vonattal. S míg mi susmusoltunk a fényképező masina is előkerült. Így készítettünk is pár képet a helyről, mert hát mit ér egy kocsma térkép illusztráció nélkül.
Míg mi a fotózással voltunk elfoglalva, a kettes vágányra megérkeztek söreink is. S bár ez nem egy sör szakértői rovat, de bizony tökéletesen csapolt sörrel volt dolgunk. Pontosan kimért, 20 mm habkoronával ellátott korsóval. Ez is csak a csapos hölgy szakértelmét dicséri. S míg kortyolgattunk s érleltük a pontokat, szép lassan a többi vendég elillant a vonatból. Ezt leginkább abból vettük észre hogy a meleget szolgáltató villany konvektort a kiszolgáló lány hozzánk közelebb helyezte. Ezzel a vendégmarasztaló húzással tovább emelte a kiszolgálásra adott pontunkat. A végén abban maradtunk Bandival hogy a kiszolgálás bizony ennél csak akkor lehetne jobb ha egy furulya koncertet is adna részünkre.
Iszogattunk és beszélgettünk, s közben árgus szemekkel kerestük a hibát. A hibát amit csak nem találtunk, sőt folyamatosan csak jó dolgokat találtunk. Ilyen volt hogy a pincérlány nekilátott az elhagyott asztalokat takarítani, vagy hogy az asztalon figurás asztaldísz található :) Vagy csak az az apróság hogy sörünk mellé kaptunk poháralátéte. Minden esetre az a bizonyos fekete lista csak nem akart gyarapodni.
Sebajj gondoltuk, majd a mosdó lesz eme hely Akhillesz sarka. Így előbb Bandi látogatta meg tesztünk záróakkordját. Meglehetősen unottan jött vissza, így gondoltam na talált valamit :) Így hát én is meglátogattam a mellékhelyiséget. Mint hogy vonatról lévén szó, a mosdó is vonatszerűen van kialakítva, de koránt sem olyan állapotok uralkodnak mint egy MÁV kupé mosdójában. A hely meglehetősen pici, ámde makulátlanul tiszta. Kicsit furcsa volt hogy nem zötykölődik és hogy nem látom alant a suhanó síneket :), de másodikra már szokványosnak mondható. Kulturált wc, zárható ajtóval, megfelelő fényviszonyokkal, és wc papírral. Összességében erre sem lehet panaszunk.
Kijőve a mosdóból már épp kezdtem volna dörzsölni a kezemet s viháncolni, hogy megtaláltam a gyengét , méghozzá hogy nincs kézmosó, amikor is megpillantottam a lánywc-vel szemközti kis budoárt. Tán már meg sem kéne jegyeznem hogy mind illatos szappan, mind kéztörlő rendelkezésre állt, sőt a lányok kedvéért még egy kis pipere tükör is. Így hát a Végállomás a mosdó teszten is hibátlanul átment.
Miután aztán ahogy tesztünknek úgy sörünk végére is értünk, nem maradt más hátra mint hogy távozzunk. Utolsó gondolatként még megbeszéltük egymással a pontértékeket. Mint tudjátok az éremnek mindig két oldala van,s hogy mi a Végállomás sötét oldala? Hát ezt tényleg csak nagyítóval lehet keresni, s tényleg csak szőrszálhasogatás. A gyenge pont nem más mint a kilátás, ugyanis az ablakon kinézve a kollégium és a gyártelep szépségeit, illetve egy fémkereskedés tujáit bámulhatjuk bambán. Másrészről a hely és az évszak sajátossága hogy kicsit hideg volt. De ezen az elektromos fűtőtest igyekezett javítani. Minden esetre azt ajánlanám hogy kéne szerezni egy olyan igazi MÁVos, fűtést ami lepörköli a lábadról a szőrt…
Fizetéskor szembesültünk vele hogy a hely annak ellenére hogy hatalmas élményt nyújt nem drágább mint társai, sőt… Egy korsót korrekt 270 FT-os áron kaptuk. Ami figyelembe véve hogy azért nem egy szokványos sörözőről van szó, nem is rossz. Amikor közöltem a hölggyel hogy magamévá tettem a poháralátéte, mivel szenvedélyes gyűjtő vagyok, egyből rendelkezésemre állt. S a pult alól elővarázsolt még egy alátétet :) Ezzel bár nem furulyázott, de tovább emelte nálam a kiszolgálásra adható pontot.
Mielőtt megosztom veletek az összesített véleményünket a Végállomásról, lássuk a hely “géptábláját”:
Név, Cím: Végállomás, 9023 Győr, Mészáros L. u. 3.
Nyitvatartás: H-SZo 10:00-23:00
Kiegészítők: Koktélterasz, Csocsó, Darts, Játék és zenegép
Megjegyzések (pl zaj, wc): Csendes, kulturált kis hely, akár még randi helyszínül is kiváló. A zene nagyon figurás volt. Sajnos a kilátásban ez a hely sem domborított nagyot.
Törzsközönség: Az igényes középosztály, egyetemisták, fiatalok. Mindenképp azokra épít ez a hely, akik igényesen szeretnének szórakozni, és nem csak valami füstös ívóra vágynak. Tökéletesen alkalmas baráti összejövetelekre, sörömökre vagy csak egy gyors meleg szendvicsezésre.
Most pedig az összesített Bandi-Dodi (BD index) következik:
Cégér/Logó: 5/10
Kényelem: 9/10
Berendezés: 9/10
Kiszolgálás: 10/10
Árak: 9/10
Extra szolgáltatások: 8/10
Wc/tisztaság: 10/10
Kilátás/élmény: 9/10
Visszatérés esélye: 10/10
Ajánlhatóság: 10/10
Összességében: A Végállomás egy nagyon figurás hely, és igen jól vizsgázott a kis tesztünkön. Mindenkinek bátran ajánlom. Valószínűleg csak azért nem kapott minden kategóriában 10-est mert nem akartuk igen túlmisztifikálni a helyet. Márton kollega úr mondta hogy ajánljak neki egy 10-es helyet. Hát Kedves Márton, ha igazán figurás helyet akarsz felkeresni akkor a Végállomást mindenképp ajánlom. Kedves pincérhölgyemény, aki lesi a vendég kívánságait, korrekt árak, tisztaság, és nem utolsó élmény egy vonatban dumálni. Tényleg nem igazán tudok róla rosszat írni, az objektivitás kedvéért még vissza fogok/ fogunk térni ide, s remélhetőleg akkor a konyhát is feltérképezzük. Ezt a helyet mindenképp ajánlom mindenkinek, érdemes egy délutánt feldobni és meglátogatni. Kollégistáknak különösen :) DE ennyi dicsőítés után lássuk a végpontszámot: 9,67.
Kedves olvasóim remélem tetszett a sorozat második epizódja, s hogy hasonlóan sok látogatót vonz majd oldalamra. Az új szemeszter kezdetével ez a rovat is folytatódik, egy újabb baráti sörözéssel. Addig is a sörivó népet szolgálom tovább. A következő írásomig legyetek jók vigyázzatok magatokra, élvezzétek egymást, a mihamarabbi viszontolvasásig minden jót…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése