Így készült.. HUHA RACING CAN

SZEvasztok CADves olvasóim! Derék egy hónap szünet után újra eljutottam a blogger kezelőfelületére, s így újra koptatom a klaviatúrát. Annál is inkább mert az elmúlt időszakban igen csak sok esemény iperedett.
  Ezek közül tán a legélvezetesebb a napokban lezajlott Red Bull Racing Can sorozat volt, amin ezúttal én, azaz a mi kis csapatunk is megmérettette magát. S nem is akárhogy.. De ne vágjunk egyből a dolgok in mediásába, inkább izzítsunk a történet elején..
  Az egész történet ott kezdődött hogy egy szép meleg napon, mikor Kokó, a Sztahanov érdemrendes rekordfeltöltő hazajött a munkából, s derék sörözés közepette előadta, hogy az egyik kollegája szerkeszti a Red Bull Racing Can weboldalát. S hogy mi is ez a Red Bull Racing Can?

  Ez egy elsősorban egyetemistáknak rendezett versenysorozat, ahol nem kisebb feladatot kell megoldani a hallgatóknak, mint egy távirányítós (RC) autóra karosszériát építeni. Az építéshez pedig acéllemez,alumínium, különféle szénsálerősítűsé és erősítetlen műanyagok helyett Red Bull dobozokat használhatnak.



  Mivel az én kiskoromban, még nem igazán voltak ilyen RC autók, s magában igen drága mulatságnak számítanak, meg mivel mindig is vágytam egyre, így több sem kellett ennél s magam hevességével egyből el is határoztam hogy challenge accepted

  Miután a gondolatra hörpintettem egy nagyot a sörömből, rá is googlíztam az eseményre. Hamar rá is akadtam a hivatalos weboldalra, ahol egy csini kis videó fogadott, ami még jobban felspannolt. Nem maradt más feladatom mint hogy párt találjak magamnak a megmérettetéshez. Így hát előbb Kokóra gondoltam, majd Hajmira, majd Bandi, de sajnos különböző okokból egyikük sem vállalta a megmérettetést. Végül aztán Larionhoz fordultam, akivel már számtalan mókát megjártunk, s tudtam hogy efféle mókához is akad majd kedve.
  Röviden vázoltam neki a helyzetet, a célokat, és az elképzeléseket, majd természetesen rábólintott. Így már csak a szokásos pappírmunkát kellet elvégeznem a nevezéshez. A csapat neve nem is lehetett más mint a HUHA RACING TEAM, elvégre ez elég kreatív, figyelem felkeltő és laza név.

Az autó átvétele után izgatottan robogtunk a parkolóba kipróbálni mit tud a járgány, hogy is harapja az utat. Hamar mint a karácsonyi ajándékot kicsomagoltuk a kis játékszerünket, majd egyetemistákból, leendő mérnökökből másodpercek alatt kisgyerekekké változtunk, s egymás kezéből kapkodtuk a távirányítót, jobbnál jobb madmax köröket kanyarítva a bitumenre.
  Mivel azonban az idő sürgetett, a s a verseny már a spájzban volt, így át is robogtunk a motorok laborba, ahol megszülettek a stirlinges csapat első terve.
  Ekkor döntöttük el azt is hogy a csapat főnők én leszek. Elsőként az ütemtervet hírdettem ki, mi szerint a kasztninak péntekre kész kell lennie.
  Ezt követően felosztottuk egymás között a munkákat, Larion kapta az alváz, és setup részleget, míg enyém lett a karosszéria részleg. Ennek örültem, mert végre kiélhettem kreativitásomat.
   Az első örömök aztán mire hazaértem már vad átkozódásba fordultak, ugyanis odahaza egy gondolat nem sok annyi sem jutott eszembe. Persze a srácok próbáltak ötletet adni, s különféle létező konstrukciókat javasoltak. Erre csak azt tudnám mondani, hogy egy létező dolgot lemásolni nem nagy dolog, Nagy Zolisan szólva "Az favágás". A semmiből valamit teremteni, az az igazi mérnöki, konstukciós feladat.
  Ha a tervezéshez legendát kéne gyártanom akkor azt kreálnám hogy épp a konyhában piszkáltam a derékszegletű vonalzómmal a logarlécemet, és kortyoltam egy nagyot a sörömből, amikor elmémbe megjelent a gépészek védőangyala, s megjelenítette előttem a formatervet.
  Az unalmas valóságban azonban ez nem így történt, hanem csak úgy jött. S hogy mi is ihlette tulajdonképp?
   Az autónk az ötvenes évek forma-1-es konstukcióinak orrát kapta, tudjátok azt a tipikus "porszívó" nózit. De mivel ez így túl snassz lett volna, a mi célunk pedig a győri forduló megnyerése volt, így ehhez hozzácsaptunk egy bogár féle, minden téren ívelt fülkét, ami leginkább a Le Mans-i Bentley Speed Eight fülkéjére hasonlított.  Mindezekhez pedig a McLaren 2011-es versenygépéhez hasonló oldaldoboz párosult.

Az alap koncepciót az 1957-es Lancia-Ferrari ihlette

A fülke ihletője-Bentley speed eight

  S miután az első skiccek megszülettek, következhetett a tervek papírra vetése. Már az első papírmakett elkészítése után látszott hogy az autó olyan lesz mint egy huncut olasz autó, vagy mint egy kellemes huncut nő. Domborulat, hajlattal, kacér vonalak, ívek, oválok határolták mindenhol a formát. Azt kell hogy mondjam hogy ebbe a még csúnyán összeragasztott modellbe, Larion és én is egyből beleszerettünk.


  A papírmunka jó egy napot vett igénybe, így csütörtök volt mire nekiláthattunk az autó fém elemeinek kimunkálásának. Először természetesen nem a kapott red bullos dobozokból, hanem az én privát dobozgyűjteményemből áldoztunk fel néhány dobozt, a karosszálláshoz. Az első verziók elkészülte után, vagy épp közben számomra is kiderült hogy ez mégsem olyan egyszerű mint gondoltam, s ami a rajzon egy egyszerű ív, az a valóságban egy igen nehezen megvalósítható dolog..
  Nem is beszélve arról, hogy az elemek alvázhoz történő rögzítésére semmiféle megoldást nem eszeltem ki, de hát ez a szép csapatmunkában, ha valamire nem gondolsz, akkor azt ráfoghatod a kollegára :)
  Végül aztán a csütörtöki tervezést és érdemi munkát egy találkozás szakította félbe, melynek annyi értelme volt mint a tejet megsózni. Lényegében teljesen hülyét csináltunk magunkból azalatt a pár óra alatt alatt (de ez egy másik mese)

Formatervek

  Este mikor hazaértem tovább folytattam a munkálatokat, szép lassan aztán elkészült az autó első kompozit karosszériája, azért írom így, mert csütörtök estére a Víztorony utcai főhadiszálláson (gyárban) elkészült az első fém oldallemez, fém orrkúp. Egyedül a kackiás fülke váratott magára. Minden esetre a részeredményt szélcsatornába vittem, majd a biztató eredmények után, Larionnak is átküldtem az első fotokópiákat. Első reakcióként ő is majdnem bepisilt, gondoltam hát hogy így a zsűrinél is jó pontokat szerezünk majd. Végül aztán 11 óra környékén nyugovóra is tettem magam, mert a munka dandárja a pénteki napra várt, amikor is az egész autót készre kellet rakni, s ahogy lenni szokott szép elképzeléseken, pár terven kívűl még semmink nem volt...

Az első kompozit kasztni

 Az ütemterv szerint pénteken el kellet volna készülnünk az autóval, s mivel még semmink nem volt a szép álmokon kívül, így hát az egész napot ezzel a projekttel töltöttük. Az elmaradt Járműszerkezetek helyett, így áttettük székhelyünket Larionékhoz, s ott álltunk neki az autó red bull dobozokból való összeszereléséhez. 
  Közben a szabályok helyes értelmezésének okán, vad levelezést folytattunk a szervezőkkel. Nehogy olyat csináljunk amit nem szabad. 
  A dolgok valahogy igen lassan alakultak, vagyis elképzeléseimhez képest lassan haladtunk. 11 órára még csak az új orrkúp lett kész, illetve a fülke első verziója. Ekkor már látszott hogy a rajzasztal és a valóság között van némi különbség, s persze hogy a fémet nem tudod úgy alakítani mint a papírt. Minden esetre Larionnal még lelkesek voltunk, s nyugodtan mint Medve heréléskor dolgoztunk. Szép lassan aztán elkészültek a fődarabok. Míg Larion a fülkét tervezte, én az oldallemezeket alakítottam. S hogy ne csak egy snassz kockát biggyesszünk a battery packra, így igyekeztem oda is hajlatokat álmodni. Ennek eredményeként egy jellegzetes kis oldallemezt kaptunk :) Aminek aztán nagyon megörültünk.

   Az egész napos mérés, fúrás faragás és HUBA.. eredményeként délután egyre már nagyjából kész volt az autó, s már csak a rögzítéseket kellet kitalálnunk.
 Ez a metódus azonban már rám maradt, és már csak otthon, mivel Larionnak az énekkar okán el kellet távoznia. Így délután háromkor befejeztük az alkotást. A félkész géppel pedig a buszpályaudvarra sétáltam. Ott aztán Norbival találkoztam, aki meg is csodálta a gépünket, s bizony begyűjthettem az első elismeréseket. 
  Látszott hogy az autó félkészen is magára húzza a szemeket, s bizony egy tervezőnek ez a legnagyobb előny.



Péntek este aztán pár apróbb csinosítást végeztem a gépen, többek között felhelyeztem a szponzorok logóit, a visszapillantó tükröket, mely nem csak az ellenfelek kukucskálását, de áramlástani szerepet is kapott, illetve az autó hűtőmaszkját is elkészítettem. Este 11-re aztán azt kell hogy mondjam hogy a járgány harcra kész volt. Azaz a HUHA RACING CAN 1.0 Alfa verziója.
  Így hát szombaton már csak a megfelelő képet kellet elkészítenem az alkotásunkról, s már mehetett is a facebookra, ahol a lájk verseny már javában zajlott.
   Az a szép az ilyen lájk versenyekben hogy olyanok mint az Euróvíziós dalfesztiválok, sosem a legjobb nyer, hanem az aki a legjobban, legtöbbet tud mozgósítani, ki cicivel, ki sörrel, ki meg csak szép szóval.
  Elég az hozzá hogy az Ady út sarkán, a kellemes napsütésben sikerült egy jó képet lőnöm a gépsárkányról, s mivel Larion még a szerelem rózsaszín pázsitján hempergett, így engem ért a megtiszteltetés hogy a legjobb képet kiválasszam.

  Szombaton 11 órakor aztán a helyére is került a kép, s megindult a lájkoltatás. Hamar beindult a szekér, s hamar át is vettük a vezetést, de ekkor még a mi gépünk volt a legszebb az oldalon. S minden bizonnyal a legkreatívabb is.
  Így nem meglepő módon és a facebook függő ismerősöknek köszönhetően, délutánra már dupla annyi szavazatot verbuváltunk/tam mint a második helyezett. Körülbelül ekkor tájt alakítottam meg a kis kampány csapatot is, akiknek az volt a feladatuk hogy minél több helyre eljuttassák az üzenetet a kérést, s lehetőleg jó néhány helyen kikerüljön az üzenőfalra. Ebben a munkában anyukám és nővérem hathatós segítségére számíthattam, akik lelkesen kampányoltak mellettem..

Arcok a kampányból

 Szép lassan aztán megérkeztek a többiek is. Legnagyobb ámulatunkra, ekkor tapasztaltuk hogy biza nem csak három induló volt, pedig a versenycsomag átvételekor csak három csapattal konkuráltunk. Minden esetre komoly konkurenciát még ekkor sem láttunk, egyedül a Redbullák nevezetű csaj csapat tudta tartani velünk az iramot, olyannyira hogy Czollner Gyulásan szólva "Estére nagyon magunkra húztuk őket"- így a dupla annyi lájk előnyünk, egy éjszaka alatt 10-re apadt. De hát ugyebár egy nő meggyőzőbben tud kampányolni, ezt a hatást aztán a cicik számának négyzetével, méretük köbével megszorozva, meg is kapjuk a hölgyek motivációs értékét. Szóval a két nőszemély igen belehúzott az éjszaka, s vasárnap délutánra már kicsivel át is vették tőlünk a vezetést.
 Vasárnap délután az egész család mozgósította ismerőseit, s a családon belül is kialakult egy kis verseny, ki tud több lájkot szerezni alapon. Ebben leginkább anyu ügyeskedett mint a Mahjongba, s két Mahjong meisterkedés között, minden ismerősét szavazásra buzdította. 

  Sajnos az első technikai malőrök is ekkor jelentkeztek, ugyanis van aki az instrukciók pontos elvégzése után sem tudott szavazni, meg olyan is akadt, akinek egyáltalán nem volt tetszik gomb.. Szóval ahogy fokozódott a verseny élessége, úgy fokozódott az én mérgem is. Számtalan ius murmurandi közepette, a mi lájkjaink igen kis tempóban gyarapodtak. Ekkor bizonytalanodtam el először hogy hiába van jó csomagunk, jó és kreatív autónk, a győzelemért igen is keményen izzadnunk kell, s ez a verseny nem egy lefutott dolog.


A nagy kampányt aztán a Győrbe történő visszaút szakította meg, mert hát el ne felejtkezzünk róla a SZErengetiben már dúl a vizsga időszak, így hát délután a szokásos készülődés zajlott le, az elemorzsia elpakolása, ruha összekészítés, és végül az autó elpakolása, melynek távirányítóját lányos zavaromban majdnem a noszlopi hasziendeán felejtettem. Végül aztán sikerült épp hogy elkészülnöm Kokó érkezésére, s kezdetét vette a nagy utazás. Útközben a fiúk is érdeklődtek hogy áll a verseny, mert bár nem neveztek de azért végig nyomon követték az eseményeket, ötleteket és erőt is adtak. Úgyhogy nekik is jár egy nagy köszönet mindenért.


Felérve aztán szomorúan szemléltem hogy már derék 20 lájkos hátrányt szenvedtünk el a női alakulattól, így hát nagyobb erőkkel kezdtem mozgósítani a még nem szavazó ismerőseimet. Sajnos azonban ekkor már kevesebb mint több sikert értem el. Voltak olyanok akik még azt sem mondták hogy mukk, és hogy nem érdekli őket ez a kis verseny. No azért az ilyenek le tudják ám törni a szarvamat, mert tényleg kettőt kéne neki kattintania.. No de hát mind1 annyi baj legyen :)
  Szerencsére a kampánystáb még ekkor is nagy munkában volt, s gyűjtötték a tetszikeket.

A konkurencia versenygépe

RedBullák

 Végül Larion is megérkezett két hitelesített mérés között, s így együtt néztük ahogy az ellenfél elhúz tőlünk. Így végül nagy nagy szomorúsággal feküdtünk le, mivel az elejétől mi vezettünk, és hát a konstrukciónkat is többre tartottuk mint a körömlakk fényezést extraként felmutató lánygépet.
   Izgatottan vártuk a hétfőt, hiszen ekkor érkezett vissza Larion, s a napra sok sok teendőnk volt, mivel a gép még korántsem állt készen a másnapi megméretésre. Tán ennek köszönhetően korán kipattantam az ágyból, s elindultam reggeli vásárló túrámra. Minek feltett célja volt hogy Red Bull Kolós dobozt szerezzek, azonban sajnos Győr vármegyében nem található/kapható. Pedig az új elemeket olyan dobozból szerettük volna elkészíteni. (Itt ragadnám meg az alkalmat hogy akinek van, vagy lát ilyen dobozt kérem küldjön nekem egyet/kettőt. Köszönöm szépen)
  Hétfőn aztán hála unokatesó diákjainak a szavazásban ismét visszajöttünk, egészen a lányok fenekéig, s a nap folyamán oda vissza adogattuk egymásnak a győzelmi pozíciót. Hol ők hol mi mentünk egy lájkal.. A lájkok mellett persze hétfőn is sok új versenyautó érkezett, az igazán meglepő konstrukciók csak ekkor kerültek fel a netre. Ekkor találtam meg első komoly konkurenciákat a VFTS Ladát, ami bizony egyrészt nagyon ötletes volt, másrészt pedig igen szépen kimunkált járgány volt :) Tehát potenciális versenytárs a mi gépünk számára.
  Emellett jó néhány buli verda is érkezett, amik azért meglepően sok szavazatott gyűjtöttek "rondaságuk" ellenére. 
   Az új veresenyzők között akadt jó néhány elvadult, poénos vicces ötlet is. Például a versenyzők szállítására szolgáló partybusz, melyet azt hiszem egy Somló Volános Ikarus 280-as ihletett, vagy épp a pályamunkás szekcióban indulható BullDózer, vagy a Vakond névre keresztelt éjjellátó szerkezet..

VFTS team

VAkond

Szponzored by Somló Volán

S míg a versenyzők száma gyarapodott, a mi lájkaink nem, így délutánra ismét 20 lájk hátrányba kerültünk. S kezdett bennünk a második hely realizálódni. Délután három felé Larion is megérkezett a Víztorony utcai főhadiszállásra, s újból munkához láttunk. Persze csak azután miután kielemeztük a teszteredményeket. 
  Miután meghánytuk vetettük a dolgot, úgy határoztunk hogy mint egy szorgos dzsípszi (GPS) újratervezünk.. S míg a többi csapat a lájkokat hajkurászta, mi az egész autónkat újraterveztük.
  A 2.0-ás autóból Larion az utolsó dodis formákat is kiölte, meg is fogalmaztam neki hogy ő bizony az olasz formaterv gyilkosa. A karosszéria tervem kicsit úgy járt mint a trabant 601 és 1100 közötti szakadék, az ívek szöglettekké formálódtak. Az egész kocsi pedig csak nyomokban emlékeztettett huncut elődjére. Ez leginkább a tető ívein volt tettenérhető. Bár tény és való hogy az illesztések sokkal szebbek voltak. Ennek legnagyobb oka az új gyártástechnológia volt. 
   A pilótafülke áttervezése mellett, az oldalszekrények is átalakultak. Ezek jóval szebbek lettek, s egy-egy szép hajlatot is kaptak, mely csíntalanul játszadozott az autó orrvonalával. Oldalról a gép egyrészt csíntalan, másrészt jellegzetes lett.


Ahogy kezeink alatt húzott a ragasztó, a mezőny is teljes lett. Mind a 22 csapat feltette az alkotását a netre. Mi pedig kicsit szórakozhattunk a különféle ötleteken. Emellett azonban egy másik konkurenst is felfedeztünk a nagyon ötletes Ford-A modellt építő csapatot. Ekkor adtam először hangot azon elképzelésemnek hogy bizony a Ladával-és a Fordal fogunk harcolni a győzelemért, vagy épp a helyezésekért. Így hát kissé feszültebben de tovább dolgoztunk, hogy minnél jobban elvarázsoljuk a zsűrit. 

  Tudtuk hogy a járművünk ötletes, és hogy a pályán is gyors lesz, azt azonban nem sejtettük hogy a zsűri mi alapján értékeli a kreativitást. Hogy egy poén autót juttat tovább (Bulldózer, Busz) vagy épp tényleg komolyan egy innovatív járgányt.. 
  Ahogy kezdtünk fáradni, a szerelési munkák is döcögéssé váltak, s Larionnal is egyre több konfliktus jött elő. Egyre jobban idegesített némelyik beszólása, odamondása.Talán legbelül még mindig az autó farának átalakítása nem tetszett, s bökte a csőrömet :)
  S ahogy aztán tudatunk is fáradt, egyre több hibát is vétettünk, ennek okán az autó orra került kissé hátrább a kelleténél, ami az orr első rögzítésének problémáját vetette fel. Szerencsére Larion flip flop megoldása orvosolta ezt a problémát.
   Tizenegy óra környékén már csak a fülkét kellet rögzíteni a karosszériához, melynek leginkább a szerelhetőségnek kellet megfelelnie. Ugyanakkor az is fontos volt hogy a fülke ne hagyja el idő előtt az alvázat. 
  Aztán ahogy egy igazán grandiózus ötlet születni szokott, egyszer csak Larion előállt a kapcsos megoldással. Ennek lényege az volt hogy a hátsó felfüggesztést rögzítő kalap alakú műanyaghoz került beakasztásra egy megfelelően kiképzett nyitófül. A szerkezet előnye az hogy egyszerű- és nagyszerű, emellett pedig igen stabil is, annál is inkább mert a menetszél még jobban odaszorítja a fülkét. 
   Miután a fülke is a helyére került, elkezdődhettek az autómunkák, melyek a csicsák felhelyezését foglalta magában. Végül fél 11-re készen is lett az autó végleges formája.  Mondhatjuk tehát hogy a szerelők éjjel nappal dolgoztak hogy az autó formába kerüljön a másnapi megméretettésre. Kicsit jobban át is éreztem hogy mit jelenthet a Forma-1-ben egy győzelem, vagy épp egy dobogó, vagy épp az amikor elkészül az autó.

HUHA RACING CAN 2.0

  Az éjszakába nyúló szerelésnek aztán az lett az eredménye hogy a keddi napon semmiféle mókulát, módosítást nem kellet elvégeznünk a járművön. Elégedetten, nyugodtan és felkészülten vártuk az egy órát, azaz a verseny kezdetét. De mivel ez már egy másik történet, így itt most letenném virtuális ceruzámat, s egy új epizódban beszámolnék a versenyről.
   Mint láthatjátok a HUHA RACING CAN elkészítésében igen sok munkánk volt, talán a legtöbbet mi dolgoztunk a gépünkkel. 
  Az autó érdekessége hogy a többiekhez képest rövidebb tengelytávval és más áttételezéssel rendelkezett, illetve hogy a felfüggesztése is keményebbre volt hangolva. Úgy mint egy igazi versenyszörny. 
  A gépet természetesen szélcsatornában is teszteltük,amiért köszönet Moncsi hajszárítójának. Emellett még egy törésteszt elvégzésére is maradt időnk. A törésteszt eredménye hogy az autó olyan stabil lett, hogy ha a Tripizzel ütközne, akkor abban nagyobb kár keletkezik mint a mi gépünkben.
   Tehát minden reményünk megvolt arra hogy a keddi versenyen ismét sikerre vigyük a HUHA nevet.. De mint mondtam erre még várnotok kell, este folytatom, érdemes lesz tehát zoomolni. Ahogy a filmekben szokott lenni:
       
 TOOOOOOOOOO BEEEEEE CONTINUED




Remélem CADves olvasóim, tetszett a bejegyzésem, és hogy izgatottan várjátok a folytatást. Addig is legyetek jók, vigyázzatok magatokra. Élvezzétek a napot és egymás társaságát. A mihamarabbi viszontolvasásig minden jót. Addig is míg újra alkotok
                                                              szilencióóóóóóóóóóóóó